Szerző Téma: A megszentelődés útján  (Megtekintve 17089 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #45 Dátum: 2014 Május 31, 06:17:00 »
Az előzőekhez kapcsolódva, hogyan imádkozzunk?  Hangosan kimondott szavakkal, vagy úgy is jó, ha gondolatban imádkozunk?
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #46 Dátum: 2014 Május 31, 19:27:33 »
Megkeresett Anisha testvérünk és válaszolt az imával kapcsolatos  kérdésemre.

Idézet
"
  Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
  Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
  Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
  Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
  Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
  Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
"
Zsoltárok 139, 4-10
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #47 Dátum: 2015 Február 18, 11:18:32 »
Lassan már egy éve lesz annak, hogy jelentkeztem.

Sok változás történt az életemben.  Először azt hittem, hogy a világ változott meg. Majd rá kellet jönnöm, hogy az én gondolkodásom és szemléletem újult meg.

Sokat olvastam a Szentírást és olyan mélységekbe tekinthettem bele amelyre nem is számítottam. Valóban ég és föld a különbség a lélek nélküli Biblia olvasásnak és a Lélek vezetése általi elmélkedésnek.

Csalódás van bennem. Nem Istenben csalódtam, hanem az emberekben, a "testvérekben", a gyülekezetben.
Szinte kivétel nélkül látom az álarcot, amely mögött elrejtik valódi arcukat.  A valódi arc pedig nem Krisztus arca.
Nem is lehetne, mert Ő soha nem használt álarcot.
Rajtam is van álarc. Palástolom valódi énem. És gyűlölöm magam ez miatt.
Időnként leveszem amikor Isten elé térdelek. De  elhagyni még nem tudtam.

Istenem, szükségem van a Te megváltó kegyelmedre!
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12