Téma: Napi lelki morzsák

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 11 Új Élet Otthon

„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek,
hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá,
Atya! Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt,
hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek,
örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig
Krisztusnak,..." (Rom. 8. 15 - 17a )

Arról nem szól Jézus példázata, hogy hogyan teltek a hazatért fiú hétköznapjai otthon, vagyis hogy milyen az Újjászületett hívő Élete. Az azonban kiderül, hogy az a fiú béresnek akart hazamenni, tehát arra vágyott, hogy újra az apját szolgálhassa. Addig azt hitte, a maga ura volt, de kiderült, hogy kényszerhelyzetbe került, sötét erők rabszolgája lett. Most nem ő akar már uralkodni önmagán, hanem átadja az uralmat apjának. A Megtérés: Uralomátadás. Más kérdés, hogy az apja nem szolgaként fogadja vissza, hanem fiaként. Mi a különbség? Abban semmi, hogy a fiaknak is dolgozniuk kellett, és nekik is az apa, a gazda parancsolt. Csakhogy az egykori tékozló most már önként vállalta ezt a szolgaságot, örül ennek a lehetőségnek, s mint fiú, egészen más helyzetben volt. A szolga bérért dolgozik, a fiú az apja iránti Hálából és Szeretetből. A szolga idegen, a fiú a sajátjában van. A szolga parancsot teljesít, a fiú érti is, mit miért kell végeznie. A szolga munkaviszonya bármikor megszűnhet, a fiú biztonságban van, tudja, hogy „el nem szakaszt Tőle már sem élet, sem a halál". Isten közel engedi magához gyermekeit, saját Lelkét adja nekik, megbeszéli velük Terveit, kijelenti Magát nekik. Ezért vágyik Isten gyermeke megismerni a Mennyei Atya Gondolatait, ezért olvassa a Bibliát, így hallgatja az Igehirdetést, ezért öröm neki az imádkozás, ezért kéri: taníts Akaratod Teljesítésére (Zsolt. 143. 10 ). S a gyermek örökös is! Isten gyermeke is vétkezhet Szerető Atyja ellen, de nem ez a jellemző, és ő már észlel minden bűnt az életében, tudja, hogy:

„Jézusa Kezében kész a Kegyelem,
Egyenest Oda fog folyamodni"
(Arany János: Szondi két apródja)."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 12 Az Igazi Szabadság

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai."
(Róm. 8. 14 )

A szolga külső parancsra engedelmeskedik urának. A gyermek belső indításra engedelmeskedik apjának. Ugyanaz a lélek, ugyanaz a lelkület van bennük, egyet akarnak. A hívő számára Isten Törvénye nem külső kényszer már, hanem Belső Késztetés. Önként, meggyőződéssel teszi azt. Nem lázad ellene, nem engedményeket kér belőle, nem kibúvókat keres, hanem mivel teljes szívéből szereti az Urat, teljes szívvel törekszik az Engedelmességre is. Erre a Szabadságra segíti el Isten azokat, akik Hisznek Benne. Amikor a tékozló fiú elment otthonról, szolgalélekkel távozott. Keserű kötelességnek találta a munkát, nyűgnek az apai ház rendjét. Amikor hazatér, ugyanazokat a parancsokat kell teljesítenie, csak most már szereti azt, Aki parancsol, s tudja, hogy neki is az a jó, ha Engedelmeskedik. Itt van a helyén, itt lehet azzá, akivé lennie kell: szabad gyermekké, gazdag örökössé. Mert a Szabadság nem az, hogy azt teszek, amit akarok, hiszen ilyen lehetőség nincs. Hanem az az Igazi Szabadság, hogy azzá válhatok, akinek Isten Teremtett. Ez pedig csak az Atyával való Közösségben lehetséges, amikor Isten az Ő Szentlelkét Adja az embernek, aki így képes Engedelmeskedni Neki. A külső törvény bensővé válik, a hívő egyet akar Istennel. Ágoston írta: az Istentől Teremtett ember képes volt Istennek engedelmeskedni, és azt megtagadni is, tehát nem vétkezni, és vétkezni is. A Tőle elszakadt ember nem tud nem vétkezni (mindig csak vétkezni képes). Az Újjászületett hívő újra tud vétkezni, és nem vétkezni is. A Mennyországban pedig már nem tud vétkezni többé. Jézus Krisztus a vétkezés kényszere alól szabadít fel arra az állapotra, hogy tudjunk újra nem vétkezni is, vagyis Örömmel Engedelmeskedni Istennek, aki jobban tudja, mi jó nekünk, mint mi magunk. Én már Szabad vagyok erre?"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 13 Indulás és növekedés

„...megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok
az Úr Jézus Krisztus Nevében és a mi Istenünk Lelke által."
(1Kor. 6. 11 )

Amikor egy hitetlen ember hívővé lesz, Isten Krisztus Igazságát tulajdonítja neki, olyan Igaznak látja őt, mint Krisztust, „...megigazultunk Hit által..." (Róm. 5. 1 ) Az ilyen embert mintegy Krisztuson keresztül, Krisztusban látja Isten. Ez a Megigazíttatás. Ezt a sorsdöntő változást azonban követnie kell egy folyamatos fejlődésnek, amelynek során ténylegesen is Krisztushoz kezd hasonlítani az Ő tanítványa, kiformálódik benne a Krisztus (Gal. 4. 19 ). Ez a Megszentelődés. A Megigazíttatás: én Krisztusban. A Megszentelődés: Krisztus bennem. A Megigazulás egy pillanat alatt megy végbe: Isten gyermekévé fogad. A Megszentelődés folyamat, halálunkig tart. A Megigazulás mindenkire nézve egyenlő, nem lehet valaki jobban Isten gyermeke, mint a másik. A megszentelődésben vannak fokozatok. Valaki ezt mondta: én ugyanolyan igaz vagyok, mint Pál apostol, csak még nem vagyok olyan Szent. A Megigazulás során Isten kiemel a bűn gödréből, és ráállít az Élet Útjára. A Megszentelődés során haladunk előre ezen az Úton. A Megigazítás megváltoztatja az Isten előtti helyzetünket, Isten ellenségéből Isten gyermekévé leszünk. A Megszentelődésben Isten megváltoztatja a képességeinket, képesek leszünk Neki Engedelmeskedni. Egyre több készséget ad Isten arra, hogy az Ő Akaratát cselekedve az Ő Dicsőségére és mások Üdvösségére tudjunk Élni. Mindkét csoda Isten Munkája, de a Megszentelődés a mi feladatunk is. Minél inkább Él a hívő az Istennek való Engedelmeskedés lehetőségével, annál jobban erősödik benne az Új Természet, a Belső ember, a Hit által bennünk élő Krisztus (Ef. 3. 17 ). Így lesz valaki a bűn szolgájából Isten gyermeke, Jézus Krisztus tanítványa, az Új Teremtés zsengéje."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 14 Ki ül a Trónon?

„Nem mindenki megy be a Mennyek Országába, aki ezt
mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi
az Én Mennyei Atyám Akaratát." (Mát. 7. 21 )

Láttam egyszer egy három körből álló ábrát. Az első kör közepén egy trónszék volt, azon ült valaki, s a körön kívül egy Kereszt, ami Istent jelképezte. Az Isten nélkül élő ember képe ez. Isten kívül van az érdeklődési körén, az életén, nem tagadja, de mintha nem létezne, számára nincs. Isten nélkül kel és fekszik, Isten nélkül hoz döntéseket, ő maga ül az élete trónján, ő uralkodik, Isten nélkül él és hal meg, és nem tudja, hogy így tölti majd az Örökkévalóságot is ami a kárhozat és pokol. A második körben ugyanezen a széken ugyanez az ember ül, csak a Kereszt már a körön belül van. Ez az ember már tud arról, hogy van Isten, érdeklődik Iránta, talán tiszteli is Őt - de csak úgy távolról. Az élete trónján még mindig ő feszít, és gyakorlatilag ugyanúgy Isten nélkül dönt, mint az előbbi. Legfeljebb megpróbálja bevonni Istent az eseményekbe, kéri a Segítségét ahhoz, hogy saját elgondolásait megvalósíthassa. Még az Imádságot is erre akarja használni: megmondja Istennek, hogy mit tegyen. Aztán ha nincs rá szüksége, nélküle is megvan. A harmadik körben a Kereszt van a trónon, s az ember ott térdel az ÚR Előtt. Átadta az uralmat Istennek, ő pedig magát megalázva áll Ura rendelkezésére. Kérdése ez: Uram, mit Akarsz, hogy cselekedjem? Teljes bizalommal Ráhagyatkozik Isten Döntésére, Tőle kér Útmutatást, minden Tőle kapott képességével Őt akarja szolgálni. Senki sem kényszerítette erre, magától döntött így, tudja, hogy ez a legjobb neki. Jézus Krisztus azért jött utánunk, hogy ne pusztuljunk el Isten nélkül És ne hitegessük magunkat azzal se, hogy ha nem tagadjuk a jó Istent, sok mindent tudunk Róla, ez elég az Üdvösséghez! Arra akar elsegíteni, hogy legyen Vele Igazi, Élő Közösségünk, és tudjuk Őt szolgálni már itt, és Örökkön - Örökké."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 15 Nem akart bemenni

„Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni.
De az apja kijött, és kérlelte." (Luk. 15. 28 )

A tékozló fiú bátyja azokat a derék, jó, vallásos embereket képviseli, akik nem lázadnak nyíltan, nem züllenek el, de a szívük ugyanolyan távol van az Atyától, mint a lázadó fiaké. Mert más dolog Isten közelében élni, vagy Vele Közösségben Élni. Az idősebb testvért az jellemezte, hogy nagyon meg volt elégedve magával. Öntelt, büszke ember, aki különbnek tartja magát másoknál, és kíméletlenül ítélkezik mások felett. És ebben az esetben emberileg igaza is van. Csakhogy Isten Előtt nem áll meg az ő vélt igaz volta. Mert aki a maga igazában bízva áll oda Isten Elé, azt a saját igazsága alapján ítéli meg, és nem a Krisztusba vetett Hit alapján. És ez semmi jót nem jelent. Noha nagyon önelégült, mégsem boldog. Tele van keserűséggel, elégedetlenséggel. Apját vádolja: nem adtál nekem... Nincs-e ott a mi szívünkben is: nem adtál nekem társat (vagy ilyet adtál), egészséget, anyagi bőséget, szakmai sikereket... S hiába mondja az apa: velem vagy, és mindenem a tied - neki ez kevés. Akiben ennyi keserűség van, abban hamar fellobban a harag lángja. A harag pedig mindig szembeállít másokkal, félelmet és gyűlöletet termel, nagyon rossz tanácsadó. Kain testvérgyilkossága is haraggal kezdődött. Mivel haragszik, nem akar bemenni az Örömlakomára. Az apja kérleli, neki is van ott helye, de ő nem akarja. Megkeményedik a maga igazában, és kizárja magát a közös Örömből. Éppen azt a két szót nem ismeri, amivel az öccse hazatért: Atyám - vétkeztem. Ez a különbség a két fiú között. Az elfogadott Kegyelem az Új Élet, a visszautasított Kegyelem az Ítélet. Isten őrizzen meg bennünket ettől!"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 16 Mi lesz a kárral?

„Ki vádolná Isten választottait? Isten, Aki megigazít?"
(Róm. 8. 33 )

Valaki ezt kérdezte: óriási ajándék a bűnbocsánat, kimondhatatlanul nagy dolog, hogy el lehet rendezni Istennel és emberekkel a bűnöket, le lehet zárni a múltat, és Békesség lesz az ember szívében. De mi lesz az okozott kárral? Például egy alkoholista megtér Jézushoz, megszabadul szenvedélyéből - de ott marad körülötte a tönkretett lakás, és szerettei, akiket évekig gyötört, s ez emlékezteti sötét múltjára. Tudjuk, hogy a sátán egyik tevékenysége az, hogy éjjel és nappal vádolja Isten előtt a hívőket (Jel. 12. 10 ). Sőt a saját szívünk is vádol minket gyakran (1Ján. 3. 20 ). Ilyenkor fontos fegyver a Hálaadás. Tudom, hogy ilyen voltam, de bizonyos vagyok abban, hogy Isten megbocsátott, s nem vádlott vagyok, hanem Kegyelmet nyert bűnös. Amit az ember tehet, hogy többé nem követi el azokat a bűnöket. Ez is nagyon sokat jelent, például az említett családtagoknak. Nem tudja helyrehozni az elkövetett gonoszságokat, de mégis Boldogok, mert egészen megváltozott, aki azokat régen okozta. Amit pedig jóvá lehet tenni, azt el kell végezni. Zákeus mihelyt rádöbbent Jézus Jelenlétében zsarolására, visszavitte a pénzt azoknak, akiktől jogtalanul elvette. Sok mindent helyre lehet még így hozni. Amit pedig nem lehet, ami megmarad mementónak, az alázatban tartja a megtért bűnöst: ilyen voltam Isten nélkül, de többé soha nem akarom elhagyni Őt. De ez sem önmarcangoló önváddal tölti el, hanem Hálával, hogy ezután másként élhet. Végül tudnunk kell, hogy Isten még az „okozott kárt" is fel tudja használni mások javára. Például József testvéreit is úgy mentette meg, hogy ők Józsefet Egyiptomba juttatták. Ez nem csökkenti a bűnös felelősségét, de mutatja Isten Hatalmát és Bölcsességét."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 17 Új Teremtés

„Tiszta szívet Teremts bennem, Istenem, és az Erős
Lelket Újítsd meg bennem!" (Zsolt. 51. 12 )

Amikor Dávid király szívéből felszakadt ez a kiáltás, már világosan látta, mit tett. Ravaszul megölette egyik katonáját, akinek elcsábította a feleségét, s az a gyermek, aki ebből a viszonyból született, meghalt. Mindezzel pedig alkalmat adott Isten ellenségeinek Isten gyalázására. Rettenetes. Világos lett számára, hogy itt nem valami tévedést vagy hibát követett el, hanem olyan sötétség áradt a szívéből, amiről addig nem tudott. Valahol mélyen, minden gondolat és tett forrásánál van a baj: a szíve nem Tiszta. Nem leszoknia kell valamiről, nem mérsékelni valami rosszat, hanem a forrás szennyezett, azt kell kicserélni. De hiszi, hogy ki lehet cserélni, és nem mond le róla. Éppen ezért Istenhez fordul. Nem ő akart önmagán segíteni, már tudja, hogy erre képtelen. Nem abban reménykedik, hogy a körülmények változásával majd ő is megváltozik. Egyenesen Istenhez megy, mert itt nem megjavítani kell valamit, hiszen az javíthatatlan, hanem Újat kell Teremteni. Teremteni pedig csak Isten tud. Nyert ügye van annak, aki ide eljut, és el is fogadja azt az Újat, amit Isten kínál. Ő ugyanis ezt Ígéri: „Új Szívet adok nektek, és Új Lelket adok belétek... Az Én Lelkemet adom belétek" (Ez. 36. 26 - 27 ). Ki lehet cserélni az ember szívét, de ez nem javítás, hanem Teremtés. Isten nem foltozgat, hanem Újat ad: Szent Fiához hasonlóvá formálja az embert. „Ezért ha valaki Krisztusban van, Új Teremtés az: a régi elmúlt, és íme: Új jött létre." (2Kor. 5. 17 ) Aki pedig átélte már ezt, de azóta megfáradt, azt bátorítja a mondat folytatása: „és az Erős Lelket Újítsd meg bennem!" (Zsolt. 51. 12 )"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 18 A Hit harca

„Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test
ellen..., hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek." (Gal. 5. 17 )

Amikor valaki Új Szívet kap Istentől, elkezdődik életében egy sajátos harc: a test és a Lélek harca. Testnek a Biblia azt a természetet nevezi, ami velünk születik. Az ilyen embernek is lehetnek jó tulajdonságai, de gyakorlatilag Isten nélkül él. El is veszítette azt a képességét, hogy értené Isten Akaratát, de nem is figyel rá, éli a maga életét. Ebben az állapotában nem tudja Imádni Istent, nem tudja Őt megismerni, nem tud Vele egyetérteni. És a maga erejéből nem tud megváltozni sem. A vallás sem változtatja meg, legfeljebb az az utáni vágyat ébreszti fel benne. Amikor valaki Jézus Krisztust megismeri mint Megváltóját, és elismeri élete Urának, kapja az Ő Szentlelkét, és egyszerre érteni kezdi Isten Igéjét, örömmel cselekszi Isten Akaratát, Krisztusra jellemző Tulajdonságok jelennek meg rajta, és legszívesebben mindig mindenben Istennek engedelmeskedne. Ekkor kezdődik el az a harc, amelyről mai Igénk szól. Mert megszületett ugyan az Új Élet a hívőben, de megmaradt a régi természete is. Már Isten Akaratát törekszik cselekedni, de régi természete fékezi, akadályozza. Például szívesen segítene egy rászorulót, de önzése visszatartja ettől. Örömmel szánna időt reggel az Igeolvasásra, imádkozásra, de lustasága vagy fáradtsága meghiúsíthatja szándékát. Ezt a harcot a nem hívő ember nem ismeri. De ez „a Hit szép Harca" Amelyben Jézus Krisztus segíti Győzelemre az övéit. Ha pedig mégis a „test" győz, vagyis vétkezik a hívő ember, újra Isten Kegyelmét kéri. Az ő esetében azonban a vétkezés már nem menetrendszerűen történik, hanem baleset, amit rendbe lehet tenni, és utána helyreáll az Engedelmes Élet Rendje."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 19 Rendben van minden?

„Honnan jössz, Géhazi? Ő
így felelt: Nem járt a te szolgád
sehol sem." (2Kir. 5. 25 )

Isten meggyógyította a szíriai Naamánt a leprájából. Ebben felhasználta Elizeus prófétát. Elizeus azonban azt akarta, hogy Naamán egyértelműen lássa: nem ő, hanem az Élő Isten gyógyította meg. Ezért nem fogadott el Naamántól semmilyen ajándékot. Ne valamit adjon hálából neki, hanem adja oda önmagát egészen Istennek! Így Naamán visszavitte a magával hozott ajándékokat. Elizeus szolgája, Géhazi, ezt nem helyeselte. Naamán után futott, és egy hazugsággal elkért tőle értékeket. Elrejtette őket, mert Elizeusnak nem akarta bevallani tettét. Elizeus azonban mint próféta tudta ezt, s mivel Géhazi tagadott, az lett a büntetése, hogy megkapta Naamán betegségét, a leprát. - Ma két kérdésen gondolkozzunk, amelyek a történetben hangoznak el. Amikor Géhazi a kocsi után futott, Naamán ezt kérdezte tőle: Rendben van minden? Ha Géhazinak működött volna a lelki hallása, kihallotta volna ebből Isten Kérdését, és megállhatott volna ezen a veszélyes úton. Külsőleg gyakran úgy tűnik, a mi életünkben is rendben van minden, de Isten a szívet vizsgálja mindig, s arra akar rádöbbenteni, ha ott nincs rendben valami. Hallgatunk-e rá, vagy megszelesedve futunk valamilyen szekér után, ahonnan zsákmányt akarunk szerezni? Amikor Géhazi - elrejtvén a zsákmányt - megáll Elizeus előtt, ő ezt kérdezi: Honnan jössz? Még egy lehetőség a bűn bevallására. Ilyen Türelmes és Kegyelmes Isten! Megalázkodik vagy megkeményedik a bűnös? Vállalja a szégyent, és megmenekül, vagy ragaszkodik bűnéhez, és bűnhődik? Mert Isten nem azokat ítéli meg, akik vétkeztek, hanem azokat, akik megmaradnak a bűnben. A bűnbánónak Kegyelmet ad, mert „abban telik Kedve" (Mik. 7. 18 ). Jobb, ha el sem indulunk ilyen utakra. De ha mégis, nem kell végigmenni, vissza lehet fordulni. Vállaljuk inkább a bűn megvallásával járó szégyent, mint a bűn takargatásával járó pusztulást!"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 20 Kiderül

„Géhazi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt
gondolta: Íme, az én uram megkímélte ezt az arámi Naamánt,
és nem akarta elfogadni tőle, amit hozott. Él az ÚR, hogy
utána futok, és kérek tőle valamit." (2Kir. 5. 20 )

Géhazi Isten emberének, Elizeusnak a szolgája volt. Vele sem tesz kivételt Isten? Nem, mert Ő nem azt nézi, hogy kik vagyunk, hanem hogy mi van a szívünkben. Sőt: akik Hozzá közel vannak, azokat szigorúbban fogja, mert csak akkor használhatók az Ő számára, ha Tiszta az életük. S aki csak szájával tiszteli Őt, de szíve távol van Tőle, azt megítéli. Azt szoktuk mondani, alkalom szüli a tolvajt. Ez nem igaz, emögött gyáva mentegetőzés van. Géhazi nem azért lett hazug és tolvaj, mert alkalma nyílt erre, hanem mivel szíve szerint az volt, most élt a kínálkozó alkalommal. Az alkalom csak leleplezi a bennünk lapuló tolvajt. Sose becsüljük le a bennünk lakozó bűnt! Géhazi bűne azzal kezdődött, hogy „azt gondolta magában": Elizeus nem fogadott el ajándékot, majd én kérek tőle valamit. Még nem tett semmit, de a gondolatnak helyet adott magában. Az nem a mi felelősségünk, hogy mi jut eszünkbe, de az már igen, hogy miről kezdünk el gondolkozni. A gondolataink is kerüljenek Isten Világosságába, s ami nem Tőle való, vessük el minél előbb! Elizeust is kényszeríteni akarta Naamán, hogy fogadjon el tőle ajándékot, de őt nem lehetett, mert eltökélte magában, hogy az nem lenne helyes. Géhazinak kétszer sem kell mondani, ő könnyen elfogadja. Sok gyengeség következik abból, ha a tetteink mögött nincs egyértelmű döntés, amihez a kísértés idején ragaszkodunk. Megtévesztő, hogy Géhazi sötét vállalkozása során minden olyan simán ment. Az, hogy valami sikerül, még nem igazolja a tettet. Más a siker, és más az Áldás. Ha valaki Isten nélkül megy egy úton, és nem akar megtérni, Isten megengedi, hogy végigjárja azt. A bűne lesz a büntetése. Ne akarjuk ilyenkor Istenre hárítani a felelősséget: miért engedte meg? Miért indultunk el olyan úton?"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 21 A bűn természetrajza

„Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik
kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn
pedig kiteljesedve halált nemz." (Jak. 1. 14 - 15 )

Ha Géhazi tegnap vizsgált történetét figyelmesen elolvassuk (2Kir.  5 ), világosan láthatjuk a bűn természetrajzát. Jó ezt megjegyezni, hogy már az elején felismerjük a kísértést, és ne essünk áldozatul neki. Elizeus próféta rámutat, hogy Géhazi szívében kezdődött a baj: szerezni akart. Minden ember ősi vágya, kicsi kortól kezdve, hogy birtokolni, parancsolni és szüretelni akar. S hiába volt Géhazi Isten emberének a közelében, a szívében ott volt ez a rejtett vágy, s egy kísértéshelyzetben belobbant. Ami a szívben van, az egyszer csak gondolattá válik. Jézus találóan mondta: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások." (Mát. 15. 19 ). Ezekkel még szembe lehetne szállni, de aki nem teszi, hanem játszani kezd velük, az maga válik a gonosz játékszerévé. A meg nem fékezett gondolat tettre sarkall: utánafut a szekérnek, mozgásba jön a lába is. Majd a szája is: ott már hazudik többször egymás után. Kezével pedig megragadja a zsákmányt - maga alá teperte a bűn az egész embert. S mivel kikerült Isten Világosságából, nem vallja be ezt Elizeus kérdésére sem. A kívánság megfogant, bűn lett belőle, s ez maga után vonja az Ítéletét, halált nemz: Géhazi megkapja a meglopott Naamán lepráját."

„Istenem, segíts, hogy ne én akarjak birtokolni, hanem Te birtokolj engem! Ne én akarjak parancsolni, hanem Te parancsolj
nekem! Nem én akarok szüretelni, hanem szeretnék inkább sok gyümölcsöt teremni a Te Dicsőségedre. Adj nekem Tiszta szívet,
Tiszta gondolatokat, hogy soha ne engedjek a kísértésnek, és ne hozzak szégyent a Te Nevedre! Ámen."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 22 Az ellenség Szeretése

„Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket
átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és
imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek
a ti Mennyei Atyátoknak fiai..." (Mát. 5. 44 - 45 )

Jézus egy idézettel kezdi: „megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet." Ez azonban nem az Ószövetségből vett idézet, ott nincs ilyen gyűlöletre felszólító mondat, hanem az akkori torz gondolkozás szülötte. Ezzel szemben folytatja Jézus így: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket..." Az őszinte ember ezt kérdezi: szépen hangzik, de ki képes rá? Kit tekintünk ellenségnek? Aki az életharcban szemben áll velünk, aki rossz szándékkal, ártó indulattal közeledik, aki akadályozza terveink megvalósulását, nehezíti érvényesülésünket, zavarja nyugalmunkat. Kinek vagyok én ellensége? Isten nemcsak a tetteink alapján minősít, hanem a szív szándékai alapján is! És milyen Szeretetről van itt szó? Nem arról, ahogyan az anya szereti gyermekét, egyik szerelmes a másikat, hanem ahogyan Isten Szeret minket. Ennek az Agapé Szeretetnek a feltétele és Forrása nem abban van, akit szeretnek, hanem abban, Aki szeret. Oka csupán az, hogy a másiknál szüksége van rá. Ez nem a szív ösztönös mozdulata (mint a gyermek vagy a szerelmes iránti szeretet), hanem az akarat tudatos Engedelmessége. Erre is érvényes Jézus Szava: Új Parancsot adok nektek, hogy Szeressétek egymást (Ján. 13. 34 ). És mégsem keserves Parancsteljesítés az ellenség Szeretése, hiszen az, aki már Isten Szeretetét megtapasztalta és befogadta, mintegy átengedi magán ezt a Szeretetet. Erre csak Isten Újjászületett gyermekei képesek. Ezért ez nem az ő érdemük vagy teljesítményük, hanem Kiváltságuk. Így olvassuk a folytatásban: „hogy legyetek Mennyei Atyátoknak fiai". Azért szerethetjük ellenségeinket, mert „szívünkbe áradt az Isten Szeretete a nekünk adatott Szentlélek által" (Róm. 5. 5 )."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 23 Miben áll ez a Szeretet?

„Ti azért legyetek tökéletesek,
mint ahogy mennyei Atyátok
Tökéletes."(Mát. 5. 48 )

Nem az tökéletes, aki bűn nélküli, hanem aki Isten Szeretetével tud szeretni másokat. Ez a Szeretet Isten gyermekeinek az ajándéka. Jézus mondja: ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, semmivel sem tesztek többet, mint a pogányok. Isten gyermekeinek azonban ezt a „többet" kell adniuk a világnak. Ez a Szeretet nem személyválogató. Isten „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak". Nem a személyes rokonszenv vagy ellenszenv dönt, hanem az Ő Példájának a követése, a Tőle kapott Szeretet továbbadása. Ez a Szeretet nem elmélet, hanem a hétköznapok gyakorlatában mutatkozik meg. Hogyan? „...tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket." (Luk. 6. 27 - 28 ) Áldani ezt jelenti: jót mondani. Tehát mondjunk jót arról, aki rólunk rosszat mond! Tegyünk jót azzal, aki nekünk árt! És imádkozzunk azért, aki bánt és gyűlöl! A világ számára ez bolondság. De a hívő ember tapasztalja, hogy az ellenség gyűlölése és az érte való imádkozás egy szívben nem fér meg. Aki szabadulni akar a haragtól, kezdjen el imádkozni ellenségéért, és megszabadul. Nem vezet-e képmutatáshoz, hogy ez a Szeretet nem az érzelmekből fakad, hanem az akaratunk tudatos Engedelmessége? Tehát hogy szívem szerint nem szeretem az illetőt, de úgy teszek, mintha szeretném. Szabad színlelni a szeretetet? Nem szabad. De szabad Utat engedni Isten Szeretetének. Szabad újra és újra félreállni annak Útjából. Ez a Hit Harcának része. Szabad őszintén kérni: Istenem, én nem tudom szeretni ezt az ellenségemet, de szeretni akarom, add a Te Szeretetedet a szívembe! István vértanú ugyanúgy imádkozott kivégzésekor, mint Jézus a Kereszten: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" (ApCsel. 7. 60 ) Adatik tehát ez a Szeretet az egyszerű hívőknek is."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 24 Foltozni vagy Átöltözni?

„Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert,
aki csalárd kívánságok által megromlott." (Ef. 4. 22 )

Isten nem foltozó, hanem Teremtő. Ő nem foltozgatni akarja rongyos életünket, hanem egészen Újat kínál helyette. Vagy kell ez valakinek, vagy csalódni fog a maga elvárásaiban. Gyakori kísértés ez: éli sok ember a maga életét Isten nélkül, aztán valahol szakadni kezd, s csak oda kérne - lehetőleg azonnal - egy foltot. Jelentkezik egy betegség, megromlik a házasság, nehézségek támadnak a gyerekekkel, jó lenne tisztán látni egy döntés előtt - s ebben az egy ügyben kér hamar segítséget az illető Istentől, de a hozzá való viszonyulásán, egész életén nem kíván változtatni. Isten azonban nekünk nem egy kis vigasztalást, egy kis megnyugvást, alkalmi jó tanácsot (amit aztán lehet, hogy meg sem fogadunk) akar adni, hanem Újjá akar Teremteni: Új gondolkozást, Jézus Indulatát, Örök Életet kínál. Amikor a tékozló fiú a maga disznószagú, rongyos ruhájában hazatért, nem megfoltozták rajta, hanem levetette, az apja szeretete tisztára mosdatta, és ráadták „a legszebb ruhát". Isten nekünk is Jézus Krisztus Igaz Voltának, Szentségének Fehér ruháját adja a megváltásban. De ehhez le kell vetni a magunk megszokott bűneinek szennyesét. A megváltás átöltözés. Nem foltozom a régit, nem veszem rá az újat, hanem a bűnvallás őszinteségében meztelenre vetkőzöm Isten előtt, elvetek magamtól mindent, ami az Ő Szemében tisztátalan, és boldog hálával magamra veszem az Újat. „Felöltözöm Krisztust." Vagyis hittel komolyan veszem, hogy Ő megbocsátott, gyermekévé fogadott, és ezentúl ehhez méltóan is akarok élni. „...végy Tőlem... fehér ruhát, hogy... ne lássék szégyenletes mezítelenséged..." (Jel. 3. 18 ) Cselekedeteink rongyaiban nem lehet bemenni Isten Országába, csak Jézus Igazságában."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 25 Miért nem ad foltnak valót Isten?

„Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára,
mert a toldás kitép a ruhából..." (Mát. 9. 16 )

Ha új anyaggal foltoznak meg régi ruhát, az csak addig jó, míg nedvesség nem éri. Ha például kimossák, az új összehúzódik, és körben kiszakítja a régit. Egészen mások a tulajdonságai az újnak, mint a réginek. Ezzel szemléltette Jézus azt, hogy az Ő Gondolatai annyira eltértek az akkori vallásos és világi gondolkozástól, hogy nem lehet összepárosítani őket. De az Istentől elszakadt ember gondolkozása is teljesen más, mint Isten Normái, Amelyeket a mi érdekünkben adott és Újra kínál. Ezért nem Akarja Isten mindenestől megromlott életünket javítgatni, hanem Újat ad. És ezért nem teljesít sok olyan kérést, amelyet az emberek hozzá intéznek. Sok ilyen megrendelésről azt gondolják, hogy az imádság, s utólag így szólnak: Isten nem hallgatta meg az imádságomat. Ezek általában így hangzanak: Istenem, segíts meg! De miben? Abban, amit én nélküled elterveztem. Képtelenség lenne, hogy Isten olyan vállalkozáshoz adja segítségét, amelyet egy Őt negligáló ember nélküle (vagy olykor ellenére) meg akar valósítani. Az imádság lényege éppen az, hogy valaki előre kérdezi, mi Isten Akarata, mert tudja, hogy neki is az a legjobb. Aztán ha elmondja is kérését, hozzáteszi: mindazáltal a Te Akaratod legyen meg! Az ilyen ember nemcsak alkalmilag kiált Istenhez Segítségért, hanem állandó Kapcsolatban van Vele, s így egyre inkább egyet akar Vele. Különös, hogy Isten néha mégis válaszol a Segítséget kérő ember kiáltására akkor is, ha emögött nincs Igazi Hit. Miért? Mert olyan Kegyelmes, hogy Gondviselő Szeretetéből a hitetleneket is megajándékozza, s egy-egy ilyen „folttal" arra bátorít, hogy fogadjuk el Tőle a mindenestől Újat, saját érdekünkben, „...téged az Isten Jósága megtérésre ösztönöz..." (Róm. 2. 4 )"