Kétségtelen, vannak technikai kérdések, de alapvetően a gyülekezet bibliai fogalma az, amit helyre kell állítani. A gyülekezet Krisztus teste, ahol a fej maga Krisztus. Az elhívottak - akik ismerik, értik és szeretik az ő Megváltójukat - alkotnak gyülekezetet. Tehát nem a népegyház a gyülekezet, hanem azon belül az elhívottak csapata, vagy lehet ez kisebb egyházak esetén is - de nem ez a lényegi kérdés.
Az Ige szól. Ez e kulcskérdés - függetlenül az elhívottak számától. Az Isten Szent Lelke az igehirdetés bolondsága ellenére felülről való tiszta üzenetté teszi az Övéiben a hallott üzenetet. Ez élő és ható - egyben testvéri közösséget is formál, mivel közös az Atyánk, felülről születtünk mindannyian.
Egy megalakult gyülekezet - ami az elhívottakból formálódott - idővel (mivel hazamennek) - cserélődik, jönnek újak, keresők és tévelygésben élők is. A bün alá rekesztett világban a gyülekezet Isten valóságos létének a bizonyítéka, tehát a hegyen épült várost nem lehet eltakarni. Jézus menyasszonya (gyülekezet) nem hamis, nem hajlong ide-oda, nem lép szövetségre más kérővel - hanem hűséges az Urához. Ez az, ami bizonyság, hogy rendben van. Isten gondoskodik erről. A gyümölcsök pedig mutatják, hogy mennyire menyasszony az a gyülekezet. Isten nem hagyja az Ő népét prédának, hanem gondoskodik Róluk, mint a pásztor a nyájról. Füves legelőkön tereli őket, megeteti, megitatja. Nem az aszfalton bóklászik az éhes, szomja csapat. Hálásak, tudják, hogy a pásztoruk a legjobb gazda.
szeretettel Sándor