Téma: Történetek a minden napjainkból , és mit mond az Ige ezekre!

[Elisabeth]

 

   
Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!
Ézs 41,13

 

[torokkarol]

A kertész

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:
„Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint
a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem..."
Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt:
„Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!"
Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:
„Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a
cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?"
Isten gyöngéd hangon így felelt: „A te életedben Én vagyok a kertész!"
Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak...
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük.

Jézus azt mondja:Máté:6.25:
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?


 

I. Korintus levél:3:6   Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.
I. Korintus levél:3:7   Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.

nekem erről az olajfa története jut eszembe a Roma 11 ből:


Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24
Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.

[torokildiko46]

A két jégtömb

Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány "jónapot", egy-két "jóestét". Semmi több. "Jégtörésről szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:
- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!
A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták, hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte: - Milyen a nap?
- Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a borz.
- Csinálhatnál egy kis rést az odu tetején... Szeretném látni a napot! - mondta a másik.
A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az ég kékje tükröződött.
A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.
Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.
És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt???

nagyon sok minden jut most eszembe: például:

Prédikátor könyve:4:9   Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok van az ő munkájokból.
 

Máté Evangéliuma:7:12   Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Efézusi levél:5:2   És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.

[torokkarol]

 

János Evangéliuma:7:38   Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

[Antee]

Ámen

[torokildiko46]

A kis csavar

Az emberi  Isten csodálatos alkotása.  és nagy szerepe van az embernek Isten csodálatos tervében: Miképpen egy hatalmas szerkezetben egyetlen kis csavarnak is megvan a maga szerepe. Az alábbi történet is erről beszél:

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
- A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból…
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:
- Maradok, ahol vagyok!…

Kis csavarnak látod magad a családodban, a munkahelyeden, településed közösségében? Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr! Attól se többet, se kevesebbet!

ezt a történetet olvasva eszembe jutott ez az ige:
Zsoltárok könyve:119:141   Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.


valóban sokszor azt gondoljuk hogy kicsik , semmik vagyunk, de tudjuk hogy Isten tervében  nagy szerepünk van,

I. Korintus levél:1:28   És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:

 az Úrnak gondja van ránk , kiválasztott minket  ,és úgy kell nézzünk magunkra mit akik nagyon fontosak Isten számára .:
János Evangéliuma:6:70   Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt?
János Evangéliuma:15:19   Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
 tudjuk hogy az Úr drága árat fizetett értünk  ezért fontosak vagyunk, és tegyük azt amit ránk bízott az ÚR

[Elisabeth]

 

3. Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4. A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5. Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
1Pt 2,3-6

 

[bacsipista]

Ildikó, hoztam egy történetet.

- Olajra van szükségem - mondta egy szerzetes és ültetett egy olajfacsemetét.
 - Uram - imádkozott -, esőre van szüksége, hogy érzékeny gyökerei ihassanak és növekedjenek. Küldj gyenge záporokat!
És az Úr küldött gyenge záporokat.
- Uram - imádkozott a szerzetes -, a fámnak napsugárra van szüksége. Küldj napfényt, könyörgöm!
És a nap ragyogott, bearanyozva a felhőket, melyekből esőcseppek hullottak.
- Most fagyot adj, Uram, mely megerősíti a fa szöveteit! - kiáltott a szerzetes.
És íme, a kis fa ragyogott a fagyban, de estére elpusztult.

Ekkor egy másik szerzetes kereste fel, és elmondta az ő tapasztalatait:
- Én is ültettem egy kicsi fát, és amint látod, gyönyörűen fejlődik. Istenre bíztam a fámat.
Ő alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy magamfajta em­ber. Nem szabtam feltételeket.
Nem határoztam meg módokat, és módszereket.
- Uram, küldd azt, amire szüksége van - imádkoztam - esőt, napfényt, szelet, vihart vagy fagyot! Te alkottad, te tudod.

[Elisabeth]

 

Mennyire így van! 

 

[torokildiko46]

Ildikó, hoztam egy történetet.

- Olajra van szükségem - mondta egy szerzetes és ültetett egy olajfacsemetét.
 - Uram - imádkozott -, esőre van szüksége, hogy érzékeny gyökerei ihassanak és növekedjenek. Küldj gyenge záporokat!
És az Úr küldött gyenge záporokat.
- Uram - imádkozott a szerzetes -, a fámnak napsugárra van szüksége. Küldj napfényt, könyörgöm!
És a nap ragyogott, bearanyozva a felhőket, melyekből esőcseppek hullottak.
- Most fagyot adj, Uram, mely megerősíti a fa szöveteit! - kiáltott a szerzetes.
És íme, a kis fa ragyogott a fagyban, de estére elpusztult.

Ekkor egy másik szerzetes kereste fel, és elmondta az ő tapasztalatait:
- Én is ültettem egy kicsi fát, és amint látod, gyönyörűen fejlődik. Istenre bíztam a fámat.
Ő alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy magamfajta em­ber. Nem szabtam feltételeket.
Nem határoztam meg módokat, és módszereket.
- Uram, küldd azt, amire szüksége van - imádkoztam - esőt, napfényt, szelet, vihart vagy fagyot! Te alkottad, te tudod.

 

 Köszönöm szépen!!!
nagyon szép és igaz kedves Pista testvérem!
 és mégis eszembe jutott egy ige:


Máté Evangéliuma:7:7   Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

[torokildiko46]

A lakatlan szigeten

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten. Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle.

A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett. „Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?” – kiáltott Istenhez.

Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének!

Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.

„Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten.” – felelte a kapitány.

Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De ha bízunk Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza!


Zsoltárok könyve:46:2   Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Zsoltárok könyve:56:14   Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
Zsoltárok könyve:58:12   És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!



Ézsaiás könyve:25:4   Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.

[torokildiko46]

ma ismét hoztam egy jó történetet:
A BIBLIA

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye
neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak
örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját.
Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt
álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt.
Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 :
szerepelt apja kézírásával:
,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak,akik kérik tőle?"
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy
slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A
bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:"*FIZETVE*".

*Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért,mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!*


 nekem ez az ige jutott most eszembe:

 Jakab 1:17:
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

[torokkarol]

Isten velünk van mindenben


Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az õ számára mindenki él. (Lukács 20,38)

„Mennyire érdekes mama, hogy mi, akik élünk egyszer meg kell halnunk, s el kell mennünk. Tudod, mindig arra gondolok, ha elmegyek majd innen, hova jutok, mi is lesz az életemmel. – mondta egy kislány a mamának, aki 12 éves volt. „Valóban igaz kicsim, hogy ilyen dolgokon is eltöprengsz, fontos, hogy az ember megértse azt, hogy miért is kell elmenni.” A kislány kíváncsian nézte a mamát, majd a mama így folytatta. „Tudod csillagom, mikor nagyapád elment, ő az utolsó perceiben úgy vélekedett, és azt mondta nekem: „Felesleges Liza sírnod miattam, mivel életben vagyok, „ugyanis Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” Ott értettem meg igazából azt, hogy mit is jelent ez az ige.” A kislány kíváncsi szemekkel vélekedve ezt kérdezte: „Mit jelent mama ez az ige?” A mama így felelt: „Nagyon egyszerű az egész Csillagom! Egyszerű biztatás arra, hogy ha mi azt is gondoljuk, hogy Isten nincs velünk itt a földön, még a nehéz percekben is, akkor könnyen elbukhatunk. Mert ha nem vesszük észre azt, hogy Isten mindig is elkísér minket, akkor ugyan mi értelme van a saját életünknek?” „Életünkben tehát fontos az Isten mama?” – kérdezte a kislány. „Persze, hogy fontos, mert amennyiben út semmisnek nyilvánítjuk, úgy semmisnek nyilvánítjuk az életünket. De ha őt valóban elfogadjuk, akkor jöhet bármilyen nehézség is az életünkben, Isten meg fog minket segíteni.” „Most már értem, hogy mire mondod mama. Amikor eltűnt a a Drága gyöngyöm a házunkban, anyával kerestük, mert nekem az a drága gyöngy nagyon fontos, és azt mondta anya: „Imádkozzunk Istenhez, hogy segítse megtalálni a drága gyöngyöt, és képzeld segített. Ugye így kell akkor tudtunknak, megbizonyulásunknak lenni afelől, hogy Isten szeret minket, és segíteni akar?!” A mama egy egyszerű mosollyal az arcán azt felelte, rábólintva: „így igaz:).”


Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.

[Elisabeth]

Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,...
5Móz 10,12

 

[torokildiko46]

 


A kezdő favágó

Volt egy munkanélküli fiatal fiú, aki végső elkeseredettségében favágónak jelentkezett. Amikor elment a felvételi elbeszélgetésre, a főnök azonnal baltát adott a kezébe, és próbára tette. A lelkes fiú pillanatkor alatt kivágott egy hatalmas fenyőt. Ez annyira megtetszett a főnöknek, hogy a fiú már a következő héten munkába állhatott.

Eljött a hétfő, és az ifjú favágó lelkesen nekilátott a munkának. Nagyon élvezte, és mindent megtett, hogy ő legyen a kollégái közül az első. Sokszor még az ebédszünetet is feláldozta, hogy több fát tudjon kivágni. Az első nap kétszer annyi fát vágott ki, mint a többiek.

Amikor eltelt egy hét, az igyekezet megmaradt, de végül mégis az új fiú vágta ki a legkevesebb fát. A főnök magához hívatta és azt mondta:
„Te gyerek! Megnéztem a heti teljesítményedet, és messze alulmarad a többiekével szemben. Ha ezt így folytatod, akkor ki leszel rúgva!”
„De én tejes erőmmel dolgoztam, és még az ebédszüneteim közül is feláldoztam néhányat. Megállás nélkül dolgoztam, még csevegni sem álltam le a többiekkel.” – válaszolta kétségbeesetten a fiú.
„Mondd te gyerek! Élezted-e a fejszédet a héten, akár egyszer is?” – kérdezte a főnök.
„Azt nem, Uram. Annyira keményen hajtottam, hogy arra nem akartam pazarolni az időmet.” – mondta szégyenkezve a fiú.

Vajon te hogyan végzed az Úr szolgálatát? Úgy mint ez a favágó? Számunkra az imádság a fenőkő, mely élessé tesz, és sikeressé a mindennapokban. Ha csak robot módjára hajtunk, de nem szakítunk időt Istenre, akkor eltompulunk, és keserves nyögve nyeléssé válnak a mindennapjaink. Szánjunk időt az Úrra, és engedjük, hogy Szent Lelke által megélezze tompa lelkünket.


Róma levél:8:14   Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.