Téma: Márk evangéliuma

[Antee]

Márk evangéliuma 2,16-17
"Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."

Van egyáltalán egészséges Jézus nélkül? Egészen biztos, hogy nincs egy sem. Azokon nem tud segíteni, akik Jézus nélkül valamire is tartják magukat. A Jézusban való élet feltétele, hogy haljunk meg magunknak. Jézus azért jött, hogy megkeresse az elveszettet. Azért jött, hogy meggyógyítsa a betegeket! De ne a testi gyógyulásra gondoljunk, hiszen Jézus sem a testre gondolt itt. Mert mit használ az, ha testünk ép, de a lelkünk a halál felé tart? Az Ézsaiási prófécia sem a testre korlátozódik, mint ahogyan a legtöbb hívő azt gondolja:

"...az ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézsaiás könyve 53,5)

Jézus beszédei élet és lélek. A test pedig nem használ semmit... (Jn 6,63)

[Antee]

Márk evangéliuma 2,18-20
"János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: "Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?" Jézus ezt mondta nekik: "Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak."

A böjtről megvannak a sajátos elképzelések, többnyire azt az élelem megvonásával egyeztetik össze. Pedig az Úr igéje szerint a böjt nem csak a testünkre korlátozódik, sokkalta inkább a lelkünkre:

Ézsaiás könyve 58,1-14
"Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!"

Isten előtt ez a böjt Testvérek. Túlmutat magunkon igaz? Arról szól hogy miként éljük meg a hitünket. A böjt tehát az Istennek kedves cselekedet, amikor nem rólunk szólnak a dolgok, hanem Istenről, ahogyan dicsőítjük Őt és bizonyságot teszünk a cselekedeteinkkel arról, hogy közösségünk van Vele! A böjt tehát az, amikor a magunk szükségleteit félretéve mások szükségleteit betöltjük. Ezt pedig Jézus nem havi vagy heti egy alkalommal kéri tőlünk, hanem minden pillanatunkban. Jézus tehát ezt is egy magasabb szintre emelte.

Jézus a tanítványokkal járt, színről színre beszélt hozzájuk Isten Igéje és ez az idő a tanítványokról szólt! Hiszen nem a tanítványok szolgálták Jézust, hanem Jézus szolgálta a tanítványait (Lk 22,27). Készítette őket az elhívásukra, majd miután Jézus az Atyához visszament, a tanítványok életében eljött a böjtnek az ideje.

[Antee]

Márk evangéliuma 2,21-22
"Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben ami azt kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből és nagyobb szakadás lesz. És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni."

Jézussal folyamatosan hadakoztak azok, akik emberi rendeleteket tanítottak úgy mint ha Isten beszéde lenne. De ebben a versekben megkapjuk az útmutatást Jézustól. A régivel ne keverjük az újat, az ősi út helyére ne építsünk többsávos autópályát, hanem tartsuk meg Isten beszédét ami változatlan!

Jeremiás könyve 23,28
"Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? - így szól az ÚR."

Az emberi törvények, mint új posztót varrják Isten igéjéhez, ami által még nagyobb szakadás keletkezik az előzőnél. A igéjét be kell tartani, nem hozzátenni vagy elvenni! Végül megkapjuk Lukács evangéliumából az igaz hívők hozzáállását:

Lukács evangéliuma 5,39
"És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó."

Akinek kitárta Isten az Ő igéjét, annak már nem kell más, mert semmi sem hasonlítható ehhez az ízhez!

János evangéliuma 4,14
"Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne."

[Antee]

Márk evangéliuma 2,23-28
"És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni. Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, amit nem szabad? Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe? Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is? És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura."

Ebben a történetben figyeljünk fel a farizeusok szavaira, amellyel megvádolták a tanítványokat szombati munkavégzéssel. Kijelentették bátran, hogy nem szabad ilyet tenniük. A maiak többnyire arra gondolnak, hogy a farizeusoknak igazuk volt, hiszen a törvény kimondja, hogy szombaton ne végezzünk munkát. Ezután tovább viszik a gondolatot és megállapítják, hogy Jézus megváltoztatta a törvényt, vagyis a szombaton történő munkavégzést legalizálta Jézus. Pedig közel sem ez a helyzet!

A farizeusok és írástudók megszigorították Isten törvényét az által, hogy azt emberi parancsolatokkal egészítették ki. Ilyen volt a szombat megtartása is, nem értették a szombat lényegét. Ugyanis a szombat megtartása nem csupán arról szól, hogy mit nem teszünk, hanem hogy Istennel töltjük azt!?

Ézsaiás könyve 58,13-14
"Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!"

Volt úgy, hogy Jézus szombaton gyógyított, ez esetben is megvádolták a törvény megszegése miatt. Pedig a Jézusról szóló prófécia épp ellenkezőleg szól:

Ézsaiás könyve 42,1-4
"Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására."

Így megértjük, hogy Jézus tanítása és élete a törvény betöltéséről szólt és nem az áthágásáról. Így a tanítványok esetében is ekképpen kell gondolkoznunk. Jézus bizonyságot tett egyik gyógyítás alkalmával, hogy a jó cselekvése és az élet, a szombat felett áll!

Márk evangéliuma 3,4-5
"Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik."

Isten törvénye kimondja, hogy nem szabad munkát végezni szombat napján, sőt, még főzni sem. Jézus és a tanítványai egyetlen egy esetben sem hágták át ezt a parancsolatot, ne gondolja senki, hogy a kalásztépkedéssel a törvény ellen vétettek! A kalász tépéssel és az abból való mag kiszedésével nem arató és cséplő munkát végeztek, hanem ez annyit tesz a mai korban, mint egy szelet csokoládét megfosztani a csomagolásától. Nem munka és nem főzés!

[Antee]

Márk evangéliuma 3. fejezet

Márk evangéliuma 3,1-6
"És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember. És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt. Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre. Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt."

Ismételten a szombat kérdése, emberi rendeletekkel egészítették ki Isten parancsolatait, ebben az esetben a gyógyítás témájában. Muszáj megjegyeznem, hogy mivel a farizeusok emberi rendeletekkel szigorították meg Isten parancsolatait, ezért Jézusnak nem kevés vitája volt velük. Viszont a maiak bűne nagyobb a farizeusok bűnénél, hiszen nem megszigorítják Isten parancsolatait, hanem eltörlik, mondva azt, hogy Jézus betöltötte azt. Jézus az Atya parancsolatainak a megtartását tanította, mi több, az üdvösséget az Atya parancsolatainak a megtartására ígéri.

János evangéliuma 12,48-50
"Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem."

De akkor nem Jézusban van az üdvösségünk? Dehogynem, csak meg kellene érteni Jézus és az Atya parancsolatai közötti egységet. Merthogy egy és ugyanaz! Jézus a testté lett ige, vagyis az Atya beszédének a megtestesülése. Így Jézus bennünk lakozva, azaz Isten igéje bennünk lakozva menthet meg minket az ítélet napjától.

Menjünk tovább a tanulmányozott igerészben. Jézus kijelenti, nem megmásítva az Atya rendeléseit, hogy szombaton lehet jót cselekedni, lehet életet menteni! A farizeusok a kérdés hallatán hallgatásba merültek, nem válaszoltak Jézusnak, vagyis keményszívűek maradtak. Csak úgy mint ebben a történetben:

1Királyok 18,21
"És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem."

Mindkét esetben elhangzik egy kérdés, de egyik esetben sem követi válasz. Nem vállalják fel a bűneiket, és nem döntenek Isten mellett. Kemény a szívük, mivel már ítéletet hoztak, döntöttek, és ekképpen válnak taníthatatlanokká, feddhetetlenekké és egyben menthetetlenekké is. Sose zárjuk be a szívünket az ige hallatán, lehet eddig nem jól értettük és most Isten szól hozzánk. Ha kell, bontsuk le a több tíz évig épített falat, többet ér néhány tégla a kősziklán, mint egy torony a homokra építve.