Ezt találtam ma a facebook-on:
"Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok !
Jézus terve az volt, hogy az Ő népe kövesse Őt, és ne csak hallgatója, hanem cselekvője is legyen az igének. Ez a terv még ma is megvalósításra vár!
A gyülekezetekben ennek ellenére túlnyomó többségben vannak az egyszerű tagok, akik csak, mint hallgatóság „vesznek részt” a gyülekezet életében. Őket - egyes gyülekezetekben több mint 90% ! - nyugodtan kicserélhetnénk műanyag bábukra, lényegi különbség nem lenne észrevehető a gyülekezet életében. Vagy mégis? Tulajdonképpen az igazság az, hogy lenne!
A gyülekezet tönkremenne, működésképtelenné válna. Eltűnnének a kedves, csendes adófizetők, akik lelkiismeretükre apellálva szépen tejelnek. Befizetik a tizedet, anélkül, hogy utána néznének, milyen aspektusban szerepel az újszövetségben a tized kifejezés, és így van-e egyáltalán létjogosultsága. (nincs, de erre a későbbiekben még kitérek) Mindent elfogadnak megvizsgálás nélkül, amit a szokásrend és a pásztor megkövetel, elébük tár. Siralmas állapot!
A legtöbb helyen Krisztus teste olyan, mint egy kómában fekvő gazdatest, a „szolgálók” pedig, mint rafinált paraziták, akiknek érdekében az áll, hogy az alapvető biológiai funkciókat fenntartsák, annak érdekében, hogy minél tovább élvezői lehessenek eme pokoli színjátéknak.
Azt mondod, hogy ez nagyon kemény? Tiszteletlen, sőt felháborító?
Valóban felháborító, és tiszteletlen dolog Isten népével így bánni! Én is így látom, az Úrral összhangban.
Alapvetően nem az egyes szolgálókkal van a baj, hanem az egész struktúrával; a közbenjáró, kiváltságos, fizetett rend kialakulásával, amely uralkodik a hallgatóságon. És míg Jézus célja az, hogy az Ő gyermekei mindannyian eljussanak „az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”, addig a struktúra működtetői a saját megélhetésük zálogát látják a csecsemőkorban tartott hívekben.
Nem szabad azonban elfeledkeznünk a „köznép” felelősségéről sem. A „rendes” gyülekezetbe járó testvérek, jobban szeretik a kényelmet az igazságnál. A gyülekezetet szolgáltatóháznak, keresztény klubnak tekintik, ahol hetente megnyugtatják lelkiismeretüket; a műsorszolgáltatás része a színvonalas zene, és még intellektuális csemegéhez is juthatnak a prédikációkból.
Ha találva érzed magad kedves testvérem, térj meg, és szabd életedet Krisztushoz!
Az egész keresztény világban elterjedt az „öt szolgálati ajándék” kifejezés, annak ellenére, hogy ez a megnevezés több sebből vérzik. Valójában kevesebb is meg több is, de az biztos, hogy nem öt darab, és az is biztos, hogy veszélyes dolog egyes embereket „ajándéknak” nevezni, és őket ezzel tulajdonképpen tökéletesnek tekinteni.
Pál így ír, a gyülekezet építésén munkálkodó szolgálókról:
„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” 1Kor 12,28
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” Ef 4,11
Aki először használta az „öt szolgálati ajándék” kifejezést, egyrészt összekeverte a szolgálati megbízatásokat, az Isten ajándékaival, másrészt számolni sem tudott. A téves kifejezés mégis elterjedt az egész világon, és manapság a legtöbb gyülekezetben előszeretettel használják.
Az 1Kor 12,28-ban, amíg az apostol, a próféta, a tanító, a gyámol és a kormány (irányító,
a helyes irányt szem előtt tartó), mint gyülekezeti munkás, vagy szolgáló; addig a csodatévő erők, a gyógyítás ajándékai és a nyelvek nemei, mint szellemi ajándékok szerepelnek.
Ha a - csodatévő erők, a gyógyítás ajándékai és a nyelvek nemei – nem szolgálatok, akkor az - apostol, a próféta, a tanító, a gyámol és a kormány – sem ajándékok, így természetesen az Ef 4,11-ben szereplő evangélista és pásztor sem.
Nem szeretem az ajándék szót emberekre használni, és nem is való ezt tenni. Nagyon sokan felfuvalkodtak és elbuktak már, mert magukat Isten ajándékának tartották.
Meg van írva ugyanis, hogy: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”Jak 1,17
Közülünk azonban senki sem tökéletes, még ha valóban az Úr gyermekei vagyunk is. Tisztább értelmezést kapunk, ha így értjük a fenti igéket: Megbízott egyeseket ezzel, másokat azzal a feladattal stb. Képességünk, felkészültségünk és odaszántságunk függvényében az Úr mindnyájunkat megbízott, megbíz valamilyen szolgálattal.
Van még egy érdekesség az Efezus 4,11-ben felsorolt szolgálatoknál. Számos nyelven és fordításban megvizsgáltam ezt az igeverset, és mindenütt csak négyszer található az a szó, hogy „némelyeket”. Sehol nem szerepel az, hogy „némelyeket pásztorokul, és némelyeket tanítókul”, egyszerűen „némelyeket pásztorokul és tanítókul”.
A „Bible in Basic English”-ben (egyszerű angol fordítás) egészen egyszerűen ez áll:
„And he gave some as Apostles, and some, prophets; and some, preachers of the good news; and some to give care and teaching”.
Tehát, végül adott az Úr némelyeket, hogy felügyeljenek-vigyázzanak és tanítsanak.
Pál nem választja külön a felvigyázó-pásztor és a tanító személyét. A Bibliában a „tanító”, mint újszövetségi közösségen belüli szolgálat 14-szer, a „pásztor” csupán egyetlen egyszer szerepel, jelen igeversben a tanítói szolgálat részeként, velejárójaként.
Az Úr a „szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” rendelte a felsorolt szolgálatokat, és le van írva az is, hogy meddig tart ez a megbízatás:
„Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”
Hiszen meg van írva:
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem azon a napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
Jer 31,31-34
Ébredj fel, ez az ígéret az Újszövetségre vonatkozik, tehát közel 2000 éve nincs szükség rá, hogy az érett férfiúságra eljutott hívők, egy másik embertől tanuljanak!
Nekik már réges-rég szolgálniuk kellene, nem újra és újra a tej eledellel táplálkozniuk.
„De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.
Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” Jn 16, 13-15
Ha Isten Szelleme elvezet bennünket minden igazságra, akkor mik lehetnek azok az „igazságok”, amelyeknek a megértéséhez szükség van egy másik ember segítségére?
Talán azok, amelyek nem fértek bele a mindenbe ?????
A legtöbb gyülekezetben biztosan megtaláljuk az említett szolgálatok közül a pásztort, aki tanít és még sok-sok más dolgot is végez. Lehet, hogy még evangélistát is találunk, de hol maradnak az apostolok, a próféták és a többi szolgálat?
Hallani időnként, hogy: Most jön külföldről „Isten nagy prófétája”, vagy egy” igazi apostol”.
Furcsának találom azonban, hogy ezek a „felkent” emberek szinte mind az USA-ból, vagy Dél-Amerikából (rendszerint Argentínából) jönnek, de sehol sem látom a bibliámban, hogy:
- Kitöltöm a Szellememet Amerikára, vagy az amerikai emberekre, és közülük kiválasztok némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul. Magyarország számára csak pásztorokat, tanítókat, evangélistákat adok (igaz ezekből jut minden gyülekezetbe), de majd időnként elküldöm az Én „felkentjeimet”, ekkor az ország minden részéből gyűljetek össze, és őket, csak őket hallgassátok, és csak nekik engedelmeskedjetek.
Ez azért nem szerepel a bibliában, mert nem biblikus, mert nem ez az Isten akarata!
Az a tény, hogy a legtöbb gyülekezetben csak a pásztort találjuk meg, és belőle is csupán egyet, felteszi a kérdést :
Hogy egyáltalán az újszövetségben járunk-e ????
A „lelki pásztor” mindent elvégez, az összes szellemi dolgot: prédikál, tanít, evangélizál, bemerít, esket, temet, megáld, beteget látogat, tanácsot ad, bátorít, buzdít, kiosztja az úrvacsorát stb.
Csupa olyan dolgot csinál, amit mi mindannyian megtehetünk, sőt nem csak megtehetünk, hanem ezeket a dolgokat kell cselekednünk, hiszen egytől-egyig mindnyájan papok vagyunk.
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;” 1Péter 2,9
„Isten minden gyermeke pap, szellemi áldozatokkal és dicséretekkel áldozik Istennek.
Ha közvetítő renddel találkozol valamelyik egyházban :
Akkor az a nikolaiták szektája.
A közvetítő osztályt el kell törölni. Hogy ez megtörténhessék, ezért mindnyájunknak, mint papjainak, közvetlenül Istennek kell szolgálnunk. Ha Isten egész népe papként szolgál Neki, akkor már egyedül Isten lesz és az Ő népe, akik egyben az Ő papjai is.
A közvetítő osztály eszméje a hús-testből, a bálványozásból és a világ szeretetéből származik. ( pénz , politika , hatalom )
Ha közülünk mindenki közvetlenül Istennek akar szolgálni, mint az Ő papja, akkor nem lehet többé közbenjáró osztály. Keresztyénnek lenni annyit jelent, mint papnak lenni. Megfigyelhetitek, hogy ezek után csak a bűn és önakarat állíthat elő ilyen közvetítő osztályt. Egy csoport ember szolgálni akar Istennek; ezek viselnek gondot a szellemi dolgokra. Egy másik csoport ember meg csak a világi dolgokkal akar törődni; ezek kereskedői, tanítói, orvosi vagy egyéb életpályákon dolgoznak. Úgy látszik, hogy Isten szolgálata nem az ő dolguk.
Pedig, ha valaki keresztyén, akkor mint papnak Istent kell szolgálnia.”
Az egyházban az Úr által annyira gyűlölt „Nikolaita” rendszer uralkodik.
Van 1db „lelki pásztor”, aki az összes papi teendőt elvégzi, és vannak a laikusok, az egyszerű tudatlan, vezetésre váró pórnép.
Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni az Úr, hogy „az megvan benned, hogy gyűlölöd a Nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.” (Jel.2:6) A pergamoni gyülekezetnek azt írja: „Nálad is vannak olyanok, akik szintén a Nikolaiták tanítását tartják. Térj meg tehát!” (Jel.2:15)
A „nikolaita” szó a görögben két szóból van összerakva. „Nikaó” azt jelenti: „meghódít”, „mások fölé emelkedik”. „Laos” pedig „népet”, vagy” laikusokat” jelent. „Nikolaita” tehát azt jelenti, hogy „uralkodni a népen”, vagy „a laikusok fölé emeli magát”. A szó az emberek olyan csoportjára vonatkozik, akik magukat a közönséges hívők fölé emelték. Az Úr van fenn, a közönséges hívők lenn. A „nikolaiták” ugyan az Úr alatt vannak, de a közönséges hívők fölött. Az Úr pedig gyűlöli a nikolaiták viselkedését. Az Úr megveti azoknak a viselkedését,akik a közönséges hívők fölé emelik magukat, mint valami közbenjárók; ez gyűlöletes az Úr előtt. Akkortájt ez még csak viselkedés volt; még nem lett belőle tan.
Az Újszövetségben van egy alapvető tanítás: Isten minden gyermeke Isten papja.
Jézus azért jött el, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen, a vakoknak pedig szemük megnyílását, és szabadon bocsássa az elnyomottakat.
Ő nem új igát jött a nyakunkba rakni, nem akar újabb emberi uralmat!
„Szeretném, ha minden testvér megértené azt, hogy mint keresztyének, mindannyian papok vagyunk. Ne várd el mástól, hogy ő legyen a te papod. Miköztünk nincs közbenjáró rend; neked közvetlenül kell szolgálnod Istennek.”
Tökéletlen embertől akarsz tanulni, rá akarsz hasonlítani, vagy a tökéletes Istenre?
Isten óvjon meg attól az oktalanságtól, hogy egy másik tökéletlenre nézz fel, mint etalonra, és mindenben az ő látására hagyatkozz !
Ezt mondja az Úr: „Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!” Jeremiás 17:5
Alaposan fontold meg, kit választasz mesterednek, mert csak az ő szintjéig fogsz eljutni, vagy még addig sem. „Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.” Lukács 6:40
Van egy ember, akinek a tanításait követed? Mindenben engedelmeskedsz neki, még akkor is, ha valamit nem értesz, vagy ha valamivel a szíved mélyén nem értesz egyet?
A Biblia azt mondja: „Boldog és áldott az, aki azt teszi, amit helyesnek tart, és emiatt nem kell utólag magát elítélnie. Aki viszont úgy eszik meg valamit, hogy nem biztos benne, hogy az helyes, ítéletet von magára, mert nem a hite és meggyőződése szerint cselekedett.
Mert minden, amit nem a hitünk alapján teszünk, az bűn.” Róma 14: 22-23.
Meggyőződésem, hogy ez az ige a szellemi táplálkozásra ugyanúgy vonatkozik, mint a testire.
Táplálkozz Isten igéjével, és minden mást vess össze az igével, az ige szellemiségével!
Az Úr azt akarja, hogy az Ő beszédével táplálkozz, Legyél szerelmes az Ő beszédébe, és legyél szerelmes a szerzőbe!
Vegyétek észre, hogy sem Péter, sem Pál, sem János, sem egyik apostol, egyik próféta, és egyik hithős sem olvasott keresztény Bestsellert ! És nem is írtak ilyet!
Ők Isten igéjével táplálkoztak, az Ő szavai voltak számukra a legbecsesebbek, és az Ő jelenléte.
Amikor egy-egy hívők számára íródott Bestseller hátulján lévő ajánlásban azt olvasom, hogy: „Milliók hitéletét változtatta meg”, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy:
„Miért nem a Bibliát olvasták?
A Bibliával, mennyivel többre mentek volna!
Ezek a Bestsellerek kb. 1000 szeres hígításban tartalmazzák az Úr igéjét, a hozzáadott egyéb tartalom pedig hasonlít a tucat-élelmiszerekben található, térfogatnövelő, ízfokozó, savanyúságot szabályozó és tartósítószerekhez. Emellett rengeteg káros anyagot is tartalmaznak.
Csak a Biblia tartalmaz 100%-ban gyümölcsöt !!!!!!!!
A sikerkönyvek eleve sikerkönyvnek készültek, jól bevált recept szerint, és a közízlést hivatottak kiszolgálni. (A közönségnek, „közönséges” dolgok kellenek elv alapján.)
Úgy íródtak, hogy könnyen emészthető formában tárjanak elénk egy szuper biztos új módszert, aminek a segítségével, ígéretük szerint, megújul a hitéletünk, és elfogadhatóbbá válhatunk Isten szemében.
Az elfogadás azonban szívben dől el, nem a módszereken múlik!
Jézus nem módszereket adott át, hanem az életét. Ő már rég eldöntötte, hogy elfogad téged.
És mikor döntötte ezt el? A világ alapjainak lerakásakor. Isten elfogadásáért te nem tehetsz semmit; elfogadhatod, vagy ellökheted magadtól, te rajtad áll. De amint újból felé fordulsz, már ott is van, alig várja, hogy újra elfogadjon. Aki nála többet, szenzációsabbat, vagy mást akar adni, illetve tanítani, az minimum többnek képzeli magát Istennél. Láttunk már ilyet, azt is, hogy mi lett a vége.
„Lucifer Sátánná vált, mivel felemelkedett és isten akart lenni, hogy a többi angyal őt imádja. Ez az imádtatásra való vágy ma sok helyen megtalálható. Például politikai körökben, az üzleti életben, de a vallási körökben is. Hamis vallásokban vannak úgynevezett istenemberek, akiket a maguk módján imádnak is.
A kereszténységben is vannak olyan emberek, akik arra vágynak, hogy önmagukat mások fölé emeljék. Erre felhasználják az olyan címeket is, mint „tisztelendő atya”, „tisztelt doktor”, „pásztor”, úgy, ahogyan annak idején a zsidó rabbik tették, akiket Jézus megítélt. Minden ilyen elnevezés ugyanabban a sátáni kívánságban gyökerezik, – a mások általi imádtatásban.
Ez ugyanaz a szellem, amivel az Antikrisztus fog bírni, akiről ez van írva: Istennek ellensége, és magát minden istennél nagyobbnak képzeli, és mindennél, amit szentként tisztelnek. Sőt, be fog ülni az Isten templomába, és magát Istenként tisztelteti (2.Thessz. 2,4).”
„Még sokat kellene beszélnünk erről, de alig tudnám elmagyarázni, mert a szellemi igazságokat még nehezen értitek meg. Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának ABC-jét ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert nem bírjátok a felnőtteknek való ételt. Aki csak tejet iszik, az még csecsemő. Az ilyen ember még nem ismeri a helyes tanítást. Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók. Az ilyenek a tapasztalataikból már megtanulták, hogyan kell a jót a rossztól megkülönböztetni. Ezért fejezzük be a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni! Ne kezdjük újra elölről az ABC-t: a kezdőknek való tanítást az Istenben való hitről és a gonosz dolgok elhagyásáról, a bemerítésekről, a kézrátételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről!
Jézusnak adatott minden hatalom a mennyben és a földön is; engedd meg hát, hogy Ő uralkodjon az életedben........."
Mi a véleményetek?
