Téma: Napi lelki morzsák

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 27 Ne zárkózz el!

„Oszd meg kenyeredet az
éhezővel..., és ne zárkózz el
Testvéred elől!" (Ézs. 58. 7 )

Miért zárkózunk el testvérünk elől? Azért, mert nem testvért látunk benne, hanem vetélytársat, ellenfelet, sőt olykor ellenséget. Félünk tőle, féltjük tőle a javainkat. És őt miért nem féltjük? Mióta az ember szembefordult Istennel, szembekerült embertársával is. S ez így tapasztalható - attól kezdve, hogy egy családban megszületik a második gyermek, egészen a világűr birtoklásáig. Isten arra figyelmeztet, hogy az emberiség egy vérből van Teremtve, tehát egy nagy család, úgy kellene néznünk mindenkire, mint Testvérre. A bizalmatlan, önző, közönyös magatartás elzár egymástól, a magára maradt ember még inkább fél, és aki fél, az agresszív lesz. Hogyan lehet ennek véget vetni? Pál apostol tanácsa: béküljetek meg Istennel (2Kor. 5. 20 )! Isten nem ellenség, ti se hadakozzatok Ellene, és ne is védekezzetek Ellene! Nem büntetni készül, hanem Ajándékot kínál. Aki Őt elkezdi szeretni és szolgálni, az képes lesz szeretni és segíteni a másik embert is. Függetlenül attól, hogy kicsoda. Nem azt nézi, hogy megérdemli-e, vagy hogy megéri-e segíteni neki, csupán azt, hogy szüksége van rá. Isten is csak azt nézte, amikor könyörült rajtunk. Az ilyen ember megszabadul az önzéstől. „Az volt a bűne... Sodornának, hogy bár... kenyérbőségben... volt része..., a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta." (Ez. 16. 49 ) Megszabadul a közönytől. „Ne nézd el, ha embertársadnak... juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen..." (5Móz. 22. 1 - 4 ) Felszabadul arra, hogy sose érvényesítse a maga előnyeit mások kárára, de mindig legyen kész akár a saját rovására is segíteni, adni, örömöt szerezni, áldozatot hozni másokért. Jézus Krisztus erre adott Példát, s az a mi lelki Gazdagságunk forrása, hogy Ő azért jött, hogy szolgáljon, és az Életét adja Váltságul sokakért (Márk Ev. 10. 45 ). Boldog az, aki meri Őt követni ezen az Úton."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 28 Kárhozat, Kegyelem, Küldetés

„Titeket is Életre keltett, akik
halottak voltatok vétkeitek és
bűneitek miatt..." (Ef. 2. 1 )

Kezdetben Isten szép Küldetést adott az embernek, hogy legyen az Ő képviselője a Teremtett világban, s művelje és őrizze azt, amit Isten alkotott. Egy képpel folytatva: alig kezdte el az ember ezt a boldog Életet, megállt mellette a kísértő, és egy érdekes hajóútra hívta az „unalmas" Éden-kertből. Az ember engedett a csábításnak, de amikor a hajóra lépett, lefogták, megkötözték, az evezőpadhoz láncolták, s azóta gályarabként tengeti életét. Már nem Isten az Ura, de a maga ura sem lett, hanem az Isten elleni lázadás, a bűn uralma alá került. Tehetetlen, a helyzetén nem tud változtatni. Ezt az Isten nélküli létet nevezi a Biblia halálnak, s ennek a végleges formája a kárhozat. Jézus Krisztusról azt tudjuk, hogy megjelent ezen a gályán, és kihirdette a Jó Hírt: aki hisz Benne, az Szabad. Ezek álljanak fel! Aki az Ő Szavára felállt, arról lehullottak a láncok, Jézus Neve is ezt jelenti: Szabadító, Megmentő, Üdvözítő. A Vele való Kapcsolat újra az Életet jelenti a raboknak, ennek végleges formája az Üdvösség. A bűn uralma alól felszabadított ember újra képes Küldetését végezni. Felismeri, milyen érdekes, értékes és fontos lehetőségeket készített el neki Isten, Aki minket „Jó cselekedetekre teremtett..., hogy azok szerint éljünk" (Ef. 2. 10 ). Az ilyen ember már nem rab, nem kénytelen szüntelenül Isten Akarata ellen cselekedni, hanem képes Őt megérteni, Vele Egyetérteni, Neki Engedelmeskedni. S eközben „valósul meg", lesz azzá, akinek Isten Teremtette. Ez az Igazi Szabadság. Ez a Megszabadult, Hitre jutott ember Útja: Küldetés, kárhozat, Kegyelem, Küldetés. A második állomásig mindnyájan eljutottunk. A kárhozat állapotából hív ki minket Jézus, hogy Isten Kegyelmet nyert gyermekeiként Újra Eredeti Küldetésünket tudjuk végezni."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 29 Az első Szeretet

„De az a panaszom ellened,
hogy nincs meg már benned
az első Szeretet." (Jel. 2. 4 )

Ez egy levélből vett idézet. Jézus Krisztus levelet írt az efézusi gyülekezetnek, amelyben sok mindenért megdicséri, de utána ezt hiányolja életükből: az első Szeretet eltűnt. Mit jelentett ez akkor és ma? Az első század végén a keresztény gyülekezetek intézményesedni kezdtek. Egyre gyakrabban kellett tanbeli, szervezeti, szervezési kérdésekről beszélni, és lassan háttérbe szorult a hívők Jézus Krisztussal való személyes Lelki Kapcsolata. Jézus Személyéről áttevődött a hangsúly Jézus ügyére. És mivel ez a ügynek is és a hívőknek is Lelki kárára vált, szóvá teszi az Úr. Ugyanez gyakran megtörténik az emberi kapcsolatokban is. Az ismeretség elején a szerelmesünk személye fontos. Bármiről bármennyit tudunk beszélgetni, bármilyen áldozatra készek vagyunk, hogy találkozhassunk, minden gondolatunk körülötte forog. Aztán sokévi házasság után megszürkülhet a kapcsolat, nincs miről beszélni, teher a másik közelsége, csak azért maradnak együtt, mert nehéz lenne az anyagi szétválás. A házasság intézménye tartja össze a két embert, nem az egymás iránti szeretet. Az első Szeretet eltűnt. Jézus azt mondja, meg lehet Újulni, vissza lehet térni az első Szeretethez. Mert az ügy elviszi az energiát, a Szeretetközösség adja. Az ügy leköt, a Személyes Kapcsolat felszabadít. Az előbbi megterhel, az utóbbi megerősít. Jézus ügye ideig való, a Vele való Személyes Közösség Örökkévaló. S ez a Közösség a feltétele annak is, hogy az Ő ügyét jól tudjuk képviselni. Ügyeljünk a Vele való Személyes Lelki Közösség frissen maradására! És ne engedjük, hogy az egymással való kapcsolataink is személytelenné váljanak! Ne váljék kötelességgé a szenvedély, teljesítménnyé a ragaszkodás! „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg" -  ezt olvassuk ebben az Igében és ez az egyetlen megoldás."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 30 Isten Törvénye Szerint

„...esküt tettünk, hogy Isten Törvénye szerint élünk..., és
hogy megtartjuk... az Úrnak minden... Rendelkezését."
(Neh. 10. 30 )

A babiloni fogság évtizedeiben nem volt Isten népének Bibliája. Két nemzedék úgy nőtt fel, hogy csak az idősektől hallottak Isten tetteiről. Amikor Círus király hazaengedte a népet, otthon elővették a Szent Tekercseket. Isten Igéjét hallgatva rádöbbentek az emberek, milyen messze kerültek Isten Rendelkezéseitől, és vágy ébredt a szívükben, hogy újra azokhoz igazítsák, Reformálják életüket. Mindenekelőtt a családi életet tisztították meg. A pogányokkal kötött házasságokban a gyerekek pogány módon nőttek fel, és a házasságról sem Isten Igéje szerint gondolkoztak. Később az egész társadalom látta hasznát annak, hogy itt Nehémiás rendet teremtett, és mertek Igeszerűen élni. Ma is nagy szükség lenne arra, hogy a házasságról, családról, a gyerekek és öregek iránti felelős Szeretetről Isten Útmutatása szerint gondolkozzunk. Utána a munka került a helyére. A pogányok kihasználták, hogy a zsidók szombaton nem dolgoztak, és akkor rendezték a nagy vásárokat. Ez azonban az Úr napja Megszentelésének a rovására ment. Éppen úgy, mint az, amit mi tettünk az Úr napjával: vasárnap, vásárnap lett belőle. Az, hogy Isten rendelkezését ebben is komolyan vették, nem gazdasági visszaesést, hanem fellendülést vont maga után. Isten Igéje a szociális kérdésekben is rendelkezik. Erre hallgatva sokan elengedték a kölcsönt azoknak, akik nagyon szegények voltak, s nem tudták visszafizetni. És közös kincsnek tekintették újra a templomot, nagy ajándéknak az Istentiszteleteket, rászántak időt, pénzt a tatarozásra és az áldozatok, a Lelki munka feltételeinek biztosítására. Ezt az Engedelmességet pedig nagy Lelki megújulás követte."

„Istenem, segíts, hogy mindig észrevegyem,
hol térek el a te Rendelkezéseidtől, és Újra
vissza tudjak Azokhoz térni! ÁMEN"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 31 Csak Jézus egyedül

„Amikor feltekintettek,
senkit sem láttak, csak
Jézust Egyedül."
(Mát. 17. 8 )

Egyszer Jézus megengedte három tanítványának, hogy meglássák páratlan Isteni Dicsőségét, és átéljék, hogyan beszélt vele Mózes és Illés, a Törvény és a Próféták képviselője, Kereszthalálának Jelentőségéről. Hallhatták, ahogyan a Mindenható Isten Újra kijelentette: „Ez az Én Szeretett Fiam..., Rá hallgassatok!" Amikor ámulatukból magukhoz tértek, senkit sem láttak, csak Jézust Egyedül. Minket gyakran kísért, hogy segíteni akarunk Istennek a Megváltás munkájában. Ki akarjuk érdemelni valamivel az Üdvösséget, vagy meg akarjuk osztani másokkal is azt, amit csak egyedül Jézus Krisztus tudott Megvalósítani. Ez az Ige a szívünkbe vési most a Valóságot: „csak Jézus Egyedül." Mert Egyedül Jézus volt bűn nélküli ezen a földön. Ezért Egyedül Ő vállalhatta Magára a mi bűneinket és azok Ítéletét. Egyedül Ő volt képes elhordozni ezt a terhet. Egyedül az Ő Önfeláldozását fogadta el Isten Érvényes Elégtételként érettünk. Egyedül Ő halt meg helyettünk a Kereszten, Egyedül Ő Támadt fel Testben a harmadik napon, Egyedül Ő jár közben most is érettünk az Atyánál. „Mert Egy az Isten, egy a Közbenjáró is Isten és emberek között, az Ember Krisztus Jézus, Aki Váltságul adta Önmagát mindenkiért..." (1Tim. 2. 5 - 6 ) „Mert egyetlen Áldozattal Örökre Tökéletessé tette a megszentelteket." „...az Ő Akarata Szentelt meg minket Jézus Krisztus Testének Feláldozása által egyszer s mindenkorra." (Zsid. 10. 14. és 10. v. ) „...nincsen Üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más Név, Amely által Üdvözülhetnénk." (ApCsel. 4. 12) „Hiszen Kegyelemből van Üdvösségetek a Hit által, és ez nem tőletek van: Isten Ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef. 2. 8 - 9 )"

„Köszönöm, Uram, hogy Te Tökéletes
Váltságot szereztél nekem is! Ámen!"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 01 Elhívott Szentek

„Pál... az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van,
a Krisztus Jézusban Megszentelteknek... (1Kor. 1. 2 )

Így címezi Pál apostol Korinthusba írott levelét, s utána ezeket a Szenteket keményen megdorgálja bűneik miatt. Hogyan? Hát a Szentek nem bűntelen emberek? Nem, és nem is erkölcsi hősök, nem vallásos lángelmék. A Biblia azokat nevezi Szenteknek, akik hisznek Jézus Krisztusban mint Megváltójukban és Életük Parancsoló Urában, és Neki igyekeznek Engedelmeskedni. Az az ember Szent, aki komolyan veszi, hogy Jézus Kereszthaláláért Bűnbocsánatot és Örök Életet kapott Istentől, s hálából alá rendeli akaratát Isten Akaratának. Aki így Isten számára Elkülönített (ezt jelenti a Szent szó ), akit Ő arra használhat, amire Akar, aki nem képzeli, hogy a maga ura, de nem enged Istentől idegen erőknek sem. Az ilyen ember is követhet el még bűnöket, de az Istennek való Engedelmeskedés közben a jelleme mégis egyre Szentebb lesz, vagyis egyre jobban hasonlít Jézushoz. Mert meg van írva: „Őt tette nekünk Isten Bölcsességgé, Igazsággá, Megszentelődéssé..." (1Kor. 1. 30 ) Ez a Szentség Ajándék és Feladat egyszerre. Isten adja ezt a Benne hívőknek, de nekünk is törekednünk kell rá: „Az az Isten Akarata, hogy Megszentelődjetek" (1Thessz. 4. 3 ). „Szentek legyetek, mert Én Szent Vagyok." (1Pét. 1. 16 ) Isten Országába csak a Szentek juthatnak be. A Szentek tehát olyan Újjászületett emberek, akik készek Istennek Engedelmeskedni, és akiket Ő képesekké is tesz erre. Ők azok, akik vétkezni is tudnak még, de már tudnak nem vétkezni is. - Jelen állapotomban én vajon Szent vagyok-e?"

„Úr Jézus, kérlek, tisztíts meg teljesen,
Szentelj meg, hadd legyen Fényedből
Fénysugár az Életem!" Ámen!

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 02 Jézus tanítása a halottakról

„...közöttünk... nagy szakadék is tátong, hogy akik Innen át
akarnak menni..., ne mehessenek, se onnan Ide át ne
jöhessen senki." (Luk. 16. 26 )

A gazdag és Lázár történetében Jézus Krisztus nagyon fontos Igazságokat tanít arról, hogy mi van a halál után, mit tudhatunk az elhunytakról. Egészen természetesen tanítja, hogy van folytatása az emberi létnek a biológiai halálunk után is. Jézus szerint a halál nem pont az Élet mondatának a végén, hanem kettőspont: folytatása következik. Más létformában, de tovább létezik minden ember, a nem hívők is, akár akarjuk, akár nem. De nem mindenki ugyanolyan körülmények közt létezik tovább. A gazdag a pokolba, Lázár az Üdvösségbe került. Az előbbi szenvedett, az utóbbi Boldog volt. Ne feledjük, hogy már itt is két különböző állapotban létezünk: Istennel Közösségben vagy Isten nélkül. Ez válik véglegessé a halálunkkor. Jézus tehát világosan tanítja: van Üdvösség és van kárhozat. Van összefüggés az ember földi élete és Örök sorsa között. „Aki hisz a Fiúban, annak Örök Élete van, aki pedig nem Engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd Életet, hanem az Isten Haragja marad rajta." (Ján. 3. 36 ) Mindnyájan Isten Haragja alá születünk, innen lehet megtérnünk Hozzá. Jézus azt is Világosan tanítja, hogy Örök sorsunk eldől a halálunk pillanatában, s utána már ezen nem lehet változtatni. A történet mindkét szereplője azonnal odakerül, ahol el kell töltenie az örökkévalóságot. S hiába próbálna a gazdag akárcsak enyhülést is kérni, utána már nem lehet változtatni semmin. Jézus tanítása szerint egy életünk van, ez megismételhetetlen, ebben van lehetőségünk megtérésre. A Szentírástól távol áll a reinkarnáció elképzelése, és a halottakért való imádkozás gyakorlata is. Hiszen a sorsuk Végleg eldőlt." „(Imádkozzunk az élők Üdvösségéért )"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A kegyelem Harmatja"

„11. 03 A halottak és mi

„Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem
győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."
(Luk. 16. 31 )

A gazdag és Lázár történetében külön hangsúlyos, hogy a pokolba került ember szeretne segíteni még élő testvérein, hogy azok ne oda kerüljenek. Ezért szeretné, ha Lázár visszajöhetne a földre, hogy tájékoztassa őket erről. Megtudja azonban, hogy ez lehetetlen. Az élők és az elhunytak közt semmiféle érintkezés, kapcsolat nem lehetséges. Egyetlen, de nagy lehetőségük (az élőknek), hogy olvassák és vegyék komolyan a Szentírást. Az megmentheti őket a pokoltól. A Biblia más Igéivel együtt ez azt tanítja, hogy a halottak lelke nem jár vissza. Isten a mi érdekünkben éles határt vont a két világ közé. Aki az Ő tilalma ellenére mégis megpróbálkozik valamiféle halottidézéssel, az nem az elhunytak lelkével, hanem démoni lelkekkel kerül kapcsolatba, és ennek mindig súlyos következménye szokott lenni. (Erről szól egyebek közt: 5Móz. 18. 9 - 14 és Ézs. 8.19 - 21 ) Ezért nem helyes az sem, ha valaki elhunyt szeretteivel kezd beszélni. A halottakkal minden kapcsolatot megtiltott Isten - a mi érdekünkben. Amíg élnek, addig vigyünk nekik virágot, addig imádkozzunk értük és velük, addig kérjük a tanácsukat! Jézus azonban Világossá teszi a végén azt is, hogy Isten Igéje menthet meg mindnyájunkat a pokoltól. A halott Lázár nem jöhet vissza ilyen céllal sem. De Isten gondoskodott arról, hogy a Bibliából pontosan megtudjuk, milyen helyzetben vagyunk, mi vár ránk, ha így maradunk, milyen Út vezet vissza Hozzá, és mit készített a Benne hívőknek. Erre hív bennünket nagy Szeretettel. De ennek a hívásnak csak itt, a földi életben lehet engedni. Ne halogassuk!"

A varázslás tiltása 5Móz. 18. 9  -  14.:
„Mikor bemész arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened
ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat,
amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen közöttetek
olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se
jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se
varázsló, se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se
halottidéző! Mert mindazt utálja az ÚR, aki ezeket műveli,
és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az ÚR, a te Istened
előled. Légy feddhetetlen az ÚR, a te Istened előtt. Mert azok
a nemzetek, akiket elűzöl, kuruzslókra és jövendőmondókra
hallgatnak. De neked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened." (Rev. Károli ford. )

A babona büntetése Ézs. 8. 19  -  22.:
„Ha azt mondják nektek: Tudakozódjatok a halottidézőktől
és a jövendőmondóktól, akik mormolnak és suttognak – hát
nem Istenétől tudakozódik-e a nép? Az élők felől a holtaktól
kell - e tudakozódni? A tanításra és bizonyságtételre
hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala. Az
ilyen szorongva és éhezve fog bolyongani a földön. Ha pedig
megéhezik, haragra gerjed, és megátkozza királyát és
Istenét: fölfelé néz, aztán a földre tekint, és íme, mindenütt
nyomor, sötétség és szorongató homály, ő pedig ki lesz
taszítva a sűrű sötétbe." (Rev. Károli ford. )

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 04 Elengedés

„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal
meg önmagának... Tehát akár élünk, akár meghalunk, az
Úréi vagyunk." (Róm 14. 7 - 8 )

Gyászunkra nézve azt tanácsolja Isten Igéje, hogy engedjük el a halottainkat. Vegyük komolyan, hogy minden Istené, s amikor Ő elhív valakit mellőlünk, nem a miénket veszi el, hanem a Magáéval rendelkezik. Szeretteinket is csak egy időre bízza ránk, egy időre ajándékoz meg egymással, hogy addig szeressük és őrizzük egymást. Amikor pedig ez az idő letelik, adjuk vissza őket Neki! Ne is találgassuk, hogy vajon hova kerültek, bízzuk Őrá egészen! Istent tisztelő ember nem ragaszkodik halottaihoz, hanem átadja őket Teremtőjüknek. Jób komolyan vette ezt, s ezért tudta súlyos gyászában elmondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr Neve!" (Jób 1. 21 ) Kinek nehéz ez az elengedés? Aki bálványozta azt, akit elveszített, vagy akinek rossz a lelkiismerete mulasztásai miatt. Aki bálványozta, tegye most életében az első helyre Istent! Legyen valóság, amit az ének így mond: az űrt Ő töltse ki! Egyedül Ő tud adni Igazi Vigasztalást nekünk. Akit pedig vádol a szíve, vegye komolyan, hogy sok mulasztást nem lehet már pótolni, de Isten Kegyelme ezekre is elég! Vallja meg Neki őszinte bűnbánattal, higgye, hogy bocsánatot kapott, s az Úrral való Közösségben Békessége lesz. Egyvalamit soha nem vesz vissza tőlünk Isten: Önmagát. Aki Őbenne hisz, az is szegényebb lesz a gyászban, mert elveszített valakit, de nem lesz nincstelen, nem marad üres az Élete."

„A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait,
Maradjon meg mellettem Szerelmed és a Hit;
Csak azt el ne veszítsem,
Mi Benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!"
(Fejes István)

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 05 Élő Reménység

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, Aki...
Újjászült minket Jézus Krisztusnak a... Feltámadása
által Élő Reménységre..." (1Pét. 1. 3 )

A szakemberek azt mondják, hogy a sok öngyilkosság oka a reménytelenség. Vagy nincs semmilyen megalapozott távlat az emberek előtt, vagy pedig csalódtak olyan elképzeléseikben, amelyeknek nem volt alapjuk. Erről írja Csokonai Vitéz Mihály:

„Földiekkel játszó égi tünemény,
Istenségnek látszó csalfa, vak remény!
Kit teremt magának a boldogtalan,
S mint védangyalának bókol untalan."

Ezzel szemben Isten a Benne hívőknek egészen Bizonyos Jövőt készített. Az Ő Ígéretei Igazak, s Jézus Krisztus Feltámadásával megalapozta a Jövőnket. Péter apostol ebben a levélben részletesen leírja: mi várjuk Jézus második Megjelenését Testben, de addig is Örömmel végezzük a munkánkat, sőt így vállaljuk Jézusért még a szenvedéseket is. Mert sohasem csupán a pillanatnyi körülményeinkre nézünk, hanem túllátunk azokon a mi Urunk Ígéreteire. Mivel Biztos Jövőnk van, nem szédítenek meg a pillanatnyi sikerek, és nem csüggesztenek el a pillanatnyi kudarcok, Hitünk az Örökkévalóságban gyökerezik, s ezért kiegyensúlyozott az Életünk. Olyan a Krisztusban Reménykedő ember Élete, mint egy mélyen gyökerező fa, ami bírja a viharokat, sőt közben megtermi még a Szeretet Gyümölcseit is - ahogy az Ige folytatásában írja. Az Élő Krisztus nemcsak a jelen megpróbáltatásai közt Biztos Támasz, hanem tudjuk azt is, milyen gazdag Örökséget készített el az övéinek amit senki el nem vehet, ami Örök Értékű Kincsekből áll. Akinek ilyen Biztos a Jövője, az Örömmel él a mában. Ismerem-e ezt a Reménységet, és Él-e ez a szívemben?"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 06 Meddig?

„Meddig rejted el Arcodat előlem? Meddig kell...
bánkódnom szívemben naponként?"
(Zsolt. 13. 2b - 3a )

Dávid kezdett belefáradni abba, hogy Saul király féltékenyen üldözte, és Istenhez fordult: meddig tart ez, Uram? Meddig kerekedik fölém ellenségem? Sokunk szívében megszólalnak ilyen kérdések. Meddig várjak még, hogy legyen társam, szülessen gyermekünk, békén hagyjon, aki gyötör, megszabaduljon egy családtag a szenvedélyéből... Illik ilyet kérdezni egy hívő embernek? Illik, nem illik, kérdezi. Csakhogy Dávidnak ez a rövid imádsága egészen más lelkületről árulkodik, mint Istenfélő ember. Először is Istent kérdezi. Nem Róla beszél másokkal, hanem Neki önti ki a szívét. Úgy, mint aki mást is megbeszél Vele, nemcsak most, a bajban, türelme fogytán jön hozzá, ők beszédes kapcsolatban vannak. E kapcsolatnak csak egy része az, hogy most kérdez. Uramnak szólítja, és ezzel elismeri, hogy élete az Ő Uralma alatt van, és ez nagyon jó. Kérdez. Nem vádol, nem kér számon semmit Istenen, hogy hogyan engedheti meg... Tudja, kivel beszél. Teljes Tisztelettel és bizalommal szól Hozzá. „Mert én Hűségedben bízom..." Ezért egészen bizonyos abban, hogy Választ és Szabadítást fog kapni, „...szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem." De hiszen még nem tett semmit! Dávid a bekövetkező Segítségben olyan bizonyos, hogy előre megköszöni. Ő valóban ismeri Istent, és bízik Hűségében. Szabad bármit kérdeznünk az Úrtól. Aki ilyen Hittel borul Elé, az megérti: addig tart nehéz helyzete, amíg a javára van, s amíg ebben is felragyog majd Isten Dicsősége."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 07 Hol vagy?

„...elrejtőzött az ember... az Úristen Elől a kert fái között.
De az Úristen... ezt kérdezte: Hol vagy?" (1Móz. 3. 8 - 9 )

Nemcsak mi szoktuk kérdezni Istent, olykor Ő is kérdez minket. A fenti kérdés akkor hangzott el, amikor az első ember hallgatott a kísértőre, megvonta a bizalmát Istentől, és szembefordult Vele. Utána mindjárt félni kezdett és elrejtőzött. Ez teljesen szokatlan, ismeretlen érzés volt számára. Isten nem azért kérdezte, hogy hol van, mintha nem tudta volna, hanem mert az ember nem tudta, hova került, s mert Isten a kérdésével egyben hívogatta is Vissza Magához. Az Ő Kérdése mindig eszméltet és hívogat. Te hol vagy most - például ahhoz képest, ahogyan tervezted az életedet? Hol szoktál kóborolni az interneten? Hol vagytok mint házaspár? Hol vagy vasárnaponként? Jól érzed magadat a kételyeid közt, a jóságodban, a szeretőd ágyában, a langyos bizonytalanságban? Ádámnak nem a bokor alatt volt a helye, Isten nem arra teremtette. „Talán ettél arról a fáról, amitől tiltottalak?" Téged már mindennel meg lehet etetni? Elég az, hogy reklámozzák, a mérget is megeszed? Megtéveszt a csomagolás? Mit felel az ember Isten Kérdésére? Magyaráz, mentegetőzik, egymásra hárítják a felelősséget. Mi lett volna az egyetlen helyes válasz az utolsó kérdésre? Ettem. És szégyellem magamat, ha van erre bocsánat, könyörülj rajtam, Uram! Ahogyan a tékozló fiú mondta. Itt azonban nem ez hangzik el, s ezért maradt az ember Isten nélkül. Milyen nagy ajándék, hogy ennek ellenére Isten Maga jött utánunk, és hív Haza. Mi becsaptuk magunk mögött az Atyai Ház Kapuját, de Jézus Krisztus kinyitotta azt, s megtépázva, rongyosan, koldusként - de jöhetünk, és mondhatjuk: Atyám, vétkeztem, fogadj Vissza, ha lehet! S átéljük, hogy lehet."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 08 Hol van a testvéred?

„De az Úr így szólt: Mit tettél?
Testvéred kiontott vére kiált
Hozzám a földről." (1Móz. 4. 10 )

Az első házaspár elszakadt Istentől, a gyermekeik már elszakadtak egymástól. A szülők elengedték Isten Kezét, a gyerekek már kezet emeltek egymásra. Aki elszakad Istentől, az szembekerül a többi emberrel, a hozzá legközelebb állókkal is. Így nő és pusztít a bűn, mint a lavina. És a testvérgyilkosság után Isten kérdezi Káint: Miért gerjedtél haragra? Mert az, hogy agyonütötte a testvérét, ezzel kezdődött. Halmozódik a szívben a keserűség, irigység, féltékenység, és egyszer csak az jut eszünkbe: ha ő nem lenne, nekem könnyebb lenne, több jutna, boldogabb lennék. Aztán a harag gyűlöletté válik. Előbb gyűlik az emberben, aztán ölni kezdi, s végül egy kritikus pillanatban ölet. Aki idejében nem veti ki magából a haragot, könnyen az ördög játékszere lesz, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva" (Ján. 8. 44 ). Jézus azt mondta, hogy nemcsak késsel, fegyverrel lehet ölni, hanem szóval is, és aki haragszik testvérére, az is olyan büntetést érdemel, mint aki megöli (Mát. 5. 21. skk. ). Hol van a testvéred? - kérdezi tovább Isten. És valóban, hol vannak a magzataid, gyermekeid, házastársad - tudod, ki hol van most, s miért került oda? Hol van a szomszédod? Emberi kapcsolataink rendbetételére bátorít ez az Ige. Mit tettél? Olyan sokan úgy élnek, hogy nem tudják, mit cselekszenek. Jézus nem véletlenül imádkozott így a Kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Ábel vére az égre kiált. Van-e erre a bűnre bocsánat? A Biblia meghökkentő válasza: van. Miért? Mert valaki másnak is kiontották a Vérét ártatlanul, és az is az égre kiált. De Jézus Vére Kegyelemért kiált, s Őérette Isten minden gonoszságot kész megbocsátani. Már ma kérhetjük ezt teljes bizalommal."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 09 Honnan - hová?

„Hágár...! Honnan jössz és
hová mégy?... Térj vissza
úrnődhöz..." (1Móz. 16.8 - 9 )

Vannak emberek, akik nem találják a helyüket, sehol sem érzik igazán jól magukat, s mindig valamilyen környezetváltozástól remélik a boldogságukat. Részben ilyen volt Hágár is, aki elfutott úrnője elől, a pusztában azonban a biztos pusztulás várt volna rá. Isten utánaküldött egy angyalt, és ezt üzente neki: „Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte", és utódaira nézve nagy ígéretet adott neki. Ebben a történetben benne van az egész emberiség történelme. Mi is megszöktünk otthonról, pedig velünk jól bánt Mennyei Atyánk. Ma a puszta nyomorúságait éljük át, keressük a helyünket, sokan menekülnek valami elől vagy valamibe. A világ tele van menekülő emberekkel munkába, tanulásba, szenvedélyekbe, újabb és újabb kapcsolatokba futnak sokan, miközben már el is felejtették, honnan jönnek, és egyáltalán nem tudják, hova tartanak vagy hova fognak megérkezni ennek az útnak a végén. Isten azonban utánunk is küldött Valakit, Aki által eszméltet és hív vissza Magához. Jézus Krisztus eljött ebbe a pusztaságba, ahova kerültünk, és kérdezi: honnan jössz, és hova mész? Kiderül, hogy Istennek Terve van velünk, feladatokat készített számunkra (mint Hágárnak is ), Jövőt és Életet tartogat még. Ezt azonban csak Otthon, Vele Közösségben tudjuk megvalósítani. A bűn pusztájában nem lehet más célja az embernek, csal a puszta lét, a túlélés. Igazán emberré válni, kibontakozni, a helyére zökkenni „Otthon" tud, Istennel Közösségben. Hágár így válaszolt erre: láttam Azt, Aki engem sokkal előbb látott. Átéli Isten Jelenlétét és Örökkévaló Szeretetét, és visszamegy oda, ahonnan elmenekült."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 10 Hol vannak isteneid?

„Hol vannak isteneid, amelyeket
csináltál?... segítsenek rajtad
bajodban, ha tudnak!" (Jer. 2. 28 )

Az ember eredendően vallásos, imádni akar valamit vagy valakit. (Ezt használják ki a diktátorok.) Ha nem a valóban Létező, Élő Istent imádja, akkor készít magának isteneket. Ha nem imádja a Teremtőt, imádni fogja a teremtményeket (Róm. 1 ). Bármi bálvánnyá lehet, „Kit teremt magának / A boldogtalan" (Csokonai ). Bálvány az lesz, amitől valaki a boldogságát reméli, amire sok időt szán, ami mindennél fontosabb lesz neki, aminek alárendel más egyebet, amiért él. Lehet az egy személy, aki körül forog, lehet önmaga is, lehet egy tárgy, de a munka, siker, pénz, szex - bármi. Kevesen tudják, hogy minden olyan imádatot, amit valaki nem tudatosan Istennek ad, kisajátít az ördög, és a bálványtisztelők az ő befolyása alá kerülnek (1Kor. 10. 20). Nem véletlenül kezdte Isten a Tízparancsolatot így: „Ne legyen más istened Rajtam kívül!" (2Móz. 20. 3 ) Természetesen ezek az ember alkotta úgynevezett istenek nem léteznek, segíteni éppen úgy nem tudnak, mint ahogyan a kőből és fából készült bálványszobrok sem. Nagy öngólt rúg magának, aki olyantól vár segítséget, ami nem létezik. Ezzel szemben Isten Hall, Lát, Cselekszik, sőt Szeret, és a Benne bízók minden helyzetben és időben számíthatnak Rá. Mivel minden Hatalom az Övé, Neki Minden Lehetséges. Hogyan lehet megismerni? Jézus Krisztus mutatta be Őt nekünk. Aki Jézus Személyét, Tetteit, Lelkületét megismeri, Benne a Mindenható Istennel találkozik. Ezt tapasztalta meg Tamás tanítvány, aki nem hitte el, hogy Jézus Feltámadt a halálból, de amikor találkozott Vele, és látta a Sebeit, így szólt: „Én Uram, és én Istenem!" - A bálványok nem, de az Élő Isten Tud és Akar Segíteni rajtunk nyomorúságunkban."

1Kor. 10. 20 (MBT):
„Azt mondom, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem
Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben!"