Téma: Apológia (hitvédelem)

[maria]

"A Biblia iratainak listája
 
  Bevezetés
 A Bibliáról hamar észre lehet venni, hogy nem csupán egyetlen könyv, hanem hosszabb-rövidebb iratok gyűjteménye, kisebb könyvtár. A könyvek listáját bibliai kánonnak nevezik. A kánon görög szó, jelentése "mérték" (pl. Gal 6:16), tehát a kánon az igazság szempontjából mértékadó iratok listája. Önként vetődik fel azonban a kérdés, hogy hogyan alakult ki a bibliai iratok listája, voltak-e más iratok is, illetve ki és hogyan döntötte el, hogy mely iratok kerülnek be a gyűjteménybe, és melyek nem?

 Az Ószövetség 
     1. Az iratok keletkezése
 A Biblia kialakulása hosszú történelmi folyamat eredménye volt. Az izraelita kánon, tehát az Ószövetség zsidók és protestánsok által elfogadott könyveinek a listája az i. e. 15. és 5. század között, tehát egy évezred alatt jött létre. Ezalatt is keletkeztek feledésbe merült, különösebb fontossággal nem bíró történelmi iratok (pl. "Jásár könyve" Józs 10:13; "Az Úr harcainak könyve" 4Móz 21:14), de a vitatott, és végül a zsidók által elvetett vallási témájú iratok (lásd Függelék) az i. e. 5. század után keletkeztek.

    2. Az Ószövetség felosztása
 A zsidók a Szentírásukat (amit az keresztények "Ószövetség"-nek neveznek) a három főrész neveinek a kezdőbetűiből kirakott szóval Tanakh-nak nevezik. A zsidók hagyományosan 22 vagy 24 szent könyvről beszéltek már időszámításunk előtt is. A mai izraelita Szentírás az alábbi részekre oszlik:

a Törvény (Tórá) 1-5Móz

a Próféták (Növiim) – korai próféták: Józs, Bír, Sám, Kir; késői próféták: Ézs, Jer, Ez és a 12 kis próféta

az [Egyéb] Írások (Kötuvím) – költői művek: Zsolt, Péld, Jób; az ún. Öt tekercs (Megillót): Énekek Éneke, Ruth, Eszter, Jeremiás Siralmai, Prédikátor; történeti könyvek: Dániel, Ezsdrás, Nehémiás, Krónikák.

Az ókori és a mai, a görög és a héber, illetve az izraelita és a keresztény lista azért tér el néha egymástól, mert bizonyos könyveket eltérő módon vesznek egy könyvnek vagy külön könyveknek."
folyt. köv.
 
 

[maria]

"3. A kánon szükségessége és rögzítése
 Először is, a zsidóság maga is észrevette, hogy Malakiás (i. e. 5. sz.) után nem volt több igazi, a kortársak – vagy legalább az utókor – által elfogadott próféta. Másodszor, az i. e. 3. században Alexandriában elkészült a héber Ószövetség görög fordítása (Septuaginta, LXX), amelyhez helyi keletkezésű, héber vagy görög nyelvű iratokat is hozzáfűztek. A kánon 1. századi véglegesítéséhez mégis a kereszténység megjelenése adhatta a végső lökést, hiszen a héberül nem tudó apostoli- és egyházatyák elsősorban a görög LXX-re hivatkoztak. Josephus Flavius zsidó történész (kb. i. sz. 37-100) a palesztinai héber kánon mellett tanúskodott:

Mindössze 22 kötet az, amely az eddig eltelt idő eseményeit jegyzi fel, s amelyeket joggal tekinthetünk hitelesnek. A szent könyvek közül ötnek a szerzője Mózes; ezek foglalják magukba a törvényeket és a történelmi hagyományokat, az emberi nem keletkezésétől egészen az ő haláláig. (…) Mózes halálától Artaxerxésznek, a perzsák királyának idejéig [i. e. 464-424] Mózes utódai, a próféták jegyezték fel a korukban történt eseményeket 13 könyvben. További négy könyv Istenhez szóló himnuszokat s az emberek életmódjáta vonatkozó intelmeket tartalmaz..." (Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról, I. könyv, 8. rész)

Flavius listája (5+13+4=22) csak azért tér el a maitól, mert ma külön könyvnek tekintett iratokat (pl. 1-2 Sám) ő egynek vett (Sám). Flavius azt is írta, hogy az utolsó próféta, Malakiás kora után keletkezett iratokat (LXX stb.) a zsidók nem tartották azonos hitelességűeknek, azaz ihletettnek, sugalmazottnak:

Artaxerxész óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent feljegyeztek. Ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiekkel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata. A gyakorlat mutatja meg, miként közeledünk mi saját írásainkhoz. Bár roppant idő telt el azóta, sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, sem megváltoztatni bármit is nem merészelt senki, mert minden zsidóban már születésétől fogva benne gyökerezik az a meggyőződés, hogy ezek Isten végzései..." (Uo. folyt.)

Flavius felhasznált ugyan a LXX-ban levő görög iratokat (pl. Makkabeusok I), de csak történelmi forrásként. Az 1. században Javnéban (Jamniában) Johánán ben Zakkáj rabbi egy jesivát (tanházat) alapított, amely törvénykezési és irodalmi tevékenységet végzett, megvetve a későbbi rabbinikus zsidóság alapjait. A tanház tudományos tevékenységét a mai teológiai szakirodalom javnei vagy jamniai "zsinatként" emlegeti, pedig ilyesmiről nincs közvetlen adat. Csak az tény, hogy utólag folytak viták egy-egy könyv kánoniságával kapcsolatban (pl. mert Eszterben nem szerepel a JHVH), de "zsinat"-ról nem volt szó. Végül megemlítendő az i. sz. után összeállt babilóniai Talmud megjegyzése is:

A kései próféták, Haggája, Z'chárjá és Mál'áchi halála után a szent szellem elhagyta Izraelt, bár a mennyei hangot igénybe vették. (Jóma 9b, megismételve: Szóta 48b, Szanhedrin 11a; Midrás Rabbá az Énekek Énekéről 8.9.3)
"
folyt.

[maria]

"  4. Az ihletettség felismerése
 A héber kánon kialakulása folyamatosan történt. Az egyes szövegek azonnali rögzítése azt mutatja, hogy eleve ihletettnek tekintették őket, hiszen ismerték azt, aki Isten szavát átadta (pl. Józs 24:25-26), vagy annak ellenére rögzítették, hogy Izrael az üzenetet elsőre nem akarta elfogadni (pl. Jer 30:1-2, 36:4,32). Az ihletett szerzők egymás írásaira is úgy hivatkoznak, hogy azokat ihletettnek tartották (Dán 9:2, Ezsd 7:6, Zak 7:7 stb.). Mivel szavaik nyilvánosan is elhangzottak, szem- és fültanúként Izrael egész közössége tanusítja a szövegek hitelességét (így tarthatták nyilván pl. a próféták láncolatát), akárcsak a zsidó történelem más eseményeit (kivonulás stb.). Más szövegek esetében, mint amilyen a nagy számú, és a liturgiába gyorsan beépülő zsoltárok és példabeszédek, a szájhagyomány gyűjteménnyé szerkesztése a szerző halála után történt meg (pl. Péld 25:1).

Mivel Isten egy nép történelmén keresztül nyilatkoztatta ki magát, szavát is arra a közösségre bízta, amelyet az ő szava hozott létre, formált és tartott fenn évszázadokon át. És mivel Isten a már meglevő Írásokon keresztül utólag is megszólalt, és a szövegek olvasói és hallgatói megérezhették, hogy "tisztátalanná válik a kezük" (ráébredtek a Szent jelenlétére), az iratok ihletettségének felismerését maga Isten garantálta."
 folyt.

[maria]

 "5. A szöveg gondozói
A héber szövegek szerkesztésének első nagy korszaka Ezsdrás és Nehémiás idejében befejeződött. Őket követték az i. e. 5. századtól az írástudók (szóférim), őket pedig az i. sz. 5. századtól az ún. masszoréták (héber masszóra = hagyomány). Ők nem csupán hűségesen másolták és statisztikai eszközökkel védték a szöveget (számon tartva minden sort, betűt), hanem a szöveg magánhangzókkal és nyelvészeti jegyzetekkel való ellátását is megoldották. (a szöveg magánhangzókkal való ellátása, pontozás). Az általuk véglegesített, ma is használt szöveg tudományos neve masszoréta szöveg (tudományos rövidítése: MSS)."

[E.Edit]

Maria!
Mi a velemenyed az apokrif iratokrol?
Olvastam egy parat es nem tudom mit gondoljak roluk.Mindenesetre a JOB konyvet jobban megertettem altala.A bibliatol valo elterest pedig nem tapasztaltam.
Kivancsian varom valaszod.
Edit.

[maria]

Az Ószövetség apokrif könyvei

Egyes ókori egyházatyák ezt a kifejezést még a pszeudoepigráf iratokra alkalmazták, a reformáció óta azonban a protestánsok között az egyesek által ugyan elfogadott, de nem kanonikus iratokat jelöli.

Az apokrifok kanonikusságának támogatására felhozott első érv, hogy a Septuaginta ma ismert legkorábbi, kb. az i. sz. IV. századból való kézirataiban benne vannak. A palesztinai héber kánonhoz képest 14-15 könyvvel több található ezekben a kéziratokban, ezenkívül nem külön csoportban vannak, hanem be vannak építve a kanonikus könyvek közé. Egyesek azt feltételezték, hogy két kánon létezett: egy palesztinai, valamint egy szélesebb körű, az alexandriai (ami a IV. századi Septuaginta-kéziratokban is tükröződik).

Az ősegyházban néhányan, mint például Augustinus (Ágoston), (i. sz. 354-430-ig élt nagy befolyású egyházi tanító) elfogadtak egyeseket az apokrifok közül, míg a többség, köztük például Hieronymus (Jeromos), (i. sz. 340-420-ig élt, ugyancsak nagy egyházi tanító, a Vulgata fordítója) hevesen tiltakoztak a héber kánonhoz kapcsolásuk ellen. Hieronymus "apokripha" és "fabulae" (= mesék) névvel illette az apokrif iratokat. A Vulgatába, az Ószövetség latin fordításába csak Jeromos halála után, szinte szó szerint csak a holttestén át lehetett belevenni őket.

1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata (más néven trentói vagy trienti zsinat 1545-63) dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát, így azok az általuk kiadott bibliákban megtalálhatóak.

[maria]

Ellenérvek az ószövetségi apokrif iratok kanonikusságára:

1. Lásd például az előzőekben idézett Jézus, Sirák fia c. könyv bevezetését abból a szempontból, hogy vajon Isten tekintélyével szól-e? Hasonló idézetekkel dokumentálhatnánk, hogy a többi apokrif irat sem szól Isten szavának a tekintélyével.

2. Az ószövetségi prófétai korszak lezárulása után keletkezett valamennyi, szerzőik nem próféták, nem "Isten szent emberei" voltak.

3. Az apokrifok nem szólnak hitelesen Istenről, az emberről stb. Ellentmondások, téves tanítások, legendás kiszínezések, alacsony - egyes esetekben elfogadhatatlan - erkölcsiség nyilatkoznak meg bennük. Kirívóan pontatlan történelmi adatot is találhatunk.

4. Nem árad életátformáló erő belőlük.

5. Isten egyháza nem fogadta el őket. Nincsenek benne a héber kánonban. Továbbá az Újszövetség és Josephus bizonyságtétele a legfontosabb ebből a szempontból. Az, hogy a Septuaginta kb. i. sz. IV. századból való kézirataiban benne vannak az apokrifok, nem jelenti azt, hogy már az i. e. 250 körül keletkezett fordításhoz is hozzákapcsolták volna őket. Az Újszövetség sokszor idézi az Ószövetséget a Septuagintából, de egyetlen apokrif iratot sem idéz! Az ókori egyházatyák között csak egy jelentős személy volt, aki némelyik iratot elfogadta közülük: Augustinus. Az első négy évszázadban egyetlen egyetemes zsinat sem ismerte el az apokrifokat ihletettnek.

[maria]

1, Jézus a hegyen lévő megdicsőülése után:
CS: Pár száz évvel később Constantin uralkodása idején, az akkori Palesztina terültén úgynevezett szent helyeket hoztak létre. Ez azt jelentette, hogy megpróbálták helyileg konkrétan meghatározni, hogy Jézus életének bizonyos eseményei hol játszódtak, abban is reménykedve, hogy számos keresztény a világ minden tájáról igyekezni fog majd elzarándokolni ezekre a szent helyekre. A szent helyek kijelölését Constantin császár édesanyja végezte, mégpedig egy nagyon érdekes módszer alapján: teljes mértékben az érzéseire támaszkodott. Keresztül-kasul járt Palesztinában, és azt mondta, hogy én úgy érzem, hogy ezen a helyen született Jézus. Egy másik helyen, ha úgy érezte, akkor azt mondta, hogy én úgy érzem, hogy itt jelenhetett meg Máriának az angyal, amikor bejelentette Máriának, hogy fia születik majd. Sőt mondogatta azt is, hogy én ezen és ezen a helyen nagyon különlegesen érzem magam, valószínűleg Jézus itt élhetett.

Miután tehát Constantin császár édesanyja a saját érzései alapján kijelölte a szent helyeket, azokon a helyeken templomot emeltek. Nem szabad elfelejtenünk tehát, hogy a szent helyek kijelölésében Constantin édesanyja nem az Igére támaszkodott. Sőt számukra az is elsődleges szempont volt, hogy a világ minden tájáról érkező látogatók számára ezek a helyek jól megközelíthetőek legyenek. Ezért tehát Jézus megdicsőülésének helyeként Tábor helyét jelölték ki, amely nagyjából az ország közepén helyezkedik el. Helyileg ez a Galileai- tengerhez esik közel. Azt mondták tehát, hogy ezen a területen található az a hegy, ahol Jézus megdicsőült. Teljesen önkényesen tehát a Tábor-hegyét választották ki erre a célra, hogy annak a tetején azután egy templomot emelhessenek. És ez valóban kapóra jött, hiszen hány turista volna hajlandó ellátogatni egészen a Hermónig, hogy megtekintse azt a helyet, ahol Jézus megdicsőült. folyt. köv.

[maria]

2, "Egy másik példaként említhetném azt a részt az Igében, ahol Jézus 5000 embert vendégel meg. Helyileg az a Galileai-tenger, vagyis a Genezáret-tó északi részén történhetett Bétsaida környékén. Mivel azonban Constantin császár idejében ez a terület még nem volt jól megközelíthető, a tó nyugati részén található Magdala közelében emeltek ennek emlékére egy templomot. Hiszen Magdala környéke jobb infrastruktúrával rendelkezett, vagyis az ide érkező látogatók ezt könnyebben meg tudták közelíteni.

Egy további példaként említhetném a szent sír templomot, amelyet tulajdonképpen Jézus sírjának a helyén kellett volna építeni. Ezt a templomot azonban Jeruzsálemben, a város falain belül húzták fel, pedig az Igében nagyon egyértelműen láthatjuk, hogy Jézust a város falain kívül temették el. Azt látjuk, hogy volt egy kert annak a helynek a közelében, ahol Jézust keresztre feszítették, és ebben a kertben pedig egy barlang, amely végül Jézus
sírhelyéül szolgált. Tudjuk, hogy Jézus elhagyta a várost, ahogy ment fel a Golgota hegyére, hogy ott keresztre feszítsék. Nem is olyan régen sikerült feltárni az ősi Damaszkuszi kaput, amelyen keresztül Jézus keresztre feszítésének napján elhagyta Jeruzsálemet. Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy a Tábor hegy nem túl magas, még a Gilbóa-hegy is magasabb nála, amely egyébként szintén azon a területen fekszik. Hermón ezzel szemben a legmagasabb hegység azon a területen, mintegy 3200 méter magas. És mindehhez még hozzájárul az a tény is, hogy Jézus a tanítványaival ugye Cézárea Filippiben tartózkodik, ha ezt tudjuk, akkor egyáltalán nem tűnik logikusnak az, hogy Jézus Cézárea Filippiből lesiet délre a Tábor-hegyhez, amely legalább hatnapi járóföldre volt tőlük, csak azért,
hogy a Tábor-hegy tetején dicsőülhessen meg tanítványai szeme láttára. A hagyomány azonban nagy úr, úgyhogy sokszor még ma is a Tábor-hegyére viszik fel a turistákat, azt állítván, hogy Jézus megdicsőülésére ott került sor." folyt. köv.

[maria]

De gondoljunk csak bele, hogy az Olajfák-hegyén is három különböző helyen emeltek templomot Jézus mennybemenetelének emlékére. És mind a három templom esetében azt állítják, hogy Jézus onnan ment a mennybe. Az egyik templomban még Jézus lábnyomát is megmutatják a látogatóknak egy sziklában, amely állítólag Jézus mennybemenetelekor maradt ránk. És teszik mindezt annak ellenére, hogy az Igében azt olvassuk, hogy Jézus elment egészen Betániáig, és onnan ment fel a mennybe. Úgy tűnik azonban, hogy akik az Olajfák-hegyén emeletek Jézus mennybemenetelének emlékére templomot, állítván, hogy Jézus mennybemenete ott történt, nem olvasták ezt az evangéliumot.

Olyan döbbenet, hogy milyen hiszékeny az ember! Mindent elhisz, pedig csak gondolkodnia kellene az írásokon és azon, hogy mi maradt fent egy szinte alapjáig elpusztult városban? Az is döbbenet, hogy nem gondolkodnak, hogy több mint 2000 év már eltelt azóta. Jézus lábnyoma egy sziklába "égett" vagy "vésődött" bele? Akkor a körülötte álló tanítványok?

[maria]

A Bibliát eredetileg görög és héber nyelven írták és kb. az ötödik századtól kezdték más nyelvre fordítani. Jeromos fordította le a Bibliát először latinra. Később kezdték más nyelvre is lefordítani. Minden nyelvnek van eredeti kifejezése és ezek idővel megváltoznak és elvesztik az akkori kifejeződésüket. A magyar fordításban akkoriban nem fordították le a szellemet szellemnek, hanem léleknek. Ezt azért tették, mert elakarták kerülni a félreértést, mert magyarul a szellem a kisértetre utalt. Mivel magyarul csak negatív jelentése volt a szellemnek, így helytelenül a lélek szót használták, ami a psiché, érzelem.

[gyermek]

Sziasztok

Mária nagyon jók ezek az ismeretterjesztő írásaid. Engem megkérdezett egyszer egy ismerősöm, hogy tudom e a biblia eredetét és miért hiszem el, hogy azt az emberek Isten által írták. Én erre azt mondta, hogy érzem és hiszem, mert nekem segít és beszél hozzám. Kinevetett. Nem haragudtam meg  rá, hanem sajnáltam, hogy ő nem érezte még át ezt a fantasztikus megmagyarázhatatlan érzést.
Dicsőség az Úrnak minden egyes mondatért, mely az emberben félelmet kelt, bátorít, felemel, porig aláz, megfedd, megvígasztal...

[maria]

Én is szeretem őket, mert építően hatnak. Megdöbbentő mennyi igazságot tudhatunk meg általa.

[maria]

Jézus a sátrak/szukkot/סוכות ünnepén született - és nem karácsonykor?

Egy jól megalapozott magyarázat messiási zsidók között - teljesen új fényt vet az Úr születésének ünnepére.

A bibliai szöveg mélyre ható vizsgálata Jesua/Jézus/ישוע születéséről és előzményeiről eléggé valószínűsíti, hogy az Úr születése szukkot/sátrak ünnepén volt.

A gondolatmenet a következő:
1.) Lukács 1:5-,8-9 szerint Zekárjah/Zakariás pap Abia munkabeosztása szerint szolgált a Templomban. Ez a munkabeosztás az 1.Krón. 24,10-ben olvasható: "A ...nyolcadik sorshúzás Abijára esett. (Az ezt követő kilencedik papi szolgálatot egyébként egy Jesua nevű pap végezte.)

2.) Zekárjah/Zakariás ill. Abia 'müszakja' a nyolcadik volt, meghatározva a negyedik hónap tammuz/תמוז második felére. Bibliai évszámítás alapján összesen 24 papi 'müszak'beosztás van egy évben, az első mindíg - niszán/ניסנ az első hónapban. Minden 'müszak' két hétig tartott.

3.) A Templomban való szolgálati idejének lejárta után Zekárjah/Zakariás együtt volt feleségével (Luk. 1,23-), minek következtében Eliseva/Erzsébet várandós lett; ez az av/אב hónap első napja.

4.) A hatodik terhességi hónapjának kezdetén (Luk. 1,26-,-36) az ő rokona, Mirjam/Mária lett várandós. Ez a tevet/טבת hónap első fele. Mirjam/Mária sietve ment az eddig gyermektelen Elisevát/Erzsébetet meglátogatni, 39-ik vers. Akkoriban ez az út Názárettől Ein Kerem-ig (Jeruzsálemnél) néhány napig tartott. Amikor Eliseva/Erzsébet Jochanant/Jánost megszülte, Mirjam/Mária terhességének harmadik hónapja betelt, 56-57-ik versek.

5.) Így Jochanan/János pontosan a niszán hónap közepén született, tehát páska/פסח ünnepén, amikor a zsinagógában a 'nagy sabbatkor' Malakiás 3,23-at olvassák fel: "Lásd, elküldöm hozzátok Élijah/Illés prófétát, mielőtt eljön az Örökkévalónak nagy és félelmetes napja." Az útkészítője és előhírnöke a Messiásnak megszületett, akiről a Luk. 1,17-ben ez áll: "és előtte jár az Élijah/Illés Szellemével és erejével."

6.) Jochanan/János születése után hat hónappal tisri/תשרי hónap közepén (holdtöltekor) megszületett Jesua/Jézus, a szukkot/sátrak ünnepén. Kilenc hónap - Mirjam/Mária terhességének kezdetétől amely tevet közepén indult -, kiadja pontosan tisri 15-ét, szukkot ünnepét.

NAI israel heute, Michael Schneider

[maria]

A rejtélyes Isten-név JHWH - יהוה

Isten kimondhatatlan neve, JHWH יהוה, a zsidóknak 'jud-he-waw-he' vagy egyszerüen Úr, Adonaj néven, egy megoldhatatlan rejtély és az emberi dimenzióban - a Szent Szellem nélkül - egy érthetetlen fogalom.

A zsidók a négy betűt JHWH, nem olvassák hangosan, hanem a néven nevezik: Jah, vagy HaSem (a Név). A nem zsidók Isten neveként az Úr megnevezést használják, mert Isten neve "Adon" Ur-at jelent. Újtestamentumiak mondják Jehovah vagy Jahwe - sőt zenei rendezvényeken is Isten Neve szabadjára van adva. Nem beszélve a Jehova tanúiról.

Más keresztények igyekeznek 'hiába' nem használni Isten nevét. Ezáltal Izráel Szentjének nevét megtisztelik.

Figyelemre méltó a négy betűben: JHWH יהוה az, hogy a héberben mind a három időhatározói forma: múlt, jelen és a jövőnek a "lesz" jelen van: Haja היה - "volt" múltidőben; Howe הוה - "van/vagyok" jelenben; Jiheh יהיה - "lesz" ez a jövőnek. A felhasznált betűk mindegyike megtalálható ebben az egy szóban JHWH יהוה.

A névben benne van ami Istenre az Úrra igaz, hogy ő volt, ma is van és örökké lesz. Vagy máképp mondva: Ő a kezdet és a vég"
"Én vagyok az Alpha és az Omega, az Első és az Utolsó, a Kezdet és a Vég." (Jel. 22,13)
"אני האלפ והתו, הראשון והאחרון הראשית והתכלית."
(13,22 ההתגלות)

NAI israel heute, Michael Schneider