Téma: Napi lelki morzsák

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05.29 Ruth

„Mert ahová te mégy, odamegyek... Néped az én
népem, és Istened az én Istenem... csak a halál
választ el engem tőled!" (Rut. 1. 16 - 17 )

Ezt Ruth mondta az anyósának, amikor azt a tanácsot kapta tőle, hogy ne menjen el vele idegenbe. Ruth azonban eldöntötte, hogy vele marad, nem fordult vissza, mint a társa. Naomi mindenekelőtt Ruth irgalmas szívét említi. Irgalmas volt a férjéhez, míg az élt, és irgalmas idős özvegy anyósához is. Nem a maga boldogulását keresi, hanem neki akar segíteni. A Biblia szerint az Irgalmasság nagy Érték, az emberi együttélés olaja. Irgalmas az, aki akkor is segít, ha nem fogják megfizetni, elég neki az, hogy szüksége van rá a másiknak. Az Irgalmas ember megértő, türelmes, tud elengedni, megbocsátani, áldozatot hozni. Ahonnan kivész az Irgalom, ott elviselhetetlen lesz az együttélés. De Ruth hűséges is. Hű akar maradni az Élő Istenhez, Akit anyósán keresztül valamennyire már megismert, de a magára maradt idős rokonához is. És ettől nem lehet eltántorítani. Orpá visszafordult, mert csak sodródott. Ruth kitart, mert Döntött, és ő tudja, hova akar megérkezni, és miért oda. Nagy erőt ad a Hűség: a Hitben, házasságban, hivatásban, hazaszeretetben egyaránt. Hűsége a Bizalomból táplálkozott. Bízott Naomiban, és bízott Istenben. A jövőjük teljesen kilátástalan. Mennek a semmire, ő idegenbe, fiatal özvegyként, mi lesz belőle - anyósa betegápolója? De ez nem rettenti, hanem az Élő Istenbe vetett Bizalom bátorítja. Megérkezve pedig alázatos, enged mindenben anyósának, tudva, hogy ő ismeri az ottani viszonyokat. Közben pedig keményen dolgozik, kettőjük helyett is. Isten nem feledkezik el róluk. Ruth csak Istent és anyósát tartotta szem előtt, de kapott társat, otthont, kenyeret, békességet is. Sőt az Úr Jézus egyik ősanyjává vált. Ki sejtette ezt előre?"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05.30 Igyekezzetek!

„Uram, kevesen vannak-e, akik Üdvözülnek?"... „Igyekezzetek
bemenni a Szoros Kapun..." (Luk. 13. 23 - 24 )

Mi mindnyájan az Istennel való Közösségen, az Üdvösségen kívül születünk. Innen lehet bejutni az Ő Országába. Aki itt Jézust kérdezi, elvileg már érdeklődik, hogy vajon hány embernek sikerül ez. Erre az Úr így Válaszolt: ne elmélkedj ezen, hanem lépj be! Megszólal ebben az örömhír: BE LEHET LÉPNI. Jézus Krisztus kinyitotta előttünk az Üdvösség Kapuját, s akik Benne Hisznek, Őt követik, azok Vele együtt bemehetnek Oda. Már itt, nemcsak a halálunk után. De megmondja azt is, hogy Szoros Kapun át lehet oda bejutni. Vagyis nem vihetünk magunkkal semmit. Az érdemeink, teljesítményeink, sérelmeink olyan batyuk, amiket kívül kell hagyni. A bűneink olyan terhek, amelyeket már most le lehet és le kell tenni a Kereszt tövébe! A belépés az őszinte bűnvallás és a bűnök elhagyása után lehetséges. Ezt azonban nem érdemes halogatni, mert el lehet késni. Több olyan példát is említ Jézus, amikor emberek tétováztak, és elkéstek ezzel az Életmentő lépéssel. Ugyanilyen veszélyes az is, ha a kapu előtt elmélkedik valaki, hogy milyen jó lenne bemenni. Az ilyen embernek azt mondja: nem vagy messze az Isten Országától. De még kívül vagy Rajta! A legfontosabb, hogy igyekezzünk. Ez a szó ezt jelenti: valaki valamit feltétlenül meg akar valósítani, mindenáron és most, kerül, amibe kerül, mert az mindennél fontosabb neki. Míg a másik szó: „sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak", a bizonytalan, tétova, halogató emberi akarás. Isten Igéje figyelmeztet: „Ma, ha az Ő Hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid. 4. 7 )"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.01 Kiáltottak

„Kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk
feljutott Istenhez." (2Móz. 2. 23 )

Istenről mi annyit tudunk, amennyit kijelentett Magáról a Bibliában. Nagyon fontos, hogy helyes ismeretünk legyen Róla, mert ettől függ földi életünk minősége és az Örök Életünk is (Ján. 17. 3). Életkérdés, hogy a valóban létező, egyetlen Igazi Istenben higgyünk, és ne valami elképzelt, nem létező fantáziaképben. Nézzük meg néhány ószövetségi történeten keresztül, melyek az Élő Isten legfőbb Tulajdonságai, Ki a mi Istenünk! Kr. e. 1600 táján, a nagy éhínség idején, Jákób fia, József Egyiptomba hívta családját, mert ott volt kenyér. Később az ott megszaporodott nép rabszolgasorba került, és keményen dolgoztatták őket. Négyszáz év alatt lassan elfelejtették Istent, Aki annak idején Szövetséget kötött ősatyjukkal, Ábrahámmal. Isten azonban nem felejtette el az Ő népét és Ígéretét. A nép még szolgaságban szenvedett, de Isten már készítette a Szabadulást. Lényegében így járt az egész emberiség is: amikor szembefordultunk Istennel, az ellene való lázadás (a bűn) szolgaságába kerültünk, és azóta is kényszerpályán vagyunk. Eközben egyre kevésbé ismerjük és tiszteljük Istent. Az emberiség nagyobb része szinte semmit vagy semmi hiteleset nem tud az Élő Istenről. Pedig Ő a Szabadulást is elkészítette nekünk Jézus Krisztus Váltsághalála által, „...amikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten Önmagával Fia Halála által..." (Róm. 5. 10 ) Mikor fordult meg a rabszolga nép sorsa? Amikor eszükbe jutott az elfelejtett Isten, és kiáltani kezdtek Hozzá. A segítséget Isten elkészíti, de csak a kiáltás során végre kinyújtott kezünkbe teheti azt Ajándékként. Kiáltsak én is bizalommal Istenhez!"

„Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen:
E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten!
Nyisd meg Te Füleidet, Midőn Téged hívlak,
Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak."
(Marot K., 130. genfi zsoltár)

Ján. 17. 3: „Az pedig az Örök Élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül Igaz Istent, és Akit elküldtél, a Jézus Krisztust."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.02 Isten nem felejti el népét

„Kemény munkával keserítették az életüket..., kegyetlenül
dolgoztatták őket." (2Móz. 1. 14 )

Sokan tiltakoznak az ellen, hogy Isten nélkül kényszerpályára került az emberiség. A tudomány és technika nagyszerű eredményeinek birtokában egyre büszkébbek leszünk. Pedig ugyanaz a helyzetünk, mint Isten népének volt Egyiptomban: láthatatlan hajcsárok állnak mögöttünk, és hajszolnak bennünket. Mi pedig tehetetlen rabszolgák vagyunk, nem tudjuk kiszabadítani magunkat. Dolgozunk, hogy legyen mit ennünk, és eszünk, hogy tudjunk dolgozni. Csakhogy egyre gyakrabban munkalehetőség sincs, és egészséges élelem sem jut sokaknak. Tudjuk, hogy mi lenne jó, s tesszük mégis azt, ami árt - magunknak is, másoknak is. Mennyi pénzt elköltenek sokan arra, hogy tönkretegyék az egészségüket, s utána mindent megadnának, hogy valaki helyreállítsa azt. Igyekeznek leszoktatni bennünket a gondolkozásról, olcsó élvezetekkel elvonják figyelmünket a valóban fontos Igazságokról, rablógazdálkodással feléljük a tartalékainkat, mérhetetlen önzésünk felborítja a biológiai egyensúlyt, tönkretesszük az Istentől kapott védőernyőt, az ózonpajzsot, és sem egységes akarat, sem erő nincs arra, hogy megálljunk ezen a lejtőn. Ilyen reménytelen volt Isten népének a helyzete is Egyiptomban. De Ő nem felejtette el népét: „Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött Szövetségére. Rátekintett Isten Izrael fiaira, és Gondja volt rájuk Istennek." (2Móz. 2. 24 - 25 ) Ilyen Istenünk van. Ő nem felejti, amit megígért, egyoldalúan is megtartja Szövetségét, s nem hagyja népét még abban a nyomorúságban sem, amibe az önmagát sodorta. Sőt még azt is arra használja fel, hogy emlékeztesse népét az elfelejtett Istenre, hogy újra imádkozzanak. Ő pedig Kegyelmesen meghallgatja imádságukat."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.03 Isten Mindenható

„Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig
szülei,... és nem féltek a király parancsától." (Zsid. 11. 23 )

A nép még szolgasorban szenvedett, de Isten már készítette a szabadítást, és annak emberi eszközét is, Mózest. A kis Mózesnek meg kellett volna halnia, mihelyt megszületett, mert a fáraó parancsára minden fiúgyermeket meg kellett ölni. Csakhogy Isten olyan Hatalmas, hogy akivel Ő Jót Akar, annak az ellenségeit is jóakaróivá teszi (Péld. 16. 7 ). Mózes szülei hittek a Mindenható Istenben, ezért vállalták gyermeküket, Isten pedig úgy irányította az eseményeket s az embereket, hogy Mózes éppen az oroszlán barlangjában, a fáraó udvarában nevelkedjék, mert ott volt a legnagyobb biztonságban. (Ennek a részleteit érdemes elolvasnunk a 2Móz. 2. fejezetéből, megfigyelve, hogyan időzít és rendez Isten mindent az Ő Jó Célja érdekében. Minden éppen akkor és éppen úgy történik, hogy ez a Cél megvalósuljon. Ennyi „véletlenre" nincs más magyarázat, mint az Ő Mindenhatósága.) Mózes szülei nem féltek, a Mindenható Istenre bízták gyermeküket, amikor megtartották, amikor kitették a sásba, elengedték az ellenség udvarába, s nem voltak tele aggodalommal, mint mi gyakran. Pedig minden bizonytalan volt vele kapcsolatban. Abban azonban bizonyosak voltak, hogy Isten Kezében jó Helyen van Mózes, és Isten Megbízható. Ők megtették, ami az ő feladatuk volt, s tudták, hogy Isten is megteszi, Amit Akar. Amikor minket is sok bizonytalanság vesz körül, merjük-e hinni, hogy Isten ma is Mindenható? Ő Ura a történelemnek, Úr minden ember érzelmei, gondolatai, akarata felett, s a Benne bízók Életét végtelen Bölcsességgel, másnál nem tapasztalható Szeretettel, ellenállhatatlan Hatalommal irányítja, s Hatalmát Mindig Jóra, a mi Javukra használja. Boldog az az ember, aki egészen Rá meri Bízni magát, szeretteit, népét, egyházát a Mindenható Istenre."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.04 Isten Beszél

„...Kiáltott neki Isten a csipkebokor
közepéből, és ezt mondta: Mózes!
Mózes!... Majd ezt mondta: Én Vagyok
atyádnak Istene... (2Móz. 3. 4 és 6 )

Az emberek által kitalált úgynevezett istenek, a bálványok, némák. Az Élő Isten viszont Beszél. Mózes meg akarja nézni, hogyan lehetséges, hogy a csipkebokor ég, de nem ég el. S amikor közeledik hozzá, a saját nevét hallja. Ki van ott a pusztában rajta kívül? Akkor még nem ismerte Istent, csak sok mindent hallott Róla. Isten bemutatkozik: Én Vagyok atyáid Istene. Mózes átéli életében először a hatalmas Isten Jelenlétét, s eltakarja a szemét. Isten pedig folytatja: láttam népem nyomorúságát, és kimentem őket rabszolga helyzetükből. Isten beavatja Mózest Terveibe, részletesen tájékoztatja arról, hogy mit fog tenni. S már kapja is a feladatot: elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet Egyiptomból! Ijesztően nagy feladat, Mózes tiltakozik. Mire Isten: Én veled Leszek. De mit mondjak, ki küld engem? Vagyok, Aki Vagyok - vagyis mindig ott leszek, ahol ott leszek. Rendkívül izgalmas párbeszéd. Megszólítás a puszta csendjében, bemutatkozás, feladat, ígéret - ki tudja ezt így egyszerre felfogni és feldolgozni? Mindenesetre az egyértelmű Mózesnek, hogy ez az Isten Létezik, mert Beszél. Ismeri őt, Kijelenti Magát neki, eszerint Ő a történelem Ura, Ő irányítja az eseményeket, hallotta és számon tartotta népe segélykiáltását, teljesen biztos a dolgában (kihozom népemet), és máris rendelkezik Mózessel, bevonja őt Munkájába. De nem bábként rángatja, hanem megbeszéli vele feladatát, meggyőzi arról, hogy merjen Engedelmeskedni, állandó Jelenlétét ígéri neki - s mindezt úgy, hogy valami módon Mózes megértheti Őt. Beszélgetnek. Micsoda Kiváltság ez! Isten Szava helyreállítja az édenkerti állapotot: az ember újra Közösségben van Teremtőjével, s hasznos eszköz lesz az Ő Kezében. Ismerős ez nekem?"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A kegyelem Harmatja"

„06.05 Ki érti Isten Szavát?

„Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az
Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt,
amit Isten Ajándékozott nekünk." (1Kor. 2. 12 )

Amikor még nem volt a Szava Írásba foglalva, Isten a gondolataikon keresztül Szólította meg az embereket. Számukra egyértelmű volt, hogy az, ami így vagy más módon eljutott a tudatukig, Isten Szava volt. Ma elsősorban a Szentíráson és Annak Magyarázatán keresztül Szól Isten. De miközben olvassuk ezeket a régen leírt szövegeket, vagy hallgatjuk azok magyarázatát, a Szentlélek egészen Személyessé, konkréttá és időszerűvé tudja azokat tenni számunkra. Isten tehát ma is Beszél, a kérdés csak az, hogy értjük-e. Hiszen mi mindnyájan úgy születünk, hogy elveszítettük Lelki Hallásunkat. Isten Gondolatait csak Isten Lelke Érti. Az Újjászületéskor adja Isten a Lelkét a Benne Hívőknek. Tehát az Ő Gondolatait egy gyarló ember is megértheti, ha kapta Isten Szentlelkét. Enélkül azonban nem értjük a Beszédét, sőt egyenesen bolondságnak tekintjük (1Kor. 2. 14 ). Még Jézus tanítványai is rászorultak arra, hogy Feltámadása után elvegye ezt a lelki vakságot és süketséget belőlük: „Akkor Megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat" (Luk. 24. 45 ). Aki viszont megkapja Istentől ezt a „Vevőkészüléket", az a Biblia betűi mögött felismeri az Élő Isten hozzá Szóló Szavát, és nagy Örömmel hallgatja (Jer. 15,16), nemcsak érti, hanem egyetért Vele, Engedelmeskedik Neki, az Ige Munkálkodik benne, Formálja Életét, sőt úgy tudja továbbmondani, hogy akihez megérkezik, azt is Isten Szavaként szólítja meg (1Thes. 2. 13 ). Kérjük Istentől az Újjászületés csodáját, Szentlelkének Ajándékát, hogy mi is értsük az Ő Szavát! „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének Dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen Ítéltetnek meg." (1Kor. 2. 14 ) Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szentlelkétől Származó Dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni, mivel ezeket csak a Szent Lélek segítségével lehet megismerni."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.06 A Szabadító Isten

„Az Úr harcol értetek, ti pedig
maradjatok veszteg!" (2Móz. 14.14 )

Visszatérő kérdés: mennyiben Isten munkája, és mennyiben a miénk az Üdvösség? A vörös-tengeri átkelés története világos választ ad erre. A fáraó végül elengedte a népet, s Mózes vezetésével elindultak őseik lakhelye felé. A Vörös-tengerhez érve megpihentek. Több százezer ember batyukkal, állatokkal. Akkor jött a vészhír: a fáraó serege üldözi őket. Előttük a tenger, mögöttük az ellenség, az egyik oldalon sivatag, a másikon hegyek. Reménytelen helyzet, itt fognak elpusztulni. A nép fellázad Mózes ellen. Mózes pedig segítségért kiált Istenhez. Akkor erős keleti szél kezdett fújni, az előttük levő még vízzel takart gázlóról elhajtotta a vizet, s a nép Isten parancsára átvonult a túlsó partra. Az őket üldöző sereget pedig a visszazúduló víz elpusztította. Ez mennyiben volt Isten tette, s mennyiben a nép teljesítménye? Nem az emberek fújták a szelet, nem sorfal tartóztatta fel a vizet kétfelől, nem úszva értek át a túlpartra, egy nyilat sem lőttek ki az ellenségre. Sőt kitűnik, hogy még a bátorságot is Isten adta a szívükbe, hogy merjenek élni az Isten által eléjük tett lehetőséggel, és induljanak el. Ezt a Szabadítást kizárólag Isten végezte el, Egyedül. Ők csak elfogadták, remegő, hitetlenséggel kevert Hittel éltek vele. A mi nagy Szabadításunkat, Üdvösségünket is Egyedül végezte el Isten. Jézus Krisztus a Kereszten egyedül szenvedett bűneink miatt. És a Biblia Világosan írja, hogy nem a jók Üdvözülnek, nem azok, akik valamivel kiérdemelték, még csak hozzá sem járulhatunk, mert az Isten Kegyelmének szabad Ajándéka. A mi „hozzájárulásunk" az, hogy Hittel elfogadjuk. Aki tudja, hogy rászorul, és elhiszi, hogy felkínálja neki Isten, az megragadja, komolyan veszi - és megköszöni. Ennyi telik tőlünk. És ennyit vár Isten tőlünk. Készek vagyunk erre?"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.07 A Gondviselő Isten

„De keressétek először az Isten Országát (Királyi
Uralmát) és az Ő Igazságát, és ezek is mind
ráadásul megadatnak nektek." (Mát. 6. 33 )

Ha tovább követjük a pusztában vándorló nép életét, számos jelét látjuk Isten Gondoskodó Szeretetének. Adott nekik éveken át kenyér gyanánt Mannát, húsnak fürjeket, víztelen helyeken is friss karsztvizet, ha pedig megtámadták őket, a túlerővel szemben is Győzelmet. Isten fontosnak tartja, hogy meglegyenek testi szükségleteink, Jézus Krisztus is belefoglalta a Miatyánkba mindennapi kenyerünket. A nép mégis gyakran zúgolódott, elégedetlenkedett. Miért? Mert amíg valaki csak Isten Gondviselését élvezi, de nincs Személyes Kapcsolata Vele, addig mindig hiányérzete van. Így is szokták mondani ezek az emberek: hiszek a gondviselésben. Amikor megjelenik valakiben a hála, akkor néz fel az ajándékokról az Ajándékozóra, s ha először kimondta: köszönöm, akkor kerül beszédes viszonyba Istennel. Akkor viszont már nemcsak Isten ajándékait követeli, hanem az Élő Istennel való Személyes Közösségért hálás, s ez többet jelent, mint akármennyi ajándéka. A gondviseléstől eljut a Gondviselőig. Isten azonban ennél is többet tartogat nekünk: Önmagát adta Ajándékul, amikor Jézus Krisztus Személyében lehajolt hozzánk. S aki Jézust Hittel befogadta az életébe, az a Gondviselőtől eljutott a Megváltóig, Isten gyermeke lett. Az tudja, hogy Aki egyszülött Fiát Feláldozta értünk, Vele együtt mindent kész nekünk adni (Róm. 8,32). Merjük bátran minden anyagi, egészségi, testi, fizikai gondunkat is Hittel Istenre bízni! De ne érjük be ennyivel, keressük az Ő Országát, cselekedjük Akaratát, s meg fogjuk látni, hogy Vele Közösségben a kevés is mindig elég, a hiány is javunkra lesz, s mi is tudunk továbbadni másoknak Tőle kapott testi és Lelki Ajándékokat."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.08 A Szövetség Istene

„...ti lesztek az Én Tulajdonom valamennyi nép közül... Papok
Királysága és Szent nép lesztek." (2Móz. 19. 5 - 6 )

Izrael népe a pusztai vándorlás során megtapasztalta Isten Gondviselő Szeretetét, de még nem volt identitástudata. Márpedig fontos mindenkinek, hogy tudja, honnan jön, hova tart, kihez tartozik, és mi a feladata. Amikor az Úr Szövetséget kötött népével a Sinai-hegynél, mindezt Világossá tette számukra. „...ti lesztek az Én Tulajdonom valamennyi nép közül..." Miért? „Nem azért..., mintha... a legnagyobbak volnátok..., hanem azért, mert Szeret titeket az Úr." (5Móz. 7. 7 ) Tudhatja tehát a nép minden tagja, hogy ő Isten Tulajdona, van Gazdája, ennek egyetlen oka Isten Szabad Szeretete, s ennek alapján tartoznak ők egymáshoz, és mint Közösség Istenéi. Számíthatnak Rá, mert Ő Hű a Szövetséghez. Tőlük viszont ezt kívánja meg: „ha Engedelmesen hallgattok Szavamra". Meg kell tehát tanulniuk figyelni Istenre, érteni Őt, és egyetérteni Vele. Így lesznek Szent nép, akiket csak Isten használhat Jó Célokra. És mire választotta ki Isten az Ő népét? Papi feladatot szánt nekik, tehát közvetíteniük kell Isten és az emberek közt. Képviselni Istent a pogányok előtt, és közbenjárni Isten előtt másokért. Bizonyságtétel szóval és élettel, s kitartó imádkozás. Ha ezt végzik, Isten Áldott Eszközei lesznek az Úr Dicsőségére és sokak javára. Ugyanez az Új Szövetség tartalma is. Tudhatjuk, hogy Jézushoz tartozunk, Aki Vére Árán vásárolt meg bennünket hiábavaló életünkből, és arra rendelt, hogy hirdessük nagy Tetteit Annak, Aki a sötétségből az Ő Csodálatos Világosságára hívott el (1Pét. 2. 9 ). A hívő keresztény önazonossága: „Jézusé vagyok, Neki szolgáltatom ki az Életemet, másnak nem is akarok szolgálni, Ő használjon arra, amire Akar! (Ezt jelenti a Királyi Papság és Szent nép kifejezés.)" ÁMEN!"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.09 Féltőn Szerető Isten

„Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr
ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat,
amelyeket azok a népek művelnek." (5Móz. 18. 9 )

Isten a népével kötött Szövetség Feltételéül szabta, hogy „ne legyen más Istened Rajtam kívül". Vagyis Hitét és Bizalmát a nép csak Istenbe vesse. Azért fontos kikötés ez, mert az ördög mindig az Istenbe vetett Bizalmunkat igyekszik megingatni, s olyan „segítséget" kínál fel, amellyel elszakít Istentől. Ezért az ígéret földjének határán Isten egész konkrétan óvta népét ettől a bűntől: ne legyen köztetek varázsló, igéző, jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó, mert utálatos az Úr Előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek azért veszélyesek az emberre, mert a Hitét kötik le, s így Istentől elszakadva védtelenné válik. Ettől Félti Isten az övéit, ezért mondja a Biblia, hogy Ő Féltőn Szerető Isten. Amíg Mózes átvette a Tízparancsolatot az Úrtól, addig a nép fülbevalókból borjút öntött, és úgy kezdték imádni, mintha az hozta volna ki őket Egyiptomból. Ugyanilyen ostobaság és istenkáromlás minden mai babonaság is. Sokan nem tudják, hogy ősellenségünk, az ördög, mindent elkövet, hogy Isten helyett őt imádják, benne bízzanak, tőle kérjenek segítséget. Aztán benyújtja a számlát, s az ilyennek mindig súlyos következményei vannak. A ma divatos ezoterikus ajánlatok mögött is ez az ördögi szándék bújik meg. Tudjuk a Szentírásból, hogy Jézus Krisztus legyőzte az ördögöt. Ezért Tud Segíteni azokon is, akik a gonosz csapdájába léptek. Jézushoz kell fordulnia mindenkinek, mert Ő azért Jött: „hogy az ördög munkáit lerontsa" (1Ján. 3. 8 ). A Benne való állhatatos Hit Védelmet nyújt minden sötét támadástól."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.10. Jézus Csendje

„...Elvonult velük külön... De amikor a sokaság
észrevette, Utánament." (Luk. 9. 10 - 11 )

Isten néhány jellemző Tulajdonsága után foglalkozzunk most Jézus Személyével! Kinek ismerjük meg Őt az Evangéliumok leírásából? Ez a szakasz arról szól, hogy a tanítványok beszámolói után Jézus elvonult, csak velük, egy csendes helyre. Rendszeresen kereste az alkalmat, hogy egyedül, csendben legyen az Atyával, vagy tanítványaival külön is beszélgessen. Jézus sokat dolgozott, előfordult, hogy enni sem volt idejük. Ezt csak úgy lehetett bírni, hogy az Atya előtti csendben kapott mindig Új Erőt. Az emberek azonban megzavarják. Mindig sok problémájuk volt, hozták a betegeiket, Utánamentek. Mit tesz most Jézus? Nem háborodik fel, nem küldi el a népet, nem zúgolódik emiatt, hanem „Örömmel fogadta őket". Hirdette az Evangéliumot, és meggyógyította a betegeket. - Mi vajon hogyan viselkednénk hasonló helyzetben? Miért tett így Jézus? Mert soha nem a maga Akarata szerint járt el, hanem Azt tette, Amit az Atya Akart. S tudta, hogy ez a sokaság nem véletlenül jött éppen most. Akit pedig az Atya küldött Hozzá, azt Ő soha nem küldte el. Megszánta őket. Neki volt érző és együtt érző Szíve, és soha nem Önmagát kímélte, hanem másokért szolgált. Akkor is, ha az Neki éppen alkalmatlan volt. S mint Jó Pásztor enni adott a nyájnak. Mit? Igét, egészséget, kenyeret. Először hirdette az Isten Királyi Uralmáról szóló Igét, utána gyógyított, s végül jóltartotta a sokaságot. Mi fordított sorrendet szeretnénk. Ő azonban tudta, hogy ez vezet az ember életének Teljes Gyógyulásához: a lélek felől kell elindulni. A helyén van-e mindez az életünkben: a Csend és a munka, magánélet és Szolgálat, a Lélek és a test Egészsége?"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.11 Erő áradt ki Belőle

„Jézus azonnal észrevette,
hogy Erő áradt
ki Belőle..." (Márk Ev. 5,30)

Egy zsinagógai elöljáró a súlyos beteg lányához hívta Jézust. Ő azonnal indult is, de a sok embertől csak lassan tudott haladni. Ráadásul meg is állt útközben, és ezt kérdezte: „ki érintette a Ruhámat?" Egy sokaságban ezt nehéz megállapítani, de Ő érezte, hogy Erő áradt ki Belőle. Kiderült, hogy egy gyógyíthatatlanul beteg asszony ért hozzá azzal a hittel, hogy így meggyógyul. S úgy is történt. Közben azonban a kislány meghalt, Jézus nem zavartatta magát, Szerinte nem halt meg, csak alszik. Volt, aki sírt, volt, aki emiatt kinevette Jézust. Ő pedig feltámasztotta a halott leányt. Bármerre járt, ez a Mennyei Erő áradt Belőle. Ennek Birtokában Ura maradt minden helyzetnek, semmitől nem jött zavarba, minden nyomorúságra készen volt Nála a Megoldás. Egyszerűen Igaznak bizonyult az, hogy Isteni Teljhatalmával Neki minden Lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Neki mindegy volt, hogy egy alvó gyermeket kell felébreszteni, vagy a halálból kell visszahozni valakit az Életbe. Mert Neki adatott minden Hatalom Mennyen és földön. De ki tapasztalhatta meg ezt az Erőáradást? Aki komolyan vette, hogy Jézus Az, Akinek mondta Magát, vagyis aki Hitt Benne. Ez az asszony Hittel lopakodott Jézus közelébe, és próbált segítséget kapni Tőle. Jézus Ereje ma is abba az irányba árad, ahonnan Hittel közelít Hozzá valaki. Lehet, hogy nem azonnal segít, megvárakoztat. Néha engedi, hogy még súlyosabb legyen a baj. Ne essünk kétségbe! Aki Hittel kéri Őt, azt Számon tartja. Bízzunk Benne, és Bízzuk Rá mindig a Megoldást!"

„Bár késik a segítség,
És nem találsz vigaszt:
Eloszlik gond és kétség
Előbb, mint véled azt."
(Paul Gerhardt)

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.12 Jézus Családja

„Mert aki cselekszi az Én Mennyei Atyám Akaratát, az az
Én fivérem, nővérem és az Én anyám." (Mát. 12.50 )

Jézus emberi Testét nem József nemzette, hanem a Szentlélek Teremtő Műve volt (Luk. 1,35). Születése után azonban Máriának és Józsefnek több gyermeke született, a Márk. Ev. 6. 3 név szerint felsorolja őket. Tehát Jézusnak voltak féltestvérei. Családja sokáig nem értette meg Őt. Testvérei sürgették, hogy tegye ismertté Magát a világ előtt. Amikor pedig a hatóság is támadni kezdte Jézust, félelmükben őrültnek akarták nyilváníttatni. „Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magánkívül van." (Márk Ev. 3. 21 ) Jézus és családja kapcsolatában ez a mélypont, ennyire egyedül maradt Ő küldetésével a családon belül. Egy alkalommal tanított, s „még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak Vele". Miért nem hallgatták ők is? Ennyire kívülállók maradtak? Jézus ekkor mondta: ki az Én anyám, és kik az Én testvéreim? Az, aki cselekszi az Én Mennyei Atyám Akaratát. De mindvégig szerette családját, gyermekként szót fogadott szüleinek, s még utolsó perceiben is gondoskodott anyjáról, amikor a Kereszten haldokolva tanítványára, Jánosra bízta őt. János gondoskodott is Máriáról, mindkettőjüket Efézusban temették el, sírjukat sokáig gondozták a keresztények. Jézus mennybemenetele után csatlakozott Mária a gyermekeivel együtt a keresztény Közösséghez. Az Ap.Csel. 1. 14 szerint már ők is együtt imádkoznak Jézus tanítványaival. A vér szerinti összetartozás mellett tehát van egy Hit szerinti is. Jézus testvérének tekinti azt, aki Isten Akaratát cselekszi. Ez azt is jelenti, hogy a Benne Hívők „Örökösei Istennek, és Örököstársai Krisztusnak" (Róm. 8. 17 ). Én vajon Jézus Testvére vagyok már? Szeressük nagyon a még nem Hívő rokonainkat is! És Higgyünk Jézusban, hogy így Isten fogadott gyermekeivé lehessünk (Ján. 1. 12; Róm. 8. 29; Zsid. 2. 11 )!"

Márk Ev. 6.3:
„Nemde ez az ácsmester és Mária fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nemde itt élnek közöttünk nőtestvérei is? És megbotránkoztak Benne."
Ján. 1.12:
„Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik az Ő Nevében Hisznek;"
Róm. 8.29:
„Mert akiket Eleve ismert, Eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia Ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen Elsőszülött sok atyafi között."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.13 Támadások kereszttüzében

„...mivel nem e világból valók vagytok,
hanem Én Választottalak ki titeket a világból,
azért gyűlöl titeket a világ." (Ján. 15. 19 )

Jézus mindenkivel Jót Tett, mégis sok támadás, rosszindulat, rágalom, gúny vette körül. Hogyan viselte Ő ezt? Az ördög többször is el akarta téríteni eredeti Céljától, Küldetésétől. Tanítványai közt is akadt, aki gáncsolta, megtagadta, elárulta. A nép vezetői pedig „állandóan szemmel tartották Őt, és kémeket küldtek Utána..., hogy Jézust a saját Szavaival fogják meg, s átadhassák a hatóságnak" (Luk. 20. 20 ). Politikai csapdát állítottak: szabad-e adót fizetni a császárnak? Vallási rejtvényt agyaltak ki: ha van feltámadás, kinek a felesége lesz az, akinek több férje is meghalt? Nem fogytak ki a gonosz ötletekből, amíg végül Keresztre juttatták Őt. Hogyan hordozta ezt Jézus? Természetesnek tartotta, mert tudta, hogy az Ő Tiszta, Isteni Jelleme olyan Idegen ebben a megromlott világban, mint a Világosság a sötétségben. Ezért soha nem lett ideges, sem dühös, nem ütött vissza, nem sértődött meg. Szelíden válaszolt a provokatív kérdésekre is. Erre bátorította az övéit is: aki „Felülről Született", az nem e világból való, s azt gyűlöli az Isten nélküli világ. De Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok értük (Mát. 5. 44 )! Ő is ezt tette még a Kereszten is, utolsó leheletéig. Két rendíthetetlen pillérre épült Jézus magatartása. Az egyik az Atyától való Függés, a Benne való teljes Bizalom, a Neki való Feltétlen Engedelmesség. Ettől nem lehetett eltéríteni. A másik: kimondhatatlan Szeretet azok iránt is, akik bántották. Ez az elfogadó, megbocsátó Szeretet azonban nem jelentette azt, hogy minden igazságtalanságot szó nélkül tűrt volna. Adott esetben megszólalt és leleplezte a hamisságot, de még ezt is mindig a támadó érdekében tette, őt szembesítette az Igazsággal. Kérjük el Tőle mi is ezt a Józan Béketűrést!"