A tegnapi Pro Christ prédikációban, mint már emlíettem a széles és a keskeny útról beszélt U. Parzany. Nagyon elgoldolkoztató amit mondott.
Miért járnak sokan a széles úton. Mert vágynak elismerésre, biztonságra, baráti szeretetre. Úgy gondolják, ha már ennyien ebbe az irányba mennek, nem lehet téves. (Egyébbként ezt használja az un. tömegpsychológia is). Mivel sokan vannak, biztonságosnak tünik. Lehet, hogy a keskeny úton alig vannak, és ott vezetés nélkül hamar el is tévedne az ember. A sok között a széles úton megkaphatja a vágyott elismerést, és olyan barátokat, akik szimpatikusak. Azonkivül kényelmesnek tünik. Csak ebben egy a probléma: ez az út a veszedelemre visz!!!
Még az jutott eszembe erröl, hogy vajon miért vitte ki a sivatagba Isten választott népét, miután kiszabadította Egyiptom rabszolgaságából hatalmas kézzel. Miért egy olyan vidékre, ahol nélküle nem lehetett volna túlélni a vándorlást. Neki kellett megadni az irányt, merre és mikor menjenek, Neki kellett vizet fakasztani, Neki kellett Mannát és fürjeket adni eledelül és kényelmesnek pedig egy sivatagi vándorlást igazán nem lehet minösíteni.
De pont ez volt a lényeg! Meg kellett tanulni azt, amit Jézus Krisztus kijelentett:
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.Jn 15,5-6
Igen keskeny az az út, fel kell adnunk biztonságunkat, elismerés utáni vágyunkat, és meg kell tanulni tökéletesen Isten vezetésére és oltalmára hagyatkozni. Egy biztos: Ez az ÚT vezet az örök életre!!!