Téma: Napi lelki morzsák

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 15.

„Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, sőt lábamat az
eleséstől, hogy Isten Előtt járjak az Élet Világosságában.”
(Zsolt. 56. 14 )

Nagy a mi Megváltónk! Örvendeznek ezen Isten gyermekei. Olyan Megváltónk van, Aki Hatalmasan cselekszik az övéivel. Hálára buzdul – e a szíved ezért? Fontos kérdés ez, mert nincs olyan ember, akit ne fenyegetne a halál. Életed fölé ez van írva: bűn. Az Igazságos Isten végzése pedig ez: „a bűn zsoldja halál”. Nem nyugtalanítja ez a szívedet? Hogy fogsz az Örökkévalóságban az Igaz Bíró Előtt megállni? A bűneid egyszer utolérnek. Pál apostol felismerte: „nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó”. Te eljutottál – e már erre a felismerésre? Siess hát Ahhoz, Aki meg tud menteni a haláltól! Higgy az Ő Szabadításában, mert: „aki hisz a Fiúban, annak Örök Élete van”. Nem lesz, hanem már most van! Elesés fenyeget. Mélyre zuhanhat a lélek, szörnyű bűnök mélységébe. A Golgotán azonban megtapasztalhatod az Úr Szeretetének végtelen mélységét. Melanchton Fülöp, a nagy reformátor így énekelt: „Emelj Magadhoz, bennem élj!” Te is kiálts a mélységből szüntelen Ahhoz, Aki befogadja az elveszettet. Ne a halált válaszd, hanem Jézust követve járj az Élet Világosságában!

MA IS SZABADÍTÓ * Egy alkalommal, amikor több százan hallgatták Stewart Jakab angol evangelizátor bizonyságtételét, egy rossz hírű nőt is szíven talált az Ige. Elhitte Jézus Szeretetét, engedett Hívó Szavának: „aki Hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el”. Szívét összetörte a bűnbánat, és megújult Isten Fia Kiontott Vérének az Erejében. A samáriai asszony késői utódja nagy örömmel hirdette a Bibliai közösségekben annak a csodáit, Aki meg tudja menteni lelkünket a halál mélységéből.

* Halálból Élet – Ján. 11. 25 – 45"

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 15 Az Üdvösség Sisakja

 „Vegyétek fel az Üdvösség Sisakját is..." (Ef. 6. 17 )

Ha ütnek, mindenki a fejét védi legjobban. A harcban is védeni kell, mert az emelkedik ki leginkább. Isten egészen biztos védelmet kínál a benne hívőknek: az Üdvösség Sisakját. Mit jelent ez? Azt a bizonyosságot, hogy aki beállt Jézus Krisztus seregébe, akinek Ő a Vezére, az Tőle Üdvösséget kapott. Az Üdvösség Szabadulás minden régi köteléktől, ami az embert visszatartotta Jézus követésétől, ami istenellenes cselekedetekre késztette. Az Üdvösség a Jézus Krisztussal való Lelki Közösség, az az Élet, Amelyik túléli a halálunkat is. Aki hisz Őbenne, ha meghal is, Él. A sisak viselése hitvallás is: vállalom, hogy Jézushoz tartozom, hogy a benne hívők Közösségében élek. S bizonyos vagyok abban, hogy Tőle semmi és senki nem szakíthat el. Ő Ígérte: „senki sem ragadhatja ki őket az Én Kezemből." (Ján. 10. 28 ) Pál apostol írta sok-sok támadás, nehézség közt: „meg vagyok győződve, hogy... semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten Szeretetétől, Amely megjelent Jézus Krisztusban" (Róm. 8. 38 - 39 ). Aki ebben bizonyos, az nem behúzott nyakkal harcol, és nem lesz soha fejetlen, de nem akar elmenekülni sem, hanem emelt fővel, vállalva hovatartozását, megmentett Élete (Üdvössége ) bizonyosságával helytáll Szabadítója, Jézus Mellett. A mai nemzeti ünnep emlékeztet minket szép és többször levert szabadságharcainkra. Amikor szinte lefejezték nemzetünket, és már lemondtak róla, Isten mégis Kegyelmesen megtartott minket. De népünk igazi jövőjét is az biztosítja, ha Istent Igazán megismerjük és elismerjük, s minél többen elfogadjuk és fejünkre tesszük a Krisztushoz tartozás jelét, az Üdvösség Sisakját, amit Ő Kegyelemből ad a Benne hívőknek."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 16.

„Elfedezi a vétket az, aki a Szeretetet keresi,
aki viszont ismételten szóba hoz egy dolgot,
elszakítja egymástól a jó barátokat is.”
(Péld. 17. 9 )

Sokszor minden rosszakarat nélkül, csupán azért, mert nekünk jólesik, elmondjuk, továbbadjuk a rajtunk esett sérelmeket. Természetes megnyilvánulása ez utálatos emberi természetünknek. Minden hajlandóság megvan bennünk arra, hogy testvérünkről gonoszságot feltételezzünk, mindinkább pedig arra, hogy minden rosszat elhiggyünk felőle. Nem is gondoljuk, mennyit rombolunk ezzel úgy a közösség, mint testvéreink életében. Gondold el: egyetlen, talán jelentéktelen kis dolog többszöri, többeknek való elmondása által barátokat szakíthatsz el egymástól. Pedig Urunk ezt a követelményt állította keresztyén életünk elé: „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Ő Maga pedig az emberi ész számára érthetetlen és csodálatos módon megkereste és megtalálta a Szeretet Útját hozzánk. Ezen az Úton jutott el hozzád is a Kegyelem, Amellyel megbocsátotta, elfedezte, betakarta életed szennyét és bűnös múltját. Azóta is naponként tapasztalhatod ezt a Szeretetet. Mi lenne veled, ha egyszer Jézus Krisztus nem tudna megbocsátani többé? Ha nem hullana bűnös szívedre továbbra is az Ő Vére, és nem fedezné el annak utálatos rútságát?

MEGBOCSÁTÁS – A fehér lábú indiánok törzsfőnöke keresztyén lett, megtért. Nem sokkal ezután a fiát meggyilkolták. Ilyen eset indián szokás szerint vérbosszút kíván. Egy alkalommal lovaglás közben megpillantotta fia gyilkosát. Ráemelte a lándzsáját, amikor a keze hirtelen megállt a levegőben. Eszébe jutott, hogy Isten csak úgy bocsát meg, ha ő is megbocsát másoknak.

* Az adós szolga – Mát. 18. 21 – 35”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 16 A Lélek Kardja

„Vegyétek fel... a Lélek Kardját, Amely
az Isten Beszéde." (Ef. 6. 17 )

Az Isten Fegyverei közt Ez az egyetlen Támadófegyver. De mit támad vele Isten? A bennünk és körülöttünk levő bűnt. S ebből a célból adja nekünk is. „...Isten Igéje Élő és Ható, Élesebb minden kétélű kardnál..., megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid. 4. 12 ) Isten Igéje leleplezi a bennünk levő gonoszt, és ha befogadjuk, megtisztítja az életünket. Amikor Nehémiás felolvasta a fogságból hazatért népnek a Törvényt, sírni kezdtek, de a bűnbánatuk után Új szakasz kezdődött életükben. Péter pünkösdi prédikációja „szíven találta" a hallgatókat, sokan hittek Jézusban, és Új Életet kaptak. Isten az Ő Beszédével végzi bennünk Áldott, Életet mentő, Üdvösséget ajándékozó Munkáját. Csak ne meneküljünk el az Ige Hatása elől, sőt olvassuk és hallgassuk azt ezzel a nyitottsággal: Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád! Teremtő erejű Igévé azonban Isten Szentlelke teszi az Írott Szavakat és az emberi bizonyságtételt is. Ezért a „Lélek kardja" Isten Beszéde. Nem emberek vagdalkoznak vele, és nem az Igét hirdetők ügyességétől függ annak Ereje. Isten Lelke teszi hatékonnyá úgy, hogy az Ige által munkálkodik. A Biblia nem tud olyan különös „megvilágosodásról", ami Isten igéjétől függetlenül történne. Ezek tehát az Isten Fegyverei. Krisztus követőjének minden porcikáját védik, kivéve a hátát. Aki megijed és menekülni akar, az védtelen lesz. „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a Hitéi, hogy Életet nyerjünk." (Zsid. 10. 39 ) Igaz ez rám? Vegyük föl az Isten minden Fegyverét!"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 17.

„Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy
megrostáljon, mint a búzát, de Én imádkoztam érted,
hogy el ne fogyatkozzék a hited.” (Luk. 22. 31 – 32 )

„Időnként bekerül a hívő ember élete az ördög rostájába. Az ellenség a vesztét akarja. Minden igyekezetével azon van, hogy meggyötörje, tönkretegye, hite pislákoló mécsét végérvényesen és örökre kioltsa. Tetszett azonban az Úrnak, hogy az övéit éppen ezekben a gyötrelmes időkben megtartsa, és a rostálás gyötrelmei közepette megtisztítsa. A rostába került búzaszemek egymáshoz verődnek, a rosta oldalához ütődnek, a fenekéhez súrolódnak. Ha a búzaszemek éreznének, fájdalmasan nyögnének, szenvednének. Miközben az ember a rostát a két tenyere között ütögeti, a polyva, a konkoly, a szemét kihullik belőle. Így van ez a mi életünkkel is. Az életünk kétségtelenül tisztább lesz a rostálástól, bár a sok szenvedés, nyomorúság, megpróbáltatás következtében a Hitünk meggyengülhet, elerőtlenedhet. Éppen ezért Isten gyermekei számára Drága Bizonyosságot és Erőt jelent a tudat, hogy ha a Hitük szertefoszlik is, mint a hajnali köd, valaki tartalékolt a számukra. Most is ott könyörög, tusakodik az Atyánál, „mert Mindenkor Él, hogy közbenjárjon értünk”. Küszködő testvérem, a Hit drága Ajándék. Ne próbáld önmagadból kitermelni. Fogadd el bizalommal a te Hűséges Uradnak, Jézus Krisztusnak a Kezéből, aki bőségesen tartalékolt a számodra. Nála van a Fedezet.

ISTEN KEZÉBEN * Luther Márton így vélekedett: „Nem szeretném, ha a lelkem és a Hitem a saját kezemben volna, mert onnan már régen kiragadta volna a Sátán. Isten Kezéből azonban sem az ördög, sem semmi más hatalom ki nem ragadhatja.”

* Biztos fedezet – 1Kor. 10. 10 – 13”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 17 Hasznos Földrengések

„Higgy az Úr Jézusban, és Üdvözülsz mind te,
mind a te házad népe!" (ApCsel. 16. 31 )

Pál és Szilász a filippi börtönben ülnek összevert háttal és kalodába zárt végtagokkal. Éjféltájban imádkoznak és énekkel dicsőítik Istent. Hirtelen nagy földrengés támad, az ajtók kinyílnak, a foglyok bilincsei lehullanak. A börtönőr ezt látva öngyilkos akar lenni, mert életével felel a foglyokért. Pál azonban megnyugtatja: mind itt vagyunk. Mire ő: „Mit tegyek, hogy Üdvözüljek?" „Higgy az Úr Jézusban, és Üdvözülsz ..." válaszolja Pál. Majd részletesebben is kifejti neki az Üdvösség Útját. Ez az ember hisz és megkeresztelkedik. Kimossa Pálék sebeit, megvendégeli őket, és „örvendezett, hogy egész háza népével együtt Hitt az Istenben". Nemcsak a börtön alapjai rendültek meg a földrengés nyomán, hanem ennek az embernek az életét is alapjaiban rengették meg ezek az események. Az ő szívének az ajtaja is kinyílt, és szeméről lehullott a hályog. Hitt az Igének, elfogadta Jézust élete Urának, és azonnal engedelmeskedni kezdett Neki: megmosdatta, bekötözte, megetette Pált és Szilászt. Mert aki hívővé lesz, annak a gondolkozása és egész Életvitele is megváltozik. Addig sebeket okozott, most sebeket kötöz. Olykor valamilyen lelki földrengés kell ahhoz, hogy egy embernek mindennél fontosabb legyen ez a kérdés: mit tegyek, hogy Üdvözüljek? De boldog az, aki nem a kardjához nyúl, hanem az Igéhez. Nem maga akarja megoldani a problémát, hanem Isten emberéhez fordul. Nem véget vet az életének, hanem elkezdi azt az Igazi Életet, Amit Jézus kínál nekünk."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 18.

„És haragjában ura átadta őt a hóhéroknak, amíg
minden tartozását meg nem fizeti.” (Mát. 18. 34 )

Kevés olyan dolog van az életben, ami úgy el tudná venni az ember örömét, mint az adósság. Az adósság tulajdonsága, hogy nőttön – nő. Lehet, hogy sok idő telt el, amíg az adós szolga tartozása tízezer talentumra növekedett. Azonban biztos, hogy a visszafizetés lehetőségének a reménye úgy fogyott, ahogy az adósság növekedett. Lehet, hogy magad sem tudod már, mennyivel tartozol a Királynak. Az adóslevél meg van írva a 2Móz. 20. 1 – 17 – ben, a tízparancsolatban. Magad döntsd el, hogy tartozásod több – e vagy kevesebb az adós szolgáénál. Esik – e egy – egy tételre ezer talentum? Két dolog kell ahhoz, hogy a fizetés alól felmentessél: borulj a Király Elé, az után pedig engedd el mindazok adósságát, akik neked tartoznak. Különben meg se próbáld, mert az adós szolga sorsára jutsz. Ha mindkettőt megetetted ma, akkor légy nyugodt, hogy adósságod törölve van. Vizsgáld meg a szíved, mielőtt a Király Elé állsz, ne járulj úgy Elé, hogy követelésed van másokkal szemben. Ő csak azoknak engedi el az adósságát, akik mindenkinek elengedték. Nincs remény a szabadulásra, ha már a Király is a hóhérok kezébe adott.

BÉKÉLJ MEG * Egy családban a fiatalok sokáig együtt laktak az öregekkel. Anyós és vő halálosan gyűlölték egymást. Később külön lakásba költöztek, és egymás háza tájára sem néztek. Egy evangelizáción Isten Lelke megérintette az anyós szívét, és az összejövetelről egyenesen a vejéhez ment, aki igen elcsodálkozott, az anyósa könnyek között kér tőle bocsánatot, mivel csak úgy nyerhet Kegyelmet, ha minden haragosával megbékél. És Békességet nyert.

* Akik nem értették meg az elengedett
adósságot – Ján. 11. 46 – 57”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 18. Engedelmes szív

„Adj azért szolgádnak Engedelmes Szívet, hogy
tudja kormányozni népedet..." (1Kir. 3. 9 )

Salamon fiatalon lett Izrael királya. Uralkodása elején Isten ezt mondta neki: Kérj valamit, megadom neked. Tanulságos, hogy nem a kérésével kezdi válaszát. Előbb Hálát ad Isten addigi nagy Tetteiért, azután utal arra, hogy Isten tette őt királlyá, nem ő akart az lenni. Majd alázatosan bevallja, hogy alkalmatlannak érzi magát erre a felelős posztra. Ezért azt kéri, hogy képes legyen mindig megérteni, mit akar Isten a néppel. Kormányozza őt mindig Isten, hogy ő is jól tudja kormányozni a népet. Az a jelző, ami a szív előtt van, ezt jelenti: halló, értő, értelmes, engedelmes. Isten uralja az ő szívét, vagyis egész benső világát, hogy ő Isten utasításait tudja továbbadni a népnek - ez a vágya Salamonnak. Odaül a maga vevőkészüléke elé, Isten hullámhosszára állítja azt, és feszülten figyeli, mit mond az adó, mert enélkül elvéti a feladatát, tanácstalan lesz, csak így tud „különbséget tenni a jó és a rossz között". A bűnesetben ennek épp a fordítottja történt: az ember függetlenné akart válni Istentől, és a saját akaratát igyekezett megvalósítani. Lassan el is veszítette ezt a lelki Hallását és azt a Bizalmat is, hogy Istentől mindig Jó Tanácsot kaphat, jobbat, mint amit saját szíve mond. Vágyunk - e mi erre: „hogy halljam és kövessem Szent Igazságodat"? Ismerjük - e ennyire józanul a magunk korlátait, mint Salamon? És számolunk - e Isten Korlátlan Lehetőségeivel? Bízunk - e az Ő Jóságában, hogy tud adni olyan képességet, olyan halló és engedelmes szívet, ami eligazít az élet útvesztőjében, és segít eligazítani másokat is, még családon belül is? Kérjünk Tőle ilyen szívet, és kérjünk Tőle ilyen vezetőket népünk számára!"

[Sofia]

„Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”   
(János 1:29)

A bűn behatolt az Édenbe. Eltávolította az embert Istentől és azóta szenved tőle az egész teremtett világ. De Isten tervét a teremtett világgal nem tudta meghiúsítani. Isten megfelelő válasza erre Jézus Krisztus, „Isten Báránya”. Mai igeversünkben Keresztelő János adja hírül Krisztus megjelenését. „Íme, az Isten Báránya…” Már az Ószövetségben is sok szimbolikus utalást találunk Jézus Krisztusra, Isten Bárányára. Így Izráel népének Egyiptomból való kivonulásakor a húsvéti báránynak központi szerep jutott. Ez csak „hibátlan” bárány lehetett. (2Mózes 12:5) Az Úr Jézus ugyanígy makulátlanul hibátlan, tiszta, bűn nélküli. Ezért egyedül Ő lehet az, aki „elveszi a világ bűneit”. Ézsaiás próféciájában olyan a szenvedő Megváltó, „mint a bárány, ha vágóhídra viszik”. (Ézsaiás 53:7) Ez a prófécia arra utal, hogy Isten Bárányának meg kell halnia, hogy véghezvigye a megváltás művét. „… aki hordozza a világ bűnét!” Az Úr Jézus Krisztus kereszten véghezvitt megváltói műve összehasonlíthatatlanul nagyobb hatású, mint a páskabárány vére, amely Egyiptomban Izráelt megmentette Isten ítéletétől és lehetővé tette a rabszolgaságból való szabadulásukat. Krisztus engesztelő áldozata az alapja és feltétele annak, „hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából” és így áll helyre az Istennel  való teljes harmónia. (Róma 8:21) Minden egyes ember részesül majd Krisztus megváltói művének áldásában? Nem, mert nem mindenki akar Őbenne hinni. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (János 3:36) De mindenkire, aki hisz Krisztusban és az Ő engesztelő áldoztában, érvényes ez a kijelentés. „Mert ha akkor amikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” (Róma 5:10)

(A jó vetés, erőforrás minden napra )

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 19.

„Hálát adok Istennek, Akinek őseimtől fogva tiszta
lelkiismerettel szolgálok...” (2Tim. 1. 3 )

Pál hálát adott Istennek, mert a szíve indította erre. Úgy érezte, van oka rá bőségesen. Az Úr iránta való Kegyelme nem volt hiábavaló, „Aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő Szeretett Fiának Országába”. Neked van - e meghálálni valód? Vagy véletlennek tartod azt, hogy a háború szörnyűségei között megmaradtál, Nem érzed, hogy van valami közöd a sebekhez, amelyeket Isten Fia hordozott a Golgotán a bűnösökért? Nem érzed, hogy oda kellened omolnod a Lábaihoz, és azt kellene mondanod: „Hála legyen Istennek az Ő Kimondhatatlan Ajándékáért”? Akarsz – e szolgálni az Úrnak? Ez döntést jelent Jézus mellett. Szakaszd el magad a világ tisztátalanságától, és szolgálj az Úrnak! Nagy Áron váltott meg, ne legyél hát emberek rabszolgája! Állj az Úr Elé tiszta lelkiismerettel, azzal az egyetlen céllal, hogy Ő növekedjen benned, te pedig alább szállj. Engedelmeskedj, amikor rád bízza az Evangéliumot, ahogyan Ő is Engedelmes volt Mindhalálig.

A KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN * Az angol király koronázásakor nagy tömeg gyűlt össze London utcáin. Mindenki látni akarta az ünnepi pompát, a pazar felvonulást. Egy ifjú kereskedőtanonc ügyet sem vetve a díszes paripákra, a fényes egyenruhákra, a lobogó zászlókra, mindegyre azt kiáltozta nagy lelkendezve: ,,Milyen fényesek a lámpák!” A körülötte állók értetlenkedve néztek rá, mígnem elújságolta nekik, hogy abban a gyárban szerelték fel a koronázási fogatot, ahol ő dolgozik, és a lámpák elkészítését ő végezte. Boldog volt, hogy ő is szolgálhatott a királynak.
Van – e neked is ilyen Boldogságod?

* A hálás Szeretet – Ján. 12. 1 – 11."

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 19 A Mester

„Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett
az Égre, Megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta,
hogy tegyék a sokaság elé." (Luk. 9. 16 )

Egyszer, amikor Jézus nagy sokaságot tanított és meg is vendégelte őket, csak a férfiak mintegy ötezren voltak. Mit tanulhatunk Jézus, a tanítványok és a sokaság magatartásából? Jézustól először is azt, hogy e nagy csoda előtt elmélyülten imádkozott, s utána is elvonult magányosan egy csendes helyre ugyanezt tenni. Az emberekkel való nagy tetteit az Atyával való csendes Imádság keretezi be. Tevékenysége abból táplálkozott, amikor nem tevékenykedett. A mi teljesítmény - központú, felpörgetett korunkban sokkal komolyabban kell vennünk az Isten Előtti rendszeres Elcsendesedésünk Fontosságát. Aritmiássá vált az életünk: csak erőlködni tudunk, elernyedni, Isten Előtt kitárulkozni alig. Másodszor, amikor megzavarta a sokaság Jézus csendjét, Ő „örömmel fogadta őket". Nem háborog, hogy hagyják békén, nem emleget semmiféle „magánéletet", nem oktatja ki őket türelmetlenségük miatt - tudja, hogy sok nyomorúságuk van, segít rajtuk. Mi hányszor zúgolódunk, hogy alkalmatlan időben és erőszakosan igénylik a segítségünket! Vegyünk példát, és kérjünk Szeretetet Jézustól a készséges szolgálathoz! S a harmadik: Jézus minden esetben Ura maradt a helyzetnek. Türelmes volt az emberekhez, de mindig pontosan tudta, mi az Atya Akarata, s Attól nem lehetett eltéríteni. Nem engedi, hogy tanítványai éhen hazaküldjék a sokaságot, nem kevesellte az öt kis kenyeret és a két halat, és nem hagyta, hogy a végén királlyá tegyék Őt, mivel jóltartotta az embereket. Őt nem kell királlyá tenni, mert már Király. Szelíden szolgál, de nem szolgál ki semmilyen emberi akaratot. Árad Belőle a Jóság és Segítség, de nem lehet Őt semmi módon irányítani. Hisszük - e, hogy a mi életünkben is Ura minden helyzetnek, és Bölcsessége és Szeretete szerint akar és tud segíteni?"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 20.

„Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet,
és a városok meg vannak erősítve, és igen nagyok.
Sőt még Anák fiait is láttuk ott.” (4Móz. 13. 29 )

A kémek szívét félelem fogta el. Visszatérve az övéik közé majdnem elfelejtették, mennyire kívánatos az a föld, és hogy Isten negyven napon át vezette őket minden baj nélkül az idegen és ellenséges földön. Csak az ijesztő emlékek éltek bennük elevenen, hogy erős, óriás emberek laknak ott, és a városok is meg vannak erősítve. Isten gyermekének meg kell tanulnia, hogy sohasem szabad a láthatókra néznie, hanem a Láthatatlanokra. Sohasem az számít, amit látsz, amit tapasztalsz, ami várható, hanem amit Isten Ígért. Ne engedd, hogy ijesszenek a bajok, a körülmények, Anák fiai. A kémek félelmükben legyőzhetetlen nagyoknak látták az óriásokat, s magukat velük szemben kicsiknek, mint a sáskák. Ha az óriásokat Istennel hasonlították volna össze, bízva Isten Erejében, és nem magukkal, akkor az óriások tűntek volna olyan kicsiknek, mint a sáskák, és nem lett volna okuk a félelemre.

MIT LÁTSZ? * Egy hívő asszony olyan emberekkel ismerkedett össze egy tengerparti üdülőhelyen, akik csak a földi dolgokkal törődtek, és semmi sem tudta megelégíteni őket. Isten Lelke arra indította, hogy beszéljen nekik Isten Kegyelméről, de akárhányszor szólni akart, mindig a saját ügyetlenségét látta, és képtelen volt a Bizonyságtételre. Egy este piszkos kis tócsát pillantott meg a szállodaszobája ablakából, amelyik egyszerre csak pompás színekben kezdett ragyogni, ahogy a lemenő nap fénye visszatükröződött benne. Ekkor értette meg, hogy az ő kis piszkos pocsolyához hasonló élete is hasonló fényben ragyoghat fel, ha a Világ Világosságát tükrözi vissza. Megnyílt az ajka, és Bizonyságot tett Megváltójáról.

* Az ördög nagyító és kicsinyítő szemüvege – 4Móz. 13. 25 – 34.”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 20 A tanítványok

„Ti adjatok nekik enni!" (Luk. 9. 13 )

Tanítványait Jézus három lépcsőn vezeti fel, amíg aktív részesei lesznek a kenyérszaporítás Csodájának. Először azt javasolják Jézusnak: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek és szerezzenek maguknak élelmet! Küldd el őket, oldja meg ki - ki maga a problémáját! S még gondoskodóknak is képzelhetik magukat, hogy ez eszükbe jutott. Gyakori kísértés: lerázni a másik gondját, nehogy nekem kelljen magamra venni azt. Jézus azonban ezt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!" Erre elkezdenek számolni: kétszáz dénár is kevés lenne, de ennyi pénz sincs, ilyen sok kenyér sincs itt - nem tudjuk megoldani. Amink van, magunknak is kevés. Elindul horizontális, vízszintes síkon a tervezés, ötletelés, de nyilvánvaló a tehetetlenségük. Akkor Jézus veszi kezébe az irányítást, és az öt lángosforma kenyér és a két szárított halacska az Ő Kezében megsokasodik: adja a tanítványoknak, ők viszik az embereknek, visszajönnek Jézushoz üresen, majd újra az éhesekhez megrakottan - s ebben az Áldott ingajáratban maguk is tevékeny szereplői lesznek az Isteni Teremtő Csodának, aminek a végén több lesz a maradék, mint ami a kezdő mennyiség volt. Minket is kísért: ne foglalkozzam mások gondjával, mert van nekem is elég! Jézus mégis szolgálatba küld. Akkor kiderül a tehetetlenségem. De kész vagyok - e azt a keveset, amim van, odavinni Hozzá, és visszakapva szolgálni vele? Ő ma is meg tud sokasítani mindent: erőt, gondolatot, türelmet, még az időt és a pénzt is. Próbáljam ki Hittel!"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 21.

„... ha majd esztek annak a földnek a kenyeréből,
ajánljatok föl ajándékot az Úrnak.” (4Móz. 15. 19 )

Isten előre gondoskodott, Útmutatást, Tanácsot adott népének, hogyan és miképp éljenek, ha majd honpolgárai lesznek igazi hazájuknak. A fenti versben is ilyen Tanácsot olvasunk. Isten látta a fennálló veszélyt, hogy akkor majd elfelejtik a pusztai vándorlás keserves emlékeit, az egyiptomi nyomorúságból való Csodálatos Szabadulást, és természetesnek veszik, hogy terem a föld, és nekik terem. Ezért kéri tőlük ezt a fölajánlást. Sok hívő ember hamar elfeledkezik arról, mit tett vele az Úr. Úgy gondolja, megérkezett, révbe jutott, elérte célját: lelke Üdvösségét. Az Üdvbizonyosság boldog tudatában hátradől a Kegyelem párnáján, és elfeledkezik arról, hogy hálából életét az Úrnak, az Úr szolgálatára szentelje. „Szolgáljatok az Úrnak Örömmel”; „tegyetek tanítvánnyá minden népet” – szólít fel az Ige.

LEGENDA * Cassianus és Nicolaus két görög szent: az előbbi a magába mélyedő szerzetesi élet képviselője, az utóbbi az önzetlen, másokat segítő keresztyén Életé. A legenda szerint amikor Cassianus az Úr elé lép, az Úr megkérdezi tőle: „Mit láttál az úton idefele?” „Egy kátyúba rekedt fuvarost láttam” – feleli Cassianus. „Segítettél – e rajta?” – kérdi az Úr. „Nem segítettem, mert nem akartam fehér ruhámat beszennyezni.” Kevéssel ezután izzadtan, sárosan Nicolaus lép az Úr elé. „Hol sároztad így be magad?” – kérdi tőle az Úr. „Ó, Uram, egy szegény fuvarost láttam kocsijával a sárba rekedve vesződni. Vállamat a kocsinak feszítettem, hogy a sárból kisegítsem. Ezért vagyok ilyen szennyes” – válaszolja szégyenkezve Nicolaus. „Légy áldott – mondja az Úr – mert jobban cselekedtél, mint Cassianus.” És négyszeresen megáldott őt az Úr.

* Hálával áldozzál – 4Móz 15. 1 – 21”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 21 A sokaság

„Ettek és jóllaktak mindnyájan..." (Luk. 9. 17 )

A sokaság utánamegy Jézusnak, megzavarja a csendjét, és kiköveteli, hogy velük foglalkozzék. Hozzák a betegeiket, gondjaikat és szomjas szívüket. A sokaság gyakran tapintatlan, figyelmetlen, követelőző, erőszakos, önző. Akárcsak mi. Ezek nagyon gyakori bűnök, és megrontják az emberi együttélést. Ha van bennem ebből valami, kérjem Jézust, hogy szabadítson meg tőle! Nem vagyunk tekintettel másokra, nem tudunk várni, lemondani, a másikat előreengedni, önmagunkat megtagadni, a gyengébbet előzékenyen segíteni. A sokaság csak élvezni akart. Természetes nekik, hogy Jézus egész nap tanít, a betegeiket meggyógyítja, utána mindnyájukat jóllakatja. Kapni, kapni, kapni. Adni semmit - még hálát se, Istent sem dicsőítik, mint ahogyan sok beteg megtette gyógyulása után. Jöhet minden, Jézus azért van, hogy adjon, én meg hogy elfogadjam. Az ilyen embernek az sem jut eszébe, hogy esetleg továbbadhatna másoknak abból, amit kapott. Isten őrizzen meg vagy gyógyítson ki ebből bennünket! A sokaságnak tetszik, hogy Jézus jóltartotta őket. Ilyen király kellene! Tegyük hát királlyá, s akkor le van kötelezve nekünk, majd mi a háttérből irányítjuk - gondolják. Mennyire nem ismerték Jézust! Nem ismerték fel Benne a Teremtő Istent, nem tisztelték Benne a Mindenható Urat. Az ember ősbűne ez: megpróbál Isten fölé nőni, istenkedni, miközben tehetetlen, éhes és beteg, szegény és vak. Jézus Krisztus felszabadítja a Benne hívőket a Hálára, Isten Dicsőítésére, a Tőle kapott javakkal való boldog sáfárkodásra, s a Neki való önkéntes Engedelmességre. Erre a felismerésre: Te vagy a királyok Királya, én pedig szolgád akarok lenni."