Megfigyelmtem a gyermekeket, amikor még kezdetben járnak. Néha akkorát esnek, van sírás, de rövid idön belül felállnak, és mintha nem történt volna semmi sem, szaladnak tovább. Nem maradnak ülve, nem sajnáltatják magukat, mert újra szaladni akarnak.
Valahogy így érzem, magunkat. Ha elestünk, menjünk a mi Mennyei Atyánkhoz bünbánattal, Aki megígérte, hogy megbocsátja a bünöket. De ne ragadjunk, le, hanem álljunk fel és menjünk tovább a küldetésben.
