Téma: Közös vagyon

[Antee]

Apostolok Csel. 4,32
"A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt."

Mit gondoltok erről? A mai korban hogyan lehetne ezt megvalósítani gyülekezeti szinten?

[Elisabeth]

Két verssel késööb írja az Ige:

Nem is volt közöttük szükölködö. De tulajdonképpen nem "AZ" üdvösségkérdésröl van itt szó? Éhezhet az én testvérem, amikor nekem böven van eledelem? Elnézhetem, ha nekem vannak ruháim, hogy testvérem szakad régi göncökbe járjon?

"Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36. mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38. Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40. A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
Mt 25,35-40

Mink van, amit nem az ÚRtól kaptunk? Sáfársággal bízott meg minket az ÚR. Ez erre is vonatkozik.

 

[Antee]

Viszont a helyzetbe az is beletartozik, hogy van sok visszaélő is. Tehát ha megalakulna egy gyülekezet ilyen feltételek mellett, akkor lehet sokan csatlakoznának azért, hogy csupán részesei legyenek a javaknak és a magukét pedig titkolnák.

Anániás és Safira története közismert. Felületesen tekintve a történetet azt a következtetést vonhatjuk le, hogy csupán nem mondtak igazat, és a emiatt kapták az ítéletüket (meghaltak). Viszont egy kicsit közelebbről megvizsgálva láthatjuk, hogy ők részt akartak kapni a gyülekezeti javakból és emellett a saját javuk egy részét megtartva jobban bővelkedni mint bármelyik gyülekezeti tag, legyen az akár Péter vagy bármelyik apostol. Így már nem lett volna egyenlőség közöttük. Az Istenben való bizalom sem található meg az ilyen cselekedetekben. Ezt a kovászt gyorsan kitakarította Isten!

[Elisabeth]

Pont Anániás á Safira esete mutatja meg legjobban, hogy az apostolok a Szent Lélektöl vezettetve, azonnal átlátták a szituációt.

Ugyanakkor figyelmeztette azokat akik esetleg visszaélnének a javakkal:

    
És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek;
1Thessz 4,11

Abban az idöben autó és egyébb közlekedési lehetöség hiányában egy községben, városban éltek a testvérek. Mivel naponta összejöttek, ismerték egymást. Nem úgy, mint ma, hogy azt sem tudod, hol él a másik, azzal hogy hetente részt vesz az Istentiszteleten, még nem igen ismerhetni meg a körülményeit. Ellenben nagyon is fontosnak tartották azt, hogy a közösségben a testvérek ne szenvedjenek szükséget.

 

[Antee]

Igen Erzsike, a mai technikai fejlődés által, a nagy távolságokat rövid időn belül meg lehet tenni. Ebből következik az, hogy messziről jött ember azt mond amit akar!

Úgy gondolom, hogy Isten előtt kedves volt az, mikor közös volt minden. Egyenlőség volt, nem volt szűkölködő! Pál leveleiből kiderül az is, hogy a távolabbi Testvérek gyűjtést rendeztek és azt eljuttatták azokhoz, akik szükséget szenvedtek. Viszont ebben a dologban is tanácsolta őket Pál (pl: amilyen az akarás, olyan legyen a véghezvitel is), így lehet ez sem ment gördülékenyen. De azt is láthatjuk az igében, ugyancsak Pál szavaival, hogy másoknak azért ne legyen nyomorúságuk, hogy mások megkönnyebbüljenek. Tehát Pálnak erre is volt gondja, valóban az egyenlőségért (is) harcolt a testvériségben.

Tehát mivel Istennek kedves volt a közös vagyon, akkor ugyancsak ma is kedves lenne. Úgy hiszem Isten a mai napon is védené azt a közösséget az Anániás és Safira szándékú betolakodóktól. Viszont kell az is hozzá, hogy az a közösség valóban Isten akaratában éljen.

[Elisabeth]

Így van! 

Egykis hasonlat: Mondjuk meglátogattok engem és nálam töltötök egy-két hetet. A legtermészetesebb, hogy nem fontos nekem, hogy mi az enyém, hanem megosztom Veletek. A hütöszekrény, a spájz, a lakás ebben az esetben közös lesz. Ha ruhában szükölködnétek (ami hála az Úrnak nem így van) a ruhák között is találnánk közöset, ha pedig nem, vehetnénk pár szükséges göncöt. Picit gyenge hasonlat, de úgy gondolom mégis segít a közös vagyon megértéséhez.

 

[Antee]

Igen. Hiszen már keresztelő János is azt hirdette, hogy akinek két ruhája van, adja oda annak, akinek nincs.
Bár úgy gondolom, hogy más valamiből adni, más az amikor megfelezem, vagy éppen a keveset teljes egészében odaadom.
Az özvegy két fillérje sokat nyomott a latban...

[Elisabeth]

OK. De ha mindenedet eldod, akkor hogy repülsz le a fórumtalira? 

Viccet félretéve, úgy gondolom, Isten nem a mennyiséget, hanem a szív készségét nézi. Mim van, amit nem Töle kaptam? Eszembe jutott Illés esete a sareptai özvegyasszonnyal. (1Kir 17)

Isten nem mindent akar, de a készséget viszont igen, hogy engedelmeskedjek, s ha kéri minden oda kell szánnunk.

 

[Antee]

Igen, ez a lényeg amit írtál. Ha az Úr indít, akkor ott nincs gondolkodás!

[torokildiko46]

Igen, ez a lényeg amit írtál. Ha az Úr indít, akkor ott nincs gondolkodás!

 

  igen ez igy van ! erről egy ige jutott eszembe:Lukács Evangéliuma:6:38:Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amelylyel ti mértek.

 én megtapasztaltam hogy mikor hallagatok az Úrra és adok ... bármit ...annyira jó  érzés , jobb mintha én kapnék ,  valóban adni jó ,

[Antee]

Viszont azt szeretném megjegyezni, hogy különbség van az adakozás és a közös vagyon témája között. Az adakozás az, mikor használ minket az Úr abban, hogy a vagyonunkból valamennyit adjunk valakinek. Viszont a közös vagyon témában (ami a topicnak is a címe), nem szól adakozásról. Hiszen az akkori közösségben minden közös volt, így milyen adakozás történhetett volna, ha minden mindenkié?

[Elisabeth]

Úgy gondolom, hogy a közös vagyon azt a célt szolgálta, hogy ne legyenek szükölködök, és a szolgálthoz szükséges is fedezve legyen. Ezt viszont lehet adakozással is tenni. Nem az volt a cél, hogy akinek van, annak ne legyen, hanem az, hogy akinek nincs, annak legyen meg a szükséges.

 

[bacsipista]

A helyiség is közös ahol összejönnek a hívők istentisztelet céljából, és az azzal kapcsolatos kiadásoknak és feladatoknak is közösnek kell lennie. Ebben gondolom benne foglaltatik a bérleti díj, vagy fenntartási költség, rezsi díjak, takarítás és egyéb dolgok is.