Szerző Téma: Jefte és az eskü  (Megtekintve 1590 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Jefte és az eskü
« Dátum: 2013 Március 13, 22:50:55 »
Jefte

Áldott Testvéreim! A mai napon egy érdekes történetet hozok az igéből, mégpedig Jefte történetét. Jeftéről említést tesz Pál apostoltól is, mégpedig a hit hőseihez kapott besorolást.  Jeftével volt az Úr, megnyert egy nagy csatát, mégis hagyott egy kérdőjelet maga után. Ez a kérdőjel egy eskü amelyet fogadott és amelyet be is tartott. De lássuk mit ír az ige erről:

Bírák könyve 11,14-35
„Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;  És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;  Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,  Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és így Izráel ott maradt Kádesben.  És mikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felől érkezett a Moáb földéhez, és ott táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.  Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.  De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harcolt az Izráel ellen.  Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.  És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.  És mikor az Úr, az Izráel Istene maga űzte ki az Emoreusokat az ő népe, az Izráel elől, most te akarnád ezt elfoglalni? Hát nem úgy van-é, hogy amit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk.  És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Cippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é ez az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük?  Míg Izráel Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben?  Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harcolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között.  De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, amelyeket izent néki.  Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.  És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:  Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.  És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr.  És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt.  Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és táncoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya.  És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.”


A helyzet az, hogy az eskü valóban kötelez. Emberáldozatra szánta el magát és látjuk azt is, hogy bizony véghez is vitte. De mit gondoltok erről az egészről? Nézzük meg először, hogy mit gondol erről Isten:

Jeremiás könyve 32,30-35
„Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, ami gonosz az én szemeim előtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az ő kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr. Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, amelyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elől. Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bűnéért, amelyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ők magok, az ő királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai. És háttal fordultak felém és nem arccal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására. Sőt az ő útálatosságaikat behelyezték a házba, amely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt. És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, amit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék.”


Bizony Isten még nem is gondol ilyenre, nemhogy kívánjon magának ilyet! Ábrahám történetéből tudjuk ugyan, hogy Isten kérte Izsák életét, mint tűzáldozatot, ám ezt sosem akarta Isten, ez Ábrahám hitének a próbájáról szólt! Vegyük észre az előbb felolvasott igében, hogy Izrael is áldozott embert, méghozzá a Baálnak. A baálról tudjuk, hogy nem egy más istenség, hanem egy félreismert imádata a valódi Istennek. A baál jelentése: úr, uralkodó, férj! Tehát ezek az Izraeliták félre ismerték Istent és eképpen mutattak be emberáldozatot, amelyet sohasem kért Isten!

Hóseás könyve 2,12-16
„És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, amelyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyakláncát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr. Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek. És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján. És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom. És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.”


Világosan kiderül ebből az igéből, hogy a valódi egyetlen Istent baálnak hitték. Vagyis egy olyan úrnak és férjnek, aki csak áldozatok által indul meg. Ez egyfajta lefizetése is Istennek. Ám Isten eképpen nyilatkozik, ugyancsak a Hóseás könyvében olvashatjuk:

Hóseás könyve 6,6
„Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.”


Az esküt sokan bűnnek hiszik, de az eskü önmagában nem bűn! Az esküvel akkor lehet gond, ha ember teszi azt! Az igében olvashatunk olyanról, hogy az Örökkévaló saját magára esküdött, de arra is találunk példát, hogy az angyalok tettek esküt arra, aki öröktől fogva Van! Ha ember esküre nyitja a száját, azon Isten számon fogja kérni. De az ingatag ember vajon tudja hogy mire esküszik vagy hogy be tudja-e tartani? Hiszen Istené minden ami létrejött, csak Isten rendelkezhet felette. Ha pedig szándékunk van megtenni valamit, akkor azt tegyük Isten meghatározása által.
Beszéljünk arról is, hogy milyen funkciót lát el az eskü. Először is, az eskü, egy lőre elhatározott, de még be nem teljesedett dolog pecsétje. Vagyis: „meg fogom tenni, akár mi is lesz!”. Másodsorban egy már bevégzett dolog bizonygatása. Vagyis: „így van, hidd el!”. Tulajdonképpen igen és nem, de rajtunk túlmutatva az eskü hivatkozik másra. Vagyis Isten nevét bizonyságul hívjuk magunk mellett, úgy is mondhatnánk: „Isten a tanúm erre”. De milyen sok  ember van, aki esküt tesz de nem tudja mit beszél, mert nem tudja hogy mi az Úr akarata! Az esküt a saját akarata miatt teszi, ezzel Istent kizárva... Az eskü nem más, mint Isten akaratára egy pecsétet tenni, hogy bizony úgy van, vagy úgy lesz! Istennek pedig gondja lesz a betöltésére.
Jézus szavai az esküről:

Máté evangéliuma 5,33-37
„Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”


Jézus azt is elárulja nekünk, hogy azért ne esküdjünk, mert semmit sem tudunk megváltoztatni. Minden Isten kezében van, csak a tőle kapott hatalommal változtathatunk. De ha Tőle van, akkor már általa is, vagyis az Ő akaratában. Éppen ezért járjunk Isten szerint, az Ő vezetésében, így a beszédünk igen és nem lesz! Ami ezen felül van, az pedig a gonosztól van. De miért a gonosztól?

Máté evangéliuma 12,30
„Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.”


Ha az eskü nem egyezik meg Isten akaratával, akkor az a gonosztól van. Aki nincs Istennel, az ellene van. Ha nem vagyunk az akaratában, akkor ímmel-ámmal ugyan követhetjük, de ezeket úgy jellemzi az ige, hogy: állhatatlanok.

1Sámuel 14,20-32
„És felkiálta Saul és a nép, mely vele volt, és elmenének az ütközetre. Ott pedig egyik a másik ellen harcola, és igen nagy zűrzavar lőn. És azok a zsidók is, kik, mint azelőtt is, a Filiszteusokkal valának, s velök együtt feljövének a táborba és a körül valának, azok is Izráel népéhez csatlakozának, mely Saul és Jonathán mellett vala. És Izráelnek mindazon férfiai, kik elrejtőzének Efraim hegységében, mikor meghallották, hogy a Filiszteusok menekültek, azok is üldözni kezdék őket a harcban. És megsegíté az Úr azon a napon Izráelt. És a harc Béth-Avenen túl terjede. És Izráel népe igen elepedett vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a népet, mondván: Átkozott az, aki kenyeret eszik estvéig, míg bosszút állok ellenségeimen, azért az egész nép semmit sem evék. És az egész föld népe eljuta az erdőbe, hol méz vala a föld szinén. Mikor pedig a nép beméne az erdőbe, jóllehet folyt a méz, mindazáltal senki sem érteté kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt. Jonathán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vessző végét, mely kezében vala, és bemártá azt a lépesmézbe, és kezét szájához vivé; és felvidulának az ő szemei. Szóla pedig valaki a nép közül, és mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé a népet, mondván: Átkozott az, aki csak kenyeret is eszik ma, és e miatt a nép kimerüle. És monda Jonathán: Atyám bajba vitte az országot; lássátok mennyire felvidulának szemeim, hogy ízlelék egy keveset ebből a mézből. Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajjon nem nagyobb lett volna-é akkor a Filiszteusok veresége?! És megverék azon a napon a Filiszteusokat Mikmástól Ajálonig. És a nép nagyon kimerüle. Akkor a nép a prédának esék, és fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölék a földön, és megevé a nép vérestől.”


Ezen igerészeket megelőzően az történt, hogy Isten megkezdte a szabadítást Jonathán által, mielőtt még az eskü elhangzott volna. Ez az eskü vétekbe vitte a népet, olyan terhet tett rájuk, amelyet nem tudtak elhordozni. Végül a húst az éltető vérrel ették, ezzel Isten törvénye ellen vétve. Mi a közös Jefte és Saul történetében? Mindketten esküt fogadtak, beleavatkoztak Isten eleve elrendelésébe, szennyfoltot hagytak Isten dicsőségén!

Ézsaiás könyve 42,8
„Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.”


Ha az Úr felkel, akkor ott minden emberi értelem és okoskodás némuljon meg.

Zakariás könyve 2,13
„Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.”


Testvéreim, a mi beszédünk legyen mindenkor Istentől fűszerezett, az Ő akaratában járva nem lesz szükség sem esküre, sem érzelmi döntésekre, mert akkor az Ő „igen-e” igen lesz számunkra, és az Ő ígéretei pedig „Ámen”-ek.

2Korintusi levél 1,20
„Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.”


Mi akik követjük Jézust, felesküdtünk arra, hogy lemondunk az életünkről, hogy Jézus élhessen bennünk. Az életünk tehát egy eskü, amely folyton emlékeztet minket arra, hogy az Úr útján járjunk. Többen lesznek sajnos azok, akik ugyan felesküdtek Istenre, de megszegték és szövetségszegők módjára kettévágatva örök büntetésüket fogják tölteni Istentől elzártan. De mi mindig maradjunk a keskeny úton.

(skype 2013/03/13)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #1 Dátum: 2013 Március 13, 23:03:58 »
Köszönöm, kedves Anti az áldott tanítást!

Pál is mondja:

Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.
Jak 5,12

 :igen:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #2 Dátum: 2013 Március 14, 00:50:48 »
Ez egy nagyon jó és aktuális tanítás volt, hiszen az adott szó kötelez, és ezt oly sokan elfelejtik. Szinte sport van űzve abból, hogy "becsület szavamra  fogadom (becs szóra fogadom)". A szó elszáll és vele együtt a becsület is.
Jefte felelőtlen ígérete saját egyetlen lánya életébe került. Azt hitte, hogy ezzel az ígérettel, esküvel az Úrat  befolyásolni tudja. Pedig gondolom az Úrnak az eskü nélkül is meg volt már a forgatókönyve.
Sajnálom azt a fiatal lányt akinek a földi élete így ért véget. Ő engedelmes volt,  nem gátolta meg az apját az esküje véghezvitelében.
Jefte viszont bár betartotta esküjét, mégis vétkezett. Nem tudni, hogy az Úr elfogadta-e felajánlását. Hiszen az emberáldozat nem volt kedves az Úr előtt. Vétkezett Isten ellen, gyermeke ellen,
Megtehette volna, hogy kéri az Urat esküje eltörléséért, vétekáldozattal, alázattal, megbánással.
De úgy gondolom ebben a büszkesége, megfelelni vágyása és istenfélelme meggátolta.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #3 Dátum: 2013 Március 14, 10:35:19 »
Izrael igen nehéz helyzetben volt, mert elhagyta Istent és idegen isteneknek szolgált. 18 évig hagyta az ÚR, hogy sanyargassák öket, mert fellángolt a haragja Izrael ellen. Izrael az ÚRhoz kiáltott, és miután megtértek az ÚRhoz, Isten megkegyelmezett.

Izráel fiai ekkor azt mondták az ÚRnak: Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket! 16. Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket és az URat szolgálták. Az ÚR pedig megelégelte Izráel nyomorúságát.
Bír 10,6-8;15-16

Ekkor Jefte feladata lett Isten tervét véghezvinni és megszabadítani Izraelt e hosszú nyomorgatásból. Jefte azonban túlbuzgóságában olyasmit fogadott, ami Isten akarata ellen van. Isten sohasem akart emberáldozatot, mint hálaáldozatot.

Sajnos az ember ma is hajlamos arra, hogy ha egy kilátástalannak tünö helyzetben van, hogy füt-fát összeigérgessen, csakhogy megszabaduljon belöle.  Vagy azért, hogy jónak tünjön mások szemében.

Nem az az igaz Isten elött, aki ígérget és fogadkozik, hanem aki cselekszi a Mennyi Atya akaratát.

"De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. 29. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. 30. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. 31. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
Mt 21,28-31

Mindazon által, Jeftét az ÚR hatalmasan használta szabadító tervében. Mint a neve is jelenti: Jefte - Isten kinyit, szabadulásra nyitotta ki Izrael részére a kapukat, miután megtértek az ÚRhoz.

És, hogy Jeftét az ÚR rendelti ki, olvashajuk:

És elküldé az Úr Jerubbaált és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelől ellenségeitek kezéből, és biztonságban laktatok.
1Sám 12,11

Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta. 32. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33. Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34. tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg.
Zsid 11,31-34

Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Jazmin

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 482
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #4 Dátum: 2013 Április 12, 12:28:57 »
Kedves Testvéreim!  A tegnap olvastam Jefte történetét.Az olvassuk róla,hogy rajta volt az Ur lelke,mikor fogadást tett.Tudjuk,hogy nagy harc előtt állt,és megigérte  Istennek,ha vele lesz,és kezébe adja Ammon fiait,akkor egész égöaldozatul  adja  az Urnak ami elöször elé jön mikor hazaér.Szerintem,neki nem jutott eszébe az,hogy akár egy szerette is lehet azt akit fel kell áldozzon. A  3 Mózes 27: 28-ban ezt olvassuk: De semmi, amit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból amije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, ami teljesen néki szenteltetett, igen szentséges az Úrnak.29Senki, aki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal. 
 Természetesen nem azt jelenti,hogy fogadkozzunk meggondolás nélkül,mert az Ur nem látja azt jónak..
5Mózes 23,23    
Ügyelj arra, ami ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, amit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek.

5Mózes 23,22    
22 Ha pedig nem teszesz fogadást, bűn sem tulajdoníttatik néked.


Birák11:39-4O És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, amelyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.
Akkor most feláldozta égöáldozatul vagy csupán azt jelentette,hogy szüz maradt egész életében??-Mert az is megvan irva:
Birák 27:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki fogadásul a te becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak:
3 Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendőstől hatvan esztendősig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint.
4 Ha pedig asszony-személy az, harminc siklusra becsüljed.
  Meg lehetett váltani az áldozatot?

Kérlek irjatok véleményt!
Az Isten SZERETET. 1 Ján 4:8

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #5 Dátum: 2013 Április 12, 12:54:32 »
Kedves Testvéreim!  A tegnap olvastam Jefte történetét.Az olvassuk róla,hogy rajta volt az Ur lelke,mikor fogadást tett.Tudjuk,hogy nagy harc előtt állt,és megigérte  Istennek,ha vele lesz,és kezébe adja Ammon fiait,akkor egész égöaldozatul  adja  az Urnak ami elöször elé jön mikor hazaér.Szerintem,neki nem jutott eszébe az,hogy akár egy szerette is lehet azt akit fel kell áldozzon. A  3 Mózes 27: 28-ban ezt olvassuk: De semmi, amit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból amije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, ami teljesen néki szenteltetett, igen szentséges az Úrnak.29Senki, aki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal. 
 Természetesen nem azt jelenti,hogy fogadkozzunk meggondolás nélkül,mert az Ur nem látja azt jónak..
5Mózes 23,23    
Ügyelj arra, ami ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, amit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek.

5Mózes 23,22    
22 Ha pedig nem teszesz fogadást, bűn sem tulajdoníttatik néked.


Birák11:39-4O És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, amelyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.
Akkor most feláldozta égöáldozatul vagy csupán azt jelentette,hogy szüz maradt egész életében??-Mert az is megvan irva:
Birák 3Mózes27:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki fogadásul a te becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak:
3 Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendőstől hatvan esztendősig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint.
4 Ha pedig asszony-személy az, harminc siklusra becsüljed.
  Meg lehetett váltani az áldozatot?

Kérlek irjatok véleményt!

Úgy gondolom, hogy más a szentelés és más az áldozat. Az Úrnak szentelés az, hogy átadják az Úrnak, aki az életét az Úr szolgálatában éli és végzi.

Jefte égőáldozatul ajánlotta fel. A Pallasz nagylexikon szerint: Égőáldozat
(holocaustum). a régi hébereknél a áldozatnak az a neme, amelyet egészen el kellett égetni, kivéve az áldozat bőrét, amely a papoké volt....

30. Fogadalmat tett Jefte az ÚRnak, és ezt mondta: Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, 31. akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az ÚRé lesz az, feláldozom égőáldozatul.
Bírák 11, 30-31


"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #6 Dátum: 2013 Április 12, 13:45:18 »
Tulajdonképpen Jefte nem áldozhatott, mert az csak a templomi szolgák (a Léviták) tehették meg.

4Mózes 3,10
"Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg."

De értsünk állatokat az áldozatok alatt, embert sehol senki sem áldozhatott az Úrnak (még a Léviták sem). Jefte azt gondolta, hogy valami állat fog kijönni az ajtaja elé, azért is mondta úgy, hogy: "bármi jön ki elém...". De amint már említettem, ő semmiképpen sem áldozhatott volna az Úrnak, hiszen nem volt Lévita.

Nem a szüzességének megtartása volt az áldozat, hanem elvágta a nyakát és tűzzel égette el a lányát. Durva ezt így leírni, de ez a valóság. Jefte hit hőseként van említve, mert nem a körülményekre tekintett, hanem Istenre és Isten győzelmet hozott általa. De az áldozata semmiképpen sem volt helyes, már a fogadalma sem. Van egyébként más történet is, amelyben láthatunk önkényes áldozati bemutatást:

2Krónikák 26,16-19
"Mikor pedig ilyen módon megerősödött volna, felfuvalkodék, hogy megfertőztetné magát és vétkezék az Úr ellen, az ő Istene ellen. Beméne az Úr templomába, hogy a füstölő oltáron füstölne. És beméne ő utána Azáriás pap, és vele az Úr papjai nyolcvanan, igen erősek. És ellene állának Uzziás királynak, és mondának néki: Uzziás! nem a te dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron pap fiaié, akik felszenteltetének, hogy füstöljenek. Menj ki e szent helyből; mert igen vétkeztél és dicsőségedre nem leend az Úr Istentől. És megharaguvék Uzziás, akinek kezében vala a füstölő szerszám, hogy füstölne; és mikor haragudnék a papokra, bélpoklosság támada a homlokán ott a papok előtt, az Úr házában, a füstölő oltár előtt."

Itt is egyértelmű választ kapunk, hiszen a Lévitáknak adatott az áldozati rend és bárki más járulna oda, a törvény szerint meg kellett halnia. Ez történt Uzziással is, poklosan halt meg.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Jazmin

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 482
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #7 Dátum: 2013 Április 12, 14:41:03 »
Köszönöm Testvéreim!
Közben eszembe jutott egy másik ige:
3Mózes 5:4 Vagy ha valaki hirtelenkedve tesz esküt az ő ajkaival rosszra vagy jóra, vagy akármi az, amire hirtelenkedve esküszik az ember, ha nem tudott arról, de azután megértette, hogy azok közül valamelyikben vétkezett:
5 Akkor, mivelhogy vétkezett ezek közül valamelyikben, vallja meg, hogy mi az, amiben bűnössé lett;
6 És vigyen az ő vétkéért az Úrnak, az ő bűnéért, amelyet elkövetett, egy nőstény bárányt vagy kecskét a nyájból, bűnért való áldozatul. Ekképpen szerezzen néki engesztelést a pap az ő bűnéért.

Ez nem jutott eszébe Jeftének....?!
Az Isten SZERETET. 1 Ján 4:8

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #8 Dátum: 2013 Április 12, 16:11:44 »
Áldott Testvérem.

Jefte nem sokat tudott az Úr törvényéről:

Bírák könyve 11,1-3
"A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és egy parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette. De mikor Gileádnak a felesége is szült néki fiakat, és megnőttek az ő feleségének fiai: akkor elűzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia. És elfutott Jefte az ő atyjafiai elől, és Tób földén telepedett meg, és henyélő emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #9 Dátum: 2013 Április 12, 17:36:35 »
Érdekes módon nekem is sz jutott az eszembe, hogy meg lehetett győződve arról, hogy amit tesz az helyes. Bár fájt a szíve a lányáért, az istenfélelem erősebb volt benne. Továbbá, mint egy parázna asszony fiaként aki felemelkedett első vezetővé, a büszkesége is igen nagy lehetett.

9. Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak az ammóniak ellen, és ha az ÚR hatalmamba adja őket, akkor én akarok lenni a vezetőtök. 10. Gileád vénei azt felelték Jeftének: Hallja az ÚR, ami köztünk történt. Úgy fogunk cselekedni, ahogyan mondod. 11. Akkor elment Jefte Gileád véneivel. A nép pedig a maga fejévé és vezérévé tette őt. Jefte pedig mindezt elmondta az ÚR színe előtt Micpában.
Bírák 11, 9-11
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #10 Dátum: 2013 Április 12, 18:34:24 »
Gedeon is a hit hősök között kapott helyet, a történetét hosszan megismerhetjük az igében. Mégis azt olvashatjuk, hogy "elszállt" magától, a fiának azt a nevet adta, hogy "Apám király" de ez még hagyján. Efódot készített és elhelyezte azt a maga városában.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Jefte és az eskü
« Válasz #11 Dátum: 2013 Április 12, 18:40:27 »
A büszkeség sok vezetőnek a hibája. Eleve azt gondolják, hogy nem mutathatják ki gyengeségeiket, hibáikat. Ezeket el kel tussolni, mintha meg sem történt volna. Rosszabb esetben keresnek maguknak egy bűnbakot akire rá lehet kenni.
Ez sajnos a mai időben is így működik, általában nem a vezető, hanem a körülmények, vagy valamely beosztott a hibás mindenért.  Az élet pedig lehet tündökölni.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12