Téma: Napi lelki morzsák

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Április 05.

„Az Úr azt mondta Mózesnek: »Vidd vissza
Áron vesszejét a Bizonyság Ládája elé, hogy
megőrizzék ott jelül a lázadó fiaknak, hogy
megszűnjék az Ellenem való zúgolódásuk,
hogy ne haljanak meg.«” (4Móz. 17. 10 )

Isten Gazdag Reménységének az Alapját vetette meg azzal, hogy Áron vesszeje kihajtott. Először is: Istennek Gondja van az Ő Igéjére. Ha ezzel a néppel kötött Szövetséget, akkor ezt a népet beviszi az ígéret földjére, mert az Úr csodát akar és csodát tud tenni velük akkor is, ha olyan kivágott vesszővé lettek is bűneik miatt, mint Áron tőről lemetszett vesszeje. Ez a Szövetség ugyanakkor arra figyelmezteti a népet, hogy csak a Hűség vesszeje hajt ki. Isten Hűségéhez Áron hűsége illik. Ezért Áron hűséges rendjének a vesszeje került a Szövetség Ládájához, és nem másoké. Újra kezdheted, testvérem! Újrakezdhette Áron is az aranyborjú – készítés után, újrakezdhette a nép is a zúgolódás vétke után. A lázadókat azonban eléri a csapás. Sőt eléri mindazokat, akik hozzájuk ragaszkodnak. Mond, kedves testvérem, te kihez vonzódsz? Azokhoz húz – e a szíved, akik hűségesek Istenhez, vagy inkább a megalkuvók, félszívűek, panaszkodók, csak kritizálni tudók, zúgolódók, pletykások, rágalmazók, gyűlölködők seregéhez?

CSAK ÍGY * Egy asszony így panaszkodott az evangelizátornak: „Valaha tudtam imádkozni, de most már hinni sem tudok.” Az evangelizátor így felelt: „Nem baj, csak mondja ezt el Istennek. Mondja azt: »Uram, nem érdemlem meg, hogy meghallgass, mert se hinni, se imádkozni nem tudok, de könyörülj rajtam!«” Az asszony csodálkozva kérdezte: „Hát így is lehet Isten Elé menni?” „Csak így lehet” – válaszolt az evangelizátor.

Isten Szövetsége az elfordultak között – 4Móz. 17”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 05 Júdás

„Ettől fogva kereste az alkalmat,
hogy elárulja Őt." (Mát. 26. 16 )

Az Evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus Szenvedéstörténetét (passióját ) írják le. Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba! Időrendben Júdás volt az első. Ő árulta el Jézus ellenségeinek, hogy hol foghatják el a Mestert feltűnés nélkül. A látszat azt mutatta, hogy Júdás Jézus tanítványa, hallotta, látta Őt éveken keresztül. A tanítványi kör pénztárosa volt, aki néha el is csent a közös kasszából. De egyébként úgy tűnt, rendben van az élete, követi a Mestert. A valóság azonban az volt, hogy végig mást várt Jézustól, mint amit Ő hozott. Júdás azt akarta, hogy Jézus Messiási Hatalmával űzze ki a rómaiakat, Jézus pedig az egész emberiség bűnkérdését jött megoldani. Árulásával is kényszerhelyzetbe akarta hozni a Megváltót, hogy végre cselekedjen. S amikor látta, hogy nem ez történt, hanem valójában Jézus Kínhalálának az okozója lett, öngyilkosságot követett el. Ő karddal akart segíteni egy kis népen, Jézus a Kereszttel segített az egész világon. Júdásnak Jézus segítsége kellett volna, hogy elérje saját célját, de nem kellett neki Uralma. Bensőleg soha nem azonosult Vele. Milyen nagy dolog, ha valaki őszintén bevallja: vétkeztem! De ha a bűnével nem Jézushoz megy, és nem lesz abból bűnvallás, a bűne megfojtja az embert. Jézus közelében is maradhat valaki Tőle távol, ha nem rendeli alá magát mindenestől a Megváltónak. Az idők folyamán az emberi fantázia sok mindent kitalált Júdásról, aminek semmi történeti alapja nincs. Ne zavarja ez meg az Evangéliumok Hiteles Tudósítását! Júdás nem hős és nem áldozat. A maga függetlenségét Jézus mellett is megőrző, képmutató ember, aki saját bűnének csapdájába esett: pénzért elárulta Azt, Aki mindvégig szerette őt."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Április 06.

„Én vagyok a te Osztályrészed és Örökséged
Izráel fiai között.” (4Móz. 18. 20 )

„Áron rendje a lehető legszorosabb kapcsolatba került Istennel azáltal, hogy az Úr lett az egyedüli Örökségük. Ezen kívül más vagyonuk nem lehetett. Földi jólétük tehát teljesen bizonytalan volt emberileg, hiszen attól függött, hogy a nép megadja – e nekik a tizedet vagy sem. A nép fizetésre való készsége, hajlandósága bizonyos fokig összefüggésben állt Áron rendjének a hűségével. Jöhetnek azonban olyan idők, amikor bármily hűségesen szolgálnak is az Úr szolgái, nélkülözés és szenvedés jut nekik osztályrészül. Bármennyire meglepő,  ezt Isten rendelte így. Azonban van egy Örökségünk, Amelyet nem vehetnek el tőlünk: Isten Maga az Örökség. Erre nagy szükségünk van, különösen a próbák idején. Mert mi a magunk erejéből nem tudunk se Hűségesek, se Erősek lenni. Magunkra kell öltenünk Istent úgy, ahogyan Jézus Krisztusban Önmagát adta nekünk. Az Ő Ereje, az Ő Hűsége révén a legszorosabb Kapcsolatba kerülhetünk Vele.”

„MEGTARTATÁS * A háború alatt sokszor mondogattuk, hogy nem számít, mink marad a végére, csak mi megmaradjunk. A döntő kérdés az volt, hogy túl éljük – e. Isten Ítéletének a napján, az utolsó nagy ütközetben, amikor a föld és ég elpusztul, vajon lesz – e Örökséged?”

*Az Úr papjainak Öröksége – 4Móz. 18. 8 – 32”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 06 Kajafás

„A főpapok pedig az egész nagytanáccsal
együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert
tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák."
(Mát. 26. 59 )

Jézus Keresztre feszítése idején Kajafás volt a főpap, s így a hetventagú nagytanács elnöke is. Ennek a testületnek kellett kimondania a halálos Ítéletet a Megváltóra. Ez az ítélet már készen volt, csak formai bizonyítékokat kellett keresni a jogosság látszata miatt. Ennek érdekében Kajafás hamis tanúkról is gondoskodott, de azok egymásnak ellentmondó hazugságokat állítottak, így végül ő mint ügyész feltette a döntő kérdést: - Te vagy - e a Krisztus (a Messiás), az élő Isten Fia? - Én Vagyok - felelte Jézus. Ez a két szó mindig Isten Önkijelentése volt. Ezek után minden tanácstag kimondta az ítéletet: Méltó a halálra. Mi volt Kajafás és társai bűne? Az, hogy nem azt vizsgálták meg, mennyiben lehet Igaz - akár a Szentírás alapján -, amit Jézus Magáról állít, hanem ragaszkodtak a maguk előítéletéhez: Ő nem lehet a Messiás. Aki a saját igazának szemüvegén keresztül néz, nem láthatja meg a Valóságot. A maguk igazának bizonygatásához nem féltek igénybe venni szennyes eszközöket sem. Isten Igazságának győzelméhez soha nincs szükség ilyesmire. Bírói székben ülve senki sem tudhatja meg, hogy Ki valójában Jézus Krisztus. Csak ha magunkat őszintén megalázzuk Előtte, akkor kapunk választ a kérdéseinkre, s akkor fogjuk megérteni az Ő Válaszát. - Jézus Kijelentéseit az értelmünk ítélőszéke elé állítva csak belebonyolódunk előítéleteinkbe. Aki előlegezi Neki a Hitet, azt Ő értelmileg is meggyőzi arról, hogy mi Valójában az Igazság. S könnyen kiderülhet: nem Jézus istenkáromló, hanem én, nem Ö méltó a halálra, hanem én. Az ezt megértő embernek pedig nem kell többé bizonygatni, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, mert csak így kaphatnak Kegyelmet a Benne Hívők."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Április 07.

„Egy fogyatkozásod van …” (Márk Ev. 10. 21)

Egy fogyatkozása volt csak a gazdag ifjúnak, Jézus mégis elküldte, mert nem bizonyult alkalmasnak az Ő követésére. Egy fogyatkozása volt, de ahhoz az egyhez ragaszkodott, nem akart róla lemondani még akkor sem, amikor Jézus felhívta rá a figyelmét. Ezért ment el megszomorodva, ezért nem volt alkalmas Isten Országára. Ne nyugtasd meg magad azzal, hogy kevés bűnöd, csak egy fogyatkozásod van, ne hasonlítgasd össze életedet másokéval, nehogy arra a hamis megállapításra juss, hogy nem is vagy olyan bűnös, mint más. Engedj a Szentléleknek, amikor azt az „egyet” megvilágosítja előtted. Add oda, amihez hozzá van nőve a szíved, amit jobban szeretsz Jézusnál. Az egy bűn nem marad egy: nő, sokasodik, egyik szüli a másikat, s úgy fonódik egyik a másikba, mint a láncszemek. Az első még kedves, féltve őrzött, rejtegetett, a második már utálatos, gyötrő, kínzó, amitől szeretnél szabadulni, és csodálkozol, hogy nem tudsz. Kezd elölről: add oda az elsőt, a bálványt, s akkor majd elmarad a többi is.

EGYETLEN BŰN * Csak egy kis kődarab mozdult el a helyéről a hegytetőn, amit talán egy ugrándozó zerge rúgott meg a lábával, s amint gurult lefele a lejtőn, s mind több és több hó tapadt hozzá, egyre nagyobb lett. Végül mindent maga alá temető hatalmas lavina lett belőle. Mennyi vagyont, családi Boldogságot, Békességet, Üdvösséget temetett már így maga alá a lavinává növekedett „egyetlen bűn”! Hány ígéretesen indult keresztyén élet tört derékba „egyetlen bűn” miatt, amit nem akartak odaadni Jézusnak!

* Egy bűn, ami az egész nemzet romlását okozza – Józs. 7”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 07 Péter

„Mielőtt megszólal a kakas, háromszor
tagadsz meg Engem." (Mát. 26. 75 )

Amíg Jézust vallatták Kajafás kihallgatási termében, addig Péter az udvaron háromszor letagadta, hogy ismeri Őt. Ez önmagában is gyalázatos tett volt, de még szomorúbb, hogy előző este még fogadkozott, hogy mindvégig kitart Jézus mellett, „kész vagyok Veled menni a börtönbe vagy akár a halálba is". Péter nagyon öntudatos ember volt. Mindig voltak ötletei, javaslatai, s meg volt győződve arról, hogy mindent jobban tud, mint mások. Nagyot hibázott, amikor nem akarta elfogadni, hogy Jézus Küldetése a Váltság, vagyis az, hogy elszenvedje az emberiség büntetését a Kereszten. Péter szerette Jézust, de Kereszthalála ellen tiltakozott. Pedig Jézus többször említette, hogy egyenesen e célból jött. Ez a hallgatag Krisztus - tagadás aztán egy kritikus helyzetben - nagypéntek hajnalán - nyílt Krisztus - tagadássá vált. Nem gondolta Péter, hogy ennyi gyávaság, hitványság lapul hősnek vélt szíve mélyén. Nem ismerte magát. A bűneit egyszer már felismerte, de önmagát még rosszul értékelte. Meg kellett látnia, hogy nemcsak bűnei vannak, hanem bűnös, az egész lénye romlott. És ezen csak sírni lehetett. Viszont segíteni csak az ilyen emberen lehet, aki már nem hősködik, nem maga akarja megoldani Lelki kérdéseit, végre helyes önismeretre jut, kéri és elfogadja Jézus bocsánatát. Mert az Úr mindezt eddig is tudta Péterről, és mégis Szerette. Használni azonban csak ez után tudta. A jó szándék, tenni akarás, ötletgazdagság még nem jelenti azt, hogy valaki érti is Jézust, és egyetért Vele mindenben. Enélkül viszont senki sem lehet az Ő szolgája. Boldog, aki teljes ráhagyatkozással el tudja mondani, amit Péter húsvét után vallott: „Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy szeretlek Téged". Ez után kapta a megbízást: „Legeltesd az Én bárányaimat!" (Ján. 21.15 )"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 08 Pilátus

„Te mondod, hogy Király Vagyok. Én azért születtem,
és azért jöttem a világba, hogy Bizonyságot Tegyek
az Igazságról..." (Ján. 18. 37 )

A nagytanács halálra ítélte Jézust, de az ítéletet végrehajtani csak a római helytartó hozzájárulásával lehetett. Viszik tehát Jézust pénteken reggel Pilátushoz. Pilátus, Tiberius császár veje, Kr. u. 26 - 36 - ig Szíria tartomány prokurátora volt. A Jézus elleni politikai vád: Királynak vallja Magát. A jó hír: noha Pilátus pogány, hivatalból ellenség, és Jézus mindent tud róla, mégis minden előítélet nélkül, Szeretettel beszél vele. Tisztázzák, hogy Ő Valóban Király, de Országa nem e világból való, s miközben Jézus beszél, mintegy meghívja őt Isten Országába. Csodálatos, kivételes Alkalom ez Pilátus életében, Ami soha többé nem ismétlődött meg. A rossz hír: a helytartó nem engedett ennek a Meghívásnak. Pedig Jézus nagyon rokonszenves volt neki, több kísérletet tett, hogy megmentse Őt a kivégzéstől. Érezte Szavainak és egész Személyiségének Igazságát, de nem merte vállalni a mellette való nyílt döntés következményeit. Mert mi történik, ha emiatt feljelentik őt Rómában, és kegyvesztett lesz? Elhitte, hogy lelki értelemben Jézus Király, de jobban félt a császár esetleges haragjától, mint hogy meghódolt volna ez előtt a Király előtt. Pedig aki Jézus hű alattvalója lesz, annak Ő nemcsak Új Rendet és Rendelkezéseket ad, hanem olyan Védelmet is, Amilyet sehol másutt nem élvezhet az ember. Így azonban végül is „kiszolgáltatta Őt nekik, hogy megfeszítsék". S hét év múlva Tiberius császár száműzetésre ítélte Pilátust visszaélései miatt, s ott halt meg nyomorultul. Mi lett volna, ha Jézus miatt kapja ezt a sorsot?! A Jézus melletti döntésnek vannak következményei. De Boldog ember az, aki ezeket vállalja, mert mérhetetlenül többet kap, mint amit esetleg elveszít. Mit teszek Jézussal: Megkoronázom vagy megfeszítem?"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Április 08.

„Amikor átmegy az Úr, hogy megverje az
egyiptomiakat, és meglátja a vért a szemöldökfán
és a két ajtófélfán, elmegy az Úr az ajtó mellett,
és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni
a ti házaitokba.” (2Móz. 12. 23 )

„Bizonyára voltak az egyiptomiak között olyan közönyös lelkek, akik nem sokat törődtek Izráel készülődésével. Bár a szemük előtt készítették el a bárányt, mégis könnyen napirendre tértek fölötte. Lehettek olyanok is, akiket felingerelt a készülődés, a számukra teljesen idegen szertartás. „Ugyan már, hogy lehet egy megölt állat vérének ekkora jelentőséget tulajdonítani, megtartó erejében bízni?” – gondolhatták magukban. Isten lelki népe ma is folyamatosan az „Egyiptomból” való kivonulásra készül, és komolyan veszi Jézus Vérének Oltalmát. Nem tudom, kedves olvasó, hogy a fenti Ige hidegen hagy – e téged, vagy éppenséggel bosszant. Csak azt tudom, hogy elvesztél, ha a magad képzelt jó cselekedeteidben bízva várod az indulást az „Ígéret földjére”. Ha kívül állsz, nem a Vér Oltalma alatt, elveszel. Ne várd az „éjfélt”, mert akkor már késő lesz. Kerülj belül a „Vérrel hintett szemöldökfán”, hogy amikor melletted is elmegy az Úr Haragjának angyala, megtartass, és elindulhass az „Ígéret földje” felé.”

„A VÉR OLTALMA * Egy igehirdető az ostrom alatt feleségével, leányával és több hívő nőtestvérrel együtt várta a harcok végét. A bombázások elöl a pincébe menekültek és imádkoztak. Felesége és leánya épp akkor ment fel valamiért a házba, amikor azt bombatalálat érte. Úgy érezték, hogy Isten elhagyta őket, mert a leány is és az anya is súlyosan megsebesültek. Visszacipelték őket a pincébe maguk közé. Később aztán nekik és a többieknek is az ő vérző sebük hozott szabadulást.”

* Mennyivel inkább Krisztus Vére – Zsid. 9. 1 – 15”

[Sofia]

„Ember még így soha nem beszélt, ahogyan Ő.” (János 7:46)

Mi ismerjük-e manapság a szó hatalmát? Biztosan nem kevésbé, mint a szüleink. Gondoljunk csak a sajtó, a rádió, a tévé befolyására. A „csomagolásnak”, amelyben az üzenet érkezik fontos szerepe van. És nem hanyagolható el a beszélő vagy az író személyes kisugárzása sem. Ez együttvéve magyarázza sok kortársunk sikerét, noha kijelentéseik igazságtartalmáról nem sok jót tudnánk mondani. Jézus Krisztusnak sok kijelentése, tanítása maradt ránk az Írásokban. Az Ő közvetlen, személyes kisugárzását ma már nem tudjuk érzékelni, de szavainak hatása mindmáig semmit sem veszített erejéből, mert azok Isten Fiának szavai. Krisztus szavai mindmáig óriási befolyással bírnak. A világon mindenütt keresztyények tízezrei olvassák és erőt merítenek belőlük életük nehéz körülményei között. A Biblia azt írja, hogy Isten szavai „olyanok a hétszer tisztított ezüst” (Zsoltárok 12:7). Ugyanolyanok Isten Fiának kijelentései is, tiszták, tökéletesek. Ezt érezzük olvasásuk közben. Jótevő hatásuk minden emberi bölcsességet felülmúl. Az Úr Jézus szavaiban nyoma sincs az önérdeknek vagy az önelégültségnek. És ami nagyon fontos, Jézus szavai és kijelentései igazak, ezért mindenki számára kötelezőek. Ha a négy evangéliumot elolvassuk, erről mi magunk is meggyőződhetünk. Minket is olyan mélyen megérintenek, mint egykor Jézus hallgatóságát, mert Ő úgy tanít, „mint akinek hatalma van”. (Máté 7:29)

„Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti.”

(A jó vetés, erőforrás minden napra)

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Április 09.

„Szabadítsd meg Magadat, és szállj
le a Keresztről!” (Márk Ev. 15. 30 )

„Az első nagypéntek legnagyobb botránya fogalmazódik meg a fent idézett Igében: vajon csakugyan Isten Fia az Aki tehetetlenül, utálattá torzultan vergődik a Keresztfán? Ezt sem a becsületes polgárok, sem a durva katonák, sem a főpapok és írástudók, de még a tanítványok sem értik. Valamennyien úgy gondolják, hogy Jézus akkor bizonyulna valóban Isten Fiának, ha leszállna a Keresztről. Jézus azonban nem száll le, mert nem Magát jött megszabadítani, hanem az Ő népét fogja ezáltal annak bűneiből megváltani. A Kereszt nem tragikum, nem vereség, hanem Önként vállalt Út. Megtehetné – saját Magáért –, amit a Kereszt körül zajongó sokaság kér Tőle. De nem teszi meg – éretted! Mert téged jött megszabadítani, s vérontás nélkül nincs bűnbocsánat! Hull a Vér, s a Vérben Isteni Élete, az elátkozott földre. Ahova hull, megtisztul a lator szíve, megoldódnak Magdaléna bilincsei, szabaddá válik a bűntől megkötözött ember. Ma is ez a legdöntőbb kérdése a nagypénteknek: sikerül – e Isten Lelkének megértetnie veled a Kereszt Titkát, hogy Isten Fia éretted gyötrődött a Keresztfán? Megérted – e mindezt, s ahelyett, hogy Krisztust akard leszállítani a Keresztről, inkább magad is felveszed az Ő Keresztjét? Mert a Kereszten vagyunk Valósággal Szabadok, a Krisztus követői.”

„RABSÁG – SZABADSÁG * Egy hatalmas gőzmozdony láttán az oktalan állat csodálkozva így szólt: „Ha én olyan erős lennék, mint ez a mozdony, nem tűrném, hogy ilyen vasmadzagon járassanak egész életemben. Szabaddá tenném magam.” „Barátom, én a síneken vagyok igazán szabad. Sínek nélkül magamat sem bírnám vonszolni, így meg másokat is viszek, és bizton célba érek” – válaszolta a mozdony.”

* A Kereszt éneke – 22. Zsoltár”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 09 Pilátus kibúvói

„Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit...,
vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme
láttára, és így szólt: „Ártatlan vagyok ennek az Igaz
Embernek a Vérétől." (Mát. 27. 24 )"

Pilátus több kísérletet tett arra, hogy megmentse Jézust, de ezért ne neki kelljen vállalni a felelősséget. Először megpróbál úgy kitérni a döntés elől, hogy átküldi Őt Heródeshez, mint aki szintén illetékes ítélkezni Jézus felett. Ő azonban visszaküldi Pilátushoz. Aki hallott már Jézusról, nem térhet ki a döntés elől: Vele vagy ellene. Azután visszadobja az ügyet a zsidóknak, mondván: ez vallási kérdés, ő nem ért ehhez. Igen ám, csak hamar kiderül, hogy Jézus királyi igénye nem csupán vallási jellegű, hanem az ember egész életével kapcsolatos, és Pilátusnak érinti már a házasságát is (felesége üzen neki), karrierjét is. Akkor vitázni kezd Jézussal. Ebben viszont Jézus minden szelídsége ellenére is Pilátus marad alul, és kiderül: semmi hatalma nem lenne Jézus felett, ha nem Istentől kapta volna azt. A népre bízná a döntést: kit választanak, Jézust vagy Barabbást? De a nép mindig Barabbást választja. És ha megostoroztatja Jézust, megesik-e vádlói szíve rajta? „Íme az Ember..." Az értelmetlen gyűlölet azonban nem ismer szánalmat. Végül mossa kezeit, s hangoztatja ártatlanságát és Jézus bűntelenségét is. Ez azonban már senkit nem érdekel, és semmin nem segít, örülnek, hogy vihetik Jézust a vesztőhelyre. Pilátus valóban ártatlan? Ő is tudja, hogy nem. Mert Jézus ügyében senki sem maradhat semleges. Vagy Mellette, vagy ellene dönt mindenki. Sose tegyünk erőszakot a lelkiismeretünkön, mert ezért mindig nagyobb árat kell fizetnünk, mint ha hallgatunk rá! S ha hallgattunk rá, Békességünk lesz."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Április 10.

„Akiket Én szeretek, megfeddem és megfenyítem:
Légy buzgó tehát és térj meg!” (Ján. Jel. 3. 19 )

Számtalan sóhaj és panasz hangzik el sokak ajkáról: „Már megint büntet engem Isten!” Kegyetlennek, kíméletlennek tartják Istent, amikor olyan napok jönnek az életükben, amelyek nem kellemesek, sőt inkább terhesek, fájdalmasak. Hányszor hallom: „Ha szeretne Isten, akkor nem történt volna ez vagy az velem.” Általában csak azt tartjuk szeretetnek Isten részéről, ha minden simán megy, és minden baj, nyomorúság, betegség, anyagi kár elkerül. Testben várjuk a Kegyelmet, pedig az Úr nem a földiekben készítette el az Ő Kegyelmét. Neki nem arra van elsősorban Gondja, ami elmúlik, megrohad, hanem a lelkedre. Nem fér kétség Isten Szeretetéhez, ennek már majd kétezer esztendeje tanúbizonyságát adta, amikor Egyszülöttje, Legkedvesebbje feláldozta Magát éretted a Kereszten. Ott gondoskodott arról, hogy lelkednek Valóban Örökké jól legyen dolga. Te azonban éppen ezt nem akarod tudomásul venni. Ezért kénytelen irántad való Szeretetéből olyan eszközhöz nyúlni, amelyik pillanatnyilag ugyan fájdalmas, de Üdvösségre vezet. Ne utáld hát meg a fenyítést, hanem engedelmes szívvel fogadd el Isten Kereszten felkínált Kegyelmét.

MELYIK SZERETI IGAZÁN A GYERMEKÉT? * Egy részeges apa nem törődött a fiával. Soha nem fenyítette meg, ha valami rosszat tett. A gyermekből züllött, mihaszna ember lett, börtönbe került. Egy másik apa szigorúan fogta gyermekét, olykor még a verést sem sajnálta tőle. A gyermeknek fájt a fenyítés, azonban hasznosnak bizonyult, mert derék ember vált belőle, és ma már hálás az apai nevelésért.

* Legyetek Isten követői – Ef. 5. 1 – 21”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04.10 Heródes

„Hosszasan kérdezgette Őt, de Jézus
semmit sem válaszolt neki." (Luk. 23. 9 )

Jézus Krisztus születésekor Nagy Heródes volt Galilea fejedelme, halála idején a fia, Heródes Antipász. Feltűnő, hogy amikor nagypénteken Pilátus átküldte Jézust Heródeshez kihallgatásra, Jézus egyetlen szót sem szólt hozzá. Vajon miért? Heródes többször hallotta Isten Igéjét Keresztelő Jánostól, de nem vette komolyan. János nagy erővel prédikált, nevén nevezte az emberek bűneit, és bűnbánatra, megtérésre hívta őket. Heródesnek is megmondta: „Nem szabad a testvéred feleségével együtt élned." Emiatt az említett asszony elérte, hogy Jánost börtönbe vessék. Heródes ezután is tisztelte őt, Isten prófétájának tartotta, de annak, amit mondott, nem engedelmeskedett. Márpedig aki megveti Isten Igéjét, az Istent veti meg. A végén - akarata ellenére - Keresztelő János gyilkosa lett Heródes, lefejeztette őt. Egy alkalommal Jézust is figyelmeztették, hogy Heródes meg akarja öletni (Luk. 13. 31 ). Aki megöli magában Isten Igéjét, az képes mások életét is kioltani. Most mégis örül Heródes, hogy látja Jézust, mert „azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára". Most sem Igét akar hallani, ami segíthetne rajta, hanem mutatványt akar látni. Jézus azonban nem mutatványos, hanem Szabadító. S aki a korábban elhangzott Igét semmibe vette, nem kap újat addig, amíg annak nem engedelmeskedik. És Jézus hallgat. Mit teszünk mi a hallott Igékkel? Nagy Kegyelem, ha Isten szól hozzánk a Biblián vagy szolgáin keresztül. Mi az az egy bűn, amivel talán még mindig nem szakítottunk, mint Heródes? Mi lehet az oka, ha nem szól Isten? Hálásak vagyunk - e, amikor szól? Tudjuk - e, hogy egyszer utoljára fog szólni?"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Április 11.

„Az Úr Nevét segítségül hívva mosd
le bűneidet.” (ApCsel. 22. 16 )

Ilyen egyszerű a bűnbocsánat: „Az Úr Nevét segítségül hívva mosd le bűneidet.” Pál apostol amikor még Saul volt, üldözte és tűzzel – vassal pusztította a keresztyéneket. De Isten könyörült rajta: a damaszkuszi úton térdre kényszerítette keményszívű ellenségét. Nem küldte el tíz évre a pusztába, hogy magát ostorozva vezekeljen bűneiért, és akkor majd megbocsát neki, hanem azt a Nevet, Amelyet Saul azelőtt megvetett, Azt kellett segítségül hívnia ahhoz, hogy Isten, Krisztusban már megjelentett Kegyelmét, bűnei bocsánatát, s a Menny minden Dicsőségét adja neki. „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek!” – ígéri Isten Ézsaiással. Csak hívd segítségül az Úr Áldott Nevét. Nem kell az olvasót morzsolgatnod, még száz „Mi Atyánk” – ot sem kell elmondanod. Nem ezek szerzik meg számodra az Üdvösséget. Isten Kegyelméből van Az, csak kérjed!

TÚL EGYSZERŰ * A szíriai Naamán, aki bélpoklos lett, túl egyszerűnek találta Elizeus utasításait, a gyógyuláshoz vezető utat. Végül aztán mégis megfogadta a Próféta szavát, és megtisztult. Sokan inkább lemondanak arról, hogy disznóhúst egyenek, hindu jógagyakorlatokat végeznek, akár még fakír módjára szegekkel kivert ágyon is fekszenek, de, hogy bűneiktől csak ilyen egyszerűen, az Úr Nevét segítségül hívva megszabaduljanak, azt már nem.

* Amit Isten egyszerűvé tett, ne akard túlbonyolítani – 2Kir. 5. 1 – 14”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 11 Barabbás

„Melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást
vagy Jézust, Akit Krisztusnak mondanak?"
(Mát. 27. 17 )

Pilátus választás elé állította a népet, hogy Jézus vagy Barabbás szabadon bocsátását akarják - e. Barabbás rablógyilkos volt, akit lázadás miatt börtönöztek be. A nép őt választotta, s Jézus Kivégzését követelte. Miért népszerűbb Barabbás, mint Jézus? Melyiküket mi jellemzi? Barabbás az erőszak embere, Jézus a Szereteté. Barabbás szerint az ellenséget ki kell irtani, Jézus szerint azt is Szeretni kell és meg kell menteni. Barabbás alulról kér segítséget, ő felkelő. Jézus Felülről vár Szabadítást, ezért Szelíd és Alázatos. Barabbás a maga kezébe veszi az ügyek intézését, Jézus az Atya Kezére bízta Magát. Barabbás odaüt és visszaüt, Jézus pedig tűri az ütlegelést. Barabbás a seregére néz és parancsol, Jézus az Atyára néz és Engedelmeskedik. A barabbások felemelik kezüket, és tőrüket az ellenségbe döfik, Jézus is felemeli a Kezét, s még haldokolva is ellenségeiért Imádkozik. Barabbás azért jön, hogy neki szolgáljanak, s ő uralkodjék. Jézus azért jött, hogy Ő szolgáljon és adja Életét Váltságul sokakért. A barabbások üvölteni szoktak, Jézus nem kiált és nem lármázik. Az Ő Igazsága halkan kimondva is megáll. Barabbást halál és pusztulás követi, Jézus azért jött, hogy Életünk legyen és bővölködjünk. Ahol Barabbás megjelenik, ott előbb-utóbb meghalnak sokan. Ahol Jézus megjelenik, ott Ő hal meg másokért, hogy azok éljenek. Mennyit szenvedett már a világ a Barabbások miatt, és a sokaság mégis újra és újra Barabbást választja! Nekem melyikük a követendő példa? Merem - e Jézust választani akkor is, ha Barabbás népszerűbb? A Barabbások felett átszalad az idő, Jézus Krisztus azonban tegnap, ma és Örökké Ugyanaz. Boldog ember, aki Ő Benne bízik!"