„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"
„01. 07 A tartós Öröm Forrása
„Örökké ujjonganak... Örvendeznek Általad,
akik szeretik Nevedet." (Zsolt. 5. 12 )
Sokan panaszolják, hogy az öröm nagyon hamar múló ajándék. Tóth Árpád szép verse is erről szól:
„Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei."
Vannak, akik pénzért akarnak örömöt vásárolni, mások átélik, hogy „nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat" (Péld. 14. 13 ). Farsang idején időszerű megnéznünk, mit tanít a Biblia az Örömről. Isten azt akarja, hogy a Benne bízók örvendező emberek legyenek. Egyenesen parancsolja is ezt: „örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének" (5Móz. 26. 11 ). Mi azonban gyakran mégis úgy találjuk, hogy semmi okunk az örömre. Dávid, amikor a fenti Zsoltárt imádkozta, nehéz helyzetben volt. Ellenség vette körül, és tudta, hogy bűnei miatt Isten elé sem járulhat. Mégis háromszor egymásután említi, hogy tele van a szíve Örömmel. Miért? „...mert Te nagyon szeretsz engem... tisztellek Téged." Sok gondja, baja van, de az Istennel való szoros lelki Közössége elegendő ok az Örömre. Ebben a Közösségben biztonságban érzi magát támadások közepette is, tapasztalja Isten bűnbocsátó Kegyelmét, és tudja, hogy számíthat Isten Áldására - vagyis arra, hogy érdemein messze felül megad neki minden jót. Tehát Isten Oltalma, Kegyelme és Áldása az ő egyenletes Örömének kiapadhatatlan Forrása. Ezért is keresi ezt a Közösséget imádságban. Nemcsak gondol arra, hogy jó lenne imádkozni, hanem szokatlan, nehéz körülmények között is felkel reggel korán, leborul Isten Előtt, figyel az Ő Szavára, és kiönti Neki szívét (3 - 4. v. ). Hisszük - e, hogy az el nem múló csendes Öröm Forrása valóban ez az Úrral való meghitt lelki Közösség? S hisszük - e, hogy az Ő bűnbocsátó Kegyelme, minket körülvevő Oltalma, Gondviselő Szeretete elég ahhoz, hogy sok nehézség között is megmaradjon az Örömünk? Gyakoroljuk hát ma is és mindennap: „reggel Eléd készülök, és várlak..." „Figyelj beszédemre, Uram!"
Zsolt. 5.2 - 13.: Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én Hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök Hozzád és vigyázok. Mert nem olyan Isten vagy Te, Aki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhat Tenálad gonosz. Nem állhatnak meg Szemeid Előtt a kevélyek, gyűlölsz Te minden bűnt cselekedőt. Elveszted, akik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert utálja az Úr. Én pedig a Te Kegyelmed sokaságából Házadba mehetek; leborulok Szent Templomodban a Te félelmedben. Uram, vezess engem a Te Igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a Te Utadat! Mert nincsen az ő szájúkban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek. ... És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak Benned; Mindörökké vigadjanak, és Te megoltalmazod őket, és örvendeznek Te Benned, akik szeretik a Te Nevedet. Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te Jóvoltoddal, mint egy Pajzzsal."