„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”
„Június 10.
„Ő azonban szegénységéből minden
vagyonát, amije volt, odaadta.”
(Luk. 21. 4 )
Jézus ül a templomi persely mellett, és figyel. Milyen alapon ítéli meg az adomány nagyságát, amikor az egyik ember jómódú, a másik szegény? Jézus Mérlege egyszerű: nem azt nézi, hogy mennyit adtál, hanem hogy mennyi maradt nálad. A szegény asszony két fillére ezért ér többet, mint a gazdagok fényes, büszke pénzadománya. Ugyan ez áll arra a másik adakozásra is, amit az élet átadásának neveznek. Lehet, hogy többet adtál, mint más, időt, szolgálatot, erőt, mégis az odaadásodat az méri le, hogy mennyit tartottál meg magadnak az életedből. Hányszor fordult elő, hogy dolgoztál egész nap, de este ingerülten csaptál az asztalra, mert még valami kis szívességet kértek tőled? Emberekkel foglalkoztál, és fáradt vagy, pihenni szeretnél, de csengetnek, s te összeszorítod a fogadat? Adakoztál jó kedvvel, bőven, és most valaki ismét perselyt tol az orrod elé? Hetvenhétszer megbocsátottál, de most hetvennyolcadszor elhagy a béketűrés? Ez azt mutatja, hogy sokat adtál, de nem adtál oda mindent. „Ezt a keveset megtartom magamnak” – gondoltad, és az a kevés, amit elspóroltál a teljes odaadásból, megrontja a többi értékét. Az Úr nem ilyen példát adott. Az otthonát odaadta úgy, hogy nem csak a mennyen, de a földön sem volt Számára hely, ahová a Fejét lehajtsa. Odaadta a földi emberek megbecsülését, szerettei szeretetét, Idejét, Csendjét. Odaadta a köntösét, s legvégül Testét és Vérét. „Amije volt, odaadta.”
ODAADTA * Olvastam egy amerikai ügyvédről, aki egész életében sokat adakozott, hogy végrendeletében szemét a vakok, testét a rákkutatás céljára ajánlotta fel. Ennél többet már nem adhatott.
Önmagát adta – Márk Ev. 15. 20 – 41”