Téma: A megszentelődés útján

[Antee]

Ebben a felvonásban a már megtért ember megszentelődés útjának lehetünk nyomon követőivé.

[bacsipista]

„Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes
életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
1Pét 1:15-16

Olvastam a Bibliában ezeket a sorokat és mélyen elgondolkoztatott. Szentek legyetek, úgy értelmezem, hogy igazak legyünk, ne legyen bennünk hamisság, képmutatás, bűn.

Majd később találkoztam Ézsaiás szavaival:

Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az ÚR népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá. Ézsaiás 35,8

Én az Úr néphez tartozom, de nem mernék arra az útra rálépni. Igaz, hogy megtértem, bemeritkeztem, de még mindig nem bűntelen az életem. Minap is elbuktam, egy apróságon kiakadva elöntött a düh és kiabáltam azzal, akit szeretek. Igaz elszégyelltem magam e viselkedésem után. És sok hasonló jellembéli hibám van, amit nem tudtam a bemerítő medencében hagyni, és azok uralkodnak felettem.

Mit tehetek ez ellen?

[Antee]

Nagyon jó igék, amiket hoztál Testvérem!

A mi drága Úr Jézusunk megváltott minket, kiragadva a biztos kárhozatból. Viszont mint a testnek is, úgy a léleknek is növésre van szüksége. Kezdésként tejjel táplálkozunk, majd ahogyan megjelennek a fogaink, úgy szilárdabb ételeket is ehetünk.

Amit fontos leszögezni: nem vagyunk tökéletesek. Cselekedetekben semmiképp. Folyamatos harcban vagyunk, amíg e földi testben élünk. Pál levelében is olvassuk, hogy a test és a lélek folyton hadakozik egymással, hogy ne azt tegyük, amit szeretnénk (Galátzia levél 5,17).

Isten parancsolata az, hogy szentek legyünk, amiképpen Ő is szent! Testvérem, ettől mind messze vagyunk. Viszont erre törekednünk kell! Ha feladjuk, akkor elbuktunk...

[bacsipista]

Igen, valóban az Isten parancsa, hogy Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok.“ (3.Móz. 19,2)
Gondolom akkor vagyunk szentek, ha legyőzzük szenvedélyeinket és nem hagyjuk, hogy az uralkodjon rajtunk. Ha ezt meg tudjuk tenni akkor már van egy jó lépésünk a szentség felé.
De annyira nehéz ebben a mai világban úgy élni, hogy ne hasson ránk a világ negatív módon. Nem tudjuk kivonni magunkat a bűnös világból, hacsak el nem vonulunk belőle és nem élünk remete életet. De akkor nem teljesíthetnénk Jézus küldetésparancsát. Bátornak kell lenni, hogy "mások" legyünk, és ne a világ hasson ránk, hanem mi a világra. Ehhez pedig tennünk és cselekednünk kell, hogy méltóképpen képviselhessük Jézust. Tudom, hogy mit kéne tennem, tudom mi a helyes mégis eltérek azoktól.

[Antee]

Áldott Testvérem!

Valójában e földön nincs lehetőségünk olyan szentségre jutni, mint amilyen szent a mi Urunk.
Egy biztos, aki befogadta Jézust (János evangéliuma 1,12), annak elkezdődik a megszentelődése.
Csodálatos utazás ez, amelyben egyre jobban a kiábrázolódik rajtunk Krisztus!

A szenvedélyeink felett pedig győzedelmeskedik Krisztus. Hiszen meghaltunk a bűnnek és az már nem uralkodhat rajtunk, csak ha hagyjuk. Jól mondod, a világ könnyen hatással lehet ránk. Hisz az ige is mondja, hogy a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság (1Korintusi levél 15,33).
Viszont Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy vegyen ki minket a Világból, hanem azt, hogy őrizzen meg benne.
De eljön egy nap, mikor kivesz minket, és akkor betelik az örömünk.

[bacsipista]

Két nap múlva húsvét lesz. Eddig mindig úgy készültem erre az ünnepre, hogy bevásároltam az ünnepi kaja mellé az italokat, a kölnit és készülődtem a hétfőre. Nem volt szokásom az, hogy sok ismerőst látogassak meg, locsolkodás után szívesen elüldögéltem és egy-egy pohár ital elfogyasztása mellett jókat beszélgettünk.
Most felborult bennem minden.
Ami eddig fontos volt számomra most értéktelen lett.
A Bibliát olvasva és a gyülekezeti tanításokat hallgatva megnyílt előttem a húsvét igazi jelentősége. Jézus kereszthalála és feltámadása a 3. napon.
Megnéztem a Passiót. Nem először láttam ezt a filmet, de csak most szólt hozzám. Eddig is sajnáltam Jézust, mint egy szerencsétlen embert és nem értettem meg, ha Isten fia akkor miért hagyta magát ennyire megalázni.
Most jött el az a pillanat amikor megértettem. Értünk tette, nem magáért. Szörnyű, hogy mennyit szenvedett azért, hogy nekünk megváltásunk legyen az Ő halála által.
Most már mást jelent nekem a húsvét. Nem a poharazgatást, nem a vendégséget és a locsolkodást.
Az emlékezést, a szomorúságot és együttérzést, és a felszabadult örömöt, hogy a halál Jézus feltámadása által le lett győzve.

Tudom, most hétfőn kihagyom a locsolkodást. Előttem áll a feladat, hogyan fogom ezt elmagyarázni a barátaimnak? De tudom, elmondom. Legyen előttük is világos húsvét jelentősége.

[Antee]

Dicsőség az Úrnak, a benned elvégzett munkájáért!

Valóban a tojás, a locsolkodás, a versek és a sonka nem Jézus halálát tükrözik. Inkább Isten megcsúfolását, mivel elveszi a figyelmet a valóságról.
Nagyon fontos, hogy ne a világhoz igazodjunk, mert a világnak kellene Istenhez és az Ő parancsolataihoz igazodniuk.

A húsvét szó is eltakarja a valóságot, mivel a "pészách"-ot vagyis a páskát ünnepeljük. Mielőtt az Izraeliták kivonultak Egyiptomból le kellett vágniuk egy bárányt és annak a vérével meg kellett kenni a két ajtófélfát és a szemöldökfát.

Ahol ott volt a vér, oda nem tette be a lábát a pusztító! Ugyanez igaz ránk is. Ha rajtunk a páska bárány vére (Jézus vére), akkor befedez minket.

[bacsipista]

Nagyon érdekes volt a húsvétom. Vasárnap délelőtt istentiszteleten vettem részt. A gyülekezetben pénzt kaptam egy testvértől egy munkámért, amely esedékességéről már szinte el is feledkeztem.  Pont jókor kaptam meg, mivel éppen pénzszűkében voltam. Ez miatt az adakozásból is kimaradtam.
Találkoztam egy régi ismerőssel a gyülekezetben. Korábban már beszélgettem vele, hogy szüksége lenne Istenre, de nem nagyon érdekelte amit elmondtam neki.  Nagyon is világi életet élt, de mostanra teljesen összeomlott, elveszítette családját, lakását, szegénységben él. Reménytelenségében most a gyülekezetben keresett vigasztalást.
Bátorítottam és gratuláltam neki, hogy mégis hozott egy jó irányú döntést az életében.
Az alkalom végén elindultam hazafelé, de egy olyan késztetés alakult ki bennem, hogy segítsek rajta. Átadtam neki azt pénzt amit a munkámért kaptam. Útközben hazafelé vettem észre, hogy mindössze pár száz forintom maradt csak.
Délután jött hozzám egy testvér, segítségemet kérte. Megtettem és a végeztével amikor fizetni akart mondtam, hogy fogadja el húsvéti ajándéknak.
Másnap találkoztam vele, zsebembe dugott egy borítékot azzal az utasítással, hogy csak otthon nyissam ki. Otthon meglepve tapasztaltam, hogy pénz van benne, és 5x annyi, mint amennyit én adtam a gyülekezetben a régi ismerősömnek.

Ezek az események elgondolkoztattak, hogy mennyire figyelmes az Úr. Szólt hozzám, meghallottam és engedelmeskedtem. És nem maradt el a jutalom. Hű és igaz Ő!

[bacsipista]

Meghívtak egy házicsoportba ahol találkoztam egy börtönből nemrégiben szabadult emberrel. Elmondása szerint szeretne megváltozni és új életet kezdeni. Egy keresztény ismerőse hozta magával és mutatta be a fiút, aki elmondása szerint erőszakos bűncselekmények miatt került be a börtönbe.
Én csak hallgattam és azon morfondíroztam, hogy tudjam szeretni ezt az embert, aki védtelen és ártatlan embereket rabolt ki. Lehet, hogy csak álca az egész amit most elmondott, és folytatni fogja régi életét.
A Biblia azt mondja, hogy Isten szereti az embert, a bűnt azonban gyűlöli. És parancsolatot is adott nekünk:

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13,34-35)

Én úgy jöttem el, hogy fenntartásaim vannak ezzel az emberrel szemben és nem tudom szeretni.

[bacsipista]

Elmélkedtem a szeretetről. Beszélgettem Istennel. Elmondtam neki, hogy milyen érzésekkel jöttem el, és azt, hogy mennyire nehéz nekem bizalmat érezni ezzel a fiúval szemben.
Az Úr válaszolt. Vele tudtam párbeszédet folytatni, mert nem maradt néma, és minden felé küldött gondolatomra megkaptam a választ.
Ne érzéssel kövessem a szeretetet, mert az becsap. Gyakorolni kell szeretni a másik embert. lehet, hogy nem érzek még semmit az irányában, de hozok egy akarati döntést, hogy szeretni fogom akkor is ha ez nehezemre esik, és akkor is ha nem kapok tőle viszonzást. Nem kötöm feltételekhez a szeretetet, hanem adom, adom és adom.
Ilyen az agapé szeretet.

Megpróbálom gyakorolni.

[Antee]

Nagyon érdekes volt a húsvétom. Vasárnap délelőtt istentiszteleten vettem részt. A gyülekezetben pénzt kaptam egy testvértől egy munkámért, amely esedékességéről már szinte el is feledkeztem.  Pont jókor kaptam meg, mivel éppen pénzszűkében voltam. Ez miatt az adakozásból is kimaradtam.
Találkoztam egy régi ismerőssel a gyülekezetben. Korábban már beszélgettem vele, hogy szüksége lenne Istenre, de nem nagyon érdekelte amit elmondtam neki.  Nagyon is világi életet élt, de mostanra teljesen összeomlott, elveszítette családját, lakását, szegénységben él. Reménytelenségében most a gyülekezetben keresett vigasztalást.
Bátorítottam és gratuláltam neki, hogy mégis hozott egy jó irányú döntést az életében.
Az alkalom végén elindultam hazafelé, de egy olyan késztetés alakult ki bennem, hogy segítsek rajta. Átadtam neki azt pénzt amit a munkámért kaptam. Útközben hazafelé vettem észre, hogy mindössze pár száz forintom maradt csak.
Délután jött hozzám egy testvér, segítségemet kérte. Megtettem és a végeztével amikor fizetni akart mondtam, hogy fogadja el húsvéti ajándéknak.
Másnap találkoztam vele, zsebembe dugott egy borítékot azzal az utasítással, hogy csak otthon nyissam ki. Otthon meglepve tapasztaltam, hogy pénz van benne, és 5x annyi, mint amennyit én adtam a gyülekezetben a régi ismerősömnek.

Ezek az események elgondolkoztattak, hogy mennyire figyelmes az Úr. Szólt hozzám, meghallottam és engedelmeskedtem. És nem maradt el a jutalom. Hű és igaz Ő!

A legjobb befektetés számunka hívőknek, ha az Úr országába fektetünk. Ezek a részvények csak felfelé mennek!

[Antee]

Meghívtak egy házicsoportba ahol találkoztam egy börtönből nemrégiben szabadult emberrel. Elmondása szerint szeretne megváltozni és új életet kezdeni. Egy keresztény ismerőse hozta magával és mutatta be a fiút, aki elmondása szerint erőszakos bűncselekmények miatt került be a börtönbe.
Én csak hallgattam és azon morfondíroztam, hogy tudjam szeretni ezt az embert, aki védtelen és ártatlan embereket rabolt ki. Lehet, hogy csak álca az egész amit most elmondott, és folytatni fogja régi életét.
A Biblia azt mondja, hogy Isten szereti az embert, a bűnt azonban gyűlöli. És parancsolatot is adott nekünk:

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13,34-35)

Én úgy jöttem el, hogy fenntartásaim vannak ezzel az emberrel szemben és nem tudom szeretni.

Elmélkedtem a szeretetről. Beszélgettem Istennel. Elmondtam neki, hogy milyen érzésekkel jöttem el, és azt, hogy mennyire nehéz nekem bizalmat érezni ezzel a fiúval szemben.
Az Úr válaszolt. Vele tudtam párbeszédet folytatni, mert nem maradt néma, és minden felé küldött gondolatomra megkaptam a választ.
Ne érzéssel kövessem a szeretetet, mert az becsap. Gyakorolni kell szeretni a másik embert. lehet, hogy nem érzek még semmit az irányában, de hozok egy akarati döntést, hogy szeretni fogom akkor is ha ez nehezemre esik, és akkor is ha nem kapok tőle viszonzást. Nem kötöm feltételekhez a szeretetet, hanem adom, adom és adom.
Ilyen az agapé szeretet.

Megpróbálom gyakorolni.

Áldott Testvérem!

Jól mondod, a szeretet az nem csupán érzelem. A szeretet egy gyümölcs, amit az Úr úgy tud megteremtetni rajtunk, ha csak belőle merítünk tápanyagot.

Ő az élet vize, ha Őt vesszük akkor nem csak ágak és levelek, hanem gyümölcsök is teremnek!

[bacsipista]

Találkoztam ismerősökkel a régi társaságomból. meghívtak egy kis étterembe ahol beszélgethettünk és nosztalgiázhattunk a múlt eseményein.
Örültem, hogy találkoztam velük, de mégis csalódottan jöttem el tőlük.  Nem tudott számomra előjönni az a régi meghitt légkör amelyekben korábban volt részünk.
A viccelődések amelyekből soha nem szoktam kimaradni, most durvának tűntek az elhangzott szavak és ugratások, és én szégyelltem magam helyettük. Pedig korábban az ilyen dolgokban aktívan részt vettem.
Elmondtam, hogy gyülekezetbe járok és bemeritkeztem. Úgy néztek rám, mintha nem lennék normális.  elmondtam, hogy milyen változások történtek az életemben amelyeket Jézusnak köszönhetek. Legyintettek, hogy nem lesz ez hosszú életű nálam.
Talán ez volt a csalódásom oka. Éreztem, hogy olyan mintha egy fal választana el minket egymástól.  Most tűnődöm, hogy helyesen tettem-e hogy beszéltem nekik a megtérésemről, vagy választanom kellett volna egy alkalmasabb időpontot?
Nem tudom. De a szívem mélyén úgy érzem, hogy helyesen cselekedtem, csak az bánt, hogy nem értettek meg.

[bacsipista]

Még mindig érzem azt a mély nyomot amit a legutóbbi beszélgetés hagyott bennem. Nem is nagyon merek a volt barátaim előtt Istenről beszélni, mert attól tartok, hogy kigúnyolnak.
A gyülekezetben, vagy a házi csoportban nincs gond, otthon érzem magam.
Mégis azt érzem, mintha áruló lennék, mert nem merem nyíltan felvállalni Istennel való közösségemet a gyülekezeten kívül.
Mit tegyek, hogy bátrabb legyek?
 

[Antee]

Szia áldott Testvérem!

A megtérésünk sok mindent hoz magával. Többé már nem ugyanazok vagyunk, mint akik voltunk.
Éppen ezért az akkori barátaink legtöbbjének, barátságban meghaltunk. Ne csalódásnak fogd fel a visszautasítást.
Nem Téged utasítottak vissza, hanem azt, akit képviselsz: Jézust.

Elhintetted a magot, viszont még öntözheted. A növekedést viszont csak Isten adja.

Hirdetnünk kell Isten csodálatos kegyelmét és szeretetét. Ez a legnagyobb kincs és ezt ingyen bárki megkaphatja.
Bizonyságok kell tennünk Istenről de nem csapán szavakban. A cselekedeteink beszélnek a legjobban!
Ne lankadj meg a bizonyságtevésben, vállald fel Istenünket, mert ha mi megtagadjuk Őt, Ő is meg fog tagadni minket.