Szerző Téma: Napi lelki morzsák  (Megtekintve 438882 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 202
Re:Napi lelki morzsák
« Válasz #7935 Dátum: 2020 Január 13, 08:49:50 »
Január 13.

"Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól" (Jn 6,37).

Van-e példa arra, hogy Urunk valakit, aki hozzá ment, elutasított volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz soha. A pokolban az elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná: "Krisztushoz mentem, de Ő elutasított". Lehetetlenség, hogy te vagy én lennénk éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak!

Ha a bennünket éppen most terhelő vétkeinkkel az Úr Jézushoz megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat és nem utasít el. Gyertek, menjünk hozzá együtt, azok is, akik még soha nem voltak nála, de azok is, akik már gyakran voltunk. Meg fogjuk látni, hogy egyikünk előtt sem zárja be a kegyelem ajtaját.

"Ez az ember bűnösöket fogad magához" - vádolták, de Ő mégsem utasított el senkit. Mi gyöngén és bűnösen megyünk hozzá, remegő hittel és kevés ismerettel és szegényes reménnyel, de Ő nem vet el bennünket. Megyünk hozzá imádkozva, bár imádságunk erőtlen és dadogó; hitvallással, bár az hiányos; dicséretekkel, bár azokban felét sem mondjuk el érdemeinek, de Ő mégis elfogad minket. Megyünk hozzá betegen, szennyesen, elcsigázva és méltatlanul, de Ő semmiképpen ki nem vet minket. Menjünk ma is újra hozzá, mert Ő valóban soha nem fog elküldeni magától.

C.H.Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 202
Re:Napi lelki morzsák
« Válasz #7936 Dátum: 2020 Január 16, 06:39:10 »
Január 16.

"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét" (Jóel 3,5).

Miért nem hívom segítségül az Úr nevét? Miért futok egyik vagy másik szomszédomhoz, amikor Isten olyan közel van, és leghalkabb hívásomat is meghallja? Miért ülök le, töprengek megoldásokon és szövök terveket? Miért nem teszem magamat és terheimet közvetlenül az Úr kezébe? A legrövidebb út az egyenes út, miért nem futok egyenesen az élő Istenhez? Hiába keresgélek szabadulást mindenfelé, azt csak Istennél találhatom meg. Hatalmas ígérete bizonyossá kell tegyen efelől.

Fölösleges kérdeznem, hogy segítségül hívhatom-e Őt vagy sem, hiszen a "mindenki" szó tág kaput nyit. A "mindenki" engem is jelent, mert mindenkit jelent, aki csak segítségül hívja az Úr nevét. Ezért követni akarom az Úr vezetését, és segítségül hívom Őt most mindjárt, Őt, aki ezt a hatalmas ígéretet tette.

Nagy szükségben vagyok, és nem látom a kiutat, de éppen ezért megyek Hozzá. Aki az ígéretet tette, megtalálja majd a módját, hogyan teljesítse azt. Az én dolgom az, hogy engedelmeskedjem parancsainak, nem pedig hogy tanácsokat adjak neki. Szolgája vagyok, nem ügyvédje. Hozzá kiáltok, és Ő meghallgat engem.

C. H. Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 202
Re:Napi lelki morzsák
« Válasz #7937 Dátum: 2020 Január 19, 09:41:20 »
Január 19.

"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz"
(Róma 10,9).

A szánkkal vallást kell tennünk. Megtettem ezt már? Tettem már vallást az Úr Jézusról, mint Megváltómról, akit Isten feltámasztott a halálból, és Isten akarata szerint tettem ezt? Feleljünk őszintén erre a kérdésre!

Ugyanígy szükségünk van szívből jövő hitre is. Hiszek őszintén a feltámadott Krisztusban? Bízom benne, mint megváltásom egyedüli reménységében? Szívből bízom benne? Felelnem kell Istennek erre a kérdésére is.

Ha valóban elmondhatom, hogy vallást teszek Krisztusról és hiszek benne, akkor megváltott vagyok. Az igevers nem azt mondja: "lehet" vagy "talán", hanem hogy megváltott voltom teljesen nyilvánvaló és olyan világos, mint az égen a nap: "Akkor üdvözülsz". Mint hívő és hitvalló, birtokba vehetem ezt az ígéretet, és védelmemre felhozhatom Isten előtt most és egész életemen át, halálom órájában, és az ítélet napján is.

Meg vagyok váltva a bűn terhétől, a bűn hatalmától, a bűnért járó büntetés alól, s végül magától a bűnös léttől. Isten mondta: "Üdvözülsz" - és én hiszek ebben. Meg vagyok váltva. Dicsőség legyen Istennek mindörökké!

C. H. Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 202
Re:Napi lelki morzsák
« Válasz #7938 Dátum: 2020 Január 26, 08:10:06 »
Január 26.

"Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen" (4Móz 23,23).

Ez az Ige gyökerestől ki kellene irtson minden ostoba, babonás félelmet! Még ha lenne is valami igazság a varázslásban és a babonákban, mindez nem árthat az Úr népének! Akiket Isten megáld, azokat nem lehet megátkozni.

A hitetlenek, mint Bálám is, szőhetnek cselt Isten népe ellen, de minden csalafintaságuk kudarcot vall. Puskaporuk átázik, kardjuk kicsorbul. Összegyülekeznek, de hiába, mert az Úr nincs velük. Csöndben nézhetjük, míg hálójukat szövik, mert úgysem fognak meg bennünket. Ám hívják segítségül Belzebúbot és alkalmazzák kígyó természetének minden ravaszságát, az sem segít nekik: a varázslásuk nem fog hatni, jóslásuk megcsalja őket. Milyen áldás ez! Mennyire megnyugtatja a szívet! A komolyan imádkozók küzdenek Istennel, de velük senki sem küzdhet, őket senki sem győzheti le. Isten gyermekeinek erőt ad az Úr a győzelemhez, de rajtuk senki sem vehet erőt. Nem kell félnünk magától az ördögtől sem, és semmiféle titokzatos ellenféltől, mert csalárdak szavai, sötétek és kifürkészhetetlenek tervei. Mindezek nem árthatnak annak, aki az élő Istenben bízik. Ezért mi dacolunk az ördöggel és valamennyi légiójával.

C. H. Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 202
Re:Napi lelki morzsák
« Válasz #7939 Dátum: 2020 Február 05, 09:21:29 »
Február 5.

"Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket" (2Móz 12,13).

Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten előtt pedig szabadulásom záloga. Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, "kihagy" az ítéletből. Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Ő állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!
Isten megtekinti szeretett Fia áldozatának mély(séges) jelentőségét és azt a végtelen gazdagságot, amit az magában foglal. Az áldozatra néz, és nem feledkezik meg arról, hogy igazságának már elégtételt szerzett és Krisztusban megdicsőíttetett. Amikor a teremtést befejezte, ezt mondta Isten róla: "Íme, minden igen jó" (1Móz 1,31). De vajon mit mondott szeretett Fia engedelmességéről, mindhalálig való engedelmességéről? Istennek kimondhatatlan gyönyörűsége van Krisztusban és abban a kedves illatban, amelyet áldozata jelentett, midőn bűntelen önmagát feláldozta Istennek a bűnösökért (elveszettekért).
Ezért lehetünk biztonságban. Isten áldozata és Igéje nyújtja ezt a tökéletes biztonságot. "Ki akar hagyni" minket az ítéletből, és ki is fog hagyni, mert dicsőséges Közbenjárónk vállalta a halált helyettünk, és Isten elfogadta áldozatát. Igazsága összefonódott szeretetével, hogy örökre szabadulást nyújtson mindazoknak, akiket Krisztus vérével meghintett.

C. H. Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 202
Re:Napi lelki morzsák
« Válasz #7940 Dátum: 2020 Február 10, 07:46:48 »
Február 10.

"... az Ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál" (Csel 22,15).

Pált arra választotta ki az Úr, hogy lássa és hallja, amint a mennyből szól hozzá. Ez önmagában is nagy kiváltság volt, de Isten célja nemcsak ez volt, az üzenet Pálon keresztül másokhoz is, minden emberhez szólt. Nem is rekedt meg Pálnál, ő volt az, akinek Európa az evangéliumot köszönheti.

A mi dolgunk is az, hogy bizonyságot tegyünk mindarról, amit az Úr nekünk jelentett ki. Ha véka alá rejtjük a drága kijelentést, akkor azt a magunk kárára tesszük. Először azonban látnunk és hallanunk kell, különben nincs mit mondanunk, de ha ez megtörtént, akkor buzgón bizonyságot kell tennünk (róla). Legyen személyes a bizonyságtétel: "tanú leszel", Krisztusról szóljon: "az ő tanúja leszel". Legyen következetes, egész életünket átható, sok más dolgot kizáró bizonyságtétel. Ne csak ahhoz a néhány emberhez szóljon, akik örömest fogadják, hanem "minden" elérhető emberhez, fiatalhoz és öreghez, gazdaghoz és szegényhez, jóhoz és rosszhoz. Sohasem szabad úgy hallgatnunk, mintha néma szellem volna bennünk, mert igeversünk parancs és ígéret, és ezt nem szabad elfelejtenünk - "tanúm leszel", "tanúim lesztek" (Csel 1,8), mondja az Úr. - Uram, teljesítsd be rajtam ezt az Igét!

C. H. Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 202
Re:Napi lelki morzsák
« Válasz #7941 Dátum: 2020 Február 14, 09:23:21 »
"Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. Amikor látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha Ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.” Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Ő pedig így szólt: „Mester, mondd!” Erre ezt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél” — és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet a lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” Az asszonynak pedig ezt mondta: „Megbocsáttattak a te bűneid.” Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymást: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?” Jézus így szólt az asszonyhoz: „A te hited megtartott téged, menj el békességgel!” (Lukács 7,36-50)

Ott van tehát a díszes társaság, amikor bejön ez az asszony. Mit keres ez itt? — ez volt a házigazda első gondolata. (A másik evangélium le is írja, miket gondol közben, amiket Jézus persze pontosan tud.) Mit keres ez itt? Nem tudják, hogy ez az asszony nem keres, mert ő már talált. Sőt, őt már megtalálta az Isten kegyelme. Ő már találkozott korábban Jézussal, és átélte a Szent közelében a maga elveszett, nyomorult, bűnös voltát, és átélte az irgalomnak, a bűnbocsánatnak a csodálatos felszabadító erejét. Éppen az ezért való háláját szeretné valahogy kifejezni. Hogy? Mondja azt: köszönöm szépen? Nem, ő ennél többet szeretne mondani. Mit? Nem is tud mit mondani. Ő szeretne valamit adni. Mit adjon? És akkor kiderül: odaadja mindenét.
Nekünk talán új ez, de van még két bibliai történet, ami ezt megerősíti: Abban a korban is törekedtek az emberek arra, amire ma is sok szülő és nagyszülő törekszik, hogy félreteszek egy kis pénzt a temetésemre, ne a gyerekeknek meg unokáknak a gondja legyen majd akkor, ha megáll a szívem. Abban a korban pedig egy kis illatos kenőcsöt gyűjtögetett, kuporgatott össze még a legszegényebb ember is. Nem balzsamot használtak ők, hanem a kellemetlen szagot próbálták enyhíteni frissen a temetés után azzal, hogy ilyen illatos kenőcsökkel bekenték a holttestet. — Az asszonyok is ezt akarták Jézussal húsvét reggelén, csak Jézus megelőzte őket és feltámadott, és az utcán találkoztak vele. Nem volt szükség kenőcsre. Egy ilyen kis mennyiségű, de drága kenőcsöt illett összegyűjteni, amit egy alabástrom edénykében mindenki eltett, aztán ha szükség van rá, majd előveszik. Ez volt az ő kis vagyonkája, ez volt neki mindene. És ő olyan hálás Jézusnak a bocsánatért, azért, hogy emberszámba vette, hogy embert csinált belőle, hogy teljes feloldozást kaphatott, hogy tisztába tette a múltját, hogy egy új perspektíva, távlat nyílt ki előtte, amit szavakkal nem lehet megköszönni, de szeretné mindenét odaadni hálából, amije van. Itt ez történik, amikor odaguggol a lábához és ezzel a kenőccsel megkeni.
Nem tudom, hogy ki ismeri a bűnbocsánatot nyert bűnösnek ezt a kifejezhetetlen háláját. Ezt a túláradó örömöt, amikor az ember szinte nem tudja abbahagyni az éneklést.

Mindannyiunk életében eljön egy nap, amikor semmi másnak nem lesz jelentősége, csak annak, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Jézussal. Mi közünk nekünk Őhozzá. Ismerjük-e Őt, és Ő is minket, és az Ő példázata szerint akkor bemehetünk a menyegzőjére, vagy hiába zörgetünk, azt mondja: távozzatok tőlem, nem ismerlek titeket. És ez itt dől el. Vajon melyik képhez hasonlít a mi mostani lelkiállapotunk? Ez az elegáns részvétlenség jellemez-e minket, ami Simon farizeust, meg az ő mai társait, vagy pedig ez az önfeledt részvétel Jézusnak az életében és szolgálatában, ami az asszonyt jellemezte? Ilyen intézményes, hivatalos, alkalmi kapcsolatunk van-e Jézussal, mint Simonnak, vagy pedig bensőséges, meghitt, személyes szeretetkapcsolat, amit betölt, körülvesz, színez a hála.

(Cseri Kálmán, 2012. november 18. részletek)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 202
Re:Napi lelki morzsák
« Válasz #7942 Dátum: 2020 Február 20, 06:52:56 »
Február 20.

"Az Úr vezet majd szüntelen" (Ézs 58,11).

 
Mi bánt? Utat tévesztettél? Sötét erdőbe kerültél és nem látod az ösvényt? Állj meg csöndben, és várd Isten szabadítását. Ő tudja az utat és vezet téged, ha Hozzá kiáltasz. Minden napnak megvan a maga baja, de milyen jó közben érezni az Úr szüntelen vezetését! Ha a magunk útját választjuk, vagy testtel és vérrel tanácskozunk, akkor elvetjük az Úr vezetését. Ha viszont feladjuk a magunk akaratát, Isten lépésről lépésre vezet az úton, a nap minden órájában, az év minden napján és életünk minden esztendejében. Ha csak az a vágyunk, hogy vezessen, akkor vezetni fog. Ha utunk az Úrra bízzuk, akkor irányítani fog, és nem veszünk el. De figyeljük csak meg, kinek szól ez az ígéret. Olvassuk el az előzőverset: "Ha kenyeret adsz az éhezőnek." Együtt kell éreznünk másokkal, és nem csak morzsákat adni nekik, hanem (mind)azt, amit magunknak is kívánunk. Ha gyengéd szeretettel gondunk van felebarátainkra a szükség idején, akkor az Úr is gondot visel a mi szükségleteinkről, és szüntelenül vezérel bennünket. Jézus Krisztus nem az önzőket vezeti, sem azokat, akik elnyomják a szegényt, hanem csak másokhoz gyengéd és jóságos gyermekeit. Az ilyenek soha nem fogják elveszteni az utat zarándoklásuk során.

C. H. Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza