Olyan jó, hogy a hosszútűrés az nem végleges, hanem csak hosszú és nem kell már szenvednem emiatt. A feleségem szeretem, és ő is szeret engem. Bármi - ami nem ez, kevesebb. A feleségemen a melegítő is tetszik és a rövid szoknya, tetszik, ahogy kilátszanak a virgácsai - és lehet, hogy vannak csinosabb lányok, fiatalabbak - de az más.
A környezetünk a férfiakat vette célba, látványok inkább a férfiakra hatnak mint a nőkre. (nem azt mondtam, hogy a nőkre nem, hanem kevésbé). Ez borítja a leginkább az otthoni békét. Ha valaki észreveszi, bizza Istenre.
Én elmondom, hogy mit kértem. Arra kértem az én szerető Mennyei Atyámat, aki Jézust adta, hogy életem legyen - hogy vegye ki az agyamból, szívemből ezt a fogékonyságot, hogy én eljátszak bármiféle gondolattal. Arra kértem, hogy én igazán boldog szeretnék lenni, ahogy ő tervezte - a feleségemmel. Kértem azt is, ne tegyen próbára - és mondtam neki, hogy megbízom benne. Ezt elmondtam annak idején a feleségemnek is - és kértem, hogy legyen teljesen nyugodt.
Ha nem hiszi el Istennek - hogy megkapjátok, ha kéritek - akkor sajnos féltékenykednie kell. Én, mint egy kisgyermek, aki egyáltalán nem bízik a maga erejében - odatettem és ott is akarom hagyni Isten kezében. Vannak olyan helyzetek, amiket ártatlannak tartok - mégis jön a figyelmeztetés. Isten kezéből fogadom el, mint annak a része - amit kértem, valahogy még időben jön, mielőtt még mérgezne.
szeretettel Sándor
