Téma: 43. János evangéliuma

[Antee]

ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél
tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak
nincs vele az Isten.”
Olyan dolgot látott meg, amit a többi farizeus nem, és ez egy hatalmas tanubizonyság is
volt Jézus mellett. Jézus maga is azt mondta a tanítványoknak, hogy „Higgyetek nekem,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért
a cselekedetekért higgyetek.”
Jézus tudta, hogy mi van Nikodémus szívében, mint sok más emberében is, mert azt
szeretnék tudni, hogy miként léphetnek be Isten királyságába.
Igy közvetlenül erre a szívében levő kérdésre válaszolt
Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan,
nem láthatja meg az Isten országát.”
Jézus a Hegyi Beszédben azt mondta a tanítványoknak, hogy „Mert mondom nektek, ha
a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor
semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.”
Amint már említettem, a farizeusok egész életüket a Törvény megtartásának szentelték,
nemcsak a Tízparancsolatot, hanem a Mishnát is megtartották.
Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet
anyja méhébe és megszülethetik ismét?”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és
Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.
Nikodémus érdeklődött, hogy mi a folyamata az újjászületésnek.
Vajon mit értett Jézus az alatt, hogy víztől és Lélektől kell újjászületni? A Lélektől való
születést értjük, de mi a víztől való születés jelentése? Vannak akik azt állítják, hogy a
vízkeresztségről beszélt, és hogy nem láthatjuk meg Isten országát ha nem vagyunk
megkeresztelkedve.
Nem hiszem, hogy Jézus ezt értette e kijelentésében, mert tudom, hogy vannak olyan
emberek, akik a vízkeresztség ceremóniáját végigcsinálták, de nem fogják meglátni a
mennyek országát.
Vannak akik azt állítják, hogy a víz az Isten Igéjére vonatkozik. Péter az első levele első
fejezetében azt írja, hogy romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó
igéje által. Tehát az Ige által születtünk újjá. A János 15-ben ezt mondja Jézus: ti már
tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.
A teológus óriások is két pártra szakadtak e kérdés tekintetében.
Számomra úgy tűnik, hogy a víz általi születés a természetes születésünket jelentheti. A
kis újszülött víztől körülvett burokban van, amely kihasad, és megszületik a gyerek – ezt
értem ezalatt, mert a szövegkörnyezetben Jézus azt mondta, hogy ami testtől született,
test az, és ami Lélektől született, lélek az.

[Antee]

Tehát az ember két lehetséges születési módjáról beszél: a víztől való születés a tesi
megszületést, a Lélektől való születés pedig az újjászületést jelenti. Nem akarom ezt az
elméletet erőltetni, ha a másik kettő jobban tetszik, válasszátok azokat. A választásotok
nem fogja egyetlen jottányit sem befolyásolni az Istennel való kapcsolatotokat.
Azt tudjuk, hogy ami testtől születik az test. Természetes születésünktől fogva nem
vagyunk Isten gyermekei, hanem csak a Lélektől való újjászületés által leszünk azok.
Pál apostol a Krisztusban levő életünkről ezt mondta:
Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt,
amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának
fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.
Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az
érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a
többiek.
Tehát csak egy új születés által válhatunk Isten gyermekeivé. Újjászületés nélkül
mindenki olyan életet él, amelyet a testi kívánságai uralnak. A teste uralkodik az elméje
felett, és a lelke halott. Ez a lélek éled fel akkor, amikor ujjászületik, ezért hívják ezt a
lélek megszületésének. Ezelőtt az elmém a test uralma alatt van: a fő érdeklődésem az,
hogy mit eszem, mit iszom és milyen ruhát veszek fel.
Amikor egy ember a Lélektől újjászületik, akkor a lélek feléled és uralni fogja az
életemet, az eszemet pedig a lélek dolgai fogják betölteni: az hogy miként járhatok Isten
kedvében, hogyan dicsőíthetem Őt, hogyan nyithatom meg az életemet és a szívemet
Isten dolgai és Isten Lelke előtt.
A lélek uralma alatti ember jellemzői: élettel teli, békességben és örömben élő.
Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek
A kell szóra különösen figyelnünk kell, mert a dolog lényegéhez érünk, amikor Isten azt
mondja, hogy kell. Isten akarata az, hogy senki nem juthat a mennyek országába, aki
nem született újjá előtte Isten Lelkétől. János evangéliumának első fejezetben olvastuk,
hogy
Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek;
mindazokat, akik hisznek az ő nevében,
akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy:
így van mindenki, aki a Lélektől született.”
Isten Lelkének titokzatos munkája az életünkben felfoghatatlan számunkra. Nehezen
érthető, de egyszerűen tudjuk, hogy ott van és munkálkodik, mert látjuk a hatásait.
Mikor gyermek voltam anyukám azt kérdezte, hogy látod a szelet? Azt válaszoltam,
hogy persze. Mire ő: Nem láthatod. De igen – válaszoltam – nézd hogy fújja ott kint a
port. Erre azt válaszolta, hogy csak a szélfújás eredményét látod, de a szelet magát
nem láthatod.

[Antee]

Ugyanígy láthatom a Lélek eredményét. Elhiszem, tudom, hogy a Lélek létezik, de nem
láttam Őt soha, viszont érzem a hatását az életemen és a körülöttem levő emberek
életén.
Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?”
Két kérdést is feltett eddig. Hogyan tud az ember újjászületni? És hogyan történhet
mindez? Jézus nem válaszolja meg azonnal a kérdést:
Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?
Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk
bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket.
Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd
a mennyeiekről szólok nektek?
Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.
És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is
felemeltetnie...
Válaszában Jézus a keresztről beszél. Ismét figyeljünk a kell szóra: úgy kell az
Emberfiának felemeltetnie. A megváltásnak csak egyetlen egy módszere létezik, az csak
az Emberfia keresztre feszítése által lehetséges.
Nagyon érdekes Ószövetségi példát hoz Jézus a 4 Mózes 21. fejezetéből, ahol, miután
Izrael gyermekei nem léptek az Igéret Földjére, és Mózes Edom felé vezette őket
Moábon és Amónon keresztül, hogy kelet felől jussanak be a földre, az emberek el
kezdtek zúgolódni és panaszkodni Mózes ellen.
...és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból?
Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk
ezt a hitvány eledelt.
Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok
izráeli meghalt.
Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és
ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott
Mózes a népért.
Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára.
Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.
Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a
kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
Innen ered a gyógyszer szimbóluma: A kígyó az oszlopon a gyógyulásért. Az Irásokban
viszont a réz mindig az ítélet szimbóluma, a kígyó pedig a bűnt jelképezi. A rézkígyó az
oszlopon azt jelentette, hogy Isten megítélte bűneiket, és ha erre felnéztek, akkor nem
haltak meg, hanem meggyógyúltak.
Ez egy érdekes gondoskodás Isten részéről. De vajon milyen folyamaton keresztül
lehetett megmenekülni, ha felnéztek az emberek oszlopra?

[Antee]

Nincs semmilyen fizikai vagy tudományos magyarázat erre. Ez egyszerűen Isten
szövetsége, Isten gondoskodása volt, Aki azt mondta: nézzetek fel az oszlopra és élni
fogtok.
El tudom képzelni, hogy akkor is voltak keményfejűek Izraelben, akik a földön
fetrengtek és vonaglottak a kígyómarás következtében, közel a halálukhoz. A barátjuk
így szólt:
- A tábor közepén Mózes felállította azt a rézkígyót, csak nézz rá és meggyógyúlsz.
- Ne mondj ilyet nekem, ember, ez elképesztő – válaszolták – nincs annak semmi
értelme. Hogyan lehet az bármi hatással rám, ha én arra nézek? Mindjárt meg
fogok halni, nem látod? Segítségre van szükségem!
- Hát akkor nézz oda!
- Oh, hagyjál engem, hogyan segíthet az rajtam?
Szinte látom ahogy vitatkoznak és közben meghalnak, mert nem értik, hogy miként
segíthet rajtuk az, ha egyszerűen csak odanéznek.
Az emberek ostobák. Ha nem értik Isten munkálkodásának teljes folyamatát, akkor nem
fogadják el azt.
Nem tudom nektek megmagyarázni, hogy a Jézus Krisztusban vetett hit miként tisztíthat
meg a bűneitektől és miként szülthettek újjá általa Isten gyermekeként. Annyit
mondhatok csak, hogy ez így van, és működik. Ez Isten rendelése.
Amikor Jézust keresztre feszítették, Ő magára vette Isten ítéletét a mi bűneinkért
Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta
mindnyájunk bűnéért.
...És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is
felemeltetnie...
Jézus ott a kereszten Isten ítéletét vette magára a mi bűneinkért, meghalt helyettünk, és
ugyanúgy, mint ahogy Mózes idejében, ha felnéztek az emberek a kígyóra és éltek, úgy
mi is ha a keresztre nézünk, és hiszünk Őbenne, akkor élhetünk.
... hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.
Isten gondoskodása elérhető számunkra, ha van hitünk. Mint a szél esetében: láthatjuk
a hatását és az eredményét, de egyébként az egész egy titok, mert nem tudjuk, hogy
honnan jön és hová megy – így születik újjá az ember is a Lélektől. Isten Lelkének
folyamatát nem tudjuk teljesen megérteni, csak tudjuk, hogy létezik.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen.
A kulcs a Jézusba vetett hit. Ezt kérte Isten azoktól, akik újjá akarnak születni. Akkor
születtél újjá, ha hiszed, hogy Jézus Krisztus a kereszthalál által elvállalta Isten ítéletét a
te bűneid miatt. Ha befogadod Őt az életedbe, akkor Isten Lelke által újjászülettél és
Jézus Krisztusban egy új teremtmény, Isten fia lettél, az Ő királyságának gyermeke.

[Antee]

Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy
üdvözüljön a világ általa.
Nem tudom miért, de mindig úgy képzeljük el Krisztust, mint aki elítélni jött minket.
Biztosan azért, mert annyira bűnösök vagyunk. Pál apostol a Római levél 8.-ik
fejezetében megkérdezte hogy Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus
Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?
Isten nem azért küldte Őt, hogy elítélje a világot.
Jézus nem azért jött, hogy elítéljen téged! Azért jött, hogy megmentsen.
Isten nem kellett elítélje a világot, mert a világ már el van ítélve.
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy
üdvözüljön a világ általa.
Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre,...
Elhiszitek-e ezt? Milyen dicsőséges üzenet ez Istent kegyelméről. Ez hatalmas
mértékben kell bátorítsa lelkünket! Nincs ítélet azok számára akik hisznek Jézus
Krisztusban.
Mégis miért van az, hogy lépten nyomon elítéljük saját magunkat? Miért érezzük
magunkat olyan sokszor legyőzve és elbátortalanodva ha nincs ítélet azok számára,
akik Jézus Krisztusban vannak?
... aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának
nevében.
Mi az Ő neve? Jeshua, vagyis az Úr a Szabadító. Jézus szabadítani jött, a neve is ezt
jelenti. Jézus maga is egyértelműen kijelentette: „Azért jöttem, hogy megkeressem és
megmentsem az elveszetteket.”
Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban
szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.
Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le
ne lepleződjenek a cselekedetei.
Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről,
hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Mi tehát az ítélet? Hogy az emberek nem jutnak világosságra. Isten ments ettől, de ha
valaki a jövőben a Jelenések 20-ban leírt fehér ítélő trónusnál fog állni Isten előtt, és a
Könyvet kinyitják, és az abban leírt dolgok alapján hoznak ítéletet feletted, miközben
Isten előtt állsz meztelenül, akkor csak egyetlen vádpont fog elhangzani. Nem fog
végigmenni azon a listán, amely a hazugságaidról, a lopásaidról, a bűnös
gondolataidról, cselekedeteidről állt össze – csak egy vádpont lesz: az, hogy nem
fogadtad be Jézus Krisztust.
Ő mondta, hogy én vagyok a világ világossága, de az emberek nem jöttek a fényre, és
ezért ítéltetnek meg.

[Antee]

Nincs szükség arra, hogy Jézus elítéljen, mert már el vagy ítélve. A lényeg nem az, hogy
gonosz dolgokat cselekedtél, hanem az, hogy visszautasítottad az egyetlen feltételt,
amely alapján az emberek Istenhez jöhetnek, ami alapján az emberek bűnei
megbocsájtatnak.
Csak egy vádpont fog elhangzani. Jézus azt mondta: „A Szentlélek eljön, elítéli a világot
a bűn miatt – mert nem hittek bennem.”
Ez lesz az egyetlen bűn, ami a lelkedet elkárhoztatja. Minden más, amit valaha is
cselekedtél, megbocsájtatik. Krisztus meghalt a világ bűneiért, Isten ráhelyezte
mindannyiunk bűnét. Az Ő halála teljesen megelégítette Istent az embereiség minden
bűnéért. Egyetlen vádpontot állít majd Isten az ember ellen – hogy nem jött a
világosságra, hogy elutasította Isten gondoskodását.
Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és
keresztelt.
Úgy tőnik tehát, hogy a tanítványok elkezdték keresztelni, azaz bemeríteni az
embereket.
János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek
odamentek és megkeresztelkedtek.
János ugyanis még nem volt börtönbe vetve.
János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról.
Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről
te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy.”
János így válaszolt: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg
neki.
Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem
előtte küldettem el.
Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt,
ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé.
Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.
Gyönyörű kép ez János alázatáról, amint elfoglalja az őt megillető helyet: az ő dolga,
hogy Jézusnak adja a tiszteletet és a dicsőséget.
Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól.
Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:)
és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja
el.
Ez nagyon hasonlít arra, amit Jézus Nikodémusnak mondott
Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk
bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket.
Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd
a mennyeiekről szólok nektek?
Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.

[Antee]

János arról beszélt, hogy Jézus lejön a mennyekből, de bizonyságtételét senki sem
fogadja el.
Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz.
Amikor te befogadod az Ő bizonyságtételét, akkor egy pecsét kerül a szívedre, és
tudod, hogy ez igaz. Isten Lelke az én lelkemnek tesz tanubizonyságot Isten
igazságáról.
Vannak olyan dolgok, amikről egyszerűen csak tudom, hogy igaz. Az kérdezed, hogy
honnan tudom? Csak egyszerűen tudom. A Lélek pecsétje, amelyik bizonyságot tesz az
igazságról!
Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve
adja a Lelket.
Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.
Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem
lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”
Ez Keresztelő János utolsó bizonyságtétele Jézus Krisztussal kapcsolatban: „Aki hisz a
Fiúban, annak örök élete van.”
Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt
szerez és keresztel, mint János -
bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -,...
Ez két dolgot is jelenthet: Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai, vagy Ő csak a
tanítványait keresztelte meg – választhattok.
...elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.
Samárián kellett pedig átmennie,
és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt
ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.
Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.
Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!”
Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
A samáriai asszony ezt mondta: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én
samáriai vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád:
Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”
Az asszony így szólt hozzá: „Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd
az élő vizet?
Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is
ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?”
Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert
örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

[Antee]

Az asszony erre ezt mondta: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg,
és ne kelljen idejárnom meríteni.”
Eddig a pontig ez az asszony kedvesen szemtelen volt Jézussal szemben.
Nem teljesen egyenes szándékú asszony, alacsony erkölccsel bíró szereplő. Bizonyára
jól ismerik őt Sikárban nem igazán dicső múltja miatt. Rossz hírneve van valószínűleg a
flörtölései miatt, de lehetséges, hogy abból a fajtából való akinek van egy kis sütnivalója,
jól tud bánni a férfiakkal, és minden férfi egy kihívás lehet számára.
Ahelyett, hogy Jézus kérésére csak egyszerűen fejet hajtott volna, és vizet adott volna
neki, elindított egy beszélgetést. Azt is tudom, hogy a beszélgetés elején az asszony
beszélgetésre való motivációja teljesen különbözik Jézusétól.
Amikor Jézus az élő vízről beszél ezzel az asszonnyal, ő nem érti, hogy miről beszél,
mint ahogy Nikodémus sem értette, hogy mit akar mondani Jézus azzal, hogy újjá kell
szülessen.
Jézus ismét lelki dolgokról beszélt, de ő csak a fizikai dolgokat értette alatta.
Amikor Jézus arról beszélt, hogy „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik”, és a kút
vizét értette ezalatt – egy lépéssel tovább lépve Jézus itt is lelki síkon gondolkodott: lelki
szomjúságról beszélt.
Az ember három részből áll: testből, értelemből és lélekből. Létezik tehát a testi
értelemben vett szomjúság, az érzelmi szomjúság és a lelki szomjúság.
Amikor Jézus azt mondta, hogy aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ez minden
olyan fizikai dologra értendő, ami a birtokodban van vagy lehet. Mindig vannak olyanok,
akik azt gondolják, hogy ha én ezt és ezt megtehetném, vagy megszerezhetném, akkor
boldog és elégedett lennék.
Vajon mi az amit te szeretnél megtenni vagy megszerezni?
Úgy tűnik, hogy az ember mindig kitűz egy célt, hogy ha azt eléri, azt megszerzi, akkor
elégedett lesz, és nem lesz többé soha szomjas.
De Jézus azt mondta, hogy ez nem így van.
A saját emlékeidben kutatva biztosan be tudod látni, hogy ez igaz, mert voltak már olyan
időszakos céljaid, amelyekre igaz, hogy azt mondtad, hogy ha ezt megszerzem, akkor
nem akarok semmi mást soha többet.
Tudom, hogy volt egy idő, amikor nagyon sóvárogtam egy bicikliért, és azt hittem, hogy
ha azt megkapom, akkor olyan boldog leszek, hogy egész életemben semmi mást nem
fogok akarni.
Megkaptam a biciklit. Nemsokára szerettem volna egy sebességmérőt arra a biciklire, és
ismét úgy éreztem, hogy ha az megvan, akkor már semmi mást nem akarok többet. És
így tovább. Sok ilyen időszakos célom volt, amit elértem, de tudjátok, újból és újból
szomjaztam, mert semmi nem volt elég.

[Antee]

De Jézus azt mondta, hogy aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé
meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Olyan lesz mint
egy benned levő kút.
Jézus így szólt hozzá: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!”
Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus erre ezt mondta: „Jól mondtad, hogy
férjed nincs,
mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.”
Most az asszony egész hozzáállása megváltozik, és ezután már nem egy kis kedves
flörtölővel állunk szembe, mert lehullt az álarca.
Sok ember él álarc mögött: kívülről úgy tűnik, hogy nagyon kedvesek és okosak. Meg
tudom magam oldani a dolgokat, tudom, hogy hogyan érvényesüljek a világban, nincs
szükségem segítségre - mondogatják. De amikor ezt a maszkot letépik, mögötte látható
a hatalmas szomjúság és szükség – minden embernek Istenre van szüksége,
függetlenül attól, hogy ki az illető.
Lehet, hogy úgy teszel, mintha nem lenne szükséged segítségre, mert ez a gyenge
embereknek kell csak: nem kell Isten, az erőseké a világ és én erős vagyok. Lehet, hogy
kívülről igen csodálatra méltó vagy, de lenn a mélyben minden ember szíve Istenért
kiált, függetlenül attól, hogy milyen fajta álarca van.
Jézus levette az asszony álarcát, és az asszony rájött, hogy ezt az embert nem tudom
becsapni, mert belém lát és tudja, hogy mi van bennem. Ő tudja rólam az igazságot,
nem lehet Őt átejteni, a lelkem nyitva van előtte, és látható számára.
Az asszony ekkor így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy.
A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy
Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.”
A kérdése az, hogy hol találhatom meg Istent.
Minden emberben legbelül ott van ez a kérdés: Hol találhatom meg Istent? Mert
mindnyájunknak szükségünk van Istenre, függetlenül attól, hogy milyen külsővel
álcázzuk magunkat.
A hegy amiről beszél a Samáriában található Garizim hegység, amelynek tetején Izrael
gyermekei az áldásokat jelentették ki, amikor bevonultak az Igéret földjére. Szemben áll
az Ébál hegység, amelyről az átkokat jelentették ki.
A szamaritánusok voltak azok, akik az asszír fogság után az északi királyság földjeit
örökölték. Őket a zsidók nem fogadták be a judaizmusba a babilóniai fogságból való
visszatérésük után, mert nem tudták bebizonyítani a családfájuk tisztaságát, mivel
keresztbe házasodtak az asszírokkal, tehát csak félig-meddig voltak zsidók.
A zsidók nem engedték meg nekik, hogy segítsenek a templom újjáépítésében, és nem
vehettek részt a templomi szertartásokban sem, ezért a szamaritánusok el kezdték a
saját dicsőítő központjukat felépíteni a Garizim hegyen, ahol áldozatokat is bemutattak.

[Antee]

Igy a zsidók és a szamaritánusok között szakadék tátongott, és ezért nem nagyon
érintkeztek egymással.
A szamaritánusok azt hangoztatták, hogy Ábrahám a Garizim hegyén ajánlotta fel
Istennek Izsákot, és azt is mondták, hogy ezen a hegyen építette fel Salamon a
templomot, tehát ez az a hely, ahol Istent imádni kell. Ezért minden szamaritánust le
akartak beszélni, hogy Jeruzsálembe menjen Istent imádni: Isten ezen a hegyen van, itt
kell őt imádni, mondták.
Ma kb. 1200 szamaritánus él még a földön, és ma is ezt vallják. Hamarosan ki fognak
pusztulni, mert nem házasodnak semmi más nemzetséggel, és a házasságok már
lassan csak a rokonok között lehetséges, ezért igen sok idióta gyermek születik. A mai
napig is áldozati bárányt ajánlanak fel Istennek a Garizim hegyen.
Az eredeti kérdés tehát, hogy hol találhatom meg Istent?
Jézus így válaszolt: „Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a
hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Ti azt imádjátok, akit nem ismertek,...
Ez utóbbi kijelentés ma is igen sok emberre igaz.
mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.
De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják
az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Istent ott találod meg, ahol éppen vagy. Ő körülvesz minket, nem lehet Őt helyhez kötni.
Gyakran azt a hibát követjük le, hogy Istent egy helyhez kötjük: „Milyen dicső dolog,
hogy ma este itt lehetünk Isten jelenlétében a templomban.” Egyrészt ez igaz, de
másrészt nem igaz, hogy Isten csak itt a templomban található meg. Isten ott van veled
az autódban, amikor vezetsz, vagy az otthonodban, amikor rákiáltasz a gyermekeidre. Ő
mindenütt ott van.
Sokkal jobban tudatosítani kell magunkban, hogy Isten jelenléte mindenütt valós,
akárhol vagyunk: „körülvesz minket, mert benne élünk, benne mozgunk, benne
lélegzünk.” Nem lehet Őt egy helyhez kötni a Garizim hegyén, vagy Jeruzsálemben,
mert máshol is ugyanúgy jelen van, mint ott. Isten minden gyermeke szívében és
életében jelen van, és mindnyájunkat körülvesz. Isten Lélek, és ha dicsőíteni akarod,
akkor ezt lélekben kell megtegyed.
Az asszony így felelt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és
amikor eljön, kijelent nekünk mindent.”
Krisztus a héber Messiás szónak a görög fordítása.

[Antee]

Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
El tudjátok képzelni, hogy mekkora volt az asszony meglepetése?! És én flörtöltem vele,
gondolta.
Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de
mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?”
Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
„Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon
nem ez-e a Krisztus?”
Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
Közben kérték őt a tanítványai: „Mester, egyél!”
ő pedig azt mondta nekik: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.”
A tanítványok erre egymást kérdezték: „Valaki talán hozott neki enni?”
Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki
elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.
Ez egy nagyon érdékes kijelentés: hogy bevégezzem az ő munkáját. Mert a megváltás
még nem volt befejezett munka. Később a kereszten Jézus így kiált fel: „Bevégeztetett!”
Jézus egy küldetést teljesítő ember volt, akit az Atya azért küldött, hogy befejezze a
megváltást.
Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki
elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.
Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme,
mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már
fehérek az aratásra.
A kút, ahol Jézus volt Sikár határában, a mező közepén volt, és a mezőkön arató
munkások fején fehér turbán volt. Amint végignéztek az emberek a mezőn, láthatták,
amint a fehér turbánok mozognak mindenütt. Itt az aratás ideje – de Jézus ezzel lelki
értelemben arra célzott, hogy az éhes lelkek Istent keresik.
Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és
az arató.
Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató.
Pál azt mondta: „Van aki vet, van aki öntöz, de Isten adja a növekedést.”
Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak
érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”
Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt,
aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.”
Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott
maradt két napig.
Az ő szavának sokkal többen hittek,az asszonynak pedig meg is mondták: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert
magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.”

[Antee]

Két nap múlva pedig elment onnan Galileába,
bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját
hazájában.
Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt,
amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
Azután ismét a galileai Kánába ment...
Kána Názáret és a Galileai-tó között van, az utóbbitól kb. 30 kilóméterre.
Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban
pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.
Kapernaum kb. 30 kilóméterre volt Kánától.
Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és
kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.
Erre Jézus ezt mondta neki: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”
A királyi tisztviselő újra kérte őt: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.”
Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a te fiad él.” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus
mondott neki, és elindult.
Annyira hitt abban, amit Jézus mondott, hogy nem is ment egyenesen haza, hogy
megnézze a fiát.
Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke
él.
Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap
délután egy órakor hagyta el a láz.
Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki
Jézus: „A te fiad él.”
A kulcs az ember hite volt, mert elhitte Jézus szavát és nem aggódott többet.
És hitt ő, valamint egész háza népe.
Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.
Az ötödik fejezetben majd elhagyjuk Galileát és visszamegyünk Jeruzsálembe és a
Bethesdai fürdőhelyhez.
János elsősorban Jézus szolgálatának Jeruzsálem körüli eseményeit írja le, keveset
beszél Galileáról, míg a többi evangélium elsősorban a galileai szolgálatáról szól.

[Antee]

5. Fejezet

A negyedik fejezet végén János beszámolt arról, hogy Jézus szavai nyomán, a
Szentlélek munkáján keresztül meggyógyította egy nemes ember fiát, aki tőle kb. 30 kmes
távolságra volt. Ezek után történnek az ötödik fejezet eseményei.
Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának
neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.
A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben és várták a víz
megmozdulását.
Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek
lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is
szenvedett.
Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje,
megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”
A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz,
beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.”
Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!”
János itt Jézus szolgálatának egy újabb állomását mutatja be.
Tudjuk, hogy János evangéliuma válogatott képekből áll. János a 19. fejezetben adja
tudtunkra, hogy Jézus sok más dolgot is tett, amelyek nincsenek leírva, és ezeket pedig
azért rögzítették, hogy elhiggyük, hogy Jézus az Élő Isten fia, és a hitünk által életünk
legyen az Ő nevében.
Amikor János befejezte az evangélium leírását, azt mondta, hogy olyan sok dolgot
lehetne Jézusról írni, hogy ha valaki mindent le akarna írni, az a világ összes
könyvtárában sem férne el. Mindezt fényesen bizonyítjuk manapság, amikor olyan sok
könyvet adnak ki a Bibliával ás Jézussal kapcsolatban, mégsem értünk mindannak a
végére, amit mondani kellene, vagy mondani lehetne.
A Bethesdai medence akkoriban a Juh-kapun, azaz ma Oroszlánok kapuján belül
található, mert a Juh-kapu ma már nem található Jeruzsálem falában. Az ásatások
során az Oroszlánok kapujánál megtalálták a Bethesdai medencét, amely mellett Jézus
a sánta embernek szolgált.
Sokan voltak ott vakok, sánták és egyebek, mert a medencéről az a hír járta, hogy
amikor a víz megmozdul, az az ember, aki elsőnek lépett be a vízbe, bármilyen
betegségéből meggyógyulhat. Mindezek az emberek tehát ott feküdtek, ültek a víz
mellett, és várták, hogy felkavarodjon a víz.

[Antee]

El tudjátok képzelni, hogy milyen szomorú kép lehetett ez, amint a medence mellett az a
sok groteszk teremtmény ott vár? És aztán az őrült rohanás. Persze a vakok hátrányban
voltak, mert ők csak abból tudták meg, hogy megmozdult a víz, hogy a többiek
tülekedtek, mivel tudták, hogy csak az első gyógyulhat meg.
De mi lehet erre a magyarázat, hogy az első meggyógyulhatott?
Tudjuk, hogy a hitben hatalmas erő rejtőzik. Jézus azt mondta, hogy minden dolog
lehetséges annak, aki hisz. Hányszor mondta Jézus az embereknek, hogy „a hited
meggyógyított”.
A hit elindíthatja a te javadra Isten munkáját. Az embereknek gyakran szükségük van
egy olyan pontra vagy helyre, amely a hitüket aktiválhatja. Gyakran a hit túl passzív,
sokszor az Istenbe vetett hitünk is passzív. Nem kellene ez így legyen, de sajnos ez
tény.
A passzív hit nem sokat tud tenni. „Hiszem, hogy Isten teljhatalommal bír, Ő teremtette a
világegyetemet, és tudom, hogy Ő bármit meg tud tenni.”
Passzív módon elhiszem azt is, hogy Isten helyettesíteni tud egy amputált kezet. De ezt
nem hiszem aktív módon. Csak elhiszem, hogy meg tudja tenni, de nem hiszem, hogy
ezt meg is fogja tenni. Az aktív hit viszont elhiszi, hogy Ő ezt meg is fogja tenni.
Gyakran egy helyhez, egy ponthoz kötjük a passzív hitünk aktívvá változtatását. Ezért
egy ilyen pont mindig nagyon értékes lehet. Ezek az emberek ezt a pontot „fejlesztették
ki”, és hitték, hogy amikor a víz felkavarodik, és az első ember vízbe lép, meggyógyul
betegségéből. Mivel elhitték, hogy ez így van, ezért az első vízbe lépőnek azonnal
aktiválódott a hite, és azt gondolta: „Isten meg fog gyógyítani”, és mivel elhitte ezt, ezért
meg is gyógyult.
Ugyanúgy, mint az az asszony, aki azt gondolta, hogy „abban a pillanatban, ha
megérintem a ruhája szélét, meg fogok gyógyúlni a betegségemből”.
Addig furakodott a tömegben, amíg odaért hozzá, megérintette és abban a pillanatban
felszabadította a saját hitét, amely aktiválódott, és Isten ereje szolgálta őt a Jézustól
kiáramló erőn keresztül, mert Isten válaszolt a hitére.
A hitem lehet akadály vagy áldás, ezért nagyon fontos, hogy mit hiszek. Ha azt hiszem,
hogy Isten nem tud, vagy nem akar megtenni egy bizonyos dolgot, akkor ezt általában
ennek beigazolódása követi. Ha azt hiszem, hogy Isten meg fog tenni egy bizonyos
dolgot, akkor általában az következik, hogy Isten meg is teszi ezt.
Sajnos gyermekkoromban nagyon sok negatív prédikációt hallhattunk, és ennek
áldozatai is lettek. Nagyon sok prédikációt hallottam, amely bizonyos dolgok ellen
irányultak. A lelkészek egyik legkedveltebb témája a cigarettázás ellen irányult. Újból és
újból hallottam, hogy ha cigarettázol, akkor nem lehetsz keresztény, nem lehetsz Isten
gyermeke. A barátaim közül is sokan hallották ezeket a prédikációkat, és ők elhitték,
amit hallottak. Amikor aztán el kezdtek cigarettázni, elhitték, hogy Isten nem tudja őket
megmenteni, mert elszívták azt a cigarettát. Mivel ezt elhitték, ezért ez így is történt,
Isten nem mentette meg őket, amíg a cigaretta fogságában voltak. Mert amiben hittek,
az ebben az esetben is valóra vált. Sajnos a negatív prédikációk hatására nagyon sok
ember ment tönkre.

[Antee]

Volt egy ember Tucson-ban aki azt mondta: „Chuck, én szeretnék keresztény lenni,
szeretnék gyülekezetbe járni. Fiatalkoromban én voltam az ifjúsági programok vezetője
a gyülekezetünkben. Nagyon boldog voltam, szolgáltam az Urat, és szeretnék most is
szolgálni, de a munkám nagy stresszel jár. Amikor aztán egy nehéz nap után hazaérek,
szeretek leülni, és meginni egy doboz sört. Sajnos én így nem üdvözülhetek.” Azt
kérdeztem tőle: „Ki mondta neked, hogy nem ihatsz meg egy doboz sört? ... Én annyi
sört ihatok, amennyi jólesik.” – mondtam, hogy sokkoljam őt egy kicsit. ... Persze nem
akarok inni sört.
Igen sokan azért vannak Istentől távol, mert olyan hagyományokat vagy szokásokat
tartanak meg, amelyeket nem tudnak megtörni. Megpróbálnak kitörni ezekből, de mások
azt mondják nekik, hogy ha kitörnek, akkor nem lehetnek többé Isten gyermekei. Ezért
megpróbálnak leszokni a dohányzásról, de nem tudnak, és így kiáltanak Istenhez:
„Istenem bárcsak üdvözülhetnék, bárcsak a gyereked lehetnék.” Szeretnék mindezt, de
meg vannak kötözve. Nem tudják abbahagyni a dohányzást. Megpróbálják a szekeret
befogni a ló elé.
Add át az életedet Jézus Krisztusnak először, és Ő majd gondot visel rólad, Isten Lelke
segítségével fog átalakítani Jézus hasonlatosságára. Gyakran próbálunk kívülről befelé
dolgozni, mert Isten kegyeit keressük, de ez mindig nagyon nehéz, vagy teljességgel
lehetetlen vállalkozás. Isten Lelke belülről kifele dolgozik. Lehetővé teszi a belsőmben
történő változásokat, amelyek később külső cselekedetekben mutatkoznak meg.
A hitünk valósággá válik az életünkben. Lehetőség van a hit aktiválására, és gyakran a
találkozási pont nélkülözhetetlen lesz ehhez.
Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak
érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.
És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt.
A gyülekezet vénei jönnek, megkenik a szenvedőt olajjal, rá teszik a kezüket, és ez egy
olyan találkozási pont, amely felszabadítja a hitet. „Tudom, hogy amint a vének
ideérnek, megkennek olajjal és imádkoznak értem, meggyógyulok. Hála Istennek, alig
várom, hogy ideérjenek.” „Amint megszólal a csengő, hatalmas várakozás van bennem;
bejönnek, rám teszik a kezüket, imádkoznak, és már meg is gyógyulok.” És mivel
elhiszem Isten ígéretét és Isten Igéjét, abban a pillanatban, ahogy rám helyezik a
kezüket Jézus nevében, meggyógyulok.
Miért? Mert a hitemet aktiváltam. Már nem azt hiszem, hogy Isten meg tud gyógyítani,
hanem azt, hogy Isten most, ebben a pillanatban meggyógyít.
Az emberek tehát ott ültek a medence mellett, és várták, hogy felkavarodjon a víz, mert
ez volt a hitük aktiválódásának pontja, amely elindította Isten azon munkáját, amelyet
végezni akart az életükben. Ez az ember harmincnyolc éve sánta volt, és már régen ott
feküdt a medencénél. De annyira béna volt, hogy amikor a víz elkezdett felkavarodni,
mindig valaki megelőzte. Abban reménykedett, hogy egy napon majd ő léphet be
elsőnek. Nem volt egyetlen barátja sem, aki segített volna neki, aki legalább belökte
volna a vízbe, amikor a felkavarodás elkezdődik.