Evangélium > Gondolatok Isten Igéjéről

Szabadon terjeszthető

(1/244) > >>

maria:
Szánjatok rá időt, megéri!

1.
Bábel
Írta: ifj.Lehotzky József

Az írás elkészítésében drága feleségem, Katka segített. Köszönet érte!

Kiadja: Abdai gyülekezet Felelős kiadó: ifj.Lehotzky József 9151 Abda, Kossuth u. 20. Rendelés, vélemények: 96/350-913 loviz@freemail.hu

A kiadvány mind részleteiben, mind egészében, hagyományos vagy elektronikus úton történő sokszorosítása, terjesztése szigorúan engedélyezett!

Minden jó' fenntartva! Abda, 2003.
 
Előszó

E füzetsorozat megírását azért kezdtem el, mert újjászületésem (1985.) óta foglalkoztat az az égető kérdés, mi a baj az Eklézsiában, ami miatt nem látjuk beteljesedni azt az egységet, isteni jelenlétet, erőket, jeleket és csodákat, melyet az Úr Jézus Krisztus megígért tanítványainak, s melyért imádkozott. Ennek legfőbb okát abban látom, hogy a hívők hitben csecsemőként élik az életüket, és nem növekednek fel az érett férfiúságra, sőt nem is törekszenek rá. Pedig csak az érettségben lehetünk egyek, mikor már nem hajt a tanítások szele ide-oda. Mikor az Úrtól elhívott „szolgák”, apostolok, próféták, tanítók, evangélisták, pásztorok, és egyéb szolgálók egymást kiegészítve, összhangban, harmóniában képesek munkálkodni, és nem túllicitálva egymást. A Sátán célja, hogy gyermeteg korban tartson minket, mivel így ő irányíthatja az eseményeket, és gátolhatja a Menyasszony felkészülését a Bárány menyegzőjére. A Szent Szellem várva-várt esője nem a missziós programjaink sikerétől függ, hanem a szívünk állapotától. A mi Urunk pedig meg akarja tisztítani a Menyasszonyt a „víznek fürdéjével, az IGE által”. Az Igében megtalálunk mindent, ami ahhoz kell, hogy felnövekedve felkészüljünk, mint egy test a Krisztus fogadására. Még a vezetők is éretlenek, nem azért mert most tértek meg, hanem mert nem kaptak kemény eledelt csak tejet. Ezért vannak a szakadások.
„És adok nékik gyerkőcöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtok. És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;”  (Ézs. 3:5-6)
Ezekben a füzetekben adom közre azokat az igei kinyilatkoztatásokat, melyekre az Úr tanított az elmúlt 19 évben. Mivel résszerint van az ismeret, ez nem a teljesség, de hiszem, hogy hozzájárul a szentek felnövekedéséhez, ha nem csak hallgatói, de cselekvői is leszünk az Úr Igéjének. „Mindent megvizsgáljatok, ami jó azt megtartsátok.” Szeretném ha ezek az írások felkeltenék bennetek az Isten igéje utáni szomjúságot.
Az Ószövetség nem egy letünt korszak emléke csupán, hanem árnyéka a Krisztusnak, s így sokat elárul belőle, bár nyilvánvalóan nem testileg értendő. Mindez okulásunkra lett megírva, hogy elkerülhessük a Sátán csapdáit. Isten csak egyféleképpen értette, amit leiratott, és magunkat csapjuk be, ha mi nem úgy értelmezzük az Írást, ahogy Ő. Aki mást becsap, az csaló, de milyen az, aki magát csapja be? Az bolond! Ne legyünk hát bolondok! Kérjük az Urat, hogy tudjuk úgy érteni az Igét, ahogy azt Ő gondolta.
Nagy hiba a generációs ellentét, mely az Eklézsiában is működik. Egy-egy új mozgalom elveti az előző hibáit, ezzel együtt az értékeit is elveti, s így nagyon hamar hasonló hibákba esik. Csak a külsőségek változnak, de az elhajlások ugyanazok. Kiöntjük a fürdővízzel együtt a gyereket is.
A szakadásokban megsérült lélekkel nem a helyes következtetéseket vonják le. Talán nincs is olyan vezető aki ne élt volna át szakadást valamilyen gyülekezetben. Szükséges, hogy lelki gyógyulást kérjünk a Szent Szellemtől, és ne elégedjünk meg a felszínes, sematikus válaszokkal, hanem kutassuk az Igét, ássunk a mélyre, s a Kősziklára építsünk, csak így lehet helyes a látásunk.
„Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.”   (Ézs. 1:5-6)
Tudjuk, hogy Krisztus teste a Gyülekezet. Sajnos akik ma az Egyházban fejként vannak, azok mind lelkileg sérültek, betegek. Valóban néha az az érzése az embernek, hogy ebben a testben nincs egy ép tag sem. Sajnos a sérülések nem lettek kezelve, a szívek nem lettek ápolva, sokan sebesült lélekkel vezetnek gyülekezeteket, s így csak újabb sérüléseket okoznak egymásnak. A gyógyuláshoz  idő kell, várni kell az Úrra. Sajnos a hívők nem tudnak várni, hasonlóképpen mint Uzzá. A vezetők még kevébbé, akárcsak Saul. Ez biztos bukást eredményez. Csak az idő nem gyógyítja be a sebeket, meg kell térni, megbánni, bocsánatot kérni és megbocsátani, s ha lehet jóvátenni.
Most van az ideje, hogy Krisztus helyre állítsa az Ő testét, és megtisztítva felékesítse, mint egy menyasszonyt. Ő már felkészült a menyegzőre.
„Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre.” (Zsid. 6:1)

Mennyei Atyánk, kérünk nyisd meg az értelmünk szemeit, hogy úgy tudjunk Téged megismerni, ahogy Te ismersz minket, és megértsük a Te gondolataidat, hogy hasonlóvá váljunk Hozzád! Gyógyítsd be a sebeinket,  hozz megújulást, kérünk! Az Úr Jézus Krisztus nevében:
Ámen!
folyt. köv.

maria:
2.
Bábel tornya ?? Isten temploma!?

1Móz.10:8-12
"Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a Földön. Hatalmas vadász volt ő az Úr előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalneában, Sineár földjén volt. Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbot-art, Kelahot és Resent, ezt a nagyvárost Ninive és Kelah között."
1 Móz.11:1-9;
"Az egész Földnek egy nyelve és egy beszéde volt. Amikor útnak indultak keletről, Sineár földén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építő kövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek a teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész Föld színén. Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghez vigyék mindazt, amit elterveznek. Menjünk csak le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész Föld színére, és abbahagyták a város építését. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész Föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész Föld felszínére."
Noé egyik fia volt Khám, aki tiszteletlen volt vele, ezért Noé megátkozta őt. Khám fia volt Kus, aki nemzette Nimródot. Tehát Nimród Noé dédunokája hatalmaskodni kezdett a többi ember felett. Ez volt az első a Bibliában, ahol hatalmaskodásról van szó. Azóta minden emberi rendszer azon alapszik, hogy az egyik ember a másikon hatalmaskodik. Ám Isten országában ennek nem így kellene lennie.
Itt nyolc város neve szerepel, amiket Nimród épített. Nyilván ő uralkodott is ezekben, ez volt az ő országa. A városok közé tartozott Ninive is, aminek későbbi történetét ismerjük Jónás könyvéből.
folyt. köv

maria:
3.
Nézzük a történetben megbúvó szándékokat, s hogy mi a tanulság belőlük az Eklézsia számára ma. Először az egész Földnek egy nyelve volt. Igen jó lehetett. Mindenki értette egymás nyelvét. A Pünkösdi csoda által mintha Isten ezt állította volna helyre, illetve ízelítőt adott abból a csodálatos egységből, mely egykor lehetett. Az első gyülekezetben Istennek a jelenléte és az Ő vezetése irányította és tartotta össze a hívőket. Az Ige azt mondja: "Szívük, lelkük egy volt." Mint ahogy Bábelben egy nyelvet beszéltek.
Az Úr első utasítása Noé számára az volt, hogy széledjenek szét, és hajtsák uralmuk alá a Földet. Ez az utasítás nagyon hasonlít arra, amit Jézus mondott tanítványainak a Mt.28:19-20-ban (misszióparancs) azaz, hogy "menjetek széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot ..." Az első tanítványok ezt is tették. Így jutott el az evangélium az egész akkor ismert világba. Később a missziói aktivitás csökkent, és az evangéliumnak a világ minden tájára való eljuttatása helyett az összegyülekezés vált elsődleges céllá. Hogy a hívők ne széledjenek szét, a vezetők igyekeztek emberi eszközökkel összetartani a közösségeket. Hasonlóan ahhoz, ahogy Noé dédunokája (Nimród) idejében az emberek már letelepedtek. Az Úrban való bizalom helyébe az emberi biztonság keresése lépett. Ez megérthető, hiszen a 2. és 3. században igen erőteljes üldözés érte a hívőket. Minden ember biztonságra vágyik, és szüksége is van rá. Míg az ember (Ádám) Istennel jó kapcsolatban volt, Isten biztonságot adott neki, nem vette észre, hogy meztelen (kiszolgáltatott), hiszen az Úr gondoskodott róla. A bűneset óta az emberek állandóan emberi biztonságot igyekeznek keresni. Ezért alkotnak különböző szervezeteket. A torony építésnek is ez az egyik indítéka.
folyt köv

maria:
4.
Miután Nimródék letelepedtek, azt mondták: "Szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk a Földön!" Úgy gondolták, hogy valami külső dologgal biztosíthatják az egységüket, a fennmaradásukat és az "identitásukat". Ez jelenthet számukra biztonságot. Az ember becsvágya jut kifejezésre abban, amikor magának nevet akar szerezni. Az édenkerti kísértésnek is ez volt az egyik összetevője, és hasonló történt szellemileg az Eklézsiával is. Az egységesített szervezet lett a gyülekezet biztonsága. Biztonság a támadások ellen. A tömegben az ember biztonságban érzi magát, de ez egy hamis biztonságérzet. A történelem is azt bizonyítja, hogy a tömegek általában nem jól döntenek, nem a jó dolgok mellé állnak, és a vezetők által nagy mértékben manipulálhatók.
Az apostoloknak nem ez jelentette a biztonságot: a börtönből angyal szabadította ki Pétert; Pált a megkövezés után  a szentek imáira Isten feltámasztotta. Az élő Isten jelentette az egyedüli biztonságot, a megtartó, és egyben összetartó erőt. Nem külső erő, nem teológia (dogmák), vagy jól szervezett közösség, vagy akár közös anyagi célok jelentették az egységet. Szívük, lelkük volt egy; köztük valóság volt, hogy "egy testbe merítkeztek be" és "egy Szellemmel itattattak meg". Kívülvalók így tettek bizonyságot erről: "Az Isten van közöttetek", és nem tudtak újjászületés nélkül csatlakozni a gyülekezethez. Még látásbeli különbségek sem tudták őket szétválasztani vagy egymással szembefordítani, ahogy ezt Péterék és Pál közt is látjuk: A különbözőség ellenére egységben maradtak.
Az első század végén már mutatkoztak az elhajlás jelei. Erről az Igében is olvashatunk, hiszen a Szentírás említést tesz arról, hogy némelyek nem tiszta szívből, hanem versengésből hirdették az evangéliumot. Voltak, akik a gyülekezetben különbnek kezdték tartani magukat a többieknél. A 3Ján.9-ben olvassuk, hogy Diotrefész elsőbbségre vágyott, és ezért másokat kizárt a gyülekezetből. Még János apostolt sem fogadta el.
folyt köv

maria:
5.
Mindez párhuzamba hozható azzal a történelmi helyzettel, amikor Nimród hatalmaskodni kezdett az emberek fölött a korabeli világban. Az Ige azt írja, hogy Bábel volt az ő országának a kezdete. (1Móz.10:10)  Tehát az ő hatalomra való törekvése és Bábel tornyának építése szorosan összefüggött. A korai gyülekezetben hasonló folyamatok mentek végbe: a presbitériumokban némelyek a többiek véleményét elnyomva diktálni kezdtek.
Erről ír Pál a 2Kor.11:19-21. "Hiszen ti okosak vagytok, mégis szívesen eltűritek az eszteleneket:  mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. Szégyenkezve írok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk."
Egyre többen kezdtek a hívők közül evilági gazdagságra, elismerésre szert tenni. Egyre kevesebben voltak, akik teljes erővel szolgálták az Urat. Így azokat, akik ezt tették, különbnek tartották. Ami mindenkinél természetes kellett volna, hogy legyen; - hogy teljes odaszántsággal szolgálja az Urat, és az Úr bizonyságot tesz jelekkel és csodákkal - az egyre kevesebbek kiváltsága lett.  Őket különleges felkenteknek kezdték tekinteni.
A Jelenések könyvében a gyülekezeteknek szóló részekben olvasunk a nikolaitákról. Watchman Nee: A hét gyülekezet című könyvében részletesen kifejti, hogy a "nikolaosz" szó jelentése az, hogy a "népet legyőzni, uralkodni". Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni az Úr, hogy "az megvan benned, hogy gyűlölöd a Nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök." (Jel.2:6) A pergamoni gyülekezetnek azt írja: "Nálad is vannak olyanok, akik szintén a Nikolaiták tanítását tartják. Térj meg tehát!"  (Jel.2:15) Két dologról olvasunk itt: cselekedetekről ill. tanításról.
folyt. köv.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal