Engedetlenség
Áldott Testvéreim, a mai napon Isten és ember kapcsolatáról fogunk beszélni. Kezdetben az emberpárnak tökéletes kapcsolata volt Istennel, mivel a szavának engedett és esze ágában sem volt Isten akarata ellen fellépni. Hiszen a természetes az volt, hogy Isten akaratában járjanak, erről még gondolkodniuk sem kellett. De jól ismerjük a történetet, a tiltott fáról ettek, ezáltal engedetlenek lettek Isten parancsolata iránt és így a tökéletes kapcsolat megromlott.
Az emberpár bukása után nyomon követhetjük az Isten Igéjében az emberek eltávolodását Istentől és az Isten szeretetét amely mindent megtesz azért, hogy az egykor létező tökéletes kapcsolatot helyreállítsa. De azt jól tudjuk, hogy ez nem Istenen múlik, hanem az emberen. Az Úr komolyan vette a helyreállítást amelyet eltervezett azért, hogy az ember újra tökéletes egységben lehessen Alkotójával.
4Mózes 15,32-36
„Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján. Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé. Őrizetbe vették, amíg nem kapnak útmutatást, hogy mit kell tenniük. Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül. Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyonkövezték, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.”
A legtöbben akik olvasták ezt a történetet fellélegeznek, hogy: „de jó hogy most már kegyelem van”! De nem értik e történet lényegét. Már most előre elárulom, ez a mai napig nem változott! Önmagában a fa szedegetése nem bűn, amit meg kell látnunk ebben a történetben az az, ami kezdetben a bűnbeesésnél is megtörtént: ez pedig az engedetlenség! Mert mit tett ez a férfi? Ellenszegült Isten rendeletének:
2Mózes 31,15
„Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.”
Felmerülhet a kérdés, miszerint ha tényleg nem változott meg Isten, akkor a mai napon miért nem ítéltetnek halálra azok az emberek, akik meggyalázzák a szombatot? Mielőtt rádöbbennénk, gondoljunk csak Anániás és Safira történetére, akik Jézus feltámadása után tettek valamit (tehát ez egy újszövetségi ige), ami által azonnal az életükkel fizettek. Vegyük észre az egységet a fát szedegető és az előbb említett emberpár között. A közös az, hogy ők egy olyan korban és helyen éltek, ahol igen nagy szentség volt. Akár a mózesi idők közössége, úgy az apostoli idők közössége olyan tiszta egységet alkottak, hogy ezt a kovászt Isten azonnal kitakarította közülük. Most olvassuk el ezt az igét és döbbenjünk rá, mert erre is megkaptuk a kulcsot Istenünktől:
Római levél 5,19-21
„Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.”
„De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem;”
Értjük már Testvérek? Mivel a keresztények közössége nem élnek úgy, ahogy az apostolok közössége, ezért Isten kiárassza jobban a kegyelmét. Ezt a legtöbben örvendetesnek tekintik, de ez valójában a mi szégyenünk, mert Isten szentségre hívott el minket és nem arra hogy szabadosan éljünk. Ha majd olyan szentségben élünk mint az apostolok idejében levő közösség, akkor majd Istennek gondja lesz az Anániásokra és a Safirákra. De amíg a keresztény közösségekben tudatos lázadás van az Úr igéje ellen, addig Isten türelme és kegyelme hordozza a bent levőket hogy megtérjenek!
Nézzük meg az Isten igéjéből, hogy mihez hasonló az engedetlenség:
1Sámuel 15,23
„Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”
A varázslóknak és a bálványimádóknak sincs helye Isten országában, így egyértelművé teszi az ige, hogy az engedetlenség elválaszt Istentől és a vége kárhozat. De térjünk vissza a fát szedegető történetre. Isten átadta a törvényét/életszabályát az embereknek, hogy az által életük legyen. Nem azért kapták, mert túl sokat unatkoztak a pusztában és legyen amivel elüssék az időt, hanem azért, hogy az által az Istennel való kapcsolatuk tökéletes legyen. Amit meg kell értenünk az az, hogy az Istennel való kapcsolatunk mélysége az Ő akaratában való járásunktól függ. Hiszen alap tanítás az, hogy a bűn elválaszt Istentől ezért is int minket az Ige, hogy tisztítsuk meg magunkat minden bűntől.
Lássunk egységet az Újszövetség igéi között is, megértve azt, hogy Isten nem változik:
Apostolok Csel. 5,1-11
„Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.”
Ez a történet szintén közismert, bár az értelmezésük eléggé megoszló hiszen kevés olyan ige van amelyet nem értelmeznek félre. Felületesen tekintve a történetet azt a következtetést vonhatjuk le, hogy csupán nem mondtak igazat, és a emiatt kapták az ítéletüket (meghaltak). Viszont egy kicsit közelebbről megvizsgálva láthatjuk, hogy ők részt akartak kapni a gyülekezeti javakból és emellett bebiztosították magukat azzal az összeggel amit megtartottak maguknak (spóroltak). Testvéreim ez a történet egy nagy tanítást rejt számunkra.
Lukács evangéliuma 16,13
„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”
Anániás és Safira megpróbálták, viszont láthatjuk hogy Isten megtagadta őket és szolgái nem lehettek. Istent csak teljes szívvel lehet követni, és akik nem adnak át Neki mindent, azok hasonlóan fognak elveszni. A nagy tanítás alatt azt értettem, ami felett nagyon sok hívő elsiklik mert nem vizsgálják meg önmagukat, hogy: „Valóban mindenem az Úré?” Ugyanis nem tarthatunk meg semmit sem magunknak, ha az Urat akarjuk követni. Istené minden és mégis jutalmát adja nekünk, de erre mégis hogyan kell tekintenünk? Úgy kell tekintenünk, ahogyan a 24 vén, akik valójában Isten egyházát jelölik (12 törzs + 12 apostol):
Jelenések könyve 4,10-11
„Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyiszékben ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.”
Isten engedelmességet és odaszánást kér, amely nélkül nem lehet közösségünk Vele.
1Sámuel 15,22
„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!”
Akkor most már van három történetünk amelyeket pár ezer év választ el egymástól, az okosodni vágyó pár (Ádám és Éva), látszólagos mániákus munkavégző (aki fát szedegetett) és a spórolós pár (Anániás és Safira). Ezek önmagukban nem számítanak bűnnek, de már értjük, hogy Istennek nem a tanulással, a munkával vagy a spórolt pénzzel van gondja, hanem azzal ha az Ő parancsával szembe megyünk. Ez az engedetlenség amely elrontott mindent és ami még mindig tönkretehet mindent. Jézus ugyanis nem arra hívta el a tanítványokat hogy higgyenek a létezésében (hiszen szemmel láthatták), hanem arra hogy cselekedjék meg az akaratát.
Lukács evangéliuma 17,7-10
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
Tehát az engedelmesség az alapkövetelmény! Nem tudom hogy ti miképpen vagytok vele, de én amit tapasztaltam azt szeretném megosztani veletek. A testvéreink többsége a világban vesztegel, a kedvteléseiket űzik olyan módon kinek-kinek miképpen lehetősége van rá. Azt látom, hogy a testvérek gondolatai nem az Úr körül forog, hanem a pihenésen, a jó ételeken, kitűzött célokon és próbálnak mindent megtenni azért, hogy örömük legyen ebben az életben. De Isten nem erre hívott el minket! Nekünk minden gondolatunk az Úr körül kell hogy forogjon, Igéjén elmélkedni, vágyakozva keresni az akaratát és csak benne megelégedni! Nagyon fontos ezt megértenünk hogy ne sodródjunk az árral. Mi nem azért lettünk Isten követőivé, hogy a világból táplálkozzunk. Számunkra elsősorban Isten az étel és ital.
2Timóteus 2,4
„Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.”
Mi Isten harcosai lettünk, egy harcosnak pedig nem a nyaraláson vagy a jó ételeken jár az esze a harc közben, hanem hogy megcselekedje a parancsot. Mi megkaptuk a parancsot Istentől, mégis a legtöbben majd a „hadbíróságon” fogják találni magukat, mivel megszegték a parancsot és a harcmezőről leléptek. Ez az engedetlenség, Isten kegyelmével nem érdemes játszani. Ideje e nemzedéknek komolyan vennie Isten igéjét és nem csupán a hallgatóivá lenni, hanem a megcselekvőivé.
Ámos 3,3
„Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”
Isten adta az Ő igéjét azért, hogy megcselekedjük azt! Ha nem járunk az Ő igéje szerint, akkor nem járhatunk Istennel sem.
Skype (2013/06/19)
