Az a baj, hogy az alkoholfogyasztás elismertté vált a világi emberek életében, azazzal való dicsekvést is elfogadják, és mindadig amíg az emberen meg nem jelennek a leépülés nyomai nem tekintik elítélendőnek. Viszont amikor a tünetek már nyilvánvalókká lesznek, egyre jobban elfordulnak tőlük. Egyedül maradnak problámájukkal, családjuk számára is nemkívánatossá lesznek, munkahelyükön már nem tudnak rendesen teljesíteni, megbízhatatlanná válnak, egyre kevesebb barátjuk marad, sőt még az ivócimborák is lenézik és kerülik a vele való kapcsolattartást.
Ebben az esetben, ha nem talál segitségre, addig süllyed amíg bele nem pusztul.
A kereszténységben a Biblia nem tiltja az alkoholfogyasztást. Inkább a mértékletességre int. A keresztények többsége, aki visszatér az alkoholhoz többnyire otthonában, titokban (max a család előtt) fogyasztja, de a gyülekezetében erről csak akkor tudnak, ha valamelyik családtag elmondja. Érzi, hogy helytelen amit csinál, de nem tud ellentállni, ezért ismét rabbá válik. És lassan távolodni kezd Istentől. Nem valószínű, hogy teljesen eltávolodik az Úrtól, de számára az ital már fontosabbá válik, mint az Úrral való kapcsolat, a testvérekkel val közösség megélése.
Ez a probléma azonban nem csak a fiatalokat sújtja, hanem az idősebbeket is.
Éppen ezért, ha bárki tapasztalja magán, hogy függőségbe került az alkohollal, kérjen elsősorban az Úrtól, majd a testvérektől segítséget.
