Bizonyságok > Bizonyságok
A vég és a kezdet
whiteattil:
Ez a történet bárkivel megtörténhetne a körülöttünk élő lecsúszott emberek közül. Bárcsak minnél többen megszabadulnának... Istennél semmi sem lehetetlen!
Bár ez a story csak részben igaz, (végül is csak egy "novella"), de a nagy része megtörtént, a saját életemből merített dolgokon alapszik, kíváncsi vagyok e témában a véleményetekre. Hogyan lehet megközelíteni ezeket az embereket?
Sajnos nem borulnak tömegével az ilyen emberek Krisztus lábaihoz.
kati:
Kedves Whiteattil!
Nagyon hálás vagyok az életedért.
Valóban Istennek semmi nem lehetetlen.Ő betegekért jött és nem az egészségesekért.
Többször szolgáltam krizis központban,és nagyon fájt a szívem azokért az emberekért.
Igen,ezért mondja az Úr,hogy a világ sovárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését.
Hiszem,hogy Isten nagyon szereti a hajléktalanokat,drogosokat alkolholistákat.
Lehet,hogy mi emberek lemondunk ezekről az emberekről de Isten S O H A nem mond le róluk.
Jézus vére fedezze be az életedet,és vezess minnél több embert Istenhez.
Antee:
Kedves whiteattil!
Köszönöm, hogy feltöltötted ezt a történetet. Megdöbbentő, hogy milyen gyorsasággal tud lehúzni a bűn...
Jusson eszünkbe mindenkor ez a történet, mikor látunk egy segítségre szorulót!
Egy hasonló, rövideb történetet szeretnék én is leírni:
Egy vizeletszagú és horzsolásokkal teli arcú ember feküdt a híd alatt. Horzsolásait a részegsége által szedte össze.
Egy kis beszélgetés után kiderült, hogy egy jómódú orvos, akinek egy jófizetődő állása volt. Volt szép nagy háza,
kocsija, felesége és gyermekei. És persze egy titkárnője is volt. Ott kezdődött minden...
Viszonya lett a titkárnőjével. Pár hónapig titokban találkozgattak, de nem maradhatott sokáig titokban. A dolog kitudódott és ez az
állásába került. A felesége elvált tőle. A hitelt, amit a házra és az autóra vett fel, nem tudta fizetni. Így a munkahelye, háza, kocsija
és a családja odalett... Az italhoz nyúlt. Egyre többet és többet ivott, míg az utolsó filléreit is elitta. És ahogyan kezdődött ez a történet,
a híd alá került...
Sajnos ez a történet nem végződött Happy End-el :04:
Vigyázzunk, mert a bűn egyre mélyebbre és mélyebbre húz... Álljunk meg a lejtőn Jézus befogadásával!
Ámen!
maria:
Én is hálás szívvel olvastam ezt a történetet, megvallást, bizonyságot... Sajnos a legtöbb nem így végződik. Van egy fickó az én ismeretségi körömben is. Ő is lent volt a mélyben, de ettől méglejebb. Hihetetlen, hogy azt hisszük ettől lejebb nem lehet kerülni, de lehet. Eljutott a megtéréséig és meg is nősült. Sajnos de egyre jobban az Úr van háttérben, mert már ott a kényelem. Az ember nagyon hálátlan tud lenni Istenhez, Aki mindenét odaadta, hogy nekünk már jobb életünk legyen. Azt nem értem, hogy ha már az Úré, akkor minek a kisértés? Miért érzik biztonságban magukat? Hiszen elveszített már egyszer mindenét! Most az Úr van a soron???? Nagyon fájdalmas dolgok ezek.
Én nagyon régóta vágyat érzek a szívemben, hogy kinyuljak ezekért az emberekért. Vannak az utcákon olyanok, akik még őszintén szeretnének Istenhez tartozni, de nem tudnak. Nincs otthonuk... Már egy párszor körülnéztem, hogy hol van olyan épület, amit meg tudnánk "szerezni" és odavinni az olyan elesetteket, akikkel együtt munkálkodnánk a "házkörül". A munkájukért otthont kapnak, meleg ételt, amit közösen készítenénk el. Szóval olyan családias otthont adni nekik. Itt belül ez már készen van, de az Úr még várat.
Én annyira nem tudok egyetérteni az évi egyszeri, karácsonyi ebéddel. Félelmetes, hogy mi van utána? Csak akkor kell gondolni rájuk? Akkor kinyitják a szívüket?
kövecske:
Mária! Ha az Úrnak is ez a terve... meglesz, az tuti! Ő soha nem késik... még ha néha úgy is érezzük...
Én úgy tapasztalom, hogy ha valamiben várat az Úr, akkor abban a várakozási időben csodálatos dolgokat ismertet meg velem... tanít... felkészít...
Ezeknek az embereknek tényleg nagyon nagy szükségük van a segítségre, és ezt látja, tudja az Úr! Akit ezekhez az emberekhez elhívott, a segítségükre rendelt, azokat "támogatni" is fogja. :05:
Úgy legyen!
Szeretettel:
kövecske
Navigáció
[#] Következő oldal
Teljes verzió megtekintése