Sajnos azt is megtapasztaltam, hogy némelyek olyan mimózák, hogy állandóan megbotránkoznak valamin.
Hat igen! A mimoza jelzorol nekem sajnos konkret szemely jut eszembe,a kozvetlen kornyezetembe. Mikor a legegyszerubb dolgon is ragodni kell,hogyan is mondjam,nehogy veletlenul rosszul ertelmezze. Es meg akkor se sikerult! Totalisan gatlasos lettem,hogy en mar semmit nem tudok jol mondani,mar meg se szolaljak,csak huzzam be a farkam es mindent ugy nyeljek le ahogy van. Szamtalanszor azt ereztem,hogy menten megfulladok. A hideg raz ki,ha csak visszagondolok!
Az ilyen mimozasag mogott viszont lehet egy olyan meggondolas is,hogy,ha ilyennek mutatom magam,akkor nekem nem fognak megmondani semmit,csak mezes-mazoskodnak majd velem. Az ilyen embereknel szerintem nagyon magas az "ego szint". Az "en"-juk nem turi,hogy barmiben is esetleg csorbat szenvedjen.
Ket csoportra osztanam a mimozakat:
- 1. Teljesen tudataban vannak ezen tulajdonsaguknak,sot strategiabol fenn is tartjak ezt a latszatot.
- 2. Nincs tudataban,csupan alaptermeszetuk ilyen,esetleg multbeli serelmeik miatt valtak azza.
Aki ezt olvassa,barmelyik csoportba is tartozzon,ha magara ismert,ideje valtoztatni.