Téma: Napi lelki morzsák

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 11 Úgy, mint Pató Pál?

„...a világ fiai a maguk nemében okosabbak,
mint a világosság fiai." (Luk. 16. 8 )

Jézusnak ezt a példázatát sokan félreértik. Arról van itt szó, hogy egy sáfár (vagyonkezelő) sikkasztott, és emiatt elbocsátják. Megijed, mert „kapálni nem tud, koldulni szégyell", mit tegyen, hogy biztosítva legyen a jövője? Gyorsan hívatja az ügyfeleket, és mindegyiknek elenged a tartozásából, hogy később majd jóindulattal legyenek hozzá. Jézus nem a csalását állítja példaként, hanem a gyors és határozott cselekvését, amivel biztosítani akarja a jövőjét. Erkölcsileg elítéli, végig hamisnak nevezi, de azt mondja: ha még egy ilyen alak is így gondol a jövőjére, mennyivel inkább kellene nektek biztosítanotok Helyeteket az Örökkévalóságban. Minden példázatnak egy központi üzenete van, a részletek csak ennek a színezésére valók. Itt tehát Jézus figyelmeztetése ez: ha egy ilyen minden hájjal megkent szélhámos felelősen és idejében gondoskodott magáról, mennyivel komolyabban kellene nektek, felelős embereknek gondolnotok arra, hogy ez az élet rövid ideig tart, utána következik az Örökkévalóság, de csak most lehet bebiztosítani, hogy az ne gyötrelmes legyen, hanem Boldog. És ti olyan ráérősen, tétován, Pató Pálosan gondoltok erre, semmit sem tesztek az Örök Üdvösségetekért, vagy halogatjátok az Evangélium komolyan vételét, mintha ez olyan felesleges, lényegtelen dolog lenne, holott ez az ember legjelentősebb döntése, valóban Élet vagy halál kérdése: állást foglalni Jézus Mellett vagy Jézus ellen. A jövőnknek kell meghatároznia a jelenünket. Mivel mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus Ítélőszéke Előtt, most lehet és kell felkészülni erre, és rendezni Vele a Kapcsolatunkat. Ha ez megtörtént, félelem nélkül és Örömmel Élhetünk és léphetünk majd át az Örökkévalóságba."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Július 12.

„Ekkor leült, odaszólította a tizenkettőt, és
azt mondta nekik: Ha valaki első akar
lenni, legyen mindenki között az utolsó
és mindenkinek a szolgája.”
(Márk Ev. 9. 35 )

Nem új keletű társadalmi jelenség, hogy mindenki szereti, ha kiszolgálják, azonban a kiszolgálót legtöbbször észre sem veszik, nem törődnek vele, pedig nélküle nincs kiszolgálórendszer. A szolgát nem szokás észrevenni, emberszámba venni, hiszen csak eszköz, mégis mindenért őt szólítják. Jézus olyan szolgálatot tett érettünk, amivel tökéletesen eleget tett az Atya Akaratának. Azáltal, hogy mindenki helyett Ő szolgálta meg az Üdvösséget, Neki kellene az elsőnek lennie életünkben, amiképpen az Atya szemében is Ő az Első. Mégis de sokan tudják Őt nélkülözni! Pedig Kereszten végzett Szolgálatával Jézus Nélkülözhetetlenné tette Magát számunkra. Ő a mi Közbenjárónk, Aki nélkül semmit sem tehetünk. És mindezt Szolgálva érte el. Lelki szolgálatod, imádságaid és bizonyságtételeid által vajon te tudtad – e már ilyen nélkülözhetetlenné tenni magad testvéreid életében? Bárcsak olyan Erővel élne benned a Megváltottság Öröme, hogy legfőbb célodnak tartanád másoknak szolgálni!

„Od’ adtam Életem,
Kiontám Vérem Én,
Istent békíteni
Javadra Ezt tevém.
Od’ adtam Életem,
Mit adsz te Énnekem?”

* Mindenkinek a szolgája – Márk Ev. 9. 30 – 50”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 12 Boldog sírók?

„Boldogok, akik sírnak, mert ők
megvigasztaltatnak." (Mát. 5. 4 )

Különös megállapítása ez Jézusnak. Milyen sírásra gondolhatott? Egyszer valaki úgy ment el reggel otthonról, hogy köszönés nélkül csapta be maga mögött az ajtót. Felesége szipogva készült szintén munkába. A napi események kitörölték mindezt a férfiból, s este kedélyesen tért haza. Az asszony éppen mosogatott, s amikor a férje megpuszilta, látta, hogy sír. Te meg mit bőgsz? - kérdezte. Rövid csodálkozás után a férje vállára borult, és elkezdett zokogni. A legtöbb férfi ilyenkor nem tudja, mit tegyen, de ahogyan ott álltak a konyha közepén, eszébe jutott a reggeli jelenet. Meg az a sok veszekedés, ami az utóbbi időben lezajlott. Szinte visszahallotta a maga kemény, durva szavait, és ő is elkezdett sírni. Aztán leült, ölébe vette asszonyát (már régen nem történt ilyen), és elkezdett gyónni. Bocsánatot kért sok mindenért. Mire az asszony is kezdte sorolni a maga bűneit. És kölcsönösen megbocsátottak egymásnak. Amikor ezt elmondták, így fejezték be: azóta vagyunk boldog házasok. Ugye, milyen Igaz Jézus Szava: Boldogok, akik sírnak. Akik csak siránkoznak, hogy milyen szerencsétlenek, azok nem Boldogok. De akik sírni tudnak amiatt, hogy milyen bűnösök, azok Boldogok. A sírás nem a gyengeség jele, hanem az őszinteségé. Boldog az, akinek Valós képe van önmagáról, aki nem akar olyan maradni, amilyen, akinek van bátorsága bűnt vallani és bocsánatot kérni, s aki tud szívből megbocsátani. S boldog az, akit Isten annyira szeret, hogy bevilágít a szívébe, s megmutatja, mi rejtőzik ott. Amikor ezt meglátta Péter, a kemény férfi, a derék, jó ember is csak sírni tudott rajta. Ekkor már meg lehetett vigasztalni."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Július 13.

„Aztán megölelte és Kezét reájuk helyezve
megáldotta őket.” (Márk Ev. 10. 16 )

Valahányszor Jézus a farizeusokkal beszélt, mondhatni mindig vitatkozás, szóharc lett belőle. A komoly felnőttek, tudós férfiak nem tudtak feltétel nélkül hinni Jézusnak. A kisgyermekek azonban felderítették Jézus szívét. Azt mondta róluk: „ilyeneké az Isten Országa”. Olyanoké, akik gyermekekként tudják befogadni az Igét. Nem ellenkeznek, csak hisznek. Reá bízzák magukat. Te fordultál – e már ilyen gyermeki bizalommal Jézushoz? Tegyél félre minden bölcselkedést, okoskodást, ítélkezést, nagyképűsködést. Bűnösen, szegényen, úgy, amint vagy fordulj oda Hozzá teljes bizalommal! Meglátod, nem vet el, sőt Magához ölel és megáld, amiért nem voltál rest odamenni Hozzá. Legyen elég az, hogy Jézus hív. A gyermekeket is hívta, sőt arra kérte a körülötte állókat, hogy engedjék őket odamenni Hozzá. Ő hív téged. Jöjj Hozzá semmit nem ellenkezve. Engedd, hogy megöleljen, megáldjon és soha többé el ne engedjen.

„Jézus Ölébe bizton hajtom fejem le én,
Abban találom Üdvöm, ha nyugszom Kebelén.
Áldó Szelíd Szavával Megváltom hirdeti:
Jer, hajtsd fejed Szívemre, harcod pihenve ki.”

* Megölelve megáld – Márk Ev. 10. 1 – 16”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 13 Sírva is vetünk

 „...sírjatok a sírókkal." (Róm. 12. 15 )

Nemcsak a bűnbánatnak vannak könnyei, hanem az együttérzésnek is. Akinek érző szíve van, annak fáj a másik ember fájdalma. Valakit súlyos gyász ért, ismerősei az együttérzés sok kedves jelét adták, próbálták vigasztalni. De amint utólag elmondta, a legtöbbet az jelentette neki, amikor egy barátnője átölelte, és együtt sírt vele. Nem hangzott el semmi, de megérezte az őszinte részvétet. Jézus is sírt Lázár sírjánál, pedig tudta, hogy fel fogja támasztani őt. De sírt Jézus Jeruzsálem Lelki keménysége miatt is. Fáj - e nekünk, ha valaki visszautasítja Isten Szeretetét, kigúnyolja Szent Igéjét és azokat, akik azt vallják? Lázár sírjánál Jézus csak könnyezett, de Jeruzsálem ellenállása miatt keservesen zokogott (két különböző szó van az Újszövetség eredeti szövegében). Aztán van, amikor a Krisztusért vállalt szenvedés is könnyeket fakaszt. Ezt sem kell szégyellni. Néha nagyon nehéz az a kereszt, amit Urukért vállalnak a hívők. Sok bántó megjegyzést hallgatnak keresztények a nem hívő családtagoktól, gúnyt és sértést a munkatársaktól, esetleg kegyetlen bántalmazást is a hatóság részéről. S van, amikor olyan mostoha közegben kell lelki munkát végezni, hogy az csal könnyet a lelki munkás szemébe. Ezért imádkozik így a zsoltáros: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" (Zsolt. 126. 5 - 6 ) Akinek az ilyen könnyek ismeretlenek, annak ott kell majd sírnia, ahol „lesz sírás és fogcsikorgatás". Aki viszont itt tud sírni a bűnei, mások fájdalma, emberek keménysége miatt, az Ott soha többé nem fog, mert Isten letöröl a szeméről minden könnyet."

[Sofia]

„Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és ajándékul kapod életedet, mert bíztál bennem! - így szól az Úr" (Jeremiás 39:18).

Micsoda megtartó ereje van az Istenbe vetett bizalomnak! Jeruzsálem főembereit karddal lemészárolták, a szegény Ebed-Melek azonban megtartatott, mert bízott az Úrban! Ki másban bízhatna az ember, mint Teremtőjében? Ostobák vagyunk, ha a teremtményt a Teremtő elé helyezzük. Bárcsak mindenben hit által élhetnénk, akkor az összes veszedelemből megszabadulnánk. Aki az Úrban bízott, még soha nem csalódott és nem is fog. Az Úr így szólt: „Bizonyosan megszabadítalak!" Figyeljünk a „bizonyosan" szóra. Minden más bizonytalan lehet, de hogy Istennek gondja van a hívőkre, az biztos. Isten maga visel gondot az övéire. Szárnyainak árnyékában biztonságban vannak, mégha minden oldalról veszély fenyegeti is őket. El tudjuk fogadni ezt az ígéretet? Ha igen, akkor minden szükségünkben meg fogjuk tapasztalni, hogy az valóban igaz. Sokszor reménykedünk a szabadulásban, mert vannak jó barátaink, mert bízunk saját okosságunkban, vagy mert reményteljes jeleket látunk. Mindezek közül azonban egyik sem ér annyit, még a felét sem annak, mint amikor Istenbe tudjuk vetni bizalmunkat. Kedves olvasóm, próbálj ezen az úton járni, ha kipróbáltad, meglátod, hogy sohasem fogsz letérni róla. Isten útja reményteljes és biztos.

(C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza)

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Július 14.

„Jézus pedig körültekintve így szólt
tanítványaihoz: Milyen nehéz a
gazdagoknak bejutni Isten Országába!”
(Márk Ev. 10. 23 )

Akármilyen szegény vagy, ne lépj át ezen a történeten. A gazdag ifjú története rólad és hozzád szól. Gazdag vagy a parancsolatok megtartásában. Ha számon kérnek valami mulasztásodért, gazdag vagy az érvelésben, a védekezésben. Büszke vagy lelki emelkedettségedre. Dicsekszel rendíthetetlen hiteddel, templomba járásoddal. Csak azzal nem törődsz, hogy mindezzel tetszel – e az Úrnak. Minden, amivel dicsekszel, emberi és testi. Veled együtt mullnak el. Jézus az Egyedüli, Aki Örökké megmarad. Tudsz – e dicsekedni azzal a Kegyelemmel, Ami az Ő Megváltói Irgalmából árad feléd? Még nem? Ennek az az oka, hogy sok emberi jóság van még benned, olyannyira, hogy nincs is szükséged Jézusra. Így nem csak hogy nehéz bejutni az Isten Országába, hanem egyenesen LEHETETLEN. Lásd meg, hogy valójában milyen szegény vagy. Vállald azt a szegénységet, amit egyedül csak Jézus tud megszüntetni. Add fel emberi gazdagságodat Jézus Gazdagságáért. Lásd meg, hogy mit sem érsz Nélküle, bárki legyél is.

„Amit szívünk esdve kér, földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres, amit a világ keres.
Lásd, Urunk, mi Lelkedet kérjük, Aki Hűn vezet,
Fel ne tartsa semmi gát, hadd jelentse meg Magát.
Szíveink töltse be Mindörökre Szent Heve!”

* Miben bízol? – Márk Ev. 10. 17 – 31”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 14 Tisztánlátás

„...ő pedig körülnézett, és meggyógyult,
és tisztán látott mindent." (Márk Ev. 8. 25 )

A Genezáret tava északi csücskénél feküdt Betsaida. Élt ott egy vak ember. A fogyatékkal élők helyzete akkor több ok miatt is nyomorúságos, megvetett volt. Egyszer valaki Jézushoz vezette őt, hogy érintse meg, s Jézus meggyógyította. A Biblia azt mondja, hogy mióta Istentől elszakadtunk, mindnyájan lelki vaksággal születünk. Egymásra sem vagyunk tekintettel olykor, keresztülnézünk egymáson, gyakran észre sem vesszük a másik embert, sok összeütközés is történik emiatt. A Valóság láthatatlan, lelki részét pedig egyáltalán nem érzékeljük. S azt állítjuk, hogy amit nem látunk, az nincs. Nagy dolog, ha valaki Jézushoz fordul a vakságával. Ő többet adott ennek az embernek, mint amit vártak. Csak egy érintést kértek tőle, de Jézus kézen fogta, kivezette a sokaságból, különleges kezelésben részesítette, s addig nem hagyta magára, míg meg nem gyógyult. Ebben az esetben nem egyszerre történt a gyógyulás. Előbb csak úgy látta az embereket, mintha járkáló fák lennének. Ez ma is gyakori, hogy tárgynak tekintik az emberek egymást. Isten azt akarja, hogy mi embernek lássuk a kisgyerekeket is, a párunkat, az idős szülőket, a fogyatékkal élőket is, akik nem arra valók, hogy használjuk őket, hanem hogy kölcsönösen szeressük és tiszteljük egymást. És lássuk mindenkinek az értékét. Jézus nem hagyja ott ebben a félkész állapotban ezt az embert. A fél megtérés dupla nyomorúság. Mi se érjük be azzal, hogy valamit már tudunk a Megváltóról! Engedjük, hogy segítsen Világos Látásra! Hogy tudjunk józanul számolni a láthatókkal, de számoljunk Hittel a láthatatlanokkal is, Magával az Élő Istennel! Mózesről olvassuk, hogy „erős szívű volt, mintha látta volna a Láthatatlant" (Zsid. 11. 27 - Károli )."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Július 15.

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak:
Ha valaki követni akar Engem, tagadja
meg magát, vegye fel az ő keresztjét és
úgy kövessen Engem.” (Mát. 16. 24 )

„Ha valaki követni akar Engem” – mondja Jézus. Mindenekelőtt azt kell nagyon komolyan eldöntened, hogy akarod – e Jézust követni. Ne mondj rögtön igent. Hátha csak áltatod magad. Itt ugyanis nem észbeli meggyőződésről van szó, hogy helyesnek, tökéletesnek tartod – e azt az Utat, amelyen Jézus vezet. Az a kérdés, hogy akarsz – e reá lépni erre Útra. Nem is érzelmi hangulatról van szó, hogy jól esik – e az Ő Közelségében felmelengetned a lelked. Még csak nem is arról, hogy szeretnél – e az Övé lenni. Az a kérdés, hogy akarsz – e az Övé lenni. Különbség van aközött, hogy szeretnél valamit, és aközött, hogy akarod. Az akarás döntést, elhatározást, elköteleződést, teljes odaszánást jelent. Döntsd el, hogy csak úgy általában szeretnéd – e, vagy határozottan, teljes odaadással akarod – e követni Jézust! Lehetőleg minél hamarabb dönts! Jézus mindent megtett azért, hogy követhesd Őt, de a döntés, hogy akarod – e te is azt, amit Ő, reád van bízva.

NE HALOGASD * Egy ismerősöm súlyos műtét előtt állt. Tudta, hogy az élete függ tőle, de annyira félt az operációtól, hogy nem bírta reá szánni magát. Addig halogatta, amíg végzetessé vált a helyzet, és meghalt. Te akarod – e követni Jézust? Tudod – e, hogy ez ugyanazt jelenti, mint ha az kérdezném: az Üdvösséget választod – e vagy a kárhozatot? Dönts amíg nem késő!

* A gazdag elkésett – Luk. 16. 19 – 31”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 15 A Nyugalom Forrása

„...tanuljátok meg Tőlem, hogy Szelíd Vagyok
és Alázatos Szívű, és Megnyugvást találtok
lelketeknek..." (Mát. 11. 29 )

Jézus itt arról beszél, hogyan lehet bennünk minden körülmények közt Igazi Nyugalom, és hogyan tudjuk a terheinket úgy hordozni, hogy ne roskadjunk össze alattuk. Ebben a vibráló, hajszolt, teljesítményközpontú időben, amiben élünk, különösen is fontos ezt tudnunk és gyakorolnunk. Mielőtt azonban erről tanít, elhangzik egy sorsdöntő kijelentés tőle: Igen, Atyám. Teljes szívvel elfogadta az Atyától Kijelölt Helyét, és vállalta a Küldetésével járó Terheket. Ez a magyarázata az Ő Nyugalmának. És Ennek a hiánya magyarázza a bennünk levő sok feszültséget, nyugtalanságot, erőtlenséget. Sok ember elégedetlen a külsejével, képességeivel, lehetőségeivel, körülményeivel, emberi kapcsolataival. Az Isten elleni lázadás oka is az volt, hogy az ember nem fogadta el a Teremtésben Kijelölt Helyét, hanem Isten Helyére akart törni („olyanok lesztek, mint az Isten"). Ez az istenkedés az alázat ellentéte. Sokszor nem amiatt fáradunk el, hogy hordozzuk a terheinket, hanem hogy közben tiltakozunk ellenük. Jézus a Maga Példáját állítja elénk: Ő azért bírt ki mindent, mert Teljes Meggyőződéssel alárendelte Magát az Atya Akaratának. Ez az Alázat. És Tőle fogadta el a Küldetésével járó Nehézségeket is. Ez a Szelídség. Ez nem lehetetlen beletörődés a változtathatatlanba, hanem szívbeli Bizalom az Atya Bölcsességében és Szeretetében. S az az elhatározás, hogy nem azt keresem, hogy mi jár nekem, hanem azt, hogy mit adhatok másoknak. Változtatni pedig csak azon akarok, amire Isten indít. Aki Tőle fogadja el az adottságait, az Vele hordozhatja a terheit. Az iga kétszemélyes eszköz, Jézus Igáját (amit említ itt) Jézussal hordozza a Benne hívő. Ezért könnyű az."

Mát. 11. 25 - 30: „Abban az időben Jézus ezt mondta: Magasztallak, Atyám, Mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, de kijelentetted a kisgyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves Előtted. Mindent Nekem adott át az Én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú kijelenti. Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és Én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az Én Igámat, és tanuljátok meg Tőlem, hogy Én Szelíd és Alázatos Szívű Vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az Én Igám Gyönyörűséges, és az Én Terhem Könnyű.”

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Július 16.

„Ha valaki követni akar Engem, tagadja
meg magát, vegye fel az ő keresztjét és
úgy kövessen Engem.” (Mát. 16. 24 )

„Tagadja meg magát” – mondja Jézus annak, aki követni akarja. A döntés után kezdődik a kemény harc – önmagaddal. Egyre világosabbá válik előtted az önmagadban levő kettősség: egyrészt Krisztusnak akarsz tetszeni, másrészt az éned kívánságát akarod teljesíteni. Egyik feled a Keskeny Útra kívánkozik, másik pedig a széles út tájairól álmodozik. Minden hívő emberben két természet van jelen: az ádámi bűnös természet és a Krisztusi Lelki Természet, más szóval a bűnös „óember”, és a bocsánatot nyert, Kegyelemből élő „Új ember”. A két természet harca életed végéig tart. A Krisztust követő emberben is ott él tovább régi énje, „óembere” a maga vágyaival, kívánságaival, álmaival, terveivel, elgondolásaival, indulataival. Aki tehát Jézust akarja követni, annak ezt a fel – feltámadó régi énjét kell megtagadnia: szigorúan, kíméletlenül, határozottan nemet kell mondania az „óembernek”. Testvérem, ha követni akarod Krisztust, meg kell tanulnod nemet mondani saját énednek, nemet mondani mindannak, ami a Krisztus nyomdokain való járástól akár csak hajszálnyira is eltérít. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall?”

HALÁLRA ÍTÉLVE * Ha egy mérgezett nyíl megsebez egy vadat, s a halálos méreg bekerül a testébe, a vad már a sebesülés pillanatában halálra van ítélve. Lehet, hogy sokáig húzza még utána, a sorsa azonban megpecsételődött. A Szentlélek által megsebzett óember életösztöne is sokáig tiltakozik még a megsemmisülés ellen, de már halálra van ítélve, s pusztulnia kell.

* A nagy átalakulás – Kol. 3. 1 – 11”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 16 Kinek engedsz?

„Nem tudjátok, milyen lélek
van bennetek..." (Luk. 9. 55 )

Jézus és tanítványai úton voltak, s egy samáriai faluban rájuk esteledett. Ott azonban nem fogadták be őket a népeik közti régi ellentét miatt. Két tanítvány méregbe jött, s tüzet akartak kérni az égből a gonosz falura. Ekkor mondta nekik Jézus: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy Megmentse." Hogyan lehetséges, hogy a Jézushoz közelállók is képesek lennének így megtorolni személyes sérelmeiket? Úgy, hogy velünk született természetünk mindig megszólítható marad a gonosz számára. Jézus arra figyelmeztet itt, hogy kettős hatás alatt áll minden ember. Ha már kapta Isten Szent Lelkét, vezetheti őt a Lélek, ha még nem, a gonosz irányítása alatt van. De Isten gyermekeit is támadja az ördög, hátha hallgatnak rá. S amikor valaki fáradt, nem elég éber, csapdába eshet, mint itt Jakab és János. Meg lehet különböztetni a kétféle hatást: az ördög emberölő volt kezdettől (Ján. 8. 44 ), Jézus mindig életpárti. A régi természetnek mindig én vagyok fontos, a magam hiúsága, kényelme, haszna. Az Új Természetnek Isten Ügye és a másik ember Üdvössége a fontos. Akit Isten Lelke Vezet, az kész sérelmeket elszenvedni, akit a tisztátalan lélek, az mindig kész visszaütni. A Krisztusi ember Istenre bízza az Igazságtételt, a Krisztus nélkül élő maga intézi el. A keresztény ember programja ez: „hatalmasan megerősödjék bennetek a Belső Ember az Ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a Hit által, a Szeretetben meggyökerezve..." (Ef. 3. 16 - 17 ) Mindnyájan a bűn uralma alá születünk. Egyszer át kell adnunk a vezetést Isten Szent Lelkének. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (Ján. 3. 30 ) De érvényes a figyelmeztetés is: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Kor. 10. 12 )"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Július 17.

„Látott egy fügefát az út mellett, odament,
de nem talált rajta semmit, csak levelet.
Ekkor azt mondta annak: Soha többet ne
teremjen rajtad gyümölcs! És a fügefa
azonnal elszáradt.” (Mát. 21. 18 – 19 )

Az Úr számonkérése váratlan és szigorú volt, mert nem nézte a fügefa dús lombozatának, üde színeinek a szépségét, csupán a legfontosabbat, az Igazán lényegest: van – e gyümölcs rajta. Nem érdekelte a fa múltja, hogy milyen ígéretes volt az indulás, hanem csak az, hogy tovább adta – e az Istentől kapott életet. Szigorú volt az Ítélet, mert már nem adott alkalmat arra, hogy a jövőben valamikor még teremhessen. Az volt a legsúlyosabb az Ítéletben, hogy a fának abban az állapotban kellett maradnia, amelyben Jézus találta. Ez pedig az elszáradást, a kivágatást, a halált jelentette számára. Testvérem, mi lesz, ha egy napon váratlanul a te életed mellett áll meg így Jézus? Nem nézi hívő múltad, kegyes erényeid szépen zöldellő lombozatát, csupán a leglényegesebbet keresi: teremtél – e gyümölcsöt, adtál – e életedből, amelyet Istentől kaptál, másoknak. Vigyázz, nehogy arra ítéljen, hogy abban a terméketlen állapotban maradj, amelyben talált! Mert az a Halált jelenti, a kivágattatást, a Tűzre vettetést jelenti.”

VÁRATLAN * A revizor mindig váratlanul jelenik meg az adott hivatalban. Azonnal lezáratja a helyiséget, a szekrényeket, s már se a pénztáros, se a könyvelő nem tehet odébb egy ceruzát sem. Az embernek bizony az állásába kerülhet, ha éppen hiányos a kassza vagy pontatlan a pénztárkönyv. Szoktál reá gondolni, hogy a lelkiekről is számot kell adnod?

* Nincs e testben ép hely – Ézs. 1. 1 – 9”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 17 Életmentő ébresztés
 
„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból,
és felragyog neked Krisztus." (Ef 5. 14 )

Ez a mondat arra is figyelmeztet, hogy nem mindenki Él, aki mozog ezen a földön. A Biblia ezt állítja: „Akié a Fiú (Jézus), azé az Élet; akiben nincs meg Isten Fia, az Élet sincs meg abban." (1Ján. 5.12.) A szó teljes értelmében tehát csak az Él, akinek kapcsolata van Jézus Krisztussal. Erre az Igazi Életre támadhat fel mindenki a lelki halálból. Edisonról jegyezték fel, hogy egyszer a kishúgát várta az állomáson. Mielőtt azonban a vonat megérkezett volna, az a kőhíd, amin át kellett haladnia, leszakadt. Pánik tört ki a várakozók közt, mert a szerelvényt már nem lehetett erről értesíteni és megállítani. Akkor a kis Edisonnak az jutott eszébe, hogy egy gőzmozdony sípjával morzejeleket ad, s ha a húga azt még idejében meghallja, talán lehet segíteni. A kislány azonban aludt. Egy kanyarban mégis felébredt, észlelte a jelzést, s az utolsó pillanatokban a vészfékkel meg lehetett állítani a vonatot. Megmenekültek a haláltól. Isten nekünk is küld Életmentő Jelzéseket az Ő Igéjével, ébresztget lelki álmunkból. Itt is bolondoknak bélyegzik sokszor az ilyen Igehirdetőket, ahogyan a kislányt is annak nézték a vonaton, pedig egyedül ő értette és vette komolyan a jelzést. Aki felébred álmából, ráébred elveszett állapotára, és még idejében kiszáll a halálvonatból, megmenekül. Az Istentől elválasztó szakadékon is átér Jézus Krisztus Keresztje, s azon visszatalálhat minden hívő elveszített Otthonába. Ezen a világon nagy altatás folyik. A gonosz hol külső kábítással, hol lázas tevékenységgel igyekszik elvonni figyelmünket reménytelen állapotunkról. Legyünk hálásak Isten Ébresztő Igéjéért, és vegyük komolyan, amit Ő a mi megmenekülésünk érdekében Mond! Ő azt Akarja, hogy már itt a mienk legyen ez a Teljes, Örök Élet."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Július 18.

„Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely
a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon
járnak. (… ) Őrizkedjetek a hamis prófétáktól,
akik báránybőrben jönnek hozzátok, de belül
ragadozó farkasok.” (Mát. 7. 13 – 15 )

Az Ige meghatározása szerint csak két út vezet keresztül ezen a földi életen: az egyik az Üdvösség keskeny Útja, a másik a kárhozatba vezető széles út. Az ördög, a hazugság atyja azonban kifinomult ravaszsággal úgy téveszti meg a legtöbb embert, hogy kiállítja hamis prófétáit a széles útra, akik a veszedelemre vivő út egyes kitaposott, szűkebb ösvényeire csalogatják a tájékozatlan keresőket. Az egyik hamis próféta a gyalogjáró tisztább szakaszára hívogat, ahol a becsületes, erkölcsös és adakozó emberek önérzetes sora halad, lenézve az árokban mellettük haladó iszákosok és erkölcstelenek csapatát. Egy másik hamis próféta a magasabb töltésen vezető ösvényre irányít, ahol a művelt tudósok és művészemberek sokasága halad, szemben az út porában araszoló, alacsonyabb nívójú szürke tömeggel. Olyan hamis próféták is vannak, akik ezt a nagy széthúzást azzal próbálják kiegyenlíteni, hogy az „egyedüli helyes” arany középutat hirdetik. A megtévesztett emberek pedig nem veszik észre, hogy végeredményben egyazon úton haladnak, amely a veszedelembe visz. Csak egy Út van, Amely az Életre, az Örök Üdvösségre visz. Az, Aki Önmagáról mondta, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis Énáltalam”. Ráléptél – e már Erre az Útra?

AZ ÚT * Gyermekkoromban egyszer barátaimmal egy hatalmas erdőben barangoltam, amikor az esti szürkületben óriási vihar tört reánk. Megijedtünk és kétségbeesetten elkezdtük keresni a hazavezető utat. Alaposan bőrig áztunk, mire megtaláltuk, mégis nagy öröm és nyugalom szállt meg, mert tudtuk, hogy most már biztosan hazaérünk.

* Gyertek hát, törvénykezzünk! – Ézs. 1. 10 – 19”