"Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR mindenütt, amerre csak jársz." (Józsué 1:8-9)
Elméletben tudom, hogy mit kell tennem amikor jönnek a lelki megpróbáltatások, a csüggedés, a szomorúság, a levertség, a feszültség, de a gyakorlati kivitelezés elég gyakran csak elégségesre sikerül. Mikor magunk alatt vagyunk sokkal jobban igényelünk egy kis törődést, odafigyelést, együttérzést, vigasztalást, valljuk be őszintén, hogy elsősorban a testvéreinktől, mert ez a kézelfoghatóbb. Pedig tudjuk, hogy az igazi vígasztalás és gyógyulás az Úrnál van. Amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok, amikor belefáradunk a szürke hétkoznapokba, amikor egyre inkább lefelé húz bennünket is ez a beteg világ, amikor meg van mérgezve körülöttünk minden (fizikailag és szellemileg is) akkor elég gyakran érezhetjük magunkat elveszetteknek. Így télen pedig még meghüléses betegségek is "vidámíthatják" életünket. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy hanyagoljuk az Úrral való közösséget vagy, hogy lazítsunk ezen a kapcsolaton, amikor rosszul mennek a dolgaink akkor sokkal nehezebben tudunk vagy nem is akarunk hálát mondani. Akkor előbújik az a gondolat, hogy: Miért? Miért én? Pedig a nyomorúságok csak egyre nagyobbak lesznek ha kizárólag a saját kezünkbe vesszük a megoldást. Ilyenkor kell még inkább közelebb húzódni a Teremtőhöz, mert csak Ő ismeri a szabadulás útját.
Kérlek Uram, ne hagyj egyedül egy percre sem engemet nyomorult bűnöst, légy mellettem mindig úgy ahogyan megígérted és segíts nekem, hogy mindig Rád figyelhessek, ne engedd, hogy elvesszek ebben a sötét őserdőben ami körülvesz! Szükségem van Rád, mert egyedül gyenge vagyok, egyedül elveszett vagyok, egyedül tanácstalan vagyok, egyedül félek. Köszönöm, hogy egyfolytában tapasztalhatom a szereteteted, a gondoskodásodat, azt, hogy nem úgy bánsz velem, ahogy megérdemelném. Ne haragudj, ha olykor elcsüggedek, kérlek erősíts engemet! Ámen.
