Szerző Téma: Tized  (Megtekintve 5968 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Tized
« Dátum: 2012 Október 14, 00:25:10 »
Kell fizetni vagy sem?
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető E.Edit

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1427
Re:Tized
« Válasz #1 Dátum: 2012 Október 14, 12:07:29 »
Erre a kérdésre határozott NEM a válasz.

Az Igében erre vonatkozólag Isten határozott előírást adott.
- Tizedet kizárólag csak Árontól származó,Főpapi tisztséget betöltők szedhettek.
- A beszedett tized a Lévitáké volt. Mivel a Lévitáknak nem lehetett örökségük,a tized kizárólag a róluk való  gondoskodásra volt rendelve.
- Áldozatot,engesztelést bemutatni, kizárólag csak a Léviták végezhettek és csak azon a helyen amit az Úr mondott,tehát az Ő templomában.A templom lerombolásakor megszünt a lévitai szolgálat
- Amióta a Messias (Jézus),önmagát áldozta fel értünk,ami egyszer s mindenkorra érvényes áldozat,többé már nincs véres áldozás.
- A templom leromboltatott,így már helyhezkötöttség sincs. Isten temploma mi vagyunk.
- A mai igehirdetők pedig nem Áron leszármazottai,nem is Lévi nemzetségéből valók.
- Végül és nem utolsósorban pedig,a tized nem pénzről szólt. Az állattartás és növénytermesztés jövedékének a tizedéről.

Malakiás 3:10.
"Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban,...."

A templom lerombolása óta pedig nincsen Istentől kijelőlt földrajzi szent hely,tehát a mai templomok,imaházak,nem Istentől rendelt helyek,ahol esetleges tizedet lenne joga szedni olyan embereknek,akik nem is a Főpapi Rendbe tartoznak.

Én csak egy pár gondolatot szedtem össze ezzel kapcsolatosan,de Shomer testvér egy nagyon jó részletes tanítást adott erről. Akit érdekel,az alábbi linken elolvashatja:

http://alfa-omega.hu/index.php/tanulmanyok/146-dilemma-a-tizedrol

Amit mi napjainkban is gyakorolhatunk,az az adományozás.

 :2smitten:

"Ne félj, csak higgyj!"  Márk ev.5:36/b

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Tized
« Válasz #2 Dátum: 2012 Október 14, 12:55:17 »
Ézsaiás 60,19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
  20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.


Áldott az Örökkévaló az Ő beszédért, melyet azért adott, hogy e sötét világban, világosságban járhassunk, és Hozzá eljuthassunk!

Ám valamiért mégis azt látjuk, hogy gyülekezeti gyakorlat a Tizedszedés, és fizetés... Mit gondoltok miért, és mi alapján :290:
és ezzel kapcsolatban még egy kérdésem lenne: Akik tizedet szednek, szerintetek lesznek -e rájuk ennek következményei, és ha igen, akkor mi :290:
továbbá: Azok akik a tizedet fizetik, mily következményekkel számolhatnak :290:

Természetesen Igei válaszokat várnék...
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Tized
« Válasz #3 Dátum: 2012 Október 14, 13:09:44 »
Mikeás 3:

9. Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;
10. A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!
11. Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!
12. Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé.


 :igen:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető E.Edit

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1427
Re:Tized
« Válasz #4 Dátum: 2012 Október 14, 14:02:25 »
Első kérdésre válaszolva azt tudom elmondani amit én tapasztaltam,ugyanis átéltem a szemléletváltást (tanítást) ami az adakozás=tizedadást illeti. A 90-es évek legelején jött ez be,együtt a karizmatikus gondolkodással. Mivel az ilyen gondolkodású emberkék nem a teljes Szentírást vették alapul,csupán a saját kedvükre szemezgettek belőle,kiragadták belőle – sok más egyébb mellett - a Malakiás 3:10-et,és ezt tanították.Állítva,hogy ez az utolsó rész a Bibliában (a kronologiai sorrendet elhallgatva),tehát ez azért még érvényes ránk,újszövetségi hívőkre is. Mivel a hívő emberek többségének nincs helyes istenismerete,nem teljességében ismeri az Igét,ezt el is fogadta egy az egybe. Mivel nem összefüggéseiben van magyarázva ez az Ige,ezért lehet mondani tévtanításnak,ami ugye az ördögtől jön. Az ördögnek pedig a pénz nagyon jó eszköz a kezében,hogy sokakat a helyes útról letérítsen. A tizeddel ugyanis sokkal több pénz folyik be a “kasszába”.

2Tim.3:1-2
“1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.
2 Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek;……”

Tehát ez is az utólsó időkre jellemző állapot. Mivel a pénz szeretete annyira elvakította az embereket,sajnos más felekezetek is átvették ezt.

A következmény? Semmiképp nem biztató,egyik fél számára se. Se aki szedi,se aki adja. Aki szedi,nagyobb felelősségre vonással számolhat,ugyanis akire több bizatott,több is kéretik számon,és súlyosabb az ítélet. De mindkettőre érvényes,hogy engedetlenséget követnek el Isten Igéjével szemben. Ezzel együtt megszegik a szövetséget Vele,így tehát „paráznákká” lesznek,azaz házasságtörőkké (szövetség=házasság). A házasságtörőknek pedig a végük:

Mal.3:5
“5 Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók ellen, a házasságtörők ellen és a hamisan esküvők ellen;….”

1Kor.6:9
„9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők,…”


Tisztába vagyok vele,hogy nem teljes az igei alátámasztásom,de mivel hiányos az igehely ismeretem,ennyit tudtam hirtelen összeszedni. Ha többet keresnék,legfeljebb két nap múlva válaszolhatnék. De hiszem,hogy nagyobb ismerettel rendelkező testvéreim pótolják majd ezt. A lényeg azért talán érthető. :08:
"Ne félj, csak higgyj!"  Márk ev.5:36/b

fatum

  • Vendég
Re:Tized
« Válasz #5 Dátum: 2012 Október 14, 14:19:10 »
Pontosan így látom én is ezt a kérdést testvérem! Engem pl. azért nem merítettek be egy bizonyos gyülekezetbe mert azt mondták mivel nem adom a tizedet meglopom Istent és egy tolvajt ők nem merítenek be :(

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Tized
« Válasz #6 Dátum: 2012 Október 14, 14:21:42 »
 :045:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Tized
« Válasz #7 Dátum: 2012 Október 14, 18:25:32 »
Tökéletesen egyetértek Anti testvéremmel!  :270: :271:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 112
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Tized
« Válasz #8 Dátum: 2016 Június 04, 01:26:25 »
Testvérek!
Összefoglaltam a tizeddel kapcsolatos legfontosabb észrevételeimet főleg a törvény és a Szellem általi szabadság vonatkozásában:

Ábrahám példája:
Ábrahám egyszer fizetett, és csak a hadizsákmányból:

Amikor Ábrahám visszatért a királyok megveréséből, kiment elé Sodoma királya, és Melkisédek is meglátogatta:

1MÓZ 14.17-21 ..kiméne ő elébe Szodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada neki mindenből. És monda Szodoma királya Ábrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.

Nézzük meg figyelmesen az igeverseket: ha én kimegyek a fiam elé a vonatállomásra, az azt jelenti, hogy ő még nem ért haza, és már akkor találkozom vele, még az otthonunktól távol.

Itt is ez történt. Ábrahám jön vissza a győztes csatából az embereivel és a hadizsákmánnyal.
Ekkor kijön elé Sodoma királya, még mielőtt hazaért volna, és még valaki, Melkhisédek is. Ábrahám ekkor tizedet ad Melkhisédeknek, mindenből. De Ábrahám ekkor még nem ért haza a saját állataihoz, henem csak a zsákmány van nála. Tehát, amikor azt írja az ige, hogy mindenből, az azt jelenti, hogy mindenből, amit a harc során szerzett.

Világos?

Ezt írja a zsidókhoz írt levél is:
Zsid 7:4 Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;
Ráadásul a maradék 90%-ot a zsákmányból tudjuk, hogy visszaadta Szodoma királyának.
Tehát, ha Ábrahám nyomdokaiba akar valaki lépni, akkor adjon tizedet a hadizsákmányból, és a maradék 90%-ot adja vissza annak, akié eredetileg volt. Ekkor tényleg azt teszi, amit Ábrahám tett.

Még valami: A tizedet Ábrahám nem a hozzá hasonló hívő testvérének adta, nem Lótnak adta. Melkhisédeknek adta, aki valószínű maga Jézus volt. Nincs jogunk tehát, ha Ábrahám példája szerint akarunk eljárni, hívő testvérünknek, mondjuk a pásztornak adni, hanem meg kell várnunk, amíg maga Jézus találkozik velünk, és neki kell adnunk.
Persze Jézus most bennünk él, és mi vagyunk a teste, de ezen logika alapján az egyik testvéremnek éppen annyi joga van rá, mint a másiknak, hiszen mindannyian együtt alkotjuk Krisztus testét. Ennek a gondolatmenetnek megfelelően szét kellene osztani a testvéreim között, mert ők mindannyian jogosultak rá, nem csak a pásztor.

Jákób példája:
Nem tudjuk fizetett-e valaha, kinek (mondjuk a szegényeknek?, vagy magának Istennek?) és hogyan és főleg, hogy miért. Isten akarata volt-e, hogy fizessen, vagy egyszerűen csak azt gondolta, ha ezt felajánlja, erre Isten biztosan „ráharap” majd, és ezért még biztosabban megáldja majd. Ebből nem tudjuk meg, kell-e fizetnünk, Isten elvárása-e, és főleg az nem tudjuk meg, hogy kinek kell fizetnünk.


Mózes törvénye, azaz a TÖRVÉNY:


Számomra mindig meglepő volt, amikor egyházi vezetők arra hivatkoznak, hogy a mózesi törvényt már nem kell megtartani, majd a következő pillanatban arról tanítanak, hogy a tized azért még érvényes. A mózesi törvény nem írt elő tizedet csak a mezőgazdasági termékekből, a növényekből és az állatokból, valamint az összege nem 10% volt, hanem jóval több. Azaz nagy-nagy csúsztatás, hogy Mózes törvénye miatt kell tizedet fizetni.

Néhány értékes írás a témában:

http://alfa-omega.hu/index.php/tanulmanyok/146-dilemma-a-tizedrol

http://nyugodtleszazeleted.blogspot.hu/2012/03/mese-tizedrol-6-mozes-28.html

http://www.elizeus.atw.hu/adakozas.html

MP3 felvétel:
http://docs.google.com/uc?export=download&id=0B7EO0bsB5YhpeDUtX1dHYTByYmM


Mit mondtak az apostolok, kell-e törvényeket követnünk?


1. Az apostoli zsinat meghatározta, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük a hívőknek, és ebben nem szerepel a tizedfizetés:

Apcs 15:28-29 Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!

Amennyiben valaki ehhez hozzátesz, az plusz terhet rak a hívőkre, vagy magára és felülbírálja Isten bölcs határozatát.


2. Pál kifejezetten felszólít minket arra, hogy ne hagyjuk, hogy törvénnyel megkötözzenek minket:
Gal 5:1 Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

Amennyiben valakit a „tizedfizetés törvénye” alá helyezünk, vagy elfogadjuk valakitől ezt a magunk számára kötelező szabályként, azaz „törvényként” vétünk ez ellen a szabály ellen, és nem engedelmeskedünk Isten kifejezett parancsának, szolgákká válunk, a tizedfizetés szabályának szolgáivá.

Világos, hogy amikor másokat, vagy magunkat egy, vagy több ilyen „törvény alá” helyezünk, annak két súlyos következménye van, főleg, ha sok áldozatba kerül ezt a „törvényt” megtartani:

1. Amennyiben kiválóan megtartjuk ezt a nehezen megtartható „törvényt, vagy vallásos szabályt”, az büszkeséghez vezet, úgy gondoljuk többet érünk más hívőknél, vagy mások csak másodlagos hívők, hiszen látszólag nem annyira odaszántak, mint mi, akik ennyi áldozatot hozunk.

2. Amennyiben nem tartjuk meg valami miatt, mondjuk mert elgyengülünk hitben, akkor ez kárhoztat minket, és úgy gondoljuk, Istentől most haragszik ránk, hiszen „megloptuk” Őt ezzel. Ez a hamis hitünk pedig eltávolít minket Istentől, és megrabolja a hitünket.

Az újszövetségben nem szabad törvényt csinálnunk semmiből, vagy csak rettentő óvatosan, mert ezzek megolthatjuk Isten szellemének a tökéletesen időzített munkáját:

Róm 14:5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek.

Ez a számomra azt jelenti, ha Isten mond valamit az adakozásról, az adakozás összegéről, módjáról, azt nem szabad másra ráerőltetnem, mint szabályt (azaz törvényt) hanem meg kell várnom, amíg Isten kijelenti a testvéremnek, az egyedi körülményeit figyelembe véve, hogy mennyit adjon és mikor.

Ezzel szemben tanítani kell az adakozásról, ami nagyon is szükséges és biblikus, de hiba azt sugallni, hogy Isten a keresetének tíz százalékát várja el legalább. (tized). Vagy Isten csak akkor áldja meg a hívőt, ha ennyit fizet, vagy Isten nem áldja meg addig teljesen, amíg nem fizet tizedet. Mindezek az állítások igeellenesek. Isten a végtelen nagy kegyelme miatt áld meg minket, „kegyelemből van üdvösségünk (és gyarapodásunk) hit által.” Isten akarata az újszövetség igazsága szerint nem a tizedfizetés, hanem a szívből jövő adakozás. (Ami lehet 10 %, vagy akár a tizednél jóval nagyobb mértékű is  havonta, vagy időszakosan, a szükségek szerint, mert ha valódi szükség van rá, a Szentszellem a szívedre fogja helyezni)

A tizedfizetés igazságtalan is, mert arányosan sokkal-sokkal nagyobb terhet jelent a szegényeknek, mint a gazdagoknak. A mózesi tized ellenben kisebb terhet jelentett a szegényeknek, mert 9 állat esetén, (a szegény állattenyésztőknek például) egyáltalán nem kellett megfizetniük az állataikból.  A tized a mai gyakorlat szerint egy gazdag embernek semmiség, de egy szegény embernek , aki napról-napra él, aki esetleg még hitben sem olyan erős, elhordozhatatlan teher, amely eltávolíthatja a gyülekezetünktől.

Arról nem is beszélve, hogy ha valaki elhiszi, hogy Istennek a tizedfizetés elvárása, és ez az ember történetesen hitben még erőtelen, akkor ez esetleg megugorhatatlan akadály a részére, ami kárhoztatást szül. Éppen úgy, mint bármilyen más törvény. Ez pedig Istennek semmiképpen nem célja.

Ezzel szemben az önkéntes adakozás nem kárhoztatja, mert nincs meghatározva mennyit várnak el tőle, így nagyobb eséllyel marad meg a gyülekezetben.

Ha azt mondod erre, hogy olyanokra nincs is szükség, akik nem hoznak áldozatot, arra azt mondom, hogy más-és más „áldozatot” jelent tizdet fizetni egy szegénynek, egy gazdagnak, egy hitben erősnek, egy hitben gyengének. Ha igazságos akarsz lennei, akkor tégy egyenlő terhet mindenkire! De erre csak Isten képes, és pontosan ezt is teszi, amikor a Szentszellem által az egyes emberek egyes körülményeit figyelembe véve készteti őket, hogy mennyit adjanak önkéntesen és szívből.


Idézet a Wikipédiából

(nem tekintem megbízható forrásnak, csupán jól megfogalmazza, amit én is hiszek)
„Jézus önmaga sohasem szedett tizedet, ahogy tanítványai sem, és sohasem tanította Jézus arra a tanítványait, hogy adjanak neki tizedet, vagy ők tizedet szedjenek. Tizedet kizárólag a zsidó lévitai papság szedett akkoriban... … Egyetlen bizonyíték sincs az újszövetségi egyházban a tizedfizetésre, mivel sem Jézus sem az apostolok nem szedtek tizedet, ezért ennek bibliai alapja nincs...
A tizedet - bár többször megpróbálták - egészen 777 előttig nem sikerült elfogadtatni az egyházban, mert nem volt semmilyen újszövetségi egyházi alapja. … …  A II. Tours-i zsinat még csak ajánlja a tized fizetését, de a II. Maconi zsinat már kötelezi a tized fizetését. „

Meggyőződésem szerint az újszövetségi tizedszedésnek nincs bibliai alapja. Helyette a Szentszellem által vezérelt önkéntes és szabad, jó szívből jövő adakozás van.

Figyeld meg a mostani gyakorlatot néhány tizedszedő gyülekezetben.
1. A tagok beadják a tizedüket.
2. A pásztor egyedül, vagy a vénekkel közösen eldönti, hogy mi legyen a befolyt összeggel.

Mi alapján mondja meg, hogy mire költsék?

Hát persze, a Szentszellem vezeti őt, vagy őket, hogy milyen Isten szerinti célra legyen költve! Ha a Szentszellem vezeti, hogy hova költse, az valóban önkéntes, valóban szabad, és valóban jó szívből jön. Ez a helyes hozzáállás valóban, így kell eljárni. Ámen!
Rendben van. Szerintem ez így rendjén van. De akkor a kérdésem a következő:
ha képes a Szentszellem őt vezetni abban, mire költsenek és mennyit, akkor az egyes hívőknek külön-külön nincs meg ehhez a szabadságuk? Nincs meg ehhez joguk? A Szentszellem az egyes hívőt nem képes vezetni ebben úgy, mint a pásztort?
De igen!

A javaslatom:
Isten vezetésével, a Szentszellem útmutatása szerint eljárva szabaduljunk meg lépésről-lépésre a tizedszedés bibliátlan gyakorlatától

Legyenek tanítások arról, hogy milyen fontos az adakozás, és arról, hogy szükség van az eseti adakozások mellett RENDSZERES HAVONKÉNTI adakozásra is, minden hónapban - mindenkitől, aki teheti,kiki, amennyit rendszeresen válalni tud, - melyből ki lehet fizetni a gyülekezet rezsijét, a szolgálók bérét. A gyülekezetet pedig folyamatosan tájékoztassuk, hogy mekkora összeg folyt be, és az elég-e a költségekre. Ha nem, adakozhatunk újra. Ha fontos a tagok számára a cél, adakozni fognak, ha pedig nem helyezi a Szentszellem a szívükre, akkor talán nincs is szükség arra a dologra, bízzuk ezt Istenre.

Én pillanatnyilag több, mint 10%-ot adakozom. Nem törvényből, hanem azért, mert kis gyülekezetünk van, és szükség van erre a mértékre. Isten Szelleme késztet rá, hogy ezt tegyem, ez van a szívemben, ez van összhangban a szeretettel. De ez nem egy szabály, mert ha azt látom, hogy rossz célra menne, lenne rá szabadságom, hogy egy fillért se adjak. Csak mert nem kötöztek meg a tizedfizetés kényszeres törvényével, kifacsart igék felhasználásával.
Nem ötvözhetjük az ót az újjal. Vagy a Szentszellem vezetését követjük minden területen, abban is, hogy mennyit adakozzunk és mire, és akkor csodálatos, páratlan gyülekezetté válhatunk, vagy törvényeket hozunk, hagyományokat követünk (pl. tizedfizetés hagyománya, törvénye), és akkor megnézhetjük majd magunkat, mert a „törvényeinkkel” megoltjuk a Szellem munkáját.

Végezetül egy összefoglaló írással búcsúzom, Isten áldjon!

Egy példa ( a sok közül ) a karizmatikus megosztottságról !!!!!! ( részlet egy újság cikkből ) Jézus-ATM: kötelező tizedfizetés a gyülekezetben? Forrás: https://szellemieroszak.wordpress.com/2010/08/03/adakozas/

„Kell fizetni tizedet? – kérdezték prominens amerikai evangéliumi vezetőktől, akiknek a többsége szerint nem kell. Mindeközben egyre nagyobb teret hódít az online adakozás.
A liberálisnak elkönyvelt Európában sokan úgy tekintenek az amerikai kis- és nagy egyházakra, mint ahol a hívők lelke mellett azok pénztárcáját is aktívan masszírozzák, mindemellett ezért sokakat meglephet, hogy az evangéliumi vezetőknek csak a kisebbik része vallja azt, hogy a Biblia megköveteli a tizedfizetést. A befolyásos egyházi emberek 58 százaléka szerint a Biblia nem írja elő, hogy keresményünk tíz százalékát az Úrnak (vagyis többnyire a gyülekezetünknek) kell adni.

Ábrahám példája

Leith Anderson, az Evangéliumi Keresztyének Országos Egyesülete (National Association of Evangelicals – NAE) elnöke szerint az Ószövetség többféle tizedet is előírt, aminek része volt az állami adó és a vallási célokra beszedett adomány is. Mindenesetre Anderson is meglepődött azon, hogy az evangéliumi vezetők többsége szerint az ószövetségi gyakorlatot nem kell gyakorolni a mai gyülekezeti életben – pláne, hogy az USA-ban nagyon sok evangéliumi felekezet komplett “tizedfizetési ” tanítássorozatot állított össze.

Az Ószövetségben már Ábrahámtól megjelenik a tizedfizetés szokása, minden hívő szellemi atyja, Melkisédek főpapnak fizetett tizedet a hadizsákmányból. Arra viszont nem lehet újszövetségi parancsolatot találni, hogy minden hívő támogassa saját gyülekezetét bevétele tíz százalékával…….stb. Akkor most nézzünk a többségtől egy tanítást ezzel kapcsolatban !!……Napjainkban több keresztény egyház és gyülekezet kívánja meg tagjaitól, hogy egyházi célokra (beleértve a lelkészi javadalmazásokat is) jövedelmük egy tizedét fizessék be. Ezt bibliai alapon fennálló kötelezettségnek tekintik. Némelyek odáig mennek, hogy azt tanítják: aki a tizedet nem fizeti meg, meglopja Istent. Van viszont sok keresztyén, aki élesen szemben áll ezzel a gyakorlattal; sőt némelyek a tized fizetését és szedését egyenesen törvényszegésnek, vagyis bűnnek minősítik. Ebben a helyzetben megalapozottnak látszik, hogy egyrészt a Szentírás alapján, másrészt történetileg megvizsgáljuk ezt a kérdést.

A tized eredete

A tized egy olyan bibliai törvényen alapul, amelyet Isten Izráel népének adott. Mint minden ószövetségi törvény esetében, itt is eleve meg kell vizsgálnunk, hogy az Újszövetség fenntartja-e ezt. Hiszen alapelvnek kell tekintenünk, az (ószövetségi) törvény és a Krisztus törvénye (evangéliuma ) közötti különbséget.
A Zsidókhoz írott levél ezt mondja:
Amikor az újról (szövetségről) szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz (Zsid 8,13).
Pál apostol pedig ezt:
A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye ( evangéliuma ) szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket (1Kor 9,20-21). A keresztyén embernek semijen ószövetségi törvényt nem kell megtartani. Csak példaként említjük a körülmetélkedés törvényét; a templomi áldozatok, a szombat és az ünnepek törvényeit, az ételekre vonatkozó törvényeket stb . Hamis érvelés az, ha valaki arra hivatkozva, hogy “benne van a Szentírásban” Krisztus testének tagjait a Törvény alá akarná vetni.
E bevezetés után vizsgáljuk meg részleteiben a tizedre vonatkozó törvényeket.
A tized megalapozását Mózes harmadik könyvében találjuk meg:
A föld minden tizede az Úré, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona az. De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá egy ötödét. A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az Úr szent tulajdona legyen. Nem szabad válogatni a jó és a rossz között, sem kicserélni azt (3Móz 27,30-33).
Nyilvánvaló ebből az idézetből, hogy a tizedet elsősorban a mezőgazdasági termények után és lehetőleg természetben kellett fizetni. Az állatok után is kellett tizedet fizetni, de csak minden befejezett tizes egység után .
Egy szó sem esik arról, hogy bérmunkásoknak, halászoknak, bányászoknak, vala-mint mesterembereknek tizedet kellett volna fizetniük. (Az efféle foglalkozásokról az Ószövetség említést tesz.)
A tized felhasználásáról Mózes negyedik könyve tájékoztat.
Azután ezt mondta az Úr Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed köztük. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között. Lévi fiainak pedig pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál. Ne közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, mert bűnhődni fognak és meghalnak, hanem a léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az Úrnak ajánlanak fel ajándékul, ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget (4Móz 18,20-24).
Ebből a szentírási szakaszból világosan látjuk, hogy a tizedet Lévi fiai kapták, mégpedig azért, mert különleges munkát végeztek, és – ami nagyon lényeges – megváltásként azért, hogy ők egyéb örökséget (földet) nem kaptak. Ez magyarázza azt a körülményt, hogy tizedet csak a földművelés és a hozzá kapcsolódó állattenyésztés termékeiből kellett fizetni, és a nem mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem után nem. A továbbiakban a törvény úgy intézkedik, hogy a tized tizedét a lévitáknak át kell adniuk a papoknak. (A továbbiakban erre külön nem térünk ki, akár a lévitai, akár a papi tizedről beszélünk,tudjuk, hogy pontosan mire gondolunk.) A tized a zsidóságnál :

Mielőtt tovább mennénk témánk vizsgálatában, meg kell néznünk, hogy a zsidóság hogyan állt a tized kérdéséhez. Mi a helyzet a zsidóságnál? Vajon fizetnek-e a mai zsidók tizedet? A válasz egyértelműen NEM !
Ernest L. Martin The Tithing Dilemma című könyvében elmondja, hogy amikor ezt a kérdést tanulmányozta, felhívott három rabbit. Kérdésére – egymástól függetlenül – azt válaszolták, hogy manapság egyetlen vallásos zsidó sem fizet tizedet.
Egyikük, akivel hosszan konzultált, ezt mondta: „Ha zsinagógám valamelyik tagja az Írás szerinti módon tizedet fizetne, megszegné Isten törvényét”. Miután Martin ezen megdöbbent, a rabbi kifejtette, hogy mivel a Biblia szerint tizedet csak a lévitáknak kell fizetni, bűn volna azt másnak adni. Mivel manapság nincs hivatalos lévitai papság, amely a jeruzsálemi templomban szolgálna, törvénytelen volna bármiféle bibliai tizedet fizetni. Ha azonban a templomot újjáépítenék, és ott papok és az őket segítő léviták szolgálnának, a Bibliában említett övezetekben élő zsidóknak kötelességük volna tizedet fizetni.
Ami a Bibliában említett övezeteket illeti, az csak Izráel földjére vonatkozik. A Krisztus születése körüli időkben csak az Izráelben és néhány környező, tisztának tekintett országban élő zsidóknak kellett tizedet fizetniük. Az ezen a területen kívül élő és földműveléssel foglalkozó zsidóknak (tekintet nélkül arra, hogy ilyenek nagyon kevesen voltak) nem.

A tized az Újszövetségben :

Az Újszövetségben nagyon kevés szó esik a tizedről. Egyszer Jézusnak egyik, az írástudókat és farizeusokat feddő beszédében fordul elő:
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni” (Mt 23,23).
(Látjuk, hogy Jézus itt is csak mezőgazdasági termékek után természetben fizetett tizedről beszél, nem pedig a pénzjövedelem után pénzben fizetett tizedről.) Krisztus itt nem a tanítványaihoz, a leendő keresztyén egyház tagjaihoz beszélt, hanem zsidókhoz. Az egyház akkor még nem volt megalapítva, a zsidók pedig a törvény alatt álltak. A templom és a lévitai szolgálat még fennálltak. Ezekből a krisztusi igékből a keresztyének tizedfizetési kötelezettségét illetően semmiféle következtetést nem lehet levonni. Kereszthalála és feltámadása előtt Krisztus zsidókat többször is felszólított a törvény betartására.
Amikor megtisztított egy leprást Jézus ezt mondta: ő pedig megparancsolta neki: „Senkinek se mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik” (Lk 5,14)
Amikor pedig a templomadót kérték, ezt mondta Péternek:
„De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj ki a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik érted és értem” (Mt 17,27).
Sőt, még általánosabban ezt mondta:
„Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket nem kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik” (Mt 23,2-3).
De ezekből a kijelentésekből ki vonná le azt a következtetést, hogy a keresztyéneknek gyógyulások esetén állatáldozatot kellene bemutatniuk, templom-adót kellene fizetniük, vagy követniük kellene a zsidó rabbik utasításait?
Ha magának Jézusnak az esetét vizsgáljuk, neki eszébe sem jutott, hogy magának vagy tanítványainak tizedet kérjen, vagy fogadjon el. Hogyan is tehette volna, amikor nem Lévi, hanem Júda törzséhez tartozott?
Vajon ez azt jelentette, hogy nem fogadott el anyagi támogatást? Egyáltalán nem.
Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból
(Lk 8,1-3). Jézust és tanítványait tehát saját vagyonukból támogatták azok, akik hittek küldetésében. De ez a támogatás semmiképpen sem volt tized: önkéntes volt, és a Szentírás semmiféle utalást sem tesz az összegére.
Más kérdés, hogy Jézus súlyt helyezett az önkéntes adományokra. Amikor kiküldte a hetven tanítványt, ezt mondta nekik:
„Menjetek el! Íme, elküldlek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut… Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak… Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lk 10,3-16).

Jézus arra is oktatta tanítványait ne fáradozzanak azon, hogy a pénzügyi biztonságukról intézményesen gondoskodjanak.
„Ezért mondom nektek, ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?… Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,25-34).
Krisztus nem törődött azzal, hogy pénzt kapjon. Egész szolgálata alatt szegénységben élt.
Gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok (2Kor 8,9). Az őskeresztyén egyház pénzügyei :

Ha tisztázni akarjuk a keresztyén szervezetek pénzforrásainak kérdését, meg kell vizsgálnunk, hogy mi történt, amikor a keresztyénség szervezkedése megkezdődött. A Szentírás szerint az első pünkösdkor háromezren lettek keresztyénné. Megjelent az első keresztyén közösség.
Milyenek voltak e közösség pénzügyei?
A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt… Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá (ApCsel 4,32-35).
Világos, hogy semmiféle tizedről szó sem volt. Mégis sok esetben ezek az emberek sokkal többet adtak, mint a tized lett volna. Miért? Mert látták, hogy Isten művének anyagi támogatásra van szüksége, és Isten Lelke arra késztette őket, hogy ezt a segítséget megadják.

Hogyan gondoskodott a maga munkájának pénzügyi hátteréről Pál?


Pál sohasem szedett tizedet, hogy fedezze az evangélium hirdetésének költségeit. ő – a képzett farizeus – sokkal jobban ismerte a törvényt, mintsem hogy ilyen gondolata támadt volna. Tudta, hogy törvényszegés lett volna, ha ő, aki nem Lévi, hanem Benjámin törzséből származik, tizedet fogadott volna el.
Pál szakmája szerint sátorkészítő volt. Mesterségét akkor is gyakorolta, amikor az evangéliumot hirdette, és így magát így tartotta el. A Biblia több helyen leírja, hogyan gondoskodott munkájának anyagi fedezetéről, és milyen elképzelése volt erről. Az efézusi vénektől így búcsúzott:
„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőjévé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,28.33-35). Pál megvalósította az igazi keresztyén magatartást, amikor saját kezével dolgozott, és nem csak eltartotta magát, hanem még segítette is a rászorulókat. Figyelemreméltó, hogy egyébként gyakran beszélt a szolgálók támogatásáról, és arról, hogy a keresztyéneknek pénzt kell adniuk az evangélium terjesztésére, de egyetlen egyszer sem említette azt, hogy tizedet kellene fizetniük.
Igaz, hogy az 2Kor 9,9-ben 5Móz 25,4-et idézi: „A nyomtató ökör száját ne kösd be”. De itt nyilvánvalóan nem a tizedre gondol, hiszen ha így tenne, a 4Móz 27-et vagy Mal 3-at idézné.
Azt természetesen Pál is hangoztatja, hogy a keresztyén szolgálókat támogatni kell. Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek (2Kor 9,14). De az ökör sem tizedet kapott a kicsépelt gabonából.
A Hasting-féle „Az apostoli egyház szótára” [Dictionary of the Apostolic Church] ezt mondja: „Általánosan elfogadott tény, hogy a tized fizetése szent célokra az apostolok és közvetlen utódaik idején ismeretlen volt a keresztyén egyházban”. Hasonlóképpen az Encyclopaedia Britannica ezt írja: „Kezdetben a keresztyén egyház tagjainak önkéntes adományaitól függött”. Még a New Catholic Encyclopaedia is – amelyet egy olyan egyház ad ki, amely később tizedet szedett – ezt írja: „Az ősegyház nem ismerte a tized rendszerét… Nem arról volt szó, hogy az egyház támogatásának igénye nem létezett volna, vagy ezt ne ismerték volna fel, hanem inkább arról, hogy ezt más eszközökkel elégítették ki”. Az Újszövetségben és az ősegyház történetében semmi nyoma sincs annak, hogy éltek volna a tized intézményével. Hiszen mindenki jól tudta, hogy az egyház tisztségviselői nem voltak léviták.

A tized megjelenése a keresztyén egyházban

Hosszú szünet után a tized a keresztyén egyházban a „papi tized” formájában jelent meg. A katolicizmusban megjelent a papi rend, és ezzel kapcsolatban a papoknak fizetendő tized is. A reformáció elvetette a papi rend létezését, és ezzel együtt a papi tized eszméjét is. Később egyes evangéliumi egyházakban és gyülekezetekben – különösképpen azokban, amelyekben bizonyos zsidózó vonások megjelentek – elkezdtek visszatérni a tized fizetésének ószövetségi és katolikus szokásához. Különös, hogy éppen egyes “funda-mentalistának” tekinthető gyülekezet igyekezett feltámasztani ezt az újszövetségi gondolkodással össze-egyeztethetetlen szokást.

A kérdés keresztyén megoldása

A bibliai szöveg világosan kimondja, hogy a tizedet törvényesen csak a léviták kaphatják meg. Azonban felvetődik az a gondolat, hogy a törvény megváltozott. Ezt megalapozza a Zsidókhoz írt levélből vett idézet: Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is (Zsid 7,12). Ebből némelyek azt a következtetést vonják le, hogy az újszövetségi időkben a tizedet immár nem a lévitáknak, hanem a keresztyén lelkészeknek kell fizetni. De ez félreértés. A papság valóban megváltozott. Most az egyetlen érvényes papság a Melkisédek rendje szerint való. Igaz ugyan, hogy Ábrahám a hadizsákmányból önkéntesen tizedet adott Melkisédeknek. Azonban a Szentírásban egyetlen olyan törvény sincs, amely Ábrahámot e tized megfizetésére kötelezte volna. És van egy további pont is. A keresztyén lelkészek nem Melkisédek rendje szerint való papok. (Éppenúgy, mint ahogyan egyetlen más emberi lény sem az.) Egyetlen Melkisédek rendje szerint való pap van: a mi Urunk és főpapunk, Jézus Krisztus. Bármiféle “papi rend” eszméje idegen az evangéliumi keresztyénségtől.
Katolikus testvéreink papjaikat Melkisédek rendje szerint való papoknak tekintik. Azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a reformáció egyik legfontosabb tanítása volt a papi rend meglétének tagadása. Erre most nem is érdemes szót vesztegetnünk.
Természetesen egy pillanatra sem vitatjuk a lelkészi hivatal jogosultságát, azonban ez egy pillanatra sem téveszthető össze bármiféle papi renddel.
Némelyek felvetették azt a gondolatot, hogy Krisztusnak kell tizedet fizetnünk. Krisztus azonban jelenleg a mennyekben van, közvetlenül tehát nem fizethetjük neki a tizedet. Ha egyáltalán igaz lenne, hogy a melkisédeki papságnak tizedet kell fizetnünk, azt csak Krisztusnak fizethetnénk. Vajon megtehetnénk-e ezt közvetlenül?
A válasz: igen. Egyetlen mód van, hogy Krisztusnak bármit is adjunk. Ezt ő maga mondta: „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak nekem az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25,31-40).
Tehát még egyszer: A melkisédeki papságnak nem jár tized. De ha járna is, Melkisédek rendje szerint való pap egyetlen egy van, Jézus Krisztus. Neki viszont csak egyetlen módon lehet fizetni. Arról szó sincs a Bibliában, hogy a lelkészek eltartására vagy az evangélium terjesztésére fordított adományokat – bármilyen fontosak is ezek – közvetlenül Krisztusnak adnánk.
Ezzel kapcsolatban gyakran felvetődő kérdés, hogy kik Krisztus atyjafiai. Némelyek szerint minden ember; mások szerint test szerint való rokonai, a zsidók. Véleményünk szerint ez a kérdés könnyen eldönthető. Jézus maga mondta: „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fívérem, nővérem és az én anyám” (Mt 12,50).
Olykor hivatkozni szoktak arra is, hogy Jákób tizedet ajánlott fel Istennek (1Móz 28,22). Ez azonban önkéntes felajánlás volt, nem pedig egy kötelezettség teljesítése. (Amit köteles vagyok fizetni, azt nem ajánlhatom fel!)

A tized elve

Mindabból, amit elmondtunk, nyilvánvaló, hogy a tized olyan intézmény, amely manapság bibliai alapokon nem igazolható. Azt is tudjuk: Jézus Krisztus nem akarja, hogy bárki is egyházi célokra – bármilyen nemesek legyenek is azok – adakozzon, miközben családja szükséget szenved. Pál apostol ezt írta: Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél (1Tim 5,8).
Történelmi tapasztalataink szerint a tized, mint kötelezően előírt “egyházi adó”, sok gyülekezetben némelyek anyagi romlásához vezetett.
Sokan el is fogadják, hogy a tized Krisztus egyházában nem létező intézmény. Mégis: nem ritkán találkozunk azzal a nézettel, hogy a tized ugyan nem törvény, azonban “irányelv”, amely azt tanácsolja, hogy jövedelmünk 10 százalékát fordítsuk egyházi célokra.
Ez azonban nagyon is vitatható nézet. Ha meggondoljuk, hogy a tized összege hogyan alakult ki, a legegyszerűbb magyarázat az, hogy ily módon Lévi törzsének tagjai, akik nem részesültek földbirtokban – és ha kaptak is volna földet, azt egyéb feladataik miatt nem tudták volna megművelni –, a tized következtében a föld terményeiből nagyjából ugyanolyan arányban részesültek, mint a többi törzs tagjai. (Ez így nem egészen pontos. A tized egy részét másra lehetett felhasználni. Részben a szegények támogatására, rész-ben az évenként háromszori jeruzsálemi zarándoklatra. Ez korrigálta azt a tényt, hogy Izráelben a léviták számaránya nem 1:12, hanem 1:27 volt.) De feltehetjük a kérdést, hogy a léviták szolgálata a templomi szolgálaton kívül miből is állt. Az ószövetségi társadalom szervezete teokratikus volt, ezért a papok és a léviták számos olyan feladatot elláttak, amelyet ma nem vallási szervezetek látnak el. A nép tanítóinak kellett lenniük (5Móz 24,8; 33,10; 2Krón 35,3; Neh 8,7), bíráskodniuk kellett (5Móz 17,8-9; 21,5; 1Krón 23,4; 2Krón 19,8; Ez 44,24). Az orvosi ellátás elsősorban az ő feladatuk volt (3Móz 13,2; 14,2; Lk 17,14). Hivatásos zenészek és énekesek voltak (1Krón 25,1-31; 2Krón 5,12; 34,12). Léviták voltak az irnokok, a felügyelők és a kapuőrök (2Krón 34,13). Ezeket a feladatokat manapság zömében az állam és állami jellegű szervezetek látják el, mégpedig a polgárok adójából. Az ószövetségi Izráelben állami jellegű adó nem volt. Így a mai körülmények között a 10 százalékos irányszám meghatározása semmivel sem indokolható.

A keresztyén megoldás

Az eddigiekben néhány alapgondolatot fogalmaztunk meg, amelyek alkalmasak a tizeddel kapcsolatos bibliai tanítás körvonalainak felvázolására. Nem célunk a keresztyén szervezetek pénzügyi forrásainak kérdését részletezni. Az ősegyház megoldotta felmerülő pénzügyi problémáit, mégpedig mindenki irányában méltányos módon. Számos módja van a keresztyén tevékenységek bibliai szempontból kifogásolhatatlan finanszírozásának. Az azonban bi-zonyos, hogy a tized nem ilyen módszer. Világos, hogy minden keresztyén, egyházi intézményt, amely megérdemli a támogatást, el kell látni a szükséges pénzeszközökkel.
A Biblia nem mondja azt, hogy Isten igényt tart a keresztyének jövedelmének bizonyos százalékára. De azt mondja, hogy mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9,7). Már csak azért is mert a törvény nem hitből van , és ami nem hitből van az bűn ! Isten olyan adakozókat kíván, akik szívből adnak.
Természetesen van a dolognak egy másik vetülete is. Ha a keresztyének szükségét látják annak, hogy az evangélium hirdetői teljes munkaidejüket az egyház szolgálatára fordítsák, akkor gondoskodniuk kell tisztességes eltartásukról. Az egyházi tevé-kenység költségekkel jár. Súlyos méltánytalanság lenne, ha valaki igénybe venné az egyház szolgálatait, de teherbíróképességéhez képest nem járulna hozzá e szolgálat költségeihez. Ugyanakkor összeegyeztethetetlen lenne Krisztus szellemével, hogy bárkit is megfosztanának e szolgálat gyümölcseitől, mert anyagi helyzete nem engedi meg, hogy teljes mértékben vállalja a rá eső költségeket. A „vének” kötelessége, hogy minden szempontot mérlegelve a testvérek elé tárják a pénzügyi szükségleteket, a testvéreké pedig, hogy jó szívvel gondoskodjanak ezek kielégítéséről. E kérdésekben a keresztyén szabadságnak, bölcsességnek és irgalmasságnak kell érvényesülnie. De semmiképpen sem szabad egy idejétmúlt ószövetségi intézményt feleleveníteni. És a pénzügyekről általában Jézus ezt mondta: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért; elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,31-34).Felhívás
Krisztus testének tagjaihoz :

Testvéreim!

Nem szeretném, ha a fentiekből valaki egy pillanatra is azt a következtetést vonná le, hogy a keresztyének ne adakozzanak az egyháznak vagy az egyház különböző intézményeinek.
Ellenkezőleg!
Jól tudom, hogy az egyháznak, a gyülekezeteknek pénzre van szükségük a lelkészek tisztességes fizetéséhez, a működés feltételeinek fenntartásához, különböző intézmények (újságok, könyvkiadók, oktatási- és szeretetintézmények stb.) működtetéséhez; végül, de nem utolsó sorban a szegények támogatásához. És azt mondom: Testvéreim, járuljatok hozzá e szükségletek kielégítéséhez! Adakozzatok, adakozzatok bőségesen. De az adakozásból ne csináljatok az Újszövetség szellemével ellentétes, ószövetségi kötelességet. Nem vagyunk a Törvény alatt! Ne hivatkozzatok – teljesen alaptalanul – a tized Krisztus óta érvénytelen, eltörölt intézményére. Ti, akik vállaltátok a keresztyén intézmények fenntartását, a bevétel érdekében ne hivatkozzatok hamis érvekre. Bízzatok a mi mennyei Atyánkban, aki gondoskodik a benne bízókról. Ne féljetek! A jókedvű adakozók és az Istenben bízó sáfárok nagyobb csodákra képesek, mint a törvényeskedés bármilyen formája. Sohase feledjük el, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten, és minden ajándék Istentől származik!!!!!! „
"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Tized
« Válasz #9 Dátum: 2016 Június 04, 13:56:07 »
Áldott testvérem, küldtem egy privit neked...   :afro:
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 112
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Tized
« Válasz #10 Dátum: 2016 Június 05, 08:21:55 »
Amennyire Isten királyságát eddig megértettem, mindenkinek tizedet kell fizetnie, aki meggyőződésre jut arról, hogy ez Isten elvárása a számára. Ha Isten elvezeti Jákóbhoz, majd a szívére helyezi, hogy neki is ezt kell tennie, kijelenti neki, ami nincs leírva Jákóbnál, hogy kinek adja és mikor, akkor az a helyes hozzáállás, hogy tizedet fizet mindaddig, míg Isten mást nem mond neki. Mert mindig tiszta lelkiismerettel azt kell tennünk a lehetőségeinkhez mérten, ami szerintünk Isten akarata. Ámen.

Ez így van rendjén. A baj nem ezzel van.

A baj az, hogy a tizedfizetők egy része törvényt, vagyis szabályt csinált abból, hogy ez a helyes hozzáállás Istenhez, és Isten ezt mindenkitől elvárja. Meg sem fordul a fejükben, hogy Isten esetleg az egyes embert az egyedi körülményei figyelembevételével másképpen vezeti. Mindazokat, akik nem hódolnak be ennek a vélt igazságnak, azokat durvább esetben a gyülekezetből kizárják, enyhébb esetben "csak" másodlagos hívőknek, hitben gyengéknek tekintik, és nem nevezik ki mondjuk elöljáróknak. Mivel megvan már a szabályuk arra, hogy mi Istennek az elvárása, ezért nem engednek ezen a téren szabad utat Isten Szellemének, hanem magukat ezzel Isten fölé emelik, a Szellem munkáját bekorlátozzák, és megoltják. Lehet, hogy az élet, a gyülekezeti élet más területein szabad folyást engednek neki, de ezen a területen igenis megoltják.

Ezen mélységesen elszomorodom, mert Isten a szívemre helyezte, hogy ez kifejezetten nem tetszik neki.

Isten szabadságot adott nekünk az újszövetségben, hogy a szívünk szerint adjunk annyit, hogy tiszta szívvel megállhassunk Isten és az emberek előtt. Ez egyes esetekben jóval több, mint a tized, egyes esetekben kevesebb, mint tized.

Ezt szeretném most bebizonyítani két példával:

1. A Jeruzsálemi Gyülekezet:

Nem fizettek tizedet, .....       

mert mindenük közös volt.

2. Az Efézusi Gyülekezet:


Nem fizettek tizedet, ....         

mert Pál úgy látta jónak, hogy semmit nem kér tőlük, hogy abszolút elkerülje a gyanúját annak, hogy az egész a pénzről szól. Pál három évig volt náluk, tanította őket. Lett volna ideje, hogy a tizedről tanítson, tizedet szedjen, ha ez lett volna Isten szívében. De ő nem így járt el, nem oltotta meg Isten Szellemét. Ezekkel a szavakkal búcsúzott:

Pál búcsúja az efézusi gyülekezet véneitől kivonatosan
Apcs 20:17-36

Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit...
Mikor pedig hozzá mentek, monda nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt...
És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orcámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát.
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.
Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit.
És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat nektek örökséget minden megszenteltek közt.
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.

Mindenestől megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.

A zsidókhoz írt levél a zsidókhoz íródott. Ha valakik, akkor ők tudták, mi a tized. A levélben azonban egy szó sincs a tizedről, és nem véletlenül, és egy szó sincs az összegről, és nem véletlenül, helyette ezt olvassuk: Zsid 13:16 "A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." Előtte arról beszél, hogy a papság megváltozásával megváltozott a törvény is, tehát már nincs tizedfizetési törvény, vagy szabály, ezért beszél adakozásról. A mértékét pedig a mai gyülekezetek többségénél sokkal bölcsebben Isten Szellemére bízza.

Isten Szelleme nálunk sokkal bölcsebb. Ha tanítunk az adakozásról, annak fontosságáról, feltárjuk az ezekkel kapcsolatos igéket, Ő ki fogja munkálni az emberekben, hogy mikor és mennyit adjanak. Ha nem ezt tesszük, hanem kizárjuk a gyülekezetből azokat, akik nem fizetnek, akkor könnyen előfordulhat, hogy valaki inkább befizeti, nehogy kizárják, és közben a családjától veszi el a pénzt. Valaki szerint ezt akarhatja Isten?

Sok embert ismerek, akiket ez a vélt igazság távolított el a gyülekezetéből, sok (még hitetlen) embert ismerek, akiket ezen keresztül tart vissza Sátán, mert már eleve félnek a gyülekezetek közelébe menni, mert ott állítólag "elszedik a pénzüket". Ébresztő Magyarország!!!

Nekem tetszenek annak a baptista pásztornak a szavai, aki ezt mondta nekem egyszer: "A gyülekezetünkbe tartozók rendszeresen adományokkal járulnak hozzá a működéshez, én a magam részére úgy döntöttem, hogy ez a bevételem tíz százaléka. " "Kötelező ennyit fizetni?"-kérdeztem. "Nem, az adományok összegét nem határozzuk meg, mindenki adakozzon a lehetőségeihez mérten, ahogyan Isten a szívére helyezi"-válaszolta. 

"Akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai" Higgyétek el Pásztorok és Bárányok, Isten képes az övéinek megmondani, hogy mennyit fizessenek, mikor és kinek.

1Thess 5:16 Mindenkor örüljetek.
1Thess 5:17 Szüntelen imádkozzatok.
1Thess 5:18 Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.
1Thess 5:19 A Szellemet meg ne oltsátok.

Ámen!
"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Nem elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 112
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Tized
« Válasz #11 Dátum: 2017 Szeptember 26, 11:40:47 »
Miért nem szednék tizedet pásztorként a gyülekezeti tagjaimtól:

Ószövetségi, Törvény előtti érvek

Egyetlen ige sem támasztja alá a törvény előtti időkből, hogy ezidőben bárki is RENDSZERESEN tizedet fizetett, vagy tizedet szedett volna.

Ábrahám esete

Nem szerepel az Írásokban például, hogy Ábrahám rendszeres tizedfizető lett volna, csak arról van leírás, hogy EGY alkalommal az eléje síető Melkhisédeknek tizedet fizetett a hadizsákmányából.

I. Móz. 14. 17-24

„Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből. És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.
Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.”


Világos, hogy Ábrahám ekkor nem az otthon maradt vagyonából adott tizedet Melkhisédeken keresztül Istennek, hanem CSAK a győztes csatában szerzett vagyonából, hiszen ekkor (amikor Melkhisédeknek tizedet adott) még nem ért haza. Egyszerűen nem volt a keze ügyében az otthon maradt nagy vagyona. Útban volt hazafelé a hadizsákmányával, és a kiszabadított foglyokkal, és Melkhisédek ekkor, még mielőtt hazaért volna, kisíetett elébe, akárcsak Sodoma királya, akinek Ábrahám odaadta a népét és a maradék zsákmányt.
A tizedadás ekkor történt tehát, és csak a hadizsákmányból.

Hogy ez az érvelés nem téves, és Ábrahám tizedet ekkor valóban CSAK a hadizsákmányból adott a zsidókhoz írott levélből is láthatjuk:

Zsid. 7.4. „Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, (Melkhisédek) akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;”

Arra NINCSEN semmiféle bizonyíték az igéből, hogy ezt a tettét Ábrahám bármikor is megismételte volna. A vonatkozó igék ennek inkább az ellenkezőjére engednek következtetni.

Előtte ugyanis Ábrahám többször is találkozott Istennel, mégsem olvashatunk arról, ezt az egy „melkhisédeki” alkalmat leszámítva,  akár csak egyszer is tizedet fizetett volna neki. A Jákóbnál olvasható igék is inkább arra engednek következtetni, hogy a tizedfizetés egyáltalán nem volt rendszeres gyakorlat a pátriárkák életében (erről bővebben írok még alább.)

Ábrahám és Lót igaz emberek voltak, Isten emberei, mégsem olvashatunk arról, hogy egymásnak tizedet fizettek volna valaha is. Sem Lót nem fizetett tizedet Ábrahámnak, sem Ábrahám Lótnak. Az újszövetségben mi mindannyian testvérek vagyunk, a pásztor semmivel sem áll a legkisebb egyszerű hívő felett, mert a mi „fejünk” Krisztus, és mi mindannyian „testvérek” vagyunk, akárcsak Ábrahám és Lót. Az, hogy egyik testvér tizedet szedjen egy másiktól, a véleményem szerint ellentétes az új szövetség szellemével, és nem hiszem, hogy ez tetszik Istennek. Természetesen elfogadhat adományokat, ha Isten is úgy vezeti, de azt tanítani a pásztorolt juhoknak, hogy kötelesek a tizedüket neki adni, vagy a gyülekezetének adni, az nem áll meg az Ige mérlegén.

Jákób esete

A másik igehelyet a tizedről a törvényadás előtti időkből Jákóbnál találjuk. Jákób álmot lát, majd ezután ígéretet tesz Istennek, hogyha épségben visszatér, akkor „valamit csak ad neki Isten, annak a tizedét Istennek adja, és házat épít Istennek azon a helyen, ahol az álmot látta.

I.Móz.28. 16-22
Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

Nagyon beszédes, hogy Jákób ekkor Istennel szembesülve nem azt ígérte meg, hogy ezután majd minden hónapban tizedet fizet, hanem csak azt, hogyha majd épségben visszatér (a meneküléséből), akkor fog tizedet fog adni abból, amit időközben kap, és templomot épít azon a helyen. Több dolgot is valószínűsíthetünk ebből. Az egyik az, hogy a tizedadás nem volt általános és rendszeres gyakorlat a pátriárkák életében. Ha nem így lett volna, hanem Ábrahám rendszeresen tizedet fizetett volna, és a gyermeke Izsák is, akkor Jákóbnak bizonyosan megtanították volna a felmenői, hogy ez Isten világos elvárása a hívők felé, és Jákób ekkorra már rég rendszeres tizedfizető lett volna. Azonban ezt nem látjuk. Jákób a tizedfizetést CSAK ekkor fogadta meg, és ekkor is kitolta a jövőbe, ha MAJD épségben visszatér a meneküléséből Ézsau elől.

Talán hallott arról, hogy Ábrahám a győztes csatát követően tizedet fizetett, és azt gondolta, Isten majd biztosan megáldja ezért a nagy ígéretéért, és győzelemre, sikerre vezeti, ahogyan Ábrahámot is bravúros győzelemhez segítette korábban???
Nem gondolom, hogy várt volna a tizedfizetéssel a visszatértéig, ha azt gondolta volna, hogy ezzel mint hívő tartozik hónapról-hónapra Isten felé, mint ahogyan azt sokan tanítják.

Nincs erre ige, de valószínűsíthetjük, hogy Jákób betartotta az ígéretét, és tizedet fizetett azután, miután épségben visszatért…  De csak azután… Tudjuk, hogy 20 év múlva tért vissza. Semmi nem utal arra, hogy visszatérte előtt is tizedet fizetett volna, ezt nem is ígérte meg, és ráadásul arra sincs ige, hogy a visszatérte után rendszeres tizedfizető lett volna. Megfogadta, hogyha valamit kap a menekülése alatt, annak tizedét az Úrnak adja majd a visszatértekor, és templomot épít, de azt már nem fogadta meg, hogy a tizedet ezután már minden hónapban megadja a jövedelméből, egészen a haláláig.

Tizedfizetésről Ábrahámon és Jákóbon kívül már egyetlen pátriárkánál sem olvashatunk, és még náluk (Ábrahám és Jákób) sem olvashatunk RENDSZERES tizedfizetésről, csupán ALKALMI tizedfizetésről egy győztes csatát követően, vagy egy sikeres hazatérést követően.
Miért nem olvashatjuk egyetlen más igehelyen sem, egyetlen más pátriárkánál sem, például Izsák, Jákób 12 fia, stb., hogy tizedet fizettek volna valaha is? Lehet, hogy ez nem volt egyáltalán bevett gyakorlat Isten törvényadás előtti népénél???

Szerintem nem volt az. Ha az lett volna, akkor szerintem Isten gondoskodott volna róla, hogy legalább egyetlen egy igehely tanúskodjon arról, hogy valaki rendszeres tizedfizető volt Isten népéből… De egyetlen ilyen igét sem olvashatsz a bibliában.
Fentiek miatt én nem tartom etikusnak, amikor valaki Ábrahám, mint a hit ősatyja, és Jákób ALKALMI és RÉSZLEGES tizedfizetéséből vezeti le, hogy a havi rendszeres tizedfizetés Isten elvárása a hívő keresztények felé.

De vizsgálódjunk tovább és nézzük meg a törvényadás utáni időket és magát a törvényt, talán azokban találunk valamit, ami alátámasztja a tizedszedés jogosságát.

Ószövetségi érvek a Törvény korából:

A törvény szerint a zsidó nép tizedet fizetett a lévitáknak és a papoknak, de nincsen arra ige, hogy a papok egymásnak fizettek volna tizedet, vagy bárki másnak valaha is.

A törvény parancsolatai szerint az ószövetségi zsidó nép tizedet fizetett a lévitáknak és a papoknak, annak ellentételezésére, hogy ezek a kasztok nem kaptak földterületet Istentől, mint ahogyan a többiek. Így nem juthattak élelemhez sem úgy, mint a többiek. Mivel nem volt földjük, amit megművelhettek volna, így bőven maradt idejük arra, hogy elvégezzék azt a munkát, amelyet Isten rájuk bízott. Mégsem maradtak azonban élelem nélkül, mert isten úgy rendelkezett, hogy megkapják a tizedet a mező terméséből termények és állatok formájában a többiektől.

Fontos tény a törvényben, hogy akinek nem volt mezőgazdasági, azaz FÖLDHÖZ köthető bevétele növények, vagy állatok formájában, annak tizedet sem kellet fizetnie, hiszen a tized a léviták és papok számára azt a hiányt pótolta, amelyet az okozott, hogy nekik nem lehetett földjük.

3 Móz. 27. 30-34
„A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak. És ha valaki meg akar valamit váltani az ő tizedéből: adja hozzá annak ötödrészét. És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, ami a vessző alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve. Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és amit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék. Ezek azok a parancsolatok, amelyeket Mózes által parancsolt az Úr Izráel fiainak a Sinai hegyen.”

Megfigyelhetjük, hogy a léviták is fizettek tizedet a papoknak, de a papok mint külön kaszt tagjai már nem fizettek TIZEDET SENKINEK!!! Ők kapták a tizedet, de sohasem adták! Ez egy nagyon fontos tény, és már önmagában is megcáfolja napjaink tizedszedésének a jogosságát, ha a törvényből próbálják levezetni azt.

Az újszövetségben ugyanis mi mindannyian „királyi papság” vagyunk, nincsenek olyanok, akik „papobbak”, „lévitábbak” a többieknél, akik jogot formálhatnának a többiek tizedére.

A Törvényben ráadásul nem adhatta a nép bárkinek a tizedet. Ha a Lévitákon (Lévi törzsén kívül) másnak adták volna, ezzel súlyos törvényszegést követtek volna el, mert a törvény az törvény… Mindent pontosan ugyanúgy kellett tenni, ahogyan azt Isten előírta. Amennyiben tehát valaki tizedre tartana igényt a törvény alapján, annak nem árt felmutatnia a születési anyakönyvi kivonatában, hogy Lévi törzséből való.

Ennek megfelelően a tizedszedés egymástól az ószövetségi törvény mintájára nem indokolt. Főleg, hogy ezt nem terményben, vagy állatok formájában fizetik meg, mint ahogyan azt a törvényben olvashatjuk, hanem a tizedfizetést szorgalmazók, akik nem Lévi törzséből valók, pénzben szedik be olyanoktól is, akiknek semmi mezőgazdasági bevételük sincs a „föld gyümölcséből”.
Sem a törvény előtti idők írásai, sem a törvény alatt született igék nem támasztják alá, hogy Isten népe rendszeres tizedfizetéssel tartozna a pásztora, vagy a gyülekezete felé, de nézzük meg az Újszövetségben írtakat, talán ott találunk valamit, ami igazolja a tizedszedést…

Az újszövetség tanúságai:

Az általam ismert tanítók egyike sem kísérli meg a tizedadást az újszövetségből levezetni, mert jól tudják, hogy komoly bajban lennének, ha ezzel próbálkoznának.

Az újszövetségben ugyanis érdemben csupán két helyen, vagyis pontosabban két viszonyulásban van megemlítve a tized. Az első értelemben Jézus megfeddi a farizeusokat, hogy bár tizedet fizetnek mindenből, de a „nehezebben megvalósítható parancsolatokat” elhagyják, pedig mindkettőt meg kellene tartaniuk.

Máté 23:23 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. Lukács 11:42 De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Fontos megérteni, hogy Jézus haláláig a Törvény MINDEN rendelkezése érvényes volt a zsidókra, így természetes, hogy Jézus annak pontos megtartására utasította őket. Az ÖSSZES parancsolat megtartására, benne a tizeddel is. Így például egy gyógyultat arra utasított, hogy mutassa meg magát a papnak és vigyen áldozatot (szintén a zsidóknak adatott Törvény szerint.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy újszövetségi hívőként nekünk is be kell tartanunk ezeket az utasításokat, és paphoz kell mennünk, ha meggyógyultunk, mert a törvény tételes parancsolatai nem ránk vonatkoznak.

Lukács 5:14 „És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul ő nékik.”

A másik íráshelyet a zsidókhoz írott levélben találjuk, ahol egyszerűen arról beszél az ige, hogy Ábrahám tizedet fizetett a zsákmányából Melkhisédeknek, és ebből is látszik, hogy Melkhisédek nagyobb volt nála.

Zsidó 7:4 „Nézzétek meg pedig, mily nagy ez (Melkhisédek), akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;”

Megjegyzem, hogy Jézus nekünk azt mondta, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, és egyikünk sem nagyobb, egyikünk sem előrébb való a másikunknál. Így egymás tizedére sincs jogunk igényt tartani.
Nem találunk tehát olyan igét az újszövetségben, amely az újszövetségi hívőket tizedfizetésre ösztönözné a pásztoruk, vagy a gyülekezetük felé. Sok-sok olyan igét találunk azonban, amelyek ellentmondanak a tizedszedés gyakorlatának.

Az Apostoli Zsinat az apcselben például meghatározta, hogy a pogányokból lett hívőkre semmi több teher ne vettessék a feltétlenül szükséges dolgokon kívül, így a tizedfizetés terhe sem:

Apcsel 15. 28-29.
„Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”

Figyelem! Mindaz, aki azt tanítja, hogy a rendszeres tizedfizetés Isten elvárása a hívők felé, az ellentmond a fenti igéknek!

Pál tisztában volt azzal, hogy az újszövetségben mindannyian királyi papság vagyunk, és senkinek sincs joga tizedet szedni a másikától. Efézusban például három évig tanított.

Apcs 20.31 „Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.”

mégsem szedett tizedet senkitől:

Apcs 20:34 „Ti magatok tudjátok, hogy a magam szükségleteiért és a velem lévőkért ezek a kezek dolgoztak.”

A három év alatt bőven lett volna ideje, hogy megtanítsa az efézusiakat a tizedfizetés fontosségára, ha valóban ez lenne Isten elvárása, és mint tanító tizedet szedett volna tőlük. Ő azonban nem tette ezt, mert tudta, hogy semmiféle joga nincs az egyik testvérnek tizedet szedni egy másiktól.

Azt hiszem, azt is tudta, hogy valami később meg fog változni:

Apcs 20:28 - 20:30
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.

Jézus sem szedett sohasem tizedet, és a tanítványok sem, és Pál sem. Egyetlen újszövetségi hívőről sincs feljegyezve, hogy tizedet kapott volna, vagy fogadott volna el bárkitől is. Ez véleményem szerint teljességel ellentétes az újszövetség szellemével, és az ószövetségi Törvény megsértése is lett volna.

Isten szívével megegyező dolog az adás, az adakozás, erre buzdít minket sok-sok alkalommal az újszövetség, és lehet ennek a mértéke 10 % is, vagy akár több, miért ne, de azt tanítani, hogy Isten ezt mindenkitől elvárja, legyen az szegény, vagy gazdag, hitben erős, vagy erőtlen, az minimum súlyos tévedés, és ellentmond a józan észnek és Isten Igéjének.

Az alábbi idézet jól megfogalmazza, mi szerintem a helyes hozzáállás az adakozáshoz:

„Az Újszövetség sehol sem ír elő egy konkrét százalékot, amennyit félre kell tenni, csak annyit mond, hogy amennyi tőlünk telik (1 Korinthus 16:2). A keresztény egyház lényegében átvette a 10%-os formát az Ószövetségből és elvárta, mint egy “minimálisan ajánlott” adományt a hívőktől. Ugyanakkor a keresztényeknek nem kell úgy érezniük, hogy muszáj mindig tizedet fizetniük. Úgy kell adakozniuk, ahogy képesek rá, amennyi tőlük telik. Néha ez többet jelent a tizednél, néha talán kevesebbet. Mindez csak a keresztény lehetőségein és a gyülekezet szükségletein múlik. Minden egyes hívőnek kitartónak kell imádkoznia és Isten bölcsességét keresnie abban, hogy adakozzanak-e, és ha igen, akkor mennyit (Jakab 1:5) (és azért is, hogy hova, kinek adja az adományát, mert lehet, hogy Isten úgy vezeti, hogy egyszer ennek, másszor annak adja, hiszen Isten a szellemünkön keresztül képes vezetni minket, hogy mikor, hova, kinek adjunk, és mennyit… (megjegyzés tőlem Lucius). “Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2 Korinthus 9:7)”

ÁMEN!
"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Tized
« Válasz #12 Dátum: 2019 Február 10, 12:18:02 »
Adakozni kell, mert segítenünk kell a rászorulókat, ha pedig ilyenek nincsenek a közelünkben, akkor azért tegyük, mert szükség van rá, hogy terjedhessen az evangélium, hogy megvalósulhassanak olyan dolgok, melyek Istent dicsőítik. Tizedet fizetni már nem kell. Én szívesen adakozom, és nem tartom számon, hogy mennyit adok vagy adtam, dicsőség Istennek, hogy megtehetem, hogy van miből. Igaz a mondás, hogy jobb adni, mint kapni, ezt alátámaszthatom én is. Isten szereti a jószívvel adakozót. Többek között ezzel is kifejezhetem a hálámat és így is köszönetet mondhatok, hogy örök életet kaptam Jézus Krisztus által.

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Tized
« Válasz #13 Dátum: 2020 Február 16, 12:58:38 »
Ha jól tudom az Újszövetségben már nem szerepel a kötelező tizedfizetés, de adakozásról és a szegényebbek megsegítéséről olvashatunk. Mindenünk, így az anyagi javaink is Istentől vannak, ha adakozunk akkor visszaadunk valamit abból amit kaptunk. "Tized" címén nem kell fizetnünk semmit, mert már nem létezik az a papság és templom rendszer, mely a tizedből élt és működött. Manapság az egyházakat támogatja az állam és a lelkészek, papok fizetést kapnak, az állam életben tartja a vallást. De rengeteg olyan misszió (küldetés) van, amit nem finanszíroz a világ. Ingyenes rendezvények, ingyenes kiadványok. De ezek csak azoknak ingyenesek, akik kapják. Akik adják azok fizettek értük, áldozatot hoztak. Isten evangéliumát nem csak a templomokban hirdetik, a lelkek mentése a templomokon kívül is folyik és ehhez sajnos kell pénz is. Épp ezért adakozzunk rendszeresen és Isten gazdagon megáldja a tiszta szívvel adakozót, ezt tapasztalatból is mondhatom. Kötelességből, kényszerből ne adakozz, mert Isten nem gyönyörködik az ilyen adományokban. Egy baptista lelkész úgy magyarázta az adomány szó jelentését, hogy magamtól adom, adom-ány, senki sem kényszerít, szabad elhatározásomból adok valamit. Nagyszerű dolog visszaadni valamit Istennek abból a sok-sok jóból amivel megajándékozott, leírhatatlan érzés, amikor ezt Isten elfogadja. Ha meghalunk semmit sem viszünk magunkkal. Ha majd meg kell állnunk Isten előtt, akkor csak az számít majd, hogy mi volt az életünkből, amit visszaadtunk Istennek, és ide tartozik majd az idő is amit Vele és az Ő szolgálatában töltöttünk. Nagyon kedves számomra az a történet, amikor egy szegény özvegyasszony az utolsó fillérjét dobta a templom perselybe. Jézus azt mondta róla, hogy ő mindenkinél többet adott. Mert ő mindenét odaadta.

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is." (Máté 6:19-21)

Ezek közé a kincsek közé tartozik az is, amit nem tartunk meg magunknak, hanem tovább adunk, oda ahol szükség van rá.