Téma: Napi lelki morzsák

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Október 26

„Ő így felelt nekik: Mit féltek, kicsinyhitűek?
Majd felkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert,
mire nagy csendesség lett. (Mát. 8. 26 )

A tenger lecsendesítésének a munkáját csakis Jézus végezhette el. A tanítványoknak szükségük volt erre a közvetlen veszedelem okozta félelemre. És éppen Jézus közelségében kellett megélniük. Milyen jó, hogy Isten Örök Tervébe beleépültnek érezhetjük ezt a vihartörténetet is. Látnunk kell, hogy életünk megpróbáltatásainak viharaiban semmiféle imádkozás nem segít, ha nem hiszünk Krisztusban. Krisztus nélkül csak félelem és megoldatlanság van. Az, hogy a tanítványok Jézus ottléte dacára is féltek, bizonyítja, hogy mindig a magunk vészhelyzetét látjuk a legnagyobbnak. Azt gondoljuk, hogy másoknak könnyebb Jézus csodáiról beszélni, de velünk kapcsolatos mentő csodáit alig hisszük az önátadás teljességével. A tanítványok minket példáznak. Nekik is éppúgy szükségük volt Jézus Megváltói Munkájára ahhoz, hogy a hitük teljes legyen. A Jézussal való járás nem veszélytelenséget jelent, hanem kereszthordozást de a hozzá szükséges Erővel együtt. A vihar lecsendesítésének története után az ördöngösök életének „lecsendesítése” következik. A kiűzött Sátán még a bukásával is megpróbált magának tábort gyűjteni. Fontos figyelmeztetés ez számunkra, hogy miután megszabadultunk Sátántól, ő azután is körülöttünk ólálkodik.

KRISZTUSBAN * Kisfiam éveken keresztül csak úgy tudott nyugodtan elaludni, ha édesanyja kezét fogta. Ne gondoljuk, hogy a lelkünk akár viharaiban, akár szélcsendben nyugalmat talál, ha nem épülünk be Krisztusba. Nem lesz nyugodalmunk, csak ha Krisztussal járunk szüntelen.

* Jézuson kívül nincs más szabadító – Mát. 8. 23 – 34”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 26 A Pásztor Hangja

„Amikor a Maga juhait mind kivezeti,
előttük jár, és a juhok követik Őt, mert
ismerik a Hangját." (Ján. 10. 4 )

A jó pásztorról szóló példázatban Jézus Krisztus fontos Igazságokat mondott arról, hogy ki és hogyan értheti meg az Ő tanácsait.
1. A Biblia ritkán ír vezetésről, de gyakran a Vezetőről. Vagyis arról, hogy milyen fontos, hogy újra Isten Vezetése alá rendeljük az életünket. Mert más megrendelni a vezetést, vagy alárendelni magunkat feltétel nélkül Isten Vezetésének. Mi az előbbit szeretnénk, Isten viszont csak az Utóbbira hajlandó. Nem elveket taníttat meg velünk, hanem a Vele való Személyes Közösséget kínálja fel. Eközben megismerjük Őt, együtt él Vele a hívő, nem „probléma" lesz a Vezetés, hanem napi gyakorlat.
2. Isten csak a maga Útján vezet, és nem ahhoz szolgáltat tanácsokat, hogy a magunk útján hogyan juthatunk előre. Az ókori pásztor nem terelgette nyáját, hanem hívogatta. Nem ő követte a nyájat, hanem előttük járt, és mutatta az utat. Az vezethető és az érti Istent, aki előtt Ő, az Ő Akarata és Igéje feltétlen Tekintély. Aki bízik Benne, bizonyos abban, hogy Isten jobban tudja, mi Jó nekünk, mint mi magunk. Ezért meggyőződéssel követjük. A Vezetés tehát azzal kezdődik, hogy a magunk útjáról megtérünk Isten Útjára.
3. A pásztor egy sajátos sípoló hangon hívta mindig a juhokat. Azok megismerték a hangját, és így követték. Mivel egész nap együtt voltak, megtanulták, és idegent nem követtek. A Jézussal való állandó Együttlét a hívő ember Életformája. És a naponkénti Bibliatanulmányozás, rendszeres Igehallgatás során megszokja a lelki fülünk a Pásztor Hangját. Így tudunk majd Igeszerűen gondolkozni, dönteni és cselekedni. Ő egyenként, név szerint ismeri a juhait, de mint nyájat gondozza őket. Én magamban is fontos vagyok Neki, de a hívők Közösségében lehet fejlődni, és Ott vagyunk Védve is."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Október 27

„Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez:
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert
nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam,
hanem hogy a bűnösöket.” (Mát. 9. 13 )

Felelet volt ez az Ige a csodálkozó farizeusoknak. Ők mindig azon lepődtek meg és értetlenkedtek, ami Jézus Életének Lényege és legtermészetesebb Megnyilatkozása volt. Bárcsak együtt tudtak volna örülni a bűnösökkel, akik így kiáltottak fel: „Végre Valaki, Akitől a bűnben sínylődő ember nem megvetést kap, hanem Segítséget és Szeretetet!” Ők azonban nem tudták ezt boldog csodaként megélni, mint ahogy azt sem, hogy a vámszedő pénzember, Máté is a követők közé állt. Hát ha még látták volna, hogy Máté Jézus követőjeként másokat is Jézushoz vezetett. A te életedben megtörtént – e már ez a lépés, hogy Jézus követője lettél úgy, hogy másokat is Hozzá vonzol? Halljátok bűnösök: az Áldott Orvos megérkezett! A beteg álligazak – mind azok vagyunk – áldozata már mit sem ér. Irgalmasságot kell gyakorolni egymással szemben is, nem paragrafusokat alkalmazni. Lőttek az érdemszerző gondolkodásmódnak, mert Jézus Ingyen Kegyelemből, Irgalomból szolgáltatott elégtételt. Ugyanezt a gondolatot folytatja a „böjt” kérdéséről szóló következő Igerész is: Jézus mellett nincs szükség semmiféle külsőségre. Az Ő Jelenlétében  értelmetlen dolog szabályok betartására ügyelni. Rá kell figyelni. Az Úr Jézus tanítása nem fér bele a régi keretekbe. Új bornak új tömlő kell. Amíg nem jutsz bűntudatra, mindig ott vagy, ahol nincs Jézus.

NAGY VÁLTSÁGDÍJAT FIZETETT * A felszabadított rabszolgát megkérdezi egy úr, nem szegődne – e el hozzá szolgának. „Nem” – feleli az. Még egyszer megkérdezi az úr. „Nem – ismétli meg határozottan a felszabadított –, mert nagy váltságdíjat fizetett érettem az én uram”

* Hozzám a bűnöshöz jött – Mát. 9. 9 – 17”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 27 Ne zárkózz el!

„Oszd meg kenyeredet az éhezővel..., és ne
zárkózz el testvéred elől!" (Ézs. 58. 7 )

Miért zárkózunk el testvérünk elől? Azért, mert nem testvért látunk benne, hanem vetélytársat, ellenfelet, sőt olykor ellenséget. Félünk tőle, féltjük tőle a javainkat. És őt miért nem féltjük? Mióta az ember szembefordult Istennel, szembekerült embertársával is. S ez így tapasztalható - attól kezdve, hogy egy családban megszületik a második gyermek, egészen a világűr birtoklásáig. Isten arra figyelmeztet, hogy az emberiség egy vérből van Teremtve, tehát egy nagy család, úgy kellene néznünk mindenkire, mint testvérre. A bizalmatlan, önző, közönyös magatartás elzár egymástól, a magára maradt ember még inkább fél, és aki fél, az agresszív lesz. Hogyan lehet ennek véget vetni? Pál apostol tanácsa: béküljetek meg Istennel (2Kor. 5. 20 )! Isten nem ellenség, ti se hadakozzatok Ellene, és ne is védekezzetek Ellene! Nem büntetni készül, hanem Ajándékot kínál. Aki Őt elkezdi szeretni és szolgálni, az képes lesz szeretni és segíteni a másik embert is. Függetlenül attól, hogy kicsoda. Nem azt nézi, hogy megérdemli - e, vagy hogy megéri - e segíteni neki, csupán azt, hogy szüksége van rá. Isten is csak azt nézte, amikor könyörült rajtunk. Az ilyen ember megszabadul az önzéstől. „Az volt a bűne... Sodornának, hogy bár... kenyérbőségben... volt része..., a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta." (Ez. 16. 49 ) Megszabadul a közönytől. „Ne nézd el, ha embertársadnak... juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen..." (5Móz. 22. 1 - 4 ) Felszabadul arra, hogy sose érvényesítse a maga előnyeit mások kárára, de mindig legyen kész akár a saját rovására is segíteni, adni, örömöt szerezni, áldozatot hozni másokért. Jézus Krisztus erre adott Példát, s az a mi lelki Gazdagságunk forrása, hogy Ő azért jött, hogy szolgáljon, és az Életét adja Váltságul sokakért (Márk Ev. 10. 45 ). Boldog az, aki meri Őt követni ezen az Úton."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Október 28

„Jézus pedig megfordult, rátekintett, és ezt mondta:
Bízzál, lányom, a te hited megtartott téged. És abban
az órában meggyógyult az asszony.” (Mát. 9. 22 )

Csak ne tágíts Jézus mellől. Csendesen, de erős Hittel legyél ott a Nyomában. Csak ne fordulj el Tőle, csak ne türelmetlenkedj. Az ezekre pazarolt energiákkal inkább Hitedet erősítsd. Bűnöd utálatossága, feletted való ereje, hatalma nem olyan nagy, hogy Jézus Szabadító Ereje, Kegyelme ne tudna győzedelmeskedni felette. Leginkább irigykedni szoktunk a vérfolyásos asszonyra. De legyen ennél nagyobb a reménységünk. Ez a történet ajándék számunkra, Erőt adó biztatás: higgyük, hogy Krisztus mindig segít. Hit nélkül reménytelen a Szabadulás Útja. A mi bűneink is hosszú idő óta reánk telepedtek. Ebben azonosulni tudunk a vérfolyásos asszonnyal. És ahogy Jairusnak, a halott leány hívő apjának is megmutatta Jézus a Hatalmát, úgy nekünk is megmutatja, ha hiszünk és kérjük. Jézus a Benne hívővel személyes viszonyt akar teremteni. A vérfolyásos asszonyhoz is odafordult, megszólította. A kíváncsiskodókat azonban elküldi, mint ahogy a halott leány ravatala mellett állókat is elküldte. Jézus nem alkalmi jótevő. Ő a mi Kősziklánk, Királyunk, Menedékünk. Ő a mi Életünk, Aki Örökre Magához kapcsol.

A TE HITED MEGTARTOTT TÉGED * Nyolcvanadik születésnapján Alfred Tennyson, a neves angol költő így nyilatkozott: „Nem tudom, mivel szolgáltam rá olyan sok ember hálájára, hacsak azzal nem, hogy mindig megtartottam az Örök Életbe vetett Hitemet.”

* Hit nélkül elveszünk – Mát. 9. 18 – 25”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 28 Kárhozat, Kegyelem, Küldetés

„Titeket is Életre keltett, akik halottak voltatok
 vétkeitek és bűneitek miatt..." (Ef. 2. 1 )

Kezdetben Isten szép Küldetést adott az embernek, hogy legyen az Ő képviselője a Teremtett világban, s művelje és őrizze azt, amit Isten alkotott. Egy képpel folytatva: alig kezdte el az ember ezt a boldog Életet, megállt mellette a kísértő, és egy érdekes hajóútra hívta az „unalmas" Éden-kertből. Az ember engedett a csábításnak, de amikor a hajóra lépett, lefogták, megkötözték, az evezőpadhoz láncolták, s azóta gályarabként tengeti életét. Már nem Isten az Ura, de a maga ura sem lett, hanem az Isten elleni lázadás, a bűn uralma alá került. Tehetetlen, a helyzetén nem tud változtatni. Ezt az Isten nélküli létet nevezi a Biblia halálnak, s ennek a végleges formája a kárhozat. Jézus Krisztusról azt tudjuk, hogy megjelent ezen a gályán, és kihirdette a Jó Hírt: aki hisz Benne, az Szabad. Ezek álljanak fel! Aki az Ő Szavára felállt, arról lehullottak a láncok, Jézus Neve is ezt jelenti: Szabadító, Megmentő, Üdvözítő. A Vele való Kapcsolat újra az Életet jelenti a raboknak, ennek végleges formája az Üdvösség. A bűn uralma alól felszabadított ember újra képes Küldetését végezni. Felismeri, milyen érdekes, értékes és fontos lehetőségeket készített el neki Isten, Aki minket „Jó cselekedetekre teremtett..., hogy azok szerint éljünk" (Ef. 2. 10 ). Az ilyen ember már nem rab, nem kénytelen szüntelenül Isten Akarata ellen cselekedni, hanem képes Őt megérteni, Vele Egyetérteni, Neki Engedelmeskedni. S eközben „valósul meg", lesz azzá, akinek Isten Teremtette. Ez az Igazi Szabadság. Ez a Megszabadult, Hitre jutott ember Útja: Küldetés, kárhozat, Kegyelem, Küldetés. A második állomásig mindnyájan eljutottunk. A kárhozat állapotából hív ki minket Jézus, hogy Isten Kegyelmet nyert gyermekeiként Újra Eredeti Küldetésünket tudjuk végezni."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Október 29

„Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön
munkásokat az aratásába.” (Mát. 9. 38 )

Amikor földi munkánk, testi jólétünkért való hősies küzdelmünkben fennakadás történik, kétségbeesünk. Nem szeretjük a veszteséges helyzetet. Aggódtál – e már azért, hogy a lelki aratás munkája körül baj van a családodban, a gyülekezetedben? Imádkoztál – e azért, hogy olyan valaki kerüljön a családba, olyan barát kapcsolódjon be a körötökbe, vagy olyan Igazán hívő lelkész, segédlelkész, diakonissza, tanító kerüljön a gyülekezetbe, aki rajtad is segít mint Isten által küldött arató. Gyógyszerekkel küzdesz a testi betegség ellen, de vajon a lelki bajok feletti győzelem érdekében mekkora erőfeszítéseket teszel? Gondolkodj el egy percre! Mennyit szoktál imádkozni azért, amire a fenti Ige is biztat, hogy legyenek munkások Isten aratásában? Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenned, hogy nem a te lelkesedéseden múlnak a dolgok. De ha te alászállsz, és aláveted magad az Úr Irányításának és Akaratának, akkor használni tud téged. Isten szeret, szán minket, és minden nyomorúságon segíteni akar. Nagy megtiszteltetés, ha arra érdemesít, hogy munkatársa legyél, hogy Vele együtt te is indulj könyörületességre az elgyötört és szétszórt nyájon! Te is, én is elesett, nyomorult emberek vagyunk. De elveszett, vezetésre szorult, tévelygő juhból Isten pásztorrá akar nevelni téged, engem.

MISSZIÓ * John Geddie kanadai misszionárius sokakat Krisztushoz vezetett az Új – Hebridák szigetvilág lakóiból. Aneityum szigetén a templom falán elhelyezett emléktábla így örökíti meg emlékét: „Amikor 1848 – ban partra szállt, egy keresztyén sem élt itt. Amikor 1872 – ben eltávozott, egy pogány sem élt itt.”

* Krisztus munkatársai vagyunk – Mát. 9. 27 – 38”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 29 Az első Szeretet

„De az a panaszom ellened, hogy nincs meg
már benned az első Szeretet." (Jel. 2. 4 )

Ez egy levélből vett idézet. Jézus Krisztus levelet írt az efézusi gyülekezetnek, amelyben sok mindenért megdicséri, de utána ezt hiányolja életükből: az első Szeretet eltűnt. Mit jelentett ez akkor és ma? Az első század végén a keresztény gyülekezetek intézményesedni kezdtek. Egyre gyakrabban kellett tanbeli, szervezeti, szervezési kérdésekről beszélni, és lassan háttérbe szorult a hívők Jézus Krisztussal való személyes Lelki Kapcsolata. Jézus Személyéről áttevődött a hangsúly Jézus ügyére. És mivel ez a ügynek is és a hívőknek is Lelki kárára vált, szóvá teszi az Úr. Ugyanez gyakran megtörténik az emberi kapcsolatokban is. Az ismeretség elején a szerelmesünk személye fontos. Bármiről bármennyit tudunk beszélgetni, bármilyen áldozatra készek vagyunk, hogy találkozhassunk, minden gondolatunk körülötte forog. Aztán sokévi házasság után megszürkülhet a kapcsolat, nincs miről beszélni, teher a másik közelsége, csak azért maradnak együtt, mert nehéz lenne az anyagi szétválás. A házasság intézménye tartja össze a két embert, nem az egymás iránti szeretet. Az első Szeretet eltűnt. Jézus azt mondja, meg lehet Újulni, vissza lehet térni az első Szeretethez. Mert az ügy elviszi az energiát, a Szeretetközösség adja. Az ügy leköt, a Személyes Kapcsolat felszabadít. Az előbbi megterhel, az utóbbi megerősít. Jézus ügye ideig való, a Vele való Személyes Közösség Örökkévaló. S ez a Közösség a feltétele annak is, hogy az Ő ügyét jól tudjuk képviselni. Ügyeljünk a Vele való Személyes Lelki Közösség frissen maradására! És ne engedjük, hogy az egymással való kapcsolataink is személytelenné váljanak! Ne váljék kötelességgé a szenvedély, teljesítménnyé a ragaszkodás! „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg" -  ezt olvassuk ebben az Igében és ez az egyetlen megoldás."

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Október 30

„Íme, Én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok
közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek,
mint a galambok.” (Mát. 10. 16 )

Észrevetted – e, hogy minél erőteljesebben szól Isten Szava az Ő követői által, annál erősebben támad Sátán is? Amiként tanítványait, úgy minket is felkészít Jézus arra, hogy az Evangélium hirdetésének nem lesz mindenütt eredménye, sőt Krisztus követének sok támadásra kell számítania. De nincs ok az aggodalomra, mert Krisztusnak ilyen harc árán kell győznie. Krisztus győz. A Győzelemhez azonban hozzátartozik Krisztus Tanácsa: „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” Ez azonban nem az Evangélium hirdetésének a módszerére, hanem sokkal inkább az Örömüzenet átadása utáni magatartásra vonatkozik. Az Örömüzenet átadására vonatkozóan nincs más Tanácsa Jézusnak, mint hogy: „Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az Igazságért.” Az Igazságot tehát szólni kell. Nem türelmetlenül, nem indulatosan, de következetesen és lankadatlanul. Jézus az eredménytelenség elviselésére készíti fel a tanítványait, és minket is a kötekedőkkel, közönyösökkel szemben. Ilyenkor se türelmetlenkedjünk, hanem a kígyó okosságával és a galamb szelídségével vegyük tudomásul. Ha üldöznek, akkor is maradjunk nyugodtak: rejtőzzünk el Őbenne. Vegyük úgy a dolgokat, ahogyan jönnek, s Jézusra tekintve lépjük tovább, mert még sok a munka, az idő meg egyre kevesebb. Az érzékenykedő, kényes lelkeket nem tudja használni az Úr.

AZ ERŐ ÉS AZ IGAZSÁG EGYSZERŰ * Ismertem egy kilencven éves öregembert, aki egyszerű portásként dolgozott ugyan, de az utcájában lakó emberek nagy részét megnyerte Krisztusnak.

* Krisztus követése egyenlő a kereszt felvételével – Mát. 10. 16 – 25”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 30 Isten Törvénye Szerint

„...esküt tettünk, hogy Isten Törvénye szerint
élünk..., és hogy megtartjuk... az Úrnak
minden... Rendelkezését." (Neh. 10. 30 )

A babiloni fogság évtizedeiben nem volt Isten népének Bibliája. Két nemzedék úgy nőtt fel, hogy csak az idősektől hallottak Isten tetteiről. Amikor Círus király hazaengedte a népet, otthon elővették a Szent Tekercseket. Isten Igéjét hallgatva rádöbbentek az emberek, milyen messze kerültek Isten Rendelkezéseitől, és vágy ébredt a szívükben, hogy újra Azokhoz igazítsák, Reformálják életüket. Mindenekelőtt a családi életet tisztították meg. A pogányokkal kötött házasságokban a gyerekek pogány módon nőttek fel, és a házasságról sem Isten Igéje szerint gondolkoztak. Később az egész társadalom látta hasznát annak, hogy itt Nehémiás rendet teremtett, és mertek Igeszerűen élni. Ma is nagy szükség lenne arra, hogy a házasságról, családról, a gyerekek és öregek iránti felelős Szeretetről Isten Útmutatása szerint gondolkozzunk. Utána a munka került a helyére. A pogányok kihasználták, hogy a zsidók szombaton nem dolgoztak, és akkor rendezték a nagy vásárokat. Ez azonban az Úr napja Megszentelésének a rovására ment. Éppen úgy, mint az, amit mi tettünk az Úr napjával: vasárnap, vásárnap lett belőle. Az, hogy Isten rendelkezését ebben is komolyan vették, nem gazdasági visszaesést, hanem fellendülést vont maga után. Isten Igéje a szociális kérdésekben is rendelkezik. Erre hallgatva sokan elengedték a kölcsönt azoknak, akik nagyon szegények voltak, s nem tudták visszafizetni. És közös kincsnek tekintették újra a templomot, nagy ajándéknak az Istentiszteleteket, rászántak időt, pénzt a tatarozásra és az áldozatok, a Lelki munka feltételeinek biztosítására. Ezt az Engedelmességet pedig nagy Lelki megújulás követte."

„Istenem, segíts, hogy mindig észrevegyem,
hol térek el a te Rendelkezéseidtől, és Újra
vissza tudjak Azokhoz térni! ÁMEN"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Október 31

„Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten Beszédét
hirdették nektek, figyeljetek életük végére, és
kövessétek hitüket! Jézus Krisztus tegnap, ma
és Örökké Ugyanaz.” (Zsidó 13. 7 – 8 )

Mennyi félreértés, hazug hivalkodás, képmutató mellveregetés alkalmává lett idők folyamán ez a nap! Hadd legyen a saját életem a megdöbbentő példa rá. Először a protestánsoktól hallottam a reformátorokról, s én is büszke voltam rájuk. Gyönyörködtem a küzdelmükben, lelkesedtem érettük, mint az ökölvívókért vagy futballistákért szokás. Az ők harcuk azonban nem az én harcom volt, s a reájuk való emlékezés csak a pogányságomban erősített meg. Akkoriban papnak szántak. Később a katolikusok irányították figyelmemet a reformátorokra, s rájöttem, hogy nem lehetek csupán távoli szemlélője a nagy küzdelemnek. Megtanultam tőlük harcolni mindenki ellen, aki nem olyan mint én vagyok. Farizeus módjára viselkedtem. Ekkortájt én akartam pap lenni mindenáron. Azután elfelejtettem a reformátorokat, mert szüntelen saját iszonyatos bűneim forogtak előttem. Nem volt Békességem, mígnem egyszer csak felragyogott a szívemben Annak az elgyötört Arca, Aki tegnap, ma és Örökké Ugyanaz: a bűnökből Megszabadító Jézus Krisztus. Így találkoztam ismét a reformátorokkal, és testvéreimmé, barátaimmá lettek ugyanabban a Kegyelemben. Hitük erősítette, tisztította, igazolta a Hitemet. Így lettem, református lelkipásztor, jóllehet mások szektásnak tartanak. Azóta vallom és hirdetem, hogy aki nem a megtérés, az újjászületés, Krisztus megismerése Útján kapcsolódik a reformátorokhoz, az vagy pogány, vagy farizeus, de semmiképpen sem protestáns hívő. Te tudod – e, hogy mi vagy?

* A tradíció nem tesz Isten gyermekévé – Ján. 8. 31 – 45”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„10. 31, REFORMÁCIÓ, Csak Jézus egyedül

„Amikor feltekintettek, senkit sem láttak,
csak Jézust Egyedül." (Mát. 17. 8 )

Egyszer Jézus megengedte három tanítványának, hogy meglássák páratlan Isteni Dicsőségét, és átéljék, hogyan beszélt vele Mózes és Illés, a Törvény és a Próféták képviselője, Kereszthalálának Jelentőségéről. Hallhatták, ahogyan a Mindenható Isten Újra kijelentette: „Ez az Én Szeretett Fiam..., Rá hallgassatok!" Amikor ámulatukból magukhoz tértek, senkit sem láttak, csak Jézust Egyedül. Minket gyakran kísért, hogy segíteni akarunk Istennek a Megváltás munkájában. Ki akarjuk érdemelni valamivel az Üdvösséget, vagy meg akarjuk osztani másokkal is azt, amit csak egyedül Jézus Krisztus tudott Megvalósítani. Ez az Ige a szívünkbe vési most a Valóságot: „csak Jézus Egyedül." Mert Egyedül Jézus volt bűn nélküli ezen a földön. Ezért Egyedül Ő vállalhatta Magára a mi bűneinket és azok Ítéletét. Egyedül Ő volt képes elhordozni ezt a terhet. Egyedül az Ő Önfeláldozását fogadta el Isten Érvényes Elégtételként érettünk. Egyedül Ő halt meg helyettünk a Kereszten, Egyedül Ő Támadt fel Testben a harmadik napon, Egyedül Ő jár közben most is érettünk az Atyánál. „Mert Egy az Isten, egy a Közbenjáró is Isten és emberek között, az Ember Krisztus Jézus, Aki Váltságul adta Önmagát mindenkiért..." (1Tim. 2. 5 - 6 ) „Mert egyetlen Áldozattal Örökre Tökéletessé tette a megszentelteket." „...az Ő Akarata Szentelt meg minket Jézus Krisztus Testének Feláldozása által egyszer s mindenkorra." (Zsid. 10. 14. és 10. v. ) „...nincsen Üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más Név, Amely által Üdvözülhetnénk." (ApCsel. 4. 12) „Hiszen Kegyelemből van Üdvösségetek a Hit által, és ez nem tőletek van: Isten Ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef. 2. 8 - 9 )"

„Köszönöm, Uram, hogy Te Tökéletes
Váltságot szereztél nekem is! Ámen!"

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„November 01

„Jézus ekkor azt mondta Péternek:
„Tedd hüvelyébe a kardodat! Talán ne
igyam ki azt a poharat, amelyet az
Atya adott nekem?” (Ján. 8. 11 )”

Péter cselekedete Emberi és természetes volt. Volt benne valami lovagiasság is. Meg akarta védeni szeretett Mesterét. Úgy védte, ahogy az ember szokta: testi erővel. Mégis eltévesztett cselekedet volt. „Tedd hüvelyébe a kardodat!” – mondta neki Jézus. Péter talán tovább is ment volna a vagdalózásban. Egy fül után esetleg következett volna egy mély szúrás a szívbe, a tüdőbe, hogy eredménye, látszatja is legyen. De Jézus nem engedte. Megtiltotta neki, hüvelyébe parancsolta a kardot. Sem Jézus sem az Ő Ügye nem szorul emberi védelemre, gyámolításra. Mintha ezt mondaná: „Nem ti védtek Engem, hanem Én védlek titeket. Ember nem árthat Nekem, titeket azonban megöl a bűn és a halál. Ki kell innom a Poharat Amelyet az Atya adott. Sem emberi akarat, sem fegyver nem állhat az Atya Végzésének az Útjába.” Jézus nem szorul a mi gyámolításunkra. Ő Hatalmas Dicső Megváltó, Akinek nem árthat semmilyen ellenség. Ezt a tanítványai sem felejthetik el. „Nekem adatott minden Hatalom Mennyen és földön” – mondta. Te se felejtsd el, aki azt hiszed, hogy kegyet gyakorolsz, amikor olykor bizonytalan meggyőződéssel, hitetlen szívvel megkockáztatsz egy – két szót Jézus érdekében.

TARTOZÁS * Kálvin János mondta: „A kutya ugat, ha bántják a gazdáját. Ezzel megvallja, hogy az urához tartozik, akinek egy csontért is hálás.” Ne feledd, hogy Jézus az Életét adta oda érettünk a Keresztfán.

* Keressétek a jót – Ámos 5. 14 – 20”

[szandry]

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 01 Elhívott Szentek

„Pál... az Isten gyülekezetének, amely
Korinthusban van, a Krisztus Jézusban
Megszentelteknek... " (1Kor. 1. 2 )

Így címezi Pál apostol Korinthusba írott levelét, s utána ezeket a Szenteket keményen megdorgálja bűneik miatt. Hogyan? Hát a Szentek nem bűntelen emberek? Nem, és nem is erkölcsi hősök, nem vallásos lángelmék. A Biblia azokat nevezi Szenteknek, akik hisznek Jézus Krisztusban mint Megváltójukban és Életük Parancsoló Urában, és Neki igyekeznek Engedelmeskedni. Az az ember Szent, aki komolyan veszi, hogy Jézus Kereszthaláláért Bűnbocsánatot és Örök Életet kapott Istentől, s hálából alá rendeli akaratát Isten Akaratának. Aki így Isten számára Elkülönített (ezt jelenti a Szent szó ), akit Ő arra használhat, amire Akar, aki nem képzeli, hogy a maga ura, de nem enged Istentől idegen erőknek sem. Az ilyen ember is követhet el még bűnöket, de az Istennek való Engedelmeskedés közben a jelleme mégis egyre Szentebb lesz, vagyis egyre jobban hasonlít Jézushoz. Mert meg van írva: „Őt tette nekünk Isten Bölcsességgé, Igazsággá, Megszentelődéssé..." (1Kor. 1. 30 ) Ez a Szentség Ajándék és Feladat egyszerre. Isten adja ezt a Benne hívőknek, de nekünk is törekednünk kell rá: „Az az Isten Akarata, hogy Megszentelődjetek" (1Thessz. 4. 3 ). „Szentek legyetek, mert Én Szent Vagyok." (1Pét. 1. 16 ) Isten Országába csak a Szentek juthatnak be. A Szentek tehát olyan Újjászületett emberek, akik készek Istennek Engedelmeskedni, és akiket Ő képesekké is tesz erre. Ők azok, akik vétkezni is tudnak még, de már tudnak nem vétkezni is. - Jelen állapotomban én vajon Szent vagyok-e?"

„Úr Jézus, kérlek, tisztíts meg teljesen,
Szentelj meg, hadd legyen Fényedből
Fénysugár az Életem!" Ámen!

[szandry]

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„November 02

„... nem találok Benne semmi bűnt.” (Ján. 19. 4c )

Pilátus gyakorlott bíró volt. Hosszú bírói pályafutása alatt sok gonosz emberrel volt dolga. Ezúttal különös módon olyan Valaki állt előtte, Akiben semmi bűnt nem talált. Vád volt Ellene elég, hangoskodott az ellenség, Pilátus azonban semmi bűnt nem talált Jézusban. Azóta sok évszázad telt el, és Jézusban azóta sem találhat senki semmi bűnt. Pedig elő szokott fordulni – különösen nagy emberek esetében –, hogy csak utólag mernek a bűneikről beszélni, amikor már nincsenek az élők sorában. Előbb nem mernek róla szólni, mert félnek a büntetéstől. Jóllehet Jézus halálát már évezredek távlatából szemlélhetjük, mégsem talált senki bűnt, kivetnivalót Benne. Sem barátai, sem ellenségei. Bűnnel senki sem vádolhatja Őt. Ebben van a mi váltságunk és dicsekvésünk: olyan Megváltónk van, Aki megkísértetett mindenben, de Akinek nem tudott beférkőzni a bűn az Életébe. Ha csak egyetlen aprócska bűnt is találna Benne valaki, nem lehetne a bűnösök Megváltója. Már az ótestamentumi áldozati állatok esetében is a papok nagyon vigyáztak arra, hogy az állat hibátlan legyen. Azt a bakot vagy bárányt, amelyik nem volt hiba nélküli, nem fogadták el áldozatnak. Isten Báránya, Jézus Krisztus Szent és Tökéletes Áldozat volt. Nem is lehetett volna másképp Áldozatot bemutatni a Kereszten. A másik két ember, akiket Jézussal együtt megfeszítettek, nem lehettek volna áldozatok az Úr Oltárán, mert sok bűnük volt. Jézus azonban Isten „Szeplőtlen Báránya”. Te sem találhatsz Benne semmi bűnt, de megtalálhatod Rajta a saját bűnödet, amit Magára vett, amiért meghalt.

* A prédára vetett város – Ámos 6. 1 – 8”