Így van Testvéreim, és mégha a görög szöveget is vesszük alapul, akkor értjük meg, ha nem szakítjuk el Azt, a Tánáchtól, az Ószövetségtöl. Hiszen ugyanaz a Lélek által íródott. Ez pedig nem a több istenhitü görög filozófia.
Térjünk ki most Péter apostolra. Nagyon fontos itt, hogy az egész Szent Írást ismerjük, és figyelembe vegyük a megértésnél.
Ugye Péternél előfordult, hogy másoktól való félelmében megtagadta Jézust. Neki ez egy „gyenge” pontja volt. Ezt tudta Jézus Krisztus is előre, és meg is mondta ezt Péternek. Mégis... Nem én, és nem valami ember, hanem maga Jézus Krisztus mondta mindennek ellenére:
Mt 16,18
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Aki eme beszédét Jézusnak kétségbe vonja, Jézust, az az Istennek Ígéjét tagadja meg! És ez veszélyes.
Nézzük meg a Gal 2,12 versét a D. Stern fordításban:
Amikor Jaakov (Jakab) vezetése alatt megérkeztek a közösségből bizonyos emberek, pogány hívőkkel étkezett (Kefa/Péter), visszahúzódott és elkülönítette magát, mert félt attól a párttól, akik a pogányok körülmetélését szorgalmazták.
Továbbá azt magyarázza Pál apostol, hogy nem a törvény kínosan aprólékos betartása teszi igazzá az embert, hanem a Jézus Krisztusban való hűséges bizalom (Stern a hit szó helyett legtöbbször a bizalom kifejezést használja) De hát nem erről beszélt Jézus is? Jézus Krisztusban fogjuk Isten szerint értelmezni a Tórát, mert Ő a mi szívünkbe írta be azt, amit az Írás új Szövetségnek hív:
Jer 31,33
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
Zsid 8,10
Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.
Tehát eltörlésről szó sincs, hanem sokkal inkább a helyes értelmezésről.
Ezt maga Pál apostol is nyomatékosan kijelenti:
Rm 3,31
A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
Nézzük meg a Tórában a Shabbatot, mit mond Isten és hogyan értelmezi Jézus:
2Móz 31,16
Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.
Tehát örök! Jézus viszont Isten szerinti prioritást rendelt el, hogyan tartsuk meg. Nem az a kérdés, hogy megtartsuk-e, hanem miként tartsuk meg.
És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 24. A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?" 25. Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? 26. Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak." 27. Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; 28. tehát az Emberfia ura a szombatnak is."
Mk 2,23-28
Na itt van a lényeg:
Jézus Krisztus Ura a Törvénynek! Ezért is mondja:
Jn 14,21
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Egyébbként pont Péter apostol figyelmezteti igen keményen azokat, akik a zsidó gondolkozástól elszakítva Pál apostol írásat csürik csavarják, filozófálnak, amint az a hellenisztikus gondolkozásban abban az idöben és most is szokás:
Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben. 15. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek - a neki adott bölcsesség szerint - 16. szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. 17. Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. 18. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!
2Pt 3,14-18
