Az időmértékes verselés antik verselési módszer. A görög és latin nyelv kiválóan alkalmas az időmérték alkalmazására. Első, legsikeresebb alkalmazója Homérosz (Odüsszeia című művében 12110 hexameteres sort alkalmazott). Leghíresebb görög költők:
Anakreón
Szapphó
Alkaiosz
A római kultúra a görög műveltséget teljes mértékben átvette, így a verselést is: Leghíresebb római költők:
Horatius
Catullus
Vergilius
A magyar nyelv azon kevés modern nyelv közé tartozik, amely természetétől fogva alkalmas az időmértékes verselésre (mivel a magyar nyelv eleve megkülönbözteti a hosszú és rövid magánhangzókat.), így Sylvester Jánostól Berzsenyin át Radnótiig sokan alkalmazták. Más indogermán (pl. svéd, angol, német) nyelvekben gyakran hosszú magánhangzók helyett a ritmus kedvéért olyan szótagokat használnak, ahol a mássalhangzók torlódása szabályozza a kicsengési időtartamot. Ez az úgynevezett analógiás (konstruktív) versépítő technika jól megfigyelhető Goethe, vagy a svéd Georg Stiernhielm hexaméteres költeményeiben.
Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Az időmértékes verselés szótagjai a köznyelvben használt szótagoktól eltérhetnek, ha ezt a vers szerkezete megkívánja.
A rövid szótagokat az irodalomban a szótag első betűje alá rajzolt U-val jelöljük, a Wikipédiában pedig a formázás nélkül hagyás jelöl rövid szótagot. Akkor beszélünk rövid szótagról, ha egy szótag rövid magánhangzót tartalmaz, és a rövid magánhangzó egy mássalhangzóval áll együtt.
A hosszú szótagot az irodalomban a szótag első betűjének aláhúzásával, a Wikipédiában a szótag vastagon szedésével jelöljük. Hosszú szótagról akkor beszélünk, ha egy szótag hosszú magánhangzót tartalmaz, vagy egy rövid magánhangzó után két vagy több mássalhangzó áll.
A névelők és néhány kötőszó, valamint a szavak utolsó szótagjai értelmezhetők hosszú és rövid szótagnak is, ha ezt a vers strófaszerkezete megkívánja.
Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek mértékegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3 sőt 4 morás verslábakat. Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-római verselés.
Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a periódusok: a verssor és a strófa.
A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található. A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből következően kétfajta hosszú szótag létezik. A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid mássalhangzó szerepel. A kettőshangzók (azaz diftongusok, pl. "ei", "ou") a mai magyar köznyelvben már nincsenek, de a régi szövegekben (ill. az idegen nevekben, pl. Akhilleusz, Európa) előfordulhatnak, és a verstanban általában egy hosszú szótagot alkotnak, de két rövid magánhangzónak is tekinthetők. A "kh" ("ch"), a "th" és a "ph" - az idegen nyelvek hangtani szabályait követve - egy-egy rövid mássalhangzónak számítanak.
Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.
A magyar irodalomban az időmértékes verselés a XVI. században jelenik meg (Sylvester János révén), de csak a XVIII/XIX. század fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok, az ún. klasszikus triász (Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai Miklós) vitája eredményeképpen. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata.) A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran megváltoztathatja. Egy zárhang (p, t, k, b, d, g) és egy likvida (r vagy l) kapcsolata rövid lehet, pl.: apraja, atlasz.–
Verslábak és sorfajták [szerkesztés]
Morák száma Jambikus (emelkedő) Trochaikus (ereszkedő) Semleges
2
Pyrrichius: U U (rövid-rövid)
3
Jambus: U — (rövid-hosszú)
Trocheus: — U (hosszú-rövid)
Tribrachis: U U U (rövid-rövid-rövid)
4
Anapesztus: U U — (rövid-rövid-hosszú)
Daktilus: — U U (hosszú-rövid-rövid)
Spondeus: — — (hosszú-hosszú)
Bi-pyrrichius vagy proceleusmaticus: U U U U (rövid-rövid-rövid-rövid)
Amphibrachys: U — U (rövid-hosszú-rövid)
5
Bacchius: U — — (rövid-hosszú-hosszú)
Paeon 4: U U U — (rövid-rövid-rövid-hosszú)
Antibacchius: — — U (hosszú-hosszú-rövid)
Paeon 1: — U U U (hosszú-rövid-rövid-rövid)
Creticus: — U — (hosszú-rövid-hosszú)
Paeon 2: U — U U (rövid-hosszú-rövid-rövid)
Paeon 3: U U — U (rövid-rövid-hosszú-rövid)
Pentabrachis: U U U U U (rövid-rövid-rövid-rövid-rövid
6
Ionicus a minore: U U — — (rövid-rövid-hosszú-hosszú [ejtsd: jonikusz aminóre]
Ionicus a maiore: — — U U (hosszú-hosszú-rövid-rövid [ejtsd: jonikusz amajóre]
Choriambus: — U U — (hosszú-rövid-rövid-hosszú)
Dijambus: U — U — (rövid-hosszú-rövid-hosszú)
Ditrochaeus: — U — U (hosszú-rövid-hosszú-rövid)
Antispastus: U — — U (rövid-hosszú-hosszú-rövid)
Molossus: — — — (hosszú-hosszú-hosszú)
7
Epitritos 1: U — — — (rövid-hosszú-hosszú-hosszú)
Epitritos 4: — — — U (hosszú-hosszú-hosszú-rövid)
Epitritos 2: — U — — (hosszú-rövid-hosszú-hosszú)
Epitritos 3: — — U — (hosszú-hosszú-rövid-hosszú)
8
Dispondeus: — — — — (hosszú-hosszú-hosszú-hosszú)
A 6 morás és annál hosszabb verslábaknál nem tértünk ki minden lehetőségre, mert csekély gyakorlati jelentőségük van.
Források: [1], [2] (PDF)
Szia Julika!
Remélem nem bántottalak meg előző megjegyzésemmel. Dicséretnek szántam. Nézd itt van, amiről beszéltem. Talán azért jobban kapok az ilyen jellegű dolgok után, mert zenész vagyok. Sok jó költővel találkoztam már a hivő világban, de talán ez volt az első, hogy időmértékes verselést véltem felvedezni egy műben. Ha ilyet tudsz irni, az azt jelenti, hogy a magyar nyelv legmagasabb szintjén állsz, amit alkalmazni is tudsz. Gyönyörű dalokat lehetne irni a verseidből, ugyanis az éneknek a lényege a ritmus, a szótagszám. Nekem személy szerint Radnóti az egyik kedvencem, tehát bátoritani szeretnélek, ha neki sikerült neked is sikerülni fog még több ilyen időmértékes verset irni. Mindjárt megirom hogy az előző versed hogyan nézne ki (legalábbis a refrénje) kotta formájában...Puszillak!
