Téma: Bűnbánat és bűnbocsánat

[Elisabeth]

Ámen!

Nem véletlen tanít úgy imádkozni az ÚR Jézus:

"Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezöknek..."

Tulajdonképpen saját magamnak ártok, ha nem tudok megbocsátani.

 

[Antee]

Igen, saját maga ellen árt az olyan, aki nem tud megbocsátani. Sőt, Istennek az irgalmát is káromolja, Aki képes mindent megbocsátani.

[Elisabeth]

 

Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
Mik 6,8    

 

[Antee]

Ámen

[torokildiko46]

Ez is egy érdekes téma lehet. Mi számít valódi megbocsátásnak? Ha csupán eszünkkel döntünk, de szívünkben még nem érezzük? Ez megbocsátás?

  nekem erre eszembe jutott hogy  a sziv bőségéből szól  a száj is , és minden jó  vagy rossz indulat az a szívből jön a többi szerintem csak szín játék csak álcázás, de tudjuk hogy a Mindenható Ő ismeri  a szívunk indulatait is , ha embereket be lehet csapni , Istent nem !!
 Zsoltárok könyve:7:10   Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.

[Antee]

Istennel valóban nem lehet játszani.

Zsidó levél 4,13
"És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk."

[bacsipista]

Igen. A megbocsátás az lehet, hogy olykor nem könnyű vagy időbe telik, amíg az agyból a szívig elér (elég hosszú szokott lenni ez a kb: 40 cm távolság).

De ezt a rövid távolságot is elzárhatja a büszkeség, és a szív keménysége.

Róma levél:2:5

   De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.

[Sofia]

„Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek” (ApCsel 3:19)

Mi a bűnbánat tulajdonképpen? Az Isten szerinti bűnbánat, ahogy a Biblia tanítja? Sok bizonytalanság merül fel ezzel kapcsolatban. A bűnbánat egyfajta vallásos gyakorlat? Vagy abból áll, hogy az ember igyekszik az elkövetett bűnt bizonyos imádságokkal, jó cselekedetekkel jóvátenni? Nemrég egy kis nyomtatványt akartam átadni egy fiatalasszonynak erről a témáról.
- Bűnbánat, ó, nem, nekem arra nincs szükségem – hangzott az elutasítás -, nekem három kisgyermekem van.
Három kisgyermek valóban sok munkát, fáradságot jelent egy anyának, de helyettesítheti a bűnbánatot? A vétkek számláját Isten felé – mert hisz erről van szó- ki lehet-e saját cselekedetekkel egyenlíteni? Melyik ember tudja azt valójában, hogy milyen nagy az ő bűne Isten előtt, még ha emberölést nem is követett el? Hisz elég egyetlen kis bűn is ahhoz, hogy örökre eltávolítson Istentől. És az ember egyetlen kis bűnért sem tud saját maga megfizetni. Az ár olyan magas, hogy azt egyedül csak Isten tudja megadni. Mert semmi, ami a bűnös embertől származik nem felel meg Isten szent követelményeinek. De hála Istennek! Ő maga fizette meg az árat a golgotai kereszten Jézus Krisztus által. Mégpedig mindazokért, akik bűnbánatot tartanak és hisznek Jézus Krisztusban. Aki bűnbánatot tart, az beismeri Isten előtt, hogy bűnös, bűnbocsánatra van szüksége, ezért megtér Istenhez és őszintén feltárja előtte élete minden vétkét. Aki ezt teszi annak Isten szent Fia megváltói műve alapján minden bűnét megbocsátja, eltörli.
„Akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat!” (Jób 33:24) Ezt a váltságdíjat az Úr Jézus fizette meg, Önmagát adta váltságul mindazokért, akik hisznek Őbenne. (1 Timóteus 2:6)
 
(A jó vetés, erőforrás minden napra)

[Sofia]

"Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben!
Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem!
Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!" (Zsoltárok 38)