Ne haragudjatok testvéreim, de ha ezt nem látjátok, akkor vakok vagytok.
Tehát engem lehurrogtattok, mert mertem szólni, úgymond az “online közösség Ellen”
De az nem baj, hogy nyíltan lehurrogja a testvérem, a gyülekezet helyi megjelenését, sőt egyenesen gonosznak nevezi.
Térjünk Pálra: Miért alakított gyülekezeteket és miért nem hozott létre egy egy levelező tagokból álló gyülit.
Vajon nem kívánta Pál a Rómaiakkal való találkozást, hogy egymás hite által növekedjenek. Látni akarta Őket.
Róm 1:11 Mert kívánlak titeket látni, ...Vagy még egy ige:
Fil 1:8 Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében.Pál minden levelében kifejezi azt a tényt, hogy látni akarja testvéreit.
Ídézek:
Építsünk tornyot...(gyülekezetet) érjen az égig...(legyünk nagyok) érjük el Istent...(ragadjuk meg Őt) szerezzünk magunknak nevet... ( egy ütős gyülinév megteszi...) és vigyázzunk hogy el ne széledjünk az ég alatt...
Tehát, egy gyülekezet építését, Bábelnek nevezni...
Testvéreim, akik gyülekezetbe jártok, figyelem ... Testvérünk szerint Bábelhez tartoztok ... nevet szereztek, és nagyok akartok lenni ...
Hát igen ... ez a testvéri szeretett, le bábelezni, azokat akik gyülekezetbe járnak ... igaz ez nem ítélet?
Ha még van türelmetek, hagy szóljak egy pár szót, egy gyülekezet védelmében:
Sosem, mondtam, hogy nem lehet áldás az online közösség, és nagyon örülök, hogy ez ilyen, de mégis tudod, mikor ott vagyok a gyülekezetben a testvéreim között, az más, azért mert ők is látják az én hibáimat, és én is az övéiket, és ezekkel a hibákkal, tévedésekkel, nézet eltérésekkel, együtt kel szeressük egymást. Ezekkel a botlásokkal és megbántásokkal, fogyatkozássokkal együtt kel értékeljük egymást. Sajnos van, hogy nem megy, harcba kerül, de ez által épülünk. Így tanuljuk a szeretetett, türelmet, a jóságot. Nem elmenekülünk, hanem újra nekirugaszkodunk, újra és újra. Olyankor, amikor a másik téved, vagy akár vétkezik, szeretettel kel lehajoljunk egymáshoz, nem fenékbe billenteni. Sokszor tüzet kérünk az égből és éppen testvéreinkre ... ez nem jó lélek. Könnyű azokat szeretni, aki minket is szeretni. Könnyű jó pofizni és megdicsérni a másikat amikor csak jókat mond rólad, vagy olyanokat amiket szeretsz, ami tetszik a fülednek. De lépjen csak a lábújadra, mondjon csak egy rossz szót, vagy ami neked nem tetszik, tegyen valami rosszat, vajon tudsze még jó pofizni, át tudode ölelni, tudode szeretni.
Sokat kel tanulniuk ezen a téren. Sokat kel tanulnunk Krisztustól.
Ezért mondtam, hogy egy helyi közösségnek sokkal nagyobb az értéke és sokkal nagyobb áldást lehet nyerni belőle.
Hagymondjak itt még valamit, szeretem őket, és szeretlek beneteket, jókat beszélgetünk, persze volt, hogy egymásnak estünk, de szeretjük egymást, áldást nyertünk egymásból. De tudod, semmihez sem hasonlítható az, amikor, ott vagy szemtől szembe valakivel, át öleled, megcsókolod és érzed, kifejezed szereteted iránta. Mikor a közösség nem csak szó, hanem cselekedet is, a szeretett bemutatása. Mert mi test is vagyunk. Persze ez érzelgőségnek tűnik, de Pál is azt mondta, - lélekben veletek vagyok, de sóvárog, kívánkozik a lelkem, hogy lássalak benneteket -. Nem elégedett meg az "egyek lélekben"-el.
És nekem, jól esik mikor látom a testvérem cipőjét, vagy azt, hogy nincs neki, vagy az ízadt ruháját, vagy lehet szakadt ruháját, és tudom, mire van szüksége, és közösséget vállalok a szakadt ruhával, az ízadságszagával, a mocskos cipőjével … ez a közösség, ezt megélni, megkell tanulni, átölelni és szeretni úgy.
Hát ennyi.
Sok szeretettel