Drága Testvéreim!
A próbával kapcsolatban: szükségünk van rá, nagyon is! Ezek által az Úr formál, csiszol, és hamuból gyémánt lesz!:)
Mikor 17 évesen megtértem, az első szeretet tüzében égtem, olyan gyönyörű volt minden, semmi nem okozott nehézséget.
Csodálatos közösségben éltem az Úrral. Aztán jöttek a próbák, amit nagyon nem szerettem. Sokszor mondtam az Úrnak, hogy csak próbák ne jöjjenek. Azt gondoltam, hogy arra nekem nincs szükségem. Nem ismertem igazán még Istent, nem ismertem az Igét sem.
Azóta eltelt több, mint 20 év, és beláttam, hogy szenvedések által jutunk a Mennyek országába.
Tavaly, májusban, amikor kiderült, hogy mellrákom van, nem haragudtam Istenre, nem lázadtam, tudtam, hogy ez is a javamra van! Az Úr a betegségem által sok hatalmas dolgot cselekedett, amiért nagyon hálás vagyok!
Hosszú évekig fáradoztam azon, emberileg, hogy Anyósom és családja elfogadjon, és jött az Úr, és ezt egy pillanat alatt elintézte! Dicsőség az Ő Nevének! Kaptam egy családot.
Ma már tudom, hogy jöhet bármilyen vihar, az Úr csak annyit enged meg, amennyit el tudunk hordozni.
Ő mindvégig velem volt, a műtétnél, és az utókezeléseknél is.
Jövő héten megyek dolgozni.
Az Úr kegyelméből élek, és bármit hozzon is a jövő, Ő velem van, soha nem fordít hátat.
A nagy próbában az Úr jelenléte számomra kézzelfogható volt, és aki átment egy ilyen betegségen tudja igazán, hogy mekkora Isten kegyelme és szeretete.
Az Úré minden dicsőség, az Ő szeretete hatalmas!
"Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik." Zsolt 34:9