Ma a dolgaimat intézve hazafelé menet a buszmegállóban egy mentőautó állt amelyben szorgos és segítő kezek ápolták a benne lévő bajbajutottat. Nem tudtam, hogy mi történt, de a gondolataim szárnyaltak, és jöttek a különböző feltevések:
- biztosan rosszul lett a melegtől,
- elesett és eltörött valamije
- talán a környező hát valamelyikéből hozhatták a lakásából a mentőbe,
És egyszer csak belém csapott egy felismerés. A gondolataimban megjelent a felszólítás: Ne állj itt tétlenül, hanem imádkozz felebarátodért!
Elszégyelltem magam, mert a kíváncsiság elterelte figyelmemet. Hiszen Jézus ilyen esetekben elvárja tőlünk, hogy segítsünk a bajba-jutotton. Olyannak éreztem magam, mint a pap és a lévita akik tovább mentek segítségnyújtás nélkül. Igaz, hogy tevékenykedtek már a sérült körül, de ez csak emberi ténykedés volt. Az igaz és hathatós megoldást a viszont Jézus Krisztus gyógyító érintése, kenete adhat.
Imádkoztam a betegért és bocsánatot kértem az Úrtól figyelmetlenségemért.