Ígéret a népednek...
Sok sanyargatás után mentetted meg néped,
Csodálatos módon ,vezetted ki őket.
Adtál oly vezetőt,kinek pálca volt kezében,
Hogy a Vörös tengeren át vezesse,szárazon a népet.
Tűz oszlopban mentél előttük az éjben,
Felhőben is tetted,nappali fényességben.
Mikor megéheztek,mannával etetted meg őket,
S ha szomjaztak a sziklából vizet is vehetettek.
Adtál elébük törvényt,miként s hogyan éljék,
Életüket a földön,hogy néped szenté tegyék.
Bár engedetlenek voltak,sokat tévelyegtek,
Ennek ára is volt,mert oly sokat szenvedtek.
De sohasem hagytad magukra őket,
Bár sanyargatást kaptak ,mert reád nem figyeltek.
De meg ígérted Uram,hogy össze gyűjtöd őket
s haza viszed öket az Ígéret Földjére.
Sok -sok Prófétának jelentetted ki magad,
Üzentél is rajtuk,hogy mire is várjanak.
Bakok tulkok vére folyt a sok bűnökért,
Hogy eltöröld a vétkeket,mely az egekig ért.
Eljött az az idő,hogy nem volt elég áldozat,
Elküldted a Fiad,hogy népeidet megváltsad.
Tökéletes,Tiszta,bűnt Ő sosem ismert
Eljött ő a földre,hogy minden embert meg mentse
Földre születéskor csillag jelezte a jöttét,
Pásztorok és bölcsek ,imádták ott őt!
Fel is nevelkedett ,tanította népét,
Meg bocsátva bűnük:mondván menj és többé ne vétkezzél.
Gyógyított sok vakot,némát és a sántát,
Akik meg gyógyultak,mind mind Őt Imádták.
Elé mentek azok ,kik szomjúhoztak sokat,
Mert benne ismerték fel,az Ő Megváltójukat.
De eljött az a nap is ,mikor a vétkes kezek,
Lefogták és gúnnyal,át szegezték a szentet.
Folyt a drága vére,földre hullt te érted,
Hogy életed lehessen,ha hittel hozzá térsz meg!
