Szerző Téma: Ősi út  (Megtekintve 903 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Ősi út
« Dátum: 2013 Május 22, 20:30:20 »
Az ősi út

Áldott Testvéreim, a mai téma a hívő életünk útja, az Isten akaratában való járás. Megnézzük Isten igéjében, hogy miként rendelte el számunkra a Hozzá való közeledést. Utánanézünk annak is, hogy Jézus áldozata és feltámadása, milyen változást hozott az Úr útján való járást illetően.
A mai időkben sokan járnak egy olyan úton, amelyet bár Isten által kijelölt útnak hisznek, de valójában köze sincs Istenhez.

Jeremiás könyve 6,16
„Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk!”


Ez egy tanach-i (más néven ószövetségi) ige, amivel sokan nem foglalkoznak, pedig ugyanúgy él ma is. Sőt, Jézustól is olvashatjuk ezt, csak többnyire nem értik:

Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”


Jézus magáról mondta, hogy Ő az Út. János apostol pedig bizonyságot tett két alkalommal is, hogy Jézus az Istennek az Igéje! Tehát Jézus az ősi út, amin jártak a tanach-i időkben és amin nekünk is járnunk kell. Mint a Jeremiás könyvéből idézett igerész, úgy a Jézus szájából elhangozz ige is egyértelművé teszi számunkra, hogy akkor találunk nyugalmat Istenben, ha Isten rendeletei szerint járunk.

Úgy gondolom nagy tanítást kapunk ha megnézzük az apostolok életét, ugyanis ők éltek azon a határon, amelyet sokan a tanach és az újszövetség falának hisznek. Talán azt olvassuk az igében, hogy Jézus halála után lazán és kényelmesen éltek, hiszen Jézus úgy is megváltotta őket? Nem azt olvassuk, hogy Jézus halála előtti életük kevésbé volt tevékeny mint Jézus halála után? Ők megélték mindazt, amit Jézus tanított nekik. Nem hagyták el az ősi utat, hanem még határozottabb léptekkel igyekeztek rajta! Jézus lerántotta a leplet az igéről, amelyet a kevély szívű emberek ráterítettek. Nézzük meg hát Isten igéjében (úgy a tanach-ban mint az újszövetségi időkben), hogy mi az Istennel való kapcsolat feltételei!

5Mózes 5,33
„Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok.”


Mi lehetett ez a parancsolat? Hívő és hitetlen hallott már a tíz parancsolatról, de én inkább nevezném az „Isten akaratának”. Hiszen az Isten által adott parancsolatokban megtalálható az Istennel szembeni szentségünk és az emberekhez való viszonyulásunk kulcsa. A tíz parancsolat pedig két fő parancsolatból áll:

5Mózes 6,4-5
„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”


És:

3Mózes 19,18
„Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”


Ezek az életszabályok találhatóak az úgynevezett ószövetségben. Most akkor nézzük meg az újszövetség igéit.

1János levele 2,1-7
„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”


Hadd emeljem ki ezt az igeverset:

„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”

Az apostolok, közöttük János is a régi parancsolatokat tanította, azt az ősi utat amelyen élet van! Most nézzük meg Jézus „új” parancsolatát:

János evangéliuma 13,34
„Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.”


Gondolkozzunk el ezen az új parancsolaton. Az emberi logika arra következtet, hogy ha új, akkor  bizonyára a régiek között nem található meg. De csakugyan!? Az előzőleg hozott tízparancsolatban és az azt összefoglaló két parancsolat egyikében is megtalálható az, hogy szeressük a felebarátainkat mint önmagunkat. Akkor vajon Jézus milyen új parancsolatról beszélt!? Fogalmazzunk úgy, hogy valójában ez az új parancsolat az emberek számára új, hiszen Isten kezdettől fogva ezt kérte. Azért mondom hogy az emberek számára új, mert ezt a parancsolatot nem Isten akarata szerint élték. Jézus példát hagyott az életével arról, hogy Isten miként kérte már ezt kezdetektől fogva. Folytassuk egy tanach-i igével:

3Mózes 24,19-20
„És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.”


Az vonult be a köztudatba, hogy Jézus ezt a törvényt is eltörölte és hozott helyette egy újat. Azt gondolják, hogy Isten a régi időkben megtorolt minden bűnt, míg a jelen kegyelmi időkben elég bocsánatot kérni.

De gondoljunk csak Mózesre vagy Dávidra, akik embert öltek és Isten mégsem vette el az életüket. Dávid paráználkodott is, pedig az is halálos bűn. A gyilkosoknak akik nem szándékosan öltek, menedékvárosokat jelölt ki Isten. Isten kegyelme akkor is élt akárcsak ma! Viszont vegyük az érem másik oldalát is, akik az Isten által kijelölt út ellen lázadtak, azok számára nem volt kegyelem.

A mai általános hiedelem szerint Isten kegyelmét tündérpornak vélik, elég rászórnunk a bűneinkre a szívünk állapotától függetlenül és máris bocsánatot kapunk. Elmondjuk a befogadó imát és aztán nincs mi kiragadna Isten kezéből. Sötétség! Jézus (Máté evangéliuma 18,23-35) és Jakab (Jakab levele 2,13) tanítása is világosan tudtunkra adja, hogy ha nem vagyunk irgalmasak akkor számunkra sincs irgalom. Sőt, a „mi Atyánk” imádságban is megtalálható, hogy Isten akképpen bocsássa meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! Isten kegyelme tehát azoké, akik életében nem válik hiábavalóvá az Ő kegyelme!

No, emlékeztetőül hadd olvassam el ismét az előzőleg felolvasott igét:

3Mózes 24,19-20
„És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.”


Tehát ahogyan előzőleg mondtam, sokan úgy vélik hogy Jézus eltörölte ezt a parancsolatot.
Vizsgáljuk meg ezt a teóriát kicsit közelebbről Isten igéjében. Jézus eképpen mondta:

Máté evangéliuma 5,38-39
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”


Téves az az elgondolás, miszerint Jézus eltörölte. Vegyük észre, hogy nem azt mondja Jézus, hogy a szemet szemért és a fogat fogért ítélet nem helyes. Lássuk meg, hogy valójában minket óv meg az ítélkezéstől. Ez az igevers a segítségünkre van hogy jobban megértsük:

Római levél 12,17-21
„Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”


Ez az igerész által is világossá lesz számunkra az, hogy Isten magának tartja fent az ítélkezés jogát és nem szerencsés kivenni azt a kezéből. És bár Páltól olvastuk az előző igéket, Ő sem új parancsolatokat mondott, hanem a tanach-ból vagyis Isten igéjéből merített:

5Mózes 32,35
„Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, ami rájok vár!”


Nyilvánvalóvá válik ismét, hogy Jézus nem újat hozott, hanem újra az ősi útra mutatott rá. Csupán lerántotta erről a törvényről is azt a leplet, amelyet a kevély szívűek ráterítettek. Az emberek ítélete felületes és látszólagos. Emlékezzünk Jézus szavaira:

János evangéliuma 5,30
„Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.”


Jézus itt arról tesz bizonyságot, hogy amit az Atyától hallott, azt mondta és azt cselekedte amire az Atya utasította! Vagyis Jézus nem emelte felül magát az Atyán, nem megmásította a parancsolatait, hanem tisztán a tudtunkra adta azt, ami kezdettől fogva van. Isten így nyilatkozott az akaratáról:

Mikeás könyve 6,8
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”


Vajon Jézus ezt megváltoztatta volna? Nem de ugyanezt kéri tőlünk? Miért gondolják hát sokan, hogy Jézus váltságáldozata által minden simán megy és nincs szükség hogy megváltozzunk? Fel kellene ébredni és rádöbbenni, hogy Jézus követése nélkül menthetetlenül elveszünk. Tőlünk jóval többet fognak számon kérni, mint akik Jézus előtt éltek. Hiszen az Isten által adott parancsolatok/életszabályok emlékeztetőül a homlokukon és a karukon voltak, az áldozataik pedig előremutattak Jézusra és reménységben haltak meg. Viszont számunkra adatott a Szentlélek és Isten törvénye már nem a homlokunkon sem nem a karunkon van emlékeztetőül, hanem a szívünkbe lett írva. Az áldozataink pedig lelki áldozatokká lettek, amelyek nem előre mutatnak Jézusra, hanem róla tesznek bizonyságot és így mi már nem reménységben, hanem hitben halhatunk meg.

Az Úr kezdettől fogva vágyik a velünk való kapcsolatra. Isten kérdése amit Ádámhoz intézett a Világ végezetéig fennmarad és személy szerint mindenkihez szól:

1Mózes 3,9
„De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?”


Hol van a szívünk? Isten akaratának engedelmeskedünk vagy a magunk útján járunk? 

(Skype 2013/05/22)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Ősi út
« Válasz #1 Dátum: 2013 Május 23, 08:00:36 »
Anti testvérem köszönöm az áldott tantást és  szintén köszönöm Shomer ajin testvérünk kiegészitéseit is.

Az ősi úton elsőként Ábrám indult el, aki a biztosat hittel felváltotta a mások által bizonytalannak télt útra. De ő belekapaszkodott Isten kezébe és engedelmesen tette az amire az Úr kérte őt.

1 Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!
2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.
3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.
4 Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.
5 Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére.
6 Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még kánaániak voltak ezen a földön.
7 Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki.
1Mózes 12, 1-7


Az Úr útján járni azt jelenti, hogy meghallani az Úr hangját, alázatban engedelmeskedni. Elhagyni és ott hagyni azt amit az Úr feleslegesnek itél, mindezt teljes bizalommal hittel .
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Ősi út
« Válasz #2 Dátum: 2013 Május 23, 11:53:16 »
:afro:

Ábrahám hite ott nyilvánult meg, hogy elhagyta mindenét és követte az Urat (Jézus is ezt kéri tőlünk). Pedig a legtöbben csak ott látják Ábrahám hitét, mikor Izsákot kellett volna feláldoznia.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)