Téma: Napi lelki morzsák

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.14 Jézus és a gyermekek

„...aki nem úgy fogadja az Isten Országát,
mint egy kisgyermek, semmiképpen sem
megy be Abba." (Márk Ev. 10. 15 )

A tanítók és írástudók megvetették a gyerekeket, mert ők még nem ismerik a Törvényt, és nem tudnak felmutatni semmilyen vallásos teljesítményt. Jézus ezzel szemben többször példaként állította a gyermekeket a felnőttek elé. Egy alkalommal csecsemőket vittek hozzá édesanyák, hogy áldja meg őket. A tanítványok nem akarták engedni a szülőket, mire Jézus megdorgálta őket. Akkor mondta a fenti igét. Hogyan fogadja a kisgyermek az ajándékot? Úgy, hogy elfogadja. Tudja, hogy gyerek, rászorul, s nem akar fizetni érte, bizalommal megragadja. Alázat, önismeret, Istenbe vetett bizalom nélkül sok büszke felnőtt kizárja magát az Üdvösségből. A tanítványok egyszer arról vitáztak, ki nagyobb köztük. Jézus felemelt egy kisgyermeket, és ezt mondta: „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a Mennyek Országában." Isten Előtt nem az lesz nagy, aki hatalmaskodik, hanem aki szolgál, „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok..." (Mát. 20. 26 ) Valakit egy megtisztelő címmel és feladattal tüntettek ki. Hívő barátja így gratulált neki: meg ne nőj! A harmadik jelenet virágvasárnap történt a jeruzsálemi templomban. Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, az emberek már hazamentek, és akkor gyermekek kezdték éltetni a Messiást: Hozsánna a Dávid Fiának! Talán nem is tudták, mi ennek ott a jelentősége, de amikor a felnőttek már félve elhallgattak, Isten a kicsiket használta fel arra, hogy Dicsőítésének eszközei legyenek. Kész vagyok-e gyermekként fogadni Isten Ajándékait, az Üdvösséget is? Kész vagyok-e megalázni magamat, s mindig kicsinek maradni, hogy Ő legyen Nagy az életemben? S bízom - e abban, hogy minden erőtlenségem ellenére még engem is tud használni az Ő szolgálatára?"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.15 Jézus Hazaszeretete

„Amikor közelebb ért és meglátta a várost, megsiratta...
Bár felismerted volna... a Békességre vezető Utat!"
(Luk. 19. 41 - 42 )

Jézus Krisztus személyválogatás nélkül minden embert nagyon szeretett, de azt a népet, amelyből emberi eredetét tekintve származott, különösen is. Ez megkülönböztetés? Igen, de olyan, amiből soha senkinek nem származik hátránya. Elsősorban „Izrael házának elveszett juhaihoz" jött, de meggyógyította a római százados szolgáját is, sőt az ő Hitét példaként állította honfitársai elé, és meghallgatta a pogány kánaáni asszony könyörgését is. Nem tett különbséget a maga népe és a többi nép közt, de sorrendben saját népe volt az első helyen. Még sírni is tudott miattuk. Jézus tanítványainak ma is mindenkit őszintén szeretniük kell. De természetes, hogy ezek közt elsősorban a maga népét szereti mindenki. Ahogyan Pál apostol is írja: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik Testvéreink a Hitben." (Gal. 6. 10 ) Leginkább azokkal, de soha nem mások rovására. Aztán ha nem ilyenek vannak bajban, és segíteni kell, a testvéreinket hanyagoljuk el átmenetileg, de mégis van egy alapvető sorrend. Miért? Mert nem véletlen az, hogy melyik család és melyik nép tagjává születtünk. Hisszük, hogy Isten jelölte ki „lakóhelyünk határait" (ApCsel. 17. 26 ), s amelyik közösségbe belehelyezett, azért felelősek vagyunk. Nemcsak élvezni kell annak a működését, hanem munkálni is, hogy minél jobban működjék. Ez a keresztény ember politikai felelőssége, nem lehet közömbös a polisz, a város sorsát illetően. Ezt Isten még a babiloni fogságba hurcolt népnek is megparancsolta (Jer. 29. 7 ). Ennek a felelősségnek része a becsületes munka, az állandó imádkozás, a megszentelt élet, s állásfoglalás minden Isten szerinti rosszal szemben, minden Biblia szerinti Jó mellett."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.16 Jézus Haragja

„...ne tegyétek az én Atyám Házát
kalmárkodás házává!" (Ján. 2. 16 )

Sokan szeretnek hivatkozni arra, hogy virágvasárnap még Jézus is méregbe gurult, és haragjában ostorral verte ki a templomból a kereskedőket és pénzváltókat. Íme - mondják -, mennyivel érthetőbb és megbocsáthatóbb, ha mi valami hasonlót teszünk. Közben pedig ezek az emberek nem tudják, mi is történt akkor Jeruzsálemben. Hogyan kerültek állatkereskedők a templomba? Az áldozatok miatt sok állatra volt szükség egy-egy nagy ünnepen. Megvolt az arra kijelölt hely, ahol árulni lehetett őket: a templomon kívül. Az üzlet azonban jól ment, és némi összegért megengedték a templom felelősei, hogy a pogányok udvarán is lehessen kereskedni. A pogányok udvara arra szolgált, hogy ha eljött egy Istent kereső, nem zsidó zarándok, az hallhassa ott Isten Igéjét, és csendben imádkozhasson és elmélkedhessen. Ez volt Izrael Missziójának egyik formája, amivel Isten bízta meg népét. Ezt tette lehetetlenné, hogy az anyagi haszon fejében ide is beengedték az üzletelést. Jézus szemében ez olyan szemérmetlen Isten elleni lázadás, az Ő Igéjének, Rendjének, Szentségének semmibevétele volt, amit nem hagyhatott következmények nélkül. Ő nem Személyes sérelmet torolt meg, nem dühbe gurult, ahogyan mi szoktunk, hanem idézi az Igét, Ami ellen vétettek, tanítványai pedig idézik a Zsoltárt, ami Jézus Haragjának az oka: „A Te Házad iránt érzett Féltő Szeretet emészt Engem." Messiási Tett volt a templom megtisztítása, Isten Rendjének a helyreállítása. Ezért nem mert tiltakozni ellene senki. A mi életünkben vajon minden az Isten által kijelölt Helyen van? Mi szorítja ki például a vasárnapjainkból Isten Igaz Tisztelését? Melyik világos Isteni Rendelkezést kellene komolyan vennünk, hogy rend legyen az életünkben? Nem áldozunk fel anyagi előnyökért Lelki Értékeket?"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.17 Igen és nem

„Atyám, ha nem távozhat el Tőlem ez a pohár, hanem ki
kell innom, legyen meg a Te Akaratod." (Mát. 26. 42 )

Jézus nemcsak másoknak mondta, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem", hanem Őt is az Jellemezte, hogy egyszer s mindenkorra Igent mondott az Atya Akaratára, s ami attól kicsit is el akarta téríteni, arra újra és újra határozott nem volt a Válasza. Minket állandóan kísért Hitbeli kérdésekben is az, hogy engedményeket teszünk, kivételeket nevezünk meg, csak egyszer, csak egy kicsit engedetlenek leszünk Istennel Szemben. Alkottunk egy gyengeségünkre jellemző szót: nemigen. Ma így mondják: nem Igazán. Nem egyértelmű a gondolkozásunk, a beszédünk, a cselekvésünk, és ebből sok bűn és baj származik. Egy jegyespárral beszélgetve hangzott el a következő: mivel a vőlegény igent mondott a menyasszonyának, ez a világ összes többi nőjének ilyen minőségében nemet jelent. A fiatalember felháborodott, ő erre nem gondolt. Ilyen sarkosan kell ezt nézni? - kérdezte. Jézusnak a nagypéntek előtti éjszakán a Gecsemáné-kertben végigvitt Imaharca jól szemlélteti az Ő Határozott, Egyértelmű, Következetes Magatartását. Először azt kéri, hogy ha lehet, ne kelljen kiinnia a szenvedések keserű poharát. De hozzáteszi: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogy Én Akarom, hanem amint Te." Másodszor már csak az Igen hangzik el: Atyám, legyen meg a Te Akaratod! És harmadszor is. Így teljesen megerősödött az Igen az Atya Akaratára, a nem a test félelmére, amit az ördög fel akart használni az engedetlenségre való csábításra. Készek vagyunk-e eltökélten újra és újra nemet mondani minden hiúságra, büszkeségre, kényelemszeretetre, hatalomvágyra, anyagiasságra, önzésre, minden tisztátalan, babonás, ördögi ajánlatra, hogy teljes Meggyőződéssel és Örömmel mondjuk és tegyük: Igen, Atyám, mert így láttad Jónak (Mát. 11. 26 )."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.18 Ítélkezés

„A Hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit
bírálgassátok... ne ítélkezzünk egymás felett..." (Róm. 14. 1 és 13 )

Gyakori bűnünk, hogy az illető távollétében megtárgyaljuk hibáit, gyengeségeit, és elítéljük. Isten ezt nagyon rossznak tartja. Miért bűn ez? Azért, mert gőg van mögötte, magamat különbnek tartom, őt megbélyegzem. A másik felett ítélkezünk, tehát fölé emeljük magunkat. Mentegetőzés és dicsekvés is lehet emögött. Hallgatólagosan azt bizonygatjuk, hogy mi jobban tudunk, helyesebben gyakorolunk valamit. Pedig gyakran éppen azt a hibát ítéljük el másokban, ami bennünk is megvan. Így ítélgették egymást már az első gyülekezetekben is az erősebb Hitűek és a bizonytalan kezdők. Pál apostol őket inti ebben az Igében. Mi ennek a káros gyakorlatnak a gyógyszere? Nem kell mindent kicsinyesen észrevenni és szóvá tenni. Ha valami nagyon helytelent látunk a másik ember életében, neki kell megmondanunk Szeretettel. Szabad érte imádkozni, Isten sok mindent közvetlenül elrendez a Benne hívőkkel. És törekednünk kell arra, hogy minél több jót mondjunk egymásról. Isten egyenesen arra biztat, hogy aki rosszat mond rólunk, azt is Áldjuk - ami azt jelenti: jót mondunk róla. És akkor egyáltalán nem szabad Ítéletet mondanunk senkiről és semmiről? Dehogynem. Csak más dolog Isten Igéje alapján megítélni valaki cselekedetéről, hogy helyes-e, vagy pedig elítélni valakit a segítés szándéka nélkül. Tudnunk kell, hogy Isten szerint mi jó és mi nem, de egymás felett öncélúan, szeretetlenül nem szabad Ítélkezni. Ne mi üljünk a bírói székbe, ahonnan Ítéletet hirdetünk mások felett, hanem üljünk csak alázatosan a vádlottak padjára, és engedjük, hogy az Igaz Bíró Ítéljen el és mentsen fel! Aki ilyen lelkülettel néz másokra, az nem Ítélkezni fog felettük a kárukra, hanem inteni fogja őket, és imádkozni fog értük épülésükre."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.19 Az Ároni Áldás

„Áldjon meg téged az Úr, és Őrizzen
meg téged!" (4Móz. 6. 24 )

Isten megparancsolta Áronnak, hogy mint főpap, ezekkel a szavakkal Áldja meg a népet. Ez az Áldás csaknem minden Istentisztelet végén elhangzik, egy-egy sora azonban nehezen érthető. Mi az Áldás? A Biblia szerint minden testi és lelki jónak a foglalata, amit Isten az embernek Adhat. Nem azért Adja, mert az megérdemli, meghálálja, hanem mert szüksége van Rá. Az Áldás Ajándék, amit Isten Szeretetből ad, ha Akar. Tehát nem Áron Áldotta meg a népet, hanem Isten. És nem a lelkész Áldja meg a gyülekezetet, ő csak hirdeti ennek a lehetőségét, és kívánja, kéri azt az emberek számára. Ugyanígy egy szülő is Megáldhatja gyermekét, vagy bárki kívánhatja hittel Isten Áldását másokra. Mit jelent az első mondat: Áldjon meg téged az Úr, és Őrizzen meg téged? Ez az Áldás először a pusztai vándorlás során hangzott el, ahol ezer veszély leselkedett az emberekre. Isten ezekkel a Szavakkal azt Ígéri (mert ez a kérés egyben Ígéret is), hogy mint Jó Pásztor Őrizni fogja népét. Amikor a babiloni fogságból hazatért a nép, szintén nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt, Isten ezt Ígérte: „Én Magam Oltalmazom mindenfelől... mint egy Tüzes Fal" (Zak. 2. 9 ). A Zsoltáríró ezt a képet használja: „Szárnyainak árnyékában Biztonságban leszünk." Isten tehát mindenekelőtt Biztonságot, Védelmet Ígér népének. Nagy szükségünk van erre ma is. A romló közbiztonság, a közlekedésben rejlő sok veszély, a különféle fertőzések, de a saját indulataink vagy félelmeink miatt is nagyon rászorulunk Isten Védelmére. Bízzuk Rá nyugodt Hittel szeretteinket, egzisztenciánkat, egyházunk és népünk jövőjét, és kívánjuk egymásnak hittel: az Úr Áldjon és Őrizzen meg téged!"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.20 Könyörüljön rajtad!

„Ragyogtassa rád Arcát az Úr, és
Könyörüljön rajtad! (4Móz. 6. 25 )

Az Ároni Áldás három ikerkérésből áll, amelyeknek első fele arról szól, mit tegyen veled Isten, a másik fele, hogy mit adjon. Istennek nincs olyan Arca, mint a mienk, de a szentíró csak ilyen emberszabású képpel tudja kifejezni, amit akar. Itt arra utal, hogy akkor szokott felragyogni egy ember arca, ha megpillant valakit, akit szeret, és rámosolyog. Tudjuk a Szentírásból, hogy bennünk semmi nincs, amiben Isten gyönyörködhetne, ami Őt „mosolyra deríthetné". Egyvalakiben Gyönyörködik Isten, az Ő Szent Fiában, Jézusban (Mát. 3. 17 ). Ahhoz viszont, hogy Krisztus bennünk Éljen, Kegyelmet, bűnbocsánatot kapott embernek kell lennünk. Ezért kapcsolja össze ezt a két kifejezést: Ragyogtassa rád Arcát, és Könyörüljön rajtad. Akin Ő Könyörül, aki az Ő bűnbocsátó Kegyelmét Hittel megragadta, azon Felragyog Isten Arca, mert már az Ő ismerőse, sőt gyermeke lett. Ír a Biblia arról is, hogy az ellene lázadó emberre haraggal néz Isten, vagy elrejti előle az Arcát (Ézs. 54. 8 ). A Könyörülni szó az Ószövetség eredeti nyelvén azt is jelenti: Lehajolni. A Szent Isten Jézus Krisztus Személyében hajolt le hozzánk, Ő Engesztelte ki Isten Jogos Haragját, amikor Önmagát Áldozta fel a Keresztfán. Őérette Könyörül rajtunk Isten. Jézus Krisztus tette lehetővé ennek az Áldásnak a beteljesedését is rajtunk."

„Mát. 3.17: És hang hallatszott a Mennyből:
„Ez az Én Szeretett Fiam, Akiben gyönyörködöm.""

„Ézs. 54.8: „Túláradó Haragomban egy pillanatra elrejtettem előled Arcomat,
de Örök Hűséggel Irgalmazok neked" - mondja Megváltó Urad."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.21 Adjon Békességet!

„Fordítsa feléd Arcát az Úr, és adjon
neked Békességet!" (4Móz. 6. 26 )

Ez a mondat tulajdonképpen az előbbi fokozása. Ott arról volt szó, hogy Isten Ránéz, mintegy Rámosolyog Megbocsátóan az emberre, itt pedig arról, hogy állandóan Ránéz, Szemmel tartja, folyamatosan egymás színe előtt Élnek, Együtt Élnek. Az Isten és a Kegyelmet nyert ember tartós Közösségét fejezi ki. Isten azt Ígéri itt, hogy a benne hívők soha nem a Háta mögött, hanem Színe Előtt Élhetnek, és ebben az állapotban Békességük lesz. A Békesség a Bibliában nemcsak a háborúság hiányát jelenti, hanem olyan közeget, amelyben az Élet feltételei gazdagon megvannak. A halnak a vízben van békessége, nem a parton. Az embernek az Istennel való Közösségben vannak meg az Életfeltételei. Ott válhat azzá, akinek a Teremtő szánta, ott kerül a helyére, ott érzi magát jól - még esetleg nehéz körülmények közt is. Persze nemcsak Istennek kell felénk fordulnia, hanem nekünk is keresnünk kell az Ő Arcát. Isten többször panaszolta, hogy „hátukat fordították Felém, nem arcukat" (pl. Jer. 2. 27 ), és ezért lett a nép kiszolgáltatottá az ellenség számára. Az is előfordul, hogy az ember akar valamit Isten Háta mögött cselekedni, vagy valamit Előle elrejteni. Ebből soha nem fakad Békesség. Az Ároni Áldás tehát ezt a három nagy Értéket kéri: Biztonság, Bocsánat, Békesség. Mindhármat Jézus Krisztus szerezte vissza nekünk. „Mert Ő a mi Békességünk" (Ef. 2. 14 ), Ő szerzett nekünk Békességet a Kereszten kiontott Vére által (Kol. 1. 20 ), és Ő adja a Maga Saját Békességét a Benne hívőknek (Ján. 14. 27 ), Amit nem vehet el tőlünk senki. Ő Maga és a Vele való Közösség minden Isteni Áldás Forrása és Foglalata."

Jer. 2. 27: „Mert ezt mondják a fának: Te vagy az apám! - a kőnek pedig:
Te szültél engem! A hátukat fordítják Felém, és nem az arcukat, de majd
ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk!"

Ef. 2. 14: „Mert Ő a mi Békességünk, Aki a két nemzetséget Eggyé tette,
és az Ő Testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,"

Ján. 14. 27: „Békességet hagyok nektek: az Én Békességemet adom nektek;
de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.22 Vedd birtokba!

„...és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek,
az Úr Ad nektek birtokul." (Józs. 1. 11 )

Ez a mondat akkor hangzott el, amikor Isten az Egyiptomból kiszabadított népet a hosszú pusztai vándorlás után elsegítette az ígéret földjének határához. Két Igazságot figyeljünk meg: Isten nemcsak kihozta népét a szolgaságból, hanem be is viszi őket az Ígéret földjére. Nemcsak Kiszabadította egy emberileg reménytelen helyzetből, hanem Felszabadította őket egy egészen Új Életre. Isten a mai hívőket sem csupán megszabadítja bűneikből, elesett állapotukból, hanem Felszabadít a Neki Engedelmes, másoknak hasznos, szolgáló Életre. Minden megtért embernek tudnia kell, hogy miből és Kihez tért meg. Jézus Krisztus nemcsak Megváltója a hívőnek, hanem Ura is, és meg kell tanulni Őt szolgálni. Meg kell ismerni, mit jelent ez: „a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé Szabad". Egyetlen hívő sem állhat meg a bűnbocsánat Öröménél, hanem növekednie, fejlődnie kell az Ismeretben, Hitben, Szent Életben. A másik Igazság: Isten adta birtokul népének az Országot, de nekik kell birtokba venniük azt. Már az övék, és ez Isten Ajándéka, semmit nem tettek érte, de akkor érzik majd magukénak, ha legyőzik a félelmet a szívükben, belépnek arra a földre, és egymás után meghódítják a városokat. Hogy Isten Ajándékba adta nekik, ez a Kegyelem. Hogy ezt komolyan veszik, és lépésről lépésre haladnak a meghódítással, ez a Hit. Isten tulajdonképpen ezt mondja itt nekik: vedd birtokba a Birtokodat! A lelki életben is mindent Isten készített el nekünk, még az is az Ő Ajándéka, ha ezt Hittel komolyan vesszük. De ez nem teszi feleslegessé a lépésről lépésre való Engedelmeskedést, az Ajándékcsomag kibontását és használatbavételét. Eközben tudjuk meg, milyen nagy Gazdagságot adott nekünk az Úr."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.23 Felkészített szolga

„Csak légy igen Bátor és Erős, őrizd meg, és tartsd meg
azt a Törvényt, Amelyet Mózes, az Én szolgám Parancsolt
neked. Ne térj el Tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj
mindenütt, amerre csak jársz." (Józs. 1. 7 )

A honfoglalás nagy vállalkozását Józsuénak kellett vezetnie. Ő alkalmatlannak tartotta magát erre. Isten azonban nem belelöki szolgáit a feladatokba, hanem Felkészíti őket, és menet közben is Tanácsolja, Bátorítja. Hogyan készítette fel Józsuét?
1. „Józsué, Nún fia pedig megtelt Bölcs Lélekkel..." (5Móz. 34. 9 ) Meglepődünk, mert úgy gondoljuk, az ő feladatához inkább fizikai erő, jó fegyverek és némi katonai tapasztalat lenne szükséges. Majd megkapja azt is, de Isten azt tartja a legfontosabbnak, hogy tudjon vele Beszélni, hogy Józsué értse Őt, és legyen kész egyetérteni Vele. Ehhez pedig ilyen Lelki „vevőkészülék", Bölcs Lélek kell. Mert egyik énekünk szerint „vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet". Ez a Bölcsesség nem emberi készség, hanem Isten Ajándéka. De aki kéri, megkaphatja (Jak. 1. 5 ).
2. Iránytűnek Isten Írott Igéjét használhatja, ehhez kell igazodnia. Egy leendő hadvezér kezébe Isten nem kardot ad, hanem Bibliát. Akkor lesz ő jó vezetője népének, ha komolyan veszi Isten Igéjét. És Józsué mind a közéletben, mind magánéletében (24. 15 ) komolyan vette azt. Minden nép és ország, amelynek ha csak egy ideig is ilyen vezetői voltak, felvirágzott. Ez gazdagíthatja meg a mi személyes életünket is.
3. Józsué nagyon félt. Tudta, hogy elődje, Mózes, milyen rátermett ember volt, ismerte népe keményszívűségét és a meghódítandó terület nehézségeit is. Isten ezért Gyengéd Szeretettel Bátorítja, állandó Jelenlétét Ígéri. Ő pedig félve is helytállt, és Isten vitte őt Győzelemről Győzelemre. Az Üdvösséget is Isten adja, minden hozzájárulásunk nélkül. De nekünk kell azt Hittel megragadnunk, és már itt megélnünk."
 

Jak. 1. 5:
„Ha pedig valakinek nincsen Bölcsessége, kérjen Bölcsességet Istentől,
Aki Készségesen és szemrehányás nélkül Ad mindenkinek, és meg is kapja."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.24 Háromnapi csend

„Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap
múlva átkeltek itt a Jordánon hogy bemenjetek, és
birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek,
az Úr ad nektek birtokul. " (Józs. 1. 11b )

Mózes halála után a nép elfogadta Józsuét vezérnek, Isten megadta neki a szükséges Tanácsokat, az emberek készek indulni. És akkor Józsué ezt mondja: három nap múlva indulunk. Miért nem azonnal? Mert szükség van háromnapi csendre, hogy Lelkileg is felkészüljön a sokaság. Először is veszély fenyegeti a Lelki Egységet. Márpedig együtt küzdeni csak úgy lehet, ha megvan a Lelki Egység. Az a három törzs tudniillik, amely a Jordán bal partján kapott földet, már helyben van. Ők kezdenék is az építkezést, a többi meg menjen és foglalja el a magáét! Ebből azonban később nagy feszültség lehetne, ezért Józsué bölcs indokkal ráveszi őket, hogy segítsenek a többieknek is. Ők pedig készek erre. Kell ez az idő arra is, amit így mondott Isten: „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap Csodákat Tesz köztetek az Úr." (Józs. 3,5) Istennek ugyanis az Ő nagy Tetteihez nem zsenikre van szüksége, hanem megtisztított, Engedelmes és megszentelődött emberekre. Egy ilyen nagy feladat előtt mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten Elé álljon, önvizsgálatot tartson, és újra csak Egyedül Isten bűnbocsátó Kegyelmében Bízzon. Kellett idő ahhoz is, hogy a pogány Ráháb felkészüljön az Isten népéhez való csatlakozásra, s a kémeknek már így tudjon beszélni: „tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, mert Ő Mindenható Isten." Jézus negyven napig böjtölt csendben, mielőtt elkezdte nyilvános Működését. Egész éjjel imádkozott, mielőtt kiválasztotta tanítványait. Csak mi ugrunk gyakran fejest a tennivalókba. Próbáljuk ki, mennyi Áldás lesz azon, ha Isten Előtti csenddel készülünk egy napra, egy új hétre, bármilyen megszokott vagy különösen nehéz feladatra!"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.25 Tökéletes Bocsánat

„...nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki... csak
azt tette, amit Én helyesnek látok." (1Kir. 14. 8 )

Ezt az erkölcsi bizonyítványt Isten állította ki Dávid királyról, jóval az ő halála után. Azért meglepő ez, mert Dávid Istenhez való hűsége mellett elkövetett súlyos bűnöket is. Elszerette egyik katonájának a feleségét, ezért megölette a férjet, hogy feleségül vehesse az özvegyet, s ennek ellenére ezt állítja róla Isten? Hogyan? Úgy, hogy amikor Isten prófétája Dávid szemébe mondta ezeket a bűnöket, ő összetört, és keserű bűnbánattal megvallotta mindezt Istennek, kérve az Ő bocsánatát. Aztán soha többé nem követett el hasonlót. Isten pedig megbocsátott neki. S most úgy beszél róla az Úr, mintha el sem követte volna a megbocsátott bűnöket. A radikális bűnvallást ilyen radikális bocsánat követi. Aki nem is látja, mit vétkezik, vagy mentegeti bűneit, azon nem lehet segíteni, „...aki pedig megvallja és elhagyja, az Irgalmat nyer." (Péld. 28. 13 ) Mert a bűnt nem lehet emberi erőfeszítéssel jóvátenni, csak Isteni Kegyelemmel megbocsátani. Dávid már semmit nem tudott volna jóvátenni abból, amit elkövetett. A házasságtörő kapcsolatból született gyermek azonban meghalt. Mert „amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal. 6. 7 ). A bűnbocsánat a bűneink Örökkévaló következményére vonatkozik: a megbocsátott bűn nem zár ki az Üdvösségből. Paráznák és gyilkosok nem örökölhetik Isten Országát (Jel. 22,15), de Dávid bocsánatot kapott ezekre a vétkeire. Isten nem elengedi bűneink büntetését, hanem végrehajtotta azt az Ő Szent Fián. Jézusnak bele kellett pusztulnia abba, hogy mi ilyenek vagyunk. De aki Hiszi, hogy Jézus helyette is meghalt, annak Isten az Ő Szent Fia Igaz Voltát Tulajdonítja és adja. „...megigazított minket az Ő Vére által..." (Róm. 5. 9 )"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.26 Magyarázzuk vagy bevalljuk?

„Egyedül Ellened vétkeztem, azt tettem, amit
rossznak látsz. Ezért Igazad van, ha szólsz,
és Jogos az Ítéleted." (Zsolt. 51. 6 )

Van, aki úgy vétkezik Isten és embertársai ellen, hogy észre sem veszi. Ez neki a természetes, nincs semmilyen mércéje, eltompult a lelkiismerete is. Van, aki magyarázza, mentegeti a bűneit, enyhítő körülményeket keres. Más megpróbálja rejtegetni, mert bűn az, ami kiderül mondja. Egyesek dekorálják: nem loptam, hanem csak örömet akartam szerezni valakinek. Mindenki így tesz, ez csak egy kis botlás volt, mindnyájan gyarlók vagyunk... S nem vesszük észre, hogy miközben a mutatóujjunkkal másokra mutatunk, három ujjunk magunk felé irányul, és minket vádol. Dávid őszintén bevallja: „Míg hallgattam,... egész nap jajgatnom kellett... erőm ellankadt, mint a nyári hőségben." Míg végül így döntött: „Megvallottam Neked vétkemet, bűnömet nem takargattam... és Te Megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." (Zsolt. 32. 3 - 5 ) Az 51. zsoltárban pedig megrendítő, konkrét módon vallja meg Istennek bűneit, és egyedül Tőle remél feloldozást: „Ments meg, mert vért ontottam", „moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó... Tiszta szívet Teremts bennem, Istenem..." Isten Igéje segítette el Dávidot is bűnlátásra, ő Igazat adott Istennek, nevén nevezte bűneit, bevallotta teljes tehetetlenségét, és egyedül a Bocsánatban reménykedett. És miután megkapta, ugyanolyan komolyan vette, mint előtte a bűnét. Hitetlen magatartás az, amikor valaki ezt mondja: nem tudom megbocsátani magamnak. Amit Isten megbocsátott, az olyan, mintha nem történt volna meg. Legyen Békessége a Kegyelmet kapott bűnösnek, és legyen hálás szüntelenül az elnyert bocsánatért! Ez is Erőt ad ahhoz, hogy ne ismétlődjék a bűn."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.27 Annyira Komoly?

„Ha megvalljuk bűneinket, Hű és Igaz Ő:
Megbocsátja bűneinket, és Megtisztít minket
minden gonoszságtól." (1Ján. 1. 9 )

A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit Tesz a megvallott bűnökkel. Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a Bűnbocsánatot is. „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt... Ujjongjatok, egek, mert ezt Tette az Úr..." (Ézs. 44. 22 - 23 ) A szél szétkergeti a felhőket, s nem lehet őket többé visszahozni vagy összerakni. Ugyanígy a megbocsátott bűnöket sem. „Kicsoda olyan Isten, mint Te, Aki Megbocsátja a bűnt, és Elengedi népe maradékának büntetését? Nem Tartja meg Haragját Örökké, mert abban Telik Kedve, hogy Kegyelmet ad. Újra Irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik. 7. 18 - 19 ) Isten, ha Megbocsátott, nem haragszik többé. Abban telik Kedve, hogy Kegyelmet ad! Újra meg újra számíthatunk Irgalmára. Eltapossa bűneinket, mint egy férget, a tenger mélyére dobja, és többé nem hivatkozik rájuk. „Nem perel mindvégig, nem tart Haragja Örökké. Nem vétkeink szerint Bánik velünk, nem bűneink szerint Fizet nekünk... Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire Veti el vétkeinket." (Zsolt. 103 ) Mindez pedig azért lehetséges, mert Isten Jézust Sújtotta mindnyájunk bűnéért (Ézs. 53. 6 ). Aki ezt Hittel komolyan veszi, az tudja érvényesnek tekinteni a kapott bocsánatot is, és nem a további könnyelmű vétkezésre szabadítja fel, hanem megtölti a szívét soha el nem fogyó Hálával. Az ilyen ember Jézus Krisztus bűneinkért bemutatott Engesztelő Áldozatára az egész életét meghatározó hálaáldozattal válaszol. Kálvin János szavaival: szívemet égő áldozatul Neked ajánlom, Uram."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06.28 Amit vet az ember...

„...amit vet az ember, azt fogja aratni is..." (Gal. 6. 7 )

Kevesen gondolnak arra, hogy az életünk folyamatos magvetés. Minden szavunk, gesztusunk, tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások életébe, és akarva-akaratlanul példává lesz. Jó vagy rossz példává. Amit a gyerekek látnak otthon, még ha kamaszkorukban nem értenek is egyet vele, később a legtöbb esetben ők is azt fogják tenni. Nagyon tudatos magatartás kell ahhoz, hogy a rossz példa láttán valaki éppen ezért ne úgy, hanem másként, helyesen éljen majd. Nem kell ehhez feltétlenül tudatosság, elég, ha egy istenfélő ember éli a maga Megszentelt, Tiszta Életét, azzal szórja a Jó Magokat. Aki istentelen, embertelen életet él, veti a gyomot. Mindkettő ki fog kelni, megtermi a maga gyümölcsét. Mindenki csak olyan magot tud vetni, amije van, és mindenből az fog kikelni, aminek a magja. Senki nem akar kukoricát szedni ott, ahova búzát vetett. De szabad tudatosan is Jó Magot vetnünk. Úgy beszélni, élni, cselekedni, hogy azzal gyarapítsuk az Életet, gazdagítsunk másokat, „...aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor. 9. 6 ) Nem érdemes kispórolni a munkáinkból az alaposságot, áldozatot, meri az valamikor valakinek kamatozni fog. De akkor is érdemes bőven vetnünk, ha nem mi fogjuk learatni? Igen. A mi feladatunk a vetés. Az aratás Isten dolga. A mi nagy Kiváltságunk, hogy gazdagíthatjuk az Életet, bárki fogja is a termést betakarítani. Fontos figyelmeztetés még: „aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni Örök Életet." (Gal. 6. 8 ) Vagyis aki Isten nélkül tölti el földi életét, Nélküle tölti az Örökkévalóságot is. Aki Vele járt itt, Vele lesz a Mennyben is."