Szerző Téma: Törvény  (Megtekintve 5089 alkalommal)

lucius és 1 vendég van a témában

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #30 Dátum: 2016 Április 13, 13:22:25 »
Ez az írás szerintem jól elmagyarázza, hogy nem a tetteink miatt (betartjuk-e a törvényt, vagy sem) válunk bűnössé, vagy igazzá. Sokkal mélyebb oka van annak, hogy az emberiség bűnös. A természetünk változott meg a bűnbeeséskor, bűnös, önző természetűek lettünk, és ezen semmit nem változtat, ha elkezdünk jó dolgokat tenni. Ha a természetünk nem változott meg, akkor ezzel együtt is alkalmatlanok vagyunk a Mennyre. Ha azonban a természetünk megváltozik hit által, IGAZZÁ válunk, akkor ezt természetszerűen követik az IGAZ, törvénybetöltő cselekedetek. Mert a jó fa jó gyümölcsöket terem, a romlott fa viszont romlott gyümölcsöket. Tehát fordítva működik a dolog. Nem a cselekedeteink miatt leszünk bűnösökké, hanem újjászületés nélkül az ádámi természetünk miatt bűnösök, bűnös természetűek vagyunk, és ezért bűnös cselekedeteket teszünk.

Mitől lesz az ember bűnössé?

Írta: David Clayton

Mitől lesz az ember bűnössé? Ez egyike a legfontosabb kérdéseknek. Ahogy a korábbiakban rámutattunk, soha nem arathatunk teljes győzelmet a bűn felett, ha nem értjük, mivel van dolgunk.

Tanulmányozzuk most ezt a kérdést őszintén és alázatos szívvel! Nem azt várom tőled, hogy nekem vagy az adventmozgalom úttörőinek higgy – a Bibliának azonban súlya van. Aki még a Bibliának sem hisz, annak őszinteségét komolyan kétségbe kell vonnunk.

Egy barátom mindig nagyon ügyel arra, hogy különbséget tegyen a „saját értelmezés” és az „exegézis” között. A saját írásértelmezés egy szöveg (elsősorban a Biblia) személyes interpretációja az adott személy elképzelései alapján. Az exegézis egy adott szöveg jelentésének megfejtése magából a szövegből. Az exegézissel ellentétben a saját írásmagyarázat során egy adott szöveg szubjektív értelmezése történik. Exegézis alatt alapvetően a szöveg objektivitásra törekvő értelmezését, saját írásmagyarázat alatt pedig annak szubjektív magyarázatát értjük.

A címben megfogalmazott kérdés megválaszolása során – azaz hogy mi teszi az embert bűnössé? – nagyon óvatosan kívánunk eljárni és mindenekelőtt két dolgot szeretnénk szem előtt tartani: 1. Csak a Bibliát használjuk – ezt a forrást ugyanis egyetlen keresztény sem kérdőjelezheti meg. 2. Figyelünk arra, hogy az exegézis szabályait érvényesítsük a szubjektív szempontok helyett.

Mielőtt azonban folytatnánk, szeretnék valamit megjegyezni: Ahogyan a korábbi tanulmányokban láttuk, a „bűnös” szó alapvetően olyan embert jelöl, aki bűnt követ el vagy követett el (bűn-ös). Sokan ragaszkodnának ahhoz, hogy ne nevezzünk bűnösnek olyanokat, akik nem voltak (vagy jelenleg nem) részesei bűncselekményeknek. De mondhatjuk-e, hogy az embert azért nevezzük bűnösnek, mert bűnös állapotban született, noha még egyetlen személyes bűnt sem követett el? Talán csak fogalom-meghatározás kérdése az egész, a lényeg azonban: mit mond a Biblia? Mivel bibliai témáról beszélünk, érdemesnek tűnik felütni a Bibliát, hogy lássuk az idevonatkozó verseket. Az ember nyilván bűnös, ha megszegi a törvényt – vétkezik. De állíthatjuk-e őszintén, hogy ez az egyetlen eset, amikor a Biblia bűnösnek nevezi az embert? Alkalmazzuk a hiteles exegézis szabályait, hogy őszinte választ kapjunk kérdésünkre!

Újjá kell születnünk

Legtöbbünknek nem okoz problémát az az elképzelés, hogy a csecsemők „esendő és bűnre hajló természettel” születnek. Ez túlságosan nyilvánvaló, semhogy tagadjuk. Mellékesen szólva a „bűnre hajló természet” megjelölés nem is hangzik olyan borzasztóan, és még mindig értelmezhetjük az öröklött pszichikai tulajdonságokra korlátozva. De mi a helyzet a „megromlott”, „elrontott”, „gonosz” jelzőkkel? Túl borzasztóak e kifejezések ahhoz, hogy egy ártatlan gyermeket illessünk velük? A kérdés: alkalmasak-e ezek egy gyermek állapotának valósághű bemutatására? Vajon nem ez a természetes állapota minden embernek, aki születése óta Krisztuson kívül él? Ha mindezt tagadjuk, nem tagadjuk-e meg ezzel együtt Isten szavát és saját élettapasztalatunkat is? De menjünk tovább! Mi van a következő szavakkal: „reménytelen”, „átkozott” és „elveszett”? Ez semmiképpen nem lehet egy újszülött állapota, hiszen ő maga még soha nem vétkezett!

Hogy a kérdést helyesen értelmezhessük, úgy kell szemlélnünk az emberiség állapotát, amilyen az Krisztus műve és befolyása nélkül valójában lenne. Ha Ádám bűnének büntetése nem lett volna azonnal Krisztusra hárítva, vajon meddig élhetett volna azután, hogy a tiltott gyümölcsbe harapott? Nem élte volna meg a következő napot sem. Életideje azonnal lezárult volna és benne mindnyájan meghaltunk volna. Másképpen fogalmazva: kárhoztatása ránk is hatással van. Ámbár Ádám kapott még próbaidőt, és gyermekeket nemzhetett, de milyen örökséget hagyott rájuk? Milyen állapotban születtek és születnek? Ádám eredeti örökségével, amelyet teremtésekor nyert, vagy pedig a bűneset utánival terhelten? További kérdés: Gyermekei a születéskor csak testi fogyatékosságot örökölhettek, vagy pedig már a természetük is eleve romlott és gonosz volt?

Jézus világosan kifejtette, hogy senki nem láthatja Isten országát, aki nem születik újjá víztől és lélektől (Ján.3,35). Ne tegyük félre Isten szavát! Milyen állapotban van minden ember az újjászületés nélkül? Az az igazság, hogy újjászületés nélkül minden ember reménytelenül elveszett és elátkozott. Ha Jézus azt mondja, hogy mindazok, akik nem születnek újjá, nem láthatják meg az Isten országát, tagadhatjuk-e, hogy ezek az emberek elvesztek és örök halálra vannak kárhoztatva?

Gyakran vitatéma a keresztények között, vajon a csecsemők megmenekülhetnek-e vagy sem. Tény azonban, hogy még a csecsemők sem menekülhetnének meg, ha természetüket Isten lelke meg nem újítaná. Úgy, ahogyan világra jönnek, természetüknél fogva romlottak és alkalmatlanok az életre. Természetesen Jézus minden emberért meghalt. Az árat mindenkiért lefizette. Kizárólag ezért gondolhatjuk, hogy ha egy csecsemő – aki még nem választhat – meghal, nem veszett el örökre, hanem a feltámadáskor Isten lelke megújítja és megmenti majd. Jézus vére, amelyen minden embert megvásárolt, erősebb mint Ádám öröksége.

Amikor azonban a gyerekek elérik azt a kort, amikor már tudatos döntéseket hozhatnak, megváltoznak a feltételek. Ebben az esetben már senki sem menekül meg, aki nem döntött tudatosan Krisztus mellett. Csak ha az ember tudatosan Jézust választja, lesz lehetősége bűnös, elrontott, megromlott, tehetetlen és elveszett állapotából igaz, szent, tiszta, megigazított, megváltott és megmentett állapotba kerülni.

A bűn megjelenése

A témára vonatkozó legvitatottabb ige a Róm.5,12-19. Ezt a részletet tanulmányozzuk most, hogy megértsük, mit tanít e kérdésben a Biblia:

„Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”

Egy ember által jött be a világra a bűn: A vers első része még semmiféle nehézséget nem okoz. Egy ember vétkezett, és – mivel engedetlen volt Istennel szemben és evett a tiltott gyümölcsből – ez által a bűn utat talált a világba. Érdemes megemlíteni, hogy bár a Sátán már a világban volt, a bűn mégsem talált utat általa a világba. Tehát a bűnnek a világba való bejövetele az emberiség történelmébe való bejövetelére vonatkozik, és nem arra, hogy a Sátán Ádám törvényszegése előtt ne létezett volna. Ennek következtében a bűn bejövetele egyedül és kizárólag Ádám rovására írható. Miért hangsúlyozza jobban a Biblia Ádám vétkét („egy ember által”), mint Éváét? Mert Ádám volt az emberi nemzetség feje. Isten mindent Ádámnak vetett alá, nem pedig Évának. Éva vétke csak ő magára volt kihatással, Ádám vétke viszont az egész emberiséget érintette, és rajta keresztül az egész világot is (beleértve az értelemmel nem rendelkező teremtett világot is).

A bűn által a halál: A halál a bűn által talált utat az emberiség történetébe. Ezért a halál oka a bűn.

A halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek: Figyeljük meg azt a tényt, hogy a halál csak azért hathatott el minden emberre, mert mindnyájan vétkeztek! Az emberek halálának oka vétkeikben keresendő. Ez a vers igazán érdekes szakasz! Az évszázadok során rengeteget vitatkoztak fölötte. A kérdés: mit értett az alatt Pál, hogy „mindenek vétkeztek”? Ezt a kijelentést kétféleképpen lehet értelmezni:

a) Jelentheti azt, hogy minden ember Ádámhoz hasonlóan vétkezett. Azaz utánozták Ádám vétkét.

b) A másik lehetőség szerint pedig azt jelentheti, hogy akkor vétkezett minden ember, amikor Ádám vétkezett. Más szavakkal: Ádám vétke mindenkire kihatott, vagyis egy ember vétkezett és ezen egyetlen ember tettének következményeként mi mindnyájan bűnösökké lettünk.

Melyik a helyes nézet a kettő közül? Egyszerű tény, hogy mindannyian meghalnak, mert mindnyájan vétkeztek. Ez – Pál kijelentései alapján – vitathatatlan. Így az is ugyanilyen világos kell legyen, hogy aki nem vétkezik, soha nem hal meg. Az emberben levő bűn az oka annak, hogy mindnyájan meghalnak. Jézus volt az egyetlen ember, aki nem vétkezett. Nem halhatott volna meg, hacsak nem a mi helyünkre áll. A bűnnek és halálnak nem volt benne létjogosultsága és helye, kivéve mikor „bűnné tétetett” érettünk. Volt rajta kívül valaha is bűntelen ember?

Bűnösök Ádám utánzása révén?

Ha csak akkor lennénk bűnössé, ha Ádámot utánozzuk, fel kell tennünk a kérdést, hogy akkor miért halnak meg a csecsemők? A csecsemők nem tudnak bűnt elkövetni. Nincs még ismeretük a törvényről, arról, hogy mi a jó és mi a rossz, ezért nem is véthetnek ellene. A törvényszegés előfeltétele az engedetlenség melletti tudatos döntés képessége. De Isten még a felnőttekhez is így szól: „...a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.” (Róm.4,15) Ha csak azért halnánk meg, mert vétkeztünk, a csecsemők azonban nem vétkeznek, akkor fel kell tennünk a kérdést: „Miért halnak meg a csecsemők? Mikor vétkeztek?” Ha azt mondjuk, ez a vers azt jelenti, hogy mi pontosan úgy vétkeztünk, ahogyan Ádám, akkor dilemmával kerülünk szembe, mert a csecsemők nem vétkezhetnek úgy, ahogyan Ádám. Nem képesek tudatosan engedetlenek lenni, mégis meghalnak, néhányan már születések után pár perccel.

Ádám bűne által lettünk bűnössé?

Ha azonban a vers második lehetséges jelentését fogadjuk el, azaz hogy amikor Ádám vétkezett, benne és általa minden utódja vétkezett, illetve az ő tette révén mindenki bűnössé lett, akkor az ige értelme egyszerre megnyílik. Ezen értelmezés fényében láthatjuk, hogy minden ember (beleértve a csecsemőket is) meghal, mivel minden ember (beleértve a csecsemőket is) bűnös – függetlenül attól, hogy van-e személyes vétkük vagy nincs. Mi is vétkeztünk, amikor Ádám vétkezett, mivel ő benne voltunk, amikor vétkezett. Nem azért lettünk tehát bűnössé, mert mi magunk vétkeztünk volna, hanem mert olyan lényekké váltunk, amelyek természetüknél fogva gonoszok, képtelenek a jóra, csak pusztulásra méltók, és ezért halálra vannak kárhoztatva. A vers, és egyáltalán a Rómabeliekhez írt levél ötödik fejezetének, különösen pedig a 12-19. terjedő versek szorgalmas tanulmányozása eredményeként kiderül, hogy Pál pontosan ezt akarta kifejezni.

„Mert a törvényig vala a bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.” (Róm.5,13)

A következő két versben Pál azt a kijelentését bizonyítja, hogy minden ember Ádám vétke miatt hal meg (és ezért mindnyájan bűnösök). Fontos, hogy ezt pontosan értsük, mert Pál érvei szempontjából is döntő tényező. Miért van ez így? Csak ha mindezt megértettük, akkor érzékeljük igazán annak súlyát, amit Jézus tett értünk, ahogyan megváltásunkat végbevitte, és ekkor tudjuk megérteni a hit általi megigazulás valódi jelentőségét is. Ez az egyetlen oka annak, miért fordít Pál ilyen nagy gondot arra, hogy megmagyarázza, mit tett Ádám és hogyan hatott ránk az ő tette.

Ha Pál azt mondja: „a törvényig”, akkor milyen időpontot ért ez alatt? A történelem egy bizonyos szakaszára hivatkozik, és azt állítja, hogy ebben az időszakban a bűn a világban volt. Úgy jelöli ezt a periódust, hogy „a törvényig”. Mit ért alatta? Azt mondja, hogy volt egy időszak, melyben a törvény (úgy, ahogyan a Sínai-hegyen adatott) még nem tárult fel az emberek előtt. Ekkor az Isten törvényéről nyilvánvalóan nagyon korlátozott fogalmaik voltak. Sok ember nem igazán értette, Isten hogyan szemléli és különbözteti meg a jót és rosszat. Nos, hogyan bánik Isten egy ilyen helyzetben – már ami a bűnt illeti – az emberekkel? Pál világos választ ad erre a kérdésre. Azt mondja, hogy ahol nincs törvény, ott a bűn nem számíttatik be (az illető nem kerül vád alá, nem tekintik bűnösnek). Bár a bűn a világban volt (az emberek vétkeztek), nem számíttatott be nekik (Isten nem tekintette őket bűnösnek), mert nem adatott törvény, amely alapján a jót és a gonoszt megkülönböztethették volna.

„Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlósága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.” (Róm.5,14)

Annak ellenére, hogy az embereknek nem számíttattak be bűneik (Isten szemében nem voltak bűnösök), mert a törvény még nem volt kihirdetve és ezért nem ismerték, mégis meghaltak. A halál uralkodott felettük. Miért haltak meg? Mi okozta ebben a törvény nélküli időszakban az emberek halálát? Nos, mondhatnánk, hogy Ádám és Éva azért haltak meg, mert megszegték a parancsot, hogy ne egyenek a tiltott gyümölcsből. Mondhatjuk azt is, hogy Mózes után (a törvényadás után) azért haltak és halnak meg, mert megszegték és megszegik a törvényt. De miért haltak meg az emberek az Ádám és Mózes között eltelt időszakban, amikor Isten törvénye még nem volt elérhető számukra írásos formában? Miért uralkodott a halál az embereken, noha nem úgy vétkeztek, mint Ádám (vagyis Ádámmal ellentétben nem tudatosan, szabad akaratukból voltak engedetlenek Isten törvényével szemben)? Mivel Isten kinyilatkoztatott törvényét nem szabad akaratukból hágták át, de mégis meghaltak (a halál uralkodott felettük), egyetlen következtetés marad: hogy Ádám vétke okozta halálukat. Nem a saját vétkeik, hanem Ádám bűne az oka annak, hogy a halál uralkodott felettük. Ezt hangsúlyozta és világította meg Pál e három versben.

Ha ezt megértjük, nem jelent többé nehézséget ugyanezen fejezet 18-29. verseinek megértése sem:

„Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Róm.5,18-19)

Ádám az egész emberi nemzetséget megölte. EGY vétke által MINDEN ember kárhozottá lett. Személyes jelenlétünk és hozzájárulásunk nélkül lettünk bűnösökké, – és Ádámban váltunk kárhozatra és halálra méltóvá. Mindez már születésünk pillanatától fogva valóság számunkra.

Jézus ugyanezen az úton adott életet az emberi nemzetségnek. EGYNEK igazságossága révén MINDEN ember igazzá lesz. Személyes jelenlétünk és hozzájárulásunk nélkül lettünk igazakká és élőkké Krisztus által. Mindez újjászületésünk pillanatában válik valósággá számunkra. Nem marad más hátra, mint ezt a valóságot hit által befogadni. Egyszerűen csak el kell hinnünk Isten szavát, hogy Fiában, Jézus Krisztusban mindezt már elvégezte számunkra. Ez az igazi hit általi megigazulás!


"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #31 Dátum: 2016 Április 13, 14:42:50 »
Ez egy még az előzőnél is jobb írás szerintem.

Rávilágít, hogy a bűn több puszta cselekedeteknél.




Mi a bűn?

Írta: David Clayton

A kérdés, hogy mi a bűn, korántsem pusztán költői jellegű. Rendkívül nagy gyakorlati jelentősége van, és döntő befolyást gyakorol mindazokra, akik a bűn hatalma, uralma alól szabadulni akarnak. A bűn legyőzésére választott módszereinket pedig az határozza meg, hogy mit értünk bűn alatt. Kell ezt bizonyítani? Magától értetődő tényről van szó, amely nem igényel további magyarázatot. Ha külső szennyeződéstől szeretnék szabadulni, szappanra van szükségem, ha a gyomor vagy a bélrendszer vált tisztátalanná, hashajtó kell. Ha azonban a természetem tisztátalan, sokkal többre van szükségem, mint az említett eszközök. Tudnunk kell, hogy a bűn fogalmának meghatározása rendkívül fontos, ha tökéletes győzelmet akarunk aratni fölötte. Ha a bűn valódi természetét nem ismerjük vagy félreismerjük, mindig rossz eszközökhöz nyúlunk majd leküzdése érdekében. Isten népének története azt bizonyítja, hogy legnagyobbrészt téves nézetek uralkodtak közöttük a bűn vonatkozásában.

A döntő kérdés éppen ezért így hangzik: A bűn tett vagy állapot? Másképp fogalmazva: A bűn olyasmi, amit teszünk, vagy helyesebb azt mondani, hogy a bűn az, amik mi magunk vagyunk? Ha a bűn a tettel azonos, akkor kizárólag arra kellene koncentrálnunk, hogy azt feladjuk. Ha azonban a bűn állapot, vagy mindazzal egyenlő, amik vagyunk, akkor a győzelemnek csupán azon egyetlen útja létezik, ha ebből a bűnös állapotból kimenekedünk, illetve azt, amik vagyunk, külső segítséggel valami mássá változtatjuk. A bűnről alkotott fogalmunknak tehát döntő jelentősége van a tekintetben, hogyan tudjuk azt legyőzni. Az egyik eljárás kudarcra van ítélve, a másik út Isten útja és így egyben az egyetlen sikerre vezető út.

A bűn meghatározása

A bűn legismertebb és legtöbbet idézett meghatározását I.Ján.3:4-ben találjuk:

„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” (Károli ford.)

Felületesen szemlélve ez a vers világosan fogalmaz. Látszólag azt fejezi ki, hogy a bűn mindig akkor jelentkezik, ha megszegjük a törvényt, ill. engedetlenek vagyunk. Ez azt jelentené, hogy a bűn a tettel egyenlő. Mégis érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb Biblia-fordítás ezt másképp adja vissza:

„Valaki a bűnt cselekszi, az az igazságtalanságot is cselekszi, és a bűn igazságtalanság.” (Luther ford. németben)

„Valaki a bűnt cselekszi, az törvényszegést is elkövet, és a bűn a törvényszegés.” (Magyar Bibliatársulat, 1998)

Ezekben a versekben a bűn nem pusztán tettként jelenik meg, hanem inkább egy gyűjtőnévvel azonos: „A bűn törvénytelenség (törvényszegés, igazságtalanság).” Ezért a bűn inkább állapot mint tett. Az eredeti görög szöveg is ezt támasztja alá.

Nem kétséges, hogy néhányan nem értenek egyet azzal az elképzeléssel, hogy a bűn több mint tett. Ha biztos értelmezést akarunk találni, akkor egyértelmű, hogy további bibliai bizonyítékokra van szükségünk. Vannak ilyenek? Valójában nagyon sok bizonyítékot találhatunk.

A bűnt az Újszövetség számos szakasza még pontosabban határozza meg. Vegyük például az I.Ján.5,15-öt és a Róm.14,23-at:

„Minden igazságtalanság bűn.” (I.Ján.5,17)

„... a mi hitből nincs, bűn az.”  (Róm.14,23)

A második vers különösen érdekes, mert azt bizonyítja, hogy még a legkegyesebb cselekedetek közepette is vétkezhetünk – ha a tettek nem hitből fakadnak. Itt utalást találunk arra nézve, hogy a bűn több mint puszta tett, és sokkal mélyebben gyökerezik, mint az engedetlenségből fakadó cselekedet. Nem éppen erről beszélt Jézus? Mire gondolt vajon a következő versben?

„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Mt.5,27.28)

Jézus itt egyértelművé teszi, hogy a bűn több mint külső cselekedet. Magában foglalja a szív indítékait és szándékait is! A törvény áthágása nem merül ki a külsődleges engedetlenségben, hanem olyan lelkiállapot, amely a külsődleges engedetlenséget magában rejti, megtermi, majd pedig felszínre hozza.

Láthatjuk tehát, hogy a törvény nemcsak a tetteinket ítéli meg, hanem az indítékainkat is. Ez azért van így, mert a törvény által megkövetelt igazságosság messze túlmutat külső viselkedésünkön. Mivel a törvény Isten törvénye, és éppoly igazságos mint ő maga, nem lehet eleget tenni neki egy olyan, tetszőleges mértékű igazságossággal, amely nem üti meg Isten tulajdon mércéjét! Ez a következő kérdést veti fel: Ha a törvény nemcsak a tetteinket, hanem az indítékainkat is megítéli, akkor megítéli azt a természetet is, amelyből ezek az indítékok és tettek fakadnak? Hadd magyarázzam meg, mit értek ez alatt!

A természetnek döntő szerepe van

A tettek a gondolatainkból, indítékainkból és szándékainkból fakadnak. Ha ezek gonoszak, akkor tetteink is szükségszerűen gonoszak lesznek. Mi vezet mégis gonosz gondolatokhoz, indítékokhoz és szándékhoz? Jézustól ismét világos választ kapunk:

„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát. Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.” (Mt.12,33-35)

Jézus szerint az ember azért cselekszik gonoszul, mert ő maga gonosz ember. Hasonlóképpen azért tesz egy ember jót, mert ő maga jó ember. A fa fajtája határozza meg gyümölcsének fajtáját. Az egyetlen mód a fa jó termésének biztosítására, ha fajtát váltunk vagy megváltoztatjuk a fa természetét. Ezt állítja Jézus? Aligha lehet egyértelmű szavait félreérteni! Egy embernek akkor vannak gonosz szándékai, ha ő maga gonosz.

Ha tehát a törvény az embert gonosz szándékaiért és tetteiért elítéli, nem ítéli-e meg egyúttal azért is, mert ő maga gonosz? Felmenti talán a törvény – amely Isten igazságosságát tükrözi – azt az embert, akit saját természete csak gonosz gondolatokra és tettekre indít? Jézus az ilyen embereket mérges kígyók fajzatainak nevezi. Költői vagy sértő akart lenni? Vagy netán szavaiban mélységes igazság rejlik? Alapvető igazságot tárt fel, mégpedig ugyanazt az igazságot, amelyet másutt így fejezett ki: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.” (Ján.8,44) Az az igazság, hogy ezen emberek fő problémája saját természetük – az élet, amely bennük volt. A Sátán gyermekei voltak, mérges kígyóknak fajzatai, és ezért nem tudtak semmi jót tenni. Mielőtt jót tehettek volna, a természetüknek kellett megváltoznia. Újjá kellett születniük.

Nézzünk meg egy másik szempontot is! Jézus azt tanította, hogy egyedül Isten jó (Mt.19,17). De abban a versben, amit előzőleg idéztünk, ezt mondja: „A jó emberaz ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat.” Ha egyedül Isten jó, miért hivatkozik Jézus úgy az emberre, mint aki jó? A válasz így hangzik: azért jó, mert eggyé lett Istennel, és Isten él benne Jézus Krisztus által. Ez a magyarázata annak, hogyan válik az ember képessé arra, hogy szívéből jót hozzon elő – Isten, aki jó, a szívében él. Az ilyen embert a törvény nem kárhoztatja, nem ítéli meg, mert ha ezt tenné, magát Istent kellene megítélnie.

Több mint puszta tett

Ez az elképzelés, mely szerint a bűn elsősorban állapot és nem merül ki a tettekben, nemcsak a már idézett igékben, hanem a Biblia sok más helyén is előforduló tanítás. A Rómabeliekhez írt levél 5.,6. és 7. fejezetében Pál apostol olyan módon hivatkozik a bűnre, amely világossá teszi, többről van szó, mint csupán tettekről. Nézzünk néhány példát:

„Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek...” (Róm.5,19)

Itt láthatjuk, hogy egy ember követte el a bűnt, egy ember volt engedetlen. Ezen egyetlen tett által azonban sokan bűnösökké lettek. Hogyan lettek bűnössé? Egyértelmű: úgy lettek bűnösök, mint egyfajta lény, mint egy olyan típusú teremtmény, amely teljesen a bűn uralma alatt áll és természeténél fogva összhangban van vele. Nem azért lettek bűnössé, mert ők személyesen vétkeztek, hanem mert egy ember vétkezett. Jézus fenti szavaival élve: rossz fává lettek és ezért szüntelen csak rossz gyümölcsöt képesek teremni. Nem azért rossz fák, mert rossz gyümölcseik vannak, hanem mert a gyökereik, a természetük ilyen, mert így keletkeztek, ill. születtek.

„Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.” (Róm.6,6-7)

Itt Pál apostol a „bűn testéről” beszél. Figyeld meg, azt mondja, hogy ezt a testet meg kell semmisíteni, hogy a továbbiakban „ne szolgáljunk a bűnnek.” Azt állítja, ez az egyetlen út, hogy a bűn szolgaságából megszabaduljunk. A 8. fejezetben nagyon világosan kifejti: „Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” (Róm.8,8) Az egyetlen mód, ahogyan Isten előtt kedvesek lehetünk és a bűn uralma alól felszabadulhatunk, ha a „testtől,” azaz a „bűn testétől” megszabadulunk. Ha az ember nem lehet kedves Isten előtt, eleget tehet törvénye követelményeinek? Ha Isten elégedetlen egy ilyen emberrel, elégedett lehet vele a törvény? Nyilvánvaló, hogy a törvény már akkor talál kivetnivalót ebben az emberben, mielőtt még személyesen vétkezett volna. Törvényszegő állapota alapján kárhoztatja, amely lehetetlenné teszi számára, hogy bármi jót cselekedjék.

„Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.” (Róm.7,19-20)

Ez a szakasz rátapint a lényegre. Itt Pál megszemélyesíti és uralkodóként írja le a bűnt. Miért művelte Pál a gonoszt? Miért volt számára lehetetlen jót cselekedni? Akarta tenni a jót? Akarta. Abba akarta hagyni a gonosz cselekvését? Ezt is akarta. Miért nem tudta mégsem véghez vinni? Mert „bűn király” uralkodott a testében. (vö. Róm.5,21) Születésétől fogva olyan hatalom uralkodott bűnös természetében, amely rabszolgájává tette és a gonosz cselekvésére kényszerítette. Ezt a bűnt úgy mutatta be, mint „a bennem lakozó bűnt.”

Megérthetjük-e ezt a szakaszt, ha a bűn meghatározását a törvényszegésre korlátozzuk? Tágabban kell értelmeznünk a bűn fogalmát ahhoz, hogy megérthessük, a bűn több mint törvénysértő cselekedet. Mert ha most a bűn meghatározását a törvényszegésre vonatkoztatjuk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy azzal szegjük meg a törvényt, hogy bűnös természettel születünk. Ilyen állapotban a törvény halálra ítél minket. Akárhogy is, a valóság az, hogy a természetünkkel és nem a tetteinkkel van a probléma!

A bűn természete

A bűn pontos meghatározása mellett fontos, hogy a bűn természetét is helyesen értsük.

A Biblia világossá teszi számunkra, hogy az ember öröklés révén válik bűnössé. Egy kérdés azonban nyitva marad: Hogyan származott át Ádám bűnös volta utódaira? A „bűn a testben” vajon a géneken keresztül öröklődő valami, vagy annak eredménye, hogy Ádám vétke által elvesztettünk valamit? A „bűn a testben” vajon csak génjeinkben létezik és hatása csak a test elkorcsosulására korlátozódik (test, csontok, vér stb.), vagy lelkünket és értelmünket is áthatja? Azért romlott az ember, mert testileg gyenge, vagy mert lelkületében, természeténél fogva gonosz?

Az alábbi pontokból világosan kiderül, hogy a bűn okozta romlás jóval mélyebbre hat, nem korlátozódik csupán a fizikai testre:

a) A Biblia azt tanítja, hogy Ádám bűne minden embert bűnössé tett (Róm.5,12.19). Ha ez az állapot kizárólag a fizikai jellemzőkre korlátozódna, úgy Jézus maga is bűnössé lett volna, mert magára vette az emberi testet, azaz Dávid nemzetségéből való test szerint (Róm.1,3), magára vette Ábrahám magvát (Zsid.2,16) és a bűn testében (Róm.8,3) élt. Jézus azonban mégsem volt bűnös. Éppen ezért nem a fizikai test tesz minket bűnössé.

b) Ha hit által újjászületünk, bűnös állapotunk megszűnik. Nem vagyunk többé a kárhozat foglyai, és a bűn hatalmát veszti fölöttünk (Róm.5,1; 6,14). Mégis ugyanabban a testben élünk tovább, amely nem változik meg. Éppen ezért a bűnösben végbemenő változás sem lehet fizikai természetű.

c) Pál azt mondja, hogy elménk megváltozása által kell megújulnunk (Róm.12,2). Ebből kiviláglik, hogy a probléma nem a testben, hanem az elmében gyökerezik.

Ha megértjük, mi történt, amikor Ádám és Éva vétkezett, akkor a bűn természetét is jobban megértjük.

Mi történt Ádámmal, amikor nem hallgatott Istenre és evett a tiltott gyümölcsből? Hogyan lett a tökéletes emberből elveszett bűnös? Isten megmondta neki, hogy amely napon eszik a gyümölcsből, meg kell halnia. Mit értett Isten ez alatt? Végrehajtották azon a napon az ítéletet? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy vagy Isten változtatta meg véleményét, vagy Krisztus megelőlegezett kegyelme tette érvénytelenné a kimondott ítéletet. Valójában azonban Isten ítélete egy bizonyos értelemben még aznap beteljesedett. Figyeljük meg, mi történt!

Először is, Ádám azonnal észrevette, hogy mezítelen és félni kezdett Istentől. Istenhez való viszonya egyik pillanatról a másikra radikálisan megváltozott. Másrészt a fizikai romlás azonnal megjelent testében, életereje folyamatosan csökkent és végül 930 év után végleg elapadt.

A legfontosabb azonban a lelkében végbement változás. A Biblia az embert a maga természetes állapotában halottnak nevezi:

„... akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt” (Eféz.2,1).

„minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattok meg)” (Eféz.2,5)

„És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol.2,13).

Amikor az ember Isten életétől elidegenedik, a bűnnek alávetett, a gonosz természet és kívánságok rabszolgája, vagyis lelkileg halott. A kérdés tehát így hangzik: mikor és hogyan jut az ember ilyen állapotba? Ahogy már korábban megállapítottuk, ez az állapot Ádámtól nyert örökségünk. Ez az egyik természetes hagyaték, amelyet utódaira hagyott. De mi ez a lelki halál? Leírhatjuk kissé pontosabban is?

Egyedül Isten jó

Egyedül Isten jó. Ez olyan vitathatatlan tény, amelyet maga Jézus hirdetett. Ha egyszer megértjük e tény jelentőségét, minden nehézség megszűnik e ponton is. Kézenfekvő következtetés, hogy ha egyedül Isten jó, akkor rajta kívül minden rossz és bűnös. Az egyetlen út és mód, ahogyan az univerzum bármely teremtménye jó lehet, ha Istennel egyesül, illetve ha Isten élete van benne. Ha nem így lenne, akkor minden jó lény Isten lenne. Mivel azonban csak egy Isten van és egyedül Ő jó, tudjuk, hogy egy teremtmény csak akkor jó, ha Isten él benne, mert önmagától senki nem képes jó lenni.

A Biblia így tudósít a teremtésről: „És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.” (I.Móz.1,31) Ez Ádámra is érvényes megállapítás. Ebben a bűntelen, „jó” emberben Isten lelke élt. Ez felismerhető volt tökéletes szeretetén, örömén és békességén (Gal.5,22-23). Amikor engedetlenné vált Istennel szemben, azonnali változás ment végbe benne. Békessége eltűnt, szeretete megromlott és azonnal vádolni kezdte feleségét. Öröme odalett, félni kezdett és boldogtalanná vált. Mindez azért történt, mert Isten lelke elhagyta őt. Ádám így lelkileg halt meg, mégpedig azonnal. Azon a napon valóban meghalt, pontosan úgy, amint Isten megmondta. Míg a testi halál fokozatosan kerítette hatalmába, lelki halála azonnal bekövetkezett.

Ádám bűnös állapota nem fokozatosan leépülő és halálnak átadott testéből (bűnös testéből) fakadt, hanem sokkal inkább lelki halálából (bűnös lelkéből és elméjéből) – mely elszakadt Isten életétől.

Figyeljük meg, hogy Pál problémánk gyökerét néha a „bűnös testtel”, a „bűn testével” vagy hasonló kifejezésekkel azonosítja. Kijelentéseinek összefüggései azonban világosan elénk tárják, hogy nem a szó szerinti testről beszél, hanem a test gondolatáról (Róm.8,7), mint ami bűnösségünk valódi forrása.

Természetesen hisszük, hogy Ádám azonnal megbánta bűnét és Krisztus által megbékült Istennel. De a bűn Ádámra és utódaira háruló következményei megnehezítették az Istennel való kapcsolat fenntartását, amelyben az igazságosság egyben életstílus. Ami korábban lényének természetes részét képezte, azt most már csak hit által tudta megragadni, de a hitért kemény és folyamatos csatát kellett vívnia az ördög hazugságai, csalásai és ámításai ellenében.

Ezt az örökséget hagyta Ádám utódaira és ez a bűn valódi forrása. Tény, hogy Isten lelke nélkül lelkileg halott állapotban születünk. Ebben az állapotban nincs más választásunk, mint hogy szüntelen csak vétkezzünk. Csak a tökéletes újjászületés szabadíthat meg minket ebből a helyzetből.

A teljesen magára hagyott ember természetes ösztöne az önvédelem. Amikor Ádám még Isten gyermeke volt, tökéletes biztonságban élt. Elegendő táplálék állt rendelkezésére, szabad volt mindenfajta félelemtől és gondtól, semmi oka nem volt, hogy magára gondoljon. Amikor még csak Éva volt az egyetlen élő személy rajta kívül, ereje és figyelme akkor is kívülre irányult. Kizárólag Istennek és embertársainak (asszonytársának) élt. Amikor azonban fellázadt Isten ellen, minden biztonsága semmivé lett. Elveszítette oltalmát, otthonát és mindenekelőtt Isten jelenlétét és kegyelmét. Nem volt többé „életbiztosítása,” és hirtelen iszonyú félelem lett úrrá rajta önmaga miatt. Isten lelke nélkül semmije nem maradt, csak az önféltés. Hirtelen minden ereje és figyelme saját túlélésére és jólétére irányult. Önzővé vált és még arra is kész volt, hogy a bűnt kizárólag feleségére hárítsa, noha röviddel azelőtt még arra is késznek mutatkozott, hogy a halálba menjen vele.

Isten lelkének hiánya minden időben törvényszerűen önzést vált ki. Ha Isten lelke hiányzik, nem marad más választás, mint az önzés – az igény, hogy önmagunkat védjük, igazoljuk, dicsőítsük, védjük és ellássuk. Ez lett Lucifer, majd rögtön a bűneset után Ádám és Éva életelve is. Ha ezt megértjük, világos lesz az is, hogy az önzés a bűn gyökere, illetve forrása. Az a tulajdonság teszi bűnössé az embert, amely Istentől elszakadt állapotában vele születik (mint Ádám hagyatéka).

Sokan úgy vélik, ha Sátánt megsemmisülne, mi is megszűnnénk vétkezni. Ez azonban tévedés, óriási tévedés! Az ember bűneinek tetemesebb hányada nem közvetlenül Sátán, hanem saját bűnös természetünk számlájára írható. Bár Sátán is kísérthet és ostromolhat minket, és igaz, hogy ő volt az első lény, aki a bűn előtt az ajtót kitárta az univerzumban, mégsem ő az egyetlen, aki ezt az ajtót megtalálta.

A bűn ajtaja


Isten úgy is teremthetett volna életet a világegyetemben, hogy eleve kizárja a bűn belépésének lehetőségét. Istenben nincsen bűn, és amíg lelke az általa teremtett értelmes lényekben lakozik, addig lehetetlen bűnt elkövetni, mert „nem lakhatik tenálad gonosz”. A teremtésnél rendelkezhetett volna úgy is, hogy soha senki ne vétkezhessen, azaz soha ne szakadhasson el tőle. Ebben az esetben azonban el kellett volna törölnie a szabad akaratot, és teremtményeitől meg kellett volna vonnia a valóságos szabadságot. Az értelmes lények így nem lennének egyebek, mint értelem nélküli robotok, még ha ennek nem is lennének tudatában.

A szabad akarat az az ajtó, amelyen át a bűn utat talált az univerzumba. Isten szabad akarattal ajándékozott meg minket, és így nyitva hagyott egy ajtót, amelyen át a bűn valósággá válhatott. Mindig is fennállt a lehetőség, hogy valaki ezt gondolja: „Mi lenne, ha elfordulnék Istentől?” Mint tudjuk, valaki éppen ezt tette; és ennek eredményét érzékelhetjük most e káoszban, amely hatezer év óta uralkodik.

De van mind ennek valami köze az egyes keresztény ember tapasztalatához? Ha a Biblia azt mondja, hogy a bűn meghal bennünk, amikor Krisztushoz megyünk és benne maradunk (Róm.6,6), akkor miért áll fenn továbbra is a lehetőség, hogy a bűn újra életre kelhet? Mert néha azoknak az életében is ismét felszínre tör, akik már valóban megszabadultak Krisztusban (Gal.2,18-19).

Emlékezzünk vissza arra, mi is a bűn! Ahogy láttuk, a bűn valójában egy olyan állapot, amely akkor keletkezik, ha Isten nincs jelen. Akkor bukkan felszínre, ha Istentől eltávolodunk. Isten nélkül nem tudunk a bűn elől elfutni. Ezért a bűn leginkább a sötétséghez hasonlítható. A sötétség nem valamiféle ténylegesen létező anyag, csupán a fény jelenlétének hiánya. Ahol nincs fény, ott sötétség uralkodik. Ugyanígy működik a bűn is. Mindaddig, amíg Isten lelke betölti értelmes teremtményeit, soha nem bukkanhat fel a bűn. Mihelyst azonban valamelyik értelmes teremtmény Isten ellenében dönt, azonnal feltámad a bűn.

Soha nem lesz olyan idő, amikor Isten teremtményei nélkülöznék a szabad akaratot. Ezért soha nem lesz olyan idő sem, amelyben az embernek ne lenne lehetősége a bűnt választani. Isten még az örökkévalóságban sem szünteti meg a szabad választás lehetőségét. Függetlenül attól, mennyi ideig volt egy ember Krisztusban, meghalva önmagának (a bűnnek), ha hitetlenségbe esik, azonnal eltávolodik Tőle. Még ha az örökkévalóságban történne is mindez, akkor sem maradna benne más, csak a bűn (saját énje). Ha mindez még a bűntelen örökkévalóságban is előfordulhat, mennyivel inkább most, ebben a bűnnel terhelt környezetben?!

Amíg Krisztusban maradunk, nem vétkezünk (I.Ján.3,6.9). Ebben az állapotban (Őbenne) tökéletesek vagyunk, bűntelenek, győzelmesek és szabadok. Ha azonban hitetlenségből (figyelmetlenségből fakadóan vagy szándékosan) kilépünk Belőle, a bűn ismét, azonnal megjelenik bennünk. Ha valaki (feltételezve, hogy annyira jó, hogy már nem vétkezhet) úgy döntene, hogy Istentől függetlenül akarna cselekedni, abban a pillanatban ismét azonnal vétkezne, mert „senki sem jó, csak egy, az Isten”. Az, hogy egy örökkévalóságon át jók leszünk, csak azért lehetséges, mert folyamatosan és szabadon úgy fogunk dönteni, hogy egyek kívánunk lenni Istennel, aki egyedül jó.
"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #32 Dátum: 2016 Április 14, 09:12:35 »
Ebben az előadásban Derek Prince hatalmas bölcsességgel beszél (szerintem) a törvényről, és arról, mennyire nem szabad másokat megítélnünk ebben a kérdésben. Engem megfeddett, igyekszem majd méginkább ezekhez az alapelvekhez tartani magam. Ajánlom szeretettel:

Derek Prince: "A hit megnyilvánulása nyomások alatt, 3. CD"

https://www.youtube.com/watch?v=TsI1XViJsFY
"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #33 Dátum: 2016 Május 20, 15:15:50 »
Egy nagyszerű tanítás a törvényről,
a törvény szerepéről, a keresztények törvényhez való helyes viszonyáról,
hogy újjászületett hívőként nem szabad újból törvényeket, szabályokat követnünk,
ilyeneket felállítanunk a magunk, vagy mások számára, és ettől várnunk Isten áldásait,
mert helyette KÁRHOZTATÁST kapunk.

Sánta János: "A kárhoztatás szolgálata"

https://www.youtube.com/watch?v=KmVlW7eEO1Y
"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2886
Re:Törvény
« Válasz #34 Dátum: 2016 Május 21, 15:42:03 »
A Fent említett idézet, a szöveg környezetében: I Tim.1,5.    
A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet:
6.    
Melyektől némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre hajlottak:
7.    
Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek.

8.    
Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele,
9.    
Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.
10.    
Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és a mi egyéb csak az egészséges tudománynyal ellenkezik,

11.    
A boldog Isten dicsőségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.

Mi is az az Evangélium? Ezt is Pál definiálja számunkra: Gal.1,  3. Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
  4. A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
Tehát amit hirdet ez a Testvér-azokra igaz, akik 1; kiszakadtak e jelenvaló világi életből-elhagyva a testies életvitelt és gondolkodás!
2; Elhagyták a gonosz cselekedeteket!
3; Isten szerint való módon gondolkodnak és cselekszenek!

Hiszen olvastuk is: I Tim.1,8.    
Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele,
9.    
Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.
10.    
Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és a mi egyéb csak az egészséges tudománynyal ellenkezik,
11.    
A boldog Isten dicsőségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.

Sajnos ameddig én hallgattam a tanítást-kritériumokról nem beszélt a szónok... :(
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #35 Dátum: 2016 Augusztus 04, 07:40:11 »
Egy érdekes írás a "törvényszegés titkáról", a törvényhez való helytelen viszonyról...

David Clayton és Vlad Ardeias: "A törvényszegés titka, az apostoli egyház hanyatlása és bukása"

http://hitbol.hu/a-torvenyszeges-titka/

"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3779
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Törvény
« Válasz #36 Dátum: 2016 Augusztus 04, 18:55:51 »
Elolvasva azt értettem meg először is, hogy mit jelent az a "pálizmus", amiről régebben hallottam egy testvértől...

Ebben a tanításban valami olyasmit akarnak Pál nyakába varrni, ami nem állja meg a helyét. Logikusnak tűnik a levezetés, de!
Elképzelhetetlennek tartom, hogy Jézus, illetve a Szentlélek ne figyelmeztette volna Pált arra a veszélyre, amiről itt szó van! Főleg, hogy
ő írta, hogy távozása után jönnek gonosz farkasok. (Ő lett volna az első?!  :303: Csak óvatosan ezzel a váddal!)
Azt sem tudom elhinni, hogy Pál a Jakabtól és a megtért farizeusoktól való félelmében végezte volna el a törvény által előírt "tisztulási
rituálét".
Természetesen, vannak dolgok, amiket nem ismerhetünk pontosan, mert a Biblia nem ad róla teljes információt. Éppen ezért tartom
veszélyesnek, hogy azokat emberi bölcselkedéssel magyarázzuk meg.
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3779
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Törvény
« Válasz #37 Dátum: 2016 Augusztus 05, 12:41:32 »
Azt írja Pál, hogy zsidónak zsidó lett, görögnek görög, hogy mindenkit megnyerjen Krisztusnak.
Ha azért lett volna ismét zsidóvá, hogy visszamenjen a törvény alá, akkor egyértelműen egy skizofrén személlyel lenne dolgunk. Ő azonban nagyon is céltudatos elhívás részese lett, aminek alapján tette azokat, amiket tett.
A galáciai hívőknek írt levelében a körülmetélkedésre hívta fel a figyelmet, mint ami ellent mond a Jézus Krisztusba, mint egyedüli üdvözítőbe vetett hitnek.
Ha őmiatta szakadt volna el a korai egyház az Igétől, akkor nem vállalta volna a mártíromságot.

(A katolikus egyház valóban utánozta zsidó papi öltözködést. Sőt, még túl is akarta szárnyalni őket! De azért tudjuk, ugye, hogy messzemenően túl lőtt a célon! Lásd a szimbólumokat...)

Az első gyülekezet legfőbb jellemzőinek nem a csodákat látom, hanem a megváltozott életeket. A csodák kísérő jelenségei voltak az apostoli munkának, de nem az volt a lényege. Központi üzenetként mindig a megtérés állt, Jézus Krisztus keresztjével.

A Messiás azért jött el, hogy megszabadítsa népét annak bűneiből, és részesítse ebben az áldásban a nemzetekbelieket is. Így tehát az újjászületésben lehetőség nyílt a tökéletes, Istennek szentelt életre. Amit a törvény nem tudott elérni - mivel emberi erővel lehetetlen volt megfelelni annak -, Jézus Krisztus Lelke által vezetve és az Ige által újjá teremtve viszont igen. Mert a szívbe lett beírva a törvény - élővé vált. Így pásztorolja a hívők mindennapjait.

Krisztusban és Krisztus által tölthetjük be azokat a parancsolatokat, amiket úgy foglalt össze Jézus: "Erről szól a törvény és a próféták". Miről?
"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!... Szeresd felebarátodat, mint temagadat!"

A körülmetélkedés és a véráldozat (az összes templomi és öltözködési liturgia - mert ezek külső dolgok) kivételével minden olyan törvény érvényes a nagy parancsolatban, amit Pál "királyi törvénynek" nevez. (Ugyanis összegzik az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunk helyes működését.) Ezek alól nem menthetjük fel magunkat! Ezen túlmenően, Jézus még feljebb is emelte a "lécet".
De nem is kell nekünk Pálra hivatkozni, mert akinek a szívtábláin ott él az Ige, tudja, mihez/kihez kell tartania magát.

„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #38 Dátum: 2016 Augusztus 06, 10:15:40 »
Amennyire én megértettem, ezt az írást,

éppen azt hangsúlyozza, hogy kevesen látták úgy át a törvény megtartásából való cselekedetekből való üdvösség és a Jézus érdemeibe vetett hit általi megigazulás összevegyítésének buktatóit a korai egyházban, mint Pál.

Úgy gondolom, Pál a tisztulási ceremóniával azt akarta üzenni a zsidó testvéreinek, hogy "én is közétek való vagyok, nem vagyok az ellenségetek, azaz nem vagyok a törvény ellensége sem", mert félt attól, hogy félreértik a szolgálatát. Ami igaz is lett, mert a csavar az a dologban, hogy minél inkább képes valaki Jézusba, az Igébe vetni a bizalmát, annál inkább törvénybetöltőbb életet fog élni. Látszatra úgy tűnhet, hogy a törvény ellensége, mert a törvény helyett Jézus hangjára figyel, de valójában a törvény BETÖLTŐJE és nem az ELLENSÉGE. Az ellentéte is igaz, minél inkább a törvényre koncentrál valaki, annál inkább a törvény igazi céljának ellenségévé válik. Miért van az, hogy a nagyon törvénykező emberekben nagyon kevés szeretetet, kegyelmet látni?

Pál tehát úgy érezte, helyes, ha kifejezi a testvérei felé, hogy nem a törvény ellensége, de a tanulmány szerint ez nem volt helyes lépés. Egyetértek Veled, Tünde, ezt nem tudhatjuk biztosan, mert lehet, hogy igenis helyes lépés volt. Ha a szeretet miatt tette Pál, akkor helyes lépés volt, mert a szeretet fontosabb a pillanatnyi igazságnál. Talán úgy érezte Pál, hogy majd ráér meggyőzni zsidó testvéreit azután, miután látják, hogy nem a törvény ellen van...

Sátán azt próbálja elérni, hogy álljunk neki megtartani a törvényt, és ha sikerül neki elérnie, már le is vettük a szemünket Jézusról, és a saját cselekedeteinkkel vagyunk elfoglalva. Olyan ez, mintha a pusztában, amikor a kígyómarások történtek, és Mózes kihirdette, hogy aki feltekint az érckígyóra, az él...  megjelent volna egy kis pirospozsgás szarvas figura vasvillával, és ezt mondta volna: " Nem elég feltekinteni az érckígyóra, hanem inkább mindenkinek bűnbánatot kell tartania, és áldozatot kell bemutatnia az Úr előtt." Sokan meghaltak volna akkor, ha elhitték volna ezt a nagyon is szentnek, és emberi szemmel sokkal hihetőbbnek tűnő hazugságot, mert már le is vették volna a szemüket a póznáról. Mert nagyon nehéz emberileg elhinni, hogy ilyen egyszerű a megmenekülés... Elég csak hittel feltekinteni a póznára....???

Ez talán könnyen érthetővé válik, ha elgondolkodunk azon, hogy szeretni sem úgy tudjuk az ellenségeinket, ha arra koncentrálunk, hogy szeressük őket, (ez jelképezi a törvényre való koncentrálást), hanem csak akkor vagyunk képesek szeretni őket, ha Jézusnak átadjuk a szívünket, hogy Ő élhessen bennünk.
Egy világi ember olvashat 500 oldalas könyveket arról, hogy hogyan kell szeretnünk az embertársainkat... (A törvény). De hiába teszi, mert ez az út nem ad a szívébe szeretetet.

Ha azonban elvezeti valaki Jézushoz, és hitre jut, akkor Jézus újjáteremti őt, új, szerető szívet kap, és szeretni fogja az ellenségeit. Nem lesz szüksége ehhez 500 oldalas könyvekre, elég csupán a lelkiismeretére, a Szellemében élő Isten szellemére figyelnie. Egy ilyen újjászületett testvérnek mondhatja valaki, hogy "Miért nem az 500 oldalas könyved utasításait tartod?", de erre Ő bátran válaszolhatja, hogy "Ha a Szellem által megelevenített lelkiismeretemre hallgatok, akkor betöltöm mindazt az elvárást, azt a CÉLT, melynek céljából az 500 oldalas könyv íródott, azaz szeretem Istent és az embertársaimat. Tiszta lelkiismerettel állok Isten és embertársaim előtt."

Mert Jézus által, amíg bizalommal benne maradunk, mi már törvénybetöltők vagyunk. Mert aki az Úrral egyesült egy Szellem (törvénybetöltő Szellem) Ővele.
Az áldások hit, azaz bizalom alapján jönnek.

1. Tudd meg, mit ígért Jézus, és Isten az övéinek.
2. Hidd el, amit ígért, ha nem látszik is (éppen azért van szükség a hitre, mert nem látható dolog), azaz bízz abban, aki megígérte.
3. Amikor a szívedben először elhiszed valóságnak, onnantól biztosan a tiéd.

Pál nem a törvény ellensége volt, hanem annak az ellensége, hogy valaki a törvényre koncentráljon, és attól várja a győzelmet a saját életében, és az üdvösséget, hogy törvénymegtartó életet próbál élni. Az ilyen ember elszakad Krisztustól (nem azt mondom, hogy végleg, hanem arra az időre, amíg így tesz). A kövekbe véset betű mondja meg a számára mit helyes tennie. Ez a "halál szolgálata". Nem vezet életre, hanem csak kárhoztatást szül, azaz jelzi az így gondolkodónak, hogy valami még nincsen rendben vele. Lelkiismeretében tudja az ilyen ember, hogy nem felel meg még a mércének, ami igaz is, mert a megoldás az lenne a számára, ha a törvény helyett Jézusra koncentrálna. Ez az "élet szolgálata". Ez lenne a hit útja, ami az egyedüli út, a keskeny út, ami lehetelenné tesz és kizár mindenféle emberi érdemet és dicsekedést.
Ez a tanítás sokmindent megmagyaráz, ismét ajánlom: Sánta János: "A kárhoztatás szolgálatában"  https://www.youtube.com/watch?v=KmVlW7eEO1Y

"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #39 Dátum: 2017 Április 12, 15:37:07 »
Sziasztok!

Írtam egy összefoglaló írást a Szombat parancsolatáról és a Törvényről az újszövetség tükrében.
Az alábbi linkről egyben is letölthető PDF-ben, de küldöm alább részletekben is:

https://drive.google.com/file/d/0B4AZz04OY2uUa1VMS3FpdFZlbEk/view?usp=sharing

Hogyan viszonyuljon az újszövetségi hívő Isten törvényéhez, a tízparancsolathoz, benne a szombat megtartásának parancsával


Összeállította: Lucius   
e-mail: luciusszimusz@gmail.com
Ez az írás szabadon felhasználható!

Egyre gyakrabban találkozom olyan testvérekkel, akik szerint a szombatot meg kell tartania az újszövetségi hívőnek is, ha engedelmes akar lenni Istennek. Mások szerint ez nem így van, mert ez a parancsolat csak a zsidóknak adatott. Több, mint tizenöt éve foglalkoztat ez a kérdés, és az évek alatt sok-sok magyarázatot hallottam, amelyek többsége ószövetségi magyarázat, és nem áll meg az újszövetség tükrében. Jónak láttam ezért, hogy én is írjak erről a témáról.

A következő kérdésekre keresem a válaszokat ebben az írásban:

   Meg kell-e tartania egy újjászületett újszövetségi kereszténynek Isten parancsolatait, és ha igen, melyek ezek parancsolatok?
   Valóban a Szombattartás az egyik jele annak, hogy valaki Istenhez tartozik?
   Hogyan lehet betölteni a szombatot, mint előképet?
   Mi a törvény betöltése?
   Mi a törvény célja?

Vágjunk is bele, kezdjük az alapokkal:


1.   rész: Az alapok lerakása



Úgy gondolom, van egy nagyon fontos alapelv, amelyet tisztáznunk kell, mielőtt a Szombattal és a Törvénnyel kapcsolatos kérdéseket megválaszolom. Ennek a megértése és igazságként való elfogadása nélkül szerintem lehetetlen helyesen értelmezni a Törvényt.

Ez az alapelv így hangzik:

„Aki jó dolgokat tesz, az ettől még nem válik jó emberré.”

Felületesen szemlélve azt gondolnánk, hogy aki jó és helyes dolgokat tesz, az jó ember, és alkalmas a Mennyre, alaposabb vizsgálat után azonban rá kell ébrednünk, hogy ez egyáltalán nem így van. Nikodémus törvénytartó zsidó ember volt, valószínűleg sok jó dolgot tett, népének egyik vezető törvénytartója volt, azonban Jézus világossá tette a számára, hogy ennek ellenére, ha újjá nem születik, nem láthatja Isten országát.

Az emberi természet, az emberi szív ugyanis alapjában önző, és teljességgel alkalmatlan a mennyei életre. ALAPVETŐ változásra, csodára, szívcserére, újjászületésre van ahhoz szükség, hogy ez megváltozzon. Emberileg mi hajlamosak vagyunk arra, hogy a szemmel látható cselekedetei alapján ítéljük meg, hogy valaki jó ember-e, Isten azonban ennél mélyebbre lát, a szellemi valóságot nézi, és attól függően dönti el, hogy egy cselekedet jó-e, vagy gonosz, hogy milyen indíték, milyen szív van emögött a cselekedet mögött.

Azt hiszem egy egyszerű példával el tudom magyarázni, mire gondolok:

Vegyünk példának két aranyos bácsit, két különböző helyszínen, akik éppen nagylelkűen cukorkát adnak át egy kisgyermeknek. Az egyikük legyen mondjuk egy megtért, újjászületett keresztény, a másikuk viszont egy gyermekmolesztáló pedofil bűnöző, aki éppen egy újabb gyermeket akar a cukorkával magához édesgetni. Világosan látható ebből a példából, hogy két TELJESEN AZONOS, jónak látszó cselekedet közül (cukorkaadás egy kisgyermeknek) az egyik IGAZ cselekedet, a másik viszont GONOSZ cselekedet, attól függően, hogy milyen motivációból hajtották ezek az emberek végre azokat.

Ugye? Hiszen mindkettő cukorkát adott, tehát nem a cselekedetükben van a különbség, mert az ugyanaz volt, azaz cukorka adás. Abban van a különbség, hogy milyen szívből, milyen motivációból hajtották végre az emberek ezt a cselekedetet.

Mit gondolsz, kedves olvasó? Megváltozna ennek a pedofil bűnözőnek a szíve, azaz jó emberré válna attól, ha jól elvernénk? …. Attól tartok nem.

Biztosan nem?

Biztosan nem!

Gondolkodjunk most együtt tovább, próbáljunk meg most valami egészen mást, ne büntessük meg, hanem helyezzük ezt a képzeletbeli pedofil embert egy „törvény” alá. Adjuk neki a létező legjobb, legszeretőbb törvényeket. Fenyegessük meg, és írjuk elő neki hatóságilag, hogy mit kell tennie. Írjuk elő neki, hogy reggel mindenkinek kedvesen köszönnie kell, azután segítenie kell a szomszéd öreg néninek, azután társadalmi munkában ételt kell osztania a szegényeknek, adakoznia is kell, azután bibliát kell olvasnia, 20 oldalt, aztán tornáznia kell, hogy egészséges maradjon, templomban kell imádkoznia három órát, stb. stb. stb. Adjuk neki a létező legszeretőbb, leghumánusabb törvényeket, előírásokat. Lehetőleg annyit, hogy semmi ideje ne maradjon a pedofilságra...

A pedofil pedig megtenné mindezeket.

A kérdésem a következő:
Jó emberré válna ezektől a megtett jó cselekedetektől ez az ember? Ez nagyon sok jó dolog, ha ezt betartaná, biztosan alkalmassá válna, a Mennyre, nem igaz?

????

Nem igaz !

Biztosan nem válna ő ettől jó emberré?..   Biztosan nem!

Miért?

Azért, mert ő ott legbelül a szívében még mindig az a gonosz pedofil ember, aki csak a büntetéstől való félelméből, vagy elismerésből, vagy más egyéb önző indokból teszi meg ezeket a jó dolgokat. Nem változott meg a szíve, nem lett alkalmas a Mennyre, és pont. Ő még mindig csak egy GONOSZ ember, aki igaznak látszó cselekedeteket tett.

Ha az eddigiekben egyet értesz velem, akkor felállíthatunk két szabályt az eddigiek alapján:

1. szabály:  „A megtett jó cselekedetek senkit sem képesek jó emberré tenni.”

2. szabály: „Akármilyen jó törvények (jó szabályok) alá helyezünk gonosz embereket, ettől ők még nem válnak jóvá (még akkor sem, ha pontosan megcselekszik is az utasításokat.)”


Ok? Egyetértesz?

Bármilyen jóságos, igaz, nagyszerű, tökéletes is egy törvény, vagy törvény-gyűjtemény, önmagában nincs ereje ahhoz, hogy egy gonosz ember szívét átváltoztassa, hogy „hússzívet” adjon a „kőszív” helyett. Lássuk, nem járok-e tévúton, képes-e a törvény átváltoztatni, megeleveníteni bárkit is:

Zsid 7:18-19 Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez.

Gal 2:16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.

Gal 3:21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság.

Róma 8.3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test ( a „kőszív”) miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.


Isten világosan tájékoztat bennünket arról, hogy a törvény nem képes életet azaz nem képes új szívet adni, nem képes senkit sem képes alkalmassá tenni az örök életre. Ez egy nagyon-nagyon fontos alapelv a Bibliában, sohase felejtsd el.

Miután ezeket tisztáztuk, térjünk rá az egyes kérdések megválaszolására:



2. rész: Meg kell-e tartania egy újjászületett kereszténynek Isten parancsolatait, és ha igen, melyek ezek a parancsolatok

Valóban meg kell tartania egy újjászületett kereszténynek Isten parancsolatait? A helyes és megkérdőjelezhetetlen válasz a Biblia alapján: Igen!!!

Fontos tudni azonban, hogy HATALMAS különbség van a Törvény, és Isten parancsai, utasításai, azaz parancsolatai között. Nekünk Isten parancsolatait kell megtartanunk, megcselekednünk, nem pedig a Törvényt!

Mi ez a különbség?

Isten törvénye, a Törvény egy zárt rendszer, ahol minden összefügg mindennel, amelynek része, a szíve a tízparancsolat, ahol nem szabad semelyik szabály ellen véteni, mert akkor az egész törvény megrontásában vétkesek vagyunk.

Jak  2:10  „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. „

Sokan tanítják, hogy a törvény két részből áll, a tízparancsolatból és a ceremóniális törvényből, és nekünk csak a tízparancsolattal kell foglalkoznunk, mert a ceremóniális törvényt, a tórát Jézus már betöltötte, így az már nem érvényes ránk.

Szerintem ebben súlyosan tévednek. Próbálj csak szombatot tartani a többi törvénykönyvben, a tórában leírtak nélkül. Nem fogsz találni rá leírást, hogy hogyan kell szombatot tartani, csakis a törvénykönyvekben. Igazából a törvénykönyvek bontják ki, hogy hogyan kell pontosan a tízparancsolatot megtartani. A kettő tehát szorosan összefügg, és nem elválasztható egymástól.

Ezt az alapelvet ismét egy példamesén keresztül kísérelem meg elmagyarázni:

…. Egy eldugott afrikai faluban, ahol még sohasem járt fehér ember, egy szép napon megjelenik egy gyönyörű angyal, majd átnyújt a törzsfőnöknek két kőtáblát, rajtuk a tízparancsolattal. Zengő hangon parancsolja meg a törzsfőnöknek, hogy mindezt meg kell tartaniuk, majd egy szempillantás alatt eltűnik. A törzsfőnök erre rettentően megijed, és elhatározza, hogy az utolsó szóig megtarja az utasításokat.

„Ne ölj!” - olvassa, ezért mindenkinek megtiltja, hogy bármilyen állatot is megöljön. Ezután mindannyian vegetáriánusok lesznek.

„ Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te neked” - olvassa, ezért bemegy a szüleihez, és elkezdi őket tisztelni. Náluk, bennszülött földön a tisztelet jele az, ha derékig meghajlanak, ezért ő csak hajlong, hajlong, hajlong, semmi mást nem csinál többé, máig is csak hajlong, ha meg nem halt azóta, mert fél attól, hogy ha netalán abbahagyja, nem fog hosszú ideig élni.

Elképzelhető egy ilyen eset? Szerintem igen. Ha Isten nem ad részletes utasításokat arra vonatkozóan is, hogy hogyan kell a tízparancsolatot „szakszerűen” megcselekedni, pontosan úgy, ahogyan azt Ő elképzeli, akkor ahány ember, annyiféle módon fogja azt értelmezni és megtartani.

A kőtáblára írt rövid „ne ölj” parancsolatot például részletesen kifejtette, a ceremóniális törvénykönyvekben, hogy kikre vonatkozik és mikor. Elmondta például, hogy ez nem vonatkozik a szándékos gyilkosokra, azokat meg kellett ölni. Nem vonatkozik a halottidézőkre, jósokra, hiszen azokat is meg kellett ölni. Kifejtette azt is, hogy mit jelent szombaton „nem dolgozni”. A törvényeiben „elmondta”, hogy ez például nem vonatkozik a papokra, mert azoknak éppen ezen a napon volt a legtöbb tennivalójuk, stb, stb.

Egyetértesz?

Ezt a szabályt sajnos nagyon sok egyház, nagyon sok keresztény megsérti. Ránéznek a tízparancsolatra, és nekiállnak megtartani azt a saját szájuk íze szerint. A magyarázatot, hogy hogyan kell azt megtartani már nem Istentől veszik. Ezzel egyidejűleg már el is veszítették a jogot, hogy törvénytartóknak nevezhessük őket, mert ehhez a parancsolatokat pontosan úgy kellene megtartani, ahogyan azt Isten mondta az ő törvénykönyveiben. Ha nem úgy tartjuk meg azokat, ahogyan Isten mondja, akkor egyszerűen TÖRVÉNYRONTÓK vagyunk, és nem TÖRVÉNYTARTÓK. Isten ugyanis Mózesen keresztül a törvény egyik parancsolataként ezt mondta:

5Móz 12:32 „Mindazt, amit én parancsolok nektek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!”

Abban a pillanatban, amikor valaki elvesz ebből a kerek, TÖKÉLETES szabályrendszerből, abban a pillanatban a Törvény „megrontójává” válik. Ha megtartja mindet, de egyet nem, akkor törvényrontó. Ha megtartja mindet, de egyet nem pontosan úgy, ahogyan azt Isten mondta, akkor is törvényrontó.

Én nagyon sokáig szombatot tartottam. Amikor arról tanítottak, hogyan kell Isten szerinti módon szombatot tartani, elmondták, hogy ezen a napon nem szabad dolgozni, mert a szombat az egy jel Isten és az övéi között, és Isten megtiltotta, hogy ezen a napon dolgozzunk. Ezt az alábbi igékkel támasztották alá a tórából:

2Mózes 31,13-17
„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.”


Erre én ezt mondtam: „Húha! Tényleg nem szabad szombaton dolgozni, hiszen itt a világos igei bizonyíték.”  Csak azt nem vettem észre, hogy Isten nemcsak ennyit mondott ezekben az igékben, hanem azt is, hogy meg kell ölni azokat, akik megrontják ezt a napot… (aláhúztam ezt részt, kérlek olvasd el újra, ha nem vetted észre.)

Persze azt sem tudtam még ekkor, hogy egy újjászületett keresztény a „királyi papság” része, és ezen alapon, mint „papnak” elvileg éppen szombaton kell a legtöbbet dolgoznia, mert a papoknak éppen ezen a napon volt a templomban a legtöbb tennivalójuk.

Máté 12:5 (Csia) „Nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a szent helyen a szombatot közönséges nappá teszik, és mégsem esnek vád alá?”

Tehát a „tanítóim” vették Isten tökéletes Törvényét, majd kiválogatták belőle a könnyebben megtartható részeket, és ráfogták a maradék pár dologra, hogy ez Isten Törvényének a megtartása. Én pedig elhittem.

„Mit kell még tennem Szombaton?” - kérdeztem? „ Istentiszteletre is ezen a napon kell mennünk! - mondta a tanítóm, - az alábbi igék útmutatása szerint:”

3Móz 23:3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.

Ó, gondoltam magamban. Milyen jó, hogy ezekkel az emberekkel találkoztam. Végre ismerhetek olyanokat, akik igazán hűségesek Istenhez... Semmi igeismeretem nem volt ekkor még. Ha akár egy sorral is többet elolvasok ekkor ebből az igeszakaszból, láthattam volna, hogy így folytatódik:

3Móz 23:2 - 23:6
„Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik az Úrnak ünnepeit, amelyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim: Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken. Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések [napjai], amelyekre szabott idejükben kell összegyülekeznetek. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. „


Észre kellet volna vennem, hogy a tanítóm ezekből az utasításokból kiválogatta a neki tetsző részt, és ráfogta, hogy ez a szombattartás, a többi parancsolatot pedig egyszerűen félretette, hogy azok már nem érvényesek.

De nem! Ez nem szabályszerű! Ha nem érvényes az egyik, akkor nem érvényes a másik sem! Ha érvényes az egyik, akkor érvényes mind!!! Mózes világosan elmondta, hogy ezekhez sem hozzátenni nem szabad, sem elvenni belőle. Egyben kell megtartani az egészet, ha valaki ezáltal üdvözülni akar. Isten nemcsak tíz szabadon értelmezhető parancsolatot hagyott hátra, hanem megadta azok helyes alkalmazását is, azt a módot, ahogyan ezeket PONTOSAN meg kell cselekedni.

Isten törvényei együttesen, ÖSSZESSÉGÉBEN alkotják az Ő akaratát, a TÖRVÉNYT, és nem szabályos dolog az, amikor valaki elkezd „mazsolázgatni” belőlük. PONTOSAN, EGYBEN kell azokat megtartani, a RÉSZLETES utasítások szerint, ha valaki törvénytartó akar lenni.

Erről beszélt Pál a Galatáknak, amikor elmondta nekik, hogy ne gondolják, hogy a törvénytartáshoz elég csak a törvény bizonyos részeit megtartani, elég csak körülmetélkedni… Nem! Meg kell tartani egyben az EGÉSZET, hibátlanul, ha valaki törvénytartó akar lenni.

Gal 5:2 - 5:3
„Íme, én Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus nektek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. „


Elmondja egy másik szemszögből is ugyanezt. Elmondja, hogy ha csak bizonyos részeit tartja meg valaki a törvénynek, mondjuk csak körülmetélkedik, a többit pedig nem, akkor a körülmetélkedés semmit sem használ neki:

„Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. „

Erről Jézus is beszélt a farizeusoknak. Ők szintén megtartották a törvény bizonyos részeit, tizedet fizettek, és megtartották a szombatot is. Figyelemre méltó tény, hogy Jézus egyetlen alkalommal sem rótta meg őket azért, hogy nem tartják meg a Szombatot. Megtartották a szombatot, de más parancsolatot viszont nem, ezért valójában törvényrontók voltak ők is:

Luk 11:42 „De jaj nektek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”

Remélem, sikerült elmagyaráznom, milyen összetett is valójában a törvény megtartása, benne a szombat parancsolatával. Nem volt véletlen, hogy az újszövetségben az Apostoli Zsinat erről igyekezett mindenkit lebeszélni:

Apcs 15:24 - 15:29
„Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
Tetszék nekünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,  Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.  Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.  Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,  Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”


Figyelem! Az Apostoli Zsinat határozatában nem volt benne a parancs, hogy a pogányból lett hívőknek meg kell tartaniuk a szombatot! Ez nem volt a számukra előírás, és a törvényt sem kellett megtartaniuk.

Pál világosan látta, hogy a törvény annyira komplex, hogy valójában, Isteni szemszögből csak „törvényrontó” emberek élnek ezen a földön, nincs senki, aki képes lenne egyben megtartani az egészet:

Galátzia levél:6:13 „Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt;”

Péter is jól tudta, hogy ők, a zsidók sem voltak sohasem képesek megtartani a törvényt:

Apcs 15:10
„Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?”


Ha pedig senki sem volt az képes megtartani, akkor mit eredményezett???

Kárhoztatást, átkot és halált... Gondolj erre, mielőtt nekiállnál kőbe vésett tízparancsolatot tartani, benne a szombat parancsolatával!

2Kor 3:7 - 3:9
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett ( Figyelem! A tízparancsolat volt kövekbe vésve!) szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:  Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?


Gal 3:10 Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott mindenki, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

Kérlek, ne botránkozz meg, ha eddig nem ezt tanultad. A későbbiekben még részletesen elmagyarázom, hogy egy újjászületett kereszténynek nem kell megtartania a törvényt, a tízparancsolatot, hanem helyette be kell töltenie azt. Ez majdnem olyan, mintha megtartanád, de még ennél is sokkal szentebb, sokkal szeretetteljesebb, igazabb dolog. Ki fogom fejteni, hogy hogyan lehet ezt megtenni. Előtte azonban szeretném elmondani, hogy mit jelent megtartani Isten parancsolatait, mert keresztényként ez a mi valódi feladatunk.

Isten parancsolatai

Láthattuk az előzőekben, hogy Isten Törvénye a szombattal az egy kerek egész, és egészben kell megtartani, az összes parancsolataival, hiba nélkül, ha valaki törvénytartó akar lenni. Ezzel szemben a parancs, utasítás, vagy parancsolat, ami Istentől jön, az külön-külön is megtartható. Az Isten „parancsolatai” helyett álló görög szó néhány köznyelvi jelentése: „megbízás” „parancs”, „utasítás” „részletes utasítás”

Például: Isten azt mondja, hogy menj el az „Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.” Ez Istennek egy parancsa, utasítása, bibliai nyelven egy parancsolata a számodra. Ennek engedelmeskedsz és megteheted akár anélkül is, hogy megtartanád a törvényt. ÉS MOST JÓL FIGYELJ, MERT EZ A LÉNYEG!!! Isten nem arra hívott el minket, hogy a törvényét tartsuk meg egyben, hanem arra hívta el az övéit, hogy a parancsait, az utasításait, más néven a ránk vonatkozó parancsolatait cselekedjük meg!!!

Ez keresztényként a mi igazi, a valódi feladatunk, és ezt nem lehet, és nem is kell megkerülni!

I. János levél:5:2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.

I. János levél:5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.

János 14.15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

János 15:10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.


Világos, hogy meg kell tartanunk Isten parancsolatait az Ige alapján, ugye?

Igen....!

Mindet???  Igen?
Valójában NEM kell Isten összes parancsolatát megtartanunk!

ISTENNEK AZOKAT A PARANCSOLATAIT KELL MEGTARTANUNK CSAK, AMELYEK RÁNK VONATKOZNAK, a többit azonban NEM!


Pontosan kell tudnunk, hogy melyek azok a parancsok, amelyek ránk vonatkoznak!

Ha tehát azt olvasom a Bibliában, hogy:

Máté 21:2 ...”Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nekem.”

Meg kell ezt a parancsot tennem?

Bizony nem. Miért nem?
Hiszen ez Jézus parancsa?
Igen, Jézusnak a parancsa valóban, csak nem rám vonatkozik....

Érthető így? Ha egy parancsolat nem rám vonatkozik, akkor nem is kell azt megtennem, sőt buta lennék, ha megtenném.

A lényeg, amit mondani akarok, hogy a tízparancsolatot, benne a Szombat parancsolatával nem kell megtartania egy újjászületett kereszténynek, mert egyszerűen nem rá vonatkozik. A tízparancsolat, a törvény egyéb parancsolataival együtt szintén Isten parancsolata valóban, de a megtéretlen ember, a megtéretlen zsidók számára, és nem az újjászületett keresztény számára! Kérlek tarts ki, meg fogom magyarázni miért mondom ezt, és mit kaptunk helyette, mert keresztényként kaptunk ehelyett valami egészen mást, sokkal szentebb dolgot.

Emlékszel még a pedofil emberre az írásom elején?

Megtárgyaltuk, hogy ha a szíve romlott, nincs újjászületve, akkor hiába helyezzük törvények alá, ettől még nem fog átváltozni a szíve. Bár a szíve nem változik át, de ha jó törvények, szabályok alá helyezzük, akkor ezek a szabályok viszonylag elfogadható szinten tarthatják a viselkedését, ezeket a szabályokat betartva nem lesz módja arra, hogy kibontakozhasson az a gonoszság, ami a szívében van. Érthető így?

Tehát egy gonosz embernek, egy gonosz népnek szüksége van jó törvényekre, hogy a szívében lappangó gonoszság ne árthasson se másnak, se magának. Isten ennek megfelelően, látva az újjászületés nélküli népe szívének állapotát, jó törvények alá helyezte őket. Ezek a jó törvények, jó szabályok „őrizték” őket, hogy ne árthassanak maguknak és másoknak:

Gal 3:19-23 (Károli rev 2011)
„Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól, és angyalok által közbenjárón keresztül rendeltetett.
A közbenjáró pedig nem csak egyvalakié, Isten ellenben egy. A törvény tehát Isten ígéretei ellen van? Semmiképpen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.”


Nézzük meg a Csia fordításban is:

Gal 3:19-23
„Mire való tehát a törvény? Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s addig tart érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták. Az angyalok adták parancsba, közbenjáró kezén át. A közbenjáró pedig nem egyhez tartozik, ellenben az Isten egy. Ellene szól tehát a törvény az ígéreteknek? Szó sem lehet róla! Hiszen ha olyan törvényt adtak volna, melynek hatalma van arra, hogy megelevenítsen, valóban a törvény megtartásából származnék az igazságosság. Ámde az írás vétek alá zárt mindent, hogy az ígéretet a Felkent Jézusba vetett hit alapján kapják meg a hívők. Mielőtt azonban a hit eljött volna, törvény alá összezárva őriztek minket, míg a hit le nem lepleződik.”


Ez tehát a törvény, (benne a szombattartással) egyik legnagyobb feladata: őrködött a bűnös, újjá nem született ember felett, akinek eszében sem volt Isten útjain járni.

Amikor azonban Jézus vére által lehetővé vált a hit általi megigazulás. A hívő ember számára lehetővé vált az újjászületés, ezáltal a Jézus igaz életéből, igaz természetéből való részesülés. Ezáltal végre megtörténhetett az, amire Isten mindig is vágyott, megjelenhettek az Igaz szívű, igaz természetű emberek Jézus képmására. Olyan emberek, akiknek már nem azon jár az eszük, hogyan igázhatnának le másokat, hanem azon, hogy hogyan segíthetnek a testvéreiknek. Olyan emberek, akik nemcsak szombatonként vannak látszólagos nyugalomban, és tanulnak valamit kötelességből Istenről, hanem minden nap, és az a legnagyobb vágyuk, hogy minél többet lehessenek együtt Teremtőjükkel. Ezek új motivációk és új vágyak, ilyennel a bűnös emberek nem rendelkeznek, csakis az újjászületettek.

Az „új teremtésű” embereknek már nincs szükségük arra, hogy a Törvény alá legyenek helyezve, mert ami a bűnös ember számára áldás, az egy újjászületett ember számára felesleges korlát, amely megoltja a Szent Szellem munkáját.

Írtam erről is egy példamesét:

Olyan ez, mint amikor van egy harapós kutyánk, és adunk a számára egy parancsot, egy törvényt:
„Nem jöhetsz ki a kerítésen kívül, te kutya!”

Miért adtuk neki ezt a törvényt? Mert a kutya szíve, a kutya természete gonosz, és megharapná az első embert a kerítésen kívül, akivel találkozik. Ezután akit megharapott, elvitetné a sintérrel.

Jó dolog ez a „törvény”?

Helyes dolog?

Persze, mert különben a kutya harapna, és maga is veszélybe kerülne. Ez a bölcs „törvény” megvédi őt is, és a többieket is.
Ezután történik egy varázslat, és a kutya szíve megváltozik, mondjuk egy mentőkutya válik belőle, az új természete, az új szíve azért ég, hogy másokon segíthessen, és sohasem harapna meg, sohasem bántana másokat.

Szükség van ekkor a kerítésre? Szükség van a „kerítés törvényére”?
Dehogy is! Minek korlátozni most már a kutyát, szabadon kell engedni, hogy minél több jót tehessen! Hiszen csak menteni akar! Most akkor a törvény, amit bölcsen hoztam, hogy „nem jöhet ki a kerítésen kívülre”, az rossz volt?

Nem volt rossz.

Volt benne hiba?

Nem volt.

Róm 7:12 „De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó.”

Akkor mi a baj ezzel a törvénnyel?

A törvénnyel semmi baj nincs, ez egy bölcs törvény, csak nem szabad az újjászületett JÓ szívű kutyákra alkalmazni, mert ez a gonosz szívű kutyáknak adatott, akiknek a szívük még nem újult meg. Ez a jó törvény őket védi. Ha én ezt a törvényt mégis a jó kutyánkra alkalmazom, akkor hibát követek el…

1Tim 1:8-10 (CSia) „Tudjuk pedig, hogy hasznos a törvény, ha azt valaki törvényszerűen használja, azzal a tudattal, hogy a törvény nem az igazságos emberre van kiszabva, hanem a törvénytiprókra és engedetlenekre, az istentelenekre és vétkezőkre, az elvetemültekre és szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilosokra, emberölőkre, paráznákra, férfifertőztetőkre, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre és még ha valami az egészséges tanításnak ellene áll.”

OK?

Most csavarjunk egyet az előző történeten, és zárjunk be most öt gonosz kutyát a kerítés mögé, helyezzük mindet a „kerítés törvénye” alá. Tegyük fel, hogy az egyikükkel ismét történik egy varázslat, és a szíve ennek az egynek megváltozik, és jó kutya válik belőle. Egy napon kilép a kerítésen kívülre, megszegve ezzel a „kerítés törvényét”.

Erre a többiek nekiesnek: „Te kutya! Hogyan mered megszegni a Gazda törvényét, és áthágni a kerítés törvényét???” Erre a jó kutya így válaszolhat: „Ti valamit nem értetek barátaim…. A Gazda világosan elmondta azt is, hogy a kerítés törvénye csak korlátozott ideig érvényes….

Addig, amíg valaki új szívet nem kap, „igaz” kutyává nem válik. Az én ó kutya természetem meghalt, már nem az vagyok, aki ezelőtt voltam, így felszabadulhattam a kerítés törvénye alól...”

Róm 7:1 - 7:6
„Avagy nem tudjátok-e atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él ? (amíg az óembere, a régi természete él) Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában. „

Gal 3:23 – 3:25
„Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.”

Zsid 7:12
„Mert a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is.
Zsid 7:18
Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan,
Zsid 7:19
Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez.”


Erre az egyik kutya a kerítés mögül így szól: „Én is kiszöktem a múltkor, és a Gazda jól elvert! Te hazudsz, és csak arra akarsz rábeszélni minket, hogy vétkezzünk!”
- „Téged azért vert el a Gazda, mert a te szíved még nincsen megváltozva, és csak azért szöktél ki, hogy megharaphass másokat, én azonban azért szöktem ki, mert rájöttem, hogy én igazi életcélom most, az újjászületésem után, hogy mindig azt tegyem, amit a Gazda fia mond. Ebben a kerítés feleslegesen akadályozott volna.” - mondja a jó kutya.
-„Honnan tudod ezt, lehet, hogy csak beképzeled?”
-„Onnan tudom, hogy találkoztam a Gazda fiával, Ő mondta el ezeket nekem, és tudom, hogy nem hazudik. Kaptam tőle egy új életet. Ő mindig velem van, és egy láthatatlan módon vezet engem. Megmondja, mit helyes tennem. Akkor érzem jól magamat, amikor jó úton járok, és ha rosszat tennék tévedésből, vagy gyengeségből, ő szeretetteljesen jelzi ezt nekem, és visszairányít a helyes útra.”- válaszolja az újjászületett jó kutya.

A többiek azonban ott bent nem értik ezt… „De hát a kerítés törvénye miértünk van, a mi érdekünket szolgálja, hogyan is lehetne áthágni azt?!... Te áthágtad, te egy gonosz kutya vagy, mi sokkal jobbak vagyunk, mint te, mert mi tartjuk magunkat a kerítés törvényéhez, mi aztán igazán hűségesek vagyunk a Gazda parancsolataihoz, mi vagyunk a Gazda igazi népe, igazi kutyái…”
A megváltozott, újjászületett kutya próbálja őket meggyőzni, de aztán rájön, hogy ezeket a dolgokat csak egy szintén újjászületett szívű kutya értheti meg, és általában egy ilyen kutya sem könnyen, ráadásul egy bizonyos értelemben a kerítés mögöttieknek még igazuk is van, mert ha ők nem születtek újjá, akkor az ő számukra tényleg az a jobb, ha betartják a „kerítés törvényét.”

Talán szemléletes ez a kis példamese. Jól tudom, hogy a kerítés mögött sok becsapott igaz szívű „kutya” is van, akik megtévesztés alatt vannak. Őértük mindent meg kell tenni, hogy megtalálhassák a kiutat a törvény kárhoztatásából, a törvény átkából. Fontos lenne, hogy ők Isten Szellemének a vezetésében járjanak, az ÉLŐ ISTENT kövessék, mert amíg a holt betűt is követik, az új életük nem tud kibontakozni. Az újnak azonban el kell nyelnie az ót. Az újszövetségi „Szellem szolgálata” sokkal magasabb rendű szolgálat, mint a régi „betű”, azaz a Törvény szolgálata, benne a szombat parancsával. Az átmenet azonban nem könnyű, főleg, ha valaki évekig azt tanulta, hogy pontosan meg kell tartania a Törvény parancsolatait, mert ez Isten akarata.

Luk 5:39 „És senki, aki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.”

A törvény szolgálata valójában a „HALÁL” szolgálata. Ez „megöli” a Szent Szellem munkáját, az „új bort”, mert az újjászületett hívőket, furmányos módon, alattomosan elválasztja az élő Jézustól.  Mindeközben még nagyon szent dolognak is tűnik, ezért RENDKÍVÜL veszélyes TÉVTANÍTÁS. Tapasztalatból mondom ezt, mert én is a rabja voltam, majdnem tíz évig.

2 Kor 3.7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:

Figyeld meg kérlek, hogy itt a „kövekbe vésett” parancsolatokról mondja, hogy a „halál szolgálata”. A tízparancsolat volt kövekbe vésve, vagyis a tízparancsolat szolgálata, a halál szolgálata. Ha a tízparancsolat mondja meg neked, mit kell tenned, akkor még nem vagy ott, ahol lenned kellene.

A mi férjünk, azaz a mi parancsolónk, aki megmondja, mit kell tennünk, immár Jézus, és nem a törvény. Mi meghaltunk a törvény számára, hogy máséi legyünk, a Krisztusé. Lásd. Római levél.

Az élő Jézus bennünk él, és a Szellemével vezet minket. Ez az új ÉLET. Ez az igazi út! Ő képes arra, hogy szellemével vezéreljen minket. Ez mindaddig nem volt lehetséges, míg az újjá nem születtünk. Amikor Jézus vére, Jézus élete által újjászülettünk, akkor a szellemünk megelevenedett, képessé vált a Szent Szellem késztetéseinek vételére. A szívünk is megváltozott, és ezáltal nemcsak vesszük a jeleket Istentől, hanem meg is akarjuk azokat tenni. Mindez Jézus érdeme.

2Kor 3:6 Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.

Tehát:

Az ószövetségi ember számára, Isten parancsolatai a kőbe vésett parancsolatok és a tóra volt, míg az újszövetségi újjászületett hívő számára Isten parancsolata az, amit a Szent Szellem mond neki személyesen. Helyesebben: bármiről meggyőz Isten, az Igéből, vagy máshonnan, hogy az rád vonatkozik, az Istennek egy parancsolata a számodra.

Az ószövetségi ember szelleme nem volt még megelevenítve, így ők nem tudták fogni a Szent Szellem finom késztetéseit. Az ószövetségben ezért a törvénykönyv és a kőbe vésett parancsolatok mondták meg az embereknek, hogy mit kell tenniük, mit jelent Isten akaratával összhangban járni.  Ők a betű szolgái voltak.

Az újszövetségi embert azonban már képes a Szent Szellem egyénileg vezetni, egy merev szabályrendszernél sokkal jobb, sokkal pontosabb módon.

Róm 8:14 Mert akiket Isten (Szelleme) Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

A vezérlés során Isten Szelleme késztetéseket, benyomásokat, parancsokat és utasításokat ad. A legtöbbször a Szentírást felhasználva teszi ezt, mondjuk bizonyságot tesz egy ige mellet, „megeleveníti” azt az igét a számunkra, és egyszerre érezzük, hogy ez most nekünk szól. Máskor más embereken, látomásokon, álmokon, próféciákon, stb. keresztül szól hozzánk, és ekkor is érezzük, helyesebben TUDJUK a szellemünkben, hogy ezzel, amit hallottunk, Isten is maximálisan egyetért, ez az Ő akarata a számunkra.

Én mindkét úton jártam már, tapasztalatból beszélek. Kezdetben a Törvényt követtem, a tízparancsolatot, benne a szombattal is. Kezdett az életem megtisztulni a bűnöktől, de egy bizonyos szintnél nem jutottam tovább. Kárhoztatást éreztem. Azt éreztem, hogy nem vagyok Istennek elég jó, mert néha elbuktam valamelyik parancsolatban. Ezért képtelen voltam átvenni Isten áldásait. Egyszerűen nem hittem el, hogy vagyok annyira jó, hogy megérdemelném Isten ajándékait. "Majd, ha tökéletesebb leszek" gondoltam magamban. 

Persze a többi keresztény felekezet hívőinél különbnek képzeltem magam, mert számomra úgy tűnt, ők nem is akarják vállalni azt a sok nehézséget, áldozatot, ami a törvény megtartásával jár. Ez kb. 6 évig tartott, míg egy szép napon Isten elvezetett odáig, hogy végre ELŐSZÖR átadtam magamat a Szelleme vezetésének. Rettentően bántott, hogy hogyan bánok a gyermekeimmel, ezért ezt mondtam Istennek: „holnaptól semmit nem fogok tenni, mondani, csak amit Te mondasz nekem”. Isten pedig szólt hozzám. Pont ezelőtt értettem meg az Igéből, hogy Jézus juhai mind-mind „hallják” az Ő hangját. „Ha én az Ő juha vagyok, akkor én is hallom a hangját!- gondoltam magamban,- lehetetlen, hogy Isten hazudjon...”

„Csakugyan ezt akarod?- jelent meg bennem egy gondolat,- most majd szét kell osztanod a pénzedet a szegények között, és el kell hagynod a családodat, mert el kell menned evangelizálni is.”  Azt mondtam erre magamban: „Nem érdekel! Lesz, ami lesz, én most Istenre bízom magamat, bármit is fog mondani, megteszem. Nem akarok többé a gyermekeimnek ártani!” Ezt teljesen komolyan gondoltam. Akkor még nem tudatosult bennem, de ezzel a döntésemmel átléptem egy kapun, amelyen sok-sok keresztény sohasem lépett még át. Azért nem, mert őket mindezidáig sikerült visszatartania az Ördögnek a hazugságaival. Engem is visszatartott volna, ha akkor nem vagyok annyira megszomorodva a gyermekeim miatt. Kb. hat évig engem is sikeresen visszatartott.

Elcsendesedtem, és elkezdtem Istenre figyelni. Egyszer csak megjelent egy gondolat bennem, amely egyre erősödött. „Ez valóban a Te akaratod?”-kérdeztem. A gondolat egyre erősödött, a lelkiismeretemben, a gondolataimban, a szellememben? „éreztem”, hogy mit kell tennem. Nem kellett szétosztanom a vagyonomat, és nem kellett evangelizálni mennem, de minderre csak ekkor jöttem rá, amikor végre ÁTLÉPTEM ezt a határvonalat, és bizalommal Isten vezetésére bíztam magamat. A hang, amely megpróbált visszatartani az Isten hangjára hallgatástól az Ördög volt.

Isten vezetett a gondolataival, amelyek megjelentek a gondolataimban. Már másnap láttam egy hatalmas csodát, mert ez az Istentől jövő gondolat elvezetett egy asszonyhoz, aki prófétált felőlem. Egészen eddigi életemben egyetlen természetfeletti eseményt sem láttam. Átkerültem Kánaánba, a "tejjel, mézzel folyó földre". Ekkor kezdett el a Szellem (Lélek) vezérelni a törvény betűje helyett. Isten mellém állt, és elkezdett tanítani az Ő hangjáról. A következő az volt, hogy egyszer, amikor ismét intenzíven kerestem az útmutatását, és imádkoztam, nem az jelent meg a szellememben, hogy mit kell tennem, hanem egyszerre csak tudtam, hogy aznap meg fognak támadni. Tovább kérdeztem, hogy ki fog megtámadni, de semmilyen választ nem kaptam... Abban azonban biztos voltam, hogy meg fognak támadni. Végül, néhány órára rá nekem támadt az édesanyám a húgommal, rá kb. egy órára pedig a nagymamám, olyan intenzíven, amelyet addig még sohasem tapasztaltam. A témájuk az volt, hogy sürgősen hagyjam abba ezt a vallásosságot, menjek vissza a „normális” életbe. Isten ezekkel egyértelművé tette, hogy képes arra, hogy a „hangjával” vezessen, én pedig képes vagyok arra, hogy vegyem ezt a fajta vezetést. Ez -Istennek hála,- már nem teória a számomra. Senki nem lenne képes meggyőzni az ellenkezőjéről.

Ekkor félig még a törvényt követtem, de félig már a Szellemet is.

Mondhatom óriási a különbség. Pár évbe tellett még így is, amíg ráébredtem, hogy a Szellemet követni, az az én igazi feladatom, ez az újjászületett, hit által megigazult hívő igazi feladata. Miközben a törvényt követtem, nem szerettem meg jobban Istent, de mióta a Szellemet követem, a kapcsolatunk csodálatos lett. Csak mert láttam, hogy az Ő parancsolatai mind az én érdekemben születnek, és annyi kedvesség, annyi megértés, annyi szeretet, annyi bölcsesség  van ezekben, mint magában Istenben, Jézusban.

Róm 7:4 „Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

Róm 7:6 „Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.”


Igen, tudom, rémisztő dolog rábíznod magadat egy természetfeletti lény "megfoghatatlan" vezetésére, de barátom, nincsen más út, bíznod kell Benne. Meg fog tanítani, hogy felismerd a hangját, és közben meg fogod ismerni is meg fogod szeretni őt.

Róma levél:8:14 „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. „

Tudnod kell, hogy Te igenis „hallod” a hangját, ha az Ő juha vagy:

Ján 10:27 „Az én juhaim hallják az én hangomat (helyes fordítás szerint), és én ismerem őket, és követnek engem”

Ján 5:25 „Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.”


Meg kell tanulnod, hogy Isten Szelleme (Lelke) vezéreljen a kőbe vésett tízparancsolat helyett. Ez egy újjászületett hívő igazi dicsősége!

„Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a Szellemnek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?”

Figyeld meg, hogy Jézus folyamatosan „parancsolatokat” adott és ad az övéinek a megdicsőülése után. Amikor a tanítványok engedelmeskedtek ezeknek az utasításoknak, ezzel valóra vált náluk a „Szellemnek szolgálata”.

Apcs 13:2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Lélek: Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam.

Apcs 16:7 Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.

Apcs 8:29 Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!


Jézus szellemének a vezetésére kell bíznod magadat, és meg kell tenned mindent, amit mond, vagy ami mellett bizonyságot tesz, hogy az az ige rád vonatkozik. Ezt jelenti Isten parancsolatainak a megtartása a számodra, ha újjászületett hívő vagy.

Szeretnék erről még beszélni egy kicsit, mert ha ráérzel ennek az „ízére”, és elkezdesz Istenre figyelni, az függetleníteni fog a manipulációktól, és VALÓDI szabadságot fog neked adni.

Egy példa, amelyet a feleségemtől hallottam:
Egy nagy keresztény konferencián vett részt, amelyen egy neves külföldi szolgáló szolgált. A tanítás végén felállt ez a szolgáló, és valami ilyesmit mondott: „Most pedig gyűjteni fogunk, hárommillió forintnak kell összegyűlnie, ehhez be kell dobniuk a jelenlévőknek 50 db húszezrest, 100 db tízezrest, 500 db ezrest és 1000 db ötszázast”, -és leült.

Mi volt ez? Manipuláció. A szolgáló Isten nevében szolgált, majd visszaélt ezzel, és Isten nevében meg akarta szabni, hogy mennyinek kell összegyűlnie. Olyan terhet helyezett ezzel a jelenlévőkre, amely szerintem nem Istentől volt.

Én nem voltam jelen, és a feleségemben akkor ez nem tudatosult. Először úgy gondolta, hogy ez rengeteg pénz, biztosan nem fog összegyűlni… Arra gondolt, hogy hát akkor neki is egy nagyobb összeget kell bedobnia, mert különben nem fog ez a kitűzött cél teljesülni. Mások biztosan nagy áldozatokat hoznak majd, hogy ez a hatalmas pénzösszeg meglegyen, és nem lenne illendő Isten előtt, ha ő kihúzná magát ebből.

Ekkor szerencsére eszébe jutott, hogy megbeszéli a dolgot Istennel. Már megtanulta, hogy ő is hallhatja Jézus „hangját”, és elkezdett Istenre figyelni. Kis idő múlva egyszer csak azt érezte a szellemében, hogy dobjon be csak egy ezrest. A gondolat egyre erősödött, míg egy ponton biztosan tudta, hogy ez Isten akarata, így csak egy ezrest dobott be, és teljes békessége volt ebben. Ennek ellenére a hárommillió összejött.

Isten szelleme megóvta a feleségemet attól, hogy manipuláció áldozata legyen, és téged is meg fog óvni, ha elkezdesz a vezetése szerint járni és élni.

Most pedig folytatom a harmadik résszel:

FOLYT KÖV.

"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #40 Dátum: 2017 Április 12, 16:03:09 »
Folytatás:

(Az egész írás egyben is letölthető PDF-ben az alábbi linkről):
https://drive.google.com/file/d/0B4AZz04OY2uUa1VMS3FpdFZlbEk/view?usp=sharing

3. rész: Valóban a szombattartás az egyik jele annak, hogy valaki Istenhez tartozik? Hogyan lehet betölteni a szombatot, mint előképet
[/b]

Az alábbi igeszakaszt és megjegyzést egy szombattartó testvérem írásából másoltam ki, akit nagyon tisztelek, Istennek hála érte, sokat tanultam Tőle, de ebben nem értünk egyet (még). Ezt írja ez a testvérem:

„ Isten igéjéből láthatjuk, hogy (a Szombat) adatott Isten és az ember között, hogy amint Isten megpihent a hetedik napon, úgy az embernek is meg kell pihennie. Vagyis, hogy közünk van az Alkotónkhoz!

2Mózes 31,13-17
Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.”


Idáig az idézet, a szombattartó testvértől, amelyből két dolgot szeretnék kiemelni.
1.   A Szombattatás jel Isten és Izrael fiai között.
2.   A Szombattartás örök szövetség Isten és Izrael fiai között.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy a szombat nem a mostani nem zsidó keresztényekre vonatkozik, hanem a zsidókra, hiszen a fenti igék azt írják, hogy legyen a szombat „jel, örök jel Isten és Izrael fiai között”.

Létezik azonban a testi Izrael, azaz a zsidó nép mellett egy szellemi Izrael is.

Róm 2:28-29 (Csia) „Mert nem az a zsidó, aki szemmel láthatóan az, és nem az a körülmetélés, mely a húson látható, hanem az számít zsidónak, aki rejtett mivoltában zsidó, és a szív körülmetélése az igazi körülmetélés, amely szellemben, nem betűben történik, s melynek magasztalása nem emberektől származik, hanem Istentől.”

Az igazi, a valódi, a szellemi „zsidóság”, az igazi, valódi Isten népe tehát nem azokból áll, akik testileg Izrael népéhez tartoznak, hanem inkább azokból, akiket átváltoztatott Istennek a Szelleme. Azokból, akik újjászülettek hit által, azokból, akiknek meghalt az óembere, és új, szellemi életet kaptak Istentől hit által. Nevezzük őket a továbbiakban „újjászületett keresztényeknek”.

Elképzelhető tehát, hogy a Szombattartás egy jel Isten és a szellemi Izrael, az újjászületett keresztények között is? A helyes válasz szerintem: NEM, mert a szombatot nem megtartani kell testileg, azaz látható módon a törvény alapján, hanem betölteni a Szent Szellem által, ahogyan körülmetélkedni sem kell egy kereszténynek.

Igéken keresztül fogom elmagyarázni, mire gondolok. Olvassuk el ehhez az alábbi igéket:

1Móz 17:10 - 17:13
„Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közül, [mert] felbontotta az én szövetségemet. „


Ismét két dolgot szeretnék kiemelni:

1. A körülmetélkedés egy jel Isten és Izrael fiai között.
2. A körülmetélkedés örök szövetség Isten és Izrael fiai között.

Ismerősen hangzik? Az imént ugyanezt állapítottuk meg a Szombattartásról is, az is egy jel, és az is örök szövetség. Mivel szövetség, mivel jel, és ráadásul örök, ezért szinte adja magát, hogy aki Istenhez akar tartozni, annak körül kell metélkednie Isten parancsolata szerint.

Ha kételkedsz ebben, kérlek olvasd el Czippóra történetét. A fia nem volt körülmetélve, és Isten ezért kis híján megölte a gyermeket:

2 Móz 4. 24-26
„És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. De Cippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem! És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.”



A Galaták újjászületett keresztények voltak. Egy dolog azonban még „hiányzott” náluk, nem voltak körülmetélkedve. Egy napon „törvénytudó” testvérek érkeztek hozzájuk, és azt hiszem rámutattak a fenti igékre, és felvilágosították őket, ha körül nem metélkednek, nem tartoznak Istenhez, és nem üdvözülhetnek....

Azt látjuk azonban, hogy Pál ahelyett, hogy helyeselte volna ezt, éktelen haragra gerjedt, és hála Istennek, erre válaszul megírta a Galata levelet, amelyben megvilágít jó pár szellemi dolgot a galaták számára, amelyekből mi is okulhatunk.

Először elmondom mik ezek a szellemi alapelvek, tudnivalók, azután megmutatom az igéket, amelyek bebizonyítják állításomat.

A lényeg az, hogy az újjászületett hívő keresztényeknek nem kell testileg körülmetélkedniük ahhoz, hogy Istenhez tartozzanak, hogy szövetségben legyenek Istennel, mert szellemileg ezek már mind beteljesedtek náluk:

Kol 2:10 – 2:11 „És [ti] Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; „

Nincsenek ugyan testileg (szemmel láthatólag), emberi kéz által körülmetélve, de körül vannak metélve szellemileg, és ez a LÉNYEG. Körül van metélve Isten szelleme által a szívük, és ezzel mindenük megvan, amihez a testi, a szemmel látható körülmetélés már semmit nem tud hozzátenni.

A testi körülmetélés csak egy előképe, kivetülése, árnyéka volt ennek az eljövendő szellemi körülmetélésnek, amely Jézus megdicsőülése után lehet hit által a hívőké.

Róm 2:29 „Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés]; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”



Ahogyan a testi körülmetélkedés egy testi jele annak, hogy valaki Isten látható népéhez, a zsidósághoz tartozik, ugyanúgy ez a szellemi körülmetélkedés egy szellemi jele annak, hogy valaki a szellemi zsidósághoz tartozik, azaz újjászületett Isten Szelleme által.

Fil 3:3 „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk.”

A testi körülmetélkedésnek csak ADDIG volt értelme, amíg el nem jött az IGAZI, a szellemi.

Ezt elsőre nehéz lehet megemészteni. Képzeljünk el egy törvénytartó, körülmetélt zsidó embert, aki viszont egyáltalán nem hisz Jézusban, és mellesleg rettentően gonosz. Körül van metélve, akkor ez azt jelenti, hogy ő Istenhez tartozik? Testileg igen, valójában, szellemileg azonban nem. Nincs megtérve, nem fogadta el Jézust, nincs újjászületve, ő valójában nem Isten gyermeke, nem tartozik Istenhez. Ha így hal meg, anélkül, hogy elfogadná Jézust, el fog kárhozni. A testi körülmetélése semmit sem ér a számára. Ha azonban egy keresztény hitre jut Jézusban, akkor őt, azaz a szívét körülmetéli Isten Szelleme, és ekkor nem számít, hogy testileg, szemmel láthatólag nincs megmetélve, mert az ő esetében a körülmetélkedés SZELLEMI VALÓSÁGA BETELJESEDETT.

Kérlek, ne olvass tovább, amíg ezt nem érted, ha kell, elmélkedj ezen, mert ennek megértése szintén kulcsfontosságú a törvény helyes értelmezése szempontjából.

Ha megértetted, lépjünk tovább a Szombat kérdésére:

A szombattartás igéinél szintén azt olvashatjuk, hogy a szombattartás az egy jel, és örök szövetség is, ugyanúgy, mint a körülmetélkedés. Ahogyan a zsidó ember az előbbi példában nem tartozott szellemileg Istenhez csupán azáltal, hogy megtartotta a körülmetélkedés parancsolatát testileg, ugyanúgy nem tartozik Istenhez akkor sem, ha ezen kívül még a szombatot is megtartja, ugye? Ha valaki ugyanis a szellemi Zsidósághoz akar tartozni, annak szellemi módon kell körülmetéltnek lennie, és ugyanígy, SZELLEMI módon kell SZOMBATOT is TARTANIA.

Láthattuk, hogy a körülmetélkedés megtartása szellemi módon, azaz a körülmetélkedés „betöltése” az, ha Isten Szelleme körülmetéli az ember szívét, de mi lehet vajjon a szombat, a szombattartás betöltése?

A jó hír az, hogy Isten ezt is a tudtunkra adta. Egy újjászületett hívő kereszténynek nem kell azon aggódnia, hogy nem tart látható módon, azaz testileg szombatot, mint ahogyan azon sem kell aggódnia, hogy nincsen körülmetélkedve. Nem kell azt gondolnia, hogy a „szombattartás” az ő esetében „hiányozni” fog, és Isten ezt számon fogja kérni, mert ahogyan nem kéri számon a látható körülmetélkedést, ugyanúgy nem fogja számon kérni a látható szombattartást sem, feltéve, ha mindezek be vannak töltve az életében.

A következő igék megvilágítják a számunkra, hogy mi a szombat betöltése, és mikor következik az be:

Először is a Szombat Isten nyugalmának az emlékünnepe:

2Móz 20:11 „Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”


Másodszor, beszél az Ige arról, hogy nekünk lehetőségünk van szintén részt venni ebben a „nyugalomban”. Ez pontosan az a nyugalom, amelyben Isten is részt vett, és nem azonos azzal a szombattartással, amiben a zsidók vettek részt. Valójában ez a fajta isteni, szellemi nyugalom a Szombat betöltése. A testi ember képtelen ebben részt venni, mert ez kizárólag csak az újjászületett szellemi ember lehetősége. Ezt nem lehet testileg megtartani, mint ahogyan a szívünket sem lehet körülmetélni „testileg”, azaz emberi erőlködéssel. Testileg ennek csak az „árnyékát” lehet megtartani, azaz a fizikai szombattartást, minden szombaton, amit az újjászületés nélküli zsidók is megtartottak. Ehhez nem kell újjászületni. Viszont a szellemi körülmetélkedéshez és a szellemi szombattartáshoz már igen!!!

Íme, hogyan tudja a szellemi ember betölteni a szombatot: „Meg kell nyugodnia, azaz szűnnie a saját cselekedeteitől, (azaz bizalommal meg kell engednie, hogy Isten cselekedjen benne, amit csak akar), és meg kell „pihennie” Isten ígéreteiben. Ez a Sabbath betöltése szellemi módon. Erre csak a valódi újjászületett hívők képesek, senki más. A többiek csak a testi szombatot képesek megtartani.

Zsid 4:4 - 4:10

„Mert valahol a hetedik napról ekképpen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Mivelhogy annak okáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek először hirdettetett az evangélium, nem mentek be engedetlenség miatt: Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annyi idő múltán, amint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének.
Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól.”


Fontos kiemelnem ezekből az igékből, hogy „Isten nyugalma” nem azonos a szombattartással, amit a zsidók tettek. Józsué bevitte ugyanis a zsidókat az ígéret földjére, és ott meg tudták tartani a testi szombatot szombaton, de ennek ellenére, - az Ige erről beszél,- nem voltak képesek bemenni „Isten valódi nyugalmába”. Józsué nem volt képes őket EBBE a fajta nyugalomba bevinni, azaz a szellemi szombatba. Ide csak Jézus képes bevinni minket a Szent Szellem által, ahogyan „körülmetélni a szívünket” is csak Jézus képes.

Isten azt is megmondja, hogyan érhető el ez a szellemi állapot: Hinnünk, azaz bíznunk kell benne, bíznunk kell az Ő szavában, bíznunk kell az Ő fiában. Nincs más út. Isten áldásai, így a szellemi nyugalom, a szellemi szombat is csakis hit, azaz bizalom alapján lehetnek a mieink.

Ha hitetlenek vagyunk, nem megyünk be:

Zsid 3:18 - 3:19
Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.


A hívők azonban bemennek ebbe a fajta nyugalomba, és ezzel betöltik a Szombatot:

Zsid 4.3 Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba...

Ha ez megvan neked, benne vagy a szellemi szombatban, akkor békességed van. Megszűnsz attól, hogy kimunkáld a saját üdvösségedet, mert tudod, hogy MÁR örök életed van. Megengeded, hogy Isten cselekedjen általad, és a következményeket, az eredményt bizalommal Őrá bízod. Nyugalomban vagy, nem aggódsz, nem félsz… Miért? Mert rábíztad magadat, rábíztad az életedet Istenre, akit annyira szeretsz, akiben annyira bízol, és ő megígérte, hogy sohasem hagy cserben, hiszen te valójában a szeme fénye vagy.

Kívánom, hogy benne élj ebben a békességben, most pedig beszéljünk Isten törvényének a betöltéséről, folytatom a negyedik résszel.

4. rész: Mit jelent a Törvény betöltése
[/color]


Amikor egy törvényalkotó megalkot egy törvényt, akkor ennek a törvénynek van egy „szelleme”, vagyis egy végső oka, egy célja, amiért létrehozták. Az az érdekes ebben, hogy sohasem maga a törvény a lényeg, sohasem maga törvény az igazi CÉL, hanem a cél MINDIG az, hogy megvalósuljon az a cél, melynek érdekében a törvényt megalkották. A törvény pedig csak egy ESZKÖZ arra, hogy az a cél, ami a törvény mögött áll, megvalósuljon. Előfordulhat, hogy valaki vét a törvény ellen, de mégsem vét a törvény „szelleme” ellen.

Mindjárt elmagyarázom, hogy mire gondolok:

Tegyük fel, hogy valaki azért, hogy az emberi életeket megvédje hoz egy törvényt: „Ne ölj!” A „ne ölj” parancsolat „szelleme”, a célja ebben a példában az, hogy megvédje az emberi életeket.

Úgy is mondhatnám, hogy a „ne ölj” parancsolat, mint törvény, az emberi életek védelmének a „szellemében” született meg.

Most gondolkodjunk tovább, és hirdessük ki ezt a törvényt, hogy mindenki tudjon róla. Ez egy jó törvény, segít megóvni az emberi életeket. Az egyik nap azonban olyan helyzet adódik, hogy egy sorozatgyilkossal, (aki éppen atombombát készül robbantani), fut össze egy mesterlövész. A mesterlövész becélozza a sorozatgyilkost, és vagy megöli, vagy robban a bomba, harmadik lehetőség nincsen.

Vajjon vétene-e a frissen kihirdetett „ne ölj” törvényünk ellen ez a mesterlövész, ha megölné a sorozatgyilkost?

Ha megválaszoltad ezt magadban, lenne egy újabb kérdésem:

Vajjon vétene-e a törvény szelleme ellen ez a mesterlövész, ha lőne?

Bár a „ne ölj” törvény ellen látszólag vétene, de nem vétene a törvény „szelleme” ellen, vagyis betöltené azt a célt, amiért a törvény létrejött: megvédené az emberi életeket. A törvényalkotó talán még meg is dicsérné, ezt az embert, hogy nem ragadt le a törvény „betűje” mellett, hanem a törvény „szellemében” járt el, és így meg tudta óvni az emberi életeket.
Miért?

Mert, sohasem az a lényeg, hogy a törvény megvalósuljon, hanem mindig az a lényeg, hogy az a cél valósuljon meg, amelynek érdekében ez a törvény létrejött. Ez egy nagyon fontos alapelv a Bibliában!

Ha ez a cél megvalósul, akkor ez a törvény BE LETT TÖLTVE . Ez a törvény betöltése, amelyről a Biblia beszél.


Nézzünk erre egy példát a Bibliából:

5Móz 7:1-2 „Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyre te bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket; És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.”


Isten a „ne ölj” parancsolattal látszólag szemben, megparancsolta, hogy írtsák ki ezeket a népeket. Miért? Pontosan az emberi életek védelme érdekében. Ezek a népek valószínűleg veszélyeztették a békét a Földön. Isten nem ragadt le a „ne ölj” parancsolatnál, hanem a parancsolat mögött álló szellemi valóság értelmében járt el, mert ez a lényeg. Ennek kell megvalósulnia. Ha ez megvalósul, akkor nem fontos, hogy betű szerint is be legyen tartva a „ne ölj” parancsolat, mert a CÉL, melynek érdekében ez a parancsolat megszületett be lett töltve.

Most vonatkoztassuk ezt a Szombatra.

Isten adott egy parancsolatot, a Szombatot, ez a törvény betűje, viszont ennek a parancsolatnak, ennek a törvénynek is volt, van egy célja, egy „szelleme”, amiért létrejött. Tegyük fel a példa kedvéért, hogy ez a cél az volt, hogy az önzésében önmagát és embertársait halálra dolgoztató ember legalább egy napon egy héten 24 órát pihenjen, hogy legalább ezen az egy napon 20 oldalt elolvasson a Bibliából, hogy tanuljon valamit Istenről, hogy legalább ezen a napon egy kicsit közösségben legyen Ővele.  Erre a feladatra ki is jelölt Isten egy napot: a Szombatot. Nem állítom, hogy tényleg csak ez volt Isten célja a szombat parancsolatával, csak a példa kedvéért mondom, hogy érthető legyen az elv.

Nézzük, hogyan tölti be ezt a (feltételezett) célt, a törvény „szellemét” egy ember Krisztusban.

Ha mondjuk a hívő Krisztusban van, akkor a Szent Szellem mondja meg neki, hogy mikor pihejen, mikor olvassa a Bibliáját, és mikor mit csináljon. Ha Isten ezen a héten úgy vezette, hogy csütörtökön és pénteken is 24-24 órát pihenjen, mert nagyon megfáradt a szolgálatban, akkor a törvény céljának ez a vonatkozása, hogy „az ember legalább egy héten 24 órát pihenjen” be lett töltve. Ha ráadásul mindeközben tudott Bibliát is olvasni, mondjuk 60 oldalt, akkor ezzel betöltötte a példa szerinti Szombat második célját is, értelmetlen dolog lenne ezek után még szombaton is pihennie.

Bár ez a hívő nem töltötte be a törvény betűjét ezen a példa szerinti héten, de betöltötte a törvény példa szerinti célját, a példa szerinti feltételezett szellemét, ami pedig a LÉNYEG.

Erre most megint nagyon jól figyelj kérlek, mert ezt nagyon sokan nem értik, akik megpróbálnak Törvény szerint élni. Sokan gondolják, hogy Jézus eljövetelével Jézus megadta nekünk a képességet, hogy végre legyen erőnk betartani, megtartani a törvényt, és ezért teljes erőből nekiállnak megtartani Isten Törvényét. Azt gondolják, hogy mindig is ez volt Isten célja, hogy az emberek végre Törvénytartóvá váljanak…  De nem!

Jézus ennél sokkal-sokkal-sokkal-sokkal többet tett!

Jézus megadta a képességet nekünk, hogy BETÖLTSÜK azt a szellemi valóságot, amelynek érdekében a Törvény megszületett!

Ha ez megvan, akkor teljességgel értelmetlen a betű szerinti törvénnyel foglalkoznunk, mert MINDENÜNK megvan!!!


Isten világosan elmondta, többször is, hogy mikor töltjük be a betű szerinti törvény célját:

Gal 5:14 Mert az EGÉSZ törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Róm 13:10 A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.

Róm 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

Amikor a szeretetben vagyunk, akkor betöltjük azt a célt, azt a szellemi valóságot, melynek érdekében az egész törvény létrejött. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson Jézus keresztáldozatára volt szükség. Jézus a keresztfán kivívta, hogy az Ő igaz természetéből részesülhessen mindenki, aki hisz. Ezáltal a hívők új szívet, új természetet kapnak. Ez az „új szív”, mivel Jézus szívéhez hasonló, ezért már megvan benne a hajlandóság, hogy Isten akaratában járjon. Ez már nem olyan szív mint a régi, aki Isten ellensége, és igyekszik elbújni Istentől.

Erre az új szívre feltétlenül szükség van a VALÓDI szeretet szempontjából.

Ezen kívül, még másra is szükségünk van.

Ahhoz, hogy valaki a szeretetben járhasson, PONTOSAN tudnia kell, hogy egy bizonyos élethelyzetben mi a szeretet.

Mondjuk kopognak az ajtódon, és kiderül, hogy pénzt gyűjtenek egy rákbeteg ember számára. Legalábbis a kétes kinézetű pénzgyűjtő hölgy ezt állítja. Most adj pénzt, vagy ne adj? Jó helyre kerül? Jót teszel vele, vagy éppen ellenkezőleg? A legtöbbünknek van egy kész sémája ilyen esetekre, de ami helyes volt a múltkor, az nem biztos, hogy helyes most. Lehet, hogy általában nem adsz ilyen esetekben, de könnyen lehet, hogy most igazán segíthetnél az adományoddal, és jót tennél vele.

Ki tudja mi az igazság, mi a szeretet, mikor teszel jót? 

Ha lenne egy titkos segítőd, akivel kapcsolatba tudnál lépni, aki mindent tud, mindent átlát, mindenhol jelen van, akkor Őáltala lehetővé válna, hogy megtudd, mikor mit kell tenned ahhoz, hogy VALÓDI jót tégy. Ez megvalósult, amikor Jézus kitöltötte a Szent Szellemet. Ezáltal, és csakis ezáltal nyílt meg a korlátolt ember előtt az út, hogy képes legyen VALÓDI jót tenni. Ha Te a Szent Szellemre hallgatsz, - mert te az Ő juhaként hallod az Ő hangját, - akkor, ha rá hallgatsz, azaz benne maradsz, akkor van lehetőséged igazi jót tenni. Egyébként tele leszel céltévesztésekkel. Előfordulhat, hogy azt gondolod jót teszel valamivel, de valójában csak ártasz vele. Érdekes, hogy a „bűn” szó eredeti jelentése „céltévesztés”.

A Szent Szellem „törvénye” (szabálya) az, hogy mindig a szeretet kellős közepében vezet téged. Ha ez megvan neked, és kapcsolatban állsz Isten szellemével, akkor már nincs szükséged arra, hogy a betű szerinti Törvény vezessen, mert Isten Szelleme sokkal pontosabban képes a szeretetben vezetni, mint a merev Törvény. Ebbe a valóságba hit által tudsz csak belépni, egyébként nem. Isten megígérte, hogy az Ő juhai „hallják” az Ő hangját, és követik őt. Amíg ezt nem hiszed, azaz nem hiszed, hogy te valóban „hallod” a hangját, addig nem vagy képes belépni ennek a valóságába. Amikor azonban elhiszed, onnantól már képessé válsz arra, hogy Isten az Ő szellemével vezessen. Ez keresztényként az elhívásunk. Jézus a fej, mi pedig az Ő teste, akiket az Ő szellemével vezet.

„Akiket (folyamatosan) Isten szelleme vezérel, azok Istennek (felnőtt) fiai”


Ebben az igében a „fiai” helyett álló görög szó nem kisgyermeket, hanem felnőtt fiút jelent. Olyan valakit, akire az atya már mindent rábízhat, mert megérett rá. Keresztényként meg fogunk érni arra, hogy folyamatosan Istennek szelleme vezéreljen minket, fel fogunk nőni erre a szintre, mert ez a mi elhívásunk. Jézus is így élt ezen a Földön, „magától nem cselekedett semmit”, „amint hallott, úgy ítélt”. Amikor az ember friss hívő, nincs még elég hite arra, hogy egy láthatatlan lény megfoghatatlan szellemi vezetésére bízza magát, előbb-utóbb azonban Isten ezt kimunkálja az övéiben.

Én még nem tartok itt, én még nem vagyok ilyen „felnőtt fiú”. Sokszor, nagyon sokszor bizalmatlan vagyok Istennel szemben, és inkább a saját „bevált” régi önző utamon járok. Azt is észrevettem azonban, hogy ma sokkal több dologban engedek Istennek, mint öt évvel ezelőtt, sokkal több dologban bízom magamat az Ő vezetésére, mert közben tanított, hogy semmi baj nem fog érni, ha így teszek, sőt…. ekkor jön az igazi áldás. Látom, hogy ebben kell fejlődnöm, mert amikor engedek ennek a vezetésnek mindig csodákat tapasztalok meg, és a hitem ezeknek a megtapasztalásoknak a hatására rendkívül megnövekszik Istenben.

Ez a keskeny út, amiről Jézus beszélt. Azt tenni, amit Isten mond az Ő szellemén keresztül. Aki azt teszi, amit Isten mond, az a törvényt folyamatosan BETÖLTI. 

Ha Isten mond valamit neked, az minden Törvény felett áll, mert ha Isten mond valamit az a Törvény betöltése. A Törvény betöltése pedig mindig magasabb rendű, mint a Törvény szó szerinti megtartása. Az embernek fia, azaz Jézus ily módon ura a Törvénynek, és ura a szombatnak is:

Luk 6:3-5 „És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és akik vele voltak? Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket [pedig] nem szabad megenni, hanem csak a papoknak? És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.”

Néhányan azt mondják, hogy ők nem a Törvény miatt tartanak Szombatot, hanem egyszerűen csak azért, mert megértették, hogy a hétnek ezt a napját különlegesen megáldotta Isten, és ezen a napon rendkívüli módon közösségben lehet lenni vele. A válaszom erre az, hogy Istennel akkor vagyunk közösségben, ha azt tesszük, amit mond. Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne a naptár mondja meg nekünk, mikor mit kell tennünk, hanem a Szent Szellem. Ha a Szent Szellem mondja, hogy ne végezz ezen a napon világi munkát, akkor helyes, ha nem végzel, de fontos, hogy ezt ne tedd egy „törvénnyé” a magad számára, hogy te szombaton sohasem dolgozol, mert lehet, hogy Jézus egy szép napon azt fogja tőled kérni, hogy igenis dolgozz szombaton, mert aznap éppen az számodra a szeretet. Mert az embernek a fia kell, hogy ura legyen a szombatnak is, tehát Ő kell, hogy megmondja, mit kell tenned ezen a napon (is), nem pedig a betű, a merev szombat. Ne légy a szombat rabszolgája, hanem csak Jézusé.

Gal 4:9-10 (Csia) „De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni? Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!”

Az is roppant fontos a fentiek tükrében, hogy nem szabad megítélnünk senkit sem, aki esetleg mást tesz Szombaton, mint mi, mert lehet, hogy ő is Jézusnak engedelmeskedik, csak Jézus éppen más feladatot bízott rá ezen a napon mint rád. Amikor a farizeusok kérdőre vonták Jézust, hogy miért „munkálkodik” szombaton, Ő így válaszolt:

Ján 5:16-18 „Emiatt azután a zsidók üldözőbe vették Jézust, mert ilyesmit tett szombatnapon.Jézus megszólította őket: „Atyám mostanáig munkálkodik, én is munkálkodom.” Ezért azonban a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is saját atyjának mondotta, és azzal vele magát egyenlővé tette.”


Jézus tehát „munkálkodott” és munkálkodik szombaton. Az Atya is munkálkodott és munkálkodik szombaton, a papok is „munkálkodtak” a templom körül, és neked is munkálkodnod kell, ha Isten éppen úgy vezet. Ha nem vezet úgy, nem kell munkálkodnod sem. A lényeg, hogy mindig úgy élj, hogy tiszta legyen a lelkiismereted, hogy őbenne vagy. Igaz ennek az ellenkezője is. Ne tedd a magad számára „törvénnyé”, hogy te nem pihensz szombaton, mert ha Isten ezt mondja neked, akkor igenis pihenned kell ezen a napon. Ne legyél okosabb Isten Szelleménél, hanem bízd rá az időbeosztást. Legyen akármilyen világi munkád, feladatod is, ha Isten mondja, hogy csináld, az innentől már nem világi munka, hanem istentiszteleti forma.

Róm 14:4 - 14:7
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.  Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának.


Ha a Szombat megtartása válik a számunkra a fontossá, akkor könnyen elveszhet a számunkra a szellemi lényeg, és Isten Szellemének (Lelkének) az útjába állhatunk ezen a napon. Szabad kezet kell adnunk Isten szellemének, a szabadság szellemének szombatonként is, hadd vezessen úgy és oda, ahová csak akar ezen a napon is, és nem szabad megítélnünk senki mást sem, ha esetleg máshogyan vezeti őket, mert az is lehet, hogy annak ellenére betöltik a szombat igazi célját, hogy valójában nem is szentelik meg ezt a napot úgy, ahogyan te.

Én azt tapasztaltam, hogyha őszintén megkérdezem Istentől, hogy mi az Ő akarata, mit szeretne, hogy tegyek egy bizonyos napon, mondjuk Szombaton, akkor egyszerűen belül érzem a szívemben, hogy mit kell tennem. Néha bizonytalan vagyok, és ha ilyenkor újból megkérdezem, akkor megerősíti bennem vagy az egyik, vagy a másik lehetőséget. Érzem, hogy ha elindulok képzeletben az egyik úton, akkor békességem van benne, a másik úton viszont nincs. Ha egyikben sincs békességem, akkor várnom kell, Isten megtanított erre. Ismét mondom, nem győzöm eléggé kiemelni: A lényeg, hogy mindig tiszta lelkiismerettel azt tedd, ami Isten mond szerinted neked. Ez keresztényként az elhívásod. Ez Isten parancsolatainak a megtartása.

Ez igaz erre az írásra is. Próbáltalak rávezetni, hogy ne a Törvény irányítsa az életedet, hanem Isten szelleme. Ha azonban abban tiszta a lelkiismereted, hogy neked szombatot kell tartanod továbbra is, a Törvényben leírt módon, (kivéve, hogy neked nem kell megkövezned azokat, akik nem tartják meg ezt a napot,) mert szerinted ez Isten akarata a számodra, akkor tedd azt. Csak győződj meg róla, hogy valóban Isten mondja, nem pedig azért tartod, mert eddig ezt tanították neked.

Járj mindig az eddigi világosságod szerint, és legyen TISZTA a lelkiismereted Isten előtt. Szeresd az igazságot, és kövesd azt, légy kijavítható. Ha pedig mégis elbuknál valamiben, Isten ígérete az, hogy ha megvalljuk, akkor Ő megbocsájtja eleséseinket.

A következőkben a Törvény néhány céljáról szeretnék beszélni:




5. rész: a Törvény célja

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolom a Törvény néhány célját, valószínűnek tartom, hogy ennél jóval több is van:


1. Ráébreszti az önigazult embert, hogy valami nincsen rendben vele, nem alkalmas a Mennyre:

Róm 3:20 „Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.”

Ha nem jelent volna meg Isten törvénye, akkor például a zsidók azt hihették volna, hogy minden rendben van velük, egyenes útjuk van a Mennybe, hiszen ők Isten népe. A törvény azonban megjelent, és ez tudatosítja mindenkiben, (azokban, akik őszinték magukhoz,) hogy nem felelnek meg a megkívánt mércének, bűnösek, valamilyen megoldásra van égetően szükségük.



2. Fékezte, fékezi az emberi gonoszság terjedését a Földön (akárcsak az emberi, jogi törvények):

A törvények nem képesek átváltoztatni a gonosz szívet, de nagy visszatartó erejük van, fékezik az emberi gonoszságot, mert félünk a büntetéstől. Isten törvényének is van ilyen aspektusa.



3. Segít, segített felismerni, azonosítani Jézust:

Gal 3:24 „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.”

Zsid 10:1 „Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az) árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;”

Amikor egy zsidó embernek Pál elmagyarázta, hogyan teljesedtek be a törvény jelképei Jézusban, nagy esély volt rá, hogy felismerje, hogy valóban Jézus a megváltó, a "bárány", aki meghalt a bűneink miatt.


4. Tanít minket Isten szívéről és jóságáról:

A Törvény tele van emberséggel, jósággal és méltányossággal. Tanít minket arról, hogy Isten nagyon szeret minket, a javunkat akarja, és előtte mindannyian egyenlőek vagyunk, legyen az szegény, vagy gazdag.


6. rész: Összefoglalás
[/b]

Ha újjászületett hívőként megcselekszed Isten Szellemének az utasításait, akkor Istenben, Jézusban, a Szeretetben maradsz, és ezzel BETÖLTÖD Isten törvényét. Nem megtartod tehát a Törvényt, hanem BETÖLTÖD azt, és ez volt mindig is a LÉNYEG! Ekkor a TÖRVÉNY parancsolatai, a tízparancsolat kőbe vésett utasításai nem rád vonatkoznak. Amikor ebben bizalommal telve folyamatosan megmaradsz, ekkor válsz teljesen szabaddá, és Isten felnőtt fiává, akire már MINDENT rábízhat.

Az újszövetség gyökeresen eltér az ószövetségtől, mivel az újszövetség az újjászületett emberek számára adatott, az ószövetség viszont az újjá nem születettek számára. Emiatt e két szövetség nem összevegyíthető. Ha valaki összevegyíti, ezzel megoltja a Szent Szellem munkáját magánál, vagy másban. Vagy az egyikben kell élned, vagy a másikban, vagy a törvény betűjét kell követned, vagy Isten Szellemét.

Luk 5:36 - 5:39

„Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a [bor] kiömöl, és a tömlők [is] elvesznek.  Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. És senki, aki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.”


Ámen!

Vége...
"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #41 Dátum: 2017 Május 07, 08:18:50 »
Miért lettünk gonoszak, és hogyan lehetünk igazak.

David Clayton nyomán

Amikor Ádám és Éva elszakadtak Istentől, egy pillanat alatt "meghaltak", azaz meghalt a szellemük, ami összekapcsolta őket Istennel, és Istentől független, önző emberekké váltak. Ezzel megváltozott a TERMÉSZETÜK. Gonoszokká váltak, önzőkké, Isten ellenségeivé. Olyanokká, akiknek eszükbe sincs Isten társaságát keresni, hanem helyette inkább elbújnak előle. Ez egy radikális változás volt. Amikor egy élőlénynek megváltozik a TERMÉSZETE, ezzel a lényének az esszenciája változik meg.

Egy macska természete például olyan, hogy imád fára mászni, szeret egeret fogni, gyűlöli a vizet. Egyszerűen az ő természete ezeket a jellemvonásokat hozza ki belőle. Nem tud más lenni, csak amilyen az ő természete.

Az Istentől elkülönült ember természete tehát önzővé vált, és ezután Ádám és Éva már ezt a megromlott önző természetet örökítették az utódaikba tovább. Emiatt vált az emberiség bűnös természetűvé. Egy bűnös, önző természetű ember pedig önző dolgokat tesz, ami teljes összhangba van az ő természetével.

Az ezután megjelenő bűn, a bűnös cselekedetek pedig csak a következményei ennek a megromlott természetnek, ahogyan a macska "egérszeretete" is csak az ő természetének a következménye. Nem tudunk mások lenni, mint amilyen a természetünk. Ez képtelenség.

Így vált tehát az emberiség bűnössé, mindössze egyetlen ember, Ádám bűne és a természetének a megromlása miatt, és ezért követünk el bűnöket. Bűnös természetűekké váltunk, bűnös természetűnek születünk, és ennek a rossz természetnek egyenes következményei a bűnök. Ennek pedig a következménye a halál.

Róma 5.17: ..."az egynek (Ádámnak)a bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által...."


Most pedig nézzük meg, hogy Isten milyen kiutat készített ebből a szörnyű, megoldhatatlannak tűnő helyzetből.

Ha Isten találna egy olyan természetű embert, akinek nem ilyen bűnös a természete, mint az egész emberiségnek, és valahogyan megoldaná, hogy aki akarja, az megkaphassa ennek az igaz természetű embernek az igaz természetét, igaz életét, az megoldást jelenthetne erre a problémára. Ebből az IGAZ természetből részesült emberek már nem akarnának bűnöket elkövetni, hanem ez az új természetük inkább a bűn ellenségeivé tenné őket. A bűn ezután már ellenkezne az ő ÚJ természetükkel, ezért elhagynák azokat, és az önzőséget is.

Mivel minden ember Ádámtól származott, és megromlott természetű volt, ezért a megoldásnak a Mennyből kellett érkeznie. Isten az Ő fiát küldte el emberként a földre. Mivel Jézus Istentől született, ezért a természete NEM az önző ádámi természet volt, hanem isteni. Jézus isteni élet birtokosa volt. Ez az isteni élet, isteni természet Máriában egyesült az emberi megromlott természettel, és amint később láthattuk, legyőzte azt, annál erősebbnek bizonyult. Nem az ádámi győzött, hanem az isteni.

(Ez jusson eszünkbe, mert bennünk is isteni élet egyesült az emberivel. Ezért győzünk mi is.)

Miután Jézus meghalt, az Atya kiárasztotta az ő fiának az életét. Lehetővé tette, hogy mi hit által részesüljünk ebből az igaz, bűngyűlölő, Istenszerető életből.
Ezáltal mi Isteni természet részeseivé leszünk. Megváltozik, meghal a régi természetünk, és megszületik valami egészen új. Egy embernek (Ádámnak) "hála" bűnösökké lettünk, és egy embernek hála igazakká leszünk. Ez egyetlen ember (Jézus) érdeme..., és az Ő Atyjáé, mert Ő szeretett minket annyira, "hogy az Ő egyszülött fiát adta"...

Róm 5:17 - 5:19

Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre [elhatott] a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre [elhatott] az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

Kol 3:3 Mert meghaltatok, és a ti éltetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben.

2Kor 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden.

"Gondolkozzunk csak el egy pillanatra, vajon miért is mondja a Biblia Jézust az utolsó Ádámnak (I.Kor.15:45)? Azért, mert Ádámhoz hasonlóan Ő is az emberiség feje, azaz képviselője lett. Ádám volt az emberiség atyja, és ennek alapján az egész emberi nemzetség őbenne volt, amikor Isten megteremtette őt. A ma élő emberiség pusztán csak folytatása Ádám eredeti életének, amely nem sokkal megteremtése után beszennyeződött, és aminek kárhozatos öröksége ma hét milliárd emberre terjed ki. Bár Isten egyen-egyenként szeret minket, az ember bukásának és megváltásának nagy eseményeire való tekintettel mégis egyetlen nemzetségként bánik velünk. Cselekedetei az egész emberiség érdekében történtek, és a megváltás tervét is ebből a nézőpontból kell szemlélnünk.

Más szavakkal: Ádám vétkezett, ezért őbenne mindenki elkárhozik. Krisztus igazságot cselekedett, ezért Őbenne mindnyájan megigazulnak. Megváltásunk vagy elkárhozásunk teljes egészében attól függ, hogyan viszonyulunk e két Ádámhoz. Hogy megmenekülök-e, nem azon múlik, hogyan viszonyulok a törvényhez, hanem hogy hogyan viszonyulok e két emberhez. Krisztusban üdvösség van, Ádámban kárhozat. Isten egyénenként fog minket megmenteni, de személyes üdvösségünk egyetlen-egy dolgon múlik csupán; mégpedig azon, hogyan viszonyulunk e két Ádámhoz. Az egyikben elveszünk, akármit is cselekedtünk (tehát függetlenül a törvénytől), a másikban pedig megmenekülünk, akármit is cselekedtünk (tehát függetlenül a törvénytől). Üdvösség tekintetében egyedül e kettő számít, nem a mi cselekedeteink. Mindaz, amit tehetünk, hogy eldöntjük, melyik embernek akarunk részesei lenni. Ha az első Ádámban maradunk, ahova bele is születtünk, az az örök halált jelenti számunkra. Ellenben ha hit által beleszületünk a második Ádámba, örök életünk van.

AMIT ÁDÁM TETT VELÜNK         AMIT KRISZTUS TETT VELÜNK
1. Kárhozatba vitt minket      1. Megigazított minket
2. Halálra ítélt minket         2. Örök életet adott nekünk
3. Eladott minket az ördögnek      3. Visszavásárolt minket Istennek
4. Az ördög gyermekeivé tett minket   4. Isten gyermekeivé tett minket
5. Elidegenített minket Istentől   5. Megbékített minket Istennek
6. Isten ellenségeivé tett minket   6. Isten barátaivá tett minket
7. Testi gondolkodást adott      7. Lelki gondolkodást adott
8. Bűnösségéből részesített minket   8. Igazságából részesített minket
9. A bűn rabszolgáivá tett      9. Az igazság szolgáivá tett
10. Általa meghaltunk bűneinkben   10. Általa feltámadtunk az igazságra

Más szavakkal: Ádám vétkezett, ezért őbenne mindenki elkárhozik. Krisztus igazságot cselekedett, ezért Őbenne mindnyájan megigazulnak. Megváltásunk vagy elkárhozásunk teljes egészében attól függ, hogyan viszonyulunk e két Ádámhoz. Hogy megmenekülök-e, nem azon múlik, hogyan viszonyulok a törvényhez, hanem hogy hogyan viszonyulok e két emberhez. Krisztusban üdvösség van, Ádámban kárhozat. Isten egyénenként fog minket megmenteni, de személyes üdvösségünk egyetlen-egy dolgon múlik csupán; mégpedig azon, hogyan viszonyulunk e két Ádámhoz. Az egyikben elveszünk, akármit is cselekedtünk (tehát függetlenül a törvénytől), a másikban pedig megmenekülünk, akármit is cselekedtünk (tehát függetlenül a törvénytől). Üdvösség tekintetében egyedül e kettő számít, nem a mi cselekedeteink. Mindaz, amit tehetünk, hogy eldöntjük, melyik embernek akarunk részesei lenni. Ha az első Ádámban maradunk, ahova bele is születtünk, az az örök halált jelenti számunkra. Ellenben ha hit által beleszületünk a második Ádámba, örök életünk van."

A kérdés ezek után az, hogy hiszel-e, azaz bízol-e Jézusban? Ha bízol benne, akkor tiéd az Ő isteni bűngyűlölő, igaz, örök élete. Megkaptad az Ő igaz természetét. A hited ennek az indikátora, a bizonyítéka, mert ha nem kaptad volna meg ezt a fajta isteni életet, nem is hinnél. Csak mert az ádámi örökségben, az ádámi "csomagban", amit Ádámtól örököltünk, a megromlott természetben nincs benne a hit! A TE HITED MÁR JÉZUS ÉLETÉNEK A MEGNYILVÁNULÁSA BENNED!!!
Ha megjelent benned a bizalom Istennel és Jézussal szemben, akkor ebből pontosan tudhatod, hogy te MÁR részesültél ebben az isteni életben.

Ámen!

János 5.24. Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem (MÁR) általment a halálból az életre.

Ján 1:12 - 1:13

Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;
Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.


"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #42 Dátum: 2017 Október 09, 13:57:48 »
Egy csodálatos prófétai látomás arról, miért nem áldottak a törvényeskedő gyülekezetek és emberek
(18 perces videó)

https://www.youtube.com/watch?v=TFWR-AhXg7U

Isten ingyen adja az ő áldásait, és amikor fizetni akarunk ezekért, ezzel - anélkül, hogy tudatosulna bennünk,- kifejezzük, hogy valójában nem hiszünk ebben neki. (Pedig valóban ingyen van, mert Jézus már megfizette az árát.)

A megszolgálni, megfizetni akarás a test cselekedete. Isten ekkor nem adhatja oda azt, ami egyébként már ingyen a miénk, mert ha ekkor is odaadná, ezzel csak a "testiességet" hizlalná bennünk. Ez nem lenne szeretet a részéről. Ezután úgy nézhetnénk magunkra, mint aki "megérdemelte", "megszolgálta" az áldást, és lenéznénk azokat, akik nem hoznak olyan "nagy " áldozatokat, mint mi. Büszkén kihúzhatnánk magunkat még a Mennyben is, hiszen "mi megtettük, amit kellett, nem úgy, mint a többiek".

Ezért van az, hogy a nagyon törvényeskedő gyülekezetek híjával vannak a kegyelmi ajándékoknak. Prófétálás, nyelveken szólás, gyógyítás ajándékai, stb.stb. csak nagyon ritkán fordul elő az ilyen gyülekezetekben. Azért, mert nem hitből keresik azokat, hanem előbb meg akarják érdemelni, meg akarják szolgálni.

Isten azonban így nem adja.
Egyszerűen csak el kell(ene) hinniük, hogy amit Isten további feltételek nélkül megígért a hívőknek, azt valóban oda is adta... (Pl. Szentlélek).
A hívők akkor próbálják meg az áldásokat cselekedetek (pl. a törvény megtartása) által megszerezni, ha nem képesek ezeket egyszerű hittel átvenni, mert a hit (a bizalom) náluk valamilyen okból még hiányzik.

A törvényeskedés egy hívőnél nem más, mint egyszerű pótcselekedet, a hit hiányának az indikátora. Ennek első előfordulását Ádámnál és Évánál láthattuk. Ádám a bűnbeesést követően ezt gondolta: „Isten így meztelenül nem fogad el, ezért fügefalevekből ágyékkötőt készítek." Miért is tette ezt valójában? Mert hiányzott nála a hit, hogy Istennek anélkül is megfelel.

A törvényeskedésben nem a törvény, vagy bizonyos részeinek a megtartása a probléma, hanem az, ha valaki úgy gondolja, ez szükséges ahhoz, hogy Isten őt elfogadja, vagy szükséges ahhoz, hogy áldásokat kaphasson.

Ez egyfajta szolgai gondolkodás: "Megdolgoztam érte, tehát illet engem", vagy "Ha majd egyszer megdolgozom érte, akkor majd Isten is biztosan megadja", vagy "Ha ezt meg ezt megteszem, akkor biztosan megadja Isten azt, meg azt..."

Egy fiú gondolkodása ezzel szemben ez: "Illet engem, mert családtag vagyok, Isten családjába tartozom, és az én Atyám mérhetetlenül bőkezű és jóságos, "hogyan ne adna oda mindent énnékem, amit megígért?" "Ami az övé, az az enyém is! " "Hogy ne hallgatná meg az imáimat? Ez elképzelhetetlen!"

Jézus fiú volt és fiúként is gondolkodott:
"Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? (Máté 26:53)"

Itt az ideje, hogy mi is ezt tegyük, mert Jézus Atyja immár a mi atyánk is:
"Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.  (Ján 20:17)"

A mi atyánk is, és nem azért, mert megcselekedtük, vagy megcselekedjük a törvényt!!! Azért, mert bízunk (hiszünk) Jézusban:
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.  (Gal 2:16)

Izrael ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. 
Miért? Azért, mert nem hitből [keresték], hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,  Amint meg van írva: Íme beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg.  (Róm 9:31-33)

Ha te hiszel, Isten fia vagy hit által, és Isten ígéreteinek az örököse! Ezért semmit nem kell tenned! Már a tiéd!  Ingyen van!!!

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel; Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.  Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.  (Gal 3:26-29)

ÁMEN!
"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #43 Dátum: 2017 Október 10, 23:12:01 »
Árnyék és valóság

Isten beszél arról, hogy az ószövetségi törvény egyfajta árnyéka az eljövendő „jóknak”:

Zsid 10:1 Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek [csak] árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. (Kol 2:17)

Aki látott már árnyjátékot, annak lehet fogalma arról, mit is jelenet ez. A fény megvilágítja a valóságot (árnyjátékos), és annak az árnyéka a kifeszített vászonra vetül. Ahogyan ezt az árnyékot nézzük, fogalmat alkothatunk róla, mi is történt a valóságban, a színfalak mögött.

Isten készített nekünk egy ilyen „árnyjátékot”, az ószövetségi törvényt. Szeretném elmondani, mire gondolok:

A zsidóknak előírta az Úr, hogy mikor és milyen ünnepet tartsanak meg évről-évre. Az első ünnep az évben a páskaünnep volt. Egy-egy bárányt kellett vásárolniuk családonként, vagy néhány családonként, ha azok pici családok voltak, és azt meg kellett ölniük, és el kellett fogyasztaniuk. A báránynak „hibátlannak” kellett lennie. A páskaünnep Krisztus halálának a jelképe. Ő a mi páskabárányunk (I Kor 5.7)

Az árnyék ebben az esetben a páskaünnep megtartása volt évről-évre, és akkor jött el az IGAZI, az árnyjátéknak a VALÓSÁGA, amikor Jézus meghalt értünk.

A zsenge kéve ünnepén az árpaföld egy kijelölt területéről levágtak egy kevés kévébe kötött árpát, majd bemutatták az Úr színe előtt, „az aratás zsengéjének első kévéje” gyanánt. Amíg ezt nem végezték el, Izrael a föld semmilyen termését nem használhatta fel. Ez volt tehát az árnyék, és nézzük meg a mögötte álló valóságot: A „szombat utáni napon” (Az első zsengét is a „szombat utáni napon” kellett bemutatni) Krisztus, „az első zsenge” feltámadt a sírból, és megjelent az „Úr színe előtt”, hogy elfogadásra találjon előtte. Ez volt tehát a „zsenge kéve” ünnepének VALÓDI megfelelője.

Nem akarok több példát írni, hiszen ezekről a jelképekről és megfelelőjükről bőséges irodalom áll mindenki rendelkezésére, amit azonban feltétlenül el szeretnék mondani, mert Isten ezt a szívemre helyezte az a következő:

Ha a VALÓDI megjelenése után még mindig az árnyékot kergeted, még mindig az árnyékhoz viszonyulsz, akkor tévúton jársz. Olyan ez, mintha valaki a vásznon megjelenő árnyékot gondolná az igazinak, a valóságnak, és amikor előlép a vászon mögül az IGAZI, azzal meg nemigen áll szóba, mert az árnyjátékban nem teljesen ilyennek látta. Olyan ez, mintha valaki nem venné észre, hogy az előadásnak vége, és eljött egy új korszak, az új szövetség, eljött az ideje, hogy megismerje a függöny mögül ímmár előlépett IGAZI főszereplőt.

„… a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. (Róm 10:4)”

Mikor újról (új szövetségről) beszél, óvá tette az elsőt (az ószövetséget a zsidó törvényekkel); ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez. (Zsid 8:13)


Van aki azt mondja, hogy a keresztényeknek igazából meg kellene tartaniuk a zsidó ünnepeket, hiszen ezeket Isten „örökkévaló rendtartásul” adta, de ez súlyos tévedés. Miért kellene az árnyékkal foglalkoznia egy kereszténynek, amikor övé az IGAZI???

Szeretnék most cáfolatul egy ilyen „örökkévaló” szabályt mutatni az igéből:

Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közül, [mert] felbontotta az én szövetségemet. (1Móz 17:13-14)

Ebből látható, hogy a körülmetélkedés is „örökkévaló” szabály, akárcsak a zsidó ünnepek megtartása évről-évre. Ebből az igéből pedig látható, hogy a körülmetélkedés mindenkire vonatkozik, aki zsidó ünnepeket akar tartani:

És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körül minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körülmetéletlen se egyék abból. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik. (2Móz 12:48-49)

Mielőtt azonban nekiállnál körülmetélkedni, és zsidó ünnepeket tartani, meg kell értened a következőket:

Ha hívő vagy mindez már szellemileg beteljesedett, megvalósult az életedben. Te már körül vagy metélve a Szent szellem által, és azzal, hogy hiszel Jézusban, szellemileg már be is töltötted az összes ószövetségi zsidó ünnepet. Ezután már nem kell az árnyékot megtartanod, az árnyékot kergetned, mert eljött számodra a Valóság!

Ezért háborodott fel Pál annyira, amikor a Galaták körül akartak metélkedni. Birtokolták az IGAZIT, és ezután mégis az árnyékkal kezdtek el foglalkozni. Micsoda esztelenség!

Imádkozom, hogy ezek az igék megtegyék a hatásukat minden keresztény testvérem életében, a Te életedben is, ha még mindig ószövetségi törvénytartó akarsz lenni:

Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, [akképpen] járjatok Ő benne,
Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen [arra] taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.  Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:  Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,  És [ti] Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;

Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;

Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból.
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,  Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;  Kol 2.6-14
"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6

Elérhető lucius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 105
  • újjászületett keresztény testvér
Re:Törvény
« Válasz #44 Dátum: 2017 Október 12, 14:34:01 »
Tegyük fel, hogy szeretnék valamit elmagyarázni a fiaimnak, mondjuk azt, hogy milyennek ismertem meg a távoli nagybácsimat, mert ők még nem ismerik.  Írok ezért nekik egy részletes utasítást, mely szerint venniük kell egy darab papírlapot, és oda, ahová mondom, pontosan oda, kell rakniuk egy-egy pontot. Megadom a pontok pontos koordinátáit.

Ők megteszik, amit mondtam, és csodák-csodája a leírásom szerint berajzolt pontokból összeáll néhány rajz, amelyek annyira élethűek, akárcsak egy fénykép. A rajzok a nagybácsit ábrázolják. Megmutatják hogyan néz ki, milyen termetű, mennyi haja van, és még azt is, mennyire nagyon szereti ő a gyermekeket.

Ez a rajz egy árnyék, más néven egy jelkép a nagybácsiról.

Nagyon hasznos, nagyon jó dolog, mert amikor meglátják a nagybácsit, segít majd őt felismerniük, és megtanítja nekik, hogy bizalommal lehetnek feléje, mert ő minden gyermeket szeret. Amikor azonban végre találkoznak, onnantól a rajz már elveszíti a jelentőségét, hiszen a célja az volt, hogy képet alkothassanak a nagybácsiról mindaddig, amíg személyesen nem találkoznak vele.

Sohasem az volt a cél a rajzokkal, hogy a gyermekeim rajzolgassanak, hanem a cél az volt, hogy a rajzolás után, a rajzokban felismerjék a nagybácsit, amikor az megjelenik. Miután a nagybácsi (Jézus) megjelent fölösleges újra és újra lerajzolniuk a rajzot. A rajzolás már az értelmét veszítette a számukra, mert ímmár ismerik őt. A rajzolás értelme BETELJESEDETT azaz megvalósult az a cél, amiért rajzolniuk kellett.

Éppen ezért egy kereszténynek már nem kell megtartania újra és újra a zsidó ünnepeket,
hiszen a megtartással csak azt bizonyítaná, hogy nem ismerte még fel a jelkép mögött álló VALÓSÁG megjelenését.

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.  De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.  (Gal 3:24-25)”


"Az Úr a mi igazságunk" Jer 23.6