Szerző Téma: ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK  (Megtekintve 7950 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Dátum: 2012 Július 22, 16:26:30 »
ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK

Mi módon bánik Isten a zsidókkal és a pogányokkal (nemzetekkel) ill. egymással való kapcsolatukban?

E tanulmányban erre a kérdésre keresem a választ, amit egyedül Isten kinyilatkoztatott szava válaszol meg. Ez a kérdés egyre aktuálisabb, ezért a történelem és jelenünk eseményeit a Szentírás fényében ezen kérdés alapján vizsgálom.

Visszatekintés, kiértékelés, állásfoglalás

Tanulmány a Szentírás fényében

Írta: Katharina Becker

Megjegyzés: A bibliai idézetek alapjául a „Magyar Bibliatanács Ószövetségi És Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága“ általi fordítást használom.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy a Biblia­idézetek a lehető legpontosabb (szó szerinti) fordításban legyenek. Ezért a fent említett kiadásból való idézeteket egybevetem az eredetivel Tanach/Ószövetség nyelve héber, a B'rit Hádasa/Újszövetség görög nyelven íródott - és ha a fordításban más kifejezés van, akkor az eredeti kifejezést alkalmazom. Ez a precízség különösen az Újszövetség esetében fontos, mert írói egy kivétellel mind zsidók voltak, és Mert Cionból jön a tanítás, és az Örökkévaló Szava Jeruzsálemből. Jes./Ézs. 2,3 valamint ...az üdvösség/megmentés a zsidóktól jön. Joch./Ján. 4,22

A szinoptikus evangéliumok hebraizmusokat tartalmaznak, mely tényt a Biblia fordításnál nem helyes ignorálni; ezért az Újszövetség idézeteit még a görög mellett a messiás hívő David H. Stern: DAS JÜDISCHE NEUE TESTAMENT-­jével is összehasonlítom, és a hebraizmusok érvényre juttatásával alkalmazom az érintett kifejezéseket. Mindezt a következő elv alapján teszem:
A Szentírás fordítás után is szent kell hogy maradjon.

A héber kultúrában a személyneveknek, de sok esetben a helységneveknek is fontos jelentőségük van. A Szentírásban több esetben Isten maga határozta meg a születendő gyermek nevét, amely utalhat karakterre, de elhívatásra is. 1.Móz.16,11; 17,19; Luk.1,13; -31
A magyar nyelv alkalmas a Bibliában előforduló héber nevek kiejtésére és szem előtt tartva e tényt a keresztény hagyománytól eltérően az eredeti formában alkalmazom a bibliai személy­ ill. helységneveket, de a megszokott formát is írom.
A Teremtő nevét, mely héberül: JHWH/יהוה, Örökkévaló névvel helyettesítem, mert ez a NÉV szószerinti jelentése is - sőt még precízebben: Mindenkor Mindenütt Jelenlévő - Ő a kezdet és a vég; א alef és ת taw; A alfa és Ω omega.

אני האלף והתו נם יהוה אלהים ההוה והיה ויבוא אלהי צבאות
Én vagyok az Alfa és az Omega, mondja Isten, az Örökkévaló,
Ő aki van; és Ő aki volt; és Ő aki eljövendő ­ Mindenható/Seregek Ura.
Jel. 1,8
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #1 Dátum: 2012 Július 22, 16:29:43 »
1. A szövetségekről
Az Örökkévaló, a szövetségek Istene. Izráel történetében nyolc szövetség köttetett.
Dr. Arnold G. Fruchtenbaum NYOLC SZÖVETSÉG A BIBLIÁBAN című tanulmányából idézek, azonban e helyen a súlypontot az Ábrahámmal kötött szövetségekre helyezem:
„E nyolc szövetség közül öt kizárólag Izráellel köttetett, míg a többi az emberiséggel általában. Az Izráellel kötött öt szövetség közül csak egy feltételes, a Mózeshez kötődő un. Sinai­szövetség. A többi négy Izráellel kötött szövetség mindegyike feltétel nélküli: Az Ábrahámmal kötött szövetség, az országra vonatkozó szövetség, a Dávidhoz kötődő szövetség és az Újszövetség.
Négy dolgot kell megjegyezni az Izráellel kötött, feltétel nélküli szövetségek természetével kapcsolatban.

Először: Ezek szó szerinti szövetségek, és tartalmukat is szó szerint kell magyarázni.
Másodszor: A szövetségek, amelyeket Isten kötött Izráellel, örökkévaló szövetségek és semmilyen tekintetben nem kerültek időközben korlátozásra vagy megváltoztatásra.
Harmadszor: Újra kell hangsúlyozni, hogy ezek feltétel nélküli szövetségek, amelyeket Isten nem vont vissza Izráel engedetlensége miatt. Mivel a szövetségek feltétel nélküliek, és teljesítésük teljes mértékben Istentől függ, számítani lehet beteljesedésükre.
Negyedszer: Ezek a szövetségek kizárólag egy néppel, a választott néppel, Izráellel köttettek.[...]

Az Ábrahámmal kötött szövetség három szempontot tartalmazott: Az ország szempontját, a mag szempontját, és az áldás szempontját. Az ország szempontja az országra (Erec Jiszrael = Izráel földje) vonatkozó szövetségben kerül kifejezésre, a mag szempontja a Dáviddal kötött szövetségben foglaltatik benne. Az áldás szempontja pedig az Újszövetségben kerül bemutatásra.“

Az első héber, Ábrahám kihívása a nemzetek sorából:
És mondta az Örökkévaló Ábrámnak:
Menj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet mutatok neked.
És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, és naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.
És megáldom, a téged áldókat, és a téged gyalázót, megátkozom; és áldást nyer benned (általad) a Föld minden nemzetsége! 1.Móz. 12,1-­3
És mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, te és a te magod te utánad az ő nemzedékeiken át!
Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok.
... és ez szövetség jele lesz én közöttem és ti közöttetek.
... Nyolcnapos korában metéltessék körül nálatok minden fiúgyermek, nemzedékeiteken át; ... 1.Móz. 17,9-­12

A föld (Izráel földje) birtokba adásáról:
És mondta néki: Én vagyok az Örökkévaló, aki kivezettelek Úr-­Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedül.
És mondta: Uram, Örökkévaló, miről tudom meg, hogy öröklöm azt?
És mondta néki: Hozz nékem egy hároméves fiatal borjút, egy hároméves kecskét, és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot.
Elhozta mindezeket, és kettéhasította őket, és mindeniknek fele részét a másik felével szemben helyezte el; de a madarakat nem hasította ketté.
... És a nap lemenőben volt, mély álom (kábultság) lepte meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy sötétség szállt ő reá....
És mondta Ábrámnak: Tudd meg, hogy a te magod jövevény lesz egy országban, mely nem az övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz évig.
De megítélem én azt a népet, melyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki.
... A negyedik nemzedék tér vissza ide; mert az emoriusok gonoszsága még nem telt be!
És amikor lement a Nap, és sötét lett, ímé egy füstölgő kemence, és (egy) tüzes fáklya, ment át ezek között a húsdarabok között.
Ezen a napon kötött az Örökkévaló szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátes folyamig. 1.Móz.15,7-­18

Egy ilyen szövetség kötésnél mindkét félnek át kellett mennie a széthasított állat tetemei között, amivel mindkét fél elismerte a szövetség-kötés kötelező voltát saját magára nézve. Pl. Jer. 34, 18-­19
Itt az Úr Ábrámra egy kábult (héberül: tardemah) állapotot adott. Utódainak a föld örök birtoklásáról való ígéretét igazolván Isten egy különleges és jelentőségteljes szimbolikus cselekedetet vitt véghez - a füstölgő kemence és a tüzes fáklya által elégett tetemek Isten jelenlétét igazolták.
Ábrám Isten akaratából nem volt abban az állapotban, hogy a maga részéről részt vegyen ebben a ceremóniában. Itt egyoldalú szövetség kötés történt Isten részéről, ami azt jelenti, hogy ez a szövetség feltételek nélkül lett megkötve és betöltése Istentől függ.

[Egyiptomban a hébereknek nem saját hűtlenségük miatt kellett több mint 400 éven át tartózkodniuk. Igaz hogy elfelejtkeztek atyáik Istenéről és ezért megengedte az Úr hogy a fáraó nyomorgassa őket, mert így mutatta meg hatalmát népének és a fáraónak is, hogy nincsen más Isten csak Izráel Istene, aki megszabadítja népét; 2.Móz. 10,1­2 Még nem kapták meg a Tórát, ami alapján Isten utasításait megismerhették volna. Az ott eltöltött 430 év nem száműzetés volt. (Az is fontos szempont, hogy Jáákov/Jákób hetven tagú családjának néppé kellett növekednie).
Itt az Úr, pogányokkal való eljárásának, úgy is mondhatjuk türelmének példáját látjuk.
Ugyanis Izráel addig nem vehette birtokba az Ígéret Földjét, amíg az ott élő népek a bűnös életmódjukkal ami Isten szemében útálatosság és iszonyat volt ki nem merítették az isteni türelem mértékét; 1.Móz. 15,16
„Isten parancsa volt, Kanaán népességét teljesen kiírtani. Ez a mai ember számára szörnyűségesen hat, de az igazság az, hogy ezek a népek voltak a legromlottabb, legerkölcstelenebb és legzüllöttebb teremtmények, amelyet a világ valaha is látott. (Többek között templom prostitució, gyermek áldozatok, stb. volt a kultuszuk. Megj. K. Becker).
Isten 400 év hosszan türelemmel viselte őket, de ők nem változtak. Isten tudta, hogy ha Izráel nem írtja ki e népeket, az erkölcstelenségük és bálványimádatuk megfertőzheti őket. Az Izráelitáknak nem csak az embereket kellett elpusztítani, hanem a bálvány kultusznak minden nyomát is; 4.Móz. 33,51-­55 még olv. 5.Móz. 7-ik rész William Macdonald, Kommentar zum Alten Testament“]

Ábrahám több utódot is nemzett, de az ígéret gyermeke feleségétől Sárától született, és Jicchaknak/Izsáknak neveztetett; Róm.9,7
Nyolcnapos korában metéltessék körül nálatok minden fiúgyermek, nemzedékeiteken át; 1.Móz.17,12

Miért éppen nyolcnapos korban?
Erre a választ újra Dr. Arnold G. Fruchtenbaum NYOLC SZÖVETSÉG A BIBLIÁBAN című tanulmányából idézem:
„A körülmetélés lesz a szövetség jele; ezért az Ábrahámmal kötött szövetség szerint, a körülmetélésnek kell jeleznie valakinek a zsidó mivoltát. A körülmetélés nem Ábrahámmal kezdődött, mint hogy mások az ősi Közel-­Keleten már gyakorolták ezt a rítust, vagy a születés, vagy a pubertás alkalmával. A zsidó körülmetélés egyediségét nem a cselekvés jelenti, hanem a cselekvés időzítése, ami a nyolcadik nap volt. A körülmetélés a vérszövetséget mutatja, és ezért annak komolyságát hangsúlyozta.“

Ábrahám első fia a szolgálótól született „türelmetlenség gyermeke“ Jismaél/Izmáel, a körülmetélés szövetségébe bevétetett, 1.Móz. 17,19-­20, de a kiválasztottság mint választott nép, a második gyermekben Jicchakban/Izsákban valósult meg:
És mondta Isten: Kétségnélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezd nevét Jicchaknak/Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő magvával ő utána. 1.Móz. 17,19
... nem mindnyájan gyermekek, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Jicchakban/Izsákban neveztetik a te magod. Róm. 9,7

[Érdemes odafigyelni, hogy Jismaél/Izmáel leszármazottai a mohamedánok/muszlimok, nem az ábrahámi szövetség, 1.Móz. 17,12 alapján gyakorolják a körülmetélést, hanem pubertás korban.]
Még egy fontos bizonyságtétel Izráel kiválasztottságáról a Mezopotámiából való pogány próféta Bileam/Bálám ajkairól hangzik el, amikor Ábrahám utódai mint jelentős számú nép vonult a számára Istentől kirendelt haza felé. Moáb földjén vezetett át az útjuk és Moáb (királya) nagyon megrémült a néptől, mert sokan voltak, és rettegett Moáb Izráel fiaitól. 4.Móz. 22,3

A 4.Móz. 22-­24-­ik részében részletesen elolvashatjuk Balak/Bálák moáb király félelemből adódó lépését Izráel megátkoztatására, és Bileam/Bálám a pogány próféta válaszát ill. hozzáállását e dologhoz. Az szembetűnő, hogy ismerték az igaz Istent, de nem ismerték szándékait. Isten szólt Bileamhoz/Bálámhoz, hogy ne menjen el velük (itt megismerte Isten szándékát), de az Úr látva gyengeségét, hogy nem tud ellenállni nekik, figyelmeztette, azt mondja és cselekedje amit Ő mond neki Izráel felől:
Mert a sziklák csúcsáról látom őt, és a halmokról tekintek (le) rá; nézd egy nép, elkülönítetten lakik a népek/pogányok között, és nem számíttatik közé. 4.Móz. 23,9

Miért választotta ki az Örökkévaló Ábrahámot, Jicchakot/Izsákot és utódait?
Mert e népen keresztül jelentette ki magát a világnak! A Szent Isten egy elkülönített/szent népet nevelt, e nép áldás közvetítője, nép, melynek fiaként született e Földre a világ Megváltója!
Mózes pedig felment Istenhez, és szólította őt az Örökkévaló a hegyről, mondván: Ezt mondd Jáákov/Jákób házának és tudasd Izráel fiaival. Mostan azért ha hallgatván hallgattok szavamra (hangomra) és megtarjátok az én szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül; ... És papok királysága és szent nép legyetek nekem. Ezeket a szavakat kell elmondanod Izráel fiainak. 2.Móz. 19,3­6
Mert szent népe vagy te az Örökkévalónak, a te Istenednek, téged választott ki az Örökkévaló, a te Istened, hogy tulajdon népe légy néki, minden nép közül amelyek a Föld színén vannak.
Nem azért ragaszkodik hozzátok az Örökkévaló, sem nem azért választott ki titeket, mintha minden népnél többen volnátok; hiszen minden népnél kevesebben vagytok;
hanem azért, mert szeret benneteket az Örökkévaló, és megtartja az esküt, amellyel megesküdt a ti atyáitoknak... 5.Móz. 7,6-8
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #2 Dátum: 2012 Szeptember 03, 16:50:19 »
jeremiás...::31:31:Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32
Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33
Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem
Zsid: 8:8-11:Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.
9
Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.
10
Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.
11
És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.
Ézsaiás:62:

Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2
És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, amelyet az Úr szája határoz meg.
3
És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
4
Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
5
Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
6
Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7
És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
8
Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem isszák mustodat, amelyért munkálódtál,
9
Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban.
10
Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.
11
Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte!
12
És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.
Ézsaiás:66:10:
Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, akik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, akik gyászoltatok miatta!

zsaiás:66:12-14:
Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken cirógatnak titeket.
13
Mint férfit, akit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!
14
Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött.

Ézsaiás:66:20:És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, amint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába.
Róma:10. fejezet

1
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
2
Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
3
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
4
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
5
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy aki azokat cselekeszi, él azok által.
6
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza
7
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.
9
Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
11
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
12
Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják.
13
Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
14
Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
15
Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!
16
De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
17
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
18
De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök.
19
De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.
20
Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, akik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek.
21
Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellenmondó néphez.
Ézsaiás:65:9-10:9
És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, aki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott!
10
És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett.

Ézsaiás:65:17-25:Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;
18
Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé.
19
És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!
20
Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.
21
Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.
22
Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.
23
Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velök megmaradnak.
24
És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.
25
A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.
Róma:11:26-27:
6
És így az egész Izráel megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
 Ézsaiás:59:20:
És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #3 Dátum: 2012 Szeptember 25, 17:53:36 »
YOM KIPPUR :AZ ENGESZTELÉS NAPJA!
 :019:
 :ima02: :ima05: :ima06:
Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket!
Zsolt. 79:9.

Szóla, ismét az Úr Mózesnek,mondván:

Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok, meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok, az Úrnak.
3Móz 23:28 Semmi dolgot ne végezzetek, azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés, legyen értetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
3Móz 23:29 Mert ha valaki nem sanyargatja, meg magát ezen a napon, irtassék, ki az ő népe közül.
3Móz 23:30 És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem, az ilyent az ő népe közül.
3Móz 23:31 Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről,nemzetségre minden lakhelyeteken.
3Móz 23:32 Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok, meg azért magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, egyik estétől a másik estvéig ünnepeljétek, a ti ünnepeteket.

igen valóban ma este kezdődik :Yom Kippur:Ez az Engesztelés napja.
és megvan írva hogy a bűnbánó és töredelmes szív kedves az Örökkévaló előtt:

Zsoltárok könyve:51:19 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!


ez okáért meghajtom én is szívem és térdem a Mindenható és Örökké Való isten ELŐTT: és kérem az Urat hogy kegyelmezzen nekünk , oltalmazzon meg minket mert vétkeztünk :Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen,
és amint irva van:


Nehémiás könyve:1:7
Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.
Zsoltárok könyve:106:6
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
Jeremiás könyve:3:25
Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.




és kérjük a Mindenható és Örökkévalót:


Mózes V. könyve:21:8 Bocsáss meg a te népednek, Izráelnek, amelyet megváltottál, Uram,

Krónikák II. könyve:6:25 Te hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg a te népednek, az Izráelnek bűnét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet adtál nékik és az ő atyáiknak.



Zsoltárok könyve:25:11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
Zsoltárok könyve:25:18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
Zsoltárok könyve:65:4 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
Zsoltárok könyve:79:9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

Lukács Evangéliuma:11:4 És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól

 :019: :ima02: :ima05: :ima06: :Jezus04:
MÁTÉ :6:9-13:Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;
13
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!






https://www.youtube.com/watch?v=slBjMYRuvY4&feature=player_embedded



Gmar chatima Tova
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #4 Dátum: 2012 Október 15, 07:16:24 »
Isten felírta nevét יהוה - JHWH Judea hegységeire


Satellit-foto Izráelről:

Samária hegység- csúcsainak formáin egyértelműen felismerhető a
Teremtő nevének négy betűje יהוה JHWH héber írásjelekkel.


És mondta az Örökkévaló - יהוה JHWH, Ábrámnak:
Menj ki a te földedről, és a te rokonságod közül,
és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok neked.
És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged,
és naggyá teszem a te nevedet, és áldás leszel!
És megáldom, a téged áldókat, és a téged gyalázót, megátkozom;
és megáldatik te benned (általad) a föld minden nemzetsége!
1.Móz. 12,1-3

És általment Ábrám a földön mind Sichem helységig, Moreh tölgyeséig.
Akkor Kananeusok laktak azon a földön.
És megjelent az Örökkévaló - יהוה JHWH Ábrámnak, és mondta:
A te magodnak adom ezt a földet!
És oltárt épített ott az Örökkévalónak - יהוה JHWH-nak; aki megjelent neki.
Onnan azután elindult a hegység felé Bét-El-től keletre és felütötte sátorát;
Bét-El vala nyugatra, (H)Áj pedig keletre, és ott oltárt épített az Örökévalónak - יהוה JHWH-nak,
és az Örökkévaló - יהוה JHWH nevét hívta.
1.Móz. 12,6-8

És az ország (föld) ne adassék el véglegesen (visszavonhatatlanul),
mert enyém (ez) a föld;
mert vendégek és zsellérek vagytok ti nálam.
3.Móz. 25,23

De a városaikhoz tartozó mezőket el ne adják,
mert örök birtokuk az nékik.
3.Móz. 25,34

És (ki-)hozlak titeket a pogányok közül,
s összegyüjtelek titeket minden országból,
és beviszlek titeket a ti földetekre.
Ez. 36,24

És összegyüjtöm ... mind a pogányokat (nemzeteket) ... és ott tartok ítéletet fölöttük,
amiért szétszórták a népek közé örökségemet (tulajdon népemet) az Izráelt,
és felosztották országomat;
Joél, 4,2; Károliban 3,2

Samária és Judea hegyei Izráel Istenének, az Örökkévalónak tulajdona akinek neve: יהוה JHWH;
Felirat a Lachis barlangból, amely a jeruzsálemi Izráel-Múzeumban van.

Forrás: Christen Für Israel, Nr. 150
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #5 Dátum: 2012 Október 15, 08:54:38 »
Isten saját kezével dedikálta, hogy KIÉ az a Föld, és kinek adta azt örökségül!

2Móz 6,8    
És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.

Lk 19,40    
És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

 :igen:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #6 Dátum: 2012 December 18, 09:02:01 »
 :ima02: :ima05:

http://www.youtube.com/watch?v=AhezP2NzMXM#


Zsoltárok 118 Adonai Li (The Lord Is For Me)
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #7 Dátum: 2013 Január 27, 09:58:32 »
I. Korintus levél:10:5   Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;


 :019:
Efézusi levél:2:14-22:
   Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21
Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22
Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek álta
l.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokkarol

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 445
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #8 Dátum: 2013 Február 13, 20:44:46 »
ÁMEN!!!!!!!! :05: :01:
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
23 zsolt.

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #9 Dátum: 2013 Április 03, 10:38:39 »
ZSIDÓ ÜNNEPEK, SZOKÁSOK, HAGYOMÁNYOK

A szövetség és egy gyermek!


Amikor Ábrahám 90 éves lett, Isten újból megjelent számára, s megváltoztatta nevét Ábrámról Ábrahámra, aminek jelentése “több nemzet atyja”. Sára is megkapta Isten közvetlen áldását, s ekkor lett neve Sára, ami azelőtt Sarai volt. A Sára név királynőt jelent. Isten nemzetek anyjává tette Sárát.

Ezt követően Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, melynek értelmében neki is és leszármazottainak is követniük kell majd az Isten által kijelölt utat. Cserében pedig megígérte nekik Kánaán földjét s Isteni védelmet és gondoskodást. Szövetségük jelképeként pedig Isten megparancsolta a zsidó férfiak körülmetélését. Minden zsidó fiú csecsemőt körül kell metélni életének nyolcadik napján. Ábrahám hajlott kora ellenére is körülmetéltette magát, csakúgy, mint háztartásának minden férfi tagja, s ezzel létrejött a szövetség a jövő generációk számára.

Ábrahám épp felépülni igyekezett operációja után, amikor Isten 3 angyalt küldött sátrához arab kereskedők képében. Mondta nekik, hogy pihenjenek meg a lugas árnyékában, ő pedig hozott vizet, hogy megmossa a lábukat, Sára pedig készített nekik ennivalót. Csak akkor jött rá Ábrahám, hogy vendégei valójában angyalok voltak, amikor bejelentették, hogy Sára pontosan egy évre erre a napra fiút fog szülni. Mind a kettejük szívét elöntötte a boldogság, és Sára nehezen tudta elhinni, hogy 90 éves korában még szülni fog egy gyereket.

 :2smitten: :2smitten: :2smitten:

Ábrahám a jövőről hall!



A Chedarlaomer felett aratott győzelmet követően Isten ismét megjelent Ábrahámnak, és további védemet és jutalmakat ígért neki. Ábrahám viszont felsóhajtott, hogy mit ér minden gazdagság, ha nincs gyereke, aki folytatná, amit ő elkezdett.

Isten válaszul azt mondta Ábrahámnak, hogy menjen ki a sátra elé, és nézzen fel az égre, majd próbálja összeszámolni a csillagokat. Azt mondta ekkor Isten, hogy annyi lesz gyermekeinek száma, mint ahány csillag van az égen.

Bár Ábrahám már nagyon idős volt, és felesége, Sára is már túl volt azon a koron, hogy gyereket szülhetett volna, mégis hitt Isten ígéretében. Ezért a végtelen hitért Isten újból megjutalmazta. Ismét megjelent Ábrahámnak, ám a mondanivalója nem volt örömteli. Elmondta, hogy Ábrahám leszármazottai rabszolgák lesznek idegen földön, s 400 évig elnyomás alatt fognak élni. De azt is elmondta, hogy megbünteti majd az elnyomókat és visszahozza Ábrahám leszármazottait erre a földre. A negyedik generáció fog majd visszatérni, mert az Amoriták akkorra követik majd el összes bűnüket. A beszéd befejeztével pedig egy láng ereszkedett az Ábrahám által bemutatott áldozatra, a amíg el nem égett az áldozat, addig Isten újra beszélt Ábrahámhoz: “Leszármazottaidé lesz ez a föld, Egyiptom folyójától az Eufráteszig.”

Ábrahám győzedelmének híre gyorsan terjedt, csakúgy, mint nemes jellemének híre. Mindenki tiszteletét és csodálatát kivívta. Boldog lehetett volna, de örömét beárnyékolta, hogy még mindig nem volt gyermeke. Amikor betöltötte 85. életévét, Sára megkérte, hogy házasodjon össze szolgálólányával, Hágárral, aki eredendően egyiptomi hercegnő volt, de Ábrahámmal akart tartani. Ábrahám eleget is tett Sára kérésének, és elvette feleségül Hágárt, aki szült neki egy fiút. Ishmaelnek nevezték el, ami azt jelenti “Isten meghallja majd”


majd folytatom! :044: :integet:
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #10 Dátum: 2013 Április 07, 09:51:48 »
Messiás-hitünkről

„Várják, mint zsidók a Messiást” — a jól ismert magyar szólásmondás is jelzi, mennyire hozzátartozik a hagyományos zsidó eszmevilághoz a messiásvárás gondolata. A zsidó vallás és néphit egyik fontos kulcsszava a héber masíahból ered, ennek görög tükörfordítása a khrüsztosz, magyarosan a krisztus szó.  Ennek eredeti jelentése felkent értelemmel bír: az ókori Izraelben ugyanis a királyt és a főpapot nem koronázták, hanem haját és szakállát illatos olajjal kenték fel. A messiás eredetileg Izrael jogos (törvényesen felkent) királyát jelentette, aki Dávid házából („Jisáj törzsökéből”) származik.

Különös, de a zsidó próféták olykor idegen származású emberben is — ha úgy hozta a sors — meglátták az Örökkévaló felkentjét, abban a korban a zsidó népnek és a környező országoknak a megváltóját. A babilóniai „Nagy vigasztaló” például, mivel a perzsa Küroszban a jogos és igazságos uralkodót fedezi fel, aki majd megszabadítja Izraelt fogságából, ezt az idegen királyt is „Isten pásztorának” és „messiásának” mondja. (Vesd össze: Jesája könyve, 44. fejezet 28. vers és 45. fejezet 1. vers.)

Noha a megváltás-képzet nem szerepel a Szentírás régebbi keletkezésű köteteiben, a személyes messiásba, pontosabban a messiási kor eljövetelébe vetett hit végigvonul szinte az egész Biblián. A legrégebbi és egyúttal a legismertebb messiási kép Jesája (Ézsaiás) prófétától való, aki így jövendöli meg a megváltás és az örök béke nagy korszakát: „Ítélkezni fog (Isten) a népek között, megfenyít sok nemzetet, kardjaikat kapákká, dárdáikat vincellér késekké alakítják, nem emel egyik nemzet a másik ellen kardot, és nem tanulnak többé háborút” (Jesája könyve, 2. fejezet 4. vers).

Ugyancsak Jesája fogalmazta meg először, milyen is legyen Izrael megváltója, s hogy milyen világ vár a föld lakójára: „Egy vessző ered majd Jisáj törzsökéből, egy hajtás virágzik ki gyökereiből. Az Örökkévaló szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és az értelem szelleme, jó tanács és erő szelleme, a megismerés és az istenfélelem szelleme. Döntése istenfélelemmel (valósul meg), nem a látszat szerint ítélkezik, s nem a szóbeszéd vezeti őt. Igazsággal ítél a szegényeknek, becsülettel dönt az ország megalázottainak, Szava erejével sújtja az országot, ajka leheletével öli meg a gonoszt. Igazság lesz deréköve, ágyékát hűség övezi. Együtt lakik a farkas a báránnyal, a párduc a kecskegidával legelészik, borjú, oroszlánkölyök és hízó marha együtt legelnek, és egy kis fiú vezeti őket. A tehén és a medve együtt legelésznek, kölykeik (mellettük) hevernek, az oroszlán pedig, mint az ökör, szalmát eszik. A vipera fészkénél egy kisgyermek játszik, s a baziliszkusz szeme felé egy csecsemő nyújtja kezét. Nem ártanak, és nem rontanak többé az Én szent hegyemen, mert megtelt a Föld az Örökkévaló megismerésével, ahogyan a víz a tengert ellepi. S azon a napon Jisáj gyökere lesz az, amely a népek zászlajául emelkedik, hozzá nemzetek fordulnak, és nyugalma dicsőséges lesz” (ugyanott, 11. fejezet 1–10. vers).

Mintegy száz évvel később, Jeremiás próféta is hasonlóképpen írta le a messiási kor eljövetelét. Szerinte Izrael dicsőségét és nyugalmát hozza a megváltó, akinek neve jelzi majd Isten igazságát: „Bizony, napok múltán eljön az idő, így szól az Örökkévaló, és igaz sarjat támasztok majd Dávidnak, királyként uralkodik majd és boldogul, jogot és igazságot cselekszik majd az országban. Az ő napjaiban segítséget kap Juda, Izrael pedig biztonságban lakik, és ez az ő neve, amellyel szólítják majd: az Örökkévaló a mi igazságunk” (Jeremiás könyve, 23. fejezet 5–6. vers).

Ezékiel próféta, aki fiatalon került a babilóniai fogságba, jövőképében a messiási eszme politikai elképzelésekkel társul, próféciájában a messiás a jövő ideális államának megvalósítója. (Vö. 34. és 37. fejezetek.) A már fogságban született Nagy Vigasztaló viszont úgy véli, a messiás végcélja az egész emberiség üdvözülése, s ebben Izraelnek különös szerepe van: Isten őt rendelte útmutatóul a népek számára.

A próféták egyaránt úgy vélik, hogy a népeknek tanulniuk kell a zsidóktól, mert nekik nagyobb tapasztalatuk van az egyistenhitben: „Íme népek tanújává tettem őt, fejedelemmé, nemzetek irányadójává. Bizony, egy olyan nép (is), amelyet nem ismersz, szólítani fog, és egy olyan nemzet, amely téged nem ismer, hozzád fog sietni, az Örökkévaló, a te Istened kedvéért, Izrael Szentjéhez, aki megtisztelt téged” (Jesája könyve, 55. fejezet 4–5. vers). ”És az idők végén, szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye, a többi hegy élén, felülemelkedik a dombokon, és özönleni fognak hozzá mind a népek. Számos nép megy majd oda, és azt mondják: Jöjjetek, menjük fel az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének Szentélyébe, tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk, mert Cionból ered a Tan, s az Örökkévaló szava Jeruzsálemből” (ugyanott, 2. fejezet 2–3. vers).

Az utolsó próféta, Maleákhi (Malakiás), utolsó látomásában is a messiás eljövetelét hirdeti. Szerinte — s ezt a zsidó néphagyomány is így véli — Élijáhu (Illés) próféta lesz a messiási kor hírnöke. „Bizony, én elküldöm nektek Élijáhu prófétát, mielőtt eljön az Örökkévaló nagy és félelmetes napja. S visszatéríti az apák szívét fiaikhoz, s a gyermekek szívét szüleikhez, nehogy el kelljen jönnöm, hogy végleg elpusztítsam a Földet” (Maleákhi könyve, 3. fejezet 23–24. vers):

Ez a próféták könyvei végén álló mondat — a messiási reménységen túl is — joggal okozhat számunkra fejtörést. Érdemes elgondolkodnunk azon, miért tekinti a próféta olyan nagy gondnak a nemzedékek meg nem értését, hogy emiatt akár elpusztulhat az egész emberiség, sőt, az egész bioszféra? És miért említi a próféta előbb az apák szívének odafordulását gyermekeik felé, s nem — mint várható lenne — fordítva? Az első kérdésre szinte magától adódik a válasz: a fiatalok mindig újat szeretnének, olyan meglepőt és „forradalmit”, ami az előző nemzedéket zavarba hozza. Vigyáznunk kell, s különösen manapság, amikor oly könnyen elpusztíthatja az ember a saját világát, hogy a természetes nemzedéki harc ne egymás ellen történjen, hanem a haladás és egymás érdekében alakítsa át világunkat.

S ha jól meggondoljuk, a másik kérdésben is világossá válik a próféta szavának igazsága: addig nem várhatunk megértést, együttérzést gyermekeinktől, amíg mi magunk nem próbáljuk megérteni az ő szívüket, gondjaikat és problémáikat. Az első lépést a szülőnek kell megtennie, hogy azután a gyermekek szíve is felénk forduljon…

A próféták tanításai és a kétségbeesett nép elvárásai alakították ki a Megváltó fogalmát, amely a messiás eljöveteléhez kötődik. A messiási elvárásokat ugyanis elsősorban a zsidó próféták jövendölései határozzák meg mindmáig. Az átlag zsidó ezért a messiási kort „az idők végén” úgy képzeli, mint az örök béke korszakát, amelyben a világ és az ember megváltásán (megjavulásán) túl a saját népi reményei is megvalósulnak. A zsidóság számára tehát elsősorban a messiási kor és nem a Messiás személye iránti vágy a döntő jelentőségű. Ez a vágyakozás azt is jelenti, hogy hitünk szerint a világnak és az emberi életnek célja, értelme van, s hogy a Mindenható ad célt és értelmet az embernek és az egész világnak. Az embernek küzdenie kell egész életében, hogy a világ jobb legyen, hogy Isten célja, a megváltás mielőbb megvalósuljon. „Az élet küzdelem, s az élet célja e küzdés maga” — olvashatjuk Az ember tragédiájában. A zsidó vallás szerint azonban a küzdés még nem cél, csupán eszköze a megváltás, a messiási kor eljövetelének.

A zsidó Biblián alapuló vallásokban az életnek és különösen az emberi életnek éppen ezért értéke van, ellentétben a keleti vallásokkal. A keleti vallások (a hinduizmus és a buddhizmus) úgy szembesülnek az élet problémáival, hogy beletörődnek, vagy megpróbálják magukat kivonni alóluk, míg a zsidóság azt tanítja, hogy küzdeni kell a jóért, szembeszegülni a rosszal, megváltoztatni, megjavítani mindazt, ami az isteni igazságnak és jóságnak nem felel meg. A bibliai gondolkodásban az élet Isten ajándéka, az ember pedig a teremtés koronája, ezért megőrzése és megmentése fontos feladatunk. „Nincs olyan ember, — tanítja a Talmud —, akinek ne lenne legalább egyetlen órája”, tehát a legrosszabb ember is legalább egy órányi hasznos cselekedetre képes, ezért élete már nem haszontalan.

Figyeljük meg a lényegi különbséget Buddha és a bibliai Mózes történetében, a világhoz való viszonyulásában! A fiatal Buddha királyfiként él, ám egyszer csak körültekint a való életben, találkozik egy vak emberrel, egy nyomorult leprással és egy halottas menettel. Úgy látja, nem lehet segíteni rajtuk, visszavonul, és a nirvánát, a megsemmisülést, a belső megtisztulást hirdeti. Az ifjú Mózes is királyi környezetben nevelkedik, ám kíváncsi lesz arra, hogyan élnek a testvérei. Meglátja, amint a felügyelő indokolatlanul veri a rabszolgát. Nem vonul vissza, hanem meg akarja változtatni a világot: felháborodva megüti a tiszttartót, és elhatározza, hogy kiszabadítja népét a szolgaságból.

Az aktív, minden egyes hívő közreműködésére számító zsidó messiáshitre jellemző az a történet, amely az általunk már említett modern vallásfilozófus, Martin Buber életpályáját is meghatározta. Saját elbeszélése szerint gyermekkorában nagyapjánál, a lembergi tudós Slomó Bubernél vendégeskedett. Az egyik könyvben az ifjú Martin egy történetre bukkant. A messiás — így fejeződött be a mese — Róma kapuiban, koldusgúnyába öltözve ül, és vár.

— Kire vár a messiás, hogy eljöjjön végre? — kérdezte értetlenül a fiú. Mire a nagyapa a gyerekre mutatott:

— Rád! A messiás mindnyájunkra vár, és egyre vár…

A messiáshit a zsidóság életében különösen a római elnyomás és az idegen származású, a rómaiakat kiszolgáló Heródes uralkodása idején vált hangsúlyossá, és egészült ki nemzeti reményekkel. Egyre inkább emlegették az Szentírás szavaiban megfogalmazott, várva várt szabadítót és megváltót, a mesíah Adonájt, „az Örökkévaló felkentjét”. A jeruzsálemi Szentély pusztulásától (időszámításunk szerint 70) kezdve a zsidó közgondolkodás általános eszméje lett, hogy a Templom csak akkor épül majd fel, ha eljön a messiás. Ugyancsak ehhez a korhoz köti a hagyomány a világszerte szétszóródott zsidó diaszpóra (héber szóval a galut) egybegyűjtését. Jóllehet, ez utóbbi gondolat már Mózes búcsúbeszéde előtt is szerepel a Szentírásban: „Ha el lennétek taszítva akár az égbolt szélére, onnan is egybegyűjt téged az Örökkévaló, Istened, és onnan is elhoz téged. És elvezet téged az Örökkévaló Istened abba az országba, amelyet őseid örököltek, hogy birtokba vedd azt, jót tesz veled, és jobban megsokasít téged, mint őseidet. Ám körülmetéli az Örökkévaló Istened a te szívedet és utódod szívét, hogy szeresd az Örökkévaló Istenedet, teljes szívedből és teljes lelkedből, azért hogy élj” (Mózes V. könyve, 30. fejezet 4-6. vers). A próféták szerint az Örökkévaló ígéretet tett népének: „Visszatérek Cionba, és ismét Jeruzsálemben fogok lakozni” (Zehárja könyve, 8. fejezet 3. vers).

A régi prófétai jóslatok, elsősorban Jesája (Ézsaiás) jövendölései a mindennapok részévé lettek. Az esszéusok azért vonultak ki a Holt-tenger közelében levő pusztába, hogy ott megvalósítsák saját társadalmukat, s hogy ott várják a messiás mielőbbi eljövetelét, mert azt olvasták a Bibliában (Jesája 40. fejezetében): „egy szó kiált, a pusztában egyengessétek az Örökkévaló útját”. (Mellesleg, ezt fordította félre később Hieronymus a latin Vulgata készítésekor, s lett belőle „pusztába kiáltó szó”.) S ez magyarázza a Jézus történetében szereplő, utólag azonban átértelmezett eseménysort.

A zsidóság messiáshite azonban mindmáig megőrizte a Szentírás eredeti, „az idők végén”, ám itt, a való világban bekövetkező megváltás-gondolatát: Isten — a próféták tanításai szerint — az idők végén egybegyűjti majd Izrael szétszórtjait a világ négy tájáról, elviszi őket az ősi földre, és újra felépül a jeruzsálemi Szentély. Megszűnik az emberi kizsákmányolás, háború és gyűlölködés („összetörik kardjaikat kapákká, dárdáikat vincellér késekké, nem emel nép nép ellen kardot, és nem tanulnak többé háborút”), s „megtelik a föld az Örökkévaló ismeretével, ahogyan a tengert a víz ellepi”. Nem véletlen, hogy a héber nyelv nem túlvilágról, nem másvilágról, hanem jövendő világról (olam habá) beszél, mert — ahogyan Martin Buber mondja — „a két világ voltaképpen egy, és egynek kell lennie”.

A középkor legnagyobb zsidó tudósa, Májmúni Mózes (Maimonides) ezért a messiásvárást a zsidó vallás 13 alapelve közé sorolta. Hitünket nem szabad elveszítenünk, még ha — tapasztalatunk szerint — „a Messiás késlekedik is, naponta újra várnunk kell őt”. Májmúni sorra megvizsgálta a Messiásról szóló bibliai tanításokat (mellesleg a keresztény felfogás szerinti, úgynevezett „krisztológiai helyek” nem is tartoznak ide!), és megállapította, hogy ezek mind itt, a földi életben fognak megvalósulni. Érdekes, csupán egyetlen prófétai mondatnál akadt meg, amelyről annak idején nem hitték volna, hogy bekövetkezhet: „eltüntetem a vadállatokat a Föld színéről”. (Különös, hogy napjainkban viszont épp ellenkezőleg alakult: ha nem védenék őket, ha nem volnának rezervátumok, ha nem óvnánk őket a kipusztulás veszélyétől, alig volna egyetlen ragadozó is a Földön…)

Messiáshitünk aktív cselekvésre késztet: nem csupán várnunk kell őt, de eljöveteléért erőnkhöz képest mindent meg is kell tennünk. A messiás megérkezése — hangsúlyozta Májmúni — nem jelenti Izrael fiainak győzelmét más népek felett, de megvalósítja az emberiség békéjét, a világ és az ember megváltását, valamint Izrael nyugalmát, hogy ellenségei többé ne zavarják meg őket a Tóra tanulmányozásában. A zsidó messiáshit — ellentétben másokéval — arra buzdít, hogy ne csak lélekben újuljunk meg, de igyekezzünk folyvást megjavítani önmagunkat és embertársainkat. Ne csak hirdessük a szeretetet, hanem gyakoroljuk is, ne törődjünk bele sorsunkba, hanem alakítsuk át életünket a szentség szolgálatában. Hiszen — ahogy a Talmud egyik alapelve hangsúlyozza — „nem a magyarázat a fontos, hanem a cselekedet”.

A zsidóságot a messiáshit köti egybe a kereszténységgel, s különös, de egyúttal az választja külön is egymástól. A messiás eljövetele a zsidó gondolkodásban ugyanis mindmáig azt jelenti, hogy általa a világ és benne az ember alapvetően megjavul, megváltozik. A vallásos zsidó nem tudja elfogadni a megváltást, amíg a való élet ennek épp ellenkezőjét, a megváltatlan világ és a megváltatlan ember képét mutatja. S bizony, ez a legfontosabb szempont, amiért a vallásos zsidóság mindmáig oly fontosnak érzi, hogy tovább várja a megváltót. Hadd mondjak el itt, ezzel kapcsolatban egy régi történetet.

Jeruzsálemben mindmáig ismerik azt a népi legendát, amely szerint, ha eljön a messiás, az Olajfák hegyén megszólal majd a sófár, az ősi bibliai kürt, hadd hallja mindenki, s készüljön fel a szent pillanatra
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #11 Dátum: 2013 Április 07, 15:55:26 »
Majd így szólt hozzájuk - Jeshua / Jézus -: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban." 45. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46. és így szólt nekik: "Így van megírva: a Messiásnak / Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47. és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48. Ti vagytok erre a tanúk.
Lk 24,44-48

ÁMEN!

Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #12 Dátum: 2013 Május 25, 15:52:30 »
:019:
Sabbat, a nyugalom napja

 

A szombat jelkép a zsidóságban, egy olyan pont, ami többé-kevésbé még mindig közös élmény, és összeköti a választott népet. Izraelben járva még mindig azt tapasztalja az ember, hogy az ország megáll egy napra sabbatkor. Még akkor is, ha sok a világi életet élő zsidó, aki már lazábban kötődik a vallási tradíciókhoz. Az Örökkévaló úgy rendelkezett, hogy örök jel legyen ez közte és a népe között (II. Móz. 31, 13-17; vö. Ez. 20, 12). Ez a jel kifelé, a világ felé jelzés egy mély és titokzatos összetartozásról az Örökkévalóval.

Érdemes számba venni, hogy az Úr napjáért a zsidóság milyen áldozatot hozott. Anyagi ráfordításokat, szellemi erőket szentelt arra, hogy megtarthassa a szombatot. A keresztény Európában a zsidóság szombattartása a különböző korokban és országokban nem volt olyan magától értetődő. Hisz a szombat nem esett mindig munkaszüneti napra. A munkát, a foglalkozást úgy kellett választani, a munkarendet, az életvitelt felépíteni, hogy az ember a szombatot megtarthassa. Ez időnként komoly lemondást is jelenthetett, vagy szembeállást az adott kor és társadalom törvényeivel.

De ha visszamegyünk a bibliai időkbe, ott is láthatjuk, hogy Isten népe a szombatba és az ünnepekbe „fektetett bele”. Időt, energiát, anyagiakat, hogy az Úrral lehessen. Az áldozati állatok, a tized, a zsengék bemutatása, a szombatok méltó megünneplése és az évi három  jeruzsálemi zarándoklat valószínűleg a legtöbb zsidó családnak olyan anyagi, időbeli megterhelést jelentett, hogy emellett valószínűleg „már nem tudtak elmenni nyaralni”. Ilyen áldozatok meghozatala mellett nem tudtak a saját kedvtelésüknek élni, illetve az Örökkévaló és az Ő akarata, ünnepei volt a „kedvtelésük”. Valóban mindenüket Isten ünnepeibe, az Istennel való találkozásokba „fektették”.

De ha ma az ember ellátogat egy szombatnyitásra az utána következő vacsorán bőséget fog tapasztalni, amivel Istent tisztelik meg. Még az olyan otthonokban is igyekeznek ilyenkor a legjobbat az asztalra tenni, ahol amúgy szükséget szenvednek. Ezek pedig csak külsőségek, de aki törekszik a szombat megszentelésére, az igyekszik a nyugalom hátterét, a szombat méltóságát is megadni. Nagy áldás ebben a méltóságban megtartani a szombatot, ezt a méltóságot megkeresni, visszaadni ennek a napnak.

A zsidóság számára a szombat szent. Egy elválasztott sziget, ami más mint a többi nap. Sziget az időben, vagy az időtlenség szigete. Az élet világi körforgása megáll, és az ember Istennel igyekszik egyesülni, együtt lenni, Aki az időtlen. Ez a nap különleges, megszentelt, elválik a többitől. Maga a szent szó is pontos értelmét tekintve elválasztást, elkülönítést jelent. Így

(1) a zsidóság (el)választott (=szent) nép, hogy hirdethesse az Egy Isten hitet az összes nemzetek között. A világ összes népe között ő így lehetett szent nép, elkülönített nép, egy egyedülálló szerepre elrendelt nép.

(2) Földrajzi dimenzióban a zsidóság számára a Templom szent. Ez az áldozatbemutatás, az Istennel való találkozás, a jom kippuri bűnbánat, a szukkoti öröm helye. Az erre rendelt hely, elkülönítve, elválasztva Izrael földjenek többi helyétől. A szent hely.

(3) Az idő síkján pedig a szombat szent. Az egész héten ez az egy nap. Ahogy a Templom térben elválik minden más helytől, ahogy a zsidó nép teremtése óta elkülönül minden más néptől, úgy a szombat az időben elválik a többi naptól. Szent nap.

„Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed.” (Ex 20, 8)

Az egész napot válaszd el, hogy szent, elkülönített lehessen Isten számára. „Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat.” (Ex 20, 9). Ezeken a napokon találkozik az ember Istennel hosszabb-rövidebb ideig, de a szombat napján együtt van vele. De az, hogy „hat napon át dolgozzál…” – ugyanúgy érthető parancsként. Ez a dolog egyik része. Az igazi szombathoz szükség van a hat tevékeny napra. A hívő ember akkor élhet teremtő életet, ha a két dolog – a hat tevékeny nap és a hetedik megszentelt nap – összekapcsolódik. Ezt a tanítást a tízparancsolatban a teremtő Isten adja: “Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind ami benne van és megpihent a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.” (Ex 20,11). Ha teremtő életet akarsz élni, ha Isten társa akarsz lenni a teremtésben, akkor hat napon át munkálkodjál, de a hetedik napon pihenj, és szenteld meg azt. Isten az mondja a hetedik napra, hogy ’pihenj meg Bennem. Szakadj ki, és távolodj el a dolgaidtól, térj vissza hozzám, nyugodj meg Bennem.’ Így teremtő, alkotó életet tudsz élni, mert elfogadója, része vagy a rendnek, amit Isten hozott létre.

Ha az ember Istennel jár, és a teremtés rendjében él, az Alkotóval létre tud hozni fizikai alkotásokat, a munkája gyümölcseit, vagy a családja felett lehet jó gondviselő, de legfőképpen szellemi teremtést hozhat létre másokban és magában az örök életre.

A világ, a sötétség úgy kínálja hamisan a sikeres életet, hogy mindent elkér. Az ember dolgozzon minden nap, hogy szerezzen minél többet. Ha pihen is, csak úgy, hogy ne nyugodjon meg. Ha a testet regenerálja, csak úgy tegye, hogy a lélek ne jusson táplálékhoz. Ha pihen is, azon járjon az esze, mit kell a szombati nap után csinálni. Nem véletlenül szól leleplezően Isten a hamis, nem szívből megtartott szombatokról: „Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassunk gabonát, s a szombat, hogy kibocsáthassuk a búzát, megkisebbítve éfát és megnagyobbítva a sékelt és meggörbítve a csalárd mérleget!” (Ámosz 8, 5)

 

Ám a világ egy másik végletet is kínál, hogy pihenjen hosszan, huzamosan az ember, és tunyuljon is el, keressen pótcselekvéseket, uralkodjon a test a pihenésben. Ne csak kikapcsolódjon, hanem kikapcsoljon, kiüsse magát, kábítsa el magát alkohollal, vagy kábítószerrel, „pihenjen meg” olyan élvezetekben, amiknek a rabjává lesz. Vagy egyszerűen legyen a Tv, internet rabja, és kopjon el minden világossága és vágya az Istennel való találkozásra. Csak az isteni rend ne érvényesüljön, mert akkor az ember teremtő életet él a Mindenhatóval.

A szombati pihenő parancsa, az Úr napjának megszentelése nem könnyen betölthető parancs, ha az ember igazán mélyen meg akarja érteni és élni azt, amit Isten ezzel ajándékozni akar a követőinek.

A zsidóságban a tízparancsolatot kétfelé osztják. Az első öt parancs az első rész, ami lényegében az Istennel szembeni kötelességeket foglalja össze. A második öt parancs – ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj stb. – az embertársakkal szembeni kötelességeket foglalja össze. A szombat megtartása az Istennel szembeni  kötelességek közé tartozik. A „haszna” és az áldása nem látszik azonnal szembeötlően. Első látásra egyszerűnek tűnik, mint pl. az a parancs, hogy bálványok nélkül egyedül az Örökkévalóra figyelve éljünk. De ahogy a többi parancsolat is kinyílik és mélyül, ha a hívő ember igyekszik betölteni, így a szombat napja is a hét hetedik napjából Isten megszentelt napjává válhat, ha megszenteli, különválasztja.

Az ember hajlamos mindig kevesebbet érteni és adni, mint amit Isten kér. Mert az Örökkévaló itt egy napot kér. Nem órákat vagy az összegyülekezés idejét. Noha a Mindenható akarja, hogy az övéi gyűljenek össze, és a megszentelt nap fontos része az összejövetel (III. Móz. 23, 3). De az életre vivő parancsolatban Isten egy teljes napot kér.

A Tan (Tóra=Mózes öt könyve) azt az útmutatást adja, hogy az Istenfélő ember tizedet adjon Isten munkájára a jövedelméből. Az időből Isten többet kér. A hét napjainak átadott imádságai, összejövetelei mellett egy teljes napot mindenképpen. Az időből legalább „hetedet” kell adnunk. Ahogy a tizeddel, úgy a „heteddel” is meg lehet csalni Istent. Az ember valahogy hitetlenségben lévén úgy gondolja, hogy neki ez a heted hiányozni fog, és szükséget fog szenved, ha odaadja. Mózes idején a pusztában már megnyilvánul ez az emberi gondolatmenet, amikor a mannát adja Isten (II. Móz. 16, 22-30). Izrael fiai egyszerűen nem hiszik el Mózesnek, hogy nekik a szombat megtartásából nem lesz káruk.

Mi sem hisszük el, és sokszor abban bízunk, hogy következmények nélkül marad, ha nem tartjuk meg a sabbatot. A Tan (Tóra) Izrael földjével kapcsolatban azonban érdekes tanítást ad. Azt írja (III. Móz 25.), hogy az ember ne vesse be a hetedik évben a földet. Legyen pihenő a földnek a hetedik év. Kapjon „hetedet” a föld is. Mindez első pillantásra talán fennkölt isteni parancsnak tűnik, de a Jeremiás könyve leírja, hogy a babiloni fogság idején valóban lepihente a föld azokat a szombatéveket, amiket nem adtak meg pihenőként a zsidók (II. Krón. 36, 21 vö. III. Móz. 26, 34). Az Örökkévaló számon kérte a népen a be nem tartott parancsolatokat. Minden hívő ember tudja, hogy ha paráznaságban él, vagy lop azt számon fogja kérni Isten. Így próbál ebbe nem beleesni. A szombat dolgában, a megszentelt hetedik nap dolgában azonban homály ül sokszor a hívőkön.

Látni a Messiás Testében nem egy példát arra, hogy azok, akik a más munkájuk miatt huzamosan „nem tudtak” időt szakítani Istenre a hetedik napon, sokszor hogyan pihenik le egy testi vagy idegi kimerültség vagy betegség miatt az elmulasztott szombatokat egyszerre. A hívő ember általában azt hiszi, hogy a sabbati nyugalom egyik leginkább elavult parancs, vagy legalábbis a legkisebb következményekkel kikerülhető. De Isten nem helyezte volna el a tízparancsolatban, ha így lenne. Nem térne vissza rá annyiszor, annyiféleképpen. Egy parancsolat semmibe vétele sohasem marad meg önmagában. Más parancsolatok is veszítenek erejükből, az értelmükből. Nincs, nem lehet következmények nélkül egy parancsolat figyelmen kívül hagyása sem. Aki a szombat nyugalmát megsérti munkamániából, bálványimádóvá válhat, és mindjárt megsérti az első parancsolatot is. De a leggyakoribb persze az, hogy a hívő egyszerűen nem veszi komolyan a szombatot, és ezzel magát Istent sem.

A szombat kihívása pedig hatalmas mindenki számára. Azt mondja az Örökkévaló: ’Pihenj meg Bennem. Minden napnak megvan a maga baj. De a szombatnak az legyen a „baja, gondja”, hogy Nekem, a Teremtőnek lehessen adni. Bennem pihenj ezen a napon.’ De képes-e ma a legtöbb Jesuát Megváltójának valló ember hetente egy egész napot Istennel tölteni? Úgy, hogy az szívből odaszentelt nap legyen, és Istennel való együttlét? Úgy, hogy a Mindenható maradjon a középpontban, és ne a test pihentetésével, jóllakással, társasági együttléttel és szórakozással teljen el az idő? Úgy, hogy élő közösségbe kerüljünk Istennel, és ne csak közösségi programok és a munka mellőzése jellemezze a napot?

A ’pihenjen meg Bennem’ nem azt jelenti, hogy ’mellettem’, vagy ’valahol körülöttem’. Isten azért adta a szombatot, hogy ott találkozzunk Vele, azért adta a Templomot a biblikus időkben, hogy ott találkozzon Vele a népe, és azért választott el egy népet, hogy köztük és bennük legyen.

Jesua tökéletesen betöltötte az Atyja akaratát, így a szombatot is megtartotta. Sok dimenzió kinyílt Általa az új szövetségben, de a szentség dolgában nem változott semmi. A Messiás kijelenti, hogy “Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt…  mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.“ (Mt. 12, 6.8.)

(1) Megváltozott a szent nép fogalma, mert minden nemzet része lehet már a Messiásban a zsidósággal együtt Isten szent népének (I. Pét. 2, 9-10). De nem változott meg a szentségének, tisztaságának kívánalma.

Kéri Isten, hogy ne vegyüljön a világgal, „a többi néppel” válassza el magát, és ne legyenek testi, világi szokásai, cselekedetei. „Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” (I. Jn. 2, 15-16 vö. I. Kor. 15, 33). Ha a nép nem különül el a világtól, nem szent nép. Így nem is tud feladatának eleget tenni, nem tudja a világnak hirdetni a Messiást, mert sok ponton egy a világgal.

(2) A Templom tekintetében ugyanez történt. “…a templomnál nagyobb van itt…” – mondta Jesua. A testünk temploma a Messiás váltságának hatalmas csodája. Az, hogy Isten Szelleme belénk költözött. Azonban a templom szentségének tekintetében nem változott semmi. A templomot tisztán kell tartani. Isten megköveteli a szentségét, és megtorolja, ha megrontják. Ugyanúgy, ahogy a jeruzsálemi Templomban se lehetett büntetlenül megtörni a hely szentségét. „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.“ (1 Kor. 3, 16-17)

(3) Talán a két fenti példával érthető meg igazán, hogy a szombat megtartásának messiási megújítása ellenére a Mindenható továbbra is azt akarja, hogy a szombat szent legyen, elválasztva a hét többi napjától. Hogyan szenteljük meg? „…úgy hogy semmi dolgot nem végeztek azon…” – mondja az Úr (Jer. 17, 24).

Jesua nem betű szerint betöltött sabbatot akart, hanem a szellem szerintit (Róm. 7,6; II. Kor. 3,6 ). Ez azonban nem teszi kérdésessé, hogy szentség tekintetében mit szeretne Isten. Ha megvizsgáljuk az Örökkévaló kijelentéseit, akkor láthatjuk, hogy amikor a tiszta és a tisztátalan kezdett összemosódni, és a szent és a szentségtelen között eltűnt a határvonal, akkor a szombat is megfakult, és Isten elvetette a népe fél szívvel ünnepelt szombatjait. Amikor valaki könnyelműen hagyja el a szombatot, vagy félvállról veszi, ott rendszerint a szentség és a tisztaság tekintetében is több homályos pont lehet még.

„A mi nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted.” (Ez. 22, 8 vö. Ez. 44, 23). „Sőt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.” (Ezék. 23,38)

Amikor Nehémiás a babiloni fogságból hazatérő Izraelt újra tanítani próbálja az ünnepekre, és mindenek előtt a szombatra (Neh. 9, 14; 10, 31; 13, 15-19), nagy felindulással tudja csak tudomásul venni, hogy Jeruzsálemben szombaton kereskednek, sajtót taposnak, és mindenféle árukat visznek be a városba. Ezért megtiltja, hogy Jeruzsálem kapui nyitva legyenek szombaton. Meg is parancsolja ezt a kapuhoz rendelt legényeknek, és így szól hozzájuk: „Nem fog bejöni teher a szombat napján!” (Neh. 13, 19). Nekünk is ki kell jelenteni ezt, ha a szombat szentségét meg akarjuk tartani. Ha nyitva van a kapu, a teher bejön. A szellemi teher, a munka kikerülhetetlennek látszó terhe, világi programok, lehetőségek. És nem lesz igazi sabbat. Be kell zárni a kapukat, hogy Istennel tudjunk pihenni. Meg kell becsülni és meg kell védeni ezt a pihenést, mert nagy tisztesség az, hogy az ember megpihenhet az Örökkévalóban. Valójában ez az egyetlen hely, ahol tényleg pihenni lehet és megnyugodni, erőt venni.

Ezékiel könyvében van egy csodálatos kép arról, hogy ha majd visszajön a Fejedelem, a Messiás Jesua, akkor a következő évezredben, a Messiás Király ezer évében, hogyan fogják ünnepelni a szombatot. A Templom belső udvarának kapuja zárva lesz, de szombaton kinyitják. „Ezt mondja az Úr Isten: A belső pitvar kapuja, mely keletre néz, zárva legyen a dologtevő hat napon, szombatnapon pedig nyissák ki…” (Ezék. 46, 1). Adja az Úr, hogy a mi templomaink már most is kinyíljanak, és tárt kapukkal fogadják be Isten áldását szombat napján, amíg a világ felé bezárjuk a kapukat, és nem engedünk be terheket.

„Boldog a halandó, aki ezt cselekszi és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik, ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne szentségtelenítse és megőrzi kezét, hogy semmi rosszat ne cselekedjék.” (Ésa 56, 2)
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #13 Dátum: 2013 Május 28, 11:56:24 »
Élő Izrael

 

Pál apostol közbenjáró imádságából:

Imádkozom, hogy „Krisztus a hiten át szívetekben lakozhassék, és ti szeretetben úgy meggyökerezzetek és megalapozódjatok, hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység és megismerhessétek a Krisztusnak ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek.” (Ef. 3,17-19)

Az Apostolok Cselekedetei elmondja, hogyan áradt ki a Szent Szellem sávoutkor (pünkösdkor) Jeruzsálemben. Ez volt az újszövetségi Gyülekezet megszületésének órája. Akkoriban Krisztus feltámadásától mélyen megérintve útra keltek az emberek, hogy az örömhírt elvigyék a világba. Ma, kétezer évvel később átéljük, ahogy az örömhír visszatér arra a helyre, ahonnan eredetileg elindult. Izraelnek ahhoz a részéhez tartozunk, akik ünneplik Krisztus feltámadását. Így sokan másokkal úton vagyunk afelé, hogy az első jeruzsálemi gyülekezet egyedi vonásait újra felfedezzük. Az egyszerűség és az egység szellemében nyitottak vagyunk az úrvacsorai közösségre ortodoxokkal, katolikusokkal és protestáns keresztényekkel. Krisztus igaz áldozata az, ami összeköt bennünket, és Urunk igaz vére és teste.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #14 Dátum: 2013 Június 19, 17:14:50 »
MESSIÁSI PRÓFÉCIÁK
Találat: 690
| Nyomtatás | Email
 
Messiási prófécia
A Messiás

 
Forrás a Tanach-ban (Ószövetség)
 
Beteljesedés
a Brit Chadashában (Újszövetség)

 
Az asszony magva, aki a kígyó fejét összezúzza
 
1 Mózes 3:15
 
Galata 4:4
1 Johannan (János) 3:8

 
Ávraham magva

 
1 Mózes 12:3
 
Matitjahu 1:1,
ApCsel 3:25, Galata 3:16
 
Jitchak (Izsák) magva
 
1 Mózes 17:19
 
Matitjahu 1:2Lukács 3:34
Messiási Zsidók 11:17-19
 
Jákov magva, és Jákov csillaga, akinek uralma véget nem ér

 
1 Mózes 28:14
4 Mózes 24:17,19
 
Matitjahu 1-2, Lukács 3:34
Jelenések 22:16

 
Jehuda leszármazottja
 
1 Mózes 49:10
Matitjahu 1:2-3
Lukács 3:33
Messiási Zsidók 7:14
 
Dávid leszármazottja és örököse
2 Sámuel 7: 12-13,
Jesaja (Ézsaiás) 9:6, 11:1-5
Jeremiás 23:5
Matitjahu 1.1-6
Ap Csel 11:23
Róma 1:4
 
Örökkévaló természetű
 
Mikach (Mikeás) 5:1
Johannan 1:1, 14, 8:58
Efezus 1:3-14
Kolossé 1:15-19
Jelenések 1:18
 
Isten Fia

 
Tehillim (Zsoltárok) 2:7
Példabeszédek 30:4
 
Matitjahu 3:17
Lukács 1:32
 
Isten saját nevét hordozza, JHVH, ami rá vonatkozik

 
Jesaja 9:5-6,
Jeremiah 23: 5-6
 
Róma 10:9
Filippi 2:9-11
 
483 évvel Jeruzsálem falainak újjáépítése után jött el

 
Dániel 9:24-26
 
Matitjahu 2:1,16,19
Lukács 3:1,23

 
Érintetlen lánytól született

 
Jesaja 7:14
 
Matitjahu 1:18-2:1
Lukács 3:1, 23
 
A Jehuda-i Betlehemben született

 
Michah 5:1
 
Matitjahu 2:1
Lukács 2:4-7
 
Nagy emberek tisztelték

 
Tehillim 72:10-11
 
Matitjahu 2:1-11

 
Előhírnök előzi meg fellépését

Jesaja 40:3-5
Malachi 3:1
Matitjahu 3:1-3
Lukács 1:17,3:2-6
 
Isten Szelleme „keni fel”

 
Jesaja 11:2 és 61:1-2
Tehillim 45:8
 
Matitjahu 3:16,
Johannan 3:34
és ApCsel 10:38
 
Moshe-hoz (Mózeshez) hasonló próféta lesz

 
5 Mózes 18:15,18
 
ApCsel 3:20-22

 
A megtörtek, szegények és foglyok szabadítója lesz

 
Jesaja 61:1-2
 
Lukács 4:18-19

 
Gyógyít

 
Jesaja 35:5-6 és 42:3
 
Matitjahu 11:5 és végig az Újszöv. írásokon
 
Szolgálata Galileában van
 
 
Jesaja 8:23-9:1
 
Matitjahu 4:12-16

 
Gyengéd és irgalmas

 
Jesaja 40:11 és 42:3
 
Matitjahu 12:15, 20. Messiási zsidók 4:15
 
Szelíd és nem hivalkodó

 
Jesaja 42:2
 
Matitjahu 12:15-16 és 19

 
Bűn nélkül való és nincs fonákság a természetében

 
Jesaja 53:9
 
1 Kéfa (Péter) 2:22
 
Mások büntetését vette magára

 
Jesaja 53:12
és Tehillim 69:10
 
Róma 15:3
 
Pap

 
Tehillim 110:4
 
Messiási zsidókhoz 5:5-6, 6:20, 7:15-07
 
Szamárháton megy be Jeruzsélembe
 
Zachariah 9:9
Matitjahu 21:12-24:1
Lukács 2:27-38, 45-50
Johannan 3:13-22
 
Ok nélkül gyűlölték
 
 
Jesaja 49:7 és Tehillim 69:5
 
Johannan 15:24-25

 
Saját népe nem kedvelte, elutasította

 
Jesaja 53:2, 63:3
Tehillim 69:9
 
Márk 6:3, ukács 9:58
Johannan 7:48
 
Zsidók és nemzetek együtt eküdtek össze ellene
 
Tehillim 2:1-2
 
Matitjahu 26:21-25, 47-50
Johannan 13:18-21
Ap.Csel 1:16-18
 
30 ezüstért eladják
 
 
Zachariah 11:12
 
Matitjahu 26:15
 
Fazekas mezejének árául adják a vérdíjat

 
Zachariah 11:13
 
Matitjahu 27:7
 
Elhagyják tanítványai

 
Zachariah 13:7
 
Matitjahu 26:31 és 56

 
Arcul ütik

 
Mikach 4:14
 
Matitjahu 27:30

 
Leköpik

 
Jesaja 50:6
 
Matitjahu 26:67 és 27:30

 
Kigúnyolják

 
Tehillim 22:07
 
Matitjahu 26:67, 27:26,30

 
Megfeszítéssel végzik ki, kezét, lábát átszúrják
 
Tehillim 22:17
Zachariah 12:10
Matitjahu 27:35, Lukács 24:39
Johannan 19:18, 34-37
20:20-28, Jelenések 1:7
 
Kivégzése közben szomjazik

 
Tehillim 22:16 (15)
 
Johannan 19:28
 
Szomjúságában ecettel itatják

 
Tehillim 69:22 (21)
 
Matitjahu 27:34
 
Kivégzése közben
nem törik el a csontjait

 
2 Mózes 12:14 és Tehillim 34:21
 
Johannan 19:33-36
 
Bűnözőnek tartják

 
Jesaja 53:12
 
Matitjahu 27:3

 
Levágják, de nem saját bűne miatt
483 évvel Jeruzsálem falainak újjáépítése után

 
 
Dániel 9:24-26
 
 
Róma 5:16 és 1 Kéfa 3:18
 
Ő az, akinek a halála a világ bűneiért hozott váltság

 
Jesaja 53:5-7 és 7,12
 
Márk 10:45, Johannan 1:29 és 3:16. Ap Csel 8:30-35
 
Halálában gazdagok közé temetik

 
Jesaja 53:9
 
Matitjahu 27:57-60
 
Feltámad a halálból
 
Jesaja 53:9-10
Tehillim 2:7 és 16:10
 
Matitjahu 28:1-20
Ap Csel 1:9-11, 7:55
Messiási zsidók 1:3
 
Az Atya jobbjára emeltetik

 
Tehillim 16:11, 68:19, 110:1
Lukács 24:51,
ApCsel 1:9-11, 7:55,
Messiási zsidókhoz 7:25-8:2
 
Papi hivatalát a mennyben végzi

 
Zacharaiah 6:13
Róma 8:34
Messiási zsidókhoz 7:25-8:2
 
Isten messianisztikus közösségének sarokköve

 
Jesaja 28:16,
Tehillim 8:22-23
 
Matitjahu 21:42
Efézus 2:20, 1 Kéfa 2:5-7
 
A nemzetek is és a zsidók is keresik Őt

 
Jesaja 11:10, 42:1
 
ApCsel 10:45, 13:46-48
 
Elfogadják Őt a nemzetek
 
 
Jesaja 11:10, 42:1, 4.49:1-12
 
Matitjahu 12:21, Róma 9:30, 10:20, 11:11 és 15:1
 
 
Ő a Király

 
Tehillim 2:6
 
Johannan 18:33, 37
 
beteljesedésre váró próféciák
 
 
Meglátja Őt Izrael, mint átszegezettet
 
Zachariah 12:10,
Tehillim 22:17

Lukács 24:39
Johannan 19:34-37
Jelenések 1:7
 
Az ég felhőin dicsőséggel és hatalommal jelenik meg

 
Dániel 7:13,14
Matitjahu 24:30, 25:31, 26:64,
Márk 14:61, ApCsel 1:9-9:11, Jelenések 1:7
 
Jehuda (Izrael) Királyaként Dávid trónján

 
1 Mózes 49:10, Jesaja 9:6, 11,1, Jeremiás 23:5-6
 
Lukács 1:32-33
 
Igazságosan uralkodik a népeken és az egész világon

 
Jesaja 9:5-6, 11:3-5
 
Matitjahu 28, 18-20, Fil 2:9-11 és Jelenések 19:11-16
 
Uralma idején az egész világ megújul

 
Ézsaiás 11:6-8


forrás:http://messiasizsido.hu/index.php/jezus/87-messiasi-profeciak
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25