I. Timóteus 3:1-5
"Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik. Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?"
Dani Zsolt: Gondolatok az Igéről
"A képmutatás lelepleződik
Lelkipásztorok, igehirdetők, szolgálók tragédiája, ha csak a gyülekezetben próbáljuk megélni/kiélni a szeretetünket. A szeretet több annál, hogy csupán a szolgálatunk része legyen. Az alkalmasságunk soha nem a gyülekezetben való forgolódással kezdődik. A hitelesség első helye a családi élet, azok között, akik felé édesapává és édesanyává tett bennünket Isten. Egy régi mondás szerint, amely minden szolgálóra igaz: „Ha elveszíted a családodat, elveszíted a hivatásodat!” Utána még lehet prédikálgatni, szolgálgatni hiábavaló módon és teljesen feleslegesen. Közel 30 év lelkipásztorság után azt mondom, amikor a családom miattam került mélypontra, akkor jobb lett volna addig szüneteltetni a szolgálatomat, amíg rendesen helyre nem állnak a dolgok, mint álszent módon úgy csinálni, mintha semmi gond nem lenne körülöttem. Isten mellett a saját családom az, akik testközelből látják, hogy mennyire vagyok szent, igazi, hiteles, őszinte, szeretőszívű. Ha otthon ez nem működik, akkor sehol sem működik! Megújulásra van szükséged? Kezdd el otthon! A leggyógyítóbb közeg, ahol lelepleződhet a képmutatás, a családod, akik a világon a legjobban szeretnek téged!
A világon a család az egyetlen közösség, ahol hiteles módon lelkipásztorrá, presbiterré vagy szolgálóvá szentelhetnek bennünket!"
(internetről, baptist hu)