Áldott Testvéreim. Még mielőtt elkezdeném szólok, hogy ez a téma igen kemény valóságot mutat be. Nem számít, hogy ki miképpen bélyegzi meg a következő igei valóságokat, mert erről bizony beszélni kell. Semmi nincs ami fontosabb lenne Istenben való hitünknél, a vele való járásnál, egy szóval; az üdvösségünknél. Miközben sokan az ébredést várják, ellanyhulnak és a kötelezettségeiket kimagyarázzák kiragadott igerészekkel és egyben a kegyelemre is apellálnak. Ám a kegyelem nem a bűnbe való élés legalizálásáért adatott, nem azért, hogy továbbra is önmagunknak éljünk. Elsőként ezzel az igével kezdem:
5Mózes 18,18-19
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”
Mit gondoltok, ki lehet ez a próféta? Ebből az igerészből világosan kiderül, hogy olyan valaki ez, aki mindent elmond abból, amit az Atya parancsol neki. A nevén is nevezi, az Atya igéit szólja. Ő maga az Ige, vagyis Jézus! Péter is eképpen tesz erről bizonyságot:
Apostolok Csel. 3,22-23
„Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd néktek. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.”
Bizony, ki fog irtatni a nép közül. De térjünk vissza a kezdő igénkhez. Így végződik:
„És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”
Mit ért az alatt, hogy megkeresi azon!? Ezt elárulja nekünk Jézus:
János evangéliuma 12,48
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.”
Tehát aki megveti Jézust az által, hogy a beszédeit nem cselekszi meg, az el fog kárhozni az utolsó napon! Testvérek, ennél egyértelműbben nem is mondhatta volna Jézus. Ezt több alkalommal is nyomatékosította, közülük egy ige:
Máté evangéliuma 7,21
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Röviden összefoglalva az eddigieket bátran kijelenthetjük, hogy aki nem hallgat Jézusra, az jobban járt volna, ha meg sem születik. A kereszténység nagyobb része egy olyan meglátásban vesztegel, hogy Jézusban elég hinni, és az első osztályú jegyet biztosít a Mennyországba. A hitet kimerítik Jézus létezésével, a kegyelem elfogadásával és ezt még megspékelik egy kézfeltevéses dicsőítéssel, hogy ezzel is nyugtassák a lelkiismeretüket. Nem áll módomba gúnyolódni, nem is azért mondtam ezeket. Viszont ez a valóság, és bevallom, engem igen elszomorít! Nagyszerű lenne, ha mindenki elgondolkozna a saját hitéletén, persze az Úr igéjét alapul véve és nem emberek rendeleteiben szemlélve. Mert egyszerű ez, mint a palacsinta recept. Ha az első helyen van az életünkben Jézus, úgy értem még saját magunknál is fontosabb, akkor az Ő akaratában fogunk járni. Ugyanis ha nem én élek, hanem Jézus él bennem, akkor az meg is fog látszódni. Ha nem látszik, akkor meg se próbáljuk megmagyarázni, hiszen az önmagáért beszél. Ha nem hallgatunk Jézusra (vagyis ha nem cselekedjük meg az akaratát), akkor még nem haltunk meg a világ számára, vagyis épp a kiirtani valók között vagyunk. Egyszóval: konkoly. A konkoly úgy néz ki mint a búza, csak nincs benne búzamag és ráadásul mérgező is. De ugorjunk vissza újra a kezdő igéhez:
„És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”
Mik ezek tehát?
Máté evangéliuma 10,37
„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;”
Tehát Övé az első hely. Ha ez nincs meg, akkor kárhozat lesz a vége.
Máté evangéliuma 10,38
„és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.”
Aki a maga útját járja és nem Istent követi, annak a vége szintén kárhozat. Követni Őt ülve nem lehet.
Máté evangéliuma 10,39
„Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”
Itt pedig a kegyelmi döfés (értsd szó szerint), ha nem halunk meg önmagunknak és nem élünk Jézusért, akkor a vége ennek is kárhozat.
Miért mondtam az előbb a kegyelmi döfésről, hogy értsd szó szerint? Azért, mert épp ez a kegyelem. Kegyelméből megadta, hogy megölve saját magunkat Neki éljünk! Nem Jézus öl meg minket, hanem mi öljük meg önmagunkat. Ez a szabad akarat.
Hadd tegyek fel egy elgondolkoztató kérdést. Jézus mi alapján válogatja ki, hogy ki üdvözülhet és ki nem? Mi a belépő? Persze lehetek közhelyes, hogy a kegyelem és a hit, na meg az engedelmesség. De hogy egyszerűbb legyek, egy rövid kis mondattal válaszolnám meg: akiket elkülönített, vagyis megszentelt! És kik azok, akiket külön választott? Azok, akiket megtisztított:
Zakariás könyve 13,8-9
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
Láthatjuk ebben az igerészben, hogy az úgynevezett hívők kétharmadának semmi köze Istenhez. Az egyharmad az, akiket megtisztít és megpróbál az Úr. Ezekről úgy nyilatkozik Isten, hogy: „Népem ő!”
Az kap tehát állampolgárságot, akik nem önmagukért élnek. Kérdezhetjük, hogy a megpróbálásra és megtisztításra pedig mi szükség? Testvérek, ha a földön Istentelenül élünk, akkor a Mennyországban hiába reménykedünk. Hiszen ezen a földön kell hogy nyilvánvalóvá váljék az, hogy kit szolgálunk. A Mennyben ugyanis nem lesz olyan lehetőség, hogy a vétkezésünk után leborulunk Isten elé az Ő bocsánatáért. Akkor már nem hitben fogunk járni, hanem látásban. Az angyaloknak is elég volt egyszer vétkezniük ahhoz, hogy örökre letaszíttassanak a Mennyből. Mit gondoltok, majd Isten ott megváltoztat bennünket hogy képtelenekké legyünk vétkezni? Isten választ ad erre is nekünk az igéjén keresztül:
Ézsaiás könyve 26,10
„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”
Felmerül jogosan a kérdés, hogy akkor csupán azok üdvözülhetnek, akik bűntelenül tudnak élni a földön? Nem! Ezen a földön testben élünk, ezért a testünk folyamatosan a kívánságait akarja kielégíteni. Pál eképpen mondja:
Galátzia levél 5,17
„Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.”
A testben való élés elkerülhetetlen számunkra. Viszont Isten igéje folyamatosan int bennünket, hogy ne test szerint éljünk!
Római levél 8,9
„Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.”
Ezzel az igével folytatva:
Galátzia levél 5,25
„Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.”
Mindezzel azt akarom mondani, hogy a Mennyben nem lesz már test-lélek harc:
1Korintusi levél 15,50
„Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.”
Isten kegyelméből megszabadulunk ebből a testből. Nézzük Pál kiáltását és felsóhajtását:
Római levél 7,22-25
„Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.”
De azok akik ellenállnak Jézusnak, akik nem adnak át Neki mindent, azok nem a test hatalmától esnek bűnbe, hanem az Ő vérén taposnak.
Zsidó levél 10,28-29
„Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Ezek az emberek nem hisznek Jézusban, nem akarnak mindenben megváltozni. Mert szükséges mindenben megváltozni, ez pedig csak az újjászületéssel lehetséges.
De milyen üzenetet tartogat ez nekünk, akik nem csak beszéljük, de cselekedjük is Isten akaratát? Az üzenet számunkra ez:
Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
Ámen
(skype 2013/02/23)
