Téma: 03. Mózes harmadik könyve

[Antee]

Mindenkitől különböző kell legyél, elválasztva magadat ezektől, mert Ő az Úr, a
te Istened! Ha a te életed nem más, nem különbözik a világétól, akkor mid van
tulajdonképpen? Biztos, hogy nincs igaz kapcsolatod Istennel. A legelső dolog
tehát, amit Isten megtiltott itt: bármiféle természetellenes kapcsolatot.
Miután néhány filmben bemutatták, hogy az apák hogyan erőszakolják meg a
lányaikat, hirtelen iszonyatosan megnőtt e szörnyűségeknek a száma az
emberek között, és ezáltal ezt a fertelmes kaput Hollywood megnyitotta az
emberek előtt. Persze, hogy volt már ilyen ezelőtt, de a filmek hatalmas
mértékben növelték meg ezt. Most aztán olyan filmeket mutogatnak, ahol az
anyák létesítenek vérfertőző kapcsolatokat a fiaikkal. Nincsenek szavak már
erre, hogy milyen korrupt, bűnös világ ez!
De mivel Yehova a ti Istenetek, ezért ti nem kell beszennyezzétek magatokat
ezekkel, nem kell ezeket műveljétek, hanem legyetek mások, mert az Isten a mi
Istenünk.
Isten megtiltotta, hogy a gyerekeiket a tűzön keresztül Moloknak áldozzák. Isten
azt mondja, hogy „tudom, hogy az egyiptomoak és a kánaániak is ezt
cselekedték, de pontosan ezért üldözöm ki őket erről a földről, és elpusztítom
őket, hogy ne kövessétek az ő szokásaikat.
A 22.-ik verstől
Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.
Semmiféle állattal ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. És asszony
se álljon meg állat előtt, hogy párosodjék vele. Förtelem az.
Ne tegyétek magatokat tisztátalanná mindezekkel, mert azok a népek tették
magukat mindezekkel tisztátalanná, amelyeket kiűzök előletek.
Mert tisztátalanná vált az a föld, ezért számon kérem rajta a bűnét, és kihányja
az a föld a lakosait.
Maga a föld is betege lesz a sok szörnyőségnek és romlottságnak.
Amikor a farizeusok azt mondták Jézusnak a jeruzsálemi bevonulásakor, hogy
feddje meg a tanítványait, Jézus azt válaszolta, hogy „ ha ők nem szólnának,
akkor ezek a kövek szólalnának meg helyettük.” Azon töprengek, hogy vajon mi
mindent tudhat a föld.
Isten azt mondta Káinnak, hogy a „föld kiált hozzám a testvéred vére miatt!”
Van egy olyan pont az erkölcsi romlás folyamatában, amit ha egy nép elér, akkor
önmagát fogja megsemmisíteni. Az Egyesült Államok nagyon közel van ehhez a
ponthoz. Isten ezekkel a törvényekkel kapcsolatban azt mondta Izraelnek, hogy,
hogy „megtartjátok ezeket a parancsolatokat, akkor naggyá teszlek titeket, de ha
megtagadjátok
ezeket, akkor átkozottak lesztek minden utatokon. Isten azt mondta, hogy „az
igaz élet felemeli a nemzetet, de a bűn minden embernek romlására válik.”

[Antee]

És kesőbb Isten azt kiáltja Izraelnek, hogy azért került rabságba és
nyomorúságba, mert „megtagadták az én útjaimat, és a saját utjaikon jártak.” Ma
Isten ugyanezt kiáltja az Egyesült Államoknak is. „Megtagadták
parancsolataimat, és a föld lassan kihányja a lakóit.”
A 28.-ik verstől:
Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az
előttetek levő népeket.
Mert aki csak egyet is elkövet ezek közül az utálatosságok közül, azt mind ki kell
irtani népe közül, ha ilyet követ el.
őrizzétek meg, amiket elrendeltem, és semmit ne kövessetek el azok közül az
utálatos szokások közül, amelyeket előttetek elkövettek, és ne tegyétek
magatokat tisztátalanná azokkal. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
A 19.-ik fejezetben így folytatja Isten:
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:
Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és ezt mondd nekik: Szentek legyetek,
mert én, az ÚR, a ti Istenetek, szent vagyok.
Anyját és apját mindenki tisztelje. Tartsátok meg nyugalomnapjaimat. Én, az ÚR,
vagyok a ti Istenetek.
Ne forduljatok a bálványokhoz, és ne készítsetek magatoknak öntött
istenszobrokat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
Ha békeáldozatot áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzatok, hogy ő kedvesen fogadja
tőletek.
Az áldozás napján és másnap egyétek meg, ha pedig harmadnapra marad, azt
égessétek el!
Ha mégis eszik belőle valaki a harmadik napon, az romlott húst eszik, nem
kaphat kegyelmet.
Megbűnhődik, aki abból eszik, mert meggyalázta az ÚR szentségét. Ki kell irtani
az ilyen embert népe közül.
Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és
az aratás közben elhullottat ne szedjétek föl.
Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl.
Hagyd ott azokat a nyomorultaknak és a jövevényeknek. Én, az ÚR, vagyok a ti
Istenetek!
Igy gondoskodott Isten a szegényekről, hogy másodszor nem lehetett
összeszedni az aratás, szőlőszedés maradékát, hanem a szegények maguk is
elmehettek a mezőkre, és maguk szedhették össze a maradékokat. Tehát nem
egy ölbe hullajtott segélyprogram volt ez, hanem lehetőséget adott a
szegényeknek a munkára, akik szintén dolgoztak és nem várták otthon a
sültgalambot az ágyukban fekve tévénézés közben.

[Antee]

Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!
Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én
vagyok az ÚR!
Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne
maradjon nálad másnap reggelig!
A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! Én vagyok az
ÚR!
Elképesztő, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek, ugyanúgy mint a
gyerekek is egy fogyatékos gyerekkel szemben. Mi történt az emberi
természetünkkel? Az állatok gyakran meg is ölik a fogyatékos, hibás egyedeket,
de gyakran az emberek sem állnak ettől távol, mert gyakran kihasználják a
hátrányos helyzetűeket. Ez a világ legkegyetlenebb dolga, ugyanakkor ez a
legveszélyesebb dolog is, mert Isten mellettük áll és megfizet értük. Ő óvja az
özvegyeket, ezért vigyázzatok, hogy miként viszonyultok hozzájuk.
Az ember Jézus Krisztus nélkül nem sokban különbözik az állattól, mert az
állatnak is van teste és tudata, akárcsak az embernek, ha Jézus nélkül van.
Ezért az állatvilághoz hasonlítja magát, és ezért kegyetlen a fogyatékosokkal és
hátrányos helyzetőekkel szemben is. De akit Isten Lelke szült újjá az Istennel
van kapcsolatban, az nem tudja megtenni ezeket a dolgokat.
Ha gyakran ilyen dolgokat teszel, akkor biztos lehetsz benne, hogy nincs valódi
kapcsolatod Jézus Krisztussal, mert aki Istentől született, nem cselekszi a bűnt,
mert Isten magja, egy új élet van benne, és nem tud bűnben élni. Erről János
első levelében olvashatunk.
Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne nézd, hogy valaki nincstelen;
és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében!
Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az
ÚR!
Ne gyűlöld szívedben atyádfiát!
A zsidók azt felejtették el, hogy Isten az emberi szívekkel és lelkekkel törődött, és
mindenféle külsőségre kezdtek el figyelni. Jézus rámutatott, hogy ezen
értelmezés miatt teljesen törvénytelenül éltek, hisz a törvény lelki, és Istent a
hozzáállásod érdekli. Itt is a szívről szól a törvény, de a zsidók pedig azt
tartották, hogy csak akkor szegted meg a törvényt, ha megölted a felebarátodat.
Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd
felebarátodat, mint magadat!
Amikor Jézust megkérdezték, hogy melyik a legnagyobb parancsolat, Ő azt
válaszolta, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes
lelkedből, teljes elmédből, és utána szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Ez
tehát a második legnagyobb parancsolat.

[Antee]

Tartsátok meg rendelkezéseimet! Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be
meződet kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát!
...
Ha majd bementek arra a földre, és ültettek mindenféle gyümölcsfát, tartsátok a
gyümölcsét körülmetéletlennek, három esztendeig legyen körülmetéletlen: ne
egyétek!
A negyedik esztendőben pedig szenteljétek minden gyümölcsét ünnepi
ajándékként az ÚRnak!
Az ötödik esztendőben már megehetitek a gyümölcsét. Így bőven fog teremni
nektek.
...
Ne nyírjátok le halántékotokról a hajat! Szakállad végét ne csúfítsd el!
Ne vagdaljátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást.
...
Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szent helyemet! Én vagyok az ÚR!
Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert
tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert.
Az idősek tiszteletéről szól Isten, akárcsak az idegenek tiszteletéről, akit úgy kell
kezelni, mintha a saját földünkön született volna.
Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben, sem a hosszmértékek,
súlymértékek és űrmértékek használatában.
Igaz mérlegetek, igaz súlyotok, igaz vékátok és igaz mérőedényetek legyen. Én,
az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről!
Igazságosságra int Isten minden körülmények között, hogy senkit be ne
csapjanak.
A 20.-ik fejezetben olvashatjuk a 18.-ik fejezetben már tárgyalt témákkal
kapcsolatban azt hogy a törvény ezen megszegői halállal lakolnak.
Sokan a halálbüntetés eltörlését követelik, de az is biztos, hogy ha az itt leírtak
alapján használnánk a halálbüntetést, akkor a bűnözés meg sem közelíteni a
jelenlegi szintet. A mi bírói gyakorlatunk sokkal jobban védi a bűnözők jogait,
mint az ártatlan áldozatokét. Valami teljesen elromlott ebben a rendszerben,
amely elengedi az erőszakot és emberrablást elkövetőket, hogy megint
megismételhessék szörnyű tetteiket.
Ha valaki visszaeső bűnös, akkor azzal úgy is kell bánni, és olyan ítéletet is kell
hozni. A gyerekek megrontóival kapcsolatban pedig a legjobb, ha villamosszékbe
kerülnek. Kérhetik Istent, hogy bocsásson meg nekik, és akkor a mennybe
jutnak, és mi is megszabadulunk tőlük, és a gyerekeink is nyugodtan
járkálhatnak az utcákon.

[Antee]

Mondd meg Izráel fiainak: Ha Izráel fiai közül vagy az Izráelben tartózkodó
jövevények közül valaki odaadja gyermekét a Moloknak, halállal lakoljon:
kövezze meg az ország népe.
Én is ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül, mivel a Moloknak
adta gyermekét, és ezzel tisztátalanná tette szent helyemet, és meggyalázta
szent nevemet.
Ha pedig az ország népe mégis szemet huny fölötte, és nem öli meg azt az
embert, aki odaadja gyermekét a Moloknak,
akkor én fordulok az ellen az ember ellen és a nemzetsége ellen, és kiirtom a
nép közül őt és mindazokat, akik követik a paráznaságban, paráználkodva a
Molokkal.
Ha valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz fordul, és követi őket a
paráznaságban, ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül.
Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti
Istenetek.
Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek
meg titeket.
Ha valaki ócsárolja apját vagy anyját, halállal lakoljon! Apját és anyját ócsárolta:
vére rajta.
Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével
paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.
Ha valaki apjának a feleségével hál, apjának a szemérmét fedte föl, halállal
lakoljanak mindketten, vérük rajtuk.
Ha valaki a menyével hál, halállal lakoljanak mindketten. Förtelmességet
követtek el, vérük rajtuk.
Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot
követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk.
Ha valaki feleségül vesz egy nőt az anyjával együtt, fajtalanság az. Égessék meg
a férfit az asszonyokkal együtt. Ne legyen ilyen fajtalanság köztetek!
Ha valaki állattal közösül, halállal lakoljon, és az állatot is öljétek meg!
Ha egy asszony bármiféle állathoz megy, hogy párosodjék vele, öld meg az
asszonyt is meg az állatot is! Halállal lakoljanak, vérük rajtuk.
Isten szigorú büntetést helyezett kilátásba a bűnök miatt. Ezáltal tudhatjuk, hogy
Isten mit gondol a bűnökről. Ha azt hiszitek, hogy Isten engedékeny, akkor
tévedtek. Isten azért rendelte el, hogy ilyen kemények legyenek, hogy tiszták
maradhassanak, és megáldhassa őket.
A 22.-ik verstől:
Tartsátok meg minden rendelkezésemet, minden döntésemet, és teljesítsétek
azokat, hogy ki ne hányjon benneteket az a föld, ahova beviszlek titeket, hogy ott
lakjatok.
Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek. Megutáltam
őket, mert mindezeket cselekedték.
Ezért rendelte el Isten a kiírtásukat.
A kemény törvények megtartották a közbiztonságot az emberek között, egy nő
nem kellett féljen attól, hogy éjszaka átmenjen a tábor egyik feléből a másikba.
Szent hely volt az, akárcsak a mennyország, és az Isten földi Királysága. Ha ez a
törvény nehezetekre esik, akkor Isten Országában is nehezen fogtok boldogulni,
hisz ti magatok kell betartatassátok az igaz utakat az emberek között. Ez egy
nagyszerű, dicsőséges 1000 év lesz, amikor Krisztus vaskézzel fog uralkodni, és
a földön igazság lesz. Sokkal jobb lesz akkor élni a földön, mint ma.
Isten nagyon kegyelmes, és irgalmas, mert egyébként egyikünk sem lenne itt
ma. Az Ő szeretetének és irgalmának köszönhetjük, hogy élünk. De szabadon
bűnözzünk azért, hogy a kegyelem bővülködjék? Isten ments! Hogy élhetünk
továbbra is bűnben, ha már meghaltunk a bűnnek?!
Az egyik vers szerint Isten azt mondta, hogy ha ezeket cselkszitek, akkor
eszerint is éltek. Ezen alapult a szövetség is, a cselekedeten. Az Újszövetség
már a létezésen alapul, azon, hogy ki vagyok Jézus Krisztusban. Már nem az a
lényeg, hogy én mit teszek, hanem azon, hogy mit tett Isten, és hogy elhiszem-e
és bízom-e Jézus Krisztus munkájában.
A 3Mózeshez nagyon jól kapcsolódik a Zsidó levél, és érdemes azt is
végigolvasni, hogy ezt jobban megértsük.

[Antee]

21-24. FEJEZET

Amint már korábban is említettük, a papnak kettős szerepe volt. Először is Isten
előtt képviselte az embereket, bemutatván áldozataikat az Úrnak. Másodszor
pedig az emberek előtt képviselte Istent, tehát ő volt a közbenjáró Isten és az
emberek között. Ezért a pap egy különleges személy volt, akárcsak az
Újszövetség püspökei, akikre különleges szabályok, életvitelek vonatkoztak.
Voltak olyan szabályok, amelyek csak a püspökökre vonatkoztak, és a többiekre
nem, azért, mert az életük példamutató kellett legyen.
Pál azt mondta Timóteusnak, hogy „követendő példa legyél a hívők számára”.
Nem lehet hatékony az a vezető, aki azt mondja, hogy „tedd, amit mondok”. A
valóban hatékony vezető azt mondja: „tedd azt, amit én teszek”, ezáltal példát
mutatva az embereknek. A pap is követendő példát kellett állítson, és ebben a
fejezetben Isten elmondja a papságra vonatkozó különleges szabályokat.
Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd meg Áron fiainak, a papoknak, mondd meg
nekik, hogy ne tegyék magukat tisztátalanná népük közül való halottal.
Ha valaki meghalt, és megérintették a halottat, akkor szertartási szempontból
tisztátalannak számítottak, azaz nem léphettek be Isten jelenlétébe, amíg le nem
ment a nap, és meg nem fürödtek.
De ha a legközelebbi rokona halt meg valamelyiknek: anyja, apja, fia, leánya,
testvére
vagy a legközelebbi hajadon nővére, aki nem ment férjhez, ezekkel tisztátalanná
teheti magát.
Mint férj se tegye tisztátalanná magát népe között, ne veszítse el szent voltát.
Ne nyírják kopaszra a fejüket, szakálluk szélét ne borotválják le, és a testüket ne
vagdossák be.
Gyakran, amikor fogadalmat kötöttek, akkor leborotválták a fejüket, de ezt a pap
nem tehette meg. A teste többi részét sem csonkíthatta meg, nem lehettek rajta
különböző jelek, hiszen Isten előtt kellett megálljon, és Isten azt akarta, hogy a
pap teljesen ép, egész legyen.
Szentek legyenek Istenük előtt, és ne hozzanak gyalázatot Istenük nevére. Mert
ők mutatják be az ÚR tűzáldozatait, Istenük kenyerét, azért szentek legyenek.
Parázna és meggyalázott nőt ne vegyenek el. Olyan nőt se vegyenek el, akit a
férje elbocsátott, mert Istenüknek vannak odaszentelve.
Szentnek tekintsd a papot, mert Istened kenyerét ő mutatja be. Szent legyen
előtted, mert én, az ÚR, aki szent vagyok, szenteltem meg őket.

[Antee]

Ha valamelyik pap leánya gyalázatos lesz, és paráználkodik, meg kell égetni,
mert az apját gyalázta meg.
Aki főpap lett testvérei között azzal, hogy fejére öntötték a fölkenő olajat és
felavatták, amikor a szent ruhákba öltöztették, ne hagyja gondozatlanul a haját,
ne tépje meg a ruháját,
és ne menjen be semmiféle holttesthez. Még az apjáéval, vagy az anyjáéval se
tegye tisztátalanná magát.
Ne menjen ki a szent helyről, és ne hozzon így gyalázatot Istenének a szent
helyére, mert fejdísz, Istenének a fölkenő olaja van rajta. Én vagyok az ÚR.
Hajadont vegyen feleségül.
Özvegyet, elbocsátottat, meggyalázottat, paráznát, ilyeneket nem vehet el. Csak
a maga népéből való hajadont vehet feleségül,
hogy gyalázatot ne hozzon utódaira népe között. Én, az ÚR, szenteltem fel őt.
Voltak olyan fizikai dolgok is, amelyek nem tették lehetővé, hogy valaki pap
lehessen:
Ha lesz valaki utódaid közül a későbbi nemzedékekben, akinek testi
fogyatkozása lesz, az ne mutassa be áldozatul Istenének a kenyerét.
Nem mutathatja be az, akinek testi fogyatkozása van, tehát aki vak, sánta,
nyúlszájú, vagy törött végtagú;
se törött lábú, se törött kezű ember;
vagy aki púpos vagy vézna, vagy hályogos szemű, viszketeges vagy sömörös
vagy sérves.
Áron pap utódai közül az, akinek testi fogyatkozása van, nem mehet oda
tűzáldozatot bemutatni az ÚRnak. Mivel testi fogyatkozása van, nem mehet oda,
hogy bemutassa Istenének a kenyerét.
A 22.-ik fejezetben Isten a papok eledelével foglalkozik. Az áldozatok egy része
a papok eledelévé vált, és az ezekre vonatkozó szabályokat olvashatjuk itt.
Egy idegen ember sem ehet szent ételt, a papnál levő zsellér vagy napszámos
sem ehet szent ételt.
De ha a pap pénzen vásárol meg valakit tulajdonául, az ehet belőle. A házánál
született szolgák is ehetnek eledeléből.
Ha a pap leánya idegen férfi felesége lesz, nem ehet a szent áldozati
ajándékokból.
De ha a pap leánya özvegyen maradt, vagy elbocsátották, gyermeke pedig
nincs, és visszatér apja házába, akkor éppúgy ehet az apja eledeléből, mint
leány korában. Csak idegen nem ehet belőle.
Tehát a szent ételből csak a pap és a közvetlen családtagjai ehettek.
A 17.-ik verstől:
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:

[Antee]

Szólj Áronhoz és fiaihoz, meg Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha valaki Izráel
házából és az Izráelben lakó jövevények közül áldozatot akar bemutatni, akár
fogadalmi, akár önkéntes áldozatként, amit csak égőáldozatul szoktak bemutatni
az ÚRnak,
azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek, hibátlan hím marhát, bárányt vagy
kecskét vigyetek.
Ne mutassatok be olyat, amiben fogyatkozás van, mert akkor nem fogadja
kedvesen tőletek.
Tehát minden áldozat hibátlan és tökéletes kellett legyen, másszóval nem
adhattad oda Istennek áldozatul az értéktelen állataidat, mert Isten nem kért az
értéktelenekből.
A szolgálatban eltöltött éveink során nagyon sok érdekes dolgot adományoztak
már az emberek. Ezek közül sok dolog használhatatlan volt. Az emberek nem
akarták kidobni azokat, de tulajdonképpen haszontalan dologok voltak ezek.
Volt egy csúnya, öreg hintaszék a Tucson-i papi lakunkban. Akik adták, azok
nem akarták, hogy az ő otthonukat csúfítsa, de nem is akarták kidobni, mert az a
nagyi hintaszéke volt, és sok kedves emlék főződött hozzá. Ezért a
gyülekezetnek adományozták azt, de nem lehetett kidobni, pedig szörnyen
nézett ki. Isten megmondta, hogy ha valami törött, hibás, akkor ne adják azt neki.
Ez szerintem is egy jó szabály, mert ha valami értéktelent adunk Istennek, az
számára is értéktelen lesz.
Amikor Dávid meg akarta vásárolni egyik alattvalója szérőjét és bikáit, hogy
Istennek mutasson be áldozatot, akkor a tulajdonos azt mondta, hogy „itt van
Dávid, mindent neked adok ingyen”. De Dávid azt válaszolta, hogy „nem fogok
olyan áldozatot mutatni az Úrnak, ami nekem semmibe sem került.”
Ha valaki békeáldozatot mutat be az ÚRnak fogadalma teljesítéséül, vagy
önkéntes áldozatul, marhát vagy juhot, hibátlan legyen az, semmiféle
fogyatkozása ne legyen, akkor fogadja ő kedvesen.
Ne mutassatok be az ÚRnak vakot, tört csontut, sérültet, szemölcsöset,
viszketegest vagy sömöröset. Ilyenekből tűzáldozatot se adjatok az ÚR oltárára.
Torz és csenevész marhát és bárányt önkéntes áldozatul lehet vinni, de mint
fogadalmi áldozat nem szerez kegyelmet.
Összenyomott, zúzott, megszakadt vagy kimetszett heréjűt ne mutassatok be az
ÚRnak. Ne tegyétek ezt országotokban.
Ha idegen ember kezéből való bármi efféle, akkor sem mutathatjátok be mint
Istenetek eledelét. Mivel csonkák és fogyatkozásuk van, nem szereznek
kegyelmet nektek.

[Antee]

Egyszer olvastam egy történetet egy farmerről, aki nagy izgalommal jött haza a
feleségéhez, és mesélte, hogy a tehénnek két kis iker borja született, és annyira
örül neki, hogy eldöntötte, hogy egyiket az Úrnak fogja adományozni. „Együtt
fogjuk őket felnevelni, és amikor elég nagyok lesznek már ahhoz, hogy
eladhassuk őket, akkor amit az egyikért fizetnek, az az Úré lesz.” A felesége
helyeselte a dolgot, megnézte a kis borjakat és azt kérdezte, hogy melyiket
szánja az Úrnak. „Nem számít, hogy melyik”, válaszolta a farmer. Egy napon
aztán szomorúan érkezett vissza a farmer a házba és a felesége megkérdezte,
hogy mi a baj. A farmer azt válaszolta, hogy „sajnos az Úr borja megdöglött.”
Gyakran mi magunk is ily módon viszonyulunk az Úrhoz, hisz legtöbbször a
feleslegünkből akarunk adni. Emlékeztek, amikor Jézus egy napon ott állt a
templomban a tanítványaival, és nézte, hogy hogyan dobálják az emberek a
pénzt a perselybe. A gazdagok hatalmas adományokat hoztak, és aztán érkezett
egy kis özvegyasszony is két krajcárral. Amikor ezt bedobta, akkor Jézus a
tanítványaihoz fordulva azt mondta, hogy ő adta a legnagyobb ajándékot. A
tanítványok nem értették, de az Ő válasza az volt, hogy „a többiek a
feleslegükből adtak”, tehát nem került nekik semmibe, hogy adjanak, „de ez az
asszony a sajátjából adott”. Isten nem az összeget nézi az adománynál, hanem
azt, hogy mibe került neked az, hogy ezt odaadtad Istennek.
Ezért lehet, hogy közületek a legszegényebbek kapják a legnagyobb jutalmakat
a mennyországban, azok, akik a saját fenntartásukhoz szükséges dolgaikból
adtak Istennek. És lehet, hogy azok, akik hatalmas összegeket adtak Istennek,
alig lesznek észrevehetők a mennyek országában, mert nem okozott nehézséget
nekik, hisz csak a feleslegükből adtak Neki, és még adójóváírást is kaptak érte.
Ha adakoztok, mindig saját szabad akaratból tegyétek azt, és adjátok neki a
legobbat, ne a használhatatlant és értéktelent. Tiszteljétek meg Istent,
mutassátok ki az iránta való szereteteteket úgy, hogy a legjobb dolgaitokat
adjátok neki oda.
A 23.-ik fejezetben Isten felsorolja a különböző ünnepnapokat Izrael gyermekei
számára.
Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az ÚR ünnepei, amelyeket ki
kell hirdetnetek, szent ünnepre való hívással. Ezek az én ünnepeim:
Hat napon át végezhetitek munkátokat, de a hetedik napon teljes nyugalom
legyen szent összegyülekezéssel. Semmi munkát ne végezzetek; az ÚRtól
rendelt pihenőnap legyen az mindenütt, ahol laktok.
A továbbiakban 7 különböző ünnepről szól az Úr.
Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén estefelé van az ÚR páskája.
Ennek a hónapnak a tizenötödik napja pedig az ÚR kovásztalan kenyereinek
ünnepe. Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek.
Az első napon szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmilyen
foglalkozáshoz tartozó munkát.

[Antee]

Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. A hetedik napon szent
összegyülekezésetek legyen, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó
munkát.
Ez egy hétnapos vakáció volt, munka nélkül.
A 10.-ik verstől:
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:
Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha bementek arra a földre, amelyet én
adok nektek, és aratjátok annak termését, vigyétek el aratásotok első kévéjét a
paphoz.
Az mutassa fel a kévét az ÚR előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A
szombat után következő napon mutassa fel azt a pap.
A kéve felmutatásának a napján készítsetek egy hibátlan, esztendős bárányt
égőáldozatul az ÚRnak.
Amellé ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal. Kedves illatú tűzáldozat ez
az ÚRnak. Italáldozatul pedig egynegyed hin bort adjatok.
Ez az első termések felajánlása volt az Úrnak, és nem egyezett meg a pünkösd
ünnepével.
Ezután következett a pünkösd ünnepe:
Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen
elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet.
Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig és akkor mutassatok be
új ételáldozatot az ÚRnak.
Hozzatok lakóhelyetekről két kenyeret felmutatási áldozatul; kéttized véka
finomlisztből készüljenek, kovásszal sütve, az első termésből való áldozatul az
ÚRnak.
Mindegyik ünnepnek megvolt a beteljesedése Jézus Krisztusban, az
Újszövetségben. A páska ünnepe egyszerű, mert Krisztus az élet kovásztalan
kenyere számunkra.
A pünkösd alkalmával a kenyérbe kovászt kellett tenni. Az az ünnep azért volt
jelentős, mert az egyház előhírnöke volt. Az Apostolok Cselekedeteinek második
fejezetében pünkösd napján:
Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a
helyen,
hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte
az egész házat, ahol ültek.
Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és
leszálltak mindegyikükre.
Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni;
úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

[Antee]

Pünkösd ünnepének alkalmával tehát a Szentlélek eljövetelét és az egyház
megszületését vetítette előre Isten. Ekkor összegyűjtötték az első gyümölcsöket
az Úrnak, és ennek megfelelően pünkösdkor a Lélek első termése kb. 3 ezer
lélek volt.
Jézus tudta, hogy az egyháza sohasem válik tökéletessé és tisztává, és ennek
megfelelő példabeszédeket mondott erről. Isten az Ószövetségben is előre tudta
ezt, ezért tettek a kenyerekbe kovászt, amely mindig a bűn jelképe volt.
Senkitől el ne fogadd, ha azt próbálja állítani, hogy az egyház történelme tiszta:
egyáltalán nem az, sőt inkább szörnyűnek mondható. Ez az egyik oka annak,
hogy miért vagyok boldog azért, hogy egyetlen emberek által szervezett
felekezetnek sem vagyok elkötelezettje, és ezáltal felelős sem vagyok az egyház
romlott történelméért.
Ennek ellenére elszörnyülködve olvasom, hogy mikre voltak képesek a pápák a
múltban. Ha megfilmesítenék egyes pápák életét, bizonyára szörnyűbb volna,
mint amivel eddig Hollywood valaha is elő tudot állni.
Jézus is mondott példabeszédeket a mennyországról, és sokan
félremagyarázták ezeket.
Például ezt is mondta Jézus:
„Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever
három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.”
Vagy
„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a
szántóföldjébe.
Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden
veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak
ágai között.”
Egyes teológusok igen kedvezően értelmezték ezeket a példabeszédeket.
Szerintuk az egyház volt a kovász a kenyérben, ami a világ, és azt állították,
hogy az egyház lassanként a jó irányba fogja befolyásolni a világot, egészen
addig, amíg az egész világ megtér. Ugyanakkor a mustármag is az egyház,
amelyet a világba vetettek el, és egy hatalmas fává növekedett, amely alatt
minden vallás menedéket találhat. Betölti majd az egész világot, és mindenki az
ő árnyékában fog megpihenni.
Ha megvizsgálod a madarak fogalmát a Bibliában, akkor rájösz, hogy mindig
rossz példaként használatosak. Ha tehát a madarak fészkelnek a fának az ágain,
akkor a gonosz „madarakra” utal, amelyek a történelem során valóban az
egyházban fészkeltek. Isten előre tudta, hogy az egyház nem lesz tiszta és
tökéletes, és így még az Ótestamentumi előrevetítéskor olyan kenyeret
készíttetett, amelybe kovászt kellett rakni.

[Antee]

A 22.-ik versben Isten egy bámulatra méltó kis szabályt adott:
Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és
az aratás közben elhullottat ne szedjétek föl. Hagyd ott azokat a nyomorultnak és
a jövevénynek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
Izraelben a szociális segítség nem ajándék volt. Ha szegény voltál, akkor mindig
elmehettél a mezőre, és a sarkokról gyűjthettél magadnak. Ugyanakkor nem
szedhették fel azt, ami lehullott, vagy nem mehettek vissza másodszor, hogy
összegyőjtsék a maradékot. Bármi megmaradt az első szedés után, ott kellett
hagyni a szegényeknek, hogy azok szedhessék össze az aratás után a
maradékot. Kitőnő segélyprogram volt ez!
A 24.-ik versben folytatódik az ünnepek sora:
A hetedik hónapban, a hónap elsején pihenőnapotok legyen, szent
összegyülekezés emlékeztető kürtöléssel.
Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem mutassatok be
tűzáldozatot az ÚRnak.
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:
Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés napja. Szent
összegyülekezésetek legyen, tartóztassátok meg magatokat, és mutassatok be
tűzáldozatot az ÚRnak.
Ne végezzetek ezen a napon semmiféle munkát, mert az engesztelés napja ez,
hogy engesztelést végezzenek értetek Isteneteknek, az ÚRnak színe előtt.
Ez volt a Yom Kipur, az engesztelés napja, amikor a pap áldozatot mutatott be a
nép bűnéért.
A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A
hónap kilencedikének estéjén, estétől estéig pihenjetek nyugalmatok napján.
Ezért nem számítják a zsidók a napokat éjféltől éjfélig, hanem naplementétől
naplementéig. A szombatokat is péntek naplementétől szombat naplementéig
tartják meg, majd szombat este hatalmas ünnepség van, hatalmas tömeg
hömpölyög az utcákon, nagyon nehezen lehet haladni ilyenkor.
Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján hét napig tartó sátoros
ünnep kezdődjék az ÚRnak.
Az első napon szent összegyülekezés legyen, ne végezzetek semmilyen
foglalkozáshoz tartozó munkát.
Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. A nyolcadik napon szent
összegyülekezésetek legyen, és mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak.
Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát.

[Antee]

Ezek tehát hétnapos ünnepek voltak, az első és az utolsó napok pedig teljes
munkaszüneti napokká váltak. A Sátoros ünnep egy emlékeztetés volt Isten
megtartó munkájára a 40 éves pusztai vándorlás alatt.
Vegyetek magatoknak az első napon nemes fákról való gyümölcsöt,
pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét
napon át Istenetek, az ÚR előtt.
Így ünnepeljétek meg ezt az ÚR ünnepeként minden esztendőben hét napon át.
Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre. A hetedik hónapban
ünnepeljétek ezt.
Sátrakban lakjatok hét napig, sátrakban lakjék Izráelben minden bennszülött.
Hadd tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak,
amikor kihoztam őket Egyiptomból. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
Igy emlékeztette Isten őket azokra a nehézségekre, amelyekben az őseiknek
részük volt miután kijöttek Egyiptomból és az Isten által igért föld felé mentek.
Egy hétig kemény körülmények között éltek ismét, és bizonyára a gyerekek
nagyon szerették ezt, de nem hiszem, hogy a szülők is osztoztak volna ebben az
örömben.
A 24.-ik fejezet kezdetén
Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta
olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest.
A kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül úgy rendezze el ezeket Áron,
hogy estétől reggelig állandóan az ÚR előtt legyenek. Örök rendelkezés legyen
ez nektek nemzedékről nemzedékre.
A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az ÚR előtt
legyenek.
Végy finomlisztet és süss abból tizenkét lepényt. Kéttized vékából készüljön egy
lepény.
Helyezd el azokat két sorban, soronként hatot, a színarannyal bevont asztalra az
ÚR elé.
Tégy a sorok mellé tiszta tömjént, ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető
része mint tűzáldozat az ÚRnak.
Szombatról-szombatra oda kell rakni az ÚR elé állandóan. Örök szövetség
kötelezi erre Izráel fiait.
Azután Ároné és fiaié legyen.
A 12 szent kenyér egy hétig volt az Úr színe előtt, és mindenik Izrael egy-egy
törzsét képviselte. Egy hét után pedig a papok ehették meg azokat.
A 10.-ik verstől:

[Antee]

Egy izráeli asszonynak a fia, akinek az apja egyiptomi volt, Izráel fiaival együtt
jött ki, és ennek az izráeli asszonynak a fia meg egy izráeli férfi összeveszett a
táborban.
Az izráeli asszonynak a fia káromolta az ÚR nevét, és átkozódott. Ezért odavitték
Mózeshez. Anyjának a neve Selómit volt, Dibri leánya, a Dán törzséből.
És őrizetbe vették azt, amíg útmutatást nem kapnak az ÚRtól.
Az a korai egyház egyik jellemzője az volt, hogy nagymértékben alárendelte
magát a Szentlélek iránymutatásának. Mindenben az Ő útmutatását keresték, és
én azt gondolom, hogy az egyház egyik legnagyobb gyengesége manapság az,
hogy azt hisszük, hogy mi mindent tudunk. Elvégeztük a teológiát, képeztük
magunkat, a legjobb egyházvezetési programokat alkalmazzuk, és a bizottságok
mindenre választ tudnak adni. Ha hatékony bizottságok vannak, akkor miért van
szükség a Szentlélekre?
Nem keressük a Szentlélek irányítását, és nagyon gyakran impulzív módon
indulunk előre. Pedig Pál ezt mondta: „Tetszett a Szentléleknek és nekünk...”. És
olvashatjuk, hogy „a Szentlélek azt modta, hogy válasszátok ki nekem Pált és
Barnabást, mert elhívtam őket”. Láthatjuk, hogy a Szentlélek vezette a korai
egyház számtalan tevékenységét, és ez volt a sikerének egyik titka is.
Amikor eljutunk arra a felismerésre, hogy „Istenem nem tudom mit tegyek, nem
tudom a választ, Uram a segítségedre van szükségem”, amikor ismét keresni
kezdjük a Szentlélek vezetését az egyhában, akkor ismét látni fogjuk Isten erejét
munkálkodni közöttünk. Nagyon tetszik, hogy arra vártak, hogy az Úrtól kapjanak
útmutatást.
Meg vagyok győződve, hogy Isten minden közösséget el szeretne érni az Ő
szeretetével, a megváltás üzenetével, és biztos vagyok benne, hogy terve is van
mindezek elérésére. Szerintem minden közösséggel kapcsolatban a
legfonotosabb az, hogy az Úrtól várjuk az útmutatást arra, hogy mi az Ő terve e
közösséggel kapcsolatban.
Hibát követünk el, amikor például egy nemzeti tervet dolgozunk ki, mert minden
kis közösségnek megvannak a mag egyéni jellemvonásai. Az Ő tervére kell
nyitottá váljunk, mert Isten olyan embereket keres, akik harmóniában vannak
azzal, amit Ő tenni akar.
Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak,
akik tiszta szívvel az övéi.
Olyan embereket keres, akiknek a szíve összhangban van azzal, amit Ő akar
tenni, azért, hogy beléjük fektesse erejét, hogy elérhesse azt a bizonyos
közösséget.
Nem támogatom ezért sem a nemzeti sem pedig a világmérető evangelizációs
programok gondolatát, hisz nem lehet ugyanazt a programot adaptálni az egész
világ számára. Az Úr útmutatására kell figyeljünk minden egyes közösségben,
minden egyes területen.

[Antee]

Pál sem követte ugyanazt a sémát, amikor új közösségekbe ment, hanem elment
és megérezte, hogy mire van szükség, mielőtt elkezdte a szolgálatát. Néha
elment a zsinagógákba, máskor pedig az utca embereivel kezdett el beszélni.
Létfontosságú Krisztus gondolatait megtudni minderről.
Az ÚR pedig így beszélt Mózeshez:
Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre, és tegyék fejére a kezüket mindazok, akik
hallották, azután kövezze meg az egész közösség.
Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki átkozza Istenét, annak bűnhődnie kell
vétkéért.
Aki az ÚR nevét káromolja, az halállal lakoljon, irgalom nélkül kövezze meg az
egész közösség. Akár jövevény, akár bennszülött, meg kell halnia, ha káromolja
az ÚR nevét.
Ha valaki agyonüt egy embert, bárkit is, halállal lakoljon.
Aki pedig egy állatot üt agyon, az fizessen az állatért állattal.
Ha valaki testi sértést követ el honfitársán, azzal úgy bánjanak, ahogyan ő
cselekedett:
törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen testi sértést követett el,
olyat kövessenek el rajta is.
Aki állatot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, annak meg kell
halnia.
Ugyanaz a törvény legyen nálatok érvényes mind a jövevényre, mind a
bennszülöttre, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
Másszóval nem lehetett részrehajlás az igazságszolgáltatásban, minden
emberre ugyanaz a törvény vonatkozott. A mai igazságszolgáltatási rendszerek
egyik legnagyobb gyengesége, hogy nem ugyanaz a törvény vonatkozik
mindnkire. Minden azon múlik, hogy melyik bíró előtt állsz, és azon, hogy éppen
milyen kedvében van: kaphatsz ugyanazért 6 hónap felfüggesztettet vagy 5 év
kényszermunkát is.
Ha nagyon gazdag vagy és jó ügyvédeket bérelhetsz fel, akkor könnyen
megúszhatod. Egyáltalán nem igazságos ez a rendszer, sok fejlesztésre lenne
szükség.
A törvény azt mondja, hogy törést törésért, szemet szemért, fogat fogért, de
Jézus azt mondta, hogy
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért.
Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem
annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.
Azaz Krisztus törvényének jobbik része a szeretet, a megbocsájtás. Istenem
segíts nekünk.
Mivel azonban nem vagyunk képesek Jézus Krisztus szintjére tökéletesedni,
korlátozásokat helyezett el Isten a törvénybe. Ezért hát sohasem szabad többet
követelni, mint egy szemért egy szemet, egy törésért egy törést, egy fogért egy
fogat.
Mindig a mértéktelen bosszúállás hajt minket, ezért korlátozta Isten a törvényben
a büntetéseket, de még ennél is jobb ha szeretetet adunk. Milyen hatalmas
különbség ez!
Istenem segíts, hogy elérjük Jézus Krisztus mércéjét!