Téma: Napi lelki morzsák

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára"

„Március 22.

„Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek
az ÚR minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat.
És ne a szívetek vágyát és a szemetek kívánságát kövessétek,
amely paráznaságba visz.” (4Móz. 15. 39 )

Izráel népe számára különleges emlékeztető jelről gondoskodott az Úr: ruhájuk szegletén kellett viselniük ezt a jelt, azon az öltözéken, amelyet nap mint nap hordtak. A nap minden órájában szemük előtt volt, szüntelenül eszükbe juttatta, hogy ők az Úr népe, rájuk nézve Isten Parancsai a mértékadóak, nem a szívük vágya és szemük kívánsága. Bennünket is – ha nem is külső, látható jellel – szüntelen emlékeztet az Úr, hogy az Övéi vagyunk, és ennek megfelelően kell, hogy éljünk. Az Efezusi levélben így emlékeztet az Ige: „Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közeliekké lettetek a Krisztus Vére által.” Máshol pedig ezt olvassuk: „Akik Hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem.” Aki valóban Jézus Krisztus megváltottai közé tartozik, annak erről sohasem szabad megfeledkeznie, hogy mind testestől, mind Lelkestől az ő Urának, Jézus Krisztusnak a tulajdona. Ennek tudatában jársz – e el minden dolgodban?

MINDENKOR* Egy hívő cselédlánytól hallottam, hogy a nap minden órájában minden dolga Jézusra emlékezteti. Amikor reggel megmosakszik, arra gondol: „Így tisztította meg az én Uram az én atyáimtól örökölt hiábavaló életemet.” Amikor felöltözik, arra gondol: „Így öltöztet fel engem az én Megváltó Jézusom a Dicsőség Palástjába, az Üdvösség ruhájába.” ÁMEN!

*Emlékezz! – 4Móz. 15. 22 – 41.”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 22 A félelem ellenszere

„Istenben bízom, nem félek, ember
mit árthat nekem?!" (Zsolt. 56. 5 )

Valaki ezt kérdezte: ismeri - e a hívő ember a félelmet, vagy neki már nem illik félnie soha semmitől? Óvakodjunk a végletektől: a hívő nem szuper ember, akinek nincs idegrendszere, és mindent bírnia kell. De ne hivatkozzék általános emberi gyengeségére se, amikor a hitetlensége miatt tele van félelemmel! Mit mond erről a Biblia? Isten gyermekeit sem kerülik el a bajok és veszedelmek. Ők is ismerik, milyen egy váratlan támadás miatt megijedni, életveszélyes helyzetben félni a haláltól, vagy aggódni azok miatt, akiket szeretünk és akikért felelősek vagyunk. A hívő ember is ismeri a félelmet, és szenved tőle. Azonban mindezt úgy éli át, hogy közben ismeri a Mindenható Istent, Aki őt Szövetségébe fogadta, s bízik Hatalmas és Hűséges Szövetségesében. Ezért olvassuk a Zsoltárokban gyakran: Isten az én Erős Váram, biztos Menedék a baj idején. Az Istenben való Bizalom Erőt ad, Tartást, Kitartást, lelki Állóképességet, Reménységet a különféle nehézségek közt. A félelmek leghatásosabb ellenszere az Istenfélelem: amikor valaki ismeri Istent, és komolyan számol azzal, hogy Ő Mindenható, Kegyelmes, Szerető Atyja a benne Bízóknak, Aki reménytelen helyzetből is tud adni kiutat, emberileg megoldhatatlan problémákra is megoldást, nagy túlerővel szemben is győzelmet. S így el lehet jutni oda, hogy már kezd nem félni az ember. Lehet, hogy félnem kellene, de bízom Istenben, és nem félek. Aki emberektől fél, attól tart, hogy árthatnak neki. Aki Istent féli, abban bízik, hogy Ő segíteni fog neki. Istennel Szövetségben végzetes baj már nem érheti az embert. Még ha meghal, akkor sem."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 23.

„...Heródes, a negyedes fejedelem...” (Mát. 14. 1 )

Heródes, akit teljes nevén Heródes Antipásznak ismerünk, Jézus közelebbi hazájának, Galileának volt a fejedelme. Nem a nép bizalma tette őt fejedelemmé, hanem a megszálló római hatalom. Előkelő származású zsidó ember létére eladta magát a rómaiaknak, mint a vámszedők. A vámszedők között azonban valószínűleg lehetett sok szegény ember, akiket a nyomorúság vitt rá, hogy eladják hazafiúi becsületüket a megélhetésért. Heródesnek ilyen emberi mentsége sincs. Ő nagyravágyásból ajánlkozott fel a római hatalomnak. Méltó fia annak a nagy Heródesnek, aki annak érdekében, hogy hatalmát zavartalanul élvezhesse, elkövette a Betlehemi gyermekgyilkosságot. A dicsőségért, a hatalomért, a jólétért, a földi boldogságért ma is sokan áldozzák fel erkölcsi értékeiket. Nincs jogom megbotránkozni rajtuk, ha vannak arra utaló jelek, hogy a  „pénznek nálam sincs szaga,” és magam sem vagyok kényes a céljaim elérését szolgáló eszközök megválogatásában.

ROSSZ ÜZENET* A Máté 16. 26 egy olyan alkuról szól, amely sokakat megkísért: A világ minden kincse egy kis lelki kár fejében. Jézus mégis úgy ítéli meg, hogy ez az ördög által felkínált üzlet a világ legrosszabb üzlete. Az emberi lélek azért értékesebb mindennél, mert Krisztus Vére az ára. Amiért Krisztus az Életét adta, azért a világ minden kincse potom ár.

Máté 16. 26: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall? Vajon milyen váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”

*Inkább az emberek dicsérete? – Ján. 12. 37 – 50.”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 23 Mindig Ugyanaz

„Nem jött még el az Én Órám." (Ján. 2. 4 )

Meghívták Jézust és tanítványait is egy menyegzőre Kánába. A többnapos együttlét során elfogyott a bor. Nagy szégyen lett volna a háziaknak, ha ezt kénytelenek bevallani. Anyja szólt Jézusnak: nincs boruk. Ő nem azonnal, de segített: a nagy mosdóedényekben levő vizet borrá változtatta. - Mi a tanulságos Jézus magatartásában, és mi Máriáéban? Jézus mindenkihez elment, aki hívta. Nem volt személyválogató. És mindenütt Áldás kísérte a Jelenlétét. Elment ebbe a lakodalomba is, elment Lázár sírjához, együtt evett a megvetett vámszedőkkel, de elfogadta egy tekintélyes farizeus meghívását is. Én meghívtam - e már Jézust, hogy együtt éljek Vele? Jézus a menyegzőn részt vett rokonai örömében, de nem duhajkodott, nem részegeskedett, ott is Az maradt, Aki: Isten Szent Fia, Aki Mindenben Atyjától függött. Abban is, hogy mikor és hogyan segít a bajba jutottaknak. És ebben nem sürgethette Őt sem a szükség, sem anyja kérése - amikor az Atya mondta, akkor segített. Ez nem rám és nem rád tartozik - mondta Máriának. Ő tehát nem volt közömbös a kis emberek hétköznapi problémáival szemben, átérezte, hogy milyen kellemetlen lenne nekik, ha nincs több bor, de csak azt tette, ami a küldetésével összhangban volt, amit az Atya parancsolt Neki. Ezért lett ennek a gyümölcse ez: meglátták az Ő Dicsőségét, és hittek Benne tanítványai. Mennyire függnek döntéseink, akcióink Istentől? Aki így figyel Rá, és engedelmeskedik Neki, annak az Élete szintén Isten Dicsőségét és mások javát fogja szolgálni. Vajon mi is minden helyzetben ugyanazok maradunk?"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 24.

„Hosszasan faggatta, de Ő semmit sem válaszolt neki.” (Luk. 23. 9 )

Heródes és Jézus egyszer mégiscsak találkoznak. Ez a találkozás azonban már nem a kereső Krisztus és a nyugtalan bűnös találkozása. Heródes már egészen megkeményedett. „Nagyon megörült Jézusnak – olvassuk –, mert már régóta szerette volna Őt látni”, ám ez a vágy már csak kíváncsiság. Nem az Igét akarja hallani, Ami Jézus szájából származik, hanem csodát szeretne látni, amit a Kezével tesz. Jézus az ilyennek már nem felel. Se nem kér tőle semmit, se nem mond neki semmit. Nem lehet Isten Üzenete előtt büntetlenül újra meg újra bedugni a fülünket. Nem lehet Isten Kereső Szeretetét újra meg újra visszautasítani. A meg nem hallott Ige egyszer csak hallatlanná válik, az igénybe nem vett Kereső Szeretet egyszer csak abbahagyja a keresést. A Heródes előtt megnémuló Jézus komoly felkiáltójel mindenki számára, aki könnyen veszi és halogatja a Megtérést.

„NEM ÉRTEM * A mi életünkben Jézus sokszor úgy hallgat, hogy érthetetlenné válik számunkra a Biblia. Amikor a korábban hozzánk közel álló Ige messze kerül tőlünk, amikor a korábban olyan eleven Ige megszürkül, amikor a korábban olyan gazdag Ige üresnek tűnik, amikor a korábban olyan Világos Ige érthetetlenné válik, akkor annak rendszerint az engedetlenségünk az oka. Azért nem értjük, mert nem Engedelmeskedtünk Neki.”

* Nincs visszaút – Ján. 13. 21 – 30”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 24 Őszinte imádság

„Jézus anyja így szólt hozzá:
„Nincs boruk." (Ján. 2. 3 )"

Mit tanulhatunk Máriától?

Észrevette a mások baját. Ő ott vendég volt, de nyitott szemmel látta, milyen kellemetlen helyzetbe kerültek meghívói, és érző szíve arra indította, hogy tegyen valamit értük. Azonnal Jézushoz fordult. Mi sokszor futunk fűhöz - fához, s csak utána jut eszünkbe: imádkozni is lehetne. Röviden közli a tényt: nincs boruk. Ez a két szó őszinte imádság, követésre méltó szép példa. Miért? Mert segíteni akarás van mögötte, bízik Jézusban, egészen természetes módon, egyszerű Hittel fordul Hozzá, teljesen Rá bízza a megoldást, nem ad Neki ötleteket, hogy mit tegyen. És amikor Jézus nem azonnal segít, nem türelmetlenkedik. De használja az eszét is: nehogy a szolgák értetlensége hiúsítsa meg a segítséget, szól nekik. Aztán csendben visszaül a helyére. Vár. Mire? Jézus Segítségére. És mikor fog segíteni? Nem tudjuk. És hogyan? Nem tudjuk. Hát mit tudunk? Hogy „jó várni az Úr Szabadítására". Mert Ő már tudja, mit fog tenni, s nyugodtan Rá bízhatjuk az időt és a módot. Ezzel is dicsőítjük Őt. Dicsőítjük - e mi így? Vagy türelmetlenül toporzékolunk, mint egy akaratos gyerek, és követeljük, amit kértünk Tőle? Mária nem kért semmit, csak a hiányt közölte bizalommal. Bárcsak így tudnánk mi is a magunk és mások szükségeit az Úr Elé tárni!"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 25.

„Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!”
(Luk. 5. 8 )

A nagy halfogás után Péter, látva a maga nyomorúságát, ezekkel a szavakkal borult az Úr Lába Elé. Ott volt ebben a kérésben a megalázkodás, a bűnbánat és a mélységes vágyakozás az Úr után. Péter lett volna a világ legboldogtalanabb embere, ha az Úr nem a szíve indulatai, hanem a szavai szerint hallgatta volna meg, és valóban elment volna tőle. De nem tette, nem hagyta magára bűnbánó gyermekét, hanem megvigasztalta, és elhívta munkatársának a Szent Szolgálatra, az Emberhalászatra. Kiáltottál – e már így te is: „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!”? Így kiáltani csak az tud, akiben minden összetört, aki olyannak látja magát, mint egy szemétre dobott használhatatlan edényt, és látja maga felé közeledni a Szentet, a Dicsőt, a bűn nélkül való Isten Fiát, s egyszerre tör fel lelkéből az iszonyat a saját szennyes, bűnös mivolta miatt, és a vágy, hogy felemeltessen, megtisztuljon, megpihenjen. „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!” – ezt a kiáltást nem lehet betanulni, Péter után mondani, ez önkéntelenül tör majd elő a szíved mélyéről, amikor ott állsz életed romjai, bűneid, kudarcaid kellős közepén.

SOHA NEM TAPASZTALT BOLDOGSÁG * Egy asszony, aki megcsalta a férjét, egy idő után már nem bírta tovább hordani bűnének súlyát, és könnyek között mindent megvallott. Majd leborult a megrendült férfi elé s lábait szorosan átkarolva kétségbeesetten kiáltotta: „Űzz el, dobj el magadtól, nem érdemlem meg, hogy rám tekints!” Amikor pedig két erős kar felemelte, s a homlokán ott érezte a megbocsátás csókját, soha nem tapasztalt boldogság töltötte el a szívét.

* Ne csak a lábamat – Ján. 13. 1 – 20”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 25 Mennyit látunk a valóságból?

„Jézus erre így szólt: „Hagyd, hiszen
temetésem napjára szánta..."
(Ján. 12. 7 )"

Néha nagyon felszínesen értékeljük az eseményeket. Nem is sejtjük, mi lehet egy - egy mondat, mozdulat, cselekedet mögött. Márpedig helyesen értékelni csak az tud, aki a Teljes Valóságot látja. Jézus Krisztus erre tanít minket. Ő feltámasztotta Bethániában Lázárt. Utána Lázár testvérei meghívták sokadmagával egy vacsorára. Nagy szenzáció volt: Lázár, aki halott volt, ott ül Jézus Mellett. Márta felszolgált, Mária pedig...? Mária eltűnt, majd visszajött egy kis edénykével, amiben drága illatos kenet volt, azt mind Jézus lábára kente, s a hajával megtörölte. Mindenki látta, hogy ez kincset érő kenet, amiből legfeljebb egy cseppet szoktak a nagyon tisztelt vendég hajára tenni. De nem így eltékozolni! Júdás azonnal számol: legalább háromszáz dénárt (egyévi átlagkeresetet ) ért. Ő is szívesen fogadta volna, vagy a szegényeknek kellett volna adni. A jelenlevők nem is sejtik, hogy Mária milyen hálás Jézusnak, hogy visszaadta a testvérüket. A hála mellett ott van benne az Istennek kijáró Tisztelet és Imádat is. Élete legnagyobb kincsét adta oda, és eszébe sem jut számolgatni, mert mindent szeretne Jézusnak ajándékozni. Közben pedig ő sem tudja, hogy ennél még többről van szó. Egy héttel később Jézus már meghal a Kereszten, és gyorsan kell majd eltemetni, a szokásos kegyeleti megkenés nélkül. Ezért mondja a Mester: az Én temetésem napjára szánta ezt. Mária tehát tudtán kívül részt vett Isten Üdvterve megvalósulásában. De jó lenne a dolgok mélyére látni, és így mindig helyes Ítéletet alkotni! Uram, segíts, hogy egyre többet lássak a Valóságból, s hadd lehessek én is eszközzé a Kezedben, tudatosan vagy tudtomon kívül is! ÁMEN."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 26.

„Abban az időben pedig Heródes király kegyetlenkedni kezdett
a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét fegyverrel
kivégeztette. Látva, hogy ez tetszik a zsidóknak, azon volt, hogy
elfogatja Pétert is.” (Apcsel. 12. 1 – 3a )

Heródes király a saját népének is rossz uralkodója volt, de különösen sokat kegyetlenkedett a keresztyénekkel. Így van ez a Sátánnal is: azokkal is durva, kegyetlen, erőszakos, akik engedelmesen szolgálják őt, de kiváltképpen tombol és kegyetlenkedik akkor, ha valaki meg akar szabadulni a hatalmából, és át akar állni a Krisztus Táborába. Ha valakinek össze van bilincselve a keze, de megadással viseli a helyzetét, akkor szinte fel sem tűnik, hogy bilincsbe van zárva. Ha azonban fellázad, és elkezdi rázni, tépni a bilincset, hogy megszabaduljon tőle, akkor felsebzi a csuklóját, sőt még a húsába is belevág. Hasonlóképpen, ha valaki engedelmesen viseli a Sátán láncait, akkor szinte nem is érzi, hogy rab. De ha szabadulni próbál, akkor fogja csak igazán megtapasztalni, milyen erősen fogva van. A zsidóknak tetszett, hogy Heródes elfogatta Pétert. A hitetleneknek tetszik, amikor Isten gyermekei bajba jutnak, bűnbe esnek, s a Sátán kezébe kerülnek. Isten néha kiadja az övéit a Sátánnak, mint ahogy Jób esetében is történt. „Íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát” – mondja Jézus a tanítványoknak. Ő azonban Kitartóan imádkozik az övéiért. Az Ő Lelke ott volt a jeruzsálemi gyülekezetben is, ugyanis ezt olvassuk: „a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez”.

A SÁTÁN * A mi ősellenségünket ilyen nevekkel illeti a Biblia: kígyó, ordító oroszlán, az erős fegyveres, az atyafiak vádolója, a világosság angyala.

* A nagy készséggel közölt Kegyelem – Ef. 1. 1 – 1 4”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 26 SOS

„Uram, ments meg minket,
elveszünk!" (Mát. 8. 25 )

Egy átdolgozott nap után este Jézus azt kérte tanítványaitól, evezzenek át a Genezáreti tó túlsó partjára. Ő a halászbárka hátsó részében fáradtan azonnal elaludt. Váratlanul azonban lecsapott az ismerős bukószél a tóra, és nagy vihar támadt. A tanítványok egy része halász volt, hozzáértően küzdöttek a vízzel, de a hajó már majdnem megtelt. Ekkor elhangzott az S.O.S.: Uram, ments meg, elveszünk! Jézus rászólt a viharra: hallgass el!, és nagy csend lett. Ők pedig csodálkoztak: „Ki Ő, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek Neki?" Ez a néhány évtized itt a földön olyan, mint egy nagy átkelés. Elindulunk egy csónak formájú bölcsőben, s megérkezünk a túlsó partra egy csónak formájú koporsóban. Közben pedig különféle viharok tesznek próbára bennünket. Mire kell ügyelnünk? Nem szabad elfelejtenünk, hogy van Túlsó Part. Erre sokan nem gondolnak. Pedig nem mindegy, hol kötünk ki. Itt dől el, hogy az Üdvösség felé vagy a kárhozat felé haladunk. Ez felelős gondolkozásra és Hitre serkent. Tudnunk kell, hogy az elemek erősebbek, mint mi. Tudományunk és technikánk sem tud minden kérdésre választ adni, minden helyzetben megtartani. Ez alázatra indítja az embert: nem vagyok mindenható. A megmenekülés feltétele, hogy ott legyen velünk Jézus, ne Nélküle hajókázzunk. Így is kerülhet viharba az életünk (Hitünk, egészségünk, egzisztenciánk, házasságunk... ), de van Akihez Bizalommal kiáltani: ments meg! Neki van Hatalma minden ellenséges erő felett. Ez a Benne való Bizalmunkat teszi szükségessé. Ő nem a viharoktól őriz meg, de minden viharban megtart. Kiáltsunk Hozzá Bizalommal, minél előbb és minden helyzetben!"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 27.

„Arra a napra virradó éjszakán, amikor Heródes
elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt,
megkötözve két lánccal, az őrök pedig az ajtó előtt
őrizték a börtönt. És íme, az Úr angyala megjelent,
és Világosság támadt a cellában.”
(ApCsel. 12. 6 – 7 )

Péternek a börtönből való kiszabadulása érzékletesen ábrázolja az embernek a bűnből való szabadulását. Az angyal nem jött előbb, mint ahogyan kellett. Azelőtt való éjszakán, hogy Heródes végezni akart Péterrel, az utolsó pillanatban érkezett a szabadítás. Nem tudjuk, meddig volt Péter a börtönben, de az bizonyos, hogy az Isteni segítség a Döntő Pillanatban jelent meg. Istennek megvan a „Maga Órája”, és ez rendszerint később van, mint ahogy azt én szeretném. Istennek a bűnből való szabadítása is csak akkor jelentkezik, amikor már egészen reménytelen a helyzet. Amíg valaki nem veszi komolyan a bűn bilincsét, amíg bízik abban, hogy győzni tud a bűnei felett, amíg emberi segítségben reménykedik, addig még nem jött el Isten Órája. Csak amikor valaki eljut oda, hogy „belepusztulok, ha nem segít rajtam az Isten”, akkor üt a Szabadulás Órája.

AZ UTOLSÓ PILLANAT * Arkhiászt, Siracusa városalapítóját ellenségei meg akarták mérgezni egy ünnepélyen. Egyik barátja az utolsó pillanatban tudomást szerzett a készülő merényletről. Gyorsan levelet írt neki, s egy szolgájával elküldte az ünnepélyre. Arkhiász olvasatlanul félretette a levelet ezzel a megjegyzéssel: „A komoly dolgokkal majd holnap foglalkozunk.” Nem törődött az utolsó pillanatban érkező szabadítással, s reggelre már halott volt. Vigyázz, le ne késd az Isteni Szabadítás Óráját!

* Jézus betölt mindent mindennel – Ef. 1.15 – 23”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 27 Rendkívüli lélek

„Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók
és a kormányzók közül, mivel Rendkívüli
Lélek volt benne..." (Dán. 6. 4 )

Dánielt tizenéves korában hurcolták el Júdeából a babiloni fogságba. Ott idővel magas rangú tisztviselő lett a királyi udvarban. Istenfélő ember a pogány környezetben. Lépten nyomon kiderült, hogy van valamije, amire gyakran szükségük van a többieknek, de ami nincs meg mindenkiben. Így emlegették: Rendkívüli Lélek van benne. Miben állt ez? Dániel olyan kérdésekre is tudott válaszolni, amikre az udvar bölcsei nem. Olyan segítőkészség volt benne, amit csodáltak. Olyan becsületesen végezte hivatali munkáját, hogy nem lehetett hibát találni benne. Csendesen élt, de az Élő Istennel való Közösségét bátran vállalta, akkor is, ha ezért szenvednie kellett. Sugárzó ember volt: az Istennel való Lelki Közösségben feltöltődött, és olyan értékeket tudott továbbadni, amelyekre mindenki vágyik, de az ember magából nem tud árasztani. Átjárta Isten Szentsége, és ez rendkívüli Jellemet formált ki benne, ami a leghétköznapibb helyzetekben is megnyilvánult. A pogány világ pedig rászorul azokra a Kincsekre, Amelyeket Isten Lelke ad a Benne hívőknek. Jézus Krisztus ezt a rendkívüli Lelket, az ő Szentlelkét minden Benne hívő számára hozzáférhetővé tette. Isten ad Szentlelket azoknak, akik Neki engedelmeskednek (ApCsel. 5. 32 ). Ne érjük be kevesebbel, ne legyünk kis igényűek a hívő életben! Isten Újjászületett gyermekei kapják ezt a Rendkívüli Lelket, s a Szentlélek Jézusi Jellemet formál ki bennünk. Megtanít mindig ugyanannak maradni, hitetlen közegben is Tiszta Életet élni, ad olyan Bölcsességet, Szeretetet, ami túlmutat rajtunk Istenre, s amikor az emberek látják tetteinket, dicsőítik Mennyei Atyánkat (Mát. 5. 14 ). A világnak nagy szüksége van Isten gyermekeire, akiket Isten Lelke vezet."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 28.

„Akkor azt mondta neki az angyal: Vedd fel a felsőruhádat,
és kövess engem! Ő pedig kimenve követte...”
(ApCsel. 12. 8 – 9 )

Az angyal nem tett többet, mint amennyit kellett. Ami Péternek lehetetlen volt, azt mind az angyal tette meg, de azután mindent rábízott. Isten megtehette volna, hogy elragadja Pétert a börtönből, mint ahogy Illést elragadta, de Ő nem gyönyörködik a káprázatos dolgokban. Ő az egyszerű Utakat szokta választani. Ezért kellett Péternek előbb felébrednie, azután felkelnie és felöltöznie. Az angyal nem segített neki az öltözködésben. Ez egészen Péter dolga volt. Ne várd, hogy a saját tétlenséged páholyából szemlélheted majd Isten Szabadítását. Isten a te döntésedet, elhatározásodat, odaszánásodat is be akarja vonni az Ő Szabadításába.

A TE DÖNTÉSED IS * Egy idős hívő ember a következőket jegyezte fel Bibliája legelső lapjára: „Ezt a Könyvet először a nővérem unszolására olvastam el. Másodszor már azért, mert rájöttem, hogy az én lelkemről van benne szó. Azután meg már azért, mert az olvasása közben nagyon megszerettem Jézus Krisztust.” Ezt az embert Isten meg akarta menteni, de nem erőszakosan, hanem fokozatosan ajándékozta neki a teljes Szabadulást.

* Nem cselekedetekből, de cselekedetekre – Ef 2. 1 – 10”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„03. 28 Meg lehet ezt tanulni?

„Ami testtől született, test az, és ami
Lélektől született, Lélek Az. (Ján. 3. 6 )

Egyesek megtanulják a vallásos szóhasználatot és viselkedést, de ettől még nem születtek Újonnan. Ügyesen forgolódnak ilyen közegben, de hamar meg lehet állapítani, hogy nincs bennük „rendkívüli lélek", csak vallásos álarc van rajtuk. Attól, hogy valaki magára ölt egy Ronaldo feliratú mezt, még nem lesz világhírű futballista. Mások őszinte elszánással nekiveselkednek, hogy keresztények lesznek. Önfegyelemmel, olykor önsanyargatással fékezik ösztöneiket és indulataikat, pallérozzák beszédüket, segítenek, akinek csak tudnak, de egy váratlan helyzetben előbukkan Igazi természetük, és szégyenkezniük kell. Aztán vagy lemondanak az erőlködésről, vagy megpróbálnak fenntartani egy kegyes látszatot, és képmutatók lesznek. És vannak, akiket Isten Szentlelke Újjászült, és Új Természetet kaptak. Sajnos mindig megmarad a régi is, de nem az uralkodik. S a Cél, hogy az Új Természet, „a hit által bennünk lakó Krisztus" erősödjék, a mi régi természetünk pedig ne kapjon szerepet, és egyre kisebb legyen. Ne mi takarjuk el Krisztust, hanem Ő fedezze el sok hibánkat, gyengeségünket. Az Igazi kegyességet, Istenfélő Életet, Jézusi Jellemet tehát nem lehet megtanulni, és nem lehet magunkat ilyenné nevelni. Arra csak Újjászületni lehet. Egy kis csiga szeretett volna átmenni az autópálya túlsó szélére. Anyukája azonban ezt mondta neki: nem, nem, oda csak születni lehet. De Jézus szava: szükséges Újjászületnünk, magában hordja a jó hírt is: Lehetséges Újjászületnünk.! „Isten Élő Igéje által" szül minket Újjá (1Pét. 1. 23 ). Dániel is ehhez az Igéhez ragaszkodott gyerekkorától kezdve, és ez formálta őt erős jellemmé."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 29.

„Átmentek az első őrségen, majd a másodikon,
eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz,
az magától megnyílt előttük, és kimentek, majd
végighaladtak egy utcán. Ekkor az angyal hirtelen
eltávozott tőle.” (Apcsel. 12. 10 )

Az angyal nem maradt tovább, mint ameddig kellett. Kint az utcán azonnal eltávozott Pétertől. Mi hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy nagyszerű lett volna, ha az angyal egészen az imádkozó gyülekezetig, sőt a gyülekezetbe is bekísérte volna Pétert. De Istennek úgy tetszett, hogy a többiek Hit által részesedjenek Péter szabadulásának az Örömében, és nem látás által. Vannak az életünknek nagy alkalmai, nagy örömei, élményei, s úgy szeretnénk, ha az ilyenkor mellénk szegődött angyalok nagyon sokáig elkísérnének bennünket. A Valóságban azonban ezek az angyalok az első utcasarkon elhagynak bennünket. Ez azért van, mert Isten nem élményekben akar nevelni bennünket, hanem Hitben. Az angyal eltűnt, de Az, Aki az angyalt küldte, Péterrel maradt. Az élmények elmúlnak, de Az Aki megajándékozott velük, mindig velünk van.

BIZONYSÁGTEVŐ ARCOK * Egy hitetlen festőművész úgy jutott Hitre, hogy a keresztyének arcát tanulmányozta. Megbízást kapott ugyanis, hogy fessen gúnyrajzot, karikatúrát készítsen az üdvhadseregről, s hogy jó munkát végezhessen, odaállt egy kis gyülekezet templomának a kijáratához, és figyelte a kijövőket. Éles szemével megdöbbenve látta, hogy az emberek arcán olyan Békesség és belső Öröm tükröződik, amilyennel még sehol máshol nem találkozott. Elhatározta hát, hogy utána jár a dolognak, és nemsokára ő maga is megtapasztalta azt a Békességet és belső Örömöt, Amit egyedül Jézus adhat.

* Nem vagytok már idegenek – Ef. 2. 11 – 22”