Téma: Helyreállítás

[Kamilla]

        

 Lehet, mivel én se vagyok "szokva" a látogatásokhoz, azért gondolkozom így.   
 Igen, belátom, hogy a Magyarországi gyülekezetekben, tisztelet a kivételnek, valóban vannak hiányosságok az egymásra való odafigyelésben, segítésben, többet kellene törődnünk egymással, ez így van, ez egyfajta "szociális" rész, emberi, a szeretet kifejeződése, ami jó, de az ítélkezés.....

 Nos, jó, kérek segítséget tőletek. Miképpen kell akkor érteni a következő Igéket?

Máté 7:1-5;
1.  Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.  Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3.  Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4.  Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5.  Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! [/i]

 Jak 4,11 Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek

János 8:
3.  Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.  Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.  A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6.  Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7.  De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. 8.  És újra lehajolván, írt vala a földre.
9.  Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10.  Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.  Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! [/b]

 Mt 9,13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.
Mk 2,17 És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre


  és a biblikusságról:

A Máté 18:15-17;
15.  Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.  Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.  Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő
 
  Itt az áll, hogy " ha vétkezik ellened, menj el...", akkor mit kell tenni. Nem az áll, itt, hogy ha paráználkodik, ha nyilvánosan káromkodik, mert az ilyen esetekre, amikor vétkezik, de az Úr ellen, akkor erre az esetre János ezt írja:

  1Ján5:16;
  Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön[/i].

  Én úgy tudtam, nekünk ez a dolgunk, nem ítélkezni.

 Eddig úgy tudtam, hogy a gyülekezetnek kell olyannak lennie, az igehirdetésnek, a szentségnek, hogy ha oda valaki bemegy bűnösen, hitetlenül, akkor a Szent Szellem, az Úr jelenléte, kenete, a rhéma, a prédikált Igében győzze meg, hogy meg kell térnie:

 1Kor 14:24-25;
24.  De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,
25.  És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek [/b] [/color]

  1Kor 1,21
  Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket [/color]

  Hiszen az Úr Egyházban, Testben "gondolkozik", oda osztja ki a Szent Szellem a karizmáit, Jézus odarendeli a szolgálati ajándékokat, és a Test lesz, a mennyasszony elragadva, nem egyének., külön, hanem együtt, ezért gondoltam, hogy a helyreállásnak is így kell történnie. A Jelenésekben is a Gyülekezeteknek szól a Szent Szellem.

  Nos ez pár példa arra, amiből azt gondoltam, nem a személyes utána járás, személyes ítélgetés a módja a megtartatásnak, a helyreállításnak, mert az nem szokott túl eredményes lenni hosszútávon:

 Péld 25,17
 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged

 Nos kérlek, segítsetek nekem megérteni, hogy is van ez. 

 köszönöm          

[zoltan]

Kedves Kamilla.

Látod a probléma ott van, hogy külömbségvan az ítélkezés, és az intés között.

Mert különbség van a közt, hogy a gyermekemnek elmagyarázom szeretettel, azt amit nem tett jól - vagy fogom és jól el verem, és kijelentem róla, hogy ő egy semmirevaló rossz gyerek - na ez az ítélet.

A gyülekezetünkben pedig sok a gyermek (hitben) akiket vezetni, dédelgetni, és néha inteni kell.

Jól mondod :  Akinek pedig gerenda van a szemében, ne is akarja a másik szeméből kivenni a szálkát. - aki nem él igeszerinti életet, nem is tud inteni, mert visszakapja 10 szeresen.

Az igéket amit felsoroltál az ítélkezésről szólnak nem az intésről.

 

[zoltan]

Az itéletben nincs remény.
Az intés pedig abban a reményben történik, hogy a másik megtér a bűnből.

Mikor Isten valakit megitél, az borzasztó, mert jaj az élő Isten kezébe esni.
De mikor az Úr int, azt féltő Atyai szeretetből teszzi, azért, hogy megjobbuljunk, hogy megszentelődjun, hogy megváltozzunk és elhadjuk bűneinket.

Hát ez a külömbség az itélet és az intés között.
Mert jaj annak az embernek aki itéletett mond az ő testvéréről, mert ő is ítélet alá fog esni.
De aki meg inti testvérét megmentő szeretetből, az életett menthet.

Ez 3:18  Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
Ez 3:19  De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
Ez 3:20  És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni; ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, a melyeket cselekedett; de vérét a te kezedből kívánom meg.
Ez 3:21  Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.

Ez 33.8 - 10

Ez 33:11  Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?

 

[Csaba]

Szép estét Kamilla!
Probáld az egyházfegyelmezés és a szeretetlen ítélkezés között fellelni a különbséget.
Egy példa ami nem a szeretetből fakadó látogatásról szól:
Az egyik legjobb barátom Jehova Tanúi közt nőt fel, 20évig maga is tanú volt. Édesapja cukorbeteg és vak, az édesanyja izűleti problémákkal küszködik. A vének "látogatóba" mentek hozzájuk, az egyikük végighúzta az újját az előszobafal felső élén, poros lett. "Micsoda kosz van itt", na ez volt a szeretetteljes megjegyzése.
Észre kell venned Zoli szavaiból, hogy náluk nem erről szól a látogatás!
Az imának is meg van a jelentősége és haszna ez a bűnösért szól. Az egyházfegyelmezés pedig a gyülekezetért adatott, annak védelmében. Mindegyikünkben van bűn, ebben igazad van, s persze János is igazat állít. Imádkoznunk kell a bűnös megtéréséért ebben is igazad van!
"Az vesse reá az első követ..." Kamilla azért ez az ige egy kivégzésről beszél ám, nem feddésről, nem egészséges dolog az Újszövetségi egyházfegyelmezéssel párhuzamba állítani.
Nézzük a "szálka és a gerenda" viszonyát!
Ha megvizsgálod az igében a presbiter, püspök iránti elvárásokat, akkor azt fogod tapasztalni, hogy nem a teológiai főiskola, hanem az Isten és az emberek íránti feddhetetlen élet a szolgálatuk feltétele!
Hatalmas felháborodást kelltett, amikor a vezetők elszámoltathatóságáról beszéltem...
A lényeg az, hogy az egyházfegyelmet egy biblikus alapokon megválasztott Presbitériumnak kell fenttartania és nem a gyülekezetnek...
Zoli beszélt a biblikus feddés részleteiről is!
Szoval az egyházfegyelmezés nem a szeretetlen ítélkezés kategóriája, bármennyi látszólagos igehelyet tudunk felhozni ellene!
A Jakabtól beidézett ige előzményeit is érdemes elolvasni, ezért írtam le ebben a topicban.
Tehát csűrhetjük-csavarhatjuk, az egyházfegyelmezést és annak fenttartási rendjét az Isten hagyta reánk a Bibliában!

[Irma]

Drága Kamilla!

Hogy micsoda különbség van az ítélkezés, és az intés között azt a férfi testvérek már próbálták neked megvílágítani. De az biztos, hogy a lelkület teljesen más. Amikor ítélkezünk, akkor magunk is részesévé válunk a dolognak, mert általában azt tudjuk nagyon megytélni, ami bennünk is ott bújkál. De az intés az egészen más. Valamire ráirányítja Isten Szelleme a tekintetünket, ami a testvérnél nem jól megy, és ha így folytatja nagyon el tud kanyarodni az üdvösség útjáról. Aztán indít a Szent Szellem, hogy imádkozzunk érte, és aztán megmutatja mit kell tenni : mentsd meg a te testvéredet!. Menj el hozzá és szeretettel intsd meg őt. Hidd el nekem ez az egyik legnehezebb út. Nem olyan könnyű ez a szolgálat, ezért is gyakorolják ritkán. Nekem volt egy konkrét megtapasztalásom. Az egyik vezető testvér fele volt egy intő megbizásom. Emlékszem mennyit tusakodtam, mennyire nem akartam. Aztán a Szent Szellem rám nehezítette és megtörtént a beszélgetés. Végig ott volt bennem az alázat, a szeretet és ezt a testvér is megérezte. Végül megáldottuk egymást és mindkettőnk javára zárult le a beszélgetés. De ez annak volt köszönhető, hogy még a szavakat is Isten Szellemétől kértem el. És igy Isten tudott munkálkodni.

Erre az egy Igére szeretnék neked reagálni :

Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged

Tudod vannak olyanok / legalábbis régen voltak / akik nagyon szeretnek rátelepedni arra, akitől együttérzést remélnek, és ez olyan mértékbe n történik, hogy a másik már nem tudja folytatni a családi életét, erre mondja az Ige a fenti tanácsot. Ez különösen vidéken volt nagy szokásban, ahol nyitottabban élnek az emberek, kötetlenebbek a kapcsolataik. Ma már inkább az elmagányosodás veszélyeztet.

Egymás meglátogatása nagyon áldott tud lenni, sokkal jobban meg tudjuk ismerni egymást, hiszen egy kötetlen beszélgetés során olyasmi is kiderülhet, amiben segythetünk egymásnak. Nekem nagyon hiányzik ez a fajta kapcsolat rendszer, mert én nagyon meleg fészekben voltam gyermek és fiatal. Szinte semmit sem tudnak ma már egymásról a keresztények, és ebben bizony nagyon kellene a helyreállás.

[whiteattil]

Kedves Kamilla!

Olvastam a véleményedet Zoltánék gyülekezetéről, hogy ők hogy viszonyulnak ehhez a témához. Egyet ne felejtsünk el: Más dolog vétkezni, és más bűnben élni. Itt egy rész Páltól:

Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
 Zsolt.51,7  Gal.5,17
Róm 7,16
Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.

Róm 7,17
Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

Róm 7,18
Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.

Róm 7,19
Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.

Róm 7,20
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.

Róm 7,21
Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni.

Róm 7,22
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,

Róm 7,23
de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.

Róm 7,24
Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?

Róm 7,25
Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.



 Ez nem arról szól, mikor (gyakorlati példát próbálok leírni) valaki gyülekezetben van, de tudatosan Istennel összeegyeztethetetlen módon él. Pl. adócsalással, fiktív számlákkal gyarapítja jövedelmét. Ez nem bűn elkövetése, hanem bűnben élés. Vagy: Nálunk történt meg, valaki jött hozzánk, be is merítkezett, nekem nagyon is nyílvánvaló volt, hogy azért jött gyülekezetbe, hogy férjet, vagy társat találjon magának. Csak ez motíválta. aztán összeállt egy világi férfival, nagyobbik gyerekét lepasszolta a gyerek apjához, aki neki évekkel ezelőtt élettársa volt, mert zavarta. És járt gyülekezetbe, egy kirándulásra is elment. Többen beszéltek vele, mi a célja, látása ezzel az egésszel, lehet rendezni dolgokat, de nem volt hajlandó semmire, így kizárták a gyülekezetből. Ilyennek  nincs helye Isten népe között. Azóta többször kérdezik a vezetők tőlem, hogy mi van vele, de még a telefont se veszi fel...
Persze, naponta vétkezünk. De általában le tudjuk rakni, meg tudjuk bánni, ha kell feddések árán is, vagy önmagunktól megbánunk dolgokat.

Egyébként nálunk is működik az, ami Zoltánéknál. Valaki 2-3. szor nem volt Istentiszteleten, már mennek a telefonok, ha valaki beteg, látogatják, törődnek vele. Elég sok kisgyermekes család van köztünk. Dicsőség az Úrnak! Mennek a ruhák, cipők babahordozók egyebek egymás közti adogatása... És ez így helyes. És bizony, ha úgy alakul, működik a fenyítés is. Nincs ebben semmi gyanakvás, meg kémkedés, nem is tudom, hogy hogyan lehetett Zoltán hozzászólásából ezt kivenni.
Bár amely gyülekezetből kijöttem másfél év után, ott bizony működtek ehhez hasonló dolgok...

Vagy pl. múltkor a pásztor maga állt ki a tagok elé, és elismerte, megbánt dolgokat, hogy nem Isten szerinti döntéseket hozott, hanem önmagára hallgatott! Felsorolt ezzel kapcsolatban konkrét dolgokat, amelyeket megvallott, bocsánatot kért. Az én szememben ez magasztos gesztus volt, még jobban szeretem ezért, meg tudta magát alázni, nem rejtette véka alá a rossz cselekedeteket.  Ez is egy helyreállítás, nem?

Szeretettel: Attil

[Kamilla]

 Köszönöm a válaszokat!   

 Sokat gondolkoztam tegnap óta 

 Valószínűleg azért vélekedtem úgy, ahogy, mert mindenki a saját tapasztalataiból tud kiindulni elsősorban, így én is, és nekem nincsenek jó tapasztalataim... 

 Sajnos azt látom, és nem csak velem kapcsolatban, hogy nálunk ha valaki nem megy gyülibe egy ideig, akkor, hacsak nem tartozik a baráti körhöz, vagy nem valami "fontos, befolyásos" tesó  akkor nemigen érdeklődnek utána, miért nem megy, hanem találgatnak, feltételeznek, és mindjárt az van, hogy biztos elesett, elhagyta az Urat, meg ilyenek.
 Ha beteg, akkor biztosan azért, mert bűnt követett el..és még ha így is lenne! Akkor se az ítélgetésnek van helye, hanem az imának, segítésnek, látogatásnak, tudom én, de nem ezt látom.... és nem kevés ideje....
persze a karitatív szolgálat igen buzgó kifelé...de mi van a hitünk cselédeivel?!

 Példa: én kb. 5 hónapig nem voltam az "anyagyüliben", nem bűn miatt, hanem azért, mert máshol laktam, a pásztor tudott róla, nem elsunnyogtam..... mikor újra elmentem, csodálkozó tekintetek, rengeteg "kérdőjel a fejeken" , de aki esetleg beszélt is velem, kérdezte, hol voltam, és egyből így: "ÓÓ, már kérdeztem másoktól, hol lehetsz, de ugye nem hagytad el Istent, hát csak nem tettél ilyet!" Én pedig azt mondtam: "Kedves testvérnőm, gondolom, sokat imádkoztál értem, ha ennyire hiányoztam!" és mi volt a válasz? "Háááát, kérdezgettem mindenkit, hol lehetsz és csak nem estél el?" de nem imádkozott, az nem jutott eszébe a felettébb való aggódásban, hogy az Urat is megkérdezze...
 Nos, erről ennyit...

 Ha pedig elmegy valaki újra, akkor még jó ha köszönnek neki, kicsit leereszkedő módon, mint egy megtévedt báránykához, és látja a szemekben azt a fajta nézést: "na megjöttél, ki tudja hol jártál, bezzeg mi mindig itt vagyunk, stb!" pedig nem biztos, hogy tisztább, szentebb, letett éltűbb az, aki mindig ott van  hmmm

 Én pl. nem tegnap előtt óta járok az Úrral, hálás vagyok a gyüliért, Krisztus népéért, ezelőtt alig telt el alkalom, hogy ne lettem volna ott és aktívan, szolgáltam is, most pedig, mikor nehézségeim vannak, nem tudok menni annyit, senkit nem érdekel, miért, mondjuk én soha nem panaszkodnék, vagy nem kérnék pl. anyagi segítséget... de nem is kérdezi senki sem.... senkit nem vezet úgy a Szellem...

 Isten előtt állok, Ő tudja miben vagyok és Tőle várom a segítséget, szemeimet a hegyekre emelve!   

 Hát bocsánat, ha valakit esetleg megbántottam, távol legyen tőlem a keserűség, vagy bármi ilyesmi, vagy a megbotránkoztatás, csak egy idő után elfárad az ember...  és lehet ez az én hibám, lehet másnak nincs ilyen problémája, csak nekem, én vagyok ilyen érzékeny, lehet, de majdcsak megszabadulok ettől, ha ez hiba.....az Úr tudja... 
  Igyekszem megújulni ebben is, a szeretetben, de nem könnyű, de hiszem hogy a Drága Szent Szellem segít nekem ebben!   
   kell a helyreállítás! 

 Legyen áldott, szeretetben teljes napotok!   

 shalom         

[Kamilla]

  Mibenis kell helyreállni?

 2Tim 3:
1.  Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.  Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.  Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.  Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.

5. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
 
  Lehet ez nem a világiaknak szól? Kegyesség látszata?!

 Hiszen a kegyességről olvasunk a Zsoltárokban: 15. és 24. és ez hívőkről szól...

15: 1.  Dávid zsoltára.
Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?
2.  A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.
3.  Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
4.  A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
5.  Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké. [/color]

 És a böjtben:
  Ésa 58:

1.  Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2.  Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3.  Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4.  Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban[/i].

5.  Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9.  Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;[/i]

10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

11. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
12.  És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.

13.  Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:

14.  Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!

  Lehet hogy ez a CÉL??     


                       

[Guti Tünde]

"Akkora nemtörődömség a keresztények között, hogy nagy csoda, hogy vannak még megtérők. És abban igaza van Csabának, ez a magyar valóság!"

- írta Irma -

  , de sajnos én is elég helyzetet látok, ami ezt igazolja. Biztos vannak fizikai, technikai akadályok is, például a távolságok. De van telefon, internet stb.
Irmával én is inkább itt a fórumon "beszélgetek", mint a gyülekezetben, mert valahogy így alakult ki. De lehet, hogy ezen változtatni kell. 

[Antee]

Jo volt olvasni a "beismero" hozzaszolasodat Kamilla!

Valoban aki nehez dolgokat elt at, annak konnyen becsusznak az eloiteletek. Nagyon orulok, hogy te ezt felismerted es elhagytad!

[Csaba]

Sziasztok!
Az, hogy a testvéreknek nincs idejük az egymással való kapcsolattartásra, arra utal, hogy a keresztyénség úszik a világgal. A szívünk megnehezedik a világ gondjai miatt. Többen másodállást vállalnak, hogy egy bizonyos életszínvonalat tudjanak fent tartani. Mások világi hobbykat űznek, erre fordítják szabadidejűket.
Azért vannak üdítő szigetecskék idehaza is!
Két hete Isten kegyelméből megismertem egy baptista lelkészt és a gyülekezetét. Nagyon jó volt látni, hogy milyen törödéssel vannak egymásiránt.
Jó volt hallani, hogy ez a hétköznapokban is megmutatkozik.
A legszebb bizonyságot azonban a lelkészről egy olyan személytől kaptam, akit nem igazán érdekel Isten.
Ő tett négyszemközt tanúságot a lelkész feléje történő önzetlet segítségnyújtásáról.
Szoval ennek a lelkésztestvérünknek meg van a jó bizonysága a gyülekezeti és világi oldal részéről is.
Csak azért írtam le a storyt, hogy ne legyen már olyan "Magyarországon lehetetlen"-szaga ennek a topicnak!

[Jules]

A próféciák topicba beraktam egy üzenetet, ami szerintem a helyreállításra vonatkozik.
Nem akarom két helyre is beilleszteni, ott el lehet olvasni.

Engem nagyon megérintett, elkezdtem imádkozni, hogy hogyan érvényes énrám, illetve az Eklézsiára mindez.

Úgy érzem, hogy amire Isten erőteljesen rá akar mutatni, az az önigazultság: keresztyén emberek, sőt egész gyülekezetek, felekezetek gondolkodnak úgy, mint a laodiceai gyülekezet, elbizakodottak, hogy ők biztosan a helyes úton járnak, nincs szükségük megtérésre.

Ez az erőteljes prófécia fel kell, hogy nyissa a szemeket Isten szent mivoltára, és meg kell láttatnia, hogy mi önmagunkban csak bűnös, elveszett emberek lennénk.

Isten nem kárhoztat, de azt akarja, hogy  újra meglássuk önmagunkat az Úr félelmének a tükrében. Ez kell ahhoz, hogy tudjunk őszintén megtérni, bűnbánattal Isten elé állni, Jézus vére alá jönni, és újra értékelni az a végtelen kegyelmet, amit kaptunk.

[Irma]

Drága Kamilla!
Engem nagyon megrázott, amit leírtál. Sajnos én is azt tapasztalom, hogy nagyon nagy a személyválogatás, és aki nem tartozik a "fontos" kategóriába azzal bizony nem törődnek. De van egy vigasztaló tudat, hogy Jézus másként gondolkozott. Ő a kicsinyekhez, a megvetettekhez, lenézettekhez jött. Nehéz volt nekem is míg erre rá tudtam állni, mert fájt, hogy csak úgy leírtak. De már nem fáj, csak az, hogy ilyen állapot kialakulhatott.

Szivet melengető amit leírtál Csaba tesó, és hiszem hogy vannak még többen akik jó bizonyságok, és szeretet tudnak közvtíteni. Imádkoznunk kell, hogy minél többen legyünk, akik világítunk a világ fiai felé.

[Zsuzsa2]

Köszönöm a válaszokat!   

 Sokat gondolkoztam tegnap óta 

 Valószínűleg azért vélekedtem úgy, ahogy, mert mindenki a saját tapasztalataiból tud kiindulni elsősorban, így én is, és nekem nincsenek jó tapasztalataim... 

 Sajnos azt látom, és nem csak velem kapcsolatban, hogy nálunk ha valaki nem megy gyülibe egy ideig, akkor, hacsak nem tartozik a baráti körhöz, vagy nem valami "fontos, befolyásos" tesó  akkor nemigen érdeklődnek utána, miért nem megy, hanem találgatnak, feltételeznek, és mindjárt az van, hogy biztos elesett, elhagyta az Urat, meg ilyenek.
 Ha beteg, akkor biztosan azért, mert bűnt követett el..és még ha így is lenne! Akkor se az ítélgetésnek van helye, hanem az imának, segítésnek, látogatásnak, tudom én, de nem ezt látom.... és nem kevés ideje....
persze a karitatív szolgálat igen buzgó kifelé...de mi van a hitünk cselédeivel?!

 Példa: én kb. 5 hónapig nem voltam az "anyagyüliben", nem bűn miatt, hanem azért, mert máshol laktam, a pásztor tudott róla, nem elsunnyogtam..... mikor újra elmentem, csodálkozó tekintetek, rengeteg "kérdőjel a fejeken" , de aki esetleg beszélt is velem, kérdezte, hol voltam, és egyből így: "ÓÓ, már kérdeztem másoktól, hol lehetsz, de ugye nem hagytad el Istent, hát csak nem tettél ilyet!" Én pedig azt mondtam: "Kedves testvérnőm, gondolom, sokat imádkoztál értem, ha ennyire hiányoztam!" és mi volt a válasz? "Háááát, kérdezgettem mindenkit, hol lehetsz és csak nem estél el?" de nem imádkozott, az nem jutott eszébe a felettébb való aggódásban, hogy az Urat is megkérdezze...
 Nos, erről ennyit...

 Ha pedig elmegy valaki újra, akkor még jó ha köszönnek neki, kicsit leereszkedő módon, mint egy megtévedt báránykához, és látja a szemekben azt a fajta nézést: "na megjöttél, ki tudja hol jártál, bezzeg mi mindig itt vagyunk, stb!" pedig nem biztos, hogy tisztább, szentebb, letett éltűbb az, aki mindig ott van  hmmm

 Én pl. nem tegnap előtt óta járok az Úrral, hálás vagyok a gyüliért, Krisztus népéért, ezelőtt alig telt el alkalom, hogy ne lettem volna ott és aktívan, szolgáltam is, most pedig, mikor nehézségeim vannak, nem tudok menni annyit, senkit nem érdekel, miért, mondjuk én soha nem panaszkodnék, vagy nem kérnék pl. anyagi segítséget... de nem is kérdezi senki sem.... senkit nem vezet úgy a Szellem...

 Isten előtt állok, Ő tudja miben vagyok és Tőle várom a segítséget, szemeimet a hegyekre emelve!   

 Hát bocsánat, ha valakit esetleg megbántottam, távol legyen tőlem a keserűség, vagy bármi ilyesmi, vagy a megbotránkoztatás, csak egy idő után elfárad az ember...  és lehet ez az én hibám, lehet másnak nincs ilyen problémája, csak nekem, én vagyok ilyen érzékeny, lehet, de majdcsak megszabadulok ettől, ha ez hiba.....az Úr tudja... 
  Igyekszem megújulni ebben is, a szeretetben, de nem könnyű, de hiszem hogy a Drága Szent Szellem segít nekem ebben!   
   kell a helyreállítás! 

 Legyen áldott, szeretetben teljes napotok!   

 shalom       

Megértéssel olvastalak, Kamilla testvérkém. Én se tegnapelőtt tértem meg... és amiken keresztülmentem azóta, regényt irhatnék belőle. Tanulságom etéren, hogy jobb az Úrban bizni, mint emberekben reménykedni! Ahol anno megtértem, nagy világosságot kaptunk, erős alapokat az Igén, viszont az emberi oldal hogy úgy mondjam, nem volt ennyire jó...pont ahogy irod, szó szerint.  Láttam más gyülekezeteket, ahol szuper volt a testvéri közösség, viszont szellemileg meg sötétségben  voltak. Aztán olyat is, ahol semmi élet nem volt, nem sorolom, mert ahány gyülekezet annyiféle, és egyik se tökéletes. Ahogy a Jules által felrakott "Három angyal, három üzeneté"-ben van, az ÚR fogja a helyreállitást elvégezni, hamar, várom és vágyom meglátogatását az EKLÉZSIÁBAN, nagy dolgok fognak történni.

Ahogy Csaba is irta, prés alatt vagyunk evilág gondjai miatt.
Minden oldalról nyomorgatnak és sápolnak minket:  amit egyik kezünkkel megkeresünk, a másik kezünkből már ki is szedték! A megélhetésre alig marad. Egyesek rengeteget dolgoznak, mások munkanélküliek.A napokban felhivtam az egyik testvérnőt, és rögtön  elsirta magát, a teljes kimerültség határán vannak a férjével a nehézségek miatt. Egy másik család meg a hitelcsapdában kinlódik 4 gyerekkel, minimál(éh)bérrel. Nagyon az Úron kell lenni a szemünknek, ne nehezedjen meg a szivünk,  hogy meg ne fáradjunk... Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
Nehézségeidben együttérzek, és szivesen segitek bármiben, amiben csak tudok.
Szeretettel:
Zsuzsa

[Csaba]

Jules tesókám, elolvastam a látomásról  való beszámolót!
Szeríntem az üzenetének szellemisége találkozik a helyreállításéval.
Persze tudom, hogy vannak olyan nézetek, amelyek azt vallják, hogy ma így ér így már nem szól az Úr!
Ehhez tényleg szűkség van a személyes átélésre, megtapasztalásra és az üzenet, ajándék összevetésére az igével.
Véleményem szerint ez a látomás megáll!