„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”
„December 16
„Kelj föl, és menj el a fazekas házába,
és ott közlöm veled beszédeimet!”
(Jer. 18. 2 )
Ül a fazekas a korong előtt, kezében egy marék sár. Rácsapja az agyagot a korongra, elkezdi gyorsan forgatni, és közben edény születik a keze alatt. Ül az én Uram hatalmas munkaasztala előtt, kezében egy marék sár: ez vagyok én. Elindítja a korongot, szédítő gyorsasággal forog nap nap után, év év után, és az élet lassanként alakulni kezd. Hol itt igazít rajta az Úr, hol ott, Szeme szüntelen rajtam van. Aztán jön egy nagyobb zökkenő, s elromlik az edény. Hirtelen összezavarodik minden. Az Úr belenyúl az életembe, és összegyúrja. Jaj mi lesz most velem? Türelmetlenül a földhöz vág? Megérdemelném. Miért is sajnálna? Egy marék sár vagyok csupán, nem kár érettem. De nem ezt teszi, hanem újat formál, amit jobbnak lát készíteni. Mi lesz belőlem? Minden az Ő Irgalmán múlik. Mi érték van rajtam? Az Ő munkája. Az, hogy miből gyúrt, milyen hajlamom, adottságom, képességem van, az nem lényeges. Az Ő terve, amit felőlem tervezett, Fáradsága, amivel velem fáradozott, Türelme, amivel újra meg újra átgyúrt, Keze nyoma, amivel végigsimított: ez az ami érték az életemben. És hogy ezt cselekedte velem, ezért dicséri Őt porszem életem itt és az Örökkévalóságban.
A KEGYELEM MŰVE * A keskeny Út vándora című könyv rajzokban mutatja be, egy hívő embert életét. Ebből az egyik képen látható az, hogy mennyi érdeme volt neki mindabban, amit Isten általa véghez vitt. Ez a kép egy teljesen üres lap, minthogy egész élete a Kegyelem műve volt. Nekem ez a kép tetszett belőle a legjobban.
Példázatok igazsága – Mát. 13. 24 – 34”