Kedves Testvérek!
Ma a 37. Zsoltárt olvastam reggel, bevallom, hogy nagyon jól esett a szívemnek-lelkemnek, köszönöm Drága Égi Atyámnak, hogy ma ezen keresztül szólított meg. Megosztanék veletek egy részletet, fogadjátok szeretettel.
"Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre!
Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények.
Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.
Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!
Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:
világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!
Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!
Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az ÚRban reménykednek, azok öröklik a földet.
Egy kis idő még, és eltűnik a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod.
Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.
Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene.
Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.
Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék az elesettet és szegényt, levágják az egyenes úton járókat.
De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.
Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek.
Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az ÚR.
Ismeri az ÚR a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.
Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is.
De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az ÚR ellenségei, még ha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el."
