Szerző Téma: Miről beszélünk? (Nyelv bűne)  (Megtekintve 2802 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Miről beszélünk? (Nyelv bűne)
« Dátum: 2013 Május 08, 19:34:59 »
Miről beszélünk?

Áldott Testvérek, a mai alkalommal egy testrész van a porondon, méghozzá a száj! Az ige nagyon sok helyen említést tesz arról, hogy a szánkkal könnyen vétkezhetünk, dönt életről és halálról, vihet tévútra másokat, megcsalhatjuk magunkat, gyalázhatjuk Istenünket és még sok mást fel lehetne sorolni, ami a szánk irányítása alatt áll. De a mai napon amit az Úr a szívemre helyezett, az a szánk azon területe, amellyel bizonyságot teszünk arról, amit tudunk! De a következő ige felolvasásával egyből érteni fogjátok a mai téma irányát:

János evangéliuma 3,1-11
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.”


Amit kiemelnék ezekből a versekből, az az amit Jézus kérdezett Nikodémustól:

„Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot...”

Nos testvérek, ez a mai téma alapigéje! A szánkkal csak azt szabad szólnunk, amiről Istentől való bizonyságunk van. Nem bizonygathatunk semmit, amely más szaván vagy megtapasztalásán nyugszik. Nem kezelhetünk semmit sem biztosan, csak akkor, csakis akkor, ha az Úr tett rá pecsétet. Ha valamiről nem adott személyesen az Úr bizonyságot, akkor az csupán: talán, lehet vagy szerintem lehet. De ha valamit kijelent az Úr, na akkor attól se jobbra se balra, hanem mindvégig mindenáron meg kell tartani.

Jeremiás könyve 23,28
„A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot; akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán...”


Apropó, az ige szólólói, a modern kori tanítók akiket világszerte akár milliók követnek, többnyire nem Istentől valók. Akinek van egy pici lelki rálátása, azok pillanatok alatt megláthatják. Akik ugyanis közel kerülnek Istenhez, azok egyre jobban ráeszmélnek, hogy mennyire érdemtelenek, mennyire aprók és mennyire nagyobb tisztaságot követel Isten szentsége, mint ahogy az közismert. Mégis, ama híres nevezetes „tanítók” minden mozzanatában látszik a büszkeség, az egoizmus, a „vagyok valaki” tekintet. Mennyire össze fogja zúzni ezeket Isten!? Ezek nem is tudnak beszélni Istenről, a legtöbb tanításuk arra irányul, hogy mi emberek mit tehetünk meg, milyen jogaink vannak, mennyire nagyok lehetünk, milyen áldások lehetnek a miénk és tovább. Az Isten akaratát pedig nem szólják, de hogyan is szólnák, hiszen még meg sincsenek térve! Más tanítók beszédeit teszik magukévá, nem a forrásból hanem pocsolyákból isznak:

Jeremiás könyve 23,30
„Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! - így szól az ÚR.”


Isten előtt az a jó és kedves, ha Tőle várunk válaszokat a kérdéseinkre, ha Tőle vágyunk megtudni mindent. Istentől származik az Ő beszéde, ezért egyenesen a szájából akarjuk azt hallani, ne pedig úgy, hogy azt már többen megrágták.

Sokan jókat tudnak mondani, beszélnek igazságokat amelyek valóban Istentől valóak. De mégis erőtlen marad. Ez pedig azért lehet, mert a beszédünknek egységben kell lennie a cselekedeteinkkel. Jézus amikor tanított, akkor eképpen hagyott „nyomot” maga után:

Márk evangéliuma 1,22
„És elálmélkodának az ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.”


Jézus élete egységben volt a beszédével. Egyszóval: hiteles. De nem csupán ezért volt hatalma a beszédének. Jézusnak minden kimondott szavában bizonysága volt. Vagyis Ő nem csupán hallott róla, nem hangosan gondolkodott, hanem tudta hogy mit beszél! Ez pedig tanításul szolgál számunkra, nekünk is csupán azt szabad kijelentenünk, amiről tudomásunk van. Ha pedig valamit kijelentünk ami azonban nem úgy van, az félrevezetés, és emberek előtt ugyan el lehet intézni egy „bocsi”-val, de Isten előtt nem! Ezt pedig nyomatékosítom újra; Isten előtt pedig nem!

Máté evangéliuma 12,36-37
„De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.”


Most gondolom többen Isten megbocsátásának kegyelmi ajándékára gondolnak, hogy Isten kész mindent megbocsátani. Ez így van, csak az a probléma ezzel, hogy többnyire a szavaink súlyával nem vagyunk tisztában. Talán azért van így, mert ahogyan a szólás is mondja, a „szó elszáll...”, csak hogy a mi nézetünkben így folytatódik: „...de Istennél megmarad.” A szavainkért bocsánatot kérni az egy dolog, csak a bökkenő az, hogy a szavainknak vannak következményei is, amelyet esetenként le kell aratnunk.

Úgy olvastuk az előző igerészben, hogy még a haszontalan szavakért is számot kell adnunk. Akkor mit gondoltok, mi lesz a félrevezető szavakkal? Nagyon egyszerű a dolog, valójában ha Isten igéjét a szánkra vesszük, ha arról beszélünk, akkor az tulajdonképpen Jézus. Hiszen Ő a testté lett ige, és mindaz Őróla szól. Szerintem gyakori keresztény betegség az, amikor Jézusról beszélnek érzelemből. Azért mondom hogy betegség, mert ez nem helyes. Nyilván az érzelmeinkre hat Isten szeretete, gondoskodása, méghozzá nem kis mértékben. Viszont ha nincs Őbenne való ismeretünk, akkor az érzelmeink nemhogy alap nélküliek lehetnek, hanem még veszélyesek is! Az Istent pedig az Ő igéje által lehet megismerni.

Nem egy könnyű feladat a mai, mármint a megtartására értem, hiszen a beszédünk mindennapos és valószínűleg a vétkezés szempontjából első helyezett. A beszédünket nehéz kordában tartani, mivel a forrása a szívünkből ered. Vagyis amiről beszélünk és ahogyan beszélünk, az tesz bizonyságot a belső emberről.

Máté evangéliuma 15,10-20
„És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:  Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? Mégsem értitek-é, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.”


Mi következik tehát ebből? Ha sikerül is testi erővel megfékezni a beszédünket, attól még nem szereztünk megoldást. Egy belső vérzés lehet halálos, attól függetlenül hogy kívülről semmi sérülés nem látszik. A szívünk a probléma forrása, a szánk csupán hang formájában közhírré teszi ami benne lakik. Ezért van az, hogy Isten nem a beszédünket, hanem a szívünket formálja. Isten a gyökerénél ragadja meg a problémát, ez pedig a szívünk amiről eképpen tesz bizonyságot Salamon:

Példabeszédek 4,23
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”


A mai fő üzenet újra ugyanaz, mint minden alkalommal. Törekedjünk megismerni az Urat, mert minden dologra ez a megoldás. Semmit se tartsunk meg önmagunknak, mindent adjunk át Neki, és az Ő mindent átformáló keze késszé tudja tenni a mi szívünket arra, hogy e kicsiny testrész mint a mai napon tárgyalt száj, tiszta forrásból tudjon meríteni. Tartsuk meg magunkat tisztán, felettébb ne bölcselkedjünk, alázatosan járjunk a mi Istenünkkel, törekedjünk az igazság cselekvésére és dicsőítsük meg Urunkat ne csak a szánkkal, hanem a cselekedeteinkkel is. Minden gondolatunk Róla szóljon, töltsük meg szívünket a Tőle jövő kincsekkel és akkor egy olyan forrás leszünk, amelyből élő víznek folyamai ömlenek.

Ámen

(Skpye 2013/05/08)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Miről beszélünk? (Nyelv bűne)
« Válasz #1 Dátum: 2013 Május 09, 09:42:44 »
Köszönöm Anti tesvérem a tanítást. Nem tudtam részt venni, mert bajlódtam a gépemmel, de Magdi gépéről amennyire tudtam figyelemmel kísértem az elhangzottakat. Néhány gondolatom átadnám az alábbi sorokban.

Zsolt 34,14
"Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot"

Valóban szavaink ártóbbak időnként, mint a tetteink. Beszédünkkel bátorítunk, vagy félelmlítünk és tévesztünk meg embereket.

Zsolt 52:6.
"Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved."

Ez a megállapítás az istentelen bűnben élő, másokat kihasználó és ártani akaró emberekre jellemző.

Szív teljességéből szól a száj.

Mt 12:34.
"Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."


Aki megnyitotta szívét Jézus előtt és engedelmes, annak az ajkait nem szennyezheti be hazugság.

Péld 8:7.
"Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt."


Megérezve az Úr szeretetét mi is csak szeretettel tudunk viszonyulni megváltó Istenünkhöz.

Zsolt 63:4.
"Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít."



"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Miről beszélünk? (Nyelv bűne)
« Válasz #2 Dátum: 2013 Május 09, 09:53:29 »
:afro:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Miről beszélünk? (Nyelv bűne)
« Válasz #3 Dátum: 2013 Május 09, 15:06:45 »
Péld. 16:24

"Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek."


A szavak áldanak, vagy átkoznak. Meggyógyítanak vagy megbetegítenek bennünket. Azok a szavak, amiket reggel hallunk, velünk maradnak egész nap.

A házastársaknak tudniuk kellene, hogy egy reggel elhangzott mérges, sértő szó kirabolja társukat hatékonyságából egész napra. Viszont egy szeretettel teli, gyengéd, szép szó felér egy imádsággal; zenével tölti be a szívüket, és gyozelemre vezeti oket.

A szülőknek és a gyermekeknek tudniuk kellene, hogy az otthon légkörét a szavak határozzák meg.

Tanuljuk meg munkára fogni a szavakat a hasznunkra.  Tanuljuk meg olyan erővel megtölteni a szavainkat, amelynek nem lehet ellenállni.

Hogy tudjuk ezt megtenni? Úgy, hogy a szavainkat hittel és szeretettel töltjük meg.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Miről beszélünk? (Nyelv bűne)
« Válasz #4 Dátum: 2013 Május 10, 15:06:30 »
Nagyon jó és fontos témát hoztál, kedves Anti! Habár én sem voltam ott, de így olvasva is nagy áldás!

Az ÚR Jézus azt mondta, hogy legyen a mi beszédünk megbízható:

Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
Mt 5,37    

Mégis... Hányszor fordul elö, hogy valaki megígér valamit, és azután nem történik semmi. Azután van egy ilyen hozzáállás is:

Gyere, fogjuk meg és vidd... 

Nagyon meggondolandó, amit Jézus is mond: Ha az én beszédemben az igen nem igen és a nem, pedig talán, akkor ott nem stimmel valami, és az a gonosztól van.

Rá kellene döbbennünk, mekkora felelösség van a mi szavainkban. Inkább ne ígérjünk, de ha valamit mondtunk, annak legyen súlya. Egyébbként még a világban sem veszik komolyan az olyan embert, aki nem tartja be a szavát.

 :afro: :2smitten:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Miről beszélünk? (Nyelv bűne)
« Válasz #5 Dátum: 2013 Május 10, 15:58:55 »
Igen Testvérem. :afro:
Örülök hogy épségben megérkeztetek és annak hogy itt vagy! :2smitten:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)