"AMERIKAI ÉBREDÉS
Származhat-e valami jó Názáretből, illetve Amerikából?
A Kentucky állambeli mindössze hatezer lakosú Wilmore-ban működik az Asbury egyetem és teológiai szeminárium. Asbury, a történelmi metodista tradíciót képviselő teológiai intézmény. A wesleyánus szentség-mozgalom legjelentősebb bástyája Amerikában. Az ott tanuló diákok között indított el a Szentlélek egy erőteljes ébredést ez év (2023.) február 8-án.
Hogyan történt?
Délelőtt tíz órakor a diákok, a tanórák előtti szokásos istentiszteletre gyűltek össze a kápolnában. Elvileg 11 órakor véget ért, de néhányan maradtak még énekelni és imádkozni. Pár órával később társaik észrevették, hogy még mindig éneklés zendül ki a kápolnából. Többen visszatértek oda csak benézni, hogy mi történik. Perceken belül zsúfolásig megtelt a terem. Odabent Isten imádata folyt énekben és imádságban, felváltva egy-egy élő bizonyságtétellel és bűnvallással. Nem volt híres vendégelőadó, nem volt spéci hangosítás és fényeffektus, nem volt semmilyen előszervezés, nem volt meghirdetve az esemény, nem készült rá senki.
Innentől kezdve azután napokon át, éjjel-nappal 24 órában folyt az istentisztelet egészen február 21-ig, amikor az intézmény vezetője, Dr. Kevin Brown kiállt a teltházas gyülekezet elé és bejelentette, hogy kénytelenek korlátozni az összejöveteleket napi egy esti istentiszteletre, amelyre főleg 15-25 éves fiatalokat várnak. Erre a bejelentésre azért volt szükség, mert a social média által elterjedt a hír az USA-ban és szerte a világon, hogy Isten Lelke hatalmasan működik az Asbury szemináriumban. A hír hallatára többezer ember utazott Wilmore-ba. Braziliából, Indonéziából és más távoli országokból keltek útra, és majdnem minden amerikai államból is, hogy lássák, mit cselekszik Isten az asbury diákok között. A legtöbb vendég nem tudott bejutni a kápolnába, így a kampusz szabadtéri részén több ezres tömegben imádkoztak és énekelték a kihangosított énekeket. A helyi és a megyei rendfenntartó szervek egy adott ponton már nem engedték be a kis városkába a látogatókat, mert a település nem alkalmas ekkora tömeg fogadására.
Mi történt?
Az egyik diák fogalmazta meg számomra a legérthetőbben. A „Z” nemzedékben, akik a mai fiatalok, az önhazugság és a romlottság elérte azt a legmélyebb pontot, ahonnan éhesen, szomjasan és reménység nélkül már csak egyetlen opció maradt: kiáltani Istenhez... és Isten válaszolt.
„Boldogok, aki éheznek és szomjaznak az igazságra (megigazulásra), mert ők megelégíttetnek.” (Máté ev. 5:6)
Február 23-án, az esti istentiszteletet egyenes adásban közvetítette az egyik keresztyén tévé csatorna. Az istentisztelet elemei nem változtak: rövid igei buzdítások, közös dicsőítés, imádkozás, bizonyságtételek szabadulásról, testi-lelki gyógyulásokról, imádat, dicsőítés, ima hármas-négyes csoportokban, rövid igei bizonyságtétel... Továbbra sincs sztár előadó, nincs híres énekes vagy énekegyüttes, nincs szuper technikai rásegítés, nincs semmi, csak a Szentlélek erőteljes jelenléte.
Egy résztvevő azt mondta:
- „Elmentem, kicsit szkeptikusan, hogy lássam mennyire valódi ez az egész. Amikor beléptem a terembe, váratlanul azt éreztem, hogy le kell vennem a cipőmet, mert a hely ahol állok, szent. A következő nyolc órát könnyek között töltöttem ott állva a tömegben, mert nem volt ülőhely, de nem vettem észre az idő múlását, és azt sem, hogy állok.”
(Lukács János - Evangéliumi Hírnök,
az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapjában megjelent írás nyomán)
